Levelek Le Meux-be / 70

1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik.

2000 júniustól küldöm web-en, immár képekkel.

Talán egyszer könyv lesz belőle.

2001. január

Szia, kedves J!

január 2.

Szilveszter, hogy telt?! A helyedben éjszaka lementem volna az Óceán partjára, családostul... Én végül tényleg a Normafához. A fák alatt álldogáltam, gyönyörű volt a város, a csupafénypötty Rózsadomb, este tízkor. Elmondtunk egy ünnepi zsolozsmát, Kata félbeteg, így aztán egyedül. Hazaértemkor már aludt, hamarosan én is.

Aztán az új év első reggelén, ötkor, egy elmaradt grafika fotózása, fél hetes mise, az uszoda ma zárva, végül (egy nap késéssel) estére tényleg kész a CD-ROM átírása. Pár hete (értékmentés reményében) föltettem a könyvek közé Strindberg kis ékszerét, az EGYEDÜL-t, most plakátjaimat, régi szövegeket, mindent összehordtam a KIÁLLÍTÁSDOKUMENTUMOK- alá. Így több száraz listát ki lehetett dobni, áttekinthetőbb, és fogyaszthatóbb is, mert sok a kép. Nézd majd meg, ha van időd!

Ma pedig, másodikán, leadtam a hat CD-t az Akadémia Kézirattárába, az elmúlt évek négy napló-dobozával együtt. Az egyik asztalnál egy ismerősöm halálos izgalommal Vörösmarty Előszó kéziratára meredt, - szálkás rángó tollvonások mélybarna tintával - hogy ezt eddig mindenki csúsztatással kommentálta, ő is; most látja.

Hazaérve, egy kedves ajándék, postán jött, levlap.

Én is csak kapiskáltam, a sámli elülső láb kontúrja, és a padlószín vezetett nyomra.

Na, kinek a képe?!

A választ a vaali@dpg.hu -ra kérem.

A sikeres megfejtők között értéktelen jutalmakat sorsolok ki.

január 3.

Tegnap megszereztem egy, a rádióban elhangzott mókát. Sok telefon, végül megkerülve a szolgálati utat... A szöveget e régi viccel háláltam meg, faxon:

„Nosztalgia. -Az ősköd volt az igazi...”

Ugye a mikrobuszotokat te vezeted?

A BANKAUTOMATA HASZNÁLATA, AVAGY: JÓ UTAT!

Örömmel értesítjük ügyfeleinket új szolgáltatásunkról: az autóból kezelhető bankautomata-szolgálatról. Ehhez kérjük a kezelési utasítás figyelmes elolvasását.

FÉRFI ÜGYFELEINKNEK:

1. Hajtson az automatához és nyissa ki az oldalablakot.

2. Helyezze be az automatába a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódot.

3. Billentyűzze be a kívánt összeget.

4. Tegye el a pénzt.

5. Vegye ki a hitelkártyát és a számlát.

6. Húzza fel az ablakot. Jó utat!

NŐI ÜGYFELEINKNEK:

1. Hajtson az automata elülső oldalához.

2. Indítsa újból a lefulladt motort.

3. Nyissa ki az oldalablakot.

4. Menjen hátrafelé, amíg az automata a bal vállával szembe nem kerül.

5. Vegye ki a táskáját, és ürítse ki az utasülésre, és keresse meg a hitelkártyáját.

6. A visszapillantó tükörben ellenőrizze a sminkjét.

7. Próbálja meg a hitelkártyát behelyezni a bankomatba.

8. Szálljon ki, hogy elérje.

9. Helyezze be a hitelkártyát.

10. Vegye ki és helyezze vissza fordított irányba.

11. Menjen vissza kocsihoz, keresse meg a noteszét, amibe felírta a pin-kódot.

12. Billentyűzze be az adott számot.

13. Nyomja meg a törlés gombot, és a TAJ-száma helyett adja meg a mellette lévő négyjegyű számot.

14. Most üsse be a felvenni kívánt összeget.

15. Vegye el a készpénzt és a bizonylatot.

16. Szálljon vissza kocsiba, keresse meg a pénztárcáját, tegye el a pénzt, ellenőrizze a sminkjét és induljon el.

17. Tolasson vissza az automatához, szálljon ki, és vegye ki a hitelkártyáját.

18. Tegye el a kártyát.

19. Ha sminkje rendben, egyes sebességgel...

20. Indítsa újra a lefulladt motort.

21. Vezessen 3- 4 kilométert, és ha gyorsabban szeretne menni, engedje ki a kéziféket. Jó utat!

(Ez egy kissé női önbizalom-teszt is lett. Ahogy felolvastam, volt, aki felszabadultan röhögött, a másik meg morgott, hogy a férfiak is...)

A ma jelent interjúból, Magyar Nemzet.

Ígérem, ez az utolsó. Illetve még egy lesz az Új művészetben, de az szaklap.

MŰTEREMBE ZÁRT HATÁRTALAN VILÁG

CD-romra vett életmű, kétmilliós leütés az aukción - beszélgetés Váli Dezső festőművésszel

P. Szabó Ernő

...igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a Kieselbach Galéria aukcióján. Különösen Váli Dezső festőművész egyik munkájáért folyt erős licit, új tulajdonosa végül kétmillió forintért vásárolta meg a művet. A művésszel kapcsolatos másik hír, hogy a karácsonyi könyvvásárra jelentette meg azt a CD-romot, amelyen minden, 1959 óta készült alkotása látható...

- 1978-ban meglehetősen provokatív módon kockákra szabdalva elrontott műveit állította ki, arra bíztatva a kritikusokat, hogy állítsanak össze jobb műveket a töredékekből.

- Nem bosszút akartam állni a kritikusokon akkor, fricskának szántam. Sok csacsiságot leírtak akkoriban (is), ami talán nem is lett volna baj, ha a kormányhoz közel álló lapoknak nem lett volna rejtett - vagy nem is olyan rejtett - hatalmuk. Egy henye mondat elég volt ahhoz, hogy többéves kiállítási tilalom következzék. A kritika nem volt ártatlan akkoriban. Erre céloztam, s nem személyes sértettségemet fogalmaztam meg. Megsértődni nincs időm. Egyébként is, rólam csak jót írtak.

- Nem bírálták, mondja - nonfiguratív korszaka után. 1984-ben mégis váltott, figurális képeket kezdett festeni.

- Mert észrevettem, hogy romlanak a képeim. Elvesztettem a hitem és a reményem a nonfiguratívban (népnyelven: absztraktban). Iszonyú teher volt: a képet percről percre, korlátok nélkül, tökéletesen meg lehet változtatni; ennyi döntés szinte elviselhetetlen. A figuratívitás, az ábrázolás mégiscsak határokat szab: egy sámli mégsem lehet nagyobb, mint az ablak. Aztán, ami ettől fontosabb, hiába tagadjuk, a téma a kép befogadásához tartozik, annak az előszobája. Az ott hátul egy hegylánc, milyen messze van... s már ott repülök én is. Egy gyenge figurális kép elindíthat egy gondolatot, egy közepes nonfiguratív kép tökéletes nulla...

-Ki lehet-e tekinteni ebből a képzeletbeli műteremből a kortárs művészeti élet általános kérdései, problémái felé?

- Nem igazán tudom, mi történik odakinn. Azt tudom, hogy azok, akikkel a kecskeméti alkotóházban találkozni szoktam, örülnek, hogy egyáltalán ki tudják fizetni az ott-tartózkodást egy-két hónapra, ami létfontosságú a számukra, lévén, hogy sokuknak nincs saját műterme. Az is kétségtelen viszont, hogy a művész napi ezerötszáz forintot fizet, de a ráeső költség négyezer forint, s a különbözetet valakinek vállalnia kell. Talán Kecskemét városának, aki most a Magyar Alkotóművészek Egyesületétől átvette a házat, jelent valamit, hogy művek megszületését segítheti elő...

Azonnal faxoltam a Nemzet művészeti rovat vezetőjének:

dátum: 01.01.03. cím: Magyar Nemzet szerkesztősége fájl: LH/LOCSEI C.6527

Kedves Lőcsei Gabriella!

Tudom, hogy szinte lehetetlen dolgot kérek.

Ma lejött a Nemzetben az interjú velem, örültem neki, persze.

Deazonban!

(Gondolom) az olvasószerkesztő a leadott kéziratból a szerintem legfontosabb mondatot kihúzta. Az utolsó mondat arról szólt, hogy mindez, ami a CD-n rajta van, megtalálható az interneten is:

www.vali-oeuvre.c3.hu

Talán úgy gondolhatta, hogy ez reklám.

De, könyörgöm, a harminc év alatti generáció lassan kizárólag a net-en keresztül kerül kapcsolatba a kultúrával (is)!

Az egész cikk nekem azért volt fontos, hogy aki ilyesmi iránt érdeklődik, megtudja az internet címet, (ingyen) megnézhesse képeimet...

És a címet szinte semmi más módon nem tudom közzé tenni...

Nem lehetne ez valami (bármi) formában pótolni?

szívélyes üdvözlettel:

Még nincs dél, a szerkesztőnő nagyon korrekt módon visszahívott, hogy az sajnos reklámnak minősül, ő húzta ki. Mondom köszönöm, tudomásul veszem és nem értek egyet. Ahogy a Magyar Pantheonban, vagy hogy hívják, fölteszik az élő magyar írók szövegeit az internetre, még honoráriumot is kapnak érte, az mennyiben más?

A reprófeladvány megfejtése: egy atipikus Vajda-kép.

január 4.

Délelőtt egy fax húgomnak a kolostorba, ma ötvenhét éves. Aztán Paula látogatott meg, délután pedig megkérdezték tőlem a Duna tv műsorában, hogy mit szólok Nagy László késő utókorhoz intézett üzenetéhez, ugyanis azt mondta egy interjúban, ha ötszáz év múlva lesz emberarcuk egyáltalán, akkor csókoltatom őket!

Azt válaszoltam, hogy ha nekem üzenni kéne, csak egészen földközeli dolgok jutnak eszembe. A legfontosabb átadható tapasztalat az életemből, hogy

az elgurult radírért azonnal be kell mászni az ágy alá. A másik, egy héten egyszer föl kell menni egy hegyre, vagy legalább fák közé, és körülnézni. A harmadik, hogy ha vesz az ember egy kanalat, egy krumplisütőt, vagy egy könyvet, akkor egyet dobjon is ki, vagy ajándékozzon el.

január 5.

Anyámmal a Fehérvári úti piacon. A sárgarépákat emelgeti, forgatja, én szégyenkezve, lesütött szemmel álldogálok mögötte. Pedig megszokhattam volna, Kata is válogat.

január 8.

Éjfél után egy órával, rosszalkodom, aludni kéne. De reggel se mise, se úszás, beteg vagyok, kissé.

Így hát az új, áttekinthetőbb életrajzot rátettem a webre is, rendbetettem a publikációjegyzéket és a bibliográfiát is. Úgy vélem, csakugyan vége ennek a CD-ROM (és web) írásnak. Egyszerre etikai, tipográfiai és szervezési megoldandók. Mindig újabb ötletek jöttek. Ilyen lehet szimfóniát írni. A második fagottos is tudjon lapozni, és megfelelően levegőt venni. Ha nem: emiatt esetleg át kell írni az egész hegedűszólamot.

január 9.

Állok két évszázad kereszttüzében, hatvanadik életfordulóm közelében. Két utódunkat fölneveltük, kiröpülő félben. Szakmai teljesítményemmel tele a sajtó. Mérlegelem a következő feladatot. Le kellene hajolnom a leejtett mosogatószivacsért.

január 24.

Január. A legnehezebb hónap szokott lenni. Az uszodában Márait emlegetjük. Ágyból kászálódva, míg észre nem veszem, öregemberes-görnyedten toporgok hajnalban. A Cd kész, még a napló tartalomjegyzéket kellett rendbe tennem, lett külön tanulmányok és külön publikáció rovat. Nem mindegy. Javíttatom az Exacta Varexemet, a notebookomat, a rádiót. Új világítás a műterembe, az előszobába, Katánál, majd ezek módosítása. Negyedik generációs szeméttároló a konyhába. Ez végre egyszerű, a vödröt kihúzod, mint egy fiókot. Saját peremén csúszik.

A Heti Világgazdaságban emlegették a képaukciót, ahol én kétmillióért keltem el... Egy barátom írt a pontatlanságok miatt egy ellencikket, olvasói levelet.

...különösnek találtam az írásnak azt a kitételét, hogy a művész 1997. őszi Ernst múzeumi kiállítása óta eltűnt a műgyűjtők szeme elől. Az internetes honlap szerint Váli az elmúlt három évben 52 kiállításon szerepelt, öt önálló kiállítása volt, az utolsót Esterházy...

...megfelel viszont a tényeknek Kieselbach Tamás nyilatkozata, hogy (számára) „a korábbi években rendkívül nehéznek bizonyult Váli műveinek eladása”. A nehézséget fokozta, hogy a kiváló galériatulajdonos 2000 novemberéig nem is tett kísérletet Váli kép eladására...

..és hogy nem „eladhatatlan” képeimet fűrészelem, durcásságból, hanem a gyengéket, fegyelemből...

Mindez másod-, meg negyedrendű, jövő héten lakodalom a műteremben, 54 főre, néggyel indult, ajvé. Tányér és kanálbérlés egy Opera melletti előkelő étteremből, (jutányos áron), tortaszelet kalkulálás, férőhelytervezés 1:10-es alaprajzon. S közben összeveszünk Katával, legyen-e girland a galéria alatt, vagy ne legyen. Nekem egy falusi kultúrház táncrendezvénye ugrik be, 1952, mettlachi padló, hideg fénycsövek, a kopott nagyterem szélére húzott csővázas asztalok, cigarettafüst, pecsétes terítők, tangóharmónika és kalauzegyenruhák. Kata egy andalúz film kerti jelenetére emlékezik, a fák alatt édes muzsikaszó, nevetés és telihold.

Istennek hála, különbözőek vagyunk. És ez néha nehezen elviselhető.

Mielőtt észbe kapunk, mindketten ragaszkodunk a magunkéhoz. S közben a harmincéves lappangó ellenszenvek. Hogy te mennyire agresszív, és hogy te nemkülönben, csak te nem tudod magadról. Te tettél beteggé. Nem, azt a föl nem dolgozott bűneid okozták. De már húsz éve a Jóska is megmondta rólad. A múltkor pedig, amikor én, akkor te.

Veres Péter írja, veszekedéskor a házastársak összes problémájukat sorra veszik, ami az előző vita óta fölmerült. P-ék kockás füzetbe írják dialógusaikat. Kiváló lehet, mert az indulatokat megcsapolja, és mivel a helyzet kifésülése dokumentálva, egyszerűbb továbblépni.

Talán ez lenne jó. Vagy, mint amikor sikerül, fegyelemmel hallgatni, s aztán később békén megbeszélni. Rajtam mindig segít, ha fölidézem, mi a bennem élő változata annak, amit a másikban most olyan nehezen tűrök. Minden alkalommal megtalálom.

Persze közben ő óvja délutáni alvásidőmet, és hetente kétszer fekete harisnyát húz a kedvemért. Én meg gyűjtöm neki a festőrongyon talált öreg gombokat.

Te viszont egyáltalán nem köszönted meg a karácsonyi fotót!

január 25.

Reggel zuhog, alig voltak a vízben, mód volt rekorddöntési kísérletre. Az új medenceátúszási csúcs: elrugaszkodás plussz három és negyed tempó helyett két és negyed (háton, páros kézzel).

Egy hete gyorsúszásnál a baloldali levegővétel szebb fejtartását gyakorlom. Közben próbálom megfogalmazni, hogyan módosul naponta erőnlétem, miegyéb következtében a mozgásom. Van egy nagyvilági-dandys vízfogás, olykor van henye billegés, rámenős kézelőrevitel, vagy beletörődős. Van optimista, van túlélős. Ez a harmadik nagykör után, fáradóban.

A zuhany alatt a londoni 6:3-at emlegettük, (mi nyaralás közben, Lányfalun hallgattuk, néprádión). Feri mesél népstadioni belépőjéről, a 7:1-es meccs emléke, egy kis dobozban tartja. Vízjelnyomásos, és a szektor bele van lyukasztva a stadion alaprajzába. Később az öltözőben egy marxizmus tankönyvet idéznek: az ember nem öli meg az anyját, kivéve, ha osztályellenség. Úgy véljük, hogy a szerző nem volt rákényszerítve erre a mondatra. Sorolják a marxista előadókat, most ki melyik (felekezeti) egyetemen tanít. Én az 1957-es Képzőművészeti Gimnázium igazgatói tanévnyitó beszédét hozom, harcolni fogunk a pour l'art pour művészet ellen. Még a kabinossal egyeztetek a netscape kontra internet explorer allergia-gondokról, mi a teendő a cédémmel abban az esetben, ha a netcsape mint alapprogram van installálva. Hazafelé a folyosón Gábor új könyve kefelevonatát emeli ki aktatáskájából, mutatóba. Nyolc óra, a Margit körúton maradék a hófoltok is eltűntek, még esik, fekete tócsák, melegfront. Kata még alszik, egyedül reggelizem. Népszabadság: egy fotó az influenza-vírusról. Azért ez jó, vagyis gyönyörű, nem?!

január 26.

Reggel az öltözőben fölvetődik, szonett-e még Petri verse, ha nem 14 soros?! Egyáltalán, hány szabályt lehet elhagyni? Hogy József Attila is...

A diskurzus Esterházy mestertréfájából indult ki, aki a heti És-ben emeletes baromságnak nevezett egy nyilatkozatot, hogy Örkény a drámában alkotott jelentőset. Akkor mi van a műfajteremtő Egyperceseivel?! Barátom megszerezte a Figyelőt, kiderült, azt a cikket is Esterházy írta. Latolgattuk, hogy önreklám, vagy csak megint hülyéskedik.

A mellettem úszó hetven fölötti E. asszony, reggel hat és nyolc között a szélső, rövidebb sáv tulajdonosa, valamikori kézilabdás, odaintett, Dezső, szóljon, ha kész az úszással. Tudtam, ez mit jelent. Megjött az ígért sütemény. Az átadás alatt kicsit elpirulva mentegetőzött, receptről magyarázott, mint mindig minden asszony. A szeme épp úgy rebbent, mint mikor valaha egy lány először vetkőzött előttem.

E. asszony a második süteményügyben. Most, hogy megvan a konkurencia, könnyű lesz a többi nőt is behálózni. Már tárgyaltam egy harmadikkal barack-, kontra szilvalekvár témában. A műtermemben szeretne körülnézni. Hogy akkor ő is hozna sütit. Megérttettem vele, a két dolgot nem helyes összekötni...

A nyilván elvárt kiértékelésnél majd a műfajok összehasonlíthatatlanságából fogok kiindulni. Ami életstratégiáik különbözőségéből adódik.

Legutóbbi kritikám I. asszonynál a sütemény formájára szorítkozott. (A tartalommal és külalakkal egyetértettem.) Egyetlen kifogásom volt, hogy a torta két hosszanti szára olyan furcsán összehajló irányt vett fel, és hegyesszögben találkozott. Én a hatvanas években, a Bauhauson nőttem föl, a tiszta, derékszögű formai rendhez szoktam, ha lehet, legközelebb kérem ezt figyelembe venni. (A legközelebb szót sikerült a szövegtestben elhelyezni.)

Mire azt a furcsa választ kaptam, hogy Dezső, ha még egyszer lespriccel, nem kap semmit.

Néhány forduló után megjegyeztem, hogy kérem, emlékezzék, már háromszor nem spricceltem le.

(Nagyműveltségű szerszámlakatos öregasszony, kedvemért megnézte a műcsarnoki kiállítást.)

A férfiak heraldikai és hungarológiai különnyomatokat hoznak. Ezt hárítom.

Vízben nehéz ismerkedni. Hajtok, amúgy is, a fejem ritkán van kint, beszélő viszonyban. Évekkel ezelőtt E. asszony a mélyvízi oldalon a medence szélébe kapaszkodva tornászott, húzódzkodott, rászóltam, nem arra van a kijárat. Akkor lettünk jóba...

(Most csengettek, megérkezett az esküvőre rendelt három karton bor és pezsgő. Hihetetlen szerencsém van. Épp ekkora papírládáim mentek tönkre a szerszámos polcon.)

Sziasztok!