Levelek Le Meux-be / 78

2001. szeptember

Szia J!

Szept. 1.

E-mail Esterházy Péternek

téma: vasárnap reggel

Reggel hosszabban a klubban, mert a zuhany alatt rákérdeztem a vegyi fegyverkezés dolgaira (legalább ezredes, nemzetközi szakértő). Hogy -gondolom- elavult irány, mert a harceszközök megsemmisítésére került a hangsúly. A vártnál bővebb magyarázatot kaptam, nagyon érdekes volt. (Közben a hajamat is megmostam.) Aztán meséli, 82-ben éppen Delhiben volt, mikor a könyvtárból az udvarra kitóduló tábornokok látványából arra következetett, hogy India hamarosan kész lesz atombombájával. Hazajőve beírta a jelentésébe. Két hónap múlva India fölrobbantotta első atombombáját. „És a hülye amerikaiak ezt nem tudták előre.”

Szóval erős késésben kezdtem a reggelit csinálni. Nálunk a teafőző bekapcsolásakor megszólal a Bartók rádió is. A Harmóniát olvastad. Megrendítő. "Apám igazán akkor lett magányos". A darázsjelenet. A kitelepítés.

Megvolt a reggeli, közben Kata is odaült, én a csempét kezdtem súrolni, mert nem bírok tétlenül. Hallgattalak. Aztán elhúztam a gázrezsót, és mögötte is.

A teljes műsoridő, egy óra a konyhában.

Amúgy is szombat a takarításnapom.

Deske

Ezt Kata találta a Népszabadságban,

a képszerkesztő leleménye:

a pápa a Siratófalnál, jobb felől Putyin úr. A két arc és a két kéz.

Szept. 2.

Nincs nekem szükségem a

CD-lejátszós hi-fi toronyra, elég egy magnós táskarádió. Délelőtt elajándékoztam.

Zenét csak munka közben, félfüllel hallgatok.

Ezen túl is körülnéztem dolgaim között, egy asztal, és 20 kiló egyéb hazugság szemétbe.

És: levágtam mind a kilenc lábkörmömet.

Szept. 4.

Tegnap 48 éve ismertem meg Dobszayt. Dózsa György úti lakásuk, 1953, bencés kiscserkész találkozó, nekem első alkalommal.

Bonyodalmak után ma a hatodik, és tán utolsó forduló: Katának gyújtásbiztos gáztűzhely, meglepetésnek indult. A sütője elsőre leégette a fasírtot. Most szerelő, bekalibrálni, valamint a tepsitér alá két (lesikált) tetőcserép. A Klubban ajánlották.

Szept. 10.

Tegnap megnéztem a www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu-t, van-e valami új apám haláláról. Az orosz adatkeresőbe VALI / DES / 1900- at kell beütni, rang: hadnagy, egység: ZSELZNODOROZSNIJTRANSZPORT. Oroszos barátom faxon: vasúti transzport. Stimmel, anyám mesélte, kórházvonatokat kísért Oroszországba, meg vissza.

És amit nem tudtunk, a fogságba esés helye: D.RABODERMATY, VENGRIJA. A D. az gyirevnyja, falu. Mi lehet ez. Arra gondoltam, az R kezdőbetű a cirillben is stimmelhet, és elég markáns. Magyar helységnévtár. És szinte azonnal beugrott: Rábagyarmat. Barátom megerősítette, az orosz-magyarban gyakori az o-a betűcsere. Anyám csak annyit tudott: régi egységéhez kérte át magát, de oda már nem érkezett meg, valahol a Dunántúlon, 1945-ben.

Reggel fél hat körül majd' mindig marad öt-tíz perc szabad, nagyon szeretem. Néha csak fotelben üldögélek, ma a Bartók kazettákat tettem át, jobban elérhetőre. Aztán délelőtt sok év után a Kékszakállú, az aranyosan tört-magyar Nyeszterenko-Obrazcova párossal. Szép, erős. És a szöveg is, ahogyan reménytelenül elbeszélnek egymás mellett. Ezt is át kéne gondolni, nem giccs?

Eszembe jut, húsz éve mesélte B. festő, a Főiskola tanári szobájában: a szebb Bartók tanítványoknak szabad volt a zongoraórán blúzukat levetve gyakorolni... és szodómiája, hogy a kacsa fejét fiókba szorítva.

Na most mit kezdjen az ember az ilyen információkkal, ha netán igaznak hiszi? Fájdalmas. Összeegyeztethető a nagy gondolkodóval?! Igen. És kisebb lesz tőle? Pontosabban: kevesebbet kapunk tőle?

Szept. 11.

Kínlódom a 01/4-es képpel. Nem megy.

Délután Zsófiéknak előszobafal, kalap-és cipőtartó fenyőlécből. A vállfatartó rúd gázcsőből. Három akasztó térdmagasságba, Kingának.

Szept. 12.

Vajon mi az én Word Trade Centerem? Az önzésem, ilyen egyszerű? Összefoglaló nevén egyetlen bűn létezik; engedetlenség. Mikor fog rám szakadni ötven, vagy mind a száztíz emelet. Az első tízet még valahogy.

„Azt hiszitek, az a tizenkét ember, akire Siloéban rászakadt a torony, bűnösebb volt?”

Gyönyörű volt alkonyatkor onnét felülről a tenger torkolata, az apró sziget a Szabadságszoborral, északnak meg a felhőkarcolónegyed, jól megkülönböztethetően az Empire State Buildinggel. A tetőteraszra nem engedtek föl - hat évvel később sem -, hogy viharos a szél. A panorámaszinten töltöttem az estét, néztem, ahogy az éjszaka lassan a város fölé, a fények. Körben üveg a padlóig, sőt, két szőnyegezett lépcsőfok lefelé, az üldögélők számára. Az alulbordás mennyezet valami erősen rücskös szürkével volt lefújva, gondoltam, a zajcsökkentés miatt. A kávézó és a mütyürke-árusokhoz is néhány lépcső lefelé, a belső oldalon. Apró copfos néger lányka forgatott izgatottan egy album méretű számológépet, ami nejlon-átlátszó volt, és tekerccsé csavarható. Elnézegettem a kapható képeslapokat is.

...és e-mail reflexiók a fentiekre:

1. Az önzés egy sajátos változatára is fényt derített az, ami történt. Az ötödik vagy hatodik gondolatom nézvén a BBC élő adását (az ablakon át láttam közben a koraőszi verőfényes időt) az volt, hogy jó, hogy "csak" emberek és nem műtárgyak voltak a Centerben, hogy nem a Modern Művészetek Múzeumába csapódott be egy repülőgép. Szégyenletes, de így volt.

2. ...mindenki megnyugtatására ezúton közlöm, hogy élek, a World Trade Centernek a közelében sem voltam, csak tévén és rádión követtem teljes döbbenettel az eseményeket. Tegnap délután megpróbáltam elmenni vért adni, de elküldtek, azzal, hogy jöjjek vissza néhány óra múlva.

Most ennyit, mindenki érdeklődését és aggodalmát köszönöm.

3. „New York magányosan álló gyertyaszál.”

4. 1990 tavaszán a családdal sétáltunk a Washington Avenuen. Tavasz-színe volt mindennek. Rózsaszínűek és opálzöldek voltak a felhőkarcolók, tiszta volt az ég. A CNN most mutatja az utcatáblát: Washington Avenue. Csak az első pár betű olvasható. A többit fedi a hamu.

Fotó 1978-ból: A World Trade Center tetején állok, az ég alatt, mellettem unokabátyám, aki pár év múlva elveszett a Himalájában.

Szept. 15.

Imaközösségünkben az áldozatokon túl könyörögtünk a terroristákért és azok hozzátartozóiért is, az Államokban élő arabokért, akik most nehéz helyzetbe kerültek, és általában az Iszlámért is. Hisszük, hogy Isten tudta és megengedte ezt a sátánművet. Hisszük és reméljük, hogy ezáltal sokak kezdenek egy tisztább életet. Emberésszel talán nehezen felfogható, de az Írás szerint hálát lehet és kell adni a történtekért.

Szept. 16.

A Kedves Utókor cöcög és csóválja a fejét, itt, a web-en hiányzanak kiállításaim alaprajzai, hogy annak idején melyik képet raktam melyik mellé. Tegnap beszkenneltem a rajzokat, meg most hajnalban. A MUNKANAPLÓ részbe kerültek: KIÁLLÍTÁSOK: alaprajz.

Ami új, a 1974-es Fényes Adolf termi kiállítást is sikerült nagyjából rekonstruálni, néhány régi fotográfia alapján.

Föl kéne tenni ide a 2002 októberi Ernst múzeumi kiállításom előrendezését is. Most, a reggeli mise elején elkalandozva is ezt formáltam, fejben. Csak az evangéliumra érkeztem vissza: a tékozló fiú története. Ezt viszont megkönnyeztem. Öregszem.

Szept. 17.

Most két napig asztalra teregetett festmény-repróimat nézegettem, a kiállítást rendeztem. Ki kellett kitalálni a stílusát is. Mégiscsak kiteszem a majd' négyméteres Nagy keresztutat, utoljára a Műcsarnokban volt, 81-ben. Valamint a Műterem-ikonfalat is, legyen súlypontja a teremnek. A keretek egyformák, és szinte csak két méret. Bokrokba csoportosítással kell ritmizálni, értelmezni, Szüts majd megint segít, remélem. Jövő héten megbeszélés az Ernstben, viszem a kész műtárgylistát a hozzájuk tartozó nevekkel, telefonszámokkal, valamint a rendezési alaprajzot.

(Ezt az alaprajzot most föltettem ide, a netre a MUNKANAPLÓ / KIÁLLÍTÁSOK-hoz,

a képtulajdonosoknak talán érdekes.)

Szept. 18.

Ez a jezsuita keményen fogalmaz arról a hit illúzióról, hogy az ember - igyekezettel - meg tudja valósítani (meg tudja váltani) önmagát. (Vagyis nincs szüksége Istenre:)

... a keleti kultúrákból átvette a jóga töredékeit, beépítette a kozmikus energiáról szóló tant, keleti elmélkedési módszerekhez folyamodik... néha úgy tűnik, nincs az a terápia, módszer, technika, amelyet az önmagát tökéletesíteni akaró ember el ne tudna képzelni.

Az egész mozgalom néha egy nagy vidámparkra hasonlít, tele színes léggömbökkel, ahol mindenki talál magának helyet, hogy fitogtassa nárcizmusát: beszélhet önmagáról, kiteregetheti belső világát, lemeztelenítheti magát minden szégyenérzet nélkül, sőt még büszke is lehet arra, hogy mennyire őszinte...

...hittel, meggyőződéssel végzik az emberek ezeket a terápiákat, csoportdinamikákat, jógagyakorlatokat, keleti meditációkat... pedig a módszerek legtöbbje eredeti összefüggéseiből kitépett töredék, alig átgondolt, felületesen kidolgozott...

...nem akarok egyoldalú lenni, segíthetik őket emberségük felkutatásában... akkor válik veszélyessé, ha valaki végső üdvösséget vár el tőle, ha azt hiszi, hogy a végső szabadságot meg lehet valósítani saját akaratunkból...

Hát, ami a maga-kiteregetést illeti, ebben én is jól állok - habár nem ilyen okkal-céllal -, evvel az egyszemélyes napilapommal...

Délután: Vasboltból tizenöt kulcs(függöny)karika, Miki függönyét elhúzhatóra.

Szept. 19.

Nagyszerű a műteremben ez az új, széles partvis.

Evvel azt mondom, nagyszerű az élet?

Szept. 20.

Felfüggesztettem az uszodai időmérést, mert percekre le kell állnom, mégiscsak fontosabb, hogy a medence szélén tornászó öreg barátnőkkel a Word Trade Center tragédia kapcsán egy-egy hitbeli kérdést megbeszéljek. A provokatív szent Pál idézet, hogy mindenért hálát kell adni.

Amúgy bár elszórtan, de ellátnak engem fóliába csomagolt házisütemény szeletekkel. Hete anorákzsebembe baracklekvárt töltöttem, ha jön az adomány, abba tunkolok.

Szept. 21.

Hallom, gyászmise New Yorkban az összes államvezető részvételével, és egyetlen szó sem a megbocsájtásról. Akkor ez csak egy PR rendezvény volt.

A szerencsétlenek.

Rakovszky Zsuzsát gyakran használom. (gondolatait)

Ezt speciel nem:

... A szép öregség?

Mikor a vízbe aprókat kavarva,

mint egy üvegvázát, magasra tartva

turbános teknőc-fejem, hogy a festék

le ne ázzon, a napi ötven hosszom

rónám szorgalmasan faltól falig,

s nyolcvan fölött hetvennek még alig

néznék ki? Aztán - töppedt öregasszony

protézis a pohárban, csillogó cső

etetget, vénám körül merő kék-

zöld folt a bőr, mintha láng nélkül égnék,

zsugorodom - s sehol az ápolónő...

Narkomán

Tanúsítom, a kép pontos. A vélemény nem. Igaz, egy narkomán szájába adja.

Nagyszerűek ezek a nyolcvanas öregasszonyok, receptekkel, Esterházyval és Chagallal a vízben.

Oravecz jut még eszembe, őt is nagyon kedvelem. Konfliktusainak magva, hogy oly gyakran rossz választ ad a kihívásokra. De a versei szépek.

Szept. 22.

Az lenne jó, a végén azt mondani: Megvolt. OK. Elég is volt.

Szept. 26.

Az Ernst Múzeum féloldalas tájékoztatószöveget kért, sürgősen:

Váli Dezső gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeum összes termeiben

60. születésnapja alkalmából

2002. október 13-27.

Reggeli futás közben Isten hozzám való figyelmét firtattam. Észrevettem,

szokatlanul jól bírom a távot. Elnevettem magam... 2001.9.25.

Szül.: 1942. Bp. / Iparművészeti Főiskola / Derkovits-díj / Munkácsy-díj / állandó tárlatunk Győrben.

41 önálló kiállítás; Műcsarnok, 1981, Ernst Múzeum, 1987, 1990, 1997.

195 mű közgyűjteményben.

Most olajképeimből válogattam:

1969-83 absztrakt évek,

1984-87 zsidótemető-témakör,

1987-től műteremábrázolások. Már sokan szeretnék, ha váltanék.

Eddigi 1510 olajképemből megtartottam 731-et. Kiállítok 80-at.

Képeimet nem engedem külföldre.

Minden munkám, és hétköznapjaim is: deske.hu

Reggelente hazafelé gyakran álldogálok az antikvár kirakat előtt. De már csak a távoli nosztalgia, hogy hajdan milyen fontosak voltak.... Mintha búcsúznék a könyvektől. Vagy csak árapály?

A MŰ-TEREM (Virág) Galéria mostani aukciós kiállításán fölmerült valahonnan ez a régi képem, A/70/4 Angyal a város felett 100 x70 cm, 1970 (halványan bosszant, hogy mindenki ahhoz gratulál, nem az ugyancsak ott látható három műtermes képemhez.) (Itt a reprón nem sok részletet látni a sötét háttérből.)

Rég láttam, most elmentem a Falk Miksa utcába megnézni. Ennek a képnek története van. Egy májspecialista főorvossal sétáltattunk együtt kutyát a hetvenes évek közepén, ő vette meg, háromezerért. Pár év múlva meghalt. 91-ben a Vizivárosi Galériában láttam a képet, eladásra szánva. Kölcsönkértem, hogy csinálnék neki egy tisztességes keretet. Meg is kaptam, de egyúttal eléggé át is festettem, avval felgondolással, hogy az özvegynek, ha eladja, úgyis mindegy, a vevő meg jobban jár. Most, tíz év után látom viszont újra, ki tudja, kié most. Most is kölcsönkértem, hogy a beütött részeket átlakkozom, de ezt a cég vállalta. Pénteken az aukció a Vigadóban, ötkor. Elmegyek, talán sikerül az új tulajjal fölvenni a kapcsolatot.

Szept. 27.

Bosszankodom, ma megnéztem a képet, nem lakkozták át. Holnap aukció. Majd az új tulajdonostól kell kölcsönkérni.

Most fejeztem be, pár napi munkával rátettem tíz, festőkről-képekről szóló cikkemet a web-re, a Mozgó Világban jelentek meg, 1992-ben:

Uccello, a szürrealista

Tornyai kontra Czóbel

Morandi

Czóbel Béla felesége (Modok Mária)

Utrillo szomorú volt

Klee, az apám

Vaszkó Erzsébet, aki zseni volt

Bonnard

Menyus bácsi (Tóth Menyért)

Váli Dezső

Ez utóbbi így kezdődik: Uccello cikkhez illusztráció

Régen várt pillanat. Szerződésben vállalt és keservesen írt sorozat tizedik, utolsó cikkét adom le ezennel. (A szerkesztőség pontosan be nem határolt összegű különhonoráriuma vár rám.) E búcsúcikkhez három téma is adódott. Mark Rothko, nagyon szeretem, a fotókat is elkészítettem hozzá, de üres képeiről kutya nehéz lett volna hat oldalt írni. Megírhattam volna honi kortársaimról a véleményemet. Mondjuk, csak a jót. De barátaim figyelmeztettek. Talán, majd, egyszer. Fölvetődött Vojnich Erzsébet neve is, szerkesztőm is helyeselte. Beleillik a Modok Mária - Vaszkó Erzsébet vonalba. Meg amúgy is, festményeimhez témát, és megannyi mazsolával meghintett vegyes gyümölcsfagylalt-vacsorát kaptam tőle. Legutóbb azonban még süti sem volt, csak parizer uborkával. S akkor, végül, egy név tolult agyamba, minduntalan föl-fölbukkant, nem menekülhettem, a kerekek is azt zakatolták, váli, váli. Hogyan is felejthettem ki, Bonnard és Morandi között?!

Neve nem a teljes ismeretlenség homályából bukkant elő. A magyar sajtó...

Kicsit édeskés. Ma talán másképp írnám.

Megtalálod őket a KÖNYVEK-nél legalul: CIKKEIM... / FESTŐKRŐL 10 CIKK.

Szept. 28.

Péntek este, most jövök a Vigadóból, a Virág-Galéria aukción az Angyal a város felett 420-ról fölment egymillióra. (Ebből nekem 5% jár.) A vevőnek a széksor közepébe beküldtem egy előre megírt levelet, hogy szeretném a képet lelakkozni. Rábólintott, intett, majd hív. Hazasiettem, egy nagyon szép Tóth Menyhértet láttam még, 7- vagy 800 ezerért ment el. Nem igazságos.

Szept.29.

Befejeztem az Oeuvre-CD / weboldalam átalakítását. A „KÖNYVEK” alá, egy helyre az írásaim. Válogatás. Még 1972-ből is találtam, és betettem valamit: Makovecz Imre - Sáros László - Gerle János építészek kiírtak egy magánpályázatot Minimális környezet címmel. Egy délután vagy huszan gyűltünk össze egy budai lakásban, ki-ki fölolvasta magát. Főleg fiatalok: Csete György és az őrült, szalagházas Zalotay Elemér, a rég meghalt Borz-Kovács az Iparművészeti Főiskoláról, aki engem '60 körül Kassákhoz fölvitt, Mezei Gábor belsőépítész egy zseniális novellával, Beke, Jovánovics szobrász, a Pécsi Műhely képviseletében valaki, Sáros András grafikus, Csalog Zsolt, valaki tört magyarsággal Csehszlovákiából, és több festő is: Méhes László, Kéri Ádám, Pajzs László.

Kik-ki hozta a maga dilijét, Borz kartonpapírból formált lakóházat, Sáros Laci gyerekboncolás fotókat, a rég külföldre szakadt Méhes koncepttel jött, Makovecz építészi álmairól írt.

Valami hallatlan módon a szövegeket ki tudták nyomatni, egy példányt őrzök.

Az angol rezümé szerint: „V. a gyakorlati kereszténység köznapi programját adja...”

Naívság keveredik benne a később csakugyan megvalósított ideáimmal.

- az emberek nem úgy élnek, ahogy élhetnének

- az emberek egy része ordítóan nem úgy él, mint élhetne, többek között nem jól lakik

- néhány hivatás, bár a legtöbb próbál ezen segíteni: papok - építészek - búzanemesítők

- embereken akarunk segíteni, de ehhez önmaguk belső segítsége is szükséges (ezért reménytelen némely harmadik világbeli ország segítése)...

- tartsunk rendet, évenkénti nagy szelektálása dolgainknak - ne gyűjtsünk könyveket, mert megszerezhető, nem igaz, hogy mindet olvasod, megköti érdeklődésedet, utódodnak úgyse kell

- két év alatt le lehet szokni arról, hogy az ember kötődjék a tárgyakhoz...

- egy héten egyszer takaríts, és minél felületesebben

- barátaidra szánt időd egy részét csoportosítsd át: levelezz, koncentráltabb

Szept. 30.

Javul az idő, és munkabefejeztem hangulat: délután biciklivel a Margitszigetre, angolozás. Világháborús krimi az SS egyenruhába bújt angol felderítőkről. Már a felénél tartok.

Szégyenkezve mosolyogva visszafogadtam hónapja elajándékozott hifi-tornyomat. Barátnőm bölcsebb.

Pedig belenyugodtam. Nem szoktam megbánni tévedéseimet. Ha ezt nem, csinálok mást, tudom.

Este már kétfelől kétféle madárfütty szólt. Holnaptól megint az aranyos Obrazcova, tört magyarságával a Kékszakállúból: „Add a kulcsot, mert szeretlek!” 1981, Ferencsik vezényelte.

Vasárnap, ma sportnap. Az 1200 futás és úszás már megvolt, délelőtt a Szabadsághegyre, séta Robiékkal. Hanem este újra uszoda. Hogy rövidre zárjam a dolgot, fölajánlottam, és este kimegyek Sashalomra, aukción most megvett képem gyűjtőjéhez, az Angyal...-t lelakkozni. Az új tulaj 18-ra ússza az ezret. Lakkozás után megyünk az Elektromos pályára, uszodába, fürdőruhát viszek. Nem hiszem el neki, ez nekem 22,6 perc, majd beállok mögé. Ha beledöglöm is.

Sürgős, interurbán üzenet Katának, hozza föl Kékkútról a gumicsizmámat. Reggel megállapodtunk egy orvossal az öltözőben, képért magávalvisz egy többnapos vadászatra. Képem egymilliós aukcionálását meséltem neki, nem véletlenül.

Ígértem, nem kell aggódnia, végig néma leszek. Az erdő. Különösen a magaslesen éjszakázás. Ő hét jégeralsót szokott ehhez vinni. Majd én is.

Uszodából hazafelé meg szoktam nézni a kirakatban a dollár árfolyamot, Szüts gondjaiban osztozva.

Ma odaérve - elgondolkozva - keresztvetésre emeltem kezem.

Délelőtt András egyhónapos izlandi kirándulásáról mesélt. Akkora a sziget, mint Magyarország, 250 ezer lakossal. Turizmusból és halászatból élnek. Egy út van, körbe a szigeten, nem mindenütt aszfalt. Utat nem építenek, mert úgyis elmossa a víz, vagy a láva. A sziget belseje lakatlan, lakhatatlan. Tundra, növényzet néhol, egyszer találtak egy erdőre, másfél méter magas fákkal. Kövek, hegyek, gleccserek. Barátjával kettesben voltak, húszkilós hátizsákkal, több napra való vízkészlettel, reggeltől estig gyalogolva. Viszont gomba mindenütt nő, a főváros főterén is, egy hónapig főleg azt ették. Nyárforduló, a hőmérséklet nappal 10 fok, este kettő. Éjjel is nappali fény, nehéz volt megszokni. Sátorral, néha két napig nem láttak embert. Turistajelzések vannak. Időnként egy-egy menedéknek épített ház a turistáknak, kályhával, főzés lehetőséggel és élelemmel. Becsület dolga, hogy abból nem vesz, aki nincs rászorulva. Életmentő vésztartalék.

Egy reggel elindultak egy fennsíkon, hogy estére elérik a szemközti sziklacsúcsot. Estére a szikla ugyanolyan messze volt még. A színperspektíva nem működik, nem kékül, ami távoli. Van többszáz kilométer széles gleccser is, egész hegység van alatta. Egyszer bejutott az egyik alá, csikorgás és moraj, ahogy a lecsúszó jég a hegyet eszi.

Északnak folyik az óceánba egy nagyobb folyójuk, megnézték. Vagy 10 méteres partfalak között. A geológusok szerint ez a szurdok három nap alatt keletkezett. Egy vulkánkitörés megolvasztotta a fölötte-jeget, és elég sok víz indult el egyszerre lefelé...

A földön repedések, bele lehet esni. Többszáz méter mélyek, némelyik gőzölög. Ilyen lehet a pokol, mondja. Meg hogy Grönlandra kéne elmenni, az még ilyenebb.

A lakók a század közepéig nagyon szegények, hirtelen gazdagodtak meg, halászatból. Még zárkózottak, barátságtalanok. Ez annyira nyilvánvaló tény, hogy az útikönyvekben sem lehet az ellenkezőjét írni: „aki viszont barátságukba keveredik, avval nagyon...”

Hát ezt már nem fogom látni. De a fotókra kíváncsi vagyok. Még talán Írországba lenne jó eljutni. Annyi gyönyörűt mesélnek róla. Gondolom, az sem Európa.

Vasárnap este, második uszoda után. A kép lelakkozva. Új gyűjtő-ismerősöm életem legjobb idejét hozta ki belőlem 33 méteres medencében, így is egy teljes kört vert rám. Az én időm 19:53.06 ezren, gyorsan hívtam Szütsöt, úszott-e valaha jobbat.

(Lehetetlen. Nyáron naponta mértem az időmet, ez két és fél perccel jobb. okt.13.

Talán mégsem. Kecskeméten most, 2002 márciusban 20:36 volt, ezerre átszámítva.)