VÁLINEWS; 200. levél J.-nek, Le Meux-be / 2011. november

--- 2011. november 1., kedd ---

Szia J.! Lám csak. A kétszázadik levél Le Meux-be. Mikor kezdtem. 1990. május. Tíz évig még postára hordtam neked a leveleket. Mára 19 kötetnyi anyag, egy könyv lett is belőle. Te az előtte-évben emigráltál, még nem tudtad, alighanem végérvényesen. Én azon a nyáron kezdtem a napi úszást is, abbahagyva a jógát. Rendszerváltás.

Kedves H, hű, ha nagyon komolyan venném, ez nagyon nagy munka lenne, kérdésére, hogy mitől kép, és nem csak egy fotó ez a Bierstadt kép. Azon túl, amit le is írtam, hogy absztraktnak is jó lenne, vagyis nagyon jó ritmusok, súlypontok, sűrüsödések. Jók a tónusviszonyok, nagy érdeme, hogy színben tökéletesen harmonikus, ami ilyen méretben és bonyolult kompozícióban nagy ritkaság. A Feszty-körképnél is tapasztaltam, meglepve. Igaz, abba Mednyánszky is belefestett, ismerős színei. Nem gondolt bele, hogy nézne ez ki fotón… Ez rettenetesen ki van találva, nagyon át van írva. [...] d.

Deske, köszönök mindent... lementettem Bierstadtot és forgattam... igy eltünt, ahogy maga mondja, evilágisága... fotónak a képet azért mondtam, sokaknak vannak ilyen felhős képei, a méretet figyelmen kivül hagytam, - sajnos - a neten ez csak sejtetődik... amúgy szeretném, ha nagyon komolyan venné, de 1x majd két szelet dobostorta között talán... H.

két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szelet dobostorta között két szel d.

- - - - -

20:24 Szia Deske! Most zuhantunk haza Bretagne-bol, N-t vittük vissza Rennes-be az egyetemére a hàrfàjàval, aztàn kis kitérö kedves tengerparti sziklàinkhoz. 1000 km, de gyönyörü. Csak itt félàlomban olvasom, hogy màr a 200. levél!!! Hàt boldog szülinapot! :-)))))
J.

Délben Katával a tegnapi réten. Ünnepnap, csodálatos idő, nem voltunk egyedül. A fák valami elképzelhetetlen-, fokozhatatlanul sárgák, gyönyörű. Megkerestük a tegnapi tűzhely nyomát. Megtaláltam egy elégett parkettléc-darabkát. Tehát sikerült nekik.

--- 2011. november 2., szerda ---

05:31. Zajlik a Zélet. Tegnap este két egyetemista nálam, hogy félórás előadást, sőt prezentációt kell tartaniuk az egyetemen rólam, két hete kapták a feladatot. - Hogy nem éreztem-e soha, hogy abba kéne hagyni a szakmát? Hogy miért húsz éve ugyanazt? És fényképezhetnek-e. Aztán Gábornak újabb fejezetét a netre a tényleg elképesztően gazdag Vasárnapi Újságról, ez most 1890-1922. Még a londoni Eiffel-utánzatú torony tervrajza hiányzik. A csacsik.
Ma 04h-től átnéztem a két fotóalbumot - Vadas Ernő és Keleti Éva - amiről majd beszélnem kell. 07:30-kor majd taxit küldenek értem, valamelyik TV-ben reggeli műsor a Prima-díj kapcsán. Előtte egy koffeines tabletta. (Itthon a TV-t bekapcsolni se tudom, mióta valami doboz van alatta.) Összeszedtek hármunkat Jovanovitscsal és Kajánnal. (Én az utóbbira szavaztam. Van itt tisztesség.) Mindenesetre azért megkérdeztem, az az autó majd haza is hoz? Természetesen. (Illetve onnét majd a Lukács uszodába.) De mindezek előtt, 6:00 ima, majd 6:17 indulás templomba, kocogás/rózsafűzér üzemmódban. A mai mise - Halottak napja - az öreg rikkancsért, aki két hete halálos ágyán buddhistának mondta magát. 11-re pedig valahai evezőspartneremhez, 30 éve nem láttam, együtt indultunk dublóban az Országos Bajnokságon, 1959-ben. Most rákérdeztem, és tényleg van néhány fotója.

2011-es térkép elő, végre tisztáztam, hogy is van ez. A Normafa környék, - ahol újabban a vasárnap-délelőtti séták, meg 60 éve sí -, az nem Szabadság-hegy, mert olyan nincs, és nem is Széchényi hegy, mert az a TV-torony környéke. Hanem Svábhegy. Ez jó.

10:05 Lukácsban féltáv vidáman megvolt, úgy látszik a náthát a koffein tabletta gyógyítja, négy napig csak a kamillás gőzbe jártam. A közös interjú is megvolt. Reggel azon izgultam, meg merem-e csinálni. És mertem. A küldött taxiba hátra ültem be. És sőt, tetéztem. Szélesre nyitva a napilapot, belemélyedtem. Aztán bűntudatosan előreszóltam a sofőrnek, olvasom, meghalt az Albert Flórián. Igen, két napja, tévébe megy, és nem tudja?! stb. A riportot sajátosan motiválta, hogy Jován momentán néma, Kaján pedig eléggé süket. Én a első? kérdésre pedig: erre nem tudok válaszolni. De majd visszanézem, és mindenki számára ellenőrizhető is lesz hamarosan; egy külső-winchestert és egy üres DVD-t is átadtam a gyártásvezetőnek.
Hááát. Nem voltunk szózsonglőrök.

Még belefért a napba néhány 59-es evezős képünkért elmenni a Pasarétre. Délután retus. Itt a csepeli versenyhelyszínen egyik díjamnak örülök. A többi fotót még be kell tenni a helyére. Evvel a munkával ez a project be is fejeződött. Hacsak újabb archívumok nem bukkannak föl.

--- 2011. november 3., csütörtök ---

Hát nem aranyosak ezek az angolok? Szerettek volna Londonba egy tornyot. Mi nem jutott eszükbe?! Berszán Gábor honlapjáról; irodalomtörténet / a Nyugat folyóirat elődei: Vasárnapi Újság, 1890.

13:12
Szia Deske, persze elkészült a londoni torony; Anish Kapoor műve:

"2011. október 28-án, pénteken a legutolsó csillogó piros elemek is a helyükre kerültek, befejeződtek a londoni ArcelorMittal / Orbit torony munkálatai. A 337 láb magas szerkezet.  A 19 milló font összértékű emlékművet Lakshmi Mittal acélmágnás ajándékozta a városnak, ez lesz a központi darabja a 2012-es játékoknak otthont adó Olimpiai Parknak. A torony egyszerre hétszáz ember befogadására alkalmas, és a nézelődésen kívül étkezési lehetőséget is biztosít majd, persze csak a szupergazdagok számára.
A művész így nyilatkozott alkotásáról: „Szeszélyes szerkezet ez, mely úgy tűnik, bármikor felborulhat.”
I.

Este a Klauzál téri Vince könyvesboltban. Elől a polcokon csupa zsidó téma. Belelapoztam: Judith Magyar Isaacson: Köszönet ez Életért. Aztán megkértem egy fiút, tartaná, kifotóznék tíz sort. Tizenhét éves zsidó lány német munkatáborban. A túlélés kérdéses. Kopasz és éhezik.
Csodálatos:

Mezitláb álltam, [ az appelen, a napi sorakozón] formátlan seszínű drapp ruhában, de álmodozó fejemet varázslatos kék kendő takarta.
Nagyon büszke voltam erre a kis égszinkék kartonrongyra, mert az egész lágerrendszeren fogtam ki érte. Egy gyári törlőrongytartályból csentem el, ruhám alá rejtve becsempésztem a lágerbe, egy társamtól elkönyörgött varrótűvel szegtem be, és nagy kockázattal lopott pótkávéban mostam ki. A forró kávéban átdörzsölt, hideg vízben kiöblített, tenyeremmel kisimított kendő ragyogó azurkékké vált... Maeterlinck kék madaraként takarta kopasz fejemet...

--- 2011. november 4., péntek ---

Hát evvel ötven évet késtem, istenem. Ezeket a zenéket akkor szerettem, nyilván a Kossuth rádióból, más nem volt. Aztán lassan eltűntek a homályban. De amit az ember egyszer szeretett. És most létrejött a Youtube.com. Színpadi felvételek-, filmek, 1957, 1963. Korosztályomnak mond valamit a köv. listarészlet, lementettem őket.
Volare
Jatendrai
Marina
Non ho letá
Besame mucho
LHimne a lAmour (így van írva)
Milord
Come Prima
Diana
House of the Rising Sun
La Paloma
Pretty Woman
Ramona
Padam Padam

tudok belőle adni

És a nevek: Rita Pavone, Domenico Modugno, Edit Piaf, Bobby Solo, Little Richard, Dalida, Nancy Sinatra, Paul Anka, Alain Delon, Placido Domingo.

Mi volt még. Másfél nap munka, húgomnak vadonat laptop, fölszerelve, belőve, printer, szkenner, minden tartozékával. Német adománypénzből. Barátom segített fölinstallálni. Filmeket, fotókat és verseket is tettem rá. Működik. Jövő héten meg is kapja.

Magamnak pedig (saját forrásból) egy második külső winchester, 500 G, amire szintén mindent lementek. Lementek, már ami nincs a (21 gigás) honlapon. Mert az másnap 02:05h. megy a négy külső szerverre. (Bp., és az OSZK révén: Ukrajna és Erdély). Így ennek csak a korábbi változatait teszem el, kéthavonta. Előfordult már, hogy megmentett.

21:35 Kedves Váli Dezső! A tv interjú két napig elszórakoztatott. Hát tényleg, berángatnak hajnalban 3 nem akárkit (de ha akárkit, akkor is ) egy olyan interjúra, amelyben a néző értesülhet a riporter felkészületlenségéről és megingathatatlan magabiztosságáról. (Elvből nem mondok olyat, hogy ostoba)  A maga fészkelődése és a Jovánovics hangja azért dermesztő volt-------
A Klauzál téri Vince bolt egyik kedves helyem, a kimásolt részletet -- zsidólány, munkatábor --, úgy érzem, meg kell köszönnöm, több napi gondolkodni valót ad. Kár, hogy a "gyönyörű" szóval lekerekítette, vagy behatárolta azt a sok mindent, amit ez a szöveg magában foglal. Maradok híve: H.

21:38 Igen,  a gyönyörűn gondolkoztam. De olyan rettenetes melléolvasásokat tapasztalok, hogy fontosabbnak tartottam kilépni a semlegességből, és orientálni a hozzáállást. Még azt a szót használtam volna szívesen, hogy csodálatos. Köszönöm. d.

--- 2011. november 5., szombat ---

09:13 Szókíséret nélküli képek is lehetnek csendes javallatok. Nagy Miklós barátom küldte. Sőt, csak említette. Egész istállója van fotóiból festményt faragóknak.

Az vesse rám az első drága követ, aki nem szokott megörülni állatok láttán. allatok-baratsaga.pps Egy körülbelül-farkaskutya miért nyalogatja az orrát hűségesen odatartó csacsi fejét. Miért szomorú a majomkölyök, átkarolva a fehér galamb hátát.

17:09 Mert a csacsi még gyerek csacsi, a galamb - a vágy titokzatos tárgya - meg olyan szép fehér, amilyen egy majom sosem lehet! R.

Fejfáj, úgyhogy 02:30 ágyból, antineur-, aztán négyig átírtam, kijavítottam a Vadas-Keleti megnyitóbeszédemet, amit mentorom a minap szerencsémre sárba tiport. Négykor vissza az ágyba. Akkor álom, hogy kezembe kerül SzM. barátom kézzel, hevenyészve megírt két! megnyitóbeszéde, fél-féloldalasak. Ami sugallja, hogy az én szövegemet is bizony meg kellene húzni. Hogy sok ott a fölös díszítőjelző.

Délelőtt unokákkal a Svábhegy teteji játszótéren.
Piri éppen boldog a mókuskeréken. F/2011/277.
Még három fotó róluk a fotóknál.

--- 2011. november 6., vasárnap ---

05:34 Megnéztem a neten, néhány milliméterrel kevésbé csacsik az angolok, a bemutatott terv óta egy hangyányit javítottak a maguk kis (115 m.) butuska Eiffel-tornyán. Például az étteremkorongot visszahúzták a toronytengelybe. Elvették körüle a kilátászavaró rácsot. Majd egyszer eszükbe jut azokat az összes girlandokat lebontani róla. Legfeljebb fölborul. Bár a britek mindhalálig udvariasak, és a tervező etnikum. Born in Bombay. Meg aztán az ajándékozó, az mégis Anglia leggazdagabb embere. Az ilyeneknek biztos mindig igazuk van.
Erre mondta nekem 1967-ben az irodafőnököm, Finta József: Ötlet az van, az ember csak győzze elkapni a fejét. Ezek az érdekes önmegvalósítók. Mostanában építészben is láttunk ilyent. Ha már eredetinek kell lenni, akkor inkább ez. Jason deCaires Taylor, Mexikó, tenger alá készített szobrai. [diasorozat]. Talán 10 méter mélyen lehetnek, még fényben, oxigénpalack nélkül is megnézhető. Állapotos nő, néger munkás, öregember, imádkozó asszony, figura íróasztalánál, lábánál hű ebe, aztán tömegek, csoportjelenetek, A plasztikához nem értek, tetszik.

H. Klára, kedves ösmerősöm,
két sajátsüttetű dobostorta között
hatvanadik életévében nekilátva
nem átall ilyen [jó] képeket festeni.
Sajtosrúdjai is tökéletesek.
Nyugtalankodom. Nana.
Nem lenne ideje nyugdíjazásomat kérvényezni?

--- 2011. november 7., hétfő ---

Uszodából hazafelé. Egy rendőrautó áll szokatlan helyen. Akkor itt valami van. Körülnézek. Aha, két közeg, egymást követve, gyors léptekkel, gumibotot lóbálva. Itt intézkedés lesz. Befordulnak a henteshez. Ja, tízórait vásárolni.

Ma megfestettem azt a két nappal ezelőtt itt mutatott fényképet. Ezt a mókát nem lehetett kihagyni. Kedves Miklós, köszönöm, remek fotó! Régi zsidó temető, fekete színekkel - A/11/59 olaj, farost, 60x60 cm. Azt hiszem, nem nyúlok már hozzá.

--- 2011. november 8., kedd ---

Harmincas évek, pálos szerzeteskolostor. Egy fiatal megkérdezte a novíciusmestert, az a testvér miért hagyta el a rendet? Az öreg atya nyilván nem mondhatott konkrétumot, de lényeget akart válaszolni: Édes fiam, akinek nyáron melege van, télen meg fázik, az nem való szerzetesnek.
Mondom Katának, hogy ezt mindnyájan magunkra vehetjük, adaptálva. Hogy aki defenzívában van az élettel-

--- 2011. november 9., szerda ---

Kedves  Deske, nem tudom, látta-e  az Kerényi  [az állam] által  megrendelt  és már elkészült festményeket, az előbb akadtam rá:
A dualizmus kora
Trianon
A tanácsköztársaság
A holokauszt
A második világháború
Rákosi Mátyás kora
Nagy Imre újratemetése
Lovasroham
üdv.: H.

Köszönöm, tudok róla, magam is érdekelve vagyok. Engem is megbíztak, témát is kaptam, már félig kész: Műterem, ahonnét Horthy Miklós e percben távozott egy zsidótemetős képpel a hóna alatt. d.

Ősz van. F/2011/281

Véletlen még véletlen sincsen, mondaná nagyanyám. Délben a Belvárosban fogorvostól hazafelé antikváriumban, alvásidőben, levezetésként. (Fogorvoshoz szeretek járni.) Néztem a sokszáz kitett könyvet, csak egyetlent, egy Füst Milán kötetet emeltem föl, és fölütve egyetlen gondolatába olvastam bele. Rímel a mai nap első bejegyzésére.

Egy még igen aktív angyal ma egy tál mákosgubát ajándékozott nekem.

Kedves K.! Köszönöm ezt a tökéletes mákosgubát! Megünneplendő, még meg is mákoztam és kristálycukroztam az alkotó tiszteletére! d.

Kevés volt a mák?!!!!!!!!!!!!!! Kifli nem kellett hozzá? K. :-(

Izé. d.

Szóval nem volt jó... Valami tanács a jövőre nézve mákosguba készítés tekintetében? K.

Múlhatatlanul tökéletes volt! Azt fokoztam én még (egy kicsit) d.

Ilyen felemelő fotót még soha nem láttam erről a Sidney-csodáról. Észszerű eltenni. F/2011/282.
A tervezett tízszeresébe került, végül.

--- 2011. november 10., csütörtök ---

Asztalom fölött. És minden hónapban le is kéne írni:

Úgy bocsássatok meg egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok.
A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis:
jogtalanság
a harag továbbszövése
a bűn megőrzése
rozsdás nyíl
a lélek mérge
az elme férge
az ima megzavarása
az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése
lélekbe szúrt tövis
soha el nem fogyó bűn
és mindennapi halál.
    Paolai szent Ferenc (†1507)

13:15 Mail, számonkérés, mi van a nagy képpel. (168 cm.) Hát elővettem, egy hónap múltán, eddig rejtve magam elől is. Érjen. Kicsit kellett/lehetett most belenyúlni. Párizsi műterem - A/11/54 Kapott egy krapplakk (= kb. bordó) lazurt (átkenést). Evvel megtört a egyetlen frekvenciájú -, szűzi, kissé naív kéksége. A jobbszélen belógó székláb pedig jó volt piszkos okkernek, de mindig megakadt rajta a szemem. Vagyis nem volt magától értődő. (Ha az ember észrevesz egy színt a képen = hibás)
Akkor most mehetek le ebédért. Az ételhordót szerencsére már reggel elmostam.

Dezső, végre valaki, aki az "érthetődő" , "értetődő" formák után megtalálja a legjobbat: "értődő". Melyhez hasonló jókat kívánok okker székláb-ügyben is. Ő.

Okker széklábat minden dolgozó asztalára! d.

--- 2011. november 11., péntek ---

Deske. úgy érzem valamivel akaratlanul megbántottam...
én sokat tanultam magától őszinteség tekintetében is,
de lehet, h akaratlanul tapintatlan voltam...
sokat segítene,
ha ez ügyben eligazítana. K.

Nézze. Nehéz erről beszélni.
Még jóbarátok között is.
De ha már így, egyenesbe.
Én a mákosgubát több mákkal szeretem.
Talán ez így kissé túl szubjektív és szelektív, de memoár!
Kétajtós! d.

Csak tudnám mi a kétajtós?????????????? K.

Csak az a fontos, hogy kétajtós legyen.
A többi részletkérdés, limuzin, hűtőszekrény,,,, d.

Megjött a Prima Primissima díjátadó ünnepre a meghívó, december 2. Még parkolójegyet is küldtek. És figyelmeztettek, hogy esetleg a színpadon beszélnem is kell, maximum egy perc lehet. Megírtam.

Hölgyeim és uraim, tisztelt zsűri, köszönöm ezt a kitüntetést. Festő vagyok. Festménnyel nem lehet jóllakatni egyetlen éhező gyermeket sem. A művészet a fölösleges tartománya. A szent fölösleges tartománya. A II. világháború idején egy képviselő fölszólalt az angol parlamentben, hogy a hadikiadások miatt csökkenteni kellene a kultúrára fordított pénzeket. Churcill miniszterelnök válasza, hogy rendben van, csökkentsük. De akkor tulajdonképpen miért is harcolunk?!
Köszönöm a figyelmüket.

Zsófi lányom (volt) szobája. F/2011/283. Rég kirepült innét. Most földúsítottam képekkel, faliszőnyeggel (fala iszonyúan koszos). Erzsébet (Ancilla OSB., Tücsök) húgomat várjuk ide Pannonhalmáról pár napra. Érdekes, hamar kiderült, ő a kicsi szobákat szerette. Érettségi után ezért kaptam vissza végre a nagy szobámat.
Szerdán megyek érte. Megtanítom neki új notebookja kezelését is.

--- 2011. november 14., hétfő ---

Hír. Holnap, kedden 11-kor Vadas Ernő és Keleti Éva fotóalbumainak bemutatása a Mai Manó Házban. A két szakemberen túl Závada meg én méltatunk.

03:16 Tegnap jó fél napot elszórakoztam/elkínlódtam gépészmérnök klubtársam honlapjával (http://berszangabor.hu), egy sérült fájl miatt. (Ez végül az én honlapomról megy, linkként.) A szent fölösleges tartománya, fergeteges, nagyszabású játék: a Vasárnapi Újságot (http://epa.oszk.hu/00000/00030) nézi át, alaposan.
A fejléc és kommentárja:

Vasárnapi Újság, a „törzsökös magyar olvasó” újságja,
... már címlapja is eligazítást ad, kikhez kíván szólni. Középen trónol Hungária alakja, jobbjában az ország címerével. A baloldali mezőben szalmafedeles kunyhó felett gólyapár kelepel, és odabenn egy borozó gazda a lap olvasásába merül. Jobb oldalt, a galambdúcos házban, bodor pipafüst eregetése közben egy magyar nemes olvassa a lapot. Az oldalképek később annyiban módosulnak, hogy az eddig magányosan olvasó alakok társat kapnak. A nő megjelenése egyértelműen a családi életre, a lap és a család közötti szoros kapcsolatra utal.
A képet belengi a boldog Magyarország idillikus hangulata, melyről ironikusan jegyzi meg A Hét cikkírója, hogy talán már csak az itt szereplő táblabíró az egyetlen az országban, aki ilyen jól érzi magát...

 A lap az enciklopédikus jelleget komolyan veszi. Minden számában közread természettudományos, történelmi, régészeti és néprajzi ismeretterjesztő írásokat, közéleti portrékat, útleírásokat, nemzetgazdasági tárgyú elmélkedéseket. Megismerteti olvasóit a kor jelentős eszmei áramlataival, egy időben előszeretettel közli a pozitivista filozófusok elméleteit, foglalkozik a darwinizmussal...
A Vasárnapi Újság nyugodtan teszi a dolgát, mondja el a hét eseményeit, nem szemelget, hanem objektív, egyszerű és értelmes. Töretlenül közvetíti a konzervatív és liberális, nemesi-népies értékeket egyaránt.
Mindehhez mérsékelt ellenzéki hang és magatartás párosul, mely sohasem éles, sohasem bántó…

06:12 A mai misét apósomért fogom mondani.

Tisztelt Váli Úr! kérem, mondja el nekem, hogy mit jelent a következő kifejezés: "szent fölösleges"? Fontos lenne, ha írna néhány sort (na jó egy is elég). Üdvözlettel: J.

Ami a nélközhetetlen az életben, a létfenntartás dolgai. De az életet nem erre, nem ezért kaptuk. d.

10:55 Sok éve, hogy Zsófi lányom az ágya fölé, a plafonra erősítette ezt a reprósorozatot. Most levettem onnét, rendbehoztam. Fog neki örülni-, a gyerekkora. Keresztút - B/88/16, 1988.

--- 2011. november 15., kedd ---

Most kaptam. Az ilyentől öt percre boldognak lehet lenni.

12:51 Most jövök a Vadas - Keleti fotóalbumok megnyitójáról. Negyven hallgató. Szerintem egy ilyen helyen nemcsak minket az elnökségi asztalnál, de onnét nekem is szabad fotózni. Keleti Évát is. Ezt mondtam:

2011.10.25.        html-2011/vadas-keleti.htm         C.11055

Vadas Ernő és Keleti Éva könyvbemutatójára.
Mai Manó Galéria, 2011. november 15.

Hölgyeim és uraim. Két emlékezetes emlékemet mondom el, véletlen mindkettő 1959-ből. 17 éves voltam. Gimnazistaként nyári munkán pár hétig az MTI fotóosztályán dolgoztam. Egyik reggel egy öregúr mellé rendeltek, cipeltem csodálatos Linhof-táskáját utána, míg a sofőrös szolgálati Moszkvicsból fölkászálódtunk az alagútbejárat tetejére. Szép, napsütéses idő volt. A délelőtt feladata ez volt: onnét fölülről telibefényképezni a Lánchidat, képes levelezőlap lesz belőle. Vártuk a felhőtlen perceket, közben beszélgettünk, akkor már én is fotóztam, hát kérdezősködtem. És akkor az emlékezetes mondat: "Édes fiam, ha az ember egy évben egy jó fotót csinál, az már egy jó év." Tudtam a mondat súlyát, munkáit nagymamám Új Idők számaiból nagyon jól ismertem. Vadas Ernő volt.

És a másik élmény, véletlen ugyancsak 1959-ből. Ambiciózus fiatal osztályfőnökünk a Madách színházba is elvitt minket, megnéztük az Ügynök halálát. Súlyos élmény volt, olyan fiatalon is maradó. Valóban, időnként forgatom a fejemben, használom, azóta is. És a darab mindannyiszor és elkerülhetetlenül Keleti Éva fotójával jelenik meg bennem, és talán mindenkiben, eggyé mosódott, véglegesen.  Az elgyötört ember, Tímár József, két hatalmas aktatáskájával. Azt a színészt, azt a színdarabot, előadást ez az egyetlen fotó tartja életben.

De hogy a két könyvről beszéljek. A két könyv nagyon gondos és nagyon szép. Örülünk neki.

Azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Esténként lefekvés előtt lehetőleg tíz percet beszélgetek Zelk Zoltánnal. Élt 75 évet. És élete legfontosabb percei, legpontosabb gondolatai ott az ágyam mellett, éjjel-nappal készültségben, ingyen, karnyújtásnyira. Egy könyv, mindössze.

Belegondoltak ebbe?! Belegondoltak ebbe, hogy mi történik itt most ?! Ez őrület. Őrület, nem?! Egy élet munkájának, harminc, negyven, ötven évek munkájának java egyetlen kötetben. Harminc centi, mit tudom én, fél kiló, megfogható, szatyorba tehető, otthon föltehető a polcra, és levehető a polcról. És mi emelgetjük, belepörgetünk, csettintünk, arrébb rakjuk, rácsodálkozunk, netán kekszet rágcsálunk közben. Micsoda dolog ez. Micsoda világsűrűje van itt jelen, micsoda őrült érték, fél kézzel emelhetőn, értékéhez képest gyakorlatilag ingyen.

A tisztességes nem az lenne, az ilyen könyvvel együtt élni egy hónapot egy lakatlan szigeten; és hódolattal tanulni, megtanulni?! 
Fogadják ezeket a munkákat szeretettel, illetve fegyelmezett alázattal.
Köszönöm a figyelmüket.

Azért ez elképesztő. Délután beírtam a google-ba, hogy vadas-keleti.htm, és elsőként kijön ez a szöveg.

--- 2011. november 16., szerda ---

05:03 Indulok Pannonhalmára érte. Húgom három napig vendégünk lesz.

Szia, Deske! Egy macskaügy: http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=ctJJrBw7e-c (Ha nem jön fel, másold be a fejlécbe).
És a legjobb ima: "Édes Jézus, bocsáss meg minket, nem tudtuk, hogy te vagy az." (Váli Zsófi, kb. 1980.) Remélem, pontosan idéztem. Ezer ölelés! És olyan jó, hogy ott voltál szombaton! Kiskutya

10:46 Tücsök (Ancilla OSB. húg) itt. Project indul.

--- 2011. november 18., péntek ---

19:43 Hosszúnap. Reggel, mise után Erzsébettel séta a Rózsadombon, uszoda helyett. Az én hidam máshonnan. Aztán a Prima Primissima hárommilliója megelőlegezve egy bankár barátomtól, magánvagyonkánk mellé. Az új zsidótemető-kép. Mindevvel bankba, délelőtt evvel a családi svájci frank csapda átugorva. Így lettünk e díjtól momentán szegények. Úgynevezett hurrá. Dél: Erzsébetet vissza Pannonhalmára, szobája átrendez, notebook beüzemelve. Remélhetően hamarosan kap hozzá netet. A diákkápolnában felfedeztem egy régi, újságpapírra rajzolt keresztutamat. B/88/09. Hazafelé a sztrádán a külső sávban végig kamionok, Győrtől Pestig. Nem tudtam, hogy ennyi van.

Erzsébet fenti fotójával kapcsolatban többen Piero della Francescát emlegették.

--- 2011. november 19., szombat ---

Hofi Münich meg Lenin szobrokról hülyéskedik. Nincs benne az albumaiban.

Kedves Váli Dezső! A "nem lehet jóllakatni" szófordulat erősen kilóg a szövegből, a populista frazeológia teljesen kisajátította magának, üres kövület. Hagynám felragyogni a Chrurchill-szöveget-- nagyon erős, azonnal felszikrázik-- Ehhez képest ugyan már mit jelent az a tőmondat, hogy "festő vagyok"?
Üdvözli szeretettel: H

Tehát most jav.:

C.11085
Hölgyeim és uraim, tisztelt zsűri, köszönöm ezt a kitüntetést. [Festő vagyok.] Tudom, hogy festménnyel nem lehet [jóllakatni] megebédeltetni egyetlen [éhező] gyer[m]eket sem. A művészet a fölösleges tartománya.  A szent fölösleges tartománya. A II. világháború idején egy képviselő fölszólalt az angol parlamentben, hogy a hadikiadások miatt csökkenteni kellene a kultúrára fordított pénzeket. Churcill miniszterelnök válasza, hogy rendben van, csökkentsük. De akkor tulajdonképpen miért is harcolunk?!
Köszönöm a figyelmüket.

16:57 Ezt meg Zsófi lányom küldte, most:

Be szép, mikor
leválik egy levél
és lassudan
zizeg, hull és libeg
s a kék és sárga csend
zümmög, zenél
és kérdezed:
mitől lett olyan hideg?

/Dsida: Mint lázas kisfiú... részlet/

19:21
Deske, a Primissima szövegkritikához: jóllakatni = naponta (vagy szükséges esetben) megfelelő mennyiségű ételt adni annak, aki erre rászorul. Ez messze nem azonos a "megebédeltetni"-vel; ez utóbbi teljesen mást jelent(het). Nem fejtem ki, mennyivel szűkebb, másrészt tágabb a jelentése. A.

Igaz, de ezt a szót meghallják. d.

23:03. Deske, igaza volt a hölgynek, elismerésem... és a vers is nagyon édes... K.

23:56 Kedves Váli Dezső! Úgy nézem, jól üt a szöveg. Az éhező kihagyása is indokolt. Egy apróság, kérem, vegye fontolóra, hogy a szent fölösleges tartománya... mondatra mindenképpen szüksége van-e. Üdvözli H.

03:38 Olvasva nincs, hallva szerintem igen, hogy megüljön. d.

Kedves Deske, remélem, a "Festő vagyok" mondatot azért nem törli, és nem mond 'gyermek'-et gyerek helyett. Fenntartom, hogy az az "egyperces" úgy Maga, ahogy leírta. A.

Köszönöm. A fene tudja. Hajlok, mint a nádszál. d.

[MÁSNAP REGGEL:]

Ne befolyásolja a blogolvasói ízlésterror semmilyen oldalról se! U.

Kedves Váli Dezső! Festő vagyok: még egy megjegyzés a korábbihoz, a tegnapihoz: ha csak mint szöveget nézem, Maga nélkül, akkor a József Attila parafrázis (Költő vagyok stb.) itt  nem üt. Tudatom, hogy nem bánt azzal, hogy átszerkeszt, keresztre feszít a blogjában, és kitesz egyes emberek ostoba megjegyzéseinek. Hogy miért nem bánt, az maradjon az én titkom. Üdvözli T.

Köszönöm. <<az emberek ostoba megjegyzéseinek>>: csak más a fontossági sorrendjük. Ami a személyiség legmélyebb titka. d.

Hoppá, na, ezen van mit gondolkodni, negyven perc futás most jön, vajon elég idő-e rá. Az utolsó mondaton. Köszönöm, megyek a szmogba. T.

--- 2011. november 20., vasárnap ---

És hogy végre! rólam is szó essék, a tegnapi Népszab. szöveg. Nekem tetszik. Pedig nem én írtam.

Váli Dezső
festőművész 

- Az igazán jó mű egy pillanatra megmutatja Isten köpenye szegélyét - nyilatkozta egyszer. A festőművész azt is mondta akkor: - A művészet nagyon pontos határmezsgye a véletlen és az akart között. Nemcsak szép és fontos dolgokat mond a művészetről, szép és fontos képeket is fest. És nem csupán a festészetben jeleskedett, oktatott is, egyebek mellett 1991 és 1992 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Ötvennégy hazai és harmincnégy külföldi kiállítása volt. A nyolcvanas években Zsidó temető sorozatával aratott sikert. Az utóbbi időkben saját műtermét ábrázolja képein. Munkáit csak közszereplések alkalmával engedi ki külföldre. Több kötet fűződik a nevéhez, köztük a C. Napló és a Tanú ez a kőhalom. Munkácsy-díjas.

12:40 A tizenegyes misével mindketten dupláztunk, voltunk már tegnap este, külön-külön, más-más feladattal. De ma Imre atya rubinmiséje, 70 éve oltárnál. A Kárpátaljáról erre hazajött Antal püspök vezette a szertartást. Néhányszor találkoztam vele életemben, utcán, véletlen. Legutóbb vagy tíz éve a Rómer Flóris utca sarkán, egymásra mosolyogtunk, elmondtuk egymásnak egy-egy mondatban életünk legbizalmasabb titkát, újra egymásra mosolyogtunk, bólintottunk, és ennyi.

F/2011/287. Sorra: Achilles plébános, az ünnepelt 98 éves Imre, néhány éve még ő mondta nekünk a hajnali miséket; Antal püspök, Leopold, és a tartományfőnök Gergely atya.

"Még el se hangzott, valószínű, nem is fog (a Prima Primissima díjátadáson), megbírálták a beszédem..." Deske, jót mosolyogtam a hozzászólókon, unatkoznak? A maga szövege rövid és velős, pont annyit mond el, amit akart, felesleges ízekre szedni. Üdv: E.

Tudják, hogy minden bírálat nagyon érdekel. És igencsak tanultam belőle. d.

Bocsánat, pedig tudnom kellett volna, de erre nem gondoltam. Nos, akkor én is tanultam valamit ebből: ami az egyiknek szőrözés, abból a másik tanul. Ha legközelebb velem szőröznek, megpróbálok majd én is... Üdv: E.

17:28 Piri unoka - arany filctollall - már megírta:

Kedves Jézuska!
Szeretnék egy karórát,
Pipinek (egere) forgókereket
és szép karácsonyt,
mézeskalácsot, vacsorát.

És vers alatta:

Jézuska, Jézuska!
Megjött már a karácsonyfa?
Ha nem jött meg az se baj.
Legyen egy kis diadal!

----

Apó! Az első része lányom-Piri irományának, rám nézve kicsit hmm..., szóval, tavaly is volt karácsonyi vacsora, de neki nem annyira izlett:) Zsófi

18:19 Tisztelt Barátaim, most kaptam, játék, vitára, csak aki nem unja:

Üdvözlöm Dezső bácsi! Csak egy ötlet. A sorrend más. mert így Dezső bácsi tenne Churcill-ra egy plusz töltetet, nem pedig fordítva. P.

Hölgyeim és Uraim!
A II. világháború idején egy képviselő fölszólalt az angol parlamentben, hogy a hadikiadások miatt csökkenteni kellene a kultúrára fordított pénzeket. Churcill miniszterelnök válasza, hogy rendben van, csökkentsük. De akkor tulajdonképpen miért is harcolunk?!
Tudom, hogy festménnyel nem lehet jóllakatni egyetlen éhes gyermeket sem. A művészet a fölösleges tartománya.  A szent fölösleges tartománya.
Hölgyeim és uraim, tisztelt zsűri, köszönöm ezt a kitüntetést.

Szia Deske! Nézem itt a sok hozzàszolàsokat a szövegedhez. Aztàn ujraolvastam az eredetit, amit elsönek irtàl. Hàt én azt hagynàm, ahogy van. Persze még van idöd!:-))))) J. /Le Meux/

--- 2011. november 21., hétfő ---

03:12 Dolgozom le ötven év késésemet. Délután Katával: Egy férfi és egy nő... emlékszel? 1966... a film nagyslágere. Youtube: Un homme et une femme. Nehezen találtam meg, cirill betűs fájl. (Egy barátnőnk már kért mindebből CD-t. Elkészült. Netre az OSZK operátora figyelmeztetésére nem szabad föltennem. Az ő szerverük. Kalózfelvételek. Szerzői jogok.)
És akkor váratlanul mellékágon Brenda Lee is:

Only You, 1962, kezdtem a főiskolát
The Shadow of Your Smile, 1966
Jambalaya
I Will Wait For You

Vendégségben nálam első szerelmem elsőszülött lánya. Már ő is második félidőben, hatgyerekes anyuka.
És futkározott hátamon a hideg (a meleg). Anyja karmozdulatai, szemrebbenése, félmosolya.

És az öröm, hogy mindezt a gyönyörűséget sikerült négy mondatban.
És egy hét alatt sikerült eddig négy kilót fogynom. Igaz, az ujjam vége gyakran fázik. Viszont a reggeli futás könnyebb. Pedig már nagykabát.

03:39 Megpróbálok visszaaludni. Kéne az a citromfű tea, vagy mi.

05:23 Kapacitálva vagyok, kölcsönözzek valahonnét egy sötét öltönyt a díjátadóra. Álruha. Akkor elmehetne más is, képviseletemben. Tiszteljék, én vadászzöldben ünnepelek. És ha mohamedán vagyok? Vagy heterogén?

08:17 Ajándék a misén. (Mindenkinek, amire alkalmas, Jedem was seine): eszembe jutott, a zöld szót vadászzöldre fogom cserélni. Végig ennek örültem. Aztán a vízben ezt fogalmaztam át meg át.

Az öltözőben vörös arccal, fenyegetően nekem támad történész barátunk, tudja, nehéz küzdelem vár rá. Öten hallgattak minket:
- Nem fogok megbocsátani! Ehhez mit szólsz, fölfeszítették a szekrényemet, és elvitték az aranyláncot, apámé volt; meg az órámat. (Négy napja, negyvenedszer meséli, csak még nekem nem.)
- Igen, ez fájdalmas. Adj hálát érte, búcsúzni meg kell tanulni. (Én is, évtizedek óta.)
- A plébánosom azt mondta, nem kell megbocsátani, az ilyet ki kell átkozni.
- Akkor a plébánosod csacsi ebben a vonatkozásban. Seneca azt mondja, akkor menj fürdőbe, ha belenyugszol, ellopják a pénztárcádat és még le is spriccelnek.
- Ezt te mondod.
- Seneca, Erkölcsi levelek I-II., billingvis kiadás, 1904, fordította fia elvesztése fölötti bánatát gyógyítandó Bárczy István (ha jól emlékszem), évekig.
- Mármost hogy járjak akkor én ide, uszodába?!
- Azért hordok utcán parafakalapot, a fejemre eshet egy cserép.

[Helyesen: Erkölcsi levelek I-II., nem billigvis, Franklin-Társulat, 1906, ford.: Barcza József, húsz évesen legfontosabb könyvem. Évek múltán kiderült, sokkal tömörebben megírta ugyanezt Epiktétosz / Kézikönyvecskéje.]

--- 2011. november 22., kedd ---

Tegnap elkezdtem az idei hatvanadik olajképet, A/11/60; abban a titkos reményben, hogy nem fog sikerülni, és evvel is javulni fog a "48,2% a kidobott-képek" statisztikám. [lásd: HÁTTÉRINFÓ]

Deske, irígylem az optimizmusát.... F.

Most kiszámoltam, reménytelen. Hogy újra 50%-nál legyek, kb. 95 rossz - fölfűrészelendő képet kéne festenem, úgy hogy közben egy jó sincs. Ennyi időm már nincs. d.

14:12 Illetve 95 darab? Nem tudná nekem valaki kiszámítani, hány rosszat kell festenem, hogy visszajussak az 50%-hoz? Az adatok: kép készült: 1960, ebből kidobott 944. Valami egyszerű egyenlet lehet. Bizonyára.

16:35 Köszönöm, már négy felől is megérkezett a megoldás, 72, de továbbra se tudom, hogy kell a [944+x : 1960+x = 50%] egyenletet megoldani. Hármas érettségi matekból+50 év=0.
Annyit tudok csak: a 72 fölfűrészelése után, ha minden második képemet elrontom, evvel már tartani tudom az 50%-ot.

17:00 De menjek én kussba, MNG HÍRLEVÉL: Ferenczy Károly gyűjteményes nov. 30 - május 27. Karácsonyi ajándékom! Mindnyájunké.

Addig már féllábon is:

19:01Fog ez menni. Olyan értelemben, hogy ez tényleg nagyon alacsonyan repül. A/11/60

--- 2011. november 23., szerda ---

05:34 Talán az esti citromfű teának köszönhetően ébredés négykor, Déry Két asszony novellája, félkönyéken. Mint egy Bach hegedű-szólószonáta. Én ezt eddig csak filmen (Szerelem), Törőcsik Marival, az is nagyszabású remekmű. Kaptam most ezt a novelláskötetet (Diákkönyvtár: Niki...), amiben az ötvenes évek-beli szocreál novellái is, persze élükön a Niki-vel, nagyon jók. Korábbi két nagyregényét nem is szándékszom elolvasni. Azok ismerete hiányában jegyzem úgy, hogy igazából ötven éves korára lett író. Az Ítélet nincs-et néhány évenként újraolvasom, az a nyaralónk könyvtárában is megvan. Érdekes, a Képzelt riportot több fontos emberem lepocskondiázta már, hogy megrendelésre, és hogy igazából cinikus, amiben összehord mindent a fasizmustól a pop-ig; nekem nagyon működik. József hosszú autóutazása közben látott antilopfelhők. A szerelmes férj bolyongása, a mellékszereplők személyrajzai, a nyilastestvér-vízió, a bírósági vallomások, minden.
Hálát mondok Déry Tiborért.

08:28 Barátom cikket írt jobb körülményekért külföldre költöző kollegájáról, átküldte nekem.

08:31 Kösz, jó a cikk. Most meg kéne írni azt, aki nyugodt szívvel, jó lélekkel vállalja a nehezebb életet itthon, másokért, miértünk. A Népszabadságból uszító lap lett. szia: d.

Az igazság sosem uszító - ugye én sem? K.

A féligazság is hazugság. d.

Most két napra elutazom, aztán beszélnünk kell. K.

Minek beszélni, kedves barátom? Én szeretlek és ebben a mezőben nem értünk egyet, így ezt ki szoktuk hagyni a társalgásból. Két felnőtt ember nem szokta tudni egymást meggyőzni, olyat még nem hallottam, hacsak nem erővel. Azt meg mi kihagyjuk. Jó utat, szia: d

Na végre, a negyedik helyről egy negyedik változat. Egy levezetés, amit még én is megértek.

Most, hogy fölmerült (évtizedek mélyéről) Seneca neve, álljon itt öneszmélésem egy lenyomata, teljes terjedelmében:

SZÁZÖTÖS LAP     C.00105     1966.12.25.

Seneca megmutatta nekem a világban a nyugalmat

Strindberg a csendet és az egyedüllét lebegését

sok ősz emléke és Brueghel képe a természetet

és annak melankóliáját

lányok vágyása a gyönyörűség létét

a rock and roll az őrjöngés örömét

Bartók fanyar mosollyal a végtelent

Klee azt mondta, a világ nem más, mint tündéri hangulatok

látványa képzetemben

a németalfölfdiek megmutatták a kis emberek és apró dolgaik harmóniáját

Louis Armstrong, hogy minden más közömbös, amikor egy trombita szól

Zorba, a görög és Marina Vlady: - hogyan kell mosolyogni

az autóstop, a síelés, és - igen - a festés: végtelen szabadságomat

a sebesség megmutatta az igazi szenvedélyt

egy csöndes lány léte a csöndes vágyódás nyugalmát ismertette meg velem

éjjeli külvárosi séták egy fiúval - a mámort és meghatódást

és gondolataim, ötleteim úgy mutatják, alkalmas lennék

építőkockának a világ építésében -

de láttam háborúkat is

és Steinbeck megmutatta, nagyon jómódú vagyok és ez

egyáltalán nem természetes

környezetem: hogy valamennyire mindenki elrontja életét

magambafelejtkezéseim - a lineáris idő bizonytalanságát

sokfélét láttam: és fölmérve: nagyjából ott állok fejlődésben,

tudásban, ahol kell; -

mégsem értek semmit.

nem értem a dolgok jelentését és kapcsolatát

olykor meghökkentő közelségüket hozzám

használnak és használom őket

mi köze a mának a tegnaphoz

mi közöm van mindehhez

mi is vagyok én - 

--- 2011. november 24., csütörtök ---

05:03 Mailt kaptam, hogy valami borzadály kiállítás a kecskeméti Cifrapalotában. Visszakérdeztem, aztán:

Kedves A.! Köszönöm, akkor szerencsére legalább azt a II. emeleti kiállítást még nem szedték teljesen szét. Márciusonként harminc éve vasárnap délelőttjeimet ott töltöm. Beszéltem az illetékes elvtársakkal; többször üzentem és írtam is a megye, és a város vezetőinek, hogy csacsik, mert helytörténeti múzeum minden faluban van, azt tegyék más épületbe, de a képgyűjteményükkel – Tóth Menyhért – Farkas – Mednyánszyky – Nagy István és a nagybányaiak - Pécs szintjére följöhetnének, az nemzetközi rangú. Majd utódaiknak egyszer ez is eszébe jut. d.

Kaptam dícséreteket a tegnapi 105-ös laphoz, örültem és köszönöm. Mind e szöveg a naplómból persze itt a honlapomon. Akkor elő ezt is, mert hozzá tartozik:

1977. 12.   C.00657 

okos vagyok

tehetséges vagyok

szorgalmas vagyok

tisztességes vagyok

van hitem

lényegében gazdag vagyok

egészséges vagyok

és nevetséges vagyok

És akkor talán ehhez egy mai is, levél egy női hölgyhöz, aki nekem nem csinál állandóan mákosgubát:

máktalan napok
máktalan évek
nem élet az élet
hanem Dunakeszi Gyártelep

Ma délelőtt tovább Télvégi műterem - A/11/56

Esténként a javallt citromfű tea. És négykor ébredek. Altatónak nem, vekkernek bevált.
[Másnap 03:15. Déry Nikijét olvasom. Remekmű. Olcsón átvehető egy bontott zacskó citromfű tea.]

--- 2011. november 25., péntek ---

16:05
...Ha az asszony megtette úti készülődését, felvette kabátját, vagy karjára akasztotta a szatyrot, a kutya, mely az imént még fekvőhelyén ásítozott, abban a percben felszállt a levegőbe, s két mellső lábával úszó mozdulatokat végezve, veszett örömében és boldogságában már-már az ablakon látszott kirepülni. De Ancsánénak egy pillantása elég volt ahhoz, hogy röptében megfagyjon. Egy szót kellett szólnia, csak ránéznie a kutyára, vagy esetleg nem ránéznie, s az állatnak már a lábában rekedt a következő ugrás. S ha utána elhangzott a "mindjárt visszajövök, kiskutyám" háromütemű dallama, Niki már meg is fordult, s lábában s lecsüngő farkában az iszonyatos fáradtság ólomsúlyával -- mely egyenesen a lélekből ömlött át a tagjaiba -- a szoba legsötétebb sarkába, a papírkosár mögé mászott. Megesett persze, hogy nem bízott a füléban, sem a szemek látleletében, s valamilyen esztelen remény további megfigyelésre sarkallta. Ilyenkor megállt a szoba közepén, s lógó fülekkel és farokkal, kifejezéstelen tekintettel bámult az asszony minden mozdulatára. Nem rezzent meg akkor sem, amikor az elindult az előszobaajtó felé, s bár minden tagjában, mint a bekattanásra váró rugó, érződött a készenlét az első ugrásra s utána a vad rohanásra, mindvégig mozdulatlan maradt, s csak tekintetét küldte az asszony után. Nem volt abban -- már amennyire az emberi elme kielemezheti -- sem kérés, sem harag, sem csalódás. Semmi sem volt benne. Maga volt a léttelenség, a kétségbeesésen túli közöny, a halálba való belenyugvás, fénytelenségében már-már ostobának hatott. S ha ilyenkor, abban a pillanatban, amikor Ancsáné az előszoba kilincsére tette a kezét, a kutya ereje végő megfeszítésével, nehézkesen lefeküdt a földre, s még egyszer felnézett az asszonyra, ez legszívesebben megfordult, s odahaza maradt volna. Az özvegyi sorstól megviselt szíve nehezen bírta el ezt a tekintetet, mely befejezhetetlen vígasztalanságában már mintha a léten túli ürességről adna hírt.

A legjobban ilyenkor az állat némasága bántotta, nemcsak nyelvének és hangszálainak, de egész testének némasága. Nem sírt, nem feleselt, nem ellenkezett, nem kért magyarázatot, nem lehetett meggyőzni: némán beletörődött sorsába. Ez a némaság, mely hasonlított a testében-lelkében megtört rab végső némaságához, úgy hatott Ancsánára, mint magának a létnek a dörgő tiltakozása. Az állat kiszolgálatottságának s védtelenségének a tragédiáját sohasem érezte olyan fájdalmas elevenen, mint azokban a pillanatokban, mikor karján a szatyorral,
Déry: Niki

21:22 Este följött Zsófilányom, és mondja: a most föltett régi szövegeid párjait kerestem, hol vannak? Észbe kaptam, és átneveztem a menűben, lett NAPLÓIM, ÍRÁSOK - 1958-TÓL.

--- 2011. november 26., szombat.

Kedves Deske, egy újabb köszönöm - ezúttal a Niki-részletért. Amikor olvastam, ezeregy éve, még nem volt valódi fülem rá. Most belém mart. Ehhez, úgy látszik / tűnik, meg kell öregedni, vagy átesni egy s máson: vékonyabb membrán kell hozzá. (Remélem, a citromfüves agymenésemet nem vette komolyan.) I.

Kedves I., én semmit nem veszek komolyan, minden van játék. Ahogy Szabó Magda, a férfiak csak 3 dolgot tudnak, adósságot, gyereket vagy háborút csinálni. d

04:55 Altatótea nem vált be, hajnalban a gyerekszobából az ágyam mellé az állólámpát. Gyerek már nem lévén, nyugodtan közlekedhettem. Akkor ezentúl olvasni fogunk. Ma ugyan az izgalomtól ébren. Mégiscsak azt írom a MENÜ-be NAPLÓM helyett, hogy NAPLÓIM. Föl is keltem, átírni. Ugyan csak egyetlen naplóm van (a Széchényi Könyvtárban / a neten), 11 ezer gépoldal, de így mégis igazabb, vagyis jobban orientál. Ez okból bele kellett nyúlni a lgm.php rendszerfájlba, ami nekem szigorúan tilos. Nem rontottam el.

Szent Le-Bao-Tinh vietnámi pap és vértanú levele a papnevelő intézet növendékeihez, 1843. Ünnepe: nov. 24.

Én, Pál, aki Krisztus nevéért fogoly vagyok, szeretnék beszámolni nektek gyötrelmeimről, amelyek napról napra elárasztanak. Isten iránti szeretetre gyulladva mondjatok hálaimát Istennek velem együtt, mert örökké szeret minket (Zsolt.117,1.). Börtönöm valóban az örök kárhozat képmása: mindenféle kegyetlen elszenvedni valók, amilyenek a béklyók, vasláncok és bilincsek, továbbá hazudozások, a gyűlölködés, a bosszúállás, a rágalom megnyilvánulásai, jogtalan esküdözések, átkozódások, végül a szorongások és a szomorúság. De Isten, aki hajdan megszabadította a három ifjút a tüzes kemencéből, mindig itt van velem... öröm és vidámság tölt el...
Mesterünk maga viseli a kereszt teljes súlyát, rám csupán a legkisebb és utolsó részét helyezi.

Vasárnapi séta a Hármashatár-hegyen. F/2011/289

És még egy: Séta ködben - F/2011/288

--- 2011. november 27., vasárnap.

09:36 A mai prédikáció arról, hogy a Márk-evangélium szerint az advent legfontosabb tennivalója a virrasztás. És ezt úgy kell értenünk, hogy éberen figyeljünk a körülöttünk-emberekre, aki számunkra Krisztus. De ne saját mércénk szerint, mert a másik teljesen más.
Igen, ez újabb találmányom, hogy az ember egyik legmélyebb titka belső fontossági sorrendje. És ettől olykor égnek áll a hajam. Meg a tiéd is. Példa: egy leányzó meséli Szütsnek, végre beköltöztünk az ötkerbe a Hűvösvölgyből. Mire onnét randevúra bevillamosoztam, a nyirkos időben tönkrement a hajam. Egy másik, amikor az anyóka csak azért utasította vissza halálos ágyán, hogy papot hívjanak, mert ilyen frizurával nem fogadhatja. Vagy amikor Egry rászólt a Kossuth-díj hírhozókra a parton, hogy pszt!, elriasztják a halakat.
Tisztelni őket.

Séta a zuzmarás Svábhegyen. F/2011/293

És még egy alkalmi fotó egy ismeretlen kismanóról. Közben odaszólt őseinek, hogy nem akar ez neki sikerülni. F/2011/292
És délután megkaptam a művet is, úgy értem, a majd' négy éves legénykéét.

--- 2011. november 28., hétfő

Kedves Dezső, meglehetősen pironkodva, de azért örömmel értesítelek, végre működik: http://deske.oszk.hu A kollégám megcsinálta végre, de nem szóltak, én meg most jöttem meg egy hetes konferenciáról, külföldről. Már előtte is kész volt. Üdvözlettel: I. / OSzK., Magyar Elektronikus Könyvtár

Pironkodva köszönöm meg, hogy evvel is terheltelek. És nagyon köszönöm, István! Ne nevess ki, ez a záloga annak, hogy ha az OSZK (mondjuk az én halálom után) egyszer csak megunná az évi 4000 ft domain-díjat honlapom után megfizetni, a teljes honlapom a ti szervereteken azontúl is megmarad, és elérhető lesz. Az egész csak játék, kivéve az opuszjegyzékemet, amit így, és csak így tudok hiánytalanul a KEDVES UTÓKORRA  hagyni. Vagy nem jól látom? ölel: d.

--- 2011. november 29., kedd

04:29 Hete írtam: A Népszabadságból uszító lap lett. Ennek a mondatnak nagy forgalma lett, érdekes módon családon belül is. Hogy pontatlan, és túlzásában tartalmatlanná váló. Először azt mondtam, ebből nem nyitunk vitát, elvtársak. De van benne valami, lehet, hogy igaz. Próbálkozzunk finomítani:
- destruktív és nem konstruktív,
- ellentétet, gyűlöletet szító,
- kilátástalanságot sulykol,
- kiemeléseivel hazudik, elhallgatásaival hazudik,
- vagyis félreinformál.
Valami ilyesmi. Elég ehhez elolvasni két hónapra visszamenőleg a főcímeket. És a pontosság kedvéért: lehetséges, hogy a többi politikai lap is ilyen.
Mindenki rombolja ezt az országot, aki nem béketeremtésen fáradozik.

Anyácskám szokta volt mondogatni, a Jóisten szereti a teológusokat, mert általuk sok mindent megtud magáról. De ez szép és szellemes is: Nagy Szent Gergely a Szűz fogantatásáról: Úgy illett, hogy tisztelet érje a szülést, és a szűzesség méltósága is kiemelkedjék.
05:32 Kérdésem van. Lehetett-e Krisztus urunk náthás? 
09:50 A Lukácsot megjárva négy szakvélemény már van.

Az öltözőben barátunk nekem szegzi a kérdést:
- Mit szólsz te ehhez. Jövök reggel, a s házunkban valaki odacsinált a lift közepébe.
- Vagy végszükség, vagy részeg, vagy kiműveletlen.
- Hova jutottunk, ilyen régen nem volt.
- Nem emlékszel az irgalmas szamaritánus történetére. Miért verték félholtra az utast a rablók. Ha többen voltak, enélkül is elvehették volna tőle, amije van.

16:40 A kontinens legjobb vízválasztó Mózes viccét nem kőrözi le, mert azt nem lehet, de azért.
Ádámtól kaptam.
Bekerül a VICCTÁR-ba, az első mellé.

Hollán kiállítás: A fa útja; Szépművészeti Múzeum.
Magánügy, nem nagyon érdekelnek a rajzok. Néha sikerül, a magamét se igen becsülöm. Erre a kiállításra is így indultam, de kár, hogy a legnagyobb élő magyar festő, -- illetve pontosítottak: a legnagyobb élő magyarszármazású francia festő -- nem a képeit hozta.
Jó lenne valahogy egy mondatban elmondani, ami ott velem, a megnyitón. Hollán a legjobb / legfontosabb képeivel azonos frekvenciájúak ezek a munkák.
És nemcsak az anyag, de a bemutatás stílusa, gondolkodása, megközelítése; tökéletesen pontos. Geskó Judit éveket dolgozott rajta.

A kiállítást Nádas Péter, Geskó Judit és Baán igazgató nyitották. (Péter a szöveget majd átküldi, fogom mutatni.) Ezek a fotók persze csak nagyon halavány visszfény-

--- 2011. november 30., szerda

Lányommal reggel a Nagy Bankban, ezúttal utoljára, hála Istennek. Az ügyintéző kisasszony négy köteg iratot adott át, és még kettőt, aláírni. Ennek végeztével számára a fenti Mózes-vicc rajz, kiprintelve - mert most is igen segítőkész volt -, avval, hogy ezt nem kell aláírnia. Aztán fogorvos. Nem fájt és megint minden rendben van. Ezen a téren. De tulajdonképpen amúgy is.

2011. nov. olvasó = 310215 = 5275/hó = 176/nap