Levelek Le Meux-be / 73

2001. április

1990 óta írom ezeket a leveleket, válasz nemigen érkezik.

2000. júniustól küldöm web-en, immár képekkel.

Talán egyszer könyv lesz belőle.

Szia J.!

Kata iszonyúan földühített valamivel, lehülyepicsáztam. Egy időre válás ágytól-asztaltól. Tényleg, külön is terített magának. A leggonoszabb, ami erről eszembe jutott, több idő marad munkára...

Szütsék gond nélkül anyázzák egymást, és röhögnek közben. Irigylem.

Hanem lett ennek a karambolnak egy váratlan hozadéka. Mert mi lesz a tisztasággal?! Szerelmi böjtöt sosem bírtam pár napnál tovább - ez nem változott kamaszkorom óta - maradt a kínlódás és a botlás. E heti találmány az utolsó lehetséges, vagyis a legelső pillanatban hátat fordítani kósza vágynak, melltartó-reklámnak. Így csitítom magam: nem minden az enyém.

Túl a pillanaton, mindig volt bennem egy halk, édes, reménytelen sóvárgás is.

Nos, úgy tűnik, ezentúl ura leszek.

Ajándék.

Az Ernst múzeumban, első személyes megbeszélés Keserü Katalinnal. Illyés Mária kurátor, kiállításszervezőm, mint kiderült, a Gyula lánya, és akit ezért nagyon szeretnék megismerni, nem jött el, fiát vitte SzTK-ba.

Végülis megkapom az egész múzeumot, tán két hétre is. Napi 64 ezer forint a terembér, műtárggyal fizethetem. Vagy gyűjteményt hoznak létre, vagy aukciót szerveznek majd a képekből. Érdekes.

Egy előzetes műtárgylistát már vittem.

Zsófi talált egy jó kis lakást a Körtér közelében, nagyon megdolgozott érte. Egy héten belül ki kell fizetni, de a sajátjukét még nem tudták eladni. Szereznem kellett nekik pár nap alatt négymilliót kölcsönbe. Sikerült.

Az új képek keretezése, több kép jó lett Kecskeméten, mint ahogy megéltem. Néhányra fehér belső perem, majd ezek visszafestése feketére, üvegezés, majd két nap múlva az üveg eltávolítása. A szokásos bizonytalankodás. A címadás keservei.

Kettőt már megvettek.

A héten két kortárs művészeti aukció is volt, gyűjtők beadnak újabban tőlem is.

Az uszodában számon tartják sikereimet. Péter a folyosó végéről kiabál: Dezső, keresett a sofőröd!

Ezt vették meg 800.000-ért: Műterem Rippl keretben, 34 x43,5 cm. A BÁV aukció egyik legmagasabb ára lett.

A második, a jobboldali pedig 650.000-ért kelt el, a Mű-terem Galéria aukcióján: Műterem kontraszt nélkül, 60x 60 cm. A cím alapján kikerestem a kompjuterből az eladót. Egy galériás.

A Népszabadságból:

A Zöldtetőépítők Országos Szövetségének becslése szerint a fővárosban...

Csak ennyi. Ki gondolná.

Húsvét vasárnap Zsóficsalád itt ebédelt. Kifizettek az új lakásra kilencmilliót. Amint eladják a sajátjukat, fizetik a fennmaradót, és költözhetnek.

A Kismanónka pedig végre sikerült, ma beletalált a kulcslyukba. Vidámfajta. Itt éppen a kulcsot dobja le az udvarra. (Csak képletesen.)

Ti mit csináltok Húsvét alkalmából? Atlanti óceán? Párizs? Mi a Svábhegy oldalában sétáltunk, csak egy kicsit, mert Katának napok óta fáj a feje.

Hogy Mikről is valamit, (a szomszéd szobában alszik, vagy nincs itthon. Iskolaszünet.) Megtaláltam egy tíz éves kori iskolai rajzát. Emlékezetből rajzolta a szobámat. Ezt muszáj nagyba, mert csak így látszik. Érdekes, mennyire jól megfigyelte a fotó-nagyítógépet. (A bal alsó sarokban.) Hülyéskedett is, jobbra lent a padlón kiöntött folyadék.)

április 19, hajnali fél három, miért ébredek föl megint hajnalonta. Baromi sok munka, igaz, jók. Napok óta két méteres asztalon rakosgatom festményeim kartotékfotóit, 1:10-es maketten rendezem az Ernst-múzeumi kiállítás termeit. 2002. október, 60. születésnapom hónapja. Végül sikerült az egész Ernstet megkapnom, elég sokat dolgoztam ez ügyben-, vagy már írtam ezt?!

A zsidótemetős képek az üvegtetős nagyterembe kerülnek, 21 darab. Remélem Szüts majd megritkítja a helyszínen, a múltkor az Ernstet túlzsúfoltam.

Most az igazgatónő megijesztett, hogy kevés az a 65 előválaszott kép, aminek a listáját bemutatkozásomkor vittem, ezért kezdtem azonnal az előrendezésbe. Egy terem négy oldalát együtt nézem a maketten.

Aztán. Napokig tartott az új, kecskeméti képek fotózása, keretezése, kompjuterbe tétele. Megint becsaptam magam lent, mégsem az utolsó képek között vannak csak sikerültek. Itt van rögtön az A/01/03-as, ha egyetértünk: Műterem egy festőnő emlékére.

Vaszkó Erzsébetre gondoltam, 75-76 táján halhatott meg, Csontváry-termi zsidótemetős kiállításomat még látta. A XX. századi legnagyobbak egyike. Nagyon szerettük egymást. Aki látta kései főművei valamelyikét, érti, miért ez a kép kapta ezt a címet.

Megvolt a másfél órás MTV2-interjú is, éjfél után kezdődött, hihetetlen, de ketten jelezték, hogy látták. Mikit bevittem, hátul ült a hodályban a kamerák mögött. Ő is, anyám is pocséknak találta a szereplésemet. Miki egyszerűen fogalmazott: Apó, ez nem a te műfajod. Hogy nem tudtam irányítani a helyzetet, belekeveredtem megint azokba a csacsiságokba, hogy hány méter a Lukács medencéje, (az átépítés után most újra lemértem), meg hogy otthon napi ötször szól a vekker.

Valóban, talán egyetlen fölcsillanó pillanat volt, mikor indításképpen beolvasták fél-tréfás végrendeletem (halálom után nem kell csinálni semmit, minden jó helyen van ott, ahol van) egy asszony betelefonált, hogy fél éve van hátra. Élő műsor, a riporter (Fodor János) válaszába belekéredzkedtem, s elmeséltem az asszonynak egy amerikai történetet:

Egy katolikus kisközösség nagyszabású missziós vállalkozásba kezdett, de nagyon nem ment a dolog. S akkor fölkerestek a siralomházban két fiút, hogy egy szívességet szeretnének kérni.

Ti holnap reggel találkoztok az Úrral, kérjétek már meg, hogy segítsen!

A két gyilkos ott és akkor, aznap éjjel megtért. És a misszió később ragyogó-

Szütsöt megkértem, szerepelne-e a nevemben a műsorban, a tévések nem ismerik föl a helycserét. Ő jobban beszél, mindent el tud mondani helyettem. Nem vállalta.

És közben képek szállítása, emberek jönnek, telefonok, minden...

...mit is kell elintézni?

Fölhívni a művészettörténészt, vállalná-e a katalógusomba egy tanulmány megírását.

Kötözésre, a sebészeten átvágták a nagylábujjam körmét. Papucsban járok.

Egy 15 éve nem látott gyűjtőt föllelni. Egy képem kellene tőle jövő ősszel.

Fax a bakonybéli monostornak a Fioretti nyári lelkigyakorlata ügyében.

Kifúrni a vasárnap talált szikladarabot, a furatba egy tüskét, gyertyatartó szerdánként.

Lúdtalpbetétemet utánakalapáltatni.

A TV interjú videoszalagját CD-re átíratni.

Egy aukcióra állítólag beadtak egy zsidótemetős képet. Megérdeklődni.

Egy 40 éve nem látott osztálytársamat a rendőrséggel megkerestetni. Tíz telefon után már tudom, hol kell kérvényezni.

Szüts-csel korrigáltatni az ezüst próbakeretet. Nekem másodnaponként nem tetszik.

A négy nyers újságcikket megküldték e-mailen, át akarom írni. Magnóinterjú alapján készültek, mondataim laposak, dagályosak, szörnyűek.

Gaál kiállítására elmenni, Dorottya utca.

Megígérték a C3 központban, ahova a weblapom tartozik, hogy számlálót tesznek föl nekem. Utána érdeklődni.

Miki havi kollégiumi díját postára tenni. 8000 körül van.

Kata szobájában a porszívó azonnal kivágja a biztosítékot.

Egy főiskolára jelentkező kislány megmutatná rajzait.

És valami megfoghatatlan környezetidegenség, otthontalanság, bocsánat, hogy ezt neked-, Észak-Franciaországba. Pedig a szobám most jókedvű, munkateli, belakott, főleg az Ernst-múzeumi makettezés miatt.

Aztán most, éjfél után rátéved szemem az ágy melletti kofferomra, ez az!

És meghívom Zelk Zoltánt egy teára.

Megérkeztem.

FÜST

Te felhőnek látod, de én tudom:

miskolci petróleumlámpánk

füstje bolyong az egeken!

NAGY LÁSZLÓ HALÁLAKOR

Az isten vétke jóvátehetetlen!

Fél négy. Na, megpróbálok visszaaludni. De előbb ráteszem ezt a világhálóra, öt perc munka, kontrollal együtt.

Eszembe jutott, hogy a Műterem fekete pokróccal képnek egy korábbi CD-n még megvan az eredeti állapota. Ez is egy kecskeméti eredmény, megmutatom:

Ilyenkor Szüts kajánul megjegyzi, a korábbi változat jobb volt...

Miki, félő, cigarettarászokás határán. A havi egy igéretéért cserébe már egy jelentős fölkínált összeget elutasított. Most méltányos-korlátlan kocsihasználatot ajánlottam föl. Mondom neki, ha van antipedagógia, akkor ez... Még tárgyalunk. Azt mondja, nem fog rászokni, tudja. De Zsófi is ezt mondta, sajnos.

Antikvár kirakatban megint találtam egy negyven éve olvasott könyvet, érdekes, az utóbbi hónapokban a fejemben járt: Rákosi Viktor, Korhadt fakeresztek. Száz éve írt édesbús történetek a szabadságharc gyerek-, és ifjú hőseiről. A fiú, akit zsidósága miatt kimarnak a honvédek maguk közül a sorozás estéjén, élete árán megmenti-, a Kárpátok egy hegycsúcsa, ahol az ötvenen utolsó emberig a betörő orosz regimenttel szemben-, huszárcsínyek, mesék, atmoszférikus, szép.

április 21

Mára befejeztem a jövő őszi Ernst-Múzeum kiállítás előrendezését, 1:10 arányú maketten. Azt hiszem, feszes válogatás. Minden képnek megvan a helye is, majd Szüts-csel a helyszínen...

85-ről több napi munkával 62 darabra szorítottam le a képeket, nem szabadna ennél többet kirakni. Absztrakt a két kisteremben lesz, 19, zsidótemetőké az üvegtetejű terem, 16, műtermes kép pedig az utcafronton, 27 darab.

Minden terem válogatását több napig pihentettem, nézegettem.

És megvan a számláló az web főoldalamon! Már 24-en néztek belém. E-mail-en küldték el a receptet, összesen egy sor volt, ez, ha véletlen kéne neked a konyhában:

"http://www.c3.hu/cgi-bin/Count.cgi?df=vali-oeuvre.dat&dd=B&ft=0">

Mondták, a sor vége azt jelenti, hogy a számok nincsenek keretben. 13 oldalnyi szövegben kellett a helyét megtalálnom, elmagyarázták, hogy hova. De aztán átraktam, ide:

style="mso-spacerun: yes"> </span></span></span></b><span style='font-size:

10.0pt;font-family:Arial;mso-fareast-font-family:"MS Mincho";color:white;

letter-spacing:.4pt;mso-bidi-font-weight:bold'><a

href="http://www.vali-oeuvre.c3.hu/"><span style='color:white;text-decoration:

none;text-underline:none'>www.vali-oeuvre.c3.hu</span></a><o:p></o:p></span></p>

Szégyellem, Krúdyt nem ismerem. Valaha belekezdtem valamelyik? Szindbádba, s arra lapoztam rá, hogy az utazó kisvárosba érkezik, a vendéglőben somolyogva invitálják az esti mulatságra. S ott azt találja, hogy a hölgyeknek a terem közepén álló magas létrán át kell mászni, hihihi. Ennyi elég is volt belőle.

Most megvettem, mégiscsak: Előhang egy birkapörkölthöz. Novellaválogatás.

...az ilyen férfitől nem kell tartani, hogy az nyomban első szóra, az első megjegyzésre veszi a kalapját, és megszökik a háztól valamely füstös kaszinóba vagy még bűzösebb korcsmába. Rendesen nekikészülődnek az otthoni tartózkodásnak, mert jól tudják, hogy az asszonynak is dukál valami. Itt van például a sült krumpli. Ebben a krumplikorban még nem mindenki merészeli őt megsütni. Azt mondják, hogy ez csak télire való, amikor amúgy is sokáig ég a konyhán a tűz a hosszú estéken. A másik vármegyéből hazajönne a férj, ha megérezné, hogy felesége fiatal sült krumplival várja odahaza.

- Igen, igen, felelte Kalkuttai -, a sült krumpli kiváló családi étel, de mégiscsak leginkább a téli este szükséges hozzá, mint akár a rákhoz június vagy július, amikor délután az ember hűvös lábvizet vesz, és a lavór mellé odakészít egy szakajtó apró, tiszai rákot is, amelyből százat is meg lehet enni, amúgy unalomból.

Zsanet összeráncolta a homlokát, és még az sem elégítette ki, hogy Kalkuttai néhány krumplit megúsztatott a libapecsenye zaftjában. Más sikert várt ő ettől a krumplitól...

Jó. Muszáj nekem ezt olvasni?

Vettem egy anorákot, a régi bizony már több helyen. Ennek 7 (hét) zsebe van, velőtrázó. És mint a mesében: a hetedik zsebbe (hátul középen, a boltban megmutatták), belemegy az egész anorák, és - gondolom - eltűnik. Nem merem megpróbálni.

A vasárnap délelőtti kiránduláson B.Kati rákérdezett, hogy is van az a web-címed, nem tudtam megjegyezni...

Most, éjfél után (fejfájásra ébredtem), az első negyedórában egy igen régi piros cipőfűzőm szappanos-kefés ledörzsölése, mert az új bakancsomba áttéve, eltűnik a különbség.

Aztán egy e-mail annak az ismeretlen fiúnak, (hogy majd holnap délután elolvassa, hiszen délben kezdenek) aki a napokban a számlálót föltette a honlapomra:

... amiért keresem, tudna-e segíteni: befürödtem kissé evvel a komplikált domain-névvel (ha így mondják): VALI-OEUVRE.C3.HU

Nem lehet szóban átadni, megjegyezni, a francia szó is zavaró, a fonetikája, stb. Hülyeség volt.

Szeretném deske.hu - ra egyszerűsíteni. Megoldható lenne?

És evvel visszafeküdtem. Fél óra múlva még ébren, s eszembe jutott, hátha foglalt már ez a név?! Fölkeltem, zokni, papucs, újra kinyitottam a gépet, beütöttem, s - téboly - az én címoldalam jött fel. Újabb e-mail, s rögtön válasz is jött, éjjel egykor! Kiderült, hogy a fiú a központban azonnal megcsinálta, s most mindkét néven följön a honlapom!

Most háromnegyed három, még egy levél, hogy ha már..., nem lehetne-é, hogy a címoldalon szereplő e-mail címemre kattintva azonnal reflektálni-, válaszolni lehessen nekem?! Talán még mindig ébren van, s válaszol?

Hajnali fél négy. Most válaszolt! Ezt:

Mindent lehet: vaali@dpg.hu helyett [a programba] ezt kell írni:

<A HREF="mailto:vaali@dpg.hu">vaali@dpg.hu</A>

És a címoldalamról indítva már lehet e-mailt küldeni! Azonnal e-mail-körlevél, hogy ezentúl egyszerűen deske.hu - vagyok. (2 perc alatt megy át a telefonon a 136 levél.)

Mámoros éj.

április 24.

Kedves J., bocsánat, hogy most egy percre...

Ó NYÁJAS OLVASÓ, HOZZÁD FORDULOK, HISZEN TE: VAGY!

Öt nap alatt a vendégszámláló 72-t mutat! Ebből lejön vagy 15, annyit én igazítgattam. De Szütsön kívül három emberről tudtam, hogy időnként olvas...! Nahát. Köszönöm!

A menűoldal alján a vaali@dpg.hu-ra kattintva tényleg lehet kérdezni, pénzt kölcsönkérni, és használt jégszekrényt kínálni eladásra...

Délután egy NÉMO csapatbeli fiatal festő lakásán, itt a Szilágyi Erzsébet fasorban. A nevét meg fogják tanulni: Várhelyi Tímea. Úgy fölizgultam a képek láttán, hogy Szütsöt azonnal odahívtam (mobilon). Elképesztő munkák. Kiállítva majd május környékén, az Óbudai Zichy kastély pincéjében,. Előválogattunk.

Ott a szobában láttam meg egy Szüts tervezte hanglemezborítón ezt a nagyon régi nagymarosi fotómat:

Délelőtt Posta Aladár lúdtalpbetétkészítő mesternek tízezer jattot ígérek, ha igazi régi szovjet acélanyagot tudna szerezni...

Visszafelé haladva időben, reggel négyes számú öreg barátnőm (ő még nem hozott süteményt) a vízben megállít, Esterházy cikkére kérdez, az éjjel olvasta, rólam szól. Egyeztetjük, régi történet. Még fölemlíti, hogy bizony egy hétig fájt a karja a múltkor, mikor megrúgtam. Csak annyit tudtam hirtelenjében, hogy kérem, vegye figyelembe, hogy rúgok, de sohasem harapok!

Koncentrálom a feladatokat. Mindenem tönkrement. Egyetlen cipőm oldalán lyukas, stb. Vettek képeket. Tanulom a gazdagságot. Most cipő, szandálvásárlás után 12 pár egyforma zokni, hogy Katának ezentúl nem kelljen mosás után annyit keresgélni, párosítani. (Munkamegosztásunk, feladataink a házon belül mereven rögzültek az évek folyamán.)

...és főleg vettem egy futócipőt, aszfaltra szerkesztett fajta. Többévi nyafogás után, hogy már nem bírja a térdem a síelést, most rászánom, és megpróbálom ezt, újra. A végül tényleg lebontott Ganz gyártelep helyén hónapokon belül hatalmas park lesz, alig várom. A kapunkon kilépve csak át kell menni a túloldalra, ott majd lehet futni. Igaz, az orvosok (tényleg többes szám) rég eltanácsoltak ettől. De a lelki motívumok erősebbek...

Bocsánat, most veszem észre, illusztrációim tűrhetetlenül lassan jönnek föl a web-en, rosszul méreteztem őket. Nekilátok kijavítani, bár alvásidő, negyed tizenegy.

április 25.

Szándékkal eddig soha, ma nem bírtam ki, késve indultam a hatos misére. Ezeket a kijavított képeket akartam nagyon web-re tenni. Futottam, s közben eszembe jutott, hogy misére és uszodába lehet ezentúl futócipőben, ez a kilométer elég is lesz kezdetben. És nincs külön időráfordítás! Egy a gond, közben körülményes lesz rózsafűzérezni.

Délelőtt az Ernst Múzeumban végre személyesen találkozom Illyés Máriával. Átnézzük a gyűjteményes kiállításom tennivalóit, végül nem tíz nap, hanem két hét, amit kértem, és megkapom az egész múzeumot. A nyitás ideje változott, 2002 október 9, szerda, zárás az ünnep estéjén, 23-án. Átadtam a falmezőkre kiosztott képrendezési tervemet, mondja, kevés a 62 kép. Növelni nem lesz gond, a szűkítés volt keserves. Az Ernstből a kaposvári Rippl Rónai Múzeumba megy az anyag, 2003 újévkor az Esterházy palotába, Győrbe, majd a Tavaszi Művészeti Fesztivált nyitja meg a kecskeméti Cifra Palotában, március közepén. Roadshow. Valami ilyen címet kéne neki adni, hogy VÁLI60. Hát még ha épp annyi képet raknék ki.

Szerda esténként az imaközösség újabban nem nálam, hanem a Svábhegy oldalában találkozik, Ildikónál, a négy gyerek mellől nem tudna elszabadulni. Kéthavonta egyszer egymás szándékaiért imádkozunk, ma is ez volt. Áldott percek. És, bár imában szigorúan tilos tanítani, óhatatlanul kibuknak az elképzelések a másik élete rendbetételére, hogy merrefelé kellene lépnie. Tanulságos. Utána már csak rövid szentségimádás, áldozás. Zsolozsmát nem mondtunk, arra ilyenkor nem jut idő.

Erzsi vett egy mandolint, mert azt könnyebb hurcolni, mint egy gitárt, a zenét most a hatéves kis Évi furulyamuzsikájával közösen szolgáltatták. Isten előtt eltűnnek a különbségek, legalábbis az ilyen irányúak. Igaz, Isten mindenkit a legjobban szeret. Téged is.

Ja, és még valami. Reggel a kisasszony rábeszélt valami sajtra, hogy árleszállítás meg minden. Kata rám bízta, nem volt ideje lediktálni, mit hozzak. Úgy hívják, hogy GOUDA. Ismered? Baromi jó!

április 26.

Egy hétig nem tudtam úszni lábsebem miatt, most hogy visszatértem - ihletett állapot - végre mintha valami áttörés bukóforduló terén. Megtanítottak, ötödik éve gyakorlom, a 42 hossz az 1200 forduló havonta, tehát eddig úgy jó negyvenezer.

Először is a kéztartás gondjai. Kecskeméten, márciusban a szomszéd sávban versenyzők, elfacsarodó szívvel néztem a víz alatt, ahogy csodálatos szépen az utolsó métert combjukhoz szorított tenyérrel, akkor mint a bicska, a fejet függőlegesen lerántják. Nagyon kéne erről egy videofilm, végtelenítve vagy lassítva. Meg persze a saját mozgásomról is. Hogy mikor hol a kézfejem. Vagy egy edző, aki egyszer megkorrigálna.

Azért nem értem ezt a leszorított kart, mert adódna egy erős lendületvétel lehetősége az elől lévő kézfejjel. Hogy erről miért mondanak le. Talán hogy mindig más az utolsó befejezett csapás pillanatában a faltól-távolság, változóan félbe maradt mozdulatra pedig nem lehet rutint építeni.

Aztán a bukfenc lendületvétele. Előrelépés, hogy az utóbbi időben a fordulási erőt már a hasizom rántása adta, nem, mint a korábbi években, amikor az elől lévő kar adta. Nagyon randa lehetett. S most valamit megéreztem, nehéz ezt kifejezni. Mintha az erő a vállban lenne, és - logikátlan módon - a törzshöz zárt kézfejekben.

Végül a törzs hossztengely-menti forgatása. A faltól-elrúgáskor a profi még hanyatt helyzetben van, és a törzs visszafordítása csak utána kezdődik. Ez is kezd néha sikerülni. Csak a nagy igyekezet miatt nem mindig marad figyelem a faltól-távolság bemérésére. Korán indítok, s aztán rúgás helyett csak egy tétova cirógatás, amit a fal a lábfejemtől kap, túl messze van.

Lehet, hogy ott reménytelen az egész, hogy ezt az egész mozdulatsort jól csak sokkal nagyobb becsapódási sebesség mellett lehetne.

Bár lehet, hogy mégsem ezen múlik. A múltkor a Lukácsban két tohonya, pocakos öreg, akik unott-lassú mozdulattal, gyönyörűen... És kézfejük, mintha összekulcsolva, a fordulásból kijövet kezdettől elől. Emlékeztetve a régi nagymenőkre a Normafánál, akik síelésnél az ellenvállas fordulást enyhe lejtőn, lendületvétel nélkül, lassan meg tudták csinálni.

Na ja, lassan... az nem az én műfajom.

Virrad. Ma is 42 fordulási lehetőség.

Ha az Úr nem építi a házat,

hiába dolgoznak azon annak építői.

Ha az Úr nem őrzi a várost,

hiába vigyáz az őriző.

Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök,

fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!

Szerelmesének álmában ád eleget.

De azért.

Egy megnyitó, ma délután. Nagy Géza képei. (33 éves, NÉMO festőcsapat tagja) Talán hét éve ismerem munkáit. Ez a fiú győzött.

Itt most a nagynyilvánossághoz fordulok, mindenkinek tessék megnézni ezt a kiállítást!

Megtekinthető a Budai Fonó gyárépületben, (a Fehérvári útról balra nyíló) Sztregova utca 8, nyitva hétköznap 11-17h, zár május 18-án.

Javasoltam, ezt a kétméteres olajképet ajándékozza a Nemzeti Galériának. (Valamennyit ez a repróról készült repró is mutat belőle.)

***

Roan Rivers, amerikai színésznő:

Utálom a házimunkát! Az ember beveti az ágyat, elmosogat, és fél év múlva kezdheti elölről!

április 28.

A központi Adóhivatal levele, hogy döntött az 1,1 milliós adótartozásomra írt föllebbezésem ügyében. Nem mondja meg, hogy mit, azt majd egy másik hivatal egy másik levélben. Én marha, hogy bevallottam nekik a 97-es New Yorki ösztöndíjamat, csak az a bajuk vele, hogy itthon vettem föl.

Kata szobájában valami indiánfilm, harci színekre mázolt törzsfőnök néz rettenetes farkasszemet a nagy fehér emberrel. Konfliktus van, itt is, a Vizivárosban. A mellettem úszó idős hölgyek nevében egyikük megdorgált, hogy maga a parton bűbájos, a vízben rúg. A zuhanyozóban csak viziszörnyként emlegetjük.

Pedig tényleg vigyázok, de hát néha csakugyan. A medence középen álldogálnak receptet cserélni. Sokéves barátságok. Tisztességesen kerülgettem őket, de most, hogy időt mérek, ha némi rés nyílik, megpróbálok átjutni közöttük. Lábtempóm nincs, hogy rúghatnék.

Olykor teljesen elfalazzák a sávot, szinte fizikai fájdalom tempót váltani.

Mindenkinek igaza van. Egy teljes nap kínlódtam. A jóindulat kötelező. Másnap megüzentem a hölgykoszorúnak, hogy megjavulok, lemondok a stopper használatáról, valamint hogy olyan gatyát húztam, ami, ha gyorsan úszom, lejön rólam. És kéretik lehetőleg nem középen...

A gatya csak a hatás kedvéért. Aznap alsónadrágban, otthonfelejtettem az igazit.

És: most majd a stílusra fordítok gondot.

Tényleg, mikor voltál utoljára uszodában? Van közelben? A srácokat is, netán?

április 29.

E hónap első feljegyzését azóta írom át meg át. Lassan megértem, mi történt.

Még pár nap kompjuter, és jöhet a festés. Egy évig huzakodtam a Kecskeméti Fotómúzeummal, Sáros Laci zsidótemető fotói ügyében, ők őrzik. Talán megint túllihegem, de az egész könyvünket, a zsidótemetős fotóalbumot nyomdaminőségben akarom CD-n archiválni, a Kedves Utókor számára, esetleges újranyomásra.

Most sikerült az eredeti fotókat megszereznem, sokkal gondosabban fogom földolgozni, mint 93-ban a nyomda. (A főmenű / KÖNYVEK-nél meg is nézheted web-változatát: Tanú ez a kőhalom.)