Levelek Le Meux-be / 77

2001. augusztus

Szia, kedves J!

Aug. 3.

A nyár van egy nagy csacsiság. A Balaton is. Hónapja újra Illyés egyetemre járok, ez jó. Naplóit olvasom.

Szemeszterek:

Erdély-Felvidék sorsa

öregedéstan-szenvedéstudomány

diskurzustan

kétkezi szerszámok

a jó házasság dícsérete

hétköznapi politika

Megírja hírhedett esszéjét az 1977. karácsonyi és a szilveszteri Magyar Nemzetbe: Válasz Herdernek. (olvastam akkor, meg kell szerezni.) Ő szólal meg ekkor először az Erdély-problémáról. Utána föntről cenzúra, alulról sanda mosoly: te megengedhetted magadnak... Háromnegyed év tortúra. Szenved.

Szenved, amikor magánál minőségromlást vél, amikor fél, hogy nem volt eléggé udvarias, amikor félreérthették. Gy. téved, hogy önmaga szobrává merevedett. Nagyon erős önkontroll.

Úgy kell figyelni a verseit, hogy tanít is.

Ismétlem, elképesztően tág az érdeklődése, problémalátása, horizontálisan és vertikálisan is.

Aug. 10.

Három hétre terveztem, bő hetet bírtam, haza a nyaralásból. Tegnap a hazaérkezés mámora, ¼ 12-ig lumpolás: levélírás nyaralónk bekötendő gázcsonkja ügyében, másik levél vízóraszerelés ügyében. Hogy így aztán ma fáradt reggel, nem vehetjük figyelembe: Lukács helyett kiruccanás a Császárba, 27:31,27; 1200 méterre, nem is rossz. Csak utána nem bírtam fölkapaszkodni a medence peremére.

Azt mondja Illyés (Aristoteles után?), a művészet célja, hogy a dolgok rejtett értelmét jelenítse meg.

Ezt most kaptam e-mail-en, Szigetmonostoron voltunk együtt:

Kedves Dezső, mellékelten küldöm a kért receptet:

ZSÍRZSERBÓ

1. Végy egy félkilós étkezési sertészsírt, két órára hűtsd be.

2. Vágd szeletekre a tömböt.

3. Az így kapott darabokat forgasd meg lisztben, majd kenj közéjük ízlés szerint szilva vagy baracklekvárt. Erre hagyma és párizsi kerül, vékony szeletekben.

4. Helyezd egymásra a rétegeket, majd az egészet borítsd be olvasztott csokoládéval.

5. Díszítésként a tetején kavicscukor, elhintve.

Aug. 11.

Szombat, reggeli órák

Receptről jut eszembe, hónapja böjtölök, vagyis inkább fogyókúrázom, hogy történjen valami, hogy az ébredés-úszás jobban-, vagy csak az evés gyorsan múló örömeit- Annyit eszem, mint a bakonybéli bencés szerzetesek, vagy valamivel kevesebbet. Vettem egy kiló paradicsomot is - azt hiszem, életemben először - itt szemben, a Mammutban.

Szeretném ezt a fegyelmezett étkezést ezentúl. Mindig iszonyú sokat ettem Kata csodálatos vasárnapi főztjeiből. (A hét főbűn: falánkság, büszkeség, kapzsiság, lustaság, irigység, bujaság, harag.)

Reggel olvasom a C. H. Mackintosh: Elmélkedések Mózes 1.-5. könyvében, hogy...

Ez egy érdekes mű. 15 éve olvastam Moodynál, (XIX. századi amerikai prédikátor) hogy ez a Mózes a „három legfontosabb könyv egyike”. Később láttam a magyar fordítás köteteit, sorra jelentek meg az évek során, s írt mindig újabb előszó-üdvözlést hozzájuk egy pesti orvosprofesszor, a II. világháború idején. S mindezt évtizedek után reprintben kiadta egy külföldi magyar kiadó.

Figyelemre méltó történet. Vagyis könyv.

Az egyetlen, amit megtartottam egy elajándékozott teológiai könyvtárból.

Hihetetlen koncentrált. Minden sora új gondolat.

Mackintosh: 1820-1896 „ősrégi ír családból”

A könyvet hol itt, hol ott ütöm fel reggelente.

Ma a 18 éve beteg asszony szombati napon történő gyógyítása.

Milyen megsemmisítő módon leplezi le és bélyegzi meg itt az Úr eljárása a zsidó rendszer egész romlottságát! Gondoljunk csak a kiáltó ellentétre: egyfelől a sabbath, másfelől Ábrahámnak a Sátán keze által tizennyolc éve megkötözött lánya!

Nincs semmi, ami úgy el tudná vakítani az értelmet, megkeményíteni a szívet és megrontani az ember egész erkölcsiségét, MINT EGY VALLÁS - KRISZTUS NÉLKÜL!... ...mit törődött a zsinagóga feje azzal a nyomorult asszonnyal?! Neki csak az ő szombatjának a megtartása volt fontos. És nem a Sátán hatalma botránkoztatta meg, hanem Krisztus hatalma...

Kemény.

Mackintosh után a reggeli futás: egy hónap kiesés ellenére végig bírtam. A vízben Irmuska (80) üdvözölt, hogy nélkülem a Lukács nem volt az igazi... A bukófordulókat óvatosabban, nehogy a lendülettől essen le a nagylábujjam körme, már esedékes. Elveszne a vízben. (Anyám új kompjúter-asztalának egy darabja esett rá.)

Vagy zokniban kéne úszni.

Még annyi, hogy itt ebbe a VÁLI-OEUVRE-be beletettem a video-interjú mellé az egyik régi TV-felvételt is, Kováts Berci csinálta a 95-ös kiállításomkor. Szeretem, néhány igen atmoszférikus kocka is. Akkortájt a műteremablak alját lemezekkel fedtem, felülről a fény, mint a börtönök, gyönyörű világítás. Mikica sziluettje is többször föltűnik.

Sikerült áttennem ezt kompjúterre, annak ellenére, hogy a programnyelvet nem tudom, de kimásoltam, s a kulcsszavakat átírtam. Részlet a műből:

style='font-size:10.0pt;mso-bidi-font-size:12.0pt;font-family:Arial;mso-fareast-font-family:

"MS Mincho";color:white;letter-spacing:.4pt'><a

href="javascript:openhtml('m.mpg')"><span style='color:white;mso-bidi-font-style:

italic;text-decoration:none;text-underline:none'>tv-interjú '95</span></a><u2:p>

(CD-n)<o:p></o:p></span></b></p>

stb... Ezt a mozit sajnos a webre nem tudom föltenni, de napra aktualizált CD-ROM-ot 6 perc alatt bárkinek szívesen másolok. (A nyerslemez már csak 170 forint.)

Már csak ennyi a különbség a web- és a CD változat között.

Hétfői elintézni való: csakugyan működik ez az új jogvédő iroda. Átutaltak nekem 24 ezret, követői jogdíj; 5%, ami nekem képem második eladása (első továbbadása) után jár. Be kell érte menni a köröndi OTP-be.

Most ti is nyaraltok. Beválik a lakókocsi? T. nagyszerűen megcsinálta. Az ágyak, a faburkolat, minden.

Végig a tengerpart, vagy egy-két helyen? Persze, ahogy a gyerekek, - gondolom - ahogy alakul. Rátok fér a nagy pihenés.

Aug. 12.

Olvasom P. Szűcs Juli cikkét a Népszabadságban (júli. 16, Mi ma a múzeum?) a marhaságról, amit a múlt hónapban Szüts-csel fedeztünk fel Párizsban, s azután ők ketten is kitárgyalták, ugyanott.

A kályhától kezdem, mert innét indult minden: a tizenöt évvel ezelőtt megnyílt Musée d'Orsay-val és azzal az eszmeiséggel, amely ezt a kiállítási intézményt fűtötte. Meg azzal, hogy lelkesedtünk érte. Önkritikával tartozom tehát.... Mert mégiscsak nagyszerű volt látni, hogy - a művészetben is- hogy a külön-külön tárolt dolgok összekacsolódnak... végtére egyetlen dologról szóltak a művek mind. Az impresszionistáknak annyira sikerült az utókor szemében leválniuk az agyonméltányolt, hivatalos, konzervatív, akadémikus[ról...] mintha az sose létezett volna. A visszavágás túl jól sikerült... eljött a méltányosság pillanata... Álságos egyenlőség, Cotoure dekadens Rómáját ábrázoló, profimód hazug képét nem lehet kikerülni, mert olyan nagy, mint a plazamozi vetitővászna. Cezanne kártyázói pedig úgy eltűnnek a számukra engedélyezett kicsiny légtérben... Itt következett be először, hogy a művészettörténeti értékek szempontjait fölütötte valami más... A Tate Modern Múzeum[ban és Európában több helyen a képek így rendezve:] Csendélet, Tájkép, Akt, Történelmi téma... az ismeretterjesztés és szórakoztatás hibridjéből keletkezett vállalkozás.

Tévedések, óriási tévedések...

Miklóssal a Pompidouban, a Bonnard képnél vettük észre: egy leírhatatlanul szellemes, és gyönyörűséges aktja mellett valami Ló Lajosnak pocsék meztelen nője.

Az ismeretterjesztéshez pedig annyit, hogy vagy 15 éve megkérdeztek, akkor írtam egy cikket a Művészetbe, hogy a Pompidou kiállítótermeit állítólag jövőre derékig elárasztják meleg vízzel, hogy a közönség jobban odaszokjon...

A cikket nem közölték.

Szóval egyenlősdi, minőségösszemosás egyfelől, valamint téma szerinti csoportosítás. Dezinformálás. Semmit nem tudnak arról, hogy mire való a művészet. Ahogy Bernáth Aurél mondta, milyen kis olcsó ürügy a téma.

Ahogy Illyés:

A művészet célja, hogy a dolgok rejtett értelmét jelenítse meg

A jó kép villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye szegélyét

(ezt én)

A Szépművészeti Múzeum is átvette pár éve ezt a marhaságot, az az óriás Makart kép, balra bejárattól, a szemközti főhelyen, stb. Összekeverik magukat a Gondolkodástörténeti múzeummal.

Uszodába menet a járda szélén egy doboz csavaralátét, 27 mm-es. Ekkorát ritkán használok, mennyi kellhet még halálomig? Tizet zsebre. Egyet aztán a kabinos markába, de szólnom kellett neki, mert nem vette észre.

Másnap.

Még egyet belemarkoltam. Hosszabb életet képzelek magamnak.

Elkezdek reggel angolt olvasni. Az lesz a szabály, hogy szótárt ne, és hogy fél óra után abba kell hagyni.

Egy régi emlék: A Gun for Sale. Még majdnem szó szerint emlékszem, ahogy indul:

Murder didn't much to Raven. It was just a new job.

You had to be carefull. You had to use your brains.

(Miért többeszám? Tud Greene angolul?)

Közben július végén megjött a végső felmentés az eredetileg 1,6 millió forintos adótartozásom - büntetésem dolgában. (A 97-es New York-i tízezer dolláros Pollock ösztöndíjam után akarták tavaly rámverni.)

Tehát nem kell külföldi ösztöndíj után adózni, ha az alapítványt 1993 előtt alapították, feltéve, hogy bármi adakozó oda befizetéséről az alapítvány nem adott ki (kedvezményekre fölhasználható) igazolást. Nnna.

Illyés, megint:

Németh mondta ki a legjobb meghatározást az urbánusok és népiesek pörében. Népies a „gyűjtő”, a parasztian „szerző”. Szabó Lőrinc volt a példa. Éppígy itt állhatna Márai és Cs. Szabó is, ezen az alapon.

Vagyis ez a kategorizálás csacsiság; remélem, jól értem. (Naplójegyzetek 1946 július.)

Aug.13.

Művészettörténet államvizsgán tavaly belőlem felelt, meséli F.

Eger, Tanárképző Főiskola. „...Korszakok a tanulóévektől kezdve, mestere Sugár Gyula, padlószemetes képek, a zsidó temetőket Szigligeten kezdte rajzolni, nagyon unta, munkamódszere, a műterem téma megtalálása...” Ez tetszik.

Érettségi tétel már voltam, többször, régebben, hallottam.

Anyácskám (is) nagyon büszke rám.

Aug.14.

Mike születésnapja. Ajándék már megvolt egy hónapja: szintetizátor és az elektromos zongora. Pótajándéknak tegnap kimehetett Rákoscsabára. Kocsival.

Pótpótajándék: egy lila bélésű dobozka: abba, majd ha leesik a lábkörmöm. Koponyaereklye.

Szóba került, mutatom és nézem magam is egyetlen albumomat, Monet vászna a normandiai tengerpartról (most jártam arra), Braque is megfestette, ő is sorozatban, csak ő drámaiabban.

Amúgy ma nekem a legcsodálatosabb a szénaboglyás sorozata. Tiszta festészet, a legtisztább.

Semmi téma, még forma se, semmi, semmi közölnivágyás. Színek, színek, de hogyan. Csoda.

Úgy szeretnék festeni,

Ahogy a madár énekel.

Claude Monet

Úgy szeretnék festeni

Ahogy Claude Monet.

Váli Dezső

A magamfajta dilettánsnak persze közismerten négy kézre van szüksége, ha hangszórózsinórját hosszabbítandó forrasztania kell. Kettő a két kábelt, egy a pákát, egy a cint. Persze köztes megoldások vannak, satu, egyéb. Hanem most vettem ezerért egy kis öntöttvas állványt, erre a célra szerkesztették, két flexibilis csápocskája tartja a két drótvéget, s még egy nagyító is van előtte, ha a szemüveg stb. Jó.

Július közepén elkezdtem egy zsidó temetőt, 14 év után. Megengedhetem magamnak. Hirtelen ötlet volt egy reggelen, ajándék egy jótevőmnek, aki vélhetően nagyon fog örülni neki. Sok minden került egyenesbe váratlan segítségével.

Persze, nagyon jó képnek kell lenni.

Csakhogy a történés elkanyarodott. A főformák arányait másnap reménytelenül elhibázottnak találva, a témát egy új lemezen újra kezdtem. Azonban harmadnapra az első változat megjavult. Annyira, hogy most, ma délelőtt be is fejeztem, lehetne fotózni. De a másik, a gyengébb is jó irányt vett közben, lehet, hogy azt is érdemes lesz befejezni. Pedig stílushűen: ki kéne dobni. Meglátjuk.

Ha lenne digitális fényképezőm, mint Szütsnek, rögtön meg tudnám itt mutatni. Van már néhány más kép is készen a nyáriakból.

Ha tucat összegyűlik, csak akkor fotózom, nagy munka.

A rohadt életbe, negyedik javítás után is folyton lefagy ez a gép, most, hogy lecserélték az alaplapot.

Nem tud valaki egy tényleg lelkiismeretes szerelőt? Megfizetném.

Aug. 16.

Apám ma lenne 101 éves. Nincs róla emlékem, a fontos dolgokat nem tudom róla, nincs vele kapcsolatom, eddig imáimban sem-igen beszélgettem vele.

A körömolló hegyét spárgán belógattam a teaforralóba, aztán végigvágtam az elhalt bőrt. Igen, uszodavíz volt alatta, nem genny, ahogy szagoltam. Délben mégis le az SzTK-ba. „De hiszen ez a köröm mindjárt lejön. Érzéstelenítéssel nem vacakolunk, egy perc az egész. Kérek egy ollót! Nem, egy csipeszt!” Néztem, ahogy rángatja lefelé. Kötözés. És a kulcsmondat, amiért jöttem: „három nap után úszhat!” Éjszaka forgolódtam.

Utálom, de hátha mégis a Pompidou-csapat, és társainak van igaza? Hogy csendéletet a csendélet mellé teszik, bárha gyengébb, és semmi közük egymáshoz?!

Gy. nálam, beszélgettünk erről. Hogy a kiállítást nem számunkra kell rendezni, akik megtaláljuk a jót... a kérdés örök: elvezet-e az operett az operához? Félő nem, de most nem ez-, itt mások a műfaji szabályok. Tehát, a japán turista szeme esetleg mégis megakad a remekművön, a könnyebb képek között?!

És a veszteség? A megtévesztés, hogy mi érték, mi nem. De talán nem ez a legfontosabb. Hanem a találkozás lehetősége. Van rá esély, a nagy találkozások kegyelmi pillanatok.

Néztem a web-en, magánmúzeumodból kimaradt Van Gogh?!, mondja Gy.

Igen, így van. Pár éve láttam a Musée d'Orsay-ban egy parasztházat tőle, az ereszvonal és a tetőgerinc is szecessziósan kunkorodott, fanyalogtam. Akkor már Sisley a szomszéd teremben: az a tóparti vendéglő, nápolyisárgával. Tedd mellé. AZ NEM AKAR MONDANI SEMMIT. Az egyszerűen: van. És megnyílik az ég.

Persze nem vagyok igazságos. És?!

Aug.17.

Azt mondja Illyés a horgászokról:

Mit visz haza háti iszákjában az alpinista... fura volna, ha ez iránt érdeklődnénk...

A vízparton kényelmetlenül kuporgó horgász olyan fajta lelkigyakorlatnak áldozza magát, mint a hétszámra mozdulatlan lámainas, a fél lábon éjszakázó azték pap... a tudat s emlékezés mély rétegeibe száll ő is alá... Jutalma nemcsak a buddhaszerű merevségbe burkolódzó édes merengés... A szent víz mellett az a hívő az időtlenben ül; minden bölcsek áhítva vágyott közegében: a múlhatatlanságban.

(Illyés: Naplójegyzetek 1962)

Mindig nagyon szerettem volna én is. Mindig fölkaptam a fejem Bálint Endre horgászanekdotáin, hogy legutóbb a budai rakparton egy mankót fogtam... A Rábaparton (nagy R?) is hűlt meg utoljára... A víz csoda. Három-négy percig bírnám.

Azt mondja egy Novi Sad-i pszihológus a modern mentalitások kísértéséről:

A boldogság mentalitása - a boldogító hit illúziója. Alaptétele az a meggyőződés, hogy ha az ember „rendesen” él, akkor boldognak kell lennie. Tehát ha valaki nem boldog, akkor valami baj van az életvitelével...

Ma már a legkisebb boldogtalanságot, fájdalmat is pszihikai zavarként éljük meg: pszihológushoz, orvoshoz fordulunk, ha bánatosak vagyunk; tablettákat szedünk, ha nem tudunk elaludni, vagy ha kudarc ért bennünket... az emberek elfojtják a kellemetlen, negatív érzelmeket. Ez pedig elszegényíti ez életet, amelynek gazdagságához hozzájárulnak épp a negatív tapasztalatok is, amikor az ember elmerül a fájdalomban, a kiábrándulásban, a bánatban, a félelemben (mint Jézus is.)

... ez a mentalitás ma valláspótlékként kínálkozik..., Az ilyen vallásosság csak azt a célt szolgálja, hogy erőt adjon a nehézségek leküldésére..., hogy biztosítsa a boldogságot...

(Szentmártoni Mihály SJ.: Istenkeresésünk útjai. Agapé.2000.)

Gondolom, az egyensúlyt meg kell találni a megélés és belemerülés között... Hogy amúgy meg kell köszönnünk a terheket. Hiszen személyre szabott ajándékok.

E-mail-váltás sebészorvos barátommal

Szia, Jóska!

Talán így is megválaszolható?! Két napja a letyegő lábkörmömet levették az SzTK-ban, bekenték pirossal, bekötözték. Többet nem kell menni, három nap után úszhatok. Ennyi.

Az új köröm már nő.

De tőle pár milliméterre van valami varféle dudor, sötétebb színű. Az nem baj, ha az új köröm majd eléri?

Vagyis hogy kell valamit csinálnom?

Féllábon állva beszkenneltem a lábujjamat, jpg-képben mellékelem.

Szia Deske!

Valoszinuleg aggodalomra nincs okod, a zuzodas kovetkezmenye..., problema csak akkor, ha begyullad, de ennek kicsi a valoszinusege..., ha problemad van, varom az ujabb allapot fotojat!

Szeretettel: Joska

Aug.18.

Kata halmozó típus, én kidobok - elajándékozok fölös könyvet, fényképezőgépet. Élünk így, ebben kevéssé idomultunk egymáshoz. Húsz éve még az övéit is kiszórtam olykor, legutóbb már megvásároltam tőle azt a förtelmes-ostobán szerkesztett (francia) krumplisütő masinát, hogy eltűnhessen a konyhából. Ha szobájában szemet szúr, hogy túl sok a ......-e, békém kedvéért a magam életterében szórok ki valamit.

Persze, a végsők felől nézve mindegy, hogy az ember milyen életstratégiát választ.

Füst Milán(?) meséje, hogy az aszkéta hallja, a király még nála is nagyobb életszentségben él, fölkeresi. A király éppen mulat, ráemeli poharát: látod, én a gazdagságtól, szegénységtől is szabad vagyok...

Pál is ezt mondja.

N. atya: elvonultam a világtól, a rendbe, Pannonhalmára, és most szervezem a 27. bált gimnazistáinknak. (Több busznyi lány is kell erre az alkalomra.)

Aug.19.

Pilinszky azt mondja:

Tudjuk, Jézus a köveket nem változtatta kenyérré, s azt is, hogy aki kenyeret kér, nem kaphat követ az Atyától. E két tény híven tükrözi a keresztény imádság lényegét. Azt, hogy az imádság az Istenbe vetett bizalom helyreállításának eszköze. Bármit kérünk, nem kérésünkben, annak teljesülésében kell bizakodnunk, hanem egyedül Istenben. [kiemelések V.D.]

Milyen egyszerű. Föloldja azt az örökös kísértést - elemi dilemmát, hogy gyógyulásért imádkozom, s nem javulok stb. Isten jobban tudja, mire van szükségem. De hiszen itt következik:

....akik követ kér Istentől, az is csak kenyeret kaphat tőle. Sok - látszatra teljesítetlenül maradt - kérésünknek ez az egyszerű magyarázata...

(Kő és kenyér; in: Publicisztikai írások 515 p. Osiris, 1999.)

Aug. 20.

Két nap ünnep, tegnap este tánc-és jazz-zenekarok végig az Andrássy úton-, a klubban mesélték, rengetegen voltak. Igen, meg kéne tanítani az új generációt is ünnepelni. De létezhet-e ünnep szakrális tartalom nélkül? Odamennek, mert a zene. Erre fognak emlékezni. Vagy ennyi, és rendben van? Mint védszentjük névnapján a falusi búcsú; ringlispíl, sör?! Hogyan kéne ünnepelni?

Megkérdezem Illyés Gyulát.

Aug.21.

Hívtam, mégiscsak ezerévenként egyszer, este Mikivel elvegyültünk a nép közé. Életem első megnézett tűzijátéka, leballagtunk a Dunapartra. Újdonság, hogy a víz közepén horgonyzó (rozsdás) uszályokról lőttek. A Parlament túlvilági fényekben.

Zavaros ritmusok, és túlszínezések, tűzszerész komponálhatta. Szellemes volt a négy hatásszünet, ilyenkor a publikum megtapsolta az előző felvonást, a térzene felerősödött, vagy csak inkább hallhatóvá vált. A háborús robaj hatásos volt. Visszafogtam magam a humorizálástól, hiszen elfogadtuk a meghívást. Utána málna- és csokoládéfagylalt a Kapás Irén utcában, hazafelé. Addigra már a rendőrök is eltűntek.

Könyvtáram ma, a Millennium évében:

vers: Oravecz, Rakovszky Zsuzsa, Pilinszky, Arany, Szabó Lőrinc, Petri, Illyés, Babits, Zelk, József Attila, Ady.

próza: Thomas Mann: József, Illyés interjúk, Pilinszky: Publicisztika

képeskönyv: Monet

todomány: Káoszelmélet

imához: 3 Biblia, Kempis: Krisztus követése, Mackintosh: Mózes I-V, Chambers: Krisztus mindenek felett

kis angol-magyar szótár

Nizzából a monacói Tengerészeti Múzeumba autóstoppal, 1970, kanyargós sztráda a tengerpart öblei fölött. Egyszerre riasztó látvány: repülőgép orral a vízbe, kétoldalt sugárban fröccsen a víz. Megnyugtatnak: erdőtűz a hegyekben, viszi az oltóvizet.

G. most meséli, egyszer ott, a Riviérán a leégett erdőben találtak egy szénnéégett búvárt. Mit gondolhatott utolsó perceiben, hogy mi történt vele?

Amikor tíz éve Gy. atya kirúgott, mert összevitatkoztam vele a gyóntatószékben, meg a Népszabadságban megírtam egy ferences rendi disznóságot; István atya kerülő úton, tapintatosan megüzente, elvállalná lelki vezetésemet. Utóbbi években ritkán jártam hozzá avval a kissé gőgös gondolattal, hogy problémáim nincsenek, csak ismert feladataim. Meg aztán délelőtt fogadott, bent a Ferenciek terén, ami elvitte egy munkanapomat, vagyis kettévágott egy délelőttöt.

Tizenöt éve vele voltunk Mária-zarándoklaton, Jugoszláviában. Most operációja után lábadozóban, félárbócon, több idővel. Este hatra mentem, a Jégbüféből vittem neki egy fagylaltot. Ülve fogadott, mankója kézközelben.

A Fioretti-közösség-, Kata-, a gyerekek dolgai.

Aztán az enyémek. Persze ilyenkor főveszély, hogy az ember kis kellemesen megoldható részletproblémákra koncentrál, hogy a fődisznóságokat sikerüljön elfelejteni. De ezt - remélem - magammal vitt, napok alatt épített listámmal elkerültem. Kérdések is:

- Hogy a kérőima nem tud több lenni nálam egy mondatnál. Keveset kérek, inkább hálát adok a helyzetekért, jóért, és a rosszért is igyekszem. Rendben van-e?

- Igen. Lehet rózsafűzért, középen egy igéből vett mondattal.

- Hogy reggel az egy órás imaidőt nem tudom saját gondolattal kitölteni, unom, olvasok ebben az időben, Katekizmust, vagy mostanában a Magyarázatokat a Mózes könyveihez.

- Már a 16. században kitalálta ugyanezt szt. Teréz.

- Erőltessem-e magamra az esti családi imát, amikor nem szívesen, mert épp nem vagyunk teljes békében egymással?

- Mi a közös imátok?

- Nem több mint egy fohász, és egy kötött ima, Miatyánk.

- Akkor ezt helyes tartani, hogy mindennek ellenére, mégis, itt, közösen... Egyáltalán, ne egy idealisztikus hibátlan harmóniához mérjétek magatokat, ami a legtöbbször nincsen is, tekintsétek egymást mindenestül, a terhekkel együtt is Isten nektek célzott ajándékának.

- Nem-igen van bűntudatom, nem is szoktam evvel hétköznap foglalkozni. Jószándékúnak látom magam.

- Világosan el kell tudni különíteni a bűnt az egyebektől. Ha ezt megteszed, és helyre teszed (bocsánatot kérsz Istentől) akkor megfelelően jársz el.

- A lelkigyakorlatokat kerülöm, nekem hígak, sok a beszéd, terhes az egész napos összezártság. Két-három mondatra volna szükségem, olvasva sokkal hamarább megkapom.

- Csöndes lelkigyakorlatot próbáltál-e? Kis csoportok. Pármondatos gondolatot adnak, s te magadban forgatod... A Németországban élő jezsuita Jálics(?) atya csinálja nyaranta Pécsen vagy Lányfalun, be kell jelentkezni hozzá.

- Nem ismerem. Ha imaidőben csöndben vagyok, sem-nagyon vannak használható gondolataim. Nem nagyon bízom benne...

Akkor fölsoroltam a bűneimet, majd beszámoltam neki,

- hogy életem tán legboldogabb két éve volt ez a kezdetben festményarchíválás, amiből aztán a CD-ROM lett, majd web-honlap. A mikro-depresszióim - hogy mire ez az egész - erősen ritkultak és hamar elmosta őket a tennivaló.

- hogy napközbeni istenkapcsolatom: egy ágy alatt megtalált anyacsavart, egy jó úszásidőt megköszönök, tényleg ajándéknak tekintek. Egy ujjhegyet talált kalapácsütést is.

Az imaközösség dolgai: közbenjáró ima kapcsán megszerettük az esti zsolozsmázást. András nagyon szép, az országra, az egyetemes egyházra vonatkozó imaszándékokat hoz. Aztán 20 perc élménymegosztás, merítve az elmúlt hét történéseiből, végül szentségimádás, áldozás. Rövidült a találkozó két órára, tizenhat éve még négy órát voltunk együtt hetente.

Ezt is rendben lévőnek találta.

Mindig vannak csodák. Harminc évig nem jutott eszembe, most igen, reggel beolajoztam műteremablakom forgórészeit.

Aug.22.

Nemigen megy a futás. Talán túléheztettem magam. Kata nyaral, hónapja napi három tea, meg élére állított lecsó: kenyér, közte kolbász, paprika, paradicsom - belesütve. Kiesem a szoknyáimból. Nem is ürítek. Nincs mit. Magamat emésztem.

Aug.26.

Zsúfolt napok: a szigetmonostori képekből jó néhány befejezése, kereteik színezése, fotózása, előhivatás, szkennelés, retus. Kínlódás a kompjuterrel, délután hétszer lefagyott. (Tényleg, nem tud valaki egy lelkiismeretes szerelőt?!...) aztán ide, a web-re az egész, meg is nézheted a képeket, az A/01/17-től kezdődően mind új!

- Az elkészült 14 kép keretbe, beárazás színes rajzszögekkel.

- A zsidótemető ajándékkép átadása jótevőmnek, választott. Annak a címe ez lett: Temetőkép hálából B. Gy.-nek. Ezt is megnézheted az új képek között, a 32-es.

- A váratlan képződött második változatot egyenlőre megtartom, talán majd egy aukcióra?!

Ez itt a reklám helye:

A/01/33 „Zsidótemető, 2. változat”

- Katának meglepetés (holnap érkezik a Balatonról): merthogy kinőtte, hát 18 folyóméter új könyvespolcot építettem neki, de az összes magnószalagjai is elférnek rajta. A szerkezet 30 éve nem változott, 2x4-es faléc, szögelve, diófapáccal. Gyerekkori fogadalmamat teljesítve, a polcok háta is szép (barna). (Mennyire fontos nekem mindenben az időfaktor.)

- Mi volt még? Mikivel kettesben, közös programok: orvoshoz, egyszer ebédet vittem neki a Sikló alsó megállójához, ahol hangversenyjegyeket árul. Zsófinál villanyszerelés.

- Három képet kiválasztok a Virág féle Mű-Terem Galéria induló kortárs anyaga kiállítására, már el is vitték.

Aug.27.

Esterházy vihart kavart cikkét kérték a klubban, másolnám le. Ennek kapcsán egy helyre gyűjtöttem az összes válaszcikket, és e-mail-en folytatott magánvitánkat is, 36 oldal. Sajnos az ő leveleit itt megmutatni nem volt fölhatalmazásom, pedig.

Aug.28.

Tegnap alkonyatkor biciklivel a Szigeten, Fabre: A rovarok környezte és viselkedése. (Kriterion, Bukarest, 1979) Kiváló, logikája és stílusa nyűgöz le annyira. 83 körül kaptam, most kerestem elő Kata könyvtárából, ezt sunyi módon nem kidobtam, hanem neki.

A languedoc-i kaparódarázs, hogy zsákmányát megbénítsa, nem kétlem, a tücsök vadászmódszereit követi, és fullánkját többször a nyeregszöcske torába döfi, azért, hogy a tori idegdúcot eltalálja. Járatosnak kell lennie a központi idegrendszer megsértésében; ügyeskedése, miközben eme bölcs műveletet végrehajtja, meggyőz erről. Ez valamennyi ragadozó hártyásszárnyú tudománya, a mérgezett tőr nem hiába adatott neki. Be kell vallanom, hogy ez idáig nem lehettem jelent a gyilkosság végrehajtásánál. Ennek a mulasztásnak az oka a kaparódarázs magános élete...

... Hál' Istennek! Minden kapóra jött. A hártyásszárnyú még elég távol van a fészkétől, és még mindig vonszolja az áldozatát. Csipesszel gyöngéden elszedném. A vadász ellenkezik, csápjával hadonászik, nem enged a szorításából... Van egy kis ollóm, amely rovarász felszerelésemhez tartozik. Előveszem és egy gyors kattintással elvágom a fogat zsinórját, a nyergesszöcske hosszú csápját. A kaparódarázs tovább igyekszik, de kisvártatva a hirtelen súlyveszteségtől meglepődve, megtorpan. A valódi teher, a hasas rovar hátramaradt, és azonnal helyettesítettem eleven darabommal. A hártyásszárnyú visszafordul, elengedi a csápot... és íme most szemtől szemben áll a kicserélt csalétekkel. Vizsgálja, körüljárja bizalmatlanul, majd ezt abbahagyja, lábait nyálával nedvesíti, dörzsöli a szemét. „Mi van? Ébren vagyok? Tisztán látok vagy sem? Nem tiszta az ügy!”...

(Jean Henri Fabre, az etológia egyik atyja, 1823-1915)

Isten most biztosan nem öl meg egy darabig. Ugyanis tartozik nekem. Nem átvitt értelemben, hanem 111 ezer forinttal. Túlfizettem az egyházadómat, most vonom majd le a következőkből.

És Isten soha nem marad adósa senkinek.

Otthonfelejtettem a fürdőgatyámat, a vetkőzésnél derült ki. Alsónadrág, de az a gyorsabb fordulónál lecsúszik. Így ma stílusedzés, elképesztő, hogy milyen széppé válnak a mozdulatok, ha lassabban. A balkéz húzását is sikerült, végig, megfelelően.

Amit még nem tudok: gyorsnál a versenyzők a forduló előtt tán egy fél-háromnegyed másodpercig is vigyázzállás pózban, hason-, „tenyerek a nadrágvarraton”.

A napi angol megy, eddig két gyilkosság, 88. oldal. 10,5 cm-t fogytam, (derékszíj kopásból) -, 78,05 kiló tornacsukában, tárcával és mobillal, megmértem. A futás ma nem ment végig.

Megérkezett egy nyári felvétel, a szigetmonostori művésztelepi csapat: Erhardt Gyula, fotós, az ő felvétele - én - Vödrös Gábor, festett - Nagy Géza és Fischer Balázs, festők.

Aug.29.

Tud-é többet adni a zélet?

Zavaros nap után alkonyatkor biciklivel a Dunapart- Margitsziget. Csomagtartóban a félig olvasott Graham Greene, és az önfölfújós gumipárna. Napfény, de a tölgyek alatt már őszi, hosszú árnyékok, a pázsiton vizslák rohangásznak. A padokon szerelmesek. Szél, igazi szél, már szinte hűvös.

Nem, ennél nincsen több.

Aug.30

El Kazovszkij interjú az augusztusi Új Művészetben. Tetszik, amiket, ahogyan megfogalmaz. (kiemelések dőlt betűvel tőlem:)

Én minden képet elsősorban absztrakt képnek látok... A kép energetikai egység, szándékosan és akaratlanul megválasztott ritmusok, arányok szövevénye... számomra nem annyira fontos, hogy a néző a jeleimet megfejtse, hanem hogy a kép robbanásszerűen hasson...

A motivumoknak önmagukban nincs jelentősége, a motivumelemzés inkább csak szociálpszihológiai, történeti, kultúrtörténeti adalék... Morandi nem csak bizonyos vázákat fest, hanem általuk totális világképet jelenít meg...

Ez is jó. A képet én mindig úgy értelmeztem, hogy valamire mutat („villanásra Isten köpenye szegélyét”) De igaz, hogy a kép is valami.

ha elmélyültebben akar foglalkozni a képpel, akkor gondolkozhat a jelek felfejtésén is...

...de a néző által kigondolt jelentések valószínűleg nem fognak hasonlítani az én saját rendszeremre, ezek mindig a néző történetei.... az elmélyült néző [nem engem, hanem] csak saját magát keresheti a kép segítségével...

Ezt a fogalmat sem használtam eddig, hogy t.i. a befogadásnak fokozatai vannak, és az alacsonyabb rendű is életképes. „Saját magát”... fontos.

...a festményben rejlő történetek összesűrítve jelennek meg, olyan ez mint a kristályba préselt idő...

Szép. Az időfaktor.

Barátilag meghívtak egy ebédre, mikor Kata még a Balatonon. Mondom, bocs, arra nekem nincs másfél órám. Most K. megérkezett, megfedd: csacsi, ez ürügy. Tudod milyen jó érzés egy nőnek, hogy a saját lakásában pár meghívott jól érezte magát...?!

Reggel a klubban: ... ami állatot ketrecben tartottak, én olyan húst nem eszem, marták egymást, én a dühüket nem eszem meg. A Nagycsarnokban egy helyen lehet kapni boldog csirkét, amiket kertben neveltek...

Aug.31.

A 01/26-os képet kapirgálom, majd 40 centisre vágom, talán így tovább. Délután kocsival Domin Karcsi, valahai belsőépítész évfolyamtársam szoborkiállítására, Vácra. Húsz éve nem járok arra, az új sztrádaszakaszon eltévedtem, a Hungaroringnél sikerült visszafordulnom a gyöngyösi útról. Hazafelé autóstop: matek szakos egyetemista, a deriválást és az integrálszámítás próbálom megmagyaráztatni magamnak. Tavaly olvastam róla a káoszelméletben.

És vége a nyárnak.

Mondják, az idei meleg volt.