Levelek Le
Meux-be / 71
1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik.
2000 júniustól küldöm web-en, immár képekkel.
Talán egyszer könyv lesz belőle.
2001. február
Szia, kedves J!
február 1.
Ha jól számolom, holnap 66 éves, nagytekintélyű Dobszay tanár úr.
Több évtizedes gregorián lemezsorozata átrajzolta a zenei világot. Valahai
illegális bencés cserkészcsapatunk vezetője az ötvenes évek elején, szerettem.
Ötévenként összefutunk. Nem szokásom, de most egy lap születésnapjára:
Ölellek. Nem feledve, hogy az első férfi voltál életemben.
Hogy is van ez. Apám meghalt a háborúban. Anyám igyekezett férfinevelést is adni. Férj- és apamintám csakugyan nem volt, ez a hiány leginkább gyerekeim nevelésénél jött elő. Nem ismertem a páros munkát. Ha Katával különböző a véleményünk, mit és mennyit mondjunk a gyerekeknek - kétféleképpen. S addigra már meglehetősen zárt, egzisztencializmuson átverekedett világképem volt, katolicizmusom befogadta a sztocizmusból, ami befogadható. Voltak ebből konfliktusok. Sokszor hallgattam, a szónál a példa úgyis százszor erősebb. A gyerekekkel udvarias voltam, ösztönösen is. Szidás helyett kérdeztem: -Elkéstél. -Elveszett. -Egyes lett. -Miért?
Amúgy sem helyes gyereknek eldöntendő kérdést föltenni, mindig csak kiegészítendőt-
Délután. Négy után ébredek, még vekker előtt. Négykézláb az ágyon, fejemet lóbálva, hogy a vér, vagy valami belemenjen. Próbálok valamire gondolni, hogy föl kéne tenni egy teát, hogy az élet elviselhetetlen. Föl kel kelni, és azt a tavalyi unalmas zöld képemet fehérre festeni. Lehet, hogy megmenekülök. Vagyis a kép: Műterem és csend. Dobszay tiszteletére fölteszem húsvéti kóruszenéjét.
Fél hét. Telefon; Miki a cseh határról, síelésből érkeznek. Hogy leugranék-e érte Esztergomba, nagyon sok a cucc, „de nem muszáj”. Fekete nedves úttest, vakító szembe-reflektorok, száztízzel. Azon gondolkodom, nem imádkozni kéne túlélésért, hanem lassabban menni. Mint mikor a Szentlelket kértem, tanítana meg gyorsúszásnál a lábtempóra, de nem gyakoroltam. Érdekes, úszás közbeni imáim a legőszintébbek.
Hazafelé Miklós vezet. Jó havuk volt. Eltelt a nap.
február 6.
Szombaton megvolt az esküvő. Egyoldalú leírást fogsz kapni. Az orgonamuzsika nekem zajos és buta, kivéve a Tokkáta és fúgát, de itt most nagybőgő kísérettel lélekemelő. Zsófi suttogó fogadalmi válaszai. A templom előtt a Batthyány téren háromtagú banda, népi fehér-feketében, erdélyi hangzásokkal, pálinkás butykossal, rokoni meglepetésként. Aztán nálunk is ők muzsikáltak. A műteremben a hívott 50 helyett 70 vendég, a barátok barátai is. Helyszűkében szertartásosság helyett kedélyesség. Egy imába font tószttal készültem, de erre nem került sor. Hidegtál-leves-pörkölt-töltöttkáposzta-torta, vagy fordítva, ki mikor kapott helyet az asztaloknál. A kisegítő felszolgáló nem jött el. Misi családja igazi profi mulatós társaság, mulatásban fegyelmezett. Magyar nóták, népdalok, vörösbor és néptáncok. Megtaláltam lehetséges szerepemet, túlélési formát; éjjel egyig tányért takarítottam, hamutartót ürítettem. Hárman kértek föl táncolni, ezt hárítottam. Kingát fektetve Kata fél tízkor véletlenül elaludt. Zsófiék hol ebben, hol abban a szobában beszélgettek. Tömegundorom lassan tompult. Érdekes, beszédes, magafelejtkezett arcok. Fél egykor kértem, fejezzék be. Senki nem hányt.
Nekem négyszáztízezer, beleértve az isztambuli nászúthoz adtat is. Egy fantasztikus The Art of East Asia albumot adtunk még (Zsófinak inkább az Art, Misinek inkább az East Asia), „egymás örökbe el/fogadása alkalmából”. Amíg hazaérnek, mi lapozgatjuk.
Én állat, egy hetet azon izgultam, sikerül-e a lagzi utáni reggelre úgy szerveznem a kölcsönzött edények visszaszállítását, hogy fél hetes mise, fél nyolcas uszoda és a fél tízes kirándulás szokott rendje ne boruljon. Sikerült. Igaz, séta helyett öt kedves Ferenczy képet néztünk a Nemzeti Galériában, szakrális percek.
Estére tiszta volt a műterem.
Tegnap éjjel a halmazokat fedeztem föl a magam számára. Nem tudtam aludni, azon tűnődtem, lehetetlenül bonyolult fotóim csoportosítása és nyilvántartása.
Minőségük szerint: fotókból a jók a CD-n, magamnak a gyengébbek a naplóban,
eredetük szerint: saját fotó, idegen fotó, ujságfotó, repró,
hordozóanyaguk szerint: negatív, papírkép, digitalizált,
tárolásuk szerint: CD-n és/vagy a naplóban, idegen helyen,
nyilvántartásuk szerint: opuszjegyzékben, CD-n táblázatban, a napló tartalomjegyzékében
...s ennek megfelelően F. és/vagy C. számozással. Az Utókor cöcög és a fejét csóválja. Először képtelen voltam a feladatot még behatárolni is. Szeretném egyszerűbben, és sok az átfedés. Ekkor próbálkoztam egymásba hatoló krumpliszerű halmazábrákkal. Nem ment.
A megoldás egészen váratlan irányból érkezett.
Délután, mint egy epegörcs, jött rám egy másfél órás mélydepresszió, reménytelenség. Ebben a megvilágításban vettem észre: magánhasználatra gyengébb képeket is őrizgetek, stílushiba. Ezért zavaros a rendszer. Ki velük, ahogy szoktam, visszametszéssel. Mikica ötévesen készségesen mosolyog a gépembe; fürdőnadrágban és óriás cipőben, egy láda tetejére állítva.
Egyszerre minden a helyére került.
február 9.
Tudod, reggelente a zsoltárokból mindig előveszek egyet. A 150-et a hónap 30
napjára osztottam el, naponta ötből lehet választani. Az évek során aztán
bekarikáztam a kedvenceket, régóta csak azok. S evvel bezártam magam a múltamba.
Most az összeset bekarikáztam, újra egyenlő esélyek.
Négy nagy baj van egyszerre, Szütsnek elpanaszolkodtam, igaz, közben az
egyiket elfelejtettem.
1. A legkisebb baj, hogy az
Adóhivatal mégiscsak kér tőlem vagy 1,1 millió forintot a 97-es New York-i
ösztöndíjam után, méghozzá azonnal. És csak azért nem 1,6-ot, mert a gépírónő
elnézte. Fellebezésnek helye nincs, bírósághoz ugyan fordulhatok, de a pénzt
két héten belül akkor is. Ajvé. Forró telefonok. Egy jóbarát fölajánlja az
egészet, kölcsön.
2. Ennél nagyobb gond, hogy
tegnap beszéltem egy lánnyal, és gyönyörű ajkai voltak. Igyekeztem a témára
figyelni. A Lukács uszoda erre azt mondta, hogy tórslusszpánik. Akkor ez nálam
harminc éve tart, félelem, hogy a vendégek kapuzárás utánig maradnak.
3. Próbálok a majd' két éves
CD csinálás rohanása-izgalma-boldogsága után visszaédesedni, visszacsendesedni
Illyés Gyula és Zelk verseihez, és nem megy. Ditirambus a nőkhöz. A jubiláló
Tersánszky köszöntése. A Borsos-szoborhoz írt hatalmas mondatok.
Elszoktam
a betűtől. Úgy értem, amit más írt le. Nagy baj. Elalvás előtti tengerpari
sétáim.
Csak
simogatom szomorkodva a könyvek fedlapját.
De
készülök a jobb napokra. Kiránduláson emlegették, másnap megvettem Nagy László
összes verseit, egyáltalán nem ismerem. Meg egy Illyés interjúkötet és Zelk
prózagyűjtemény. Ez utóbbit kunyoráltam.
A
negyedik baj
a legnagyobb. Szüts azonnal röhögött. Meglátogatott a galériások közül a legnevesebb,
még nem járt a műtermemben. És angol udvariassággal a sárba pocskondiázta kereteimet.
Amivel harminc éve viaskodom. 96-ban vagy hatvanat szedtem szét, majd építettem
vissza egy év múltán, rengeteg munkával. Nem tréfa.
Hogy
halk, finom képeimet a barkácsolt koporsódeszka agyoncsapja. Hogy nem
véletlenül használnak fénylő arany, ezüst felületeket. Hogy a kép egy másik
világban van, a mélyülő keret abba vezet(ne) be. Rémes. Mindent elhiszek, ami
ellenem szól.
Szüts-csel
régi témánk, szerinte -és számára is- a probléma megoldhatatlan. Száz képhez
százféle keret kéne, egyenkeret az észszerű. Javasolja, vágjak bele,
csináltassak négy profi ezüst próbakeretet, aztán majd meglátjuk... Másnap a
Belvárosban hosszas kínlódással kiválasztottam egy egyszerűt, utasítás szerint
négy darabot megrendeltem. Hazafelé találkozom egy másik nagytekintélyű szakértővel.
Azt mondja, na ne, Dezső, nagyon jók a maga keretei, végre valami markáns!
Szerintem is. Szüts visít a nevetéstől.
Minden
a szokott mederben.
február
10.
És
már csak fél hónap Kecskemétig.
Kéne
szervezni egy Lukács-kölcsönkönyvtárat, hetek óta forgatom. Annyi könyv fordul meg nálam,
amit hamarosan továbbadok. A főkabinos fejét csóválja, ki kezelné mindezt?
Mondom senki. Letenném egy asztalra, és föléírnám, hozzatok és vigyétek.
A
közösség ismeretségi körében megint meghalt valaki, egy színésznő. Ismét
fölvetettem a búcsúmondás lehetőségét, hogy imával azonnal ki lehet hozni a
tisztítótűzből, ha ott van. Gábor nem hisz benne, igaz Gy. atya is csak
fenntartásokkal. Hogy Péter apostol tényleg megkapta az oldó-kötő hatalmat.
Hogy ilyen mérvű kegyelemkiáradás. Hogy ingyen. Hogy azonnal.
Gábor
akkurátusan rákérdezett, és mohamedánért lehet? Másnap fölhívtam a Búcsúk
könyve szerzőjét, illetve az a Vatikán, hanem a fordítót. Egyeztettük az
idézetet, szóval csak Krisztushívőért. Azt mondja, vegyem meg, kijött egy kissé
átigazított változat. Azt estére kijegyzeteltem. Érdekessége, hogy foglalkozik
a rádión és televízión közvetített eseményekkel. Kiemeli az önmegtagadás napi
gyakorlatának fontosságát,
a Krisztus-hívő arra kap indítást, hogy fékezze meg szenvedélyeit, tanuljon meg uralkodni a testén.
Ez fontos. Én valahogy mindig úgy gondoltam, elég bajom van nekem önmegtagadás nélkül is... Kinga most fölkéredzkedett az ölembe, életében először, egy és negyed éves. Tegnap már kétszer kitárt karral futott felém, elolvadtam. Mindjárt majd ő is nyom00000 ogatja. Kapcsolatunk mmmmmmm kezd meghitté válni. Negyedik napja nálunk, anyja nászúton Isztambulban.
0000000000000000002000000000000000000,,,,,40000000,
Vége, kiszaladt a nagymamához. Egy féligrágott alma maradt utána. A konyhából
lopta. Persze, éheztetjük.
Muszáj
leírnom február nyolc-, csütörtöki napomat.
- A
zuhanyozóban Babits, hogy a még kölyök Illyést utódjának tekintette a Puszták
népe alapján.
-
Hazafelé kenyér és pelenkavásárlás.
- A
Patyolatból a kilenc lakomai kölcsönterítő, 3000 forint.
-
Kis többletmunkára buzdítom a kéményseprőt, évi ellenőrzés, 200 Ft. borravaló.
Utána a másik kéményfeneket kitisztítom.
-
Telefon: köszönet a vízszerelő főnökének a rendes munkáért, a napokban vízórákat
rakattam föl.
-
Telefon a burkolónak, öt csempét hozzon, áztassam-e be a meglévőket.
-
Telefon a terítő kölcsönzőjének, viheti, kettőt kiégettek, mennyivel tartozom.
-
Telefon a Búcsúk könyve szerkesztőjének, nem világos a magyarázatok 30. pontja.
-
Megkalapálom azt a drótot, ami a gáz fölött pirítandó kenyeremet tartja.
-
Az A/00/14-et fehérrel megint átlazúrozom, negyed óra. Váratlanul igen jó
képnek ígérkezik, ha megnézed a weben, ott még zöld.
-
Üzenek, költségemre vegyék meg azonnal a lagzin elkallódott (?) két jénai
tálat, amit számunkra loptak ki hétvégére egy óvodából.
-
Privátprogram Katával, eléggé komplikáltan, mert Kinga unokát közben ügyelni
kell.
- Tizenegyre befut egy
galériaigazgató, két órát beszélgetünk a szakma dolgairól, megerősíti, hogy
lehet képeimet úgy aukcionálni, hogy a külföldre ne elv sértetlen
maradjon. A katalógusban kell ezt jelezni, hasonlóan a védettség megkötéseihez. (Most, hogy ezt
írom, csöngettek, és valami szívességemért beadtak egy üveg pezsgőt. Kiöntöttem
a lefolyóba.)
- Telefon, Mami pár napra
lelátogat Erzsébet kolostorába, ügyeljek otthonhagyott barátnőjére.
- Délben van időm bontani az
Adóhivatal levelét, bombatámadás.
- Akkor ez ügyben jó néhány
telefon adósaimnak, meg hogy azt a képemet két év után most mégis odaadom.
- Telefon adóügyi
főtanácsnokomnak.
- Délben a menzaebédet föl,
mert legalább ketten esszük az adagot. Most Miki is itt van egy hétre arcüreg
ügyben. Igen drága egy ilyen betegség. Az a sok mozijegy.
- A délutáni alvás ezúttal
csak jelképesen.
- Négykor metróval a
Ferenciek terére az új Búcsúk könyvéért.
- Keresek egy hóvirágárust
az aluljáróban, beadnám a fél éve beteg István atyának, két éve nem láttam.
- Örül nekem, láthatóan
kedve van beszélgetni, bogozzuk az imaközösség mostani botrányát, hol, hogyan
lehet belenyúlni, segíteni.
- Hazafelé a metróban kezdem
a könyvet átnézni.
- Egy telefon az István
atyával megbeszéltek ügyében.
- Faxon továbbítom az
adóügyi határozatot.
- Miklóst letolom,
hangsúlytalanul és csendesen, hogy súlya legyen; ittléte alatt csak egyszer
mosogatott el, stb. Vannak ellenérvei, de megrebben a szája széle.
- Hatkor Szüts a ház előtt
fölvesz kocsijába, szeretném egy kicsit kipanaszkodni magam. Egy órát
röhécselünk egy parkolóban föl s alá sétálgatva.
- H. visszahív, hogy ne aggódjak
a pénz miatt, kölcsönadja akár az egész összeget.
- Telefonsürgetés, fényképezőmet
két hete nem hozzák a javítóból.
- Zsófi hív Isztambulból, élnek,
hajóval járnak haza, 18 fok. Igaz itt meg 15, érdekes február.
- Egy válasz-e-mail.
- Este befejezem a Búcsúk könyve
kipreparálását.
(Könnyebb, mint egy átfestett
nap. Múltkor találtam ki, olyan EZ AZ EGÉSZ, mint a vadvízi kajakozás. A
sziklák rohannak veled szembe.)
Olvasom
a Magyar Hajózás XXXII. évfolyam, idei első számát:
A címoldalon, nagy betűkkel, keretben:
Köszönetet mondunk Szalma Botond vezérigazgató úrnak a karácsonyi és újévi jókívánságaiért, melyeket a folyamhajózási szakszervezet útján részünkre küldött. Nyugdíjasaink örömmel és jó érzéssel vették tudomásul, hogy a MAHART vezetősége nem feledkezett meg róluk, amit a sok köszönőlevelükkel is...
Hátul:
A Magyar Tengerészek Egyesülete 2001 első félévi összejöveteleinek időpontjai
Február 01., Február. 15. 16.00, Március, április-, Kerék Vendéglő...
február 16.
Megérkeztek
Zsófi esküvőjéről a fotók. Kettőt betettem neked, lásd:
Zsófia szülnapjára egy Illyés vers,
lemásoltam neki, aligha ismeri. És épp a nászról szól.
Október. Sárga nádba vág
a hullám taraja.
Oszlik párokra a kacsák
nyári nagy csapata.
Kar-karba szinte gy tojó,
egy gácsér; ha szakad,
ha viharzik, a csapkodó
vizen így ringanak.
Mint tánc után, ha a terem
víg népe körbe jár -
Most fonódik a szerelem,
most, hogy oda a nyár:
- Háp? Háp? - Háp! Háp! Háp!! -
Bölcs szivük
most lobog és dagad,
hogy sár és hó lesz mindenütt
s a tó-éden befagy.
Érdekes, Zsófi állatokhoz-vonzalma nem csökkent a bébivel. Kinga most éppen itt; vendégségben, Szeder is jött. Csereszabatosan viselkednek. Kinga nagyanyja cipőjében próbál járni, a spaniel most lopta el a papucsomat.
Az ötvenes években volt egy Benedek-regulám, Erzsébethez került, most váratlanul visszakerült hozzám. Periférikus olvasmány, mégis fegyelmez, akaratlanul is:
Akit súlyosabb vétségekért tiltottak ki az imateremből és a közös asztaltól, az abban az időben, amikor az imaszolgálatot befejezik, az imaterem előtt boruljon le, de ne szóljon semmit, s maradjon arcával a földre borulva az imateremből kijövők lába előtt.
Még egy könyv csapódott hozzám, ez is ötven év múltán. Antikvárium kirakata: Erdőfia. Ismerős volt a cím, de inkább a borító; kisfiú a dzsungel ösvényén, jobbja a mellette haladó tigrisen. Virágh S.J., hoppá, jezsuita. És nihil obstat, egyházi engedély, ez mi lehet. De először a képeket néztem végig. Fáklyás csapat lopakodik egy barlangban, az ágy alól fölágaskodó kobra, egy szörnyű Síva oltár... igen, emlékszem. Aztán a történet. Árva erdei fiú, titokban megismerkedik a Krisztus-hittel, megszelídített tigris, egy gonosz pogány pap, menekülés, égő kunyhók, véráldozat, mártíromság. Jól van megírva. A kereszténység lényegét mintegy mellékesen, egy beszélgetés keretében írja le, két oldalon.
A titokzatos vén Forrás Atyja, aki időnként hosszú útra indul, bizonnyal hittérítő, de a szó nem is hangzik el. Ő, mielőtt eszik és iszik, mindig vár egy kicsit. Tekintetétől megjuhászodnak a vadállatok, hiszen ő már minden haragot legyőzött magában. Ennyi a tanítás benne, csak ennyi. Milyen végtelen egyszerű, engem is oktat. Didaktikus és remek.
Ha fiaidat tanítanád magyarra, elküldeném.
február 17.
Szombat hajnal, ballagok a még sötét Margit körúton. Egy Opel, tetején két pár síléccel. Latolgatom, Osztyapenkó - M1-es - Győr - Hegyeshalom - Alpok. Már nem fáj annyira.
Győzelem, csakugyan. A tavalyi Műterem és csend most pár nap alatt remekmű lett. (Ezt csak zárójelben). De saját keretem tényleg agyonüti. Újabb halálos csapás a most amúgy is megingott Váli-keretre. Próba egy keskeny rámával, sokkal jobb. És most jön! Típuskeretem belső peremét fehérre. A módszer primitív, proli és pedofil, de a kép teljes erővel üzemel!
Nyilatkozat egyszer és mindenkorra (remélhetően):
30 ÉVE KITALÁLT KERETEM JÓ.
(Már latolgattam, következő kiállításomra 60 csináltatott keret... Egy autó ára.)
Tegnap e találmány lendületével kezdtem sorravenni sárga rajzszöges képeimet, hogy mi legyen velük.
Majd leviszem őket Kecskemétre kijavítani, ilyen még úgyse volt. De többnél csak a keretet kellett átszínezni, máris kék rajzszöges lett.
Gyógyult rákbeteg-, sokhónapos kórházi kezelés vagy mély gyász után lábadozom, térek vissza képeim dolgaihoz. Pedig a majd' kétéves CD-írás alatt végig rendesssen festettem. Vágyott otthonom, mikor a festés van a középpontban.
Szüts kérésemre pár éve megcsinálta nekem, munka közben Schubert Esz-dúr Notturnoját hallgatom szalagról, végtelenítve. (Ettől az embertől semmi mást nem ismerek.)
A Főiskolán negyedévben kaptam valami pavilontervezést. Olvastam akkor néhány tanulmányt a típustervezésről, rendszerelméletből. Ott tűnt ki, s azóta minden rendszertervezésnél fölbukkan, hogy (legalább) két elv közül lehet választani, egyik sem hibátlan, de a hibakövetkezmények mások. A két rendszer egymást kizárja és keresztezi.
Legutóbb fotóim rendberakásánál bukkant föl. De akár telefonkönyvem készítése: merev betűrend, vagy típuscsoportosítás. Épületalaprajz raszternél: absztrakt négyzetháló, A-A-A, vagy falszélesség és szobaméret, A-B-A-B. (Ez utóbbinál nem kell a padlócsempéből vágni.) Feljegyzések archíválása: időrend, vagy problémakör.
Egy humorista mondja: milyen ország ez, ahol a leukoplasztra rá van
írva: Csak külsőleg!
február 22.
Levélváltás az Ernst múzeum igazgatójával.
TISZTELT MESTER!
Az Ernst múzeum örömmel vette tervbe 2002-re retrospektív kiállítását. Köszönjük, hogy ennek gondolatával minket keresett meg.
Tekintettel azonban az Ernst múzeum egész 20. századot felölelő programjára, csak részben tudunk eleget tenni kérésének, amennyiben a fél Ernst múzeumot tudjuk biztosítani kiállításához.
Mivel az Ernst Múzeum gazdasági vállalkozás, gondolnunk kell arra, hogy a kiállítás költségeit biztosítsuk. Ez úgy is lehetséges, hogy ha Ön a költségeknek megfelelő értékben felajánl műalkotásokat az Ernst Múzeumnak [...]
Dr. Keserü Katalin igazgató
Ernst Múzeum
Dr. Keserü
Katalin
ernstmuzeum@freemail.hu
KEDVES
IGAZGATÓNŐ!
Megkaptam
kiállítási kérelmemet fogadó levelét. Köszönöm ezt a lehetőséget! Nem tudom,
van-e értelme az embernek életében (ennyire, retrospektívice) visszatekinteni,
de hát a hiúság, a kulturális szokásaink, és végülis a munkaköri leírásomban is
szerepel...
[...]Köszönöm, alkalmazkodom a gazdasági
körülményekhez, és örülök, hogy ezt művek felajánlása formájában tehetem meg. A
költségek csökkentése érdekében fogadtam el a Kaposvári Múzeum kiállítási
ajánlatát is, bizonyos kiadásokat így felezni lehet. [...]
Egy dologban
van baj. A félErnstben féletművet se lehet kitenni. 91-ben volt kiállításom az
utcai fronton, 97-ben a belső oldalon, ismerem a kiállítható mennyiséget, darabra.
Így a retrospektív még szimbolikusan se tudna megvalósulni, ha agyonzsúfolnám
se.
Természetesen
a helyhiányt értem és tudomásul veszem.
De van egy
áthidaló javaslatom.
Lenne a
kiállításom a teljes Múzeumban, de fele időben, akár csak 10 napos. Akit
érdekel, az úgyis...
01.2.21.
Szívélyes
üdvözlettel:
Váli Dezső
Megint egy szomorú vicc a Népszabadságból.
(A biztonság kedvéért, mert Kata félreértette a poént: a pasi a futásával egy villanymotort forgat, ami a villanykályhára van rákötve.)
A kép aláírása, ha nem volna olvasható:
Te csak aludj, anyukám,
én még fűtök egy kicsit...
Megjöttek a szegedi Karolina iskolából, a kiállításomról a képek. Meg egy vendégkönyv, a gyerekek nagyon aranyosak voltak:
február 26.
Erősen
készülök már a Kecskeméti Alkotóházra:
1. Ugyebár a tavalyi csúcs (1000
méterre számolva):
2000 március: 23:24,93...de ez végig gyorsúszás, most
pedig vegyes:
2001.02.23. 24:18,85
2001.02.24. 25:08.91
2001.02.25. 25:16.12
2001.02.26. 27:14.01?; ma, remélem, rosszul
számoltam a hosszokat.
(Ez az 1000 méteres mérés nem
válik be. Utána, fáradtan, már nincs motiváció a maradék 200-ra. Visszatérek az
1200-ra.)
2. Katánál találtam valami CD-t,
annyi van ráírva, hogy GLENN, Mike másolhatta. Csak egy zongora, érdekesnek
tűnt. Erzsinek megmutattam, azt mondta, Bach. Lemásoltam Kecskemétre.
Merthogy vettem egy lemezt is
fogadó rádiót. Csináltam neki rögtön szebb hangfalborítókat, kékkockás
síingemből.
3. Kata titkos rongytartalék
ládájából loptam (Ausztriában síel) egy jó kis nyersvászon darabot. Ma
hajnalban kettőt leszabtam és megvarrógépeltem, lent lesz idő nadrágzsebeimet
megújítani. Kell a lyuktalan zseb most, hogy többéves tusakodás után rászántam
magam a mobiltelefonra.
(06-20-415-08-04)
Most gyorsan a hárdverjét és a
szoftverjét is meg kell tanulnom. 80 oldal.
Nem kell többé Szüts számát
megadnom. Az Ernst múzeumi kiállítás ügyében fognak lent keresni. A telefon
egyébként a zsebemben nem csörögni, hanem rázkódni fog. Plussz
tízezerért.
4. Haza vágyom, ha érted: a József
és testvéreit viszem le. Meg a Káoszelméletet, tavalyról, átismételni.
Persze Illyés versek.
Angolnak egy régi krimi, még
Barcelonában vettem a haza-útra, tíz éve.
5. Amit még soha: négy tavalyi
kép, le, megjavítandó. Evvel kezdek majd, talán segít.
március 1.
Reggel öt. Az éjszaka még használt hosszú pokrócomat is betettem
a csomagba. Meg a papucsomat. A többi már rendben. Mint minden évben: indulás
kilenckor a Kecskeméti Alkotóházba, egy hónapra.
(Szövegszerkesztőt viszek, de ezalatt itt nem lesz szöveg.)