VÁLINEWS  162. levél J.-nek, Le Meux-be  /  2008. szeptember       C.09737- 09758

2008. szeptember 1., hétfő

 

Gyűjtő ismerősöm vette Pécsen, hogy Váli-kép, de gyanakodott, hát fölhozta megmutatni. Az aláírás tökéletes, 79-es évszámmal. Még ha 63-as dátumot írt volna. A négyzetes formátum stimmel, bár vászon, és az én 80 centim helyett 78x78 centis. Ezt valaki komolyan gondolta, így ebben a kategóriában az első. Persze a hátoldalon az opuszszám hiányzik. A neten is utána lehetett volna nézni.
Váli hamisítvány-04.
A kép nálam maradt, avval, hogy a tréfa kedvéért, ha valami eszemebe jutna; továbbfestem.

 

 

A zuhany alatt hallom, egyeztetnek, akkor belekérdeztem.

- Minusz 22-nél nem kellett kimennünk.
- Nálunk ez 25 volt, a Gulagon. Északszibéria. 48-ban jöttem haza. Fakitermelés. Vasúti talpfának, villanypóznának, az aprajával fűtöttünk. Egyszer három napig minusz 51 volt. Egy helybéli öreg tanított ki rá, hogy kell kibírni, száz méter futás mélyen lehajtott fejjel, akkor a véráram megindul. A táborparancsnokkal jóba voltam, sakkoztunk, elvitt vadászni. A felesége volt a táborban a főorvos, patikamérlegen mérette le, minden nap megkapjuk-e a húsadagunkat, volt, amikor ez másfél deka volt. Meghívtam őket, 58-ban itt voltak egy hétig. A magyar parancsnok én voltam, megszüntettem a csicskás rendszert, verést, a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmény minden barakkban ki volt tűzve. A végén saját tehenészetünk volt, farmunk, nem éheztünk.
- Mi az Uralban házakat építettünk. Helybéli és tatár ipari tanuló fiúkkal dolgoztunk együtt, gyakran összeverekedtek. Öntőformák, a betontéglákat magunk gyártottuk. Ezen túl hőszigetelés nincs. A ruházat rendben volt, kaptunk vastag halinacsizmát, kesztyűt. Pufajka, nem fáztunk.
És mesél, mesél...

 

És ami barna szavak itt alant, néhány link; azt ma fejeztük be - majdnem -, nagyon sok munka van benne. Informatikus barátom lába gipszben. Nem én törtem el. Napokig tétlenül ágyban, most van ideje honlapommal foglalkozni velem, amire hónapok óta alíg. Kiutaztam hozzá Mátyásföldre, HÉV ötödik megálló. Mamájától délben csülkös sóletet kaptunk.
Este hóeleji vacsora Óbudán a festőtársasággal, de hát otthon munka várt, az járt a fejemben. Nem tudok én ilyenkor beszélgetni, munkaidő. Fél óra után ott kellett hagyjam őket, sűrű elnézést kérve. Tíz éve voltam velük utoljára.

Vacsora végül a konyhából műterembe menet, útközben.

 

2008. szeptember 2., kedd

 

Vagy húsz éve olvastam az erdélyi református püspök [nem emlékszem a nevére] harmincas években írt dolgozatát Adyról. Hogy embervolta nem tudta elhordozni hatalmas tehetségét. Igaz lehet. A menüre várva leemeltem a Városkapu vendéglőben a könyvespolcról - mert ott az is van -  egy közeleső könyvet, Élet helyett órák. Aztán most a héven is ezt, elhoztam. Ez a zseni: gyerek, őrült, gáttalanul önző, önmagát kormányozni képtelen óriásléptékű hiú vadóc volt. De jó lenne egy kicsit hasonlítani rá, hátha attól tehetségesebb. De meg lennék ijedve.
De amit Dénes Zsófia meg- és leír, az emberi. És asszonyi. Hogy tudtak-akartak vigyázni rá a nők, hogy óvták! Még az a húszéves gyerekasszony, Csinszka is. Aki hálából kezet akart volna csókolni Lédának, hogy Adyt ő csinálta meg. Ami persze nem igaz.

Aztán ez az Adyt lepocskondiázó Kosztolányi-írás is jár az eszemben - irigység mellett káröröm - Gábor most kiturkászta nekem a netről, mindjárt elolvasom újra. Hogy mennyi pocsékságot (is) írt össze. Ami akár igaz is, most olvasom, szerződése a Nyugattal, kötelességszerűen, határidőre verset szállítani. Ennek a keserve. És alkalmasint selejtje is.

Dénesnek az a Léda-leírása is pontos lehet:

Léda nem tudott szegény lenni. Keleti királynők mintájára, ő pompázásra született. Imádta a drága és feltűnő ruhát, a sok prémet, a cifradivatot, a legújabb hajviseletet, a tarka francia cipőt.
1915-ben - természetesen - már rég nem hordott kék hajat. Mi maradt abból a tizenkét év előtti Lédából? Alig valami. Pandora szelencéjének ekkor már nincs őrjítő titka. Az arc kilobbant, a kifejezés elfáradt. Túl sok kendőzés alól kopárság bukkan ki. Hogy a szemgödör kékre festett, a nagy tág orrlyukak pedig belül kagylószínűre, ennek most nincs ingere, ez ma már inkább csak ijesztő. Valami mégis virraszt még ebben az asszonyban. Nála is, mint Adynál - a szeme. Ez nem ember szeme. Ez csökönyösen csak asszonyé. Félig leeresztett, nehéz függöny a szemhéj, alóla süt ki hidegen a tekintet. Színe a vadságé, az irgalmatlanságé. Mert ilyen szeme, rémlik fel bennem rettegéssel, a vércsének van, a sólyomnak, a héjának. ''Héjanász az avaron''

Amikor fanyalogva gondolok Adyra, mindig Pilinszky figyelmeztetése:  ...mint Adyt se a modora élteti. Abban a korban… szóval ettől lett Ady. Ma az ember ezen igyekszik keresztüllátni, nem tudomásul venni, mert akkor szenved ettől.  Ennyi a figyelmeztetés. Aztán tovább, ez is megvan a honlapon, a nagyinterjúja: Ugye, New Yorkban trónol valaki. Auschwitz után például ez nevetséges. Hála istennek, didergő atomokká váltunk, ami nem kis szó, ti. az egész világegyetem atomokból van felépítve, és nem pózokból.

 

A Dénes Zsófia könyv végén ez bizony szép. (Van időm olvasni, Bánk reggel óta ágyban, mellettem, a programommal küszködik. Ma a Mamától ebédre csodálatos párolt káposztát kaptunk, szabolcsi kolbásszal.)

Leírtam ezeket az emlékezéseket Lédáról és Csinszkáról... ezt a két arcképet írtam meg a legnehezebben... szeretnék tőlük bocsánatot kérni, hogy mások számára lemértem őket... Én, aki gyáván megfutottam a nagy feladat elől, melyet ők magukra vettek. Kétségtelenül a könnyebbik részt választottam. Passzív maradtam. Ők elvállalták a cselekvést: a gyakorlati szenvedést. És lefizették a vérdíjat, hogy Ady mellé lépjenek a hallhatatlanságba. Én erre nem voltam képes. Gyáva voltam, kicsi, azaz hogy megfontolt. Ők nem, az egészek, a bátrak, a teljesszívűek. Az egész árat fizetők.  Csak ezt akartam még utánuk küldeni.

 

Ha jól emlékszem, én még találkoztam evvel az asszonnyal a kecskeméti alkotóházban. Egy cingár, mozgékony öregúr festő felesége volt. Ő pedig a terebélyes, nagytekintélyű Zsuka asszony (1885-1987). Százkét évet élet élt.

 

 

Az Újmandátumos István, a DESKE.HU kiadója, 20 gyűjtőm mailcímét kérte tőlem, írna nekik a Kiadó nevében, adnának párezer forintokat a kötet kiadásához; merthogy azt én fizetem.

 

Drága István! Ha ezt a leveledet föltehetem a netre, akkor igen. És köszönöm.
d.

2008. szeptember 3., szerda

Ajánlás Várhelyi Tímeának, a Képzőművész Szövetségi tagsághoz.

 

T. MKISzövetség. 

Elgondolható, hosszú életem folyamán
hány kedvelt műtárgyat lett volna alkalmam fölhalmozni.
Szobámban ez egy Várhelyi-grafikát őrzöm, tíz éve tán.

Ajánlom a Szövetségbe tagként, megérdemli.
Váli Dezső

 

2008. szeptember 4., csütörtök

 

Úgy tűnik, állandósul.
Összetört testtel ébredek.
Istenem, nem tudnál ez ellen tenni valamit?
De olyanmódon gondolom,
hogy közben
életben maradjak.

 

 

 

E-mail jött a Széchényi Könyvtár

Magyar Elektronikus Könyvtár részlegétől.

100 fotót kértek tőlem, jó fél éve:

Tisztelt Váli Dezsõ!

Csaknem befejezõdött a kapott fotók feldolgozása a Digitális
Képarchívumban: a http://keptar.oszk.hu/html/gyujtemeny.html
oldalon az elsõ fényképre kell kattintani a kilistázásukhoz.

Viszont a mellékelt, f0550-es számú képet nem találta meg a
katalogizáló kollégám a deske.hu honlapon, úgyhogy szeretnénk megkérdezni a címét, hogy ezt is le tudjuk írni a gyûjteményünkben.
L.

Kedves L.!

 

2008. szeptember 6. szombat

 

''Boldogok, akik szomorúak''... Sosem értettem ezt a mondatot, most Nagy szent Leó pápa megmagyarázta; milyen egyszerű. >>Ez a szomorúság nem azonos az evilági szomorúsággal. Nem tesznek azok a könnyek senkit se boldoggá... Istennek tetsző módon szomorkodik, aki a mások, vagy a saját bűneit siratja... Jobban kell sajnálni, aki rosszat tesz, mint azt, aki a rosszat elszenvedi... Az igaz embert a szenvedés elviselése dicsőségbe juttatja.<<

 

Az ő okos gondolata mellé az én butám: a szerelem az a tévedés, amikor azt hisszük, hogy a másikon múlik.

 

A szeptember végi fotókiállításomhoz a Godot Galéria kért tőlem valami szöveget a hírlevelükbe. Megírtam.

festeni rossz, fotózni jó, ezt mindenki tudja
1942 októberében kilenc hónap tűnődés után
bújtam ki a sötétkamrából
azóta csak hunyorgok a fényben
s toporgok itt tétován 

de hatvanhat éve rohangászom föl és alá
hogy ez ne tűnjön föl senkinek

 

Tovább, részletek a naplómból.

 

79.4.      C.00823
ma délután eldőlt.
nézem ezt a kertkaput, házfalat, 1963-ban rajzoltam.
most is megrendülök.
a kertkapu és a házfal különben meglehetősen érdektelen. én voltam ott érdekes.
ezért nem kell a nonfiguratívtól félnem.

79.5.
a nevetséges szellemi felépítmények
Nehru hamvait repülőről szétszórták a megkülönböztető megtiszteltetés okából
és szétszórták repülőről Eichmann-ét is.

79.4.
Hankiss: ''pillanatnyilag még csak egyetlen olyan gépet ismerünk, amely az emberi élmények széles skáláját képes, viszonylag kevés fáradsággal és költséggel, az emberi tudaton kívül rögzíteni, tárolni, s az emberi tudatban újra létrehozni'' (a műalkotás)

79.4.
mi szeretnék lenni?
Hankiss Elemér.
okosabb és műveltebb.

Elkészült még néhány oldal, a netán érdeklődőknek bővebbet:   C.00843    C.00850     C.00851

 

 

2008. szeptember 8. hétfő

 

Más.

Kedves Címzettek! Szeretettel hívunk Benneteket is a Feszty-körkép megmentésére szervezett, 2008. szept. 20-án, szombaton 19.00 órakor kezdődő az Óbudai Főplébánia templomban tartandó jótékonysági koncertre.
H.

Olyan módon szívesen vagyok jótékony, hogy továbbfestem...  :-)
d.
 

Komolyra fordítva, pár éve láttam csak, az a marhanagy kép sokszorosan jobb, mint képzeltem. Jól komponált részletek, és ami különleges érdeme, a bonyolult látvány ellenére egységes és harmonikus színösszhang. Nem tudom, mennyire volt benne Mednyánszky keze, de stimmel, azok a gyönyörű tompa barnák.

 

Kiszivárogtatás. Tegnap Szabó T. Anna válaszolt,
ma férje, Dragomán Gyuri Berlinből,
elvállalták a DESKE.HU könyvem bemutatást.

A kézirat már Németh Istvánnál,
Új Mandátum Könyvkiadó, jó barát:
1992 - C. NAPLÓ 1958-1992
1993 - TANÚ EZ A KŐHALOM, fotóalbum
1996 - ő adta ki a kedvemért
STRINDBERG: EGYEDÜL-jét is,
16 évig kerestem rá kiadót.
Rábeszélt, hogy illusztráljam is.
1997 - VÁLI, monográfia
2000 - VÁLI-OEUVRE, CD.

2008 - ilyenformán ez lesz a hatodik
közös munkánk.
Majd valamikor november.

 

Előkerült egy kis képmagyarázatom 1979-ből.
Ennek kapcsán ma újrafotóztam azt a szörnyű
Hincz-mozaikot a Kertészeti Egyetem dísztermében,
immár színesben,
Gábor barátom szíves kulcsmegszervezésével.

A fotó: útközben a 61-esen láttam.
Minek van egy babakocsiból kilógó
csecsemőtalpra ráírva, hogy STOP.

 

 

2008. szeptember 9., kedd

 

Ez aranyos, tegnap kaptam. Várady Szabolcs Picasso-verset szaval. Vagy fordítva. kép + hang. Aki nem tudná megnyitni, mentse le a gépére, és Windows Media Playerrel megnézheti.

 

Két és fél éve kezdődött. Az utolsó időkben keddenként főleg evvel foglalkoztunk, már amikor volt rám ideje. Állandó fej- és lábléc készült a honlapra, benne linkek; VÁLINEWS-ÖSSZES, VERSTÁR, KÉPTÁR, FILMEK, stb. Elkapott a hév, hogy ezek így egyetlen lépéssel elérhetővé válnak, reklám. Azonban a rendszer a bonyolult összefüggések miatt 11 helyen hibát produkált, lekicsinyítette az aktív felületet, és ami a legfőbb baj, dezinformált, kikerült a figyelemből a MENÜ-lista, ahol minden együtt. A mai nap tette ennek a többhónapos munkának törlése, ötletemre. Keserves latolgatás után. Tiszta a rendszer. Még az E-MAIL-t kellett jól láthatóvá tenni. Ő oldotta meg, a főoldalon már meglévő felirat színt kapott. És evvel váratlanul ma; 2008. szeptember 9-én kész a honlap, az adatbázis. A munka másik fele a másik fiúval már hónapok óta megvan, ő már Máltát is megjárta, jutalomüdülés.
Bánk most délben bicegve kiment a konyhába két pohárért, koccintottunk. Hiányozni fog ez a mosolygós dörmögős óriásmackó.

 

Naplóm, tovább.

80.5.
misén Zsófi ölemben ül, cumizik.
ujjhegyét cirógatom.
vajon elfogadja-e?
visszahúzza.

80.5.
Anyák napján reggel öltöztetésnél Zsófi az anyjának:
''Olyan hülye vagy (mondja kedveskedve)
és olyan sokat fáradoztál;...
jaj, elfelejtettem!''

80.5.
Max Frisch a vendégmunkásokról:
''Munkaerőt hívtunk és emberek érkeztek.''
Gyönyörű.

80.5.
A jegyzetemen ül nyuszink,
orrunkat összedugjuk.
A lehető legmélyebb hangomon szavalom
neki Kölcsey Husztját (csak ezt tudom)
...messze jövendővel nyuszi
komolyan vess összve jelenkort nyuszi
hass nyuszi, alkoss nyuszi, gyarapíts nyuszi...
mozdulatlanul hallgatja,
feje lesunyva,
majd elugrál az angol szótár felé.

2008. szeptember 10. szerda

 

Ajándékot kaptam,
a B/93/38-as
grafikám került vissza hozzám.

De ami fő,
kaptam mellé
két kiló pamutrongyot is.
Meghirdettem annó,
hogy festéshez kell,
amikor kímélni akarom
a mutatóujjam bögyét.

Annyian ígérték a névnapomra...
(május 23. vagy 24., ezt keverem)
Lehet, hogy azt hitték,
ki kéne mosni előtte,
meg vasalni, hajtogatni...

 

Annyit úszom, amennyi jól esik. Aztán utána még háromszor annyit. De nem így Ferenc. Vidáman szokott traccsolni a medence közepén a két édes mosolygós öregasszonnyal. Ma együtt értünk falat, rákiáltottam:
- Mi történt, hogy úszik?

- Rosszul vagyok!
- Ja, azt hittem, valami baj van.
- Baj az mindig - a többit már nem hallottam a víz alatt.
Hazafelé aztán Robi ötletére a DM-ből nedves WC-papír, éve azt használjuk, zseniális. A boltban kiírás: Már tíz pontért kupont kap! Ha beküldi a kuponokat, avval újabb pontokat szerezhet!

 

2008. szeptember 11. csütörtök

 

Vicc az újságból.

Kultúrák találkozása
Nézze, Iti úr! Én tényleg nem vagyok fajgyűlölő, de ha még egyszer azon kapom a gyerekét, hogy gabonaköröket tapos a búzatáblámba, úgy rúgom fenékbe, hogy hazáig, a Zakar Y 4 bolygóig meg sem áll.

 

Egy jezsuita levele Kolumbiából.

Tegnap, 1627. május 30-án egy igen nagy hajóval sok-sok néger érkezett, akiket Afrika folyóiból szedtek össze. Odamentünk, és kosarakban birsalmát, citromot, édességeket és sok minden mást vittünk nekik. Majd elmentünk lakóhelyükre. Mintha egy másik Guineába érkeztünk volna. Át kellett vergődnünk különböző csoportokon, amíg eljutottunk a betegekhez, akik rengetegen voltak, és nedves, sőt sáros földön feküdtek. Hogy túlságosan ne érje őket a nedvesség, földet hordtak össze, abba cserepeket és tégladarabokat tettek. Ilyen volt a fekhelyük, amely nemcsak emiatt volt nagyon kényelmetlen, hanem különösen azért, mert mezítelenek voltak.
Letettük köpenyünket, és az árusoktól deszkákat hoztunk, szalmát tettünk rá, és így fekhelyet készítettünk nekik. Azután odavittük a betegeket. Az egyik csoporthoz társam ment tolmáccsal, a másikhoz magam mentem. Két néger már kihűlőfélben volt, közelebb a halálhoz, mint az élethez, szinte érverésüket sem lehetett észlelni. Parazsat tettünk cserepekre, és a haldoklók közelébe helyeztük. Erre a parázsra illatszert szórtunk, amelyből két zacskóval is volt nálunk. Ezután köpenyeinkkel betakartuk őket, nekik ugyanis nem volt takarójuk, és gazdáiktól is hiába kértünk. Úgy tűnt, hogy az illatos füsttől és a melegtől magukhoz tértek. Szemükben öröm csillant fel, amikor ránk néztek. Ilyenmódon szólítottuk meg őket. Úgy gondolták, azért hoztuk ide őket, hogy enni adjunk nekik. Minden másféle beszéd és megnyilatkozás teljesen hiábavaló lett volna. Oda ültünk, majd letérdeltünk melléjük, arcukat és testüket borral mostuk meg, kedveskedésünkkel igyekeztünk mosolyra bírni őket...
Claver szt. Péter

 

És van mai saját mű is:

Emlékeztető
A Váli-könyv árusításának ügye. Köszönöm, az Artchivum segít, bizományosi szerződést köt a M. Fotográfiai Múzeummal, és Váli: Zsidó temetők mellett F. Napló kötetét is árusítja a kiállításmegnyitó + könyvbemutatón, a Godot Galériában 2008. szept.. 29, hétfőn 20-22h között.
--- Galéria adatai:
--- Artchivum adatai:
--- Múzeum adatai: 

Minden közreműködőnek előre is köszönet, intézés után megköszönnék egy visszajelzést. Szívélyes üdvözlettel.
vd.

Megint 1980, és napló,
de előtte egy kép,
van néhány befejezett már,
csak nincs időm fotózni őket.
Ez: Szeptemberi műterem - A/08/22

80.6.
Fejezetek a nyuszinkról:
megpróbáltam utánozni, ahogyan vakarja magát.
Tetszett neki.
Valami tompa röfögéssel jelezte, hol jó neki,
utána fejével követelőzően döfködte a kezemet,
dugta be tenyerem alá.

Hogy nyalogatta is, ezt hálának értelmezhetem?

80.6.
Nyúl Úr újabban reggeli jógámat ostobán szervezett, bűnös túlmozgásokkal járó simogatási időszaknak tekinti.
Hasamra ül.
Kezem alá tuszkolja a fejét, hogy vakarjam,
amíg fejen állok, következetesen a szakállamat rágja, két lábon.

80.6.
Gyönyörű csaj reggel, tejboltba menet, az utca túlsó oldalán.
Elrontotta az egész napomat.

2008. szeptember 12. péntek
 

Azért ez jó, nagyon jó. Újra, most a legprofibb eszközökkel megtisztították nekem az Zelk-fekete lemez teljes anyagát, így most a 25 vers mindegyikéből az optimális változat a kompjuterben. Már hallgatom.
Sirály - nagy vers, nagyszerű, hogy nem szavalja, hanem mondja; Várady Szabolcs verse - Szellemhangok a rádióból - szerint: dünnyögi. Kiderül belőle, ők is külön aludtak  ...és megvetem az ágyadat... 

Ha kérdik egyszer  -ezt nagyon szeretem, önigazolás is, hogy mért nem utazom.
Anyánk árnya  - ettől mindenki ellágyul egy kicst.

 

 

1980.11. naplóm, idézet Merton Senki sem sziget könyvéből:

- Semmi sem válik olyan könnyen gonosszá, mint a szenvedés, a pusztán elfogadott szenvedés nem használ ugyanis a lelkünknek, sőt, megkeményíti azt. A szenvedés nem tesz minket jobbá, csak képessé, hogy jobbak legyünk.
 

A zuhanyozóban minap az urak kissé politizáltak, hogy ezek itt most. László barátom legyintett, és szó szerint idézett egy Szu Tung - Po (1036-1101!!) verset. Kértem, küldje el. Illyés fordítása.

 

Levelet kaptam, egy úr akvarisztikatörténetet ír, megtalálta a honlapomat, s fényképeket és adatokat kér nagyapámról akvarisztikáról írt könyve kapcsán. Először kellett végigvennem ezt a történetet:

Én azt a történetet szeretem a legjobban róla, nem véletlenül, hogy egy ebéd után fölemelte a két nagylánya az asztalt, és tette a szoba sarkába, mire ő fölhúzta a szemöldökét, hogy hát ez miért. - Hát a zsúr. - És nekem nem szóltatok.
Anyám nevetve mesélte, hogy akkor már hetek óta az ebédnél a három nő kizárólag az elkövetkező zsúrról beszélt; a meghívandók, a sütemények, a ruhák.

Most, hogy igény rá, előkerestem anyácskám emlékeit apjáról, 'Apec'; kérésemre néhány éve kompjuterbe írta. http://deske.hu/iras/html/apec2.htm
 

Nagyapám, †1953, az első férfi életemben. A manualitást tőle - azt biztosan nem apámtól - örökölhettem. Hogy magányosan szerszámkodott, bogarászott. Csak nekem, ezek mellett, talán tágabb intellektuális érdeklődésmező adatott. Ami filozófiai, lételméleti problémát valaha tanultunk, azokkal mind foglalkoztam fiatal koromtól, és a magam szintjén meg is oldottam őket. Pilinszky mondja, mi különbözteti meg a filozófust a gondolkodótól? Hogy az utóbbi nem akarja igazságát mindenáron bebizonyítani.

 

2008. szeptember 14. vasárnap

 

Uszoda előtt, még hajnalban
lefotóztam a hét befejezett új képet.
Ez ugyan nincs köztük, de most ez tetszik.
Bátor műterem - A/08/29
Hogy mi ebben a bátor.
Nem tudom, mire gondolhattam,
pedig a cím nem véletlen.
Talán, hogy a szokottnál jobban sápasztottam,
unalmasítottam az eredetileg valószínűen
élénkszínű alapot.

Az unalmasság határvidéke
ugyanis mindig izgalmas.
Legalábbis nekem.  Meg Thomas Mannak.

 

Ezeket fotóztam most. De a csillaggal jelzettek máris nem tetszenek. Azoknak újra fehér rajszöget szúrok a fenekükbe. (A reprók neten nálam sokszor megtévesztőek; ami a legfontosabb, a felületek finomságai itt meghalnak.) És a fenti cifrakeretes is elég üres.

A/08/22   **A/08/35   **?A/08/38   A/08/39   **A/08/50   A/08/51   A/08/53

 

Kis módosítást kértem a programban egyes számú informatikus fiúmtól. Tegnap este megküldte. Mail váltásunk:
- TAMÁS, MAGA TÖKÉLETES
- Ezt az esti kijelentését fáradtságának tudom be. Méghogy én tökéletes...
- NA JÓ, TÖKÉLE

 

2008. szeptember 15. hétfő

 

A tegnap esti kérdőjel
felfüggesztve, ó, ó [**?A/08/38]      
mert a képet reggel elvitték.

 

Ebben a szakmában
bizonytalankodásnak
helye nincs.
Életet ment,

ki vért ad.

 

 

 

 

2008. szeptember 16. kedd

 

Szüts, ez leginkább neked, ott, Párizsban.
Tegnap este hét, zuhogó esőben, igaz autóval és a fiammal.
A Fonóban megint kiállítottak a fiúk (meg a lányod).
Tisztességes anyag, megbízhatóan teljesítenek.
Számomra lányodtól (bárha jócskán alulinformáltan)
ez az első figyelemre méltó munka.
Fotózás: ami a félsötétben, kézből, bemozdulva...
mutatom, a valami a nullánál végtelenszer több. Szia!

 

Ez a matissos fej: Király Gábor
fono-04.jpg  Nagy Géza hozza a formáját, tiszta, szellemes arányok.
fono-05.jpg Ez is ő. Megkedveltem színvilágát. Itt a függőlegesből kimozduló jóritmusú folthatárok.
fono-06.jpg Bálint Ádám, finom, nem ismertem, kicsit kilóg a régi NÉMO-csapatból, de hát hol van az már. Jó.
fono-02.jpg Szüts Eszter. Határozott, ritmusos. Tetszik.
fono-07.jgp Krajcsovics András. De szeretnék egy ölebet, ajjajj. Tényleg. Jókedvű kép. És egy újabb Krajcsó!
fono-01.jpg Ez Fisher Balázs, akinek a lelkén száradhat, hogy elfelejtettek meghívni, a fiamtól tudtam meg. Tartja a színvonalát, számomra bekerült a nagycsapatba.
fono-08.jpg Nádor Tibi, nem volt ott, gratuláltam volna neki is. Ez vagy két méteres, keretre feszített karton, nem tudom, mért nem vásznat használ. Az nem érdekel, ha / hogy nincs pénze rá. Az elmosódott fotón nem látszik, nagyon fínom faktura: lapjával fogott fekete olajpasztellet dolgozott rá helyenként a felületekre.

 

Régi hagyománya annak, hogy kedvelem ezt a várost fölülről nézegetni, ez lehett az oka, hogy a Jánoshegyi kilátót választottam. A jól ismert erdei végállomása a tetőre vívő függővasútnak. Elindult, majd a földalatti sínpályára tért át, meredeken haladt fölfelé, zökkenőkkel. A kabinban egyedül ültem, ablaktalan szürkefalú fülke, de hatméteres, és olyan magas is. Egyetlen párnázott ülésssor, és mint a metrón, szélén fémfogantyúval, amit erősen markoltam, mivel a lában a levegőben, négy méter magasan ültem, féltem. Fönt az üvegezett tetőteraszon körben asztalok, idősebb turistapárok üldögéltek, kávéztak. Fontoskodva nem a város felöli oldalra, hanem a túloldali hegyeket, erdőket kezdem nézegetni. Egy régről ismert úton indultam arrafelé. Szűk, erősen lejtő vájatba kerültem, fejem fölött bezárult a tér, fehérre meszelt tompa fényű cső, alagút. Visszafordultam, ez nem lesz jó. És felrémülve láttam, a fölső torkolat is zárt, egy óriás gyógyszeres kapszula belseje, a vége hibátlan félgömb, ott is frissen meszelve. Szívdobogva ébredtem, bal karom zsibbadt.

És ide, 1981-es naplórészletem, ma kaptam: március 22., Északnorvégia, Svolvaer, alkotóház  / oldal: C.00997

álom, hányadszor visszatérő,
sok-sok berendezetlen, üres
házam, félig romos állapotban, s valahol bennük egy lakható zugszoba,
nehezen megtalálható
most meg saját gyerekkori szobám, amit végre
magam ízléséhez kell formálnom, ez létszükséglet.
a nehezen megkapott és fölismert lehetőség
öröme: ide a festőállvány, innét kilátni
(sokszor le a városra)
nem igazán könnyű, de jó végső-csengésű
álmok
-----
más. de idetorkollik. most átvillant, hogy ezt
a kulturált, de ostobán berendezett szobát
de jól be tudnám építeni, ajtót - szekrényt - ágyat
egy egységbe
milyen lakályos, milyen ZUGOS lenne-
szóval az álom, meg ez is
milyen révbe vágyom én állandóan?
(este mégis továbbutazom.)

amíg kiérek a kikötőbe csomaggal, eldöntendő még fölmenjek-e Hammerfestig (+ két nap út), -vagy csak Tromsőig. már nemigen vagyok kíváncsi.                             

Az egyhónapos norvég ösztöndíjas út napi naplója: http://deske.hu/iras/c-fajlok-2/c00997-1.htm
Illetve az erről a Képzőművész Szövetség lapjába írt beszámoló koncentráltabb: http://deske.hu/iras/c-fajlok/c1009-1.htm

Köszönöm, vettem a hírt, hogy a fenti norvég út helyett zabpehely problémákat tettem fel. Javítottam.
 

2008. szeptember 17. szerda

1981. 03.28. szombat, Norvégia, útinapló

A dekadens egzisztencializmus a homállyal manipulál. a bizonytalanba sokfélét belelátni.
Ha egy piktúrában a faktúra és a lazúrozás válik dominánssá, nem valami hasonló történik-e?
A trecento világosan beszélt.
Én?
[Nincs baj. Ugyanis az elmondhatatlant akarjuk elmondani, körülírni. 2008.9]

 

Ritka eset, ma valamit beemeltem a magánmúzeumba, aminek új neve KÉPTÁR, az időközben létesült VERSTÁR-amhoz igazítva. Elképesztő, ilyenkor csöndben kell lenni. A Bayeuxi falikárpit részlete, készült 1066-ban. a bayeuxi püpök megrendelésére!, 68 méter hosszú és 50 centi magas. Asszonymunka, királyné vagy egy királycsemete műve.

Valami tűrhetetlenül tökéletes ritmusérzék. Elképesztő szuverenitás a megfogalmazásban. Bal fönt az a sunnyogó görnyedt baltás bácsi, feje beékelve két betű közé. Az alapvonalon középen tán épp patakba fúl egy vitéz.

 

Minek rendel egy püspök 68 méter falkárpitot. Talán nekem.
Püspökök, figyelem.
 

 

Kata nem találja a miénket, tegnap Angyalföldön [BOOKLINE.HU] sikerült megszerezni a Zelk-életrajzot, sürgősen hiányoltam, felesége Sinka Erzsébet írta. Már fél óra jutott rá, boldog utazás.
45 után a párt fölkínált neki balatoni nyaralót. Nem fogadta el. Két vagy három év halálos munkaszolgálat állt mögötte.

 

2008. szeptember 19. péntek

Deske! Reggel elszaladtál. Véleményed kérem: évfolyamtársam szervezi az aranydiploma-átadást. Igényelni kell. Nekem nem kell. Szerintem az csak az életkort dokumentálja, azt pedig tudom külön diploma nélkül is. Kerestem a neten, hátha valaki értelmezi az ügyet, de csak a kérés adminisztrációját találtam:
G

 

 

Tegnap gyónás Józsi atyánál.
(Lukácsos és görögkatolikus.)
Mondom, először a látszatbűnök töltőanyagnak,
a pénteki böjt elfeledése, satöbbi.
És aztán a valódi, ami nem bűn,
de súlyosabb, mulasztás.
Helyes lenne egy öreg nénit látogatnom...
Azt mondja,
a Hegyi beszéd az Egyház új alkotmánya,
inkább, mint az ószövetségi Tízparancsolat.
Úgy is tanítom: Ne ölj, vigyázz az egészségedre!
Ne a tiltásra kerüljön a hangsúly.
Valamelyik Leo pápa írta,
ne a rossz ellen küzdj, igyekezz jól csinálni.
Zsugori vagy. Légy bőkezű.
Első tíz alkalom fogcsikorgatva,
aztán megszokod, a 25.-nél már hiányzana.

Kérdem tőle, hogy értelemezed:
BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK?
- A gazdagok lehatárolnak maguknak egy részt, ami az övék.
A lelki szegények nem, és evvel minden az övék.

Végül:
- Legyen a penitencia a 23. zsoltár
első három versét megtanulni.
Nehezen tanulsz? - Rettentő nehezen. 
- Akkor kettő.
[Négyet mára memorizáltam:
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem...]
Köszönöm, mondom,
és igyekszem majd bűnöket elkövetni,
hogy legyen alkalmam veled találkozni...

 

Tegnap Balázs beszerelt a gépembe
egy új processzor-ventillátort.
A szokásos cipőpasztadoboz-méret helyett akkora,
hogy alig fér el a dobozban.
Viszont számtalan előnye van.

1. Ilyen még nincs senkinek
2. Gyönyörű
3. Tizenkétezer forint
4. Túlvilági kék fényt sugároz hátul,
ágyamból fekve látom
5. A gép csaknem zajtalan. Álmomat védi.

 

 

Az akvarisztika-történésztől, nagyapámmal kezdett foglalkozni.

Meghívom F. NAPLÓ - fotókiállításomra, ami a hasonló című könyv bemutatója is. Erre RADNÓTI SÁNDORT kértem meg.   A megnyitó 29-e, most hétfő, GODOT GALÉRIA, este 8., igazodva az ottani szokásokhoz. Sajnálom, hogy egybeesik a Ros Hasana, a zsidó újév ünnepével. Csak egy hétig, vasárnap estig, úgy szuszakoltak be két programjuk közé, hogy rájöttem, a tavaszi kecskeméti FOTÓMÚZEUMI bemutató nem volt elég. Nyitva minden nap, 10-től 6-ig. Madách Imre út 8.; a piros Madách téri házak nagy kapuíve alatt át, ott már közel, a baloldalon. A fotóalbumot, úgy tudom, 2800-ért fogják itt árusítani, de lesznek ZSIDÓ TEMETŐ kötetek is, 5?, 6?, 7? ezer forintért.   Ezt az 52 képet észszerűnek láttam egyben tartani, hát megvettem hozzá a fémkereteket, a múzeumi üveget - a paszpartút kaptam a Fotómúzeumtól -, az egészet a győri Városi Művészeti Múzeumnak adtam. Ott már összegyűlt egypár jó képem.   Ha valaki, akinek illett volna, nem kapott meghívót, elnézést, az selejtem. Egyre jobban fáraszt ez a rengeteg előmunka.

 

Igaz. Minden korosztálynak a maga baja.
d.