2008. december 7. vasárnap

Vasárnap reggel, uszodából jövet.
A megunhatatlan lábtörlők.

F/08/216   F/08/217  F/08/218  F/08/219

Vasárnap délelőtt pedig a Hármashatárhegy és a
Ferenc-kilátó környéke kettesben, Robival.
Ajándék napsütés. Beszélgettünk.

F/08/220  F/08/221

János (Nemes dr.) is velünk szok tartani, de dolga volt. Most jött Nicaraguából, szegényeket vándorgyógyított egy jeepel utazva eldugott falvakba, nyomornegyedekbe. Annyit tud spanyolul (is), hogy a helybéli asszisztencia segítségével ki tudja kérdezni a pácienseket. Patika a mellette lévő asztal. Ott egy nővérke, aki életmódtanácsokat is ad. Egy német katolikus szervezet szervezése, két hónap évente - kétévente. Persze ingyen.
            (klikk a képekre)

elmegyógyintézet	egy otthon	páciensek	börtön
iskola	rendelésre várva	alkalmi rendelő	vasárnap

2008. december 8. hétfő

Reggel ötkor bekészítettem egy négyrét hajtott géppapírt a jobb nadrágzsebembe, tetején két szó, baráti házaspár. Fél tízre fogorvoshoz, nem szoktam azonnal bejutni. Ezért a papír. És csakugyan. Amig zsibbadok, újra kint a fotelben. A Kálvin téren, panorámaröntgenre várva újra elő lehetett venni. Aztán még itthon is. Ime:

Teázunk, baráti házaspár egy imaközösségből. Az asszonyka:
- Most olvasom, elsősorban szülőknek íródott, hogy az öt szeretet-nyelv: elismerő szavak - testi érintés - időajándék, vagyis meghallgatni, végighallgatni - szívességek - ajándékozás. Hogy milyen fontos ismerni, kamaszgyerekem mire a legérzékenyebb.
Én például a mai napig szenvedem és nehezményezem, hogy mamám nem ült le esténként öt percre az ágyam mellé, ezer munkája közepette...
- Tehát számon kéred, hogy nem születtél királykisaszonynak. Evvel ezt is mondod. Korrigálnád Istent. Pedig Ő jobban tudja.

Nem értik, a szenvedés nem az élet selejtje.

2008. december 9. kedd

Kata mondja,
bentről nem hallja az
előszobacsengőt.
Nagylétra,
reduktor elosztó
csatlakozási pont
megkeresése,
a nyomvonalba eső
ajtótok átfúrása,
majd 10 méter gyengeáramú
kéteres kábel
végig a mennyezet alatt, forrasztópáka toldókábellel,
és odaérek Kata szobájához,
a tervezett ponthoz.
Tiplizném a csengőt,
és fölnevetek, ott van.
Egy éve megcsináltam már. Öregszem.

Deske, küldöm, talán érdekel, a Bíboros atya imaszándéka 2009. január hónapra: imádkozzunk azokért, akik a hajléktalanok között a szeretetszolgálat és az evangelizáció munkáját végzik.
M.

Ma délelőtt az A/08/08-as tovább. Az ősidőkben, 2008 tavaszán ilyen volt, kicsit kopogós, kicsit túlüres. Végül a keretet is muszáj volt hozzáfesteni. Megtettem.

2008. december 11. csütörtök

A Forrás decemberi Tandori '70 -számában megjelent
- annó fölkértek -
az én kis köszöntésem is.
(G/08/15, jobb híján
az alkalmazott grafikákhoz soroltam.)

Most a szervezőtől kedves köszönőlevél,
s megemlíti, majdnem megvette
egy kis kollázsomat
a novemberi szegedi aukción.
Az ügyről nem tudtam,
aztán a net, http://axioart.com
- régi aukciók, megtaláltam:
Váli Dezső (1902-1990)
Zöld csendélet.
Micsoda mázlim van,
hogy még éppen megértem
a rendszerváltást/változást.

Hogy milyen volt a drága Zelk hozzáállása az anyagi javakhoz, a pénzhez, tudjuk. Már csak az anekdotából is, amit felesége, Sinka Erzsébet írt meg. A fiatalon Pestre költőnek fölvergődött Z. munka-, szakértelem-, és lakás nélkül téblábol. Egy jobb módú rokona vásárol neki tálcányi cigarettát, szivart, és beszervezi egy kávéházba cigarettás-fiúnak. Nagy dolog volt ez akkor, és különösen neki. Hát pincér kollegájával üldögéltek a teraszon, egy hét esős idő, vendég ilyenkor nincs. Beszélgettek és szívták a szivarokat. Ami a hét végére elfogyott. S evvel az állás is.
És az új történet, ugyanebből a témakörből. Tegnap este Zelk-díj átadás a Vas-Szántó emlékmúzeumban, vagyis emléklakásban, a Duna-parton, idén Jónás Tamás fiatal költőt jutalmazták. Megjelentek költők, és öreg emberek, harmincan, meg az özvegy. Köszöntés, Kézdy megöregedve igazabban mondja a hatalmas verset, a Sirályt, mint annak idején, a rádióban (azt a változatot a közönségszolgálatuktól, Zelk-szavalatokkal együtt, 16 ezerért vettem meg).
És akkor egy kortárs emlékezése, mesél. Volt egyszer Kecskeméten is egy színész-újságíró focimeccs, amiben még ő is játszott, egyébként. Az ünnep rangját emelendő fölkérték a nagy öreget a kezdőrúgás elvégzésére. Aki közismerten nagy futballrajongó volt. Z. elfogadta a megbízást, és a meccs előtti napon elballagott a Semmelweis utcába, fölvenni az előleget a kezdőrúgásra.

Megjött postán az első népnemzeti marhaság, a karácsonysatöbbi lyókívánság. Ez legalább ötletes; és ráadásul gyönyörű, homok kerülhetett a szerkezetbe. A Petőfi Irodalmi Múzeum / Károlyi Palota csillárjai. Azt hittem, hókristályok. (Képzelni nem tudom, a hátteret hogyan produkálta.)

2008. december 12. péntek

Élünk és élünk és mozgunk. A kultúra közepében.
ÉlelmiszeriparigépészmérnökGáborbarátom kiturkászta,
mint mesélte reggel a zuhanyozóban, hogy Kazinczy
Szentgyörgyi Józsefhez írt levelei
már 1845-ben is megjelentek,
Bajza és Toldy(Schedel) Ferencz gondozásában.
És hogy őt ez érdekelné.
És már át is küldött PDF-ben egy 500 oldalas könyvet.
Fantasztikus.
Fantasztikus, hogy a könyv a neten.
Fantasztikus, hogy a Harvard College Library talajdona.
Fantasztikus, hogy egy magyar könyvet beszkenneltek.
Fantasztikus, hogy Gábor ezt a Ménesi úti
tanári szobájában üldögélve megtalálta, és le tudta menteni.
Fantasztikus, hogy a könyvet a GOOGLE digitalizálta,
és fantasztikus, bár ez lehet, hogy csak nekem, hogy a szkennelt szövegben a KAZINCZY szó mindenütt el van sárgítva, tehát a rendszer tudja olvasni a befotózott szöveget.

És csak zárójelben, hogy mindezt Gábor egy mozdulattal át tudta küldeni nekem is.

http://books.google.hu/books?hl=hu&id=ABsoAAAAYAAJ&dq=Kazinczy+Ferenc+levelei+szentgy%C3%B6rgyi+jozsefhez&printsec=frontcover&source=web&ots=UHnNjKJIV0&sig=w9TnRpxE9cYDDU9EWlpSj6Lve-c&sa=X&oi=book_result&resnum=6&ct=result#PPR4,M1

2008. december 13. szombat

A napló gépelésénél most Katának írt levelek vannak soron. Egy 1977-es beszámoló, először látogattam épp kétéves Zsófi lányunkat egyedül, még a gyerekotthonban.

Voltam a Gárdonyiban (állami gondozottak bébiotthona) Rögtön odaadták a kertbe sétálni. Föl volt öltöztetve. Kicsit meg volt szeppenve, de békésen ballagott (kézen fogva) lefelé. Vittem Mami labdáját, nagy nehezen elértem, hogy párszor maga elé ejtette (néztük, hogy pattan), meg egyszer belerúgott, hogy a macinak visszaadja. Aztán gyalogoltunk erre-arra, mindig egy kicsit, igyekeztem alkalmazkodni változó figyelméhez (ti. hogy Mami mondta, hogy ő még csak rövid ideig képes valamivel foglalkozni). Kezébe adtam egy tégladarabkát: hideg. Mutattam a jeget, tologattam egyik lábát rajta: csúszik. Ütögettem a kerítés rácsait, mind más hangot ad, néztük a távoli hegyeket, teherautózörej, napfény, meleg, kihúztam a jobb cipzárját (kesztyű nem volt), kicsit merev-szertartásosan végig abban tartotta a jobb kezét. A ballal meg egymást fogtuk, néha megdörzsölgettem. Nézte. A levetkőzés női lendülettel történt, de szerintem egyszerűen azért, mert rutin cselekedet. Aztán kértem építőkockát, abból villámgyorsan épített egy tornyot, földűlt, megjavította. Itt nem az én ölemben ült, hanem kisszéken, az asztalhoz tolva. Zsebkendőmbe 2x belefújta az orrát. Egyszer oldódott föl egy percre teljesen, amikor hátulról végigcsiklandoztam a két oldalát két kézzel. Vigyorgott és a lelkesedéstől teljesen leguggolt, összegörnyedt, úgy, hogy egyensúlyi helyzetének megoldását énrám bízta. (Nekem támaszkodott.) Egyébként semmivel sem volt oldottabb, mint

legyen: Eszter?
Juti? (Judit?)
nekem ezek jók. (Ha.)
Beszéltem a gyerekorvosnővel arról még egyszer, hogy megmondjuk-e neki, vagy ne, azt hiszem, most minden
           beszámoló a nagymarosi alkotóházból, 1977.2.2. - 3.14.   a teljes levél

Gyuri bácsi reggel a klubban kezembe nyomott egy újságot, hogy egy zsidótemető-képem benne. A lapban olvasom:

Izraelben egy 54 éves arab lakos, Abu-Cháder életét egy 40 éves zsidó tartalékos katona, Zeév Traum átültetett szíve mentette meg. A zsidó katona egy palesztin orvtámadás áldozata volt, az orvosok nem tudták megmenteni. Abu-Cháder lánya könyörgött Zeév hozzátartozóinak, egyezzenek bele, hogy az elhunyt szívét átültessék apja mellkasába. Beleegyeztek. Az arab férfi túl van az életveszélyen.
    Budai Sófár 2008. december p.03.

2008. december 14. vasárnap

Szobrot, mondjuk a Moszkva térre, a világtörténelem egyik legmarkánsabb zsenijének, aki föltalálta a deszkát.

Robi barátom unokája, Török Gazsi úr, hadvezérnek és költőnek született. Istenem, van ilyen. Vesztésre álló kosárlabdameccset - félidőben beállították - 20! ponttal ő fordított meg. Egy tavalyi opusza, 9 évesen:

Szép állat az őzike
Az a kérdés, nőzik-e
Hogyha nőzik, hadd nőzzön
Végül is az én őzöm

2008. december 15. hétfő

Ma este
Nádor Tibor (1967-)
kiállításmegnyitóján.
A Moholy-Nagy Egyetemen tanít, de fiatalítja magát, garbóban fogadta a tiszeteletére összegyűlt nagyérdeműt.

Szénrajzok, olajképek,
kicsik, nagyok, nagyon nagyok.
Az év legfontosabb kortárs kiállítása.

Aulich Art Galéria
2009. január 23-ig,
munkanapokon 7.30!-tól- 18.30-ig.

Bp. V. Aulich utca 5.
A Batthyány-örökmécsnél.

Hevenyészett, kézből fotózott reprók:

nador-201  nador-202  nador-203   nador-204  nador-205  nador-206  nador-207  nador-208  nador-209

2008. december 16. kedd

A doktornő azt mondta, most kicsit fájni fog, bocsánat. Bírd ki. Még két napig fájhat. Megszurkáltak megfurkáltak eltávolították. Délben már posztoperációs - nevezzük így - állkapocsnyilallásom ellenére tudtam értékelni a kompozíciót, ahogyan a vendéglőben a B. menüt elém tálalták.

Naplóm gépelése 1991-nél tart, Miki 9 éves. Kata alkotóházban, beszámolólevelem.

1991.11.            C. 02210-2212
Kedvesem.
Nincs itthon a főnök, persze cincognak a:
kutyák
pormacskák
egerek.

A kutyák a következőképpen. Zsófi ugyan retteg, hogy folytatódik a dolog, ha hazajössz, de többszöri Sárosi konzultáció után elkezdtünk újságpapírt teríteni a kutya rendes éjjeli szarási területére. Hogy első lépcsőben arra szoktatni. Sárosi szerint talán lesz második lépcső. Azóta legalábbis éjjel nem lépek bele.

Pormacskák. Furcsa, de lekvár vagyok gyerekeimet rendebbre szoktatni. Nem tudom, hány hét távolléted után állna be a helyes rend, legalábbis mostanában ez gyengébben megy nekem. Ha begurítunk egy labdát az előszobaszekrény alá, bízunk benne, hogy a kutya a fenekével ott is kitörölget egy kicsit.

Mi.
Hogy tudjad azért. Esti imáinkban munkád rendszeresen. Miki rendszeresen kedvenc zsoltáraimat olvassa föl nekünk, kétszer, hogy megértse. Mondom neki, tudod itt mi az a ''madarász''?! - Persze, a Varázsfuvolából, mondja.
Elmentünk arra a vasárnapi hangversenyre is. Útközben sorolja:
Szeretem az Éj királynője áriát,
a Papagénót,
a Szarasztrót,
a Papagénót a Papagénával;
nem nagyon szeretem a:
Három tündért,
a Paminát.  
Én (kicsit szégyenkezve, de a Rómeót olvastam, elég fény volt a teremben, zene közben is)...

...Mikinek szünnap. Ebéd, utána megint sürgetett, mikor nézzük meg azt a mongol cirkuszműsort, nagyon megragadt a fejében egy plakát a múltkori vidámparkozásunkkor.
 Mondom neki, elmehetsz, de nekem dolgoznom kell. - Jó. - Tudod? - Tudom: hatos, Oktogon, földalatti, Hősök tere. - Tényleg tudod, utána egyenesen haza, itt egy százas (telefonból tudtam, az előadás 1/4 6-kor ér véget, és 70 forint a legolcsóbb jegy.)
 Este tele pofával medvékről és bohócokról mesélt. Puhatoltam, hogy hatott rá az egyedül-út?! ''Sajnáltam, hogy nem látod te is, amúgy nem vagyok úgy, mint kiskoromban, amikor nem volt érdekes a síedzés, ha közben nem láttad, jól csinálom-e.''

 a teljes levél

És evvel a levéllel meg is találtam szeretteimnek az érdemi karácsonyi ajándékot, EGY KIS HAZAI címmel. Print. A többi érdektelen, forintvonzatú. Akkor utálom a kötelező ajándékozás-tortúrát, ha nem jut eszembe valami egyedi.
Idén mindenkitől 4 (négy) verssort kértem. Nem sajátot. Azt mondja fiam, mi van, nem teljes vers, csökken az adag tavaly óta?! - Tévedsz, így nehezebb.

2008. december 18. csütörtök

Új mondandó nincs. Még fáj a fogam. 44 lux, a műterem setét. Gábor átküldte Váczy János (1859-1918) adatait, aki egymaga 22 vastag kötetben összeállította Kazinczy addig föllelhető teljes levelezését. Évtizedeken átnyúló fantasztikus teljesítmény. Még írógép se volt. Minden kötethez tanulmány és igen gazdag jegyzetanyag. Azóta két pótkötet, a harmadikon évek óta ülnek, azon az egyetlen köteten, irodalomtörténészeink.
Új híján régi. 1992, levél lányomnak, 17 éves volt.

...Kata vágya volt az örökbefogadás, persze, nem az enyém. Én féltem. Féltem bonyodalmaktól, féltettem a munkámat, önző...

...ráhagytam. Úgy gondolom, egyformán szeretünk téged. Kata elve, hogy annyit préseljen ki belőled - amíg még tanítható vagy - amennyit csak lehet. Persze az anyák szerepe általában ez. Én inkább békén hagynálak, és amikor ismerősök számon kérik rajtam, mért nem kapom el a grabancodat, hogy kötelességteljesítőbb légy, hogy tanulj, akkor ...

...Ezt a programot mindenki meg tudja valósítani, kívánom neked, hogy így vagy úgy sikerüljön. A XX sz. század legjobb amatőr szobrásza Gyovai István 80 éves korában kezdett el mintázni. Ennyit buzdításul.   a teljes levél 

Meg egy levél Esterházynak, 1992 március.

Drága távoli fegyveres társam, vagy hogy is fejezzem ki, hogy egy fronton harcolunk...
Ezúttal is szépet írtál, de csacsiságot. A legolcsóbb közhely csapdába csúsztál bele, galambocskám, ami elképzelhető. Hogy Somogyi Győző barátom jó ember, de rossz festő, ez rendben van. Hogy te ezt nem tudod megítélni, ez is rendben van. De hogy Somogyi Győző magyarabb egy magyar halbiológusnál, egy magyar könyvkötőnél, egy...   a teljes levél

Kérdés. Nincs véletlen valakinek fölös 16 gigája? Megint megpróbálkoztam, úgy tűnik, a C3 Intézet nem ad ennyi helyet másfélgigás honlapomnak, persze tényleg luxus. lletve, hogy honnan nézzük. Hozzáférhetővé tettem volna a képeimet mindenki számára, nyomdai minőségben, online. És az egész cucc bekerült volna az OSzK állományába; vagyis tulajdonába. Örök időkre. Az ország gyarapodik. Ugyan még végleges választ nem kaptam. Addig is keretet csiszolok, javítok.  

Néhány képet befejeztem a napokban, ma fotóztam. Amit mutatok: Fekete-fehér műterem - A/08/08. 

A/08/23   A/08/24   A/08/35   A/08/51   A/08/53  

2008. december 19. péntek

Illetve az a huszonhármas nem jó.
Ma reggel sok fehér rá.
Aztán le is fényképeztem.
Csak közben elmentem
habszivacsot venni.
A Népszinház utcában
kis maradékokat is lehet kapni.
És rögtön méretre szabják.
Székre kellett.