VÁLINEWS 178. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. január

2010. január 1.  péntek

Szilveszter, unokák nálunk. Piri (8) megtalál egy üres bonbon-dobozt, vigyorogva elkezdi nyomogatni a dudorokat, hogy ez az én kompjuterem.

Megtörtént a szokásos informatikai hóvégi zárás.
Ez olyan sokágú, hogy puskáznom kell, valamit ki ne felejtsek. Hogy a VÁLINEWS-t (itthonra, és a két levéltár) kiprintelhessem, 18 lépésben át kell alakítani a formátumát. Más program, ábrák kisebbre, stb. Aztán a honlap DVD-re mentése, a titkos háttértáblázatok is. Van, akinek még a neve sem kerülhet a szerverre.

Ilyenkor frissítve lementem az e-mail-, és a domain-címeket is.

Hiúságom valamellyest zsugorodván, naponta már nem, de havonta ősszegzem, hány olvasóm volt. És ebből a napi átlag. Dec.: 146. Szütsé több. A rohadék.

A NEWS-ban havonta 40-70 kép gyűlik össze. Az informatikus fiú szellemesen úgy csinálta meg az ehhez tartozó adattáblázatot, hogy amit lehet, (URL, opusz, dátum, - összesen 17 oszlop van), azt a gép automat. beírja. De hogy az a sapkás figura: Robi, és akkor ő Bognár Róbert (a rákeresés miatt), hogy Hajógyári-sziget, "03. pest"-, netán "14. emberek" - kategória, hogy ez fotó, és én csináltam; sajna, csak én tudom. Ezek végigbogarászásával is megy az idő.
Hűséges önrabszolga.

Kata a gyerekek majszolós kedve elől este a konyhából a műterembe menekítette a süteményes tálat. Nem tette okosan.

16:46 Megettem az ebédemet, megaludtam a délutánomat, most éppen forralóval a fürdőszobába, vizet venni a teának. És ez után - ijesztő - nem tudom, mit fogok csinálni.
Amikor minden hibás vilanykapcsoló megjavítva. Amikor elfelejtődik, hogy van egy szakmám is, üres lesz minden. Melodramatikus alkat, nehéz. Az engem most nem vígasztal, hogy kiállításom Londonban, január végén.
Jut eszembe, el lehet mosogatni. Ha kicsivel lassabban, kevesebb lesz a selejt.

2010. január 2. szombat

A/10/01, ezt csak így mutatom,
délelőtt kezdtem.
Kilencven centis, ez is.

Közben a Fekete bojtár végét hallgattam.
Megrendítő. Remekmű.
Látatlanba biztos, ez Sinka főműve.
Valószínű, nem kéne verseibe beleolvasnom,
ahhoz túl érzelmes.

Hallom, van novella is.
Azt majd inkább.

16:45
Kedves Deske, bele lehetne: "Anyám balladát táncol". Iszonyú mély és ó mélységekből jön. B.

Megvan. Köszönöm. Nagyerejűnek hat. Én nem tudok igazán utána menni. d.

Egyszer volt szép az anyám tánca, 
mikor kendõjét gyepre hányta, 
a Korhány vizénél, Pusztapándon, 
s bokázó lába pásztortűznél, 
öles apám örömére 
szállt, mint illat a virágon. 
De gyönyörû lábán víg figurát 
eredõ táncába õ se vitt, 
csak mutatta ringó mozdúlattal 
halálba járó õseit. 
Mert ugyanaz sírt fel a flótán, 
hogy meghaltak azok ima nélkül, 
nagy szakállal, akasztófán. 
   
S hajnaltájon, lengõ szélben, 
hogy fény nyíllott két nyárszemében, 
elébe raktak tíz szál gyertyát, 
    a teljes vers

2010. január 3. vasárnap

Fiam csak annyit kérdezett: kész van?
És még aznap belenyúltam
a már lefényképezett és keretezett A/09/57-be.
Aztán a javítást átküldtem neki, mailben.

1. határvonalat rövid szakaszon felerősít
2-3. hangyapöcsnyi okker
aztán újra fotóztam.
d.

Van egy műteremfotó is.
F/2010/003
És ismét morális bukás, nincs lelkierőm a színes változatot kidobni.
F/2010/002

De mégis volt. Töröltem a fotók közül, csak itt marad meg,
mindössze 100 kilobájtos ábrának.

Le Meux-ből az ünnepekre családfotó.
Keresztfiamat tíz éve nem láttam,
így néz ki:
KERESZTFIAM-No.1.**
Vagy így. Nem írták alá, melyik melyik.
KERESZTFIAM-No.2.

Erős szél, meg minden; ma csak egy kicsi séta a Várban. Vároldal - F/2010/004

Deske, utoljára a Sinka-versről. Ez olyan, mint egy sámánének. B.

**Le Meux-kontaktus létrejött, hétfő, 20:34, ő az. Amúgy ikrek.

2010. január 5. kedd

Tegnap reggel ötkor készítettem ezt a három felvételt, a táblácskát fejlámpával, az a tartály fenekén volt. A printtel aztán tízkor le a sarki boltba, hogy ugyanilyen konyhai bojlert kérek. (Akkor könnyű szerelni.) A Braün cég tizedikén kezd, és amúgy őket sokan reklamálják. Maradtam egy Hajdú tízliteresnél. Egyeztettük, hogy ez is háromnyolcados csatakozással, nem kell biztonsági szelep, satöbbi. Délre fölszereltem, és a legnagyobb megdöbbenésemre (csakugyan) egyetlen illesztés sem csöpögött, de sőt hibátlanul működött az egész. Egy kényes pont, ahol (kócpótló) teflonszalaggal tömíteni, a csavarmenetre tekerve. De annak a trükkjét tudtam, a menet-éleket reszelővel érdesíteni kell.

Vetkőzés közben dicsekszem mindevvel reggel a klubban, hogy a csaptelep, meg minden; mikor Gábor rákontráz, én meg leszedtem a karácsonyfát. Hihetetlen sikere volt, ezredes barátunk görnyedten a térdét csapkodta a röhögéstől.

A vízben még kitaláltam, hogy az új képet Van Dyck-barna lazúrral folytatom (mint mindig).
Aztán tényleg. A/10/01, kilencven centis. Egyelőre nem csak a kerete rossz neki. Olyan jó kis butuskára akartam. Majd.

Ez mindig szép, mindig kicsit más.
Tél - F/2010/005

És még kaptam is képeket. Szigorúan csak állatbarátoknak. Szütsnek kifejezetten tilos.
01  02   03  04  05  06

2010. január 6. szerda

Ehhez is ihlet kell, nem tréfa. Vagy száz fotómat kiszelektáltam, két nap munkával. Megkönnyebbülés.
Meg egy új: Hajnali szellőztetés - F/2010/006

Beázós bakancsomra méhviaszt kentem, majd hajszárítóval ráolvasztottam. Beszívta. És most reménykedem.

2010. január 8. péntek

Kaland. Hetekig terveztem, hol fúrják, merre vezessék, hova tegyék. Tegnap aztán megérkeztek a T-Home-fiúk, bevezették lakásunkba az optikai kábelt. Öt telefoncsatlakozás, három kompjuter, wifi, meg a televízió. A lakáson körbe, a mennyezet alatti kábelcsatornába, létrával. A belépő munkásnak azonnal a kezébe egy tízezrest - tudtam, miért -, avval, hogy én előre szoktam adni. A két óra múltán következő szoftveresnek úgyszintén. Ő először hárította, a délután vége felé már figyelmeztetnem kellett bőkezűségemre, mikor itt akart hagyni, hogy ő a routerhez nem ért. (Hívták, telefonján egy kisasszony fotója jelent meg.)

Hogy a routeremhez nem értett, úgy oldottam meg, hogy leszaladtam egy újért, amihez volt használati utasítás, a Mammut2-be. Egy tizes. Miközben ők létrán, én ládára állva csináltam a 220 V. dughelyet, és szereltem az új dobozokat. A plafon alatt a Kedves Utókort írásban figyelmeztettem, ha az optikai kábel megtörik, minden kampec. A kunkort le is szögeltem. A nap éjfélkor, a János kórház baleseti ügyeletén fejeződött be, csak egy tetanusz oltást kértem, az már gyorsan ment. Az orvostól annyit kérdeztem, úszhatok-e reggel.

Viszont ami egy éve 7-el, tegnap 75-el, mától 1500 kbyt/sec-el megy a netre. Igaz, kicsit olcsóbban. És a tévének ingyen-doboz, öt óra műsort tud tárolni Katának. Nekem pedig két doboz, vagy tíz zöld fénypont pislog rajta. De ez még semmi, mert éjjel ágyamból, szemüveg nélkül ugyanezt 50-60-nak látom. A nagyobbiknak van forgatható antennája is.

Ahogy elmentek, kiderült, telefonszámunk véletlen kicserélve, nem működik a mail, és az internet explorer. Utóbbit informatikusom betegágyából megjavította. Karba tett kézzel figyeltem, hol, merre szaladgál a kurzor a képernyőmön. Csoda.

Még annyi, hogy az ágyam melletti könyvtartót megmagasítottam egy kicsit.

2010. január 10. vasárnap

Egy kiselefánt születését végigfilmezték egy nemzeti parkban.
Nehezen választotta az életet. Megrázó és gyönyörű.

http://termeszet.indavideo.hu/video/Elefant_szuletik_-_dramai_kuzdelem_az_eletben_maradasert

Vagy itt, Ádám levette nekem, mp4, 24 mega,
kérnék visszajelzést, működik-e, vagy nagyon lassú.

Séta felhőben, a Szabihegyen.
Tulajdonképpen lófasz a túrabakancsom seggébe,
méhviasz ellenére beázik.

De a köd gyönyörű volt. 53 fotó.
Uborkahámozás. Szeletelés.
Aztán fotószelektálás. Hármat megtartottam.
Egyet kellett volna, a hetest.

Ködben - F/2010/009

Ködben - F/2010/008

Ködben - F/2010/007

Hej, hej, Deske! Feleségem tanácsa: Paraffinolajos kezelés. A másik tanácsot Janó barátomtól hallottam: Ő étolajban főzte ki a bakancsát. Többé soha nem ázott be. Üdv: Gy

Marhafaggyú! Garantált eredmény. Semmivel sem büdösebb, mint az avas étolaj. (Ha ez egyáltalán számít.) Beszerzése hentes és mészárosnál: "Adjon már egy darab marhafaggyút, legyen szíves!" I.

2010. január 11. hétfő

A csodálatos elefántszülés-filmnél rájöttem, hogy ezt kis idő múltán már én se fogom megtalálni, merthogy melyik NEWS-hónap szövegében keressem. Ettől úgy elszomorodtam, hogy megettem a frigóban lévő tartalék ischlert. Pedig az Katáé volt. Aztán csináltam egy igazi FILMTÁR menüt, előhalászva minden rég feledett filmet, a bukófordulót, Armstrong " megérkezését" a Holdra.

Csoportosítottam őket, nem egészen logikus, de:

SZAKMAI - tévéinterjúim, meg kiállítások
EGYÉB SZEMÉLYES - lomha síelésem
MAGYAR ARCHÍV - a Petőfi Irod. Múzeum vándorautóbuszában monitoron Ady temetését mutatták, azt lemozgófényképeztem
TÁJAK múlhatatlanul szép giccsek, diavetítések
ÁLLATOK - ahogy a cica pimaszkodik a pudlival
TRÉFÁK - Picasso Várady-verset szaval

Aztán MENÜ-ben összehangoltam a FILM, a VERSTÁR és HANGARCHÍVUM - szavakat:
FILMTÁR
VERSTÁR
HANGTÁR
És most minden jó. Szerintem.

2010. január 12, kedd

Kedves I.! marhafaggyúért azt a kis képet A/09/34. Nos? d.

A fene tudja, miért, de én nem érzek ekvivalenciát a két dolog között. I.

Ekvivvv: az elején mindkettő büdös. Tartom a tétet. d.

Szüts tűnődik képkeretezésein (szm.hu / jan 9.), hogy ezek a kis akvarellek tulképp. levlapok, talán az szerint kezelendők.

Öreg! Most olvasom. Szerintem a képeslap olyan megkülönböztetés a műfajok között, mint festő és festőnő meg orvosfestő, mint az ambíciózus kerámiáknál, hogy az tulajdonképpenegykisszobor.
Vagy kép, vagy nem kép.
d.

Egy értelmes karácsonyi üdvözlet, Éváéktól kaptuk, svéd vagy talán norvég templomi freskórészlettel. Lehet, hogy valaki erről tud is: Albertus Pictor, Härkeberga kyrka. A csacsik nem írnak alá dátumot. A képből szerintem nem arra következetésre kell jutni, hogy aki követi Isten szavát, az megkopaszodik. Gyönyörű.

Google: Härkeberga templom található hátság, pár mil északra Enköping. A templom a korai 1300-as és 1400-ben szerelték fel a sekrestye és a tornácra. Egyidejűleg tartsa vissza az egyház sírboltba. A 1480-as évek közepén boltívek és falakat freskók díszítik Albertus Pictor. A falak mész volt a 1700-as évek közepén, míg a boltozatok festményeit érintetlen. Falfestmények bekopogott, és helyreállították az 1930-as években.

Amikor Samson után éjszakai kalandjával gáz állapotban találja kapu zárva, lecsap ki az ajtókat, és ezeket vele. Ez egy olyan típusú detonates, amikor Krisztus a pokol kapui, és akkor a harmadik napon. A színek továbbra is viszonylag jól azzal a kivétellel, hogy a piros ment át a barna színárnyalat.

2010. január 14. csütörtök

Mai Népszabadság. Moszkvában a tavaly májusban fölszerelt térfigyelő kamerák közül 29 ezer csak üres doboz volt, a fölszerelő cég a figyelőmonitorokra előre fölvett filmeket küldött.

Az első hentesnél nem volt marhafaggyú. A második még reggel kidobta a kukába, de nem árulta el, melyikbe. Az ötödik mára félretette, s nekem ajándékozott másfél kilót egy nejlonzacskóban. Már bekentem vele a bakancsom, a félcipőm, ami volt, a bőrfoteleket; a baj az, hogy az ügy súlyához képest mindez túl gyorsan megvolt. Betettem az egészet egy lábosba (Kata elutazott), ha ez valami zsírféle, akkor majdcsak kiolvad, akkor belemártogatom a bakancs orrát, amíg forró. De elkezdett lesülni. Át az egészet egy lábosba, vizet alá. Kihűlés után, feltételezem, szétválik a víz meg a zsír, muszáj neki. Akkor majd meglátjuk a továbbiakat. Holnap a klubban meg kell kérdezni a teendőkről a heraldikust, ő ért hozzá, ez is része a történti haditechnikának.

Nem vált szét a rohadék. Valami húslevesféle lett belőle. Ki a gangra, a hidegre, míg kihűl, hátha akkor. Addig festek. Lehet, hogy marhakocsonya lesz?

Szerintem sok vízben kell főzni (mint a húslevest), majd a zsírt-, a faggyút leszedni a tetejéről, azután a dermedt állapotban be a mélyhűtőbe. A heraldikus megjegyzései hasznosak lehetnek, bár a hűtéstechnikában nem tudom, milyen mélyek az ismeretei. I.

Kedves Deske!
Elég sok kiolvasztott marhafaggyúnk van éppen itthon, küldök belőle egy dobozzal! Mi is a bakancsokat kenjük vele, de nem forrón, hanem fagyosan, viszont a meleg kályha mellett, kézzel. Egy éjszaka alatt beszívódik a bőrbe! A Mátra aljában lakunk, ide nem tud elugrani érte, szívesen feladom postán. 
Üdv: Zs.

Deske, versenybe szállok: KIWI MINK OIL. Nem adom ki a kezemből azt a keveset, ami maradt. Harminc éve hoztam Amerikából, a patent boxosdoboz miatt vettem meg. Reszketve adok belőle, itt bekenheted a bakancsodat. H.

Most, hogy így kitanultam, ami létrejött a leves tetején, avval a kevéssel megint bekentem. Aztán a kályha elé. És most nézem.
És: eligazítást kérek, mennyi időnként kellene bekenni?

Azt mondja az uram, hogy ez az igénybevételtől függ. Ha ő minden hétvégén túrázni menne benne, akkor érdemes havonta bekenni. Korábban valami iszonyú drága hegymászóbolti vaxot használtunk, de ez a faggyú ugyanazt tudja. Zs.

2010. január 15. péntek és nem csütörtök

05:43 Ma délben egy rövidnek ígért interjú a Duna-TV-ben, a jövő heti londoni utam kapcsán. A Magyar Kulturális Intézetben lesz kiállításom, zsidótemető fotókból. Valami ilyesmiről kellene a kamerába beszélni, most jegyezgetem:

<<Festő vagyok, szakmám a SZÉP-en keresztül beszélni a FONTOS-ról. Mi a fontos. Az emberélet méltósága. Erről beszélnek ezek a csendes sírkövek. Nagy erővel és nagyon szépen. A fotó, mint a költészet is, ahogy Illyés is mondja, pillanatmegállító gép. A pillanat örökkévalóvá magasztosul.>>
<<Szabómesterek és rabbik, egymás mellett.>>
<< A tapolcai zsidótemető bejáratánál fölirat: Minden élők gyülekezőhelye.>>

08:54 <<Szabólegények, szabómesterek és rabbik.>>

Egyébként cseszhetem. Klub. Az ezredes úr a magyar honvédség ruházati ügyeinek egyik vezető szekértője volt. Mondja, a marhafaggyú kiváló, nem engedi át a vizet, úgyhogy a lábad fagy le. Nem tud a pára eltávozni.**

       **Persze ez nem a mi két-háromórás hóban-sétáinkra vonatkozik, úgyhogy mégis minden rendben.

Középkori szerzetesek asztalán a koponya, az nekem ez a lencse. Van még, aki tudja, mi volt a rangja a gyönyörű-keményen rajzoló, majd száz évig használt, 1908-ban konstruált Tessar fotóobjektívnek. Húsz éve, hogy Schmalnak nem kellett, s egy mellékmondatban nekem adta, akkortájt építettem a favázas gépemet is. Fókusza 13,5 cm, vagyis síkfilmes géphez való. És most porosodik tolltartómban, jelentéktelen segédeszköz; egy nagyító, olykor már túl kicsi a betű a térképen. Még mindig elszorul a szívem, ha ránézek, bárha nevetséges. Carl Zeiss, Jena. Memento mori, tanulunk elbúcsúzni. Fényképezés nagy, fekete, harmonika-kihuzatú Voigländerrel; abba való volt. Az én gépembe a Távirati Iroda műhelyében a vakuszinkront is beleépítették. Régi emlék, régi szerelem.
Egy londoni múzeumot kerestem most vele.
A fényképezkedéshez szépen megpucoltam.
A tücsök ciripel a konyhában.

2010. január 16. szombat

Klub. Heraldikusunk valóban ért a bakancsápoláshoz, de alkatához híven bonyolult tűnődésekbe kezdett, amiben sűrűn szerepelt a megmondom őszintén. Viszont a mellettem vetkőző hentes határőr kiskatona volt. Odaböffent: hetente kentük.

Kedves Deske, bocsánat a fontoskodásért, de a Tessar objektív terveit 1902-ben hozták nyilvánosságra (Dr. Paul Rudolph tervezte). Üdvözlettel: P

2010. január 17. vasárnap

Füst Milán kezdi könyvét evvel a nagyerejű kulcsmondattal: semmi sincsen egészen úgy. Igazságot szolgáltatni merengő heraldikusunknak, mert ő tett pontot a történt végére. Mellékesen megkérdezte, és milyen zoknit hordasz bele? Ó, ó. Nem is a bakancsom ázhatott be, talán csak nagyon beleizzadtam. Most odakészítettem a sízoknit. És ez a last solution.

Mifelénk színesek a járdák. F/2009/011

Zsófi jön velem, kölykei teljes izgalomban, a mama elmegy.
Boti útirajzot készített, bele a kofferba. Magyarázata a munkához: A repülő hátsó ablakában a mama, integet, előtte Apó, ő nem integet. Balra, a két ház között pedig ő integet, fölfelé.
A tetőn a pinty fészekanyagot visz a csőrében. A család macskái természetesen részei a történetnek.

Piszu ebből az alkalomból egy papír két oldalára két azonos tömegjelenetet rajzolt a mamának, téli és nyári változatban; ki tudja, miért. Különbség annyi, az előtérben lévő tóban halak és teknősök nagy számban, télen ugyanez üres jégmező. Nyáron homokvár, télen hóember.
Ez is utazik a guruló kofferben.
Csak egy szalmakalapot kért Londonból. Nyolc éves.

Úti előkészületek
1. Megerősítettem azt a gombot, igaz fekete cérnával. (Kata Jeruzsálemben.)
2. (Technokol rapiddal) megfoltoztam a kabátzsebet.
3. A The Spy Who Came in from the Cold
4. Hirtelen halálom esetére tsalád hozzáférhet bankszámlámhoz.
5. Botond rajzát hétszer lefényképeztem, két géppel, és kétszer beszkenneltem. (Míg sikerült.)
6. Kihúztam a külső winchester dugóját a gépből, hogy ha kirabolnák a lakást és elvinnék a PC-t is, a lementett anyagaim megmaradnak.
7. Mondom Zsófinak: National Gallery, Tate Modern, British Muzeum, Courtauld. Mondja: állítólag az állatkert tök a centrumban van, és nagyon jó.

----------------------------------------------------------------------------

Úgyhogy búcsú a hét végéig, mert laptopot nem viszek, csak - romantika - a negyvenéves magamvarrta bőrtarisznyát. Péntek estére itthon.
Akik nem jönnének ki megnézni a kiállításomat, azok számára.

2010. január 23. szombat.

Megérkeztem tegnap éjjel, ma még csak pihegek.

Ifjú utcaseprő-tanulók Velasquezről hallanak a National Galleryben.

A londoni kiállításom egyébként csak 25-én nyílik. Még nem volt mód megvenni a fotók elé az üveget. (Sima, nem múzeumi üveg.)

2010. január 24. vasárnap

Kedves Zs., szerencsére a küldeményen férjezett nevének második fele olvashatatlan, úgyhogy postán nem-, csak mailben tudok marhafaggyúköszönni. Nagyon köszönöm, tényleg. Érkezem Londonból, várt a küldemény! Nagyon fínom. Én - bevallom - egy kis kolbászt is tettem még a kenyérre, spagettikrémet. Most hűtőben, mindig csak egy kis adag, spórolok vele, óvom. d.

London.
National Gallery (2x)
British Museum (2x)
Tate Modern
Courtauld Gallery
National Portrait Museum

No, akkor amit a kilencven fotóból megtartottam:

2010. január 26. kedd

Kegyhely, könnyező Mária-kép. Hoppá. Akkor a mennyben is van szenvedés?!

Deske, a kép könnyezik, a földön. Persze, ez elég mély és ágas-bogas szakadékokba ránt(hat)ja az embert. T.

A mennyben nincs szenvedés, benne van a Bibliában. Ez talán Mária privilégiuma lehet. K.

Átnéztem az útinaplómat, nem érdemes eltenni. Inkább kiegészítettem a fenti, útifotók melletti szövegeket.

2010. január 27. szerda.

Akárki akármit, mégiscsak festeni a legjobb.
Már az előkészületek, a logisztika,
aztán szerszámkészítés,
a munka megszervezése.
S aztán, aztán, ahogy nőttön nő valami,
ami eddig sohasem.

És a végén minden fehér.
Az ágy, a padló, a nadrág,
a zokni, a köröm.
Öröm.

Hogy vigyázzak a nadrágomra?!
Bocs, ő vigyázzon rám.

Apó, a Mária kép itt könnyezik, nem a mennyben, jelzi, hogy veszélyben van a "mennybemenetelünk"  (sajnos pokol is van).   A mennyben NINCS szenvedés! E. [Váli Ancilla Erzsébet OSB. / Tücsök húgom, bencés].

2010. január 28. csütörtök

Festeni jó. Ha már padló, akkor már ma délelőtt a falak is. (94-ben volt utoljára.) Teddihengerrel, kétszer. F/2010/026. Délután hazaköltözés.
Közben kint havazott F/2010/025.

2010. január 29. péntek

Deske, a rendetlen műterem jobban illett hozzád és jobban is tetszett: G.

De mennyi fényyyyyyyyyy d.


[Összetéveszti a piszkossággal. Betegesen rendes volt az is. Mint én.]

Ma már három perc (zöldet) festettem is. A/10/01.
Lehet, hogy most meg az az okkersárga folt zörög.

Még mindig kilencven centis.

2010. január 30. szombat

Tegnap Vojnich megnyitó a Bartók 32 Galériában.
Kép: a meghívó illusztrációja.

Először ami nem tetszett.
- A munkák nagyobb fele műhelygyakorlat, nem kiállításra való.
- Kár volt ennyit kirakni belőlük, pláne két sorban. Talán, ha így nevezte volna, hogy ujjgyakorlatok.
- A képek közepe megfestve, s rajzban folytatódik, mint Fehér Lacika üvegtájképei. Számomra zavaró, összetöri a centrum súlyosságát.
- Hivatalból nem kedvelem a derékszögből kilépő, sokszögletű képeket. Ilyen is volt.

És láttam egy igazi remekművet. Nem lehetetlen, hogy volt még, csak a tömeg.
Talált lélegzetelállító színharmóniákat.
Persze ő egy kézen megszámlálható legjobbjaink között van.
Érdemes megnézni. Egy (legalább) remekmű! Középtájon alul, galambszürke.
Március 5-ig, 12-18h, szombaton 10-14h. Bartók Béla út 32. Kapucsengő: 4.

Boldog rendrakás szobafestés után. Inkább csak rendebb, sajna, alig van mit. De pld. ez az ágyláb-konflikus. Hogy ne karcolja a padlót. Tavaly óta 45mm- es acélcsövek, hibátlan, de szörnyű talpszerkezettel. Fapakni, távtartó farostkorong, csúszótalp fölcsavarozva, szégyen. Ma reggel patikába: ágyláb számára kérek négy üres tégelyt. Adtak.

Most kezd melegedni a helyzet, kedvemre. Dobom ki fotóimat. Múzeumokban, de maradt itthon húsz. Mégis, egy fotóművész, két és fél fotóskönyvvel... Négyet megtartottam. A négyméteres földelt hosszabbító. Jó lenne még, de egyik fele ragad. Behintettem liszttel. És a fölösleges ADSL kábelek. A maradék húszkilós vödör festéket sikerült azonnal elajándékozni, a használaton kívüli csőgörénnyel egyetemben.

Böjte aya, nevezetes ferences meséli. Kikerült a szemináriumból, elsőre kis falusi plébániára, és azt gondolta, hogy hű, akkor én itt most...
És jött a miséjére négy fejkendős öregasszony.
Akkor megkérdezte az Úrtól, hogy van ez?
S a válasz: Te mit tettél értük? Én az életemet adtam.

Hószezonban könnyű fotografálni. F/2010/033

látogató 2010. január=210861=4491/hó = 145/nap