2000

Levelek Le Meux-be / 64-65

 

 

00.02.20- 03.9.      J-64                                   C.6301

 

Szervusz J!

 

„Az oeuvre CD-t valahára befejeztem” -elmélázva olvasom tavaly nyári üzenetem.

 

Február vége. Most is azt..., szinte teljes üzemidőben. A tizedik hónap. Fantasztikus munka, boldog pillanatokkal. A képeimmel csakugyan kész lettem a nyár végére. De most ez az új képnéző program. Ismerősöm hónapokig alakítgatta kívánságaim szerint. Szívesség, nem lehetett sürgetni, csendben csikorgattam a fogam. A Kiadó is megcsinálta volna, de így mindenben a saját ízlésem...

(Ez a kecskeméti vákuum-hónap talán elegendő lesz, hogy valamennyire vissza a való világba; a CD után.) Mániás periódus, gyakran reggel négykor ébredek. A szellemi kísértések órája, érdekes módon nem a testié, imával védekezem.

 

Időm van, tökéletességre törekedtem. Finomítások és új meg új ötletek, ötvenszer megrágva. Előkerült családfotók: őseim a Tátrában 1912-ben, nászúton. Új szkenner: egy csomó képet följavítottam. Rájöttem, hogyan lehet szövegközti ábrát elhelyezni. Így aztán a DÍJAK lista tetejére egy Braque fotó, avval, hogy Részlegvezetőm, aki dorgál és jutalmaz... A szövegek mögé szürke háttér, kellemesebb a szemnek.

TREZOR fedőnév alatt összeválogattam a világ legszebb munkáit, 36-ot. Asszír oroszlánvadászat, a San Zeno Noé jelenete, Bonnard, Utrillo, Klee, Rothko. Ha lenne CD-olvasód... Mégiscsak kellene nektek egy kompjuter, ha másért nem, az e-mail lehetőségért. Húsz forintért másodperc alatt ott egy 10 oldalas levél...

 

Bevezetőnek, ha már kitaláltam ezt a megszólítást, hogy KEDVES UTÓKOR, olyan szöveg kellett, hogy „beszakadjon alatta az asztal”. Hét hónapot fogalmaztam. Volt benne a már interjúrészlet, nyafogás, hencegés, volt három oldalas is:

 

2000. február                                                         

 

KEDVES UTÓKOR!

 

Most számítógépre vittem minden munkámat, 1959-től.

Átadom.

Egy Babits-összes könnyen hozzáférhető.

De ki ismeri (használja) az Ékszerkereskedő vasárnapját,

ami '77-ben a Grand Palaisban szerepelt,

majd megvette a minisztérium, azóta raktárban?!

Ne rajtam múljon.

 

Baráti üdvözlettel:

 

 

Ma, vasárnap reggel, arra ébredtem, hogy az első mondat elejéről a „kilenc hónap alatt”- ot mégiscsak kihagyom. Ha a néző elszörnyed, hogy mindez háromnegyed évembe került, már nem izgatja föl az 1959, hogy ez 40 év termése.

A bevezető végső megformálásában váratlanul Miki nagy segítségemre volt. Egy este odaült mellém, éjfélig vitatkoztunk egy-egy félmondaton. Egy öreg lektor, olyan kiérlelt véleményei voltak. Hogy a tartalomjegyzék jól láthatóan váljék külön, abban sehol ne legyen egyes szám első személy. Itt valami tehetség is fönnforog..., vagy csak felnőtt közben.

 

Február utolsó napja: a lemezt a kiadóba,egy, a televíziótól megvásárolt interjúm kópiájával együtt, az is a lemezre kerül. Most ettől az életformától is el kell búcsúzni. Ahogy a gyorsúszáshoz használt bója végét is lefűrészeltem.

 

December 18: két év után itthon hagytam a bóját. Könnyebben, és gyorsabban úsztam vele. Túl szép volt. Most nélküle szeretnék úgy úszni, mint egy gép, hogy az utolsó hossz is szép legyen.

Piacról virágföld, a kettévágott bójába örökzöldet ültettem, majd Szüts asztalára csempésztem. Annakidején neki is vettem egyet, ő ma is avval úszik.

Miki nem hordja, mert csúnya a karóra, megkaptam. Most kiderült, stopperos, víz alatt is. Az első mérés 1200 méterre: 27:57.90. Gyorsúszás, minden ötödik kör mell, pihenésnek. Megszűnt az uszodai hejehuja, henyélés.

 

Az unoka. Zsófi anyásodik. Megfelelő színű babasapkát vásárol. Katának új élethorizont. Ellágyul és boldog, ahogy karjába veszi. Kinga most tanul mosolyogni.

Egy héten egyszer-kétszer látogatnak meg minket. Ilyenkor Kata gyerekőriz, Zsófi bevásárol, kocsmázik (kávéház funkcióban), ügyintéz. Létminimum alatt kap anyasági segélyt, így a többit tőlünk. Az apuka gyakran látogatja őket, el van bűvölve a lányától. (Innét tudom, hogy létezik apai érzés újszülött iránt.) Néprajzos, végzős egyetemista. Van autója, ami jó, mert a Zsófitól a villamosmegálló hegyen-völgyön egy kilométer, buszra babakocsival nem bír fölszállni. Most csináltattunk egy „kengurut”, baba-hordó hátizsákot, ami már kéthónapos kortól is használható, tartja a gerincet.

 

A rádióban éppen a tragikus tiszai ciánmérgezésről. Naponta fotók óriás haltetemekről, sok tonna halhulla. A szakemberek szorongva várnak, sokára fog kiderülni, mekkora a baj, mikorra lesz ott újra élet, és milyen. Tavaly árvíz és belvíz, sohanemlátott.

 

Fioretti. Szép visszajelzés a sorstól: Andris visszatért a közibe, hogy soha nem gondolta, hogy ilyen fontosak számára a szerda esték. Hogy muszáj neki ide járnia.

Egy Németországból kapott ötlettel szétosztottam mindenkinek egy iskolásfüzetet, hogy írják a bibliai mondatokat, amiket a használni (megélni) szeretnének. Most otthagytam őket egy hónapra, kíváncsi leszek. A megosztásra szánt időt fogjuk ezek ismertetésére szánni. A német tapasztalatok nagyon jók.

Január: átfordultunk a 16. évbe.

Emlékszel a Mannára? Ugyanott élnek, Skóciában. Elromlott a házasságuk, nem titkolja a maga bűnét ez ügyben. Most hazalátogatott, egyedül, pár napra. Nálunk elsírta magát. Lehet, hogy megkeres téged, nagyon egyedül van a bajával.

 

Az egyik kis fiatal ferences pap fanyalgott a medjugorei jelenések hallatán. Aztán múltkor be kellett ugrania helyettesíteni egy zarándokcsoportba. Azóta nagyon máriás. A fordulatot egy templomnéni így reagálta le: persze, hiszen legjobb a mama szoknyája közelében...!

 

Miki ritkábban jár Esztergomból, múltkor mondja: eddig úgy jöttem, hogy végre, ez már Budapest!, itt lakom, itt az ajtóm! Most semmi,hát akkor itt vagyok...

Elszorult a szívem, később megörültem. Típusos, taking off,[1] minden rendben.

Az én Miki-hiányom is csendesül-csendesedik.

Most éppen szünetje volt, este megbeszéltük, Kecskemétre indulásomra keltem, segít lecipekedni, nehezek a csomagjaim. De nem ébresztettem. Egy cédulát hagytam neki: nem akartalak még evvel is fárasztani, negyedik napja mosogatni se volt erőd...

 

Eszetrgomban bekerült egy karizmatikus közösségbe, amit elmond, nagyon jól csinálják. Munkásfiúk bulijain rock-műsorral egybekötve evangélizálnak. Több életátadás volt.

 

Kecskemét, a huszonegyedik év együtt. Megérkezés, körletrend, majd kizárólag Szüts bosszantására az első kép még ebéd előtt. Másnap már menetrendszerűen 6 óra 50-kor uszodába. Minden a régi, illetve a kabinosok most kétméteres vasrácsok mögött üldögélnek. Ketten lettek, egyikük a kulcsot adja, a másik megnyomja a beengedő gombot. Miklós ragaszkodik a maga ezer méteréhez, én maradok az 1200 gyorsnál, már csak két pihenőhosszal. Ez vígasztal, mert a síelést a lábam nem bírja. Mondogatom magamnak, mi a faszt akarsz még, ötven év nem volt elég? Kéne még négy? A harmadik guggolás már keserves. Állni se szívesen, leginkább mindig ülnék. Az ebédnél kérdezik: Dezső bácsi, hozhatom a levest?

Legyen meg az Ő akarata, de nem nyugszom bele. Vagy tíz év után öreg futócipőmet Kecskemétre. A testiekről ennyit. Legfeljebb még annyit, egy téli hajnalon úrfelmutatás után megkívántam a gondnok úr menyét.

 

A fent említett tv-interjú dolog jó móka volt. Kiadóm ötlete: kerülne ilyen a lemezre, s kérte is rögtön a listám ezekről. Lyuk az életrajzon, nincs. Egy napi munkával kibogarásztam a C. naplóból, mert a szövegeket tisztességesen begépeltem annak idején. S most a TV archívuma kompjuterébe belepötyögtették a nevemet, öt interjút megőriztek. Újabb szolgáltatásuk aműsorok árusítása. Nem is volt olyan drága, mint amivel megfenyegettek. Ez is megvolt. Elintézendők garmada, élet. Új életképletem: hegyipatak-kajakozás. Teljes lendülettel előre sziklafalak, zubogók, zátonyok között. Bukósisak, fröccsen a víz, nincs lazítás, kerülgeted a feléd rohanó szirteket.

 

Zsófihoz fölszivárgott a porszívónk. A baba náthája, orrfúvásra. Illetve orrszívásra, állítólag tényleg jó. Nem szeretek porszívni (szombatonként kellene) csak hivatalból nehezteltem kissé. Kata átlépett a gondon: használj a szőnyegre vizes seprűt! Mondhatom, kiváló, ezt eddig nem tudtam. Gyönyör volt látni a mélytüzű színeket s szőnyegen.

 

A Lukácsot az ősztől teljesen átépítették. Művész úr, arra, ott az új öltöző! Ahol tíz évig beszélgettünk, vetkőztünk, váratlanul soha többé. A medencét az éjjel megfordították, a másik végéről kell bemenni. Az új zuhanynál 15 másodperenként meg kell nyomni egy gombot a falon. (Ezt aztán két hét után Garas Dezső Népszabadság-cikkére leszerelték.) A svábbogarak is elmaradtak a szekrényekből. A kabinos ígéri, gyűjt majd számunkra gyufásdobozban. Lett egy új medence, amit először ÉLMÉNYNEK neveztek el, majd magyarították LÁTVÁNYMEDENCÉRE, köztünk szólva dagonya. Körben a vízben padok, 33 fok, megy a dumcsi, spriccelő-masszírozó vízsugarak föntről-lentről, oldalról tíz percenként, felváltva. A függőleges nénik odamentek, nálunk lehet úszni.

 

A váltó-kabinos fiú falun nőtt fel. Szerinte akácfával fűtve egész más a sütemény íze.

 

Lukács hírem még, együtt úszom a Széchényi könyvtár volt igazgatójával. Rá mertem bízni szétesett zsolozsmáskönyvemet, amit mezei könyvkötőre nem lehet, hogy csak óvatosan restaurálni, a gerincre ragasztott kockás síingem érintetlen maradjon! Megtették.

 

A Lukácsban érdeklődtem a Móricz Zsigmond féle Csibe utóéletéről, sorsáról. Pár nap után kaptam egy kézírásos jegyzetet, szabadkozva, hogy hiányos.

Csibe, Littkei Erzsébet 1915-1971

36 őszén ismerkedtek meg

örökbe fogadta

Csibe apukának szólította

42-ben a Kelet Népe sátorában együtt fotóztatták magukat

színdarabot ír róla, de a színháznak nem kell

Csibe novellák

Árvácska

Lányfalun élt, vezette M.ZS. háztartását, kertészkedett

magánúton végezte a polgárit. Vizsgáztatásához M. Zs. Pintér Jenő főigazgató közreműködését kérte

M.Zs. halála után egy ideig az Atheneum megbízásából M. ZS összes műveinek terjesztője

de mit csinált aztán, 71-ig?

 

Régóta hívtak, esedékes volt, februárban levittek Győrbe, a helyi gyűjtőknek nyílt kiállítása, hat képem szerepel. Hazafelé a kocsiban éjszaka egy megjegyzés, hogy ez a zsidótemető képem nem első osztályú. Egy hét múlva észbe kaptam, telefon a győri orvosnak, kérje ki a múzeumtól a képemet, adjon helyébe másikat, hozza föl. Újabb hét, jeleztem, hogy átfestettem, kész van. Azonnal jött az egész család. Váratlan fordulat, az asszonynak(rákbeteg) így nem tetszik. Jó, mondom, üljenek le, megcsináljuk együtt, lehet beleszólni. Az a fekete folt nem túl kemény a jobb sarokban?- kérdi az egyetemista fiú. Talán egy óra munka közmegelégedésre, aztán a fotózás, el is vitték.

 

Véletlen nem te loptad el tíz éve a Fioretti kötetünket? Katával azóta emlegetjük, valakinek kölcsönadtuk, az 1980-as Szt. István kiadásban egy nagyszerű 150 oldalas Ferenc tanulmány is volt, Chestertontól. Kor, környezet, jellemrajz. Nagyon okos, nagyon jó. Most kölcsönkértem a Rendházból, s lexeroxáltattam Katának karácsonyra. Mihály atya egyúttal még két könyvet akezembe nyomott: Celanoi Tamás Ferenc életrajza, és szt. Katalin, ezt még meg se néztem.

Könyvélmény nemigen volt az utolsó 10 hónapban, talán kettőre emlékszem. A Klubban szóltak, megjelent a Gorombaságok könyve, magyar írók kíméletlen kritikái egymásról Kölcseytől Máraiig. Még mindig izgat Kosztolányi hírhedt Ady esszéje. Hogy mennyiben van igaza.

A másik könyv Magyar írók önéletrajzai, bujtatott finomművü kis esszék. Móra Ferenc díszpolgárrá avatását írja le, hintón viszik végig a városon, kétoldalt iskolás gyerekek integetnek, meghatott és szégyenkezik, aranyos. Elálmodozik, hogy ünneplésére egybegyűlnének mind a szerettei egy nagy-nagy asztal körül, ő kiosonna a verandára, füttyentene a pulijának, s neki a határnak...

Mi van még könyv. Ajtmatov novellák az ősszel, a Versenyló halála, Az első tanító, alig emlékszem, pedig szépek voltak. Múltkor uszodából hazafelé 8 óra 5 perckor, menetrend szerint, az antikvárium kirakata: Munkácsy Emlékeim. És már ott volt a tulaj, beinvitált! Majd most, Kecskeméten. Meg 20 év után újra a Varázshegy, már nekiláttam esténként. Minden mondata jó.

Talán, ha ezt a levelet befejeztem, lesz figyelmem a napi munka után újra könyv mellé kuporodni. Bár inkább Szüts-csel beszélgetünk, sőt lejött velünk egy fiatal barátunk, igazi tehetség, Nádor Tibor. Őt is meghívtama Szobafestők kiállításra, jövőre, a Műcsarnokba, remélem összejön. Amit itt az első héten összefestett, lélegzet elállító. Az én kis ronda műtermeim felől nézve különösen. Első hét vége, még semmi fény az alagút végén.

 

Szüts pedig április elején csinál egy kiállítást a Budapest Galériában, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, ez alkalomból márciusra lehozott három darab óriás vásznat. Úgy készül, hogy a leendő képek reprodukcióit még a katalógusba beteszi. Ismétlem, megnyitója április elején.

 

Pesti szomszédunk aranyos ember, operaénekes. Vett egy lakást Palma di Mallorcán, kardokat gyűjt és van egy Van Dyck képe, ha nem tévedek. Délelőtt ráér, néha átnéz csevegni. Múltkor ezt rövidre zártam, fölemlegette. Akkor írtam neki pár sort:

 

A beteget begurították, leszíjazták, az altatóorvosom rákötötte a maszkot. Az asszisztens fertőtlenítette a területet. Szikét kértem, föltártam a hasüreget. Az érlefogó csipeszeket elhelyeztem. A kampók kétoldalt széthúzva tartották az izmokat. Következett az elfekélyesedett terület föltárása. Törlést kértem. Akkor kihívtak a műtőből, hogy keresnek. Gárday barátom jött meg épp a Balatonról. Mondom, bocsánat...

Mire mélyen szemembe néz és azt mondja: Aggódom érted Dezső, nem lettél te kompjuterfüggő...?

 

Meghívott minket Britten bemutatójukra. Az Opera díszlépcsője továbbra is gyönyörű. Ők piros esőköpenyben énekeltek bokáig gumi Audi és Volkswagen autóalkatrészek között, nagyon büdös volt.

 

Volt még egy Kurtág est is, zártkörű, az Akadémia egy különtermében, a Várban. Erre hazajött, most Párizsban él, pár szót váltottunk. Egyik zenéje: hihetetlen mennyiségű fura ütőhangszerrel tele a pódium, egy román férfi ugrált egyiktől a másikig. Nagyszerű volt. Az előadás előtti pillanatokban egy fotós dolgozott a teremben, azt Kurtág kizavarta, 70 éves embertől nem várt dinamizmussal. Egy pillanatra láttam alkotó-koncentrált arcát. A szünet után valami Művészeti Akadémia tagsági okmányt adtak át neki, egy szobrász fiú beszélt avatottan, szépen.

 

Erről jut eszembe, meghívtak a Rómába február 18-ra, Boldog Fra Angelico, a művészek védőszentje ünnepére, szimpozion, inkább közös elmélkedés a Szentév keretében, művészek számára. Mise a Bazilikában, koncert, találkozás a pápával, egyházművészeti kiállítás. Az invitáló levélben érdekes idézetek

...ennek a világnak szüksége van a szépségre ahhoz, hogy el ne merüljön az elkeseredésben... (II. Vatikáni zsinat)

VI. Pál a művészekhez: ...néhányszor elviselhetetlen lelki kényszerrel terheltünk benneteket, bocsássátok meg! Ezen kívül mi is magatokra hagytunk titeket ...mostohán bántunk veletek, művészetpótlókhoz folyamodtunk, olajnyomatokhoz...

Visszajelzést kért a pesti egyházművészeti központ. Persze nem utaztam, de küldtem egy ajánlkozó levelet, hogy szakmai kérdésekben szívesen adok tanácsot.

 

 

Szüts legkisebb lányának időnként küldök ezt-azt, különös fémcsavart, feszületet. Most először megköszönte, rászánta magát egy e-mailra. 14 éves. Alkalom-pillanat kapcsolatunkban továbblépni, válaszoltam:

 

Szia Nóra!

Tudod miért ajándékozok neked valamit időnként?Hogy a fejedbe véssem, hogy vagyok. Hogy akkor eszedbe jussak, ha egyszer segítségre lenne szükséged. Egy biztató szóra, pénzre, paripára, fegyverre, ha bajban vagy.Nemcsak az őrző angyalod, én is halálomig melléd vagyok rendelve, elvállaltam a keresztszülőséget.

Szüleid vigyáznak rád, így most csak az érted-imádkozás a dolgom. Elég ritkán

teszem, bizony.

 

Hanem ezt te is megteheted értem néha. Kérlek, kérd Krisztustól, legyen bennem

több szeretet. Tudod, kegyetlenül mindig csak a munkámra figyelek, s gyakran

háttérbe szorulnak, akikkel törődnöm kellene.

Az ilyen imát nem kell túlcifrázni. Két rövid mondat. Az első a köszönet szava,

minden helyzetben.

ölel: Deske

 

Stephane-nak paripát nem tudok fölajánlani... És ilyen kapcsolat megteremtésére nem látok lehetőséget. A neki küldött Baby Animals is legalább annyira neked szólt, mint neki. Tényleg, megpróbálok kiprintelni neked egy Kinga-fotót, a lányok szeretik az ilyesmit, itt van a gépemben...

Tévedtem, ezt csak Pesten lehet megcsinálni.

 

Ma a reggelinél Szüts vigyorogva előhúzott egy csodálatos illatú méteres házikolbászt, az uszodában adták át neki, mindenütt vannak jó emberei. Azt hitte, nagyon megtréfál, mert hogy hamvazószerda. De még csak kedd volt...

 

ölel benneteket, előbb-utóbb úgyis kell neked:

 

vaali@dpg.hu

 

 

 

00.5.30.-6.3.                                                J-65                                      C.6353

 

Szervusz J!

 

Uram, tudod, hogy öregszem. Tarts vissza a fecsegéstől és attól a meggyőződéstől, hogy minden ügyben állást foglaljak. Ments meg attól a vágytól, hogy mindenki ügyét rendezzem. Ments meg a végtelen részletek elmondásától. Adj szárnyakat, hogy a lényegre térjek.

Zárd le ajkaimat, ha fájdalmaimról akarok beszélni. Ezek idővel nőnek és az idő haladtával egyre édesebb beszélni róluk.

Taníts meg arra a dicső leckére, hogy esetleg tévedhetek is. Tégy meggondolttá, de nem kíváncsivá, segítőkésszé, de nem parancsolóvá. Engedd, hogy ne üssem bele mindenbe az orromat. Óriási bölcsesség és tapasztalatkészletem birtokában kár lenne ezeket egyáltalán nem hasznosítani. De Te tudod, óh Uram, hogy a végén szükségem van néhány barátra.

 

Apósom most halt meg, hagyatékában találtuk. Szép, nem?

 

Az előző években szakaszonként fölújították a Nagykörút úttestjét, idén a Margit körút került sorra. Őszig lezárva, állandó dugók, egyirányú autóközlekedés. A sínek mellett méter mély árkok. Szombat, vasárnap is dübörögnek a betontörő hernyótalpas monstrumok. Hihetetlen érdekes látvány, nem tudtam, hogy ennyit korszerűsödött a világ. Reggelente uszodából elnézegetem. Van egy hordozható berendezésük, amivel a húsz centi átmérőjű műanyagcsöveket hegesztik, vagyis toldják a helyszínen. A lényege: egy lapos fűtőtestet csúsztatnak a két vég közé, az megolvasztja stb. Egy másik gép: maga alatt méter szélességben harminc centi mélyen kimarja az aszfaltot, és a betont is, a zúzalékot egy szállítószalaggal folyamatosan a mögötte haladó teherautó platójára rakja. Valami körmös henger lehet a marófej, nem láttam közelről. Ha fiú volnál, hosszabban értekeznék róla. Amit kitermel, a törmelék, újra felhasználható. És amit egyáltalán nem értek, mindezt viszonylag halkan! A járdák árkaiban egy csoportban 15-20 cigány csákányoz, kemény tempóban. Némelyiknek mobil telefonja. Új elektromos földkábel, új gázbekötés minden házba, víz, csatorna, kábeltévé, kábel a rendőrégre-, riasztáshoz. Ennek megfelelően hol vizet kell vennünk fél napra, hol stb. Az alattunk-mellettünk lévő francia udvarban csőlerakat, este a munkagépek parkolója is. Hajnalonta éjjeliőr őgyeleg körülöttük, már köszönőviszonyban vagyunk.

 

Dinamikus az egész, jókedvű. Szervezett. Remélem, okosabbra tervezték a járdaszéli füvesítést, mint eddig volt, szűkítette az utat. Valószínű nem lesz lehetőség ezentúl a balatoni leköltözések előtt a járdán rakodni az autót. Igaz, eddig is csak úgy, hogy valaki kiütött egy korlát darabot. A Mechwart téri villamos megállót viszont a két sín közé helyezik, mint a hídfőnél is van, ez okos. A MI polgármesterünk kezdeményezte, ELÉG NAGY ellenállásba ütközött a fővárosnál, DE!!

 

Kapitalizmus: minden szakaszon más cég dolgozik, ez még szokatlan, tíz év után is. A gyalogosterelő piros-fehér csíkozású korlátléceken, amin eddig megszoktuk: MAGYAR ORSZÁGOS ÁLLAMI ÚTÉPÍTŐ FŐVÁLLALAT, most ilyenek: Németh és tsa. Kft. (Korlátolt felelősségű társaság), Neobau Kft. A munkásokon egyforma sárga overál. Az árokásóknak Mercédeszből kiabálja az utasításokat egy harmincéves tarfejű, fekete garbóban és fekete napszemüvegben. Most a testőröknél és újgazdagoknál ez a divat.

 

Rézsút szemben velünk egy éve megépült a MAMMUT, így, két M-mel, bevásárlóközpont, a tetején nejlonkupola, éjszaka 10 másodpercenként változó színű, ahogy a reflektorok megvilágítják, ámulatos. Maga homlokzat ettől valamivel jobb. A Széna tér Európa legrondább tere, úgyhogy. Most kezdik majd a Mammut2-őt építeni melette, ide szembe, a Minisztérium mellé. Nem tud olyan rossz lenni, hogy ne javítson majd az összképen, mert zárt homlokzati frontot teremt. Ha emlékszel, a szemközti parkocska, a Margit körúton kivégzett mártírok emlékművel, már a múlté. Az új áruházban is lesz vagy 12! mozi, a régi tetejére most épül hét.Megírták, muszáj a konkurencia miatt, Magyarországon a mozis bevásárló központok terjedtek el. Fiataloknak szabadidő- és szórakozó központ, ehhez kell alkalmazkodniuk.

A Május 1-, illetve ma már Átrium mozit a sarkon, az év végén be is zárják, mint annyi más mozit Pesten. Átalakul a mozi-kultúra. Amerikai krimik. Illetve, olvasom a II. kerületi Önkormányzat ingyenes havilapjában, a Budai Polgárban: az új bevásárlóközpontban lesz ART mozi is. Tudomásul veszem, hogy-, de nem bánnám, ha nem halna el az értékes filmek forgalmazása. Ha én nem is élek vele, évente, ha egyszer...

Tavaly tavasszal Kata leejtette a tévét, azóta ő sem-igen. Néha túlfáradtan elmegy kicsit kialudni magát egy-egy régi magyar filmre...

 

Júliusban ismét alkotótáborba, a NÉMO-sok meghívtak ezúttal művészeti vezetőnek, mert most valami pártpénzből kifolyólag hivatalosabban megy a dolog. Utána, gondolom, Kékkút, úgyhogy az építkezésnek sajnos csak a végét fogom már látni.

 

A vasárnapi kirándulások találkozási és búcsúzási pontja az Árpád híd budai hídfője, sok éve. Ami mellett a Zichy kastély, benne múzeumocskák. Kassáké is. Ahol most egy időszakos kiállítás, már Katát is elvittem rá: XX. sz-i magyar művészet a magyar írók hagyatékaiban. Ki gondolná, hogy ez a párosítás alkalmas merengésre, megrendülésre?! Vannak igazi jó képek is. De a névtalálkozások önmagukban meghatóak:

Tihanyi Lajos tájképe Ady szobájából

Déry hagyatékból Borsos Miklós rajz, Bernáth festmény, meg egy gyönyörű félakt, dedikálva, hogy a hatvan éves Dérynek csak eddig (derékig)

Ottlik szobájából Kondor rézkarc

Kassáknál Bálint Endre lógott, meg Czóbel

Pilinszkynél Korniss, Kondor;

Kafka Margitnál egy Nemes-Lampérth, akire pár év óta kíváncsi lettem;

Juhász Gyulánál egy kis Rudnay táj,

mi függött József Attila, Móricz Zsigmond szobájában, stb...

 

Egy másik kiállítás a Ludwig Múzeumban, nem néztem meg, 12 holland. A Népszabadság-kritika címe:

SZOMORÚ SZEMŰ INTERAKTÍV ŐZIKE

Egymondatos vélemény erről az egész világcsacsiságról, amit most művészetnek neveznek, P. Szűcs Juli tollából. A termekben természetesen képernyők, ahogy a fotón látom. Bár. Olyan sok ember hiszi, hogy ez érték, hogy előbb-utóbb majd egy új kultúra kisül belőle. A tehetség minden talajból ki tud nőni. Legfeljebb mi az antik osztályra kerülünk át. Lorenzetti mellé.

 

Még májusban is a VÁLI-OEUVRE lemezt csináltam. Pontosabban: most dolgozom át internetre is. Rajta leszek a világhálón, összes művek. Sok telefonok: egy kulturális központ - a Soros alapította - dolgozik a programom átalakításán. Talán egy-két hét múlva meglesz. A domain nevemet így találtam ki (amivel a Új Zélandban is megnézhető leszek:)

 

www.vali-oeuvre.c3.hu

 

Ebből a C3 a Cultural and Communication Center. Ha a helyfoglalást magamnak kellene fizetnem, egy jó havi kereset ára, vagy 90 ezer forint lenne.

Hogy mindennek mennyi a haszna, nem tudom. De nekem, a világon talán elsőként, lehetőségem volt megcsinálni. Az egész abból indult, hogy Szüts legyintett: Apó, a CD már nem korszerű... Meg egy gyűjtő nevetve mondta, mikor a lemezemet megvette, hogy a bővítéseket majd reméli, ezentúl az internetről le fogja tudni tölteni... A CD lemezem tartalma egyébkéntcsakugyan elavul kéthavonta, hiszen a legújabb képek stb.

A lemezekből a fontosabb múzeumoknak adtam. A Nemzeti Galériás-fiú visszajelzett; Öreg, be vagy betonozva,az Adattárban.

 

A lemez elkezdett működni. A Home Galéria telefonáltegy győri gyűjtőmnek, van egy 75-ös Váli-képe, opuszszáma A/75/32, kell-e?! Az pedig megnézte otthon, monitoron. (Nem kellett.)

 

Ennél nagyobb siker, hogy két éve folyt a WC-tartályunk, (átalány vízdíjat fizetünk ugyan, de nagyon szégyenkeztem) és egy függönykarika meg egy képakasztó-acélcsiptető segítségével megjavítottam -ragasztani is kellett-, s most hibátlan. Pedig itt Andris tudománya egy óra próbálkozás után fölmondta a szolgálatot. A két csöpögő vízcsapot is rendbetettem, ahhoz abojlerszerelő adott ötletet.

Csak a Kata a megszokás erejével azóta is csurogni hagyja.

Ki is írtam neki:

A CSAPOKAT EL LEHET ZÁRNI

MOST, HOGY A CSAPOKAT

EL LEHET ZÁRNI!

 

Még a sajtreszelőt kell megnittelnem.

 

Amit viszont egészen elrontottam: a szombati feladatokat keverve hajmosás helyett kenyeret hoztam, uszodából hazafelé.

 

Valamint a lúdtalp betétemet meghegesztettem, Miki ágyát megtoldottam, és megtanultam a Recognita programot. Evvel beszkennelsz (beteszel) szöveget a kompjuterbe képként, egy oldalt egyszerre, és a program kisilabizálja a betűket. Óriási jelentősége van: a nagy Révai lexikont kiadták CD lemezen. Ha a szöveg képként jelenne meg a kényernyőn, nem tudnál rákeresni egy szóra.

Érted, így nem kellett újra begépelni a szöveget!

 

Könyvek. Olvastam róla egy recenziót és meg is vettem. Bár előtte hosszan lapoztam megértem-e legalább a töredékét. James Gleick: A káosz- egy új tudomány születése. Tudj' Isten, érdekel, egzotikus terület. Talán a nyáron. Említemkönyvet S. Nagynak, mondja, ezt csak most adták ki, tíz év után, akkor volt divat ez a téma. Részben már el is avult. Annak idején olvastam ezeket, két könyvet el is tettem. Mondom, magyarul? Nem, angolul...

 

Könyvek. Esterházynak egy tíz évig írt családregénye jött most ki, közügy. Több levelet (faxot) küldtem neki, első reflexióim, meg hülyéskedések.

Azt írja benne:

...a szép brutalitása. A szép elsődlegesen nem harmonikus, hanem erős.

Küldött egy példányt, a dedikációban tréfásan elnézést kér, a Váli monográfiám elején lévő életrajzomat - nevek nélkül - szó szerint beemelte a szövegébe, vagy harminc sor. Ennek kapcsán több fax tőlem:

- Ülök tegnap alkonyatkor a Margitszigeten, a nagy park oldalában, mellettem a biciklim, a padon a bukósisak. Olvaslak. Egyszer csak rám szól egy fiatal ember, úgy 28, hogy milyen a könyv?!

Fölnézek, mondom jó. Igaz- teszem hozzá - valahol a közepén ütöttem fel.

Azt mondja, lehet akárhonnét, igen. Már alig várom, hogy hozzájussak.

 

Szavai súlyából levonandó(?), hogy nápolyi-sárga-vöröses zakóban és nadrágban volt.

(Az olyan rózsaszínes.)Bár vászon és gyűrött.

 

Avval mosolyogva biccentett, és továbbment.

 

- Ezek a lukácsosok nagyon gonosz emberek. Kérdik a zuhany alatt, hogy te, és ennek az Esterházynak vajon hány(száz) ilyen lapszámutalásos dedikált könyvet kellett szétküldenie?

 

 

Másik levél. Kaptam egy gyönyörű fejléces levelet egy ausztrál szállodatulajdonostól:

 

Kedves Váli Úr!

 

Testvéremmel együtt szeretnénk megköszönni, hogy megmutatta műveit és lehetőségünk nyílt egy személyes találkozásra. Megtiszteltetés számunkra, hogy időt szentelt ránk.

 

üdvözlettel:

 

Ezt fejts meg!

Fordítsam le neked a levelet magyarra?

Mégsem vesszük meg Öntől a másfél millió értékben kiválasztott képeket.

 

Telefonált egy uszodás „klubtárs” délután ötkor, azonnal lépjek be a Rózsadombi Nyugdíjas Klubba, telefonon is lehet, diktálja a számot. De - mondom - én 58... Semmi vész, hivatkozzam rá, tagsági díj évi 300 forint.

Megtettem.

Másnap reggel, busz a szemközti parkolóban, kivittek 3000 forintét Bécsbe. Ők az állatkertbe, én a Cezanne kiállításra. Pedig egyszer már elhárítottam egy baráti invitálást, kocsival vittek volna. Fárasztó, annyit nem ér meg nekem.

Evvel a Cezanne-al nem tudok kibékülni. Hogy korszakot teremtett, hogy fontos stb., nem érdekel. Ezt a frekvenciát sajnos nem hallom. Nem örülök meg neki.

Hát most aztán láttam vagy 150 képét, jót is, gyengét is, sokat. Most sokkal differenciáltabban nem értem ugyanazt.

Elrohantam még a Lichtenstein palotába, tudtam, most van ott pár ( gyönyörű) Klee. ennek örültem. Sőt, mára ez a kiállítás átjött ide, a Szépművészetibe, anyácskámmal még egyszer. Van egy késői főműve, pár vonal. Ez a bennfentesek öröme, a meztelen festészet... Itt semmi romantika, emlék, történet-utalás, csak a vonalak és a formák. Remélem az én legjobb műtermeim is ilyen irányban... Számolok vele, evvel soha nem lehet népszerűnek lenni. Ezt a zenét kevesen hallják, tudom, nem haragszom érte.

 

Ki kéne dobni legalább 30% képet, csak a rend kedvéért, van itthon vagy 100. De ezek megfelelő képek. Van közte pár nagyon jó. Öregszem? Nincs lelkierőm most arra a műtermi fegyelemre, ami a Vaszkó Erzsébet, hogy csak főműveit tartotta meg... Pedig.

 

Az alantasabb, de létező mellékszempontokat nem is számítva ide, hogy akkor nem kéne annyi új keretet gyártanom... Nagyon fárasztó. A faanyag február óta a galériámon. Ezt a munkát a CDilletve a WEB leadása utánra szántam. De talán sikerül kicsellóznom a sorssal (Iskola a határon). Tegnap egy gyűjtőnek fölajánlottam, hogy (fél áron) adnám egy képemet, negyven keretért. Holnap utazik ez ügyben Kaposvárra..., talán bejön a dolog.

(Most éppen 10 kilós vassínemet, amin szöget szoktam egyengetni, kötöttem rá unokám derekára méteres pórázon, nem fog leesni az ágyról. Zsófinak tetszik az ötlet, legalábbis tűri, a kompjuteremen készül felvételijére.) Gyermekőrzést amúgy nem vállalok, majd ha nagyobb lesz, talán.

 

Múltkor gyónok a csodálatos, féloldalra már púpos, pergamenbőrű Mihály atyánál, a végén mondom, hogy olvastam valami dorgálást, hogy csak beszélünk, beszélünk Istennek, a válaszra meg nem adunk módot, hát hogy van ez?

-Beszélnek mindenféle transzcendentális meditációról, ezt hagyjuk nekik, akinek ez megadatik. Olvasd a Bibliát, ott a válasz.

Jut eszembe, húgom mondja: a zsoltárokban minden kérdésemre választ találok.

 

Húsvétkor itt volt Miki, illetve csak itthon. Nem a távolság Esztergom és Buda között, hanem az érdeklődés iránya, ami elválaszt.

 

Kérdem (mindig mindenkitől kérdezek valamit az öltözőben) Attilától, hova mentek a hét végén? (Negyvenöt éves heraldikus, kövér egyetemi tanár, két gyerekével nagy kirándulós.)-Most nem, tudja, tegnap meghalt az anyám.

Itt mindig zavarban vagyok, mondom, Dicsőség az Úrnak! Mire ő szintén zavarában: köszönöm! S akkor a többi öltözködő füle hallatáraelmagyaráztam neki a teljes búcsú feltételeit. Hogy szentségi állapot, lehetőleg aznap szentáldozás ( a bébi most fejjel lefelé kissé lelóg az ágy szélén. A kötél tartja, jól elvan így, dünnyög.) Egy Miatyánk- Üdvözlégy- Dicsőség a pápa szándékára, és - a legegyszerűbb forma - félórás jámbor Biblia olvasás, akár otthon. 1968. június 15 óta van érvényben ez az új pápai rendelkezés.

Mondom Attilának, küldd föl rögtön mamádat a mennybe. Elismerte, hogy tényleg ez a legfontosabb.

 

A halál. Erre leginkább a tavasszal vásárolt barna enyveshátú széles ragasztópapír-tekercs emlékeztet, de hátborzongatóan, ha ránézek, a fotóasztalon. (Nem azért mondom, hogy érdekeset mondjak.)

Amíg kellett volna, fotókat üveglapra ragasztani, hogy ott száradjanak -, nem lehetett kapni, húsz évig. Már alig fotózok, s a kecskeméti művészboltban most volt, de csak óriás tekercs. Ipari méretek. Gusztustalanul gazdag vagyok, tudtam, most ez egyszer van, megvettem. Ha ki nem dobom, halálomig elég. A rideg valóság maga.

Mint az Örkény egypercesben: túlélsz, pöcök!

 

Nagy sodrása volt ennek az éves munkának, néha kidugtam a fejem a vízből, elrémültem. Most a feladat lassan aktuális lesz, nagymunka nélkül: élni.

Majd csak kitalálok valamit. Speciel most az úszást is unom. Visszamentem félidőben mellbe, lábtorna, de most nem is bírnám végig a gyorsot, fáradt vagyok, állandóan.

Amúgy: többféle bukóforduló stílussal kísérletezem. Amit egy oktató egy mondattal helyre tenne, az nekem többhónapos próbálkozás.

 

Miki tanul autót vezetni. Mondja az oktatónak: Főnök, követnek! Lerázzuk őket?

A tanár valószínűleg fáradtan elmosolyodott, mindenesetre megengedte: nyomd meg, fiam!

 

A Fiorettiből Andris kínlódik a TV-vel, most jutott el oda, hogy megküzdjön vele. Eladni AZÉRT nem akarja, mondtam neki, tegye ki a szemétláda tetejére. Elhatározta, hogy a távirányítót elássa a Margitszigeten. Sajnos fölvilágosítottuk, hogy anélkül is kezelhető.

 

Gábor.

Teológiai kisesszéket hoz megosztásra a közösségbe. Érdekesen gondolkodik. Amit én negyven éve nem, ő megoldotta a szabad akarat kontra kegyelem kérdését.

Most meg a következő parabolát fogalmazta meg:

A Heisenberg féle bizonytalansági reláció szerint ugyebár pontos mérés elvileg is lehetetlen, a mérő személy belenyúl a jelenségbe. Ezért nincs értelme, és jogunk sincs egymást mérni. Csak az önmagában tökéletes mérhet minket, a tökéletes szeretet. Ő egyszer fog mérni, mert a tökéletlen nem egyesülhet a tökéletessel.

A közösség eléggé szabotálja a megtalált mondatok füzetét, amit ajánlottam nekik. Írtam, hogy nekem bejött?! Ahogy a rádobott lepedő kirajzolja a hulla alakját, úgy a mondatokból bűneim, és problémáim iránya. Akár gyónásra előkészület is.

 

Mindig a kis gondok a veszedelmesek (távolítanak el Istentől) -Chambers

 

Ami az olaj a lámpára, az az áldozat a szeretetre nézve-Chambers

(ezt valaha úgy fogalmaztam, hogyA SZERETET: MUNKA.)

 

elintézzük őket egy bibliai igével, mely tődöfésként hat rájuk...-Chambers

 

egyikük sem mondott semmit a saját tulajdonának-ApCsel. 4.32.

 

van itt valami ennivalótok?-Luk. 24.41

 

akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az írásokat-Luk .24.44.

                                     

 

Egy barokk vokális koncertet hallgattam a múltkor a Városligeti fasori református templomban, nem gondolnád. Meghívót kaptam, az Iparművészeti Főiskola tanári kórusa énekelt. Benne valahai nagy szerelmem, Zsófia szép leány, hétszeres nagymama, te jó ég, épp holnap hatvan éves! Kéne neki valamit... Két évvel idősebb volt, a főiskolán avval csúfoltuk, hogy még látta Bem apót...! Rengeteget és főleg szenvedtem tőle. Általa. Napi negyven órát dolgozik, közben persze vigyáz az összes unokákra.

Így tudtam a legegyszerűbben elérni: fölszaladhatnék-e hozzád este pár percre?

S este kiválasztottam három fotóját, tanuló - nagylány - anyuka - amit másnap rátettem a CD-re, a régi családi fotók közé. Mégiscsak.

 

E percben telefon valahonnét a Dunántúlról: az üzlet megkötve, stb-, a végét mondom: 80! festett, pácolt keretet kapok, s ezért összesen két képet adok.És megbeszélve az asztalossal, hogy majd minden évben negyven darab... Fantasztikus! Akkor most éppen nem aktuális tűnődésem, hogy: vadkacsának lenni volna jó!

 

Tudtad-e, hogy a fiatal zebrapintyek alvás közben tökéletesítik énektudományukat?! A madaraknak „előjátszották” saját csiripelésüket, és eközben mérték két agyrégiójuk aktivitását, s ez erősebb volt, amikor a madárkák aludtak.

Az idősebb madarak viszont szinte egyáltalán nem tudnak új dallamokat megtanulni.

 

Fölfigyelek az Ez Bizony Magyarország típusú történetekre.

Most hallom az ifj. Rajkról, hogy lehallgatták a telefonját természetesen, hiszen főellenzéki volt, (bár nem merték igazán bántani). A technika őskora: saját padlására volt telepítve a berendezés. A két rendőrnek - emberek ők is - a házmesterné vitt föl néha teát.

 

Ez pedig Szlovákia, tótocskák. Idézet a Hamlet drámai pillanatából, a halott atya megszólal, s hívja a fiát, Édes fiam, jöjj, jöjj: (Most telefonon Spiróval ellenőriztettem, az összes szláv nyelvet tudja)

MOJ KLÁPEC, POTY, POTY!

Jut eszembe, voltunk Csehországban, Katával! Meglepetésem volt számára, a klubban szóltak, három napos társasutazás, a délmorva várak, körbe. Hihetetlen, mi minden megmaradt a hegyek közötti fenyvesekben elbújva. Reneszánsz szobák, könyvtárak, igazi fellegvárak, alattuk szabályosan rohanó hegyi patakkal, felvonóhíd, csipkés fal, minden. Szégyen, sosem tudtam, mi érték itt a szomszédban. Kettesben Katával, új élet kezdete.

 

Múltkor említettem éjszakai szellemi kísértéseimet. Éjjel fölébredve és föléledve mindent tehernek látok. Sorolom, ami rossz. S egyszer csak, szerencsére egyre hamarább: hiszen ez a SÁTÁN LITÁNIÁJA! Ez aztán sínre tesz.

 

Katarzis. Legalábbis nekem az volt:

Kiment a villany a kecskeméti művésztelepen egy este. Nekem még csak hagyján, de egy erre-összegyűlt szobrászcsapat, a nagy műteremben összegyűlve vagy nyolcan, kompjutereken dolgoztak, együtt. Tudtam, hogy ott nagy a baj.

(Pokrócba csavarodva) lementem hozzájuk, hogy amíg sötét van, hoztam egy verset. És egy gyertya fénye mellett Zelk Zoltán Sirályának mind a 84 szakaszát felolvastam. Közben könnyeztem. Teljes csöndben ültek a sötétben. Utána fölálltam, épp akkor kigyulladt a villany.

 

 

 

 

 


 



[1] A repülő elszakad a földtől / a gyerek elhagyja a szülőket.