Levelek Le Meux-be / 79

2001. október

Okt. 2.

Szia kedves J.! Utolsó ötössel kezdődő születésnapom! Családtagjaimat arra kértem, időt, és csak időt ajándékoznának nekem. Mikit web-oldalam kezelésére akarom megtanítani. Kata, hogy dobja ki, ami lerakódott a kinti polcokon.

Kaptam egy üveg édes likőrt is, nincs szükség rá, kiöntöttem..

Egy közös ebédre lehetett csak a családot összevakarni. Zsófiék, Kingástúl, édesanyám. Kinga gagyog, gyönyörű gyerek. Szeret valamit mindig hurcolászni, hoztam neki kuka mellől egy nagy fehér flakont, ülőkének is jó.

Ilyenkor az Ároni áldást szoktuk elénekelni.

Áldjon meg téged az Úr

És őrizzen meg tégedet

Világosítsa meg az orcáját terajtad

És könyörüljön terajtad...

A kultuszminisztertől dísztávirat. Fura.

Okt. 3.

És jövő ilyenkor az Ernst-kiállításom. Plakátnak most Szüts öt évvel ezelőtti tervének adaptációját gondolom. Őrzi az előző 25 évem sok-sok plakátjának hagyományát, de talán tényleg szebb. Legalábbis a két Miklós az előzőeket rémesnek mondja. Milyen baromi jó ez a photoshop-program, hogy ezt így röviden össze lehetett dobni!

Okt.4.

Többnapos munka vége. Eddig a festményeknél 700 helyen ez volt: s, d, sbo. Most: 6x6 dia, 24x36 dia, CD-n. Opusztáblázataim alkalmassá váltak (SQL vagy D-BASE?) adatbázissá alakításra. Nem kell három helyre beírni, ha egy képemet megmozdítják.

És: (gyűjtők kérték) a kép mellett összes adatát is meg lehet nézni.

Most már csak ember kéne, aki megírja ezt a kis segédprogramot nekem.

Délután a ruhaszárítókötél korszerűsítése a gangon.

Okt.5.

Most, hogy a hatvanadikba léptem. Hajnali kettő. Nem tudok aludni és hülyülök is: opuszjegyzék táblázatokban hibakeresés a program adottságait kihasználva. Ha ideiglenesen első helyre átteszek egy adatoszlopot, majd az egész táblázatra ráküldöm a TEDD ABC-BE parancsot, mindenféle hibák automatikusan kicentrifugálódnak. Így, visszafelé, már minden nagyon egyszerű, hosszabban taglalnám, mert boldog vagyok vele, de nem illik.

Evvel most megtalált módszerrel még régen fölfűrészelt képet is találtam a megnézhetőek között.

S melléktermékként mindössze néhány gombnyomás, és megvan, tök biztos:

olajkép eddig 1486, létezik belőle: 729.

Konstans templomi koldusunknak ritkán adok, bár akkor ezret. (Ez az egyházi tizeden fölül, mert magánadomány.) A közbeeső napokon jól megnéz.

Nálatok van templomos koldus? Vagy a franciáknál ez nem divat? A gyerekeket mire tanítod ez ügyben?

Azt mondja ez a jezsuita:

Az aszkézis kulcsfogalma: az ember nem akar semminek rabja maradni,

hanem saját életének akar ura lenni.

és:

Elfelejtettük a magány értékét. (Nem azonos a magányossággal.)

Okt. 7. Minap közzétettem itt tíz festőről írt cikkemet, a KÖNYVEK Ž CIKKEK alatt. Elemeztem ebben Vaszkó Erzsébet A gyűjtő c. fantasztikus kis olajpasztelljét is.

Most egy barátom fölhozta az eredetit, eddig csak erről a repróról ismertem, rögtön bevittem a gépbe.

Van különbség.

A fotós rendszerint lusta a keretből kiemelni a képet, így a baloldali fehér folt egyszerűen lemaradt. Alul a kézbe vágott bele. A színekről nem is beszélve. Bár a barnára torzított változat itt most szebbnek hat.

Így, és ennyire ismer(het)jük Kleet is. A Seefahrert.

Okt. 10.

Sikerült becserkésznem egy igazi programozót. Minden előkészítve, szeretnék adatbázis rendszerre áttérni az opusztáblázatokról.

A szívesség munkával mindig baj van. Most kalkuláció, határidő, honorárium.

Ennek kapcsán íratok egy (negyedik) új programot az oeuvre-cd-hez. Nem leszek ezentúl az internet explorer szisztémához láncolva (állítólag hosszútávon jövője kétséges), sőt, öt-tíz év múlva is bármi új keresőrendszerhez is könnyen hozzáigazítható lesz(ek).

Okt. 11.

Uszoda. Próbálom leszoktatni öreg(ebb) barátnőimet a fekete színről:

-Tudja, ez a fürdőruha inkább temetésre való!

Fölszabadítottak, elmondhatom a Vaszkó-kép történetét. Gyűjtő barátom elhozta nejlonzacskóban, számomra akarta megvenni, tudja, hogy Vaszkót zseninek tartom, és ez csakugyan jó kép. Mindössze a 82/21-es képemet kéri cserébe. Nézegessem a képet két hétig, aztán úgyis odaajándékozom a Nemzeti Galériának.

Lélekismeretből jeles, pontosan ez történt volna, ha nem ragaszkodik a 82/21-hez, Igen, szerelem, az egyetlen, amit őrzök.

Fölhívtam a Kiscelli Múzeumot, majd a Nemzeti Galériát, ha nagyon kell nekik, a tréfa kedvéért is, talán meghozom ezt az áldozatot. De a kép mindössze 32 centis, kicsi szerintük állandó kiállításhoz. Maradjon magángyűjteményben.

Így most pár napig (ingyen) örülök a látványnak, közben keretéből kiszedve megtisztítottam az üvegét, hamarosan jönnek érte.

Okt. 12.

Emlékszel még az Ernst Múzeumra? Nehéz fekete vasajtó a Nagymező utcáról, fehérmárvány előtér-folyosó, hátul törtkarú lépcső az emeletre. A fordulóban Rippl-Rónai üvegablakai.

Tudod, jövőre a kiállításom.

Kitaláltam, mennyivel más az antré, ha itt lent kiteszem régi kiállításplakátjaimat. Rögtön világos, hogy gyüjteményes. Kompjuterbe CTR+F (FIND) : PLAKA Vagy huszat találtam a naplóba belehajtogatva. Az első 1970-ből. Károlyi Mihály Eötvös klub, megnyitja Bálint Endre...

Válogatás, tizennégyet rakok ki. Másnap fénymásolat a Király utcában, egyforma méretre. Csak fekete-fehér, de így még jobb is utca,

Hogy oldottabb legyen a sorozat, egy apró is falra kerül, gyorsúszós fotómmal: a Lukácsosok számára készült, akik a faliújságon erről be tudtak azonosítani.

Ez is megvan.

Délután újabb plakátot terveztem. Nincs igazán kitalálva, de a régiek köteleznek a formátum tartására. Vagy nem. Amit október elején föltettem ide megmutatni neked, tán jobb arányú. Csak nem akarnám ugyanazt a fotót kétszer elsütni. Ez még a Napló címlapján volt. Egy jó új műteremfotó kéne. Csak egyáltalán nem biztos, hogy egy év alatt összejön. Tíz éve ez a fotó, azért sikerült, mert nem vettem észre, hogy balfelől egy asztallap sarka belelóg a képbe, ami ráadásul teljesen életlen.

Katával Győrbe a hét végén, gyűjtő barátom akarta megmutatni új épületszárnyát, amit egyebek mellett kilenc válija miatt épített. Ikonfal vagyok egy kellemes kerevet felett.

Vonattal mentünk, kevésbé fárasztó, és lehet közben olvasni. Káoszelmélet, egy év után, nagyon élvezem:

A turbulencia problémája gazdag múltra tekint vissza. A nyugodt, sima áramlás egyszerre forgókra és örvényekre bomlik. Vad mintázatok szabdalják a határt szilárd test és folyadékok között. Miért? Egy történet szerint Heisenberg a halálos ágyán azt mondta, két kérdést akar feltenni Istennek: hogy miért van relatívitás, és miért van turbulencia, majd hozzátette: „Valójában azt gondolom, az elsőre talán tudja a választ.”

Egy fejezet szól erről.

Azt mondja a 30. zsoltár:

6. Mert pillanatig tart haragja, de

élethossziglan jóakarata... (Istennek)

Elbűvölő ez a gyönyörű, naiv ószövetségi antropomorfizálás. Először dühös, markolássza a trón karfáját...

Okt. 13.

Mióta egyszer láttam, vágyom egy SOKZSEBES vászonmellényre. A múltkor látott nagyon is megfelelne, most elszántam magam. Be a Vörösmarty térre.

És van. PONT OLYAN, és gyönyörű. Fölpróbálom, tökéletes.

És akkor az ismert fuvallat, hogy minek. Gazdagon meghalni. Elmenekültem.

Okt. 14.

Kezdem a műtermet a jövő évi plakáthoz fotózni.

Okt.16.

Két napot fotóztam. Próbálkoztam reflektorokkal is deríteni, végül maradt a természetes megvilágítás. Először minden keretet és képet elhordtam, de az üres tér teátrálisnak hatott.

Aztán a kompjuter-munka. Most itt tartok. A betűméreteket photoshop programban nem tudom pontosra, azért az az x betű ott. Majd Szüts egy perc alatt, de előtte jól letól, hogy rosszak az arányok.

Okt. 18.

Influenza vagy mi, ágyba kaptam az ebédet. A szervezet tudja, mire van szüksége. Ugyanis elvesztettem a munkám- napjaim ritmusát, túl sok minden zsúfolódott össze. Rossz az autó, rossz a PC, Zsófi, Miki, satöbbi. Asszisztálni gyermekeim elkerülhetetlen tévedéseihez, amin át kell esni, amin én is átestem, bár másképpen. Fél éve elveszett a Pallas lexikon nyolcadik kötete az előszobából, botrány. Menjek-e egy igen olcsó bécsi múzeumnéző autóbuszútra, aminek egyetlen előnye, hogy Miki egy teljes napra össze lenne velem zárva? Mint legutóbb Rómában. De délutáni alvás nélkül ez majdnem elviselhetetlen. És: nagyon nem érdekel az új kortárs múzeumcentrum. Egyszer jártam Velencében, harminc éve, épp Biennálé, nem néztem meg. Talán védekezés is. Iszonyatosan korszerűtlen vagyok ezek között. Igaz, Kondor azt mondta: „Remélem, nem vagyok modern.”

Szóval, meleg takaró alatt (ágyneműt negyven éve nem használok) Cold Harbour „Blood, bullets and breathless prose from his master”, estére befejeztem. Néhány kulcsmondat szótárral. Kedves kis zsebszótáram, a negyedik. Hármat annak idején elnyűttem.

Okt. 19.

Lábadozás. Hetek után kezdem a munkát, palettát kapirgálok. Ez a legjobb az egészben. Persze, affektálok. Van erre magyar szó? Mesterkélt viselkedés, szenvelgés, kényeskedés. Rutinpánik a festéstől. Ilyen borús időben nem is szabadna dolgozni. Valahol egy javítható villanykapcsoló? Nyugdíjban majd a diáimat rendezgetem. És összeismerkedem az unokámmal. immal. Már útban. Oda kéne figyelni.

Igaz, fiammal is csak beszélő korszakában szoktam össze. (Aztán négy éves korától csendben búcsúzom.)

Hanem találtam valamit. Évtizedes gond. Nézegetem ezt a félkész Műterem fehér képpel-t. (Fehér kép már rég nincs rajta.) Lehet, hogy kereteim koporsódeszkák, nehézkesek, de pont azt mondják, amit mondani szeretnék. Pontosan nem tudom, mit. De mégis.

Okt. 21.

Szilágyi Lenke fotóit néztük meg Mikivel a Mai Manó Galériában. Mindent megnézek tőle. Néha láthatóan unja, hogy mindent meg tud csinálni, és kimódolt helyzeteket teremt. Középkorú asszonyság üldögél egy gleccser oldalában, mintha bevásárlószatyorral, hogy csinálta? Lánchíd, az úttesten fölborult bicikli, előtérben egy macska? hiúzféle? bámul rád. Kitömött, gondolom.

Ettől eltekintve erős, feszes. Szerettük.

Okt. 23.

Utolsó percek, biciklivel és Rakovszky Zsuzsával a Szigeten.

Nem mondom, hogy értem, de gyönyörű:

Komor boldogság, aszkézis, mely szerelem:

csak a reménytelen őrzi magát.

A Vérmezőn át, naptalan reggeleken

látom, mint ragály, fekete láng

terjednek a borókák. Mint zörgő héjban sötét mag

- kettéharapva tűz - úgy hordozza az évszak

ellentétét: a monotónia

húsában extázis - villámló ideg lakik...

(Nagyböjt)

Aztán hazafelé a Bem téren át, egyetemisták fáklyásmenete, tömeg. És két diadalmas fehér Yamaha rendőrmotor között egy öreg, butaszürkére mázolt TEFU teherautó a járda mellett, amivel 56-ban-

Utálom, hogy Zsófi nem kér enni, de elhaladtában beleeszik a konyhában a lábosba. Megteremtendő békémet, most én is belenyaltam. Jó ez a hagymáskrumpli.

56-os emlékművet avatnak velünk szemben, a Mammut2 oldalában. Reggel szóltak a Lukácsban. A család megy, talán mennék én is, de váratlanul jól megy ez a 01/30-as. Annyira, hogy Magyar műterem címén gondolkodom. És még csak nem is Egy magyar műterem. Órája még, hogy fölfűrészelésére várt... Nehezen elviselhető ez a teljes alinearitás. (Közben a Concerto, kazettáról, bömbölve.) Igyekszem majd hamarosan megmutatni neked, addig is néhány új fotó a FOTÓK-nál.

Mikinek javasoltam, vigyen gépet, és mondja el három fényképben véleményét az ünnepségről.

Október 23, 1989., a köztársaság kikiáltása. Véletlen éppen aznap írtam bele a bibliámba:

„ELLENEMONDOK a búsulás és szomorúság démonának, a rezignáltságnak

Jézus Krisztus nevében,

és megköszönöm melankolikus lelkialkatomat.”

Okt. 25.

Ez a fehér por. Elejétől úgy gondolom, sokkal fontosabb történet, mint a toronyrombolás. Amerika fölényérzete-, most kezd majd önismeretet, toleranciát-, úgy értem, igazit.

Tegnapi Népszabadság. Szeretjük az ilyen híreket:

Szombaton 101. elveszetett futamán van túl Q. Crossett, a világ legsikertelenebb versenylova, miután hatodik helyen végzett az angliai Wetherbyben rendezett, róla elnevezett futamon ...viághírre tett szert, és saját weboldallal rendelkezik.

Október 25, ha nem tévedek, a Kossuth téri tömegbelövés napja. Erről van emlékem. A Körtéren, a szent Imre szobor előtti parknál emberek ácsorogtak csoportokban, vita, beszélgetés. Motorkerékpár megáll, egy bőrdzsekis fiatalember:

„Tüntetés lesz a Kossuth téren ...órakor. Tudják mik a követelések...” -sorolta, aztán elviharzott. (Ennyire emlékszem.)

Mostanában olvastam, provokatőrök irányították oda az embereket.

Okt.28.

Napok óta nyűglődés a PC-vel. A nóném alkatrészek miatt labilis volt, ördögien fura hibákkal. Vírust is találtak, a fene egye meg. Most új alaplap, processzor és memória. De még nem minden működik, képeim beetetésével most sokat kínlódtam.

Megnézheted az új termést, illetve kettő még tavalyi: A/00/08, 00/44, aztán 01/01, 18, 19, 22, 23, 25, 26, 27, 30, (Magyar műterem) 31, 32, erről ez csak egy sokkal jobb felvétel.

Mi van még. Reggel már csak 4 fok. Vettem egy csodálatosan könnyű, meleg pulóvert, nagykabátban nyűgös lenne futni.

Mit kellett a futáshoz még átállítani:

1. Nem egy tized rózsafüzér közben, hanem 1200 méternyi. Vagyis amennyi belefér.

2. Keksztartó- és gyógyszeres dobozaim kibélelése textillel, hogy ne zörögjenek. Két keksz jár mise után, úszás előtt. „Hogy ne éhgyomorral.”

Annyira örülök, hogy most uszodából hazafelé is futok. A boltig. Mert onnét szatyorral.

A pulóvert hol tompalilának, hol hidegszürkének látom.

Tudod, hogy a zenéhez hülye vagyok. Bachot tök unom. Csak Bartók. Hanem mosogatás közben felkaptam a fejem egy hegedűszólóra. Elég hosszan nyomta. Aztán még mindig. Már kész voltam a lábosokkal is, akkor leültem, hogy kivárom a végét. Bach: E-moll szonáta.

Ezt valahogy megszerzem.

Okt. 29.

Örülök, hogy a kis Steph.-nak ennyire fontos a képem! Ez jó.

A nappaliba meg lehetne egy jó Klee-reprót szerezni, nem?! Mondjuk a Seefahrert.

Tegnap éjjel a Duna TV-ben: a Hamu és gyémánt, húsz év után, tán hatodszor. Miki is nézte.

Mitől volt megint olyan megrendítő? Hogy negyven év előtti magamat néztem? Hogy az én évjáratomnak a háború még zsigereiben? Alapfelszerelésként melegzokni, zseblámpa, spárga, bicska, csajka? Hogy minden gondom-búm nevetséges onnét nézve? Hogy látványosabb-egyszerűbb valamiért meghalni, mint valamiért élni?

A hetvenes évek elején meg is akartam festeni. Persze absztraktice. Hülye ötlet, csak hát az ember az egyetlen gép, ami rosszul betáplálva is jó eredményt produkálhat. Nálam ugyan nem így történt.

1972-ben írt levelem egy rég meghalt műgyűjtőnek, Dévényi Ivánnak:

„...még másfél hónapot a kecskeméti alkotóházban. Egy ötlettel jöttem le ide, amit elkezdtem azóta, négy 90x140-es vásznon:

1. Maciek akcióban a jeep ellen /munkaláz/

2. Pálinka a bádogcsajkában /a múlt/

3. Futás esőben a lánnyal /remény/

4. Maciek haláltusája /egyedül/

ezen dolgozom, illetve a fenét dolgozom, csak topogok, mint az öregemberek a napon, nem megy...”

Egyik képet sem sikerült megcsinálni. Az utolsó vásznat 11 év után dobtam ki.

Igaz, közben megtanultam a Bach h-moll svitet altfurulyán. Sajátos ritmusokkal, mert nem ismertem a darabot. Mikor aztán egyszer a rádióban... az én változatom sokkal jobban tetszett.

E korai zenei próbálkozásaim félbemaradtak, mikor bernáthegyim a furulyahangra vonítani kezdett...

A minap az uszodával szemben egy irodát szanáltak. Volt ott a szemétben egy méteres Miró repró is, fémkeretben. Most Kinga unokám szobájában, s hallom, követelte, tegyék közelebb hozzá azt a Míjjót.

Aztán zsírkrétával továbbdolgozta, az üvegen át.

Okt. 30.

Megint zene, érdekes.

Kata megkért, egy CD-t másolnék át. Voces Aequales: OFFICIUM DE CRUCE; zsolozsma a keresztről, de semmi több adat, csak a nevek, öt férfi. Gregoriánfélét (nem értek hozzá) énekelnek a Frangepán utcai református templomban. Hát, ilyet kéne mise alatt. Magamnak is lemásoltam. Az ég zenéje, csodás.

Sajnálatosan közben fennhangon kurvaanyáztam két óra hosszat, az új CD-író program. Elsőre másodikra harmadikra nem sikerült átvenni, több oldal jegyzet, míg a végén.

Amúgy ez a nap is a kompjuter rendbehozatalával ment el, két órát dolgoztunk a rendszergazdával, talán most evvel tényleg vége. Júniustól kínlódom vele. Most föltették (és bárkinek lemásolom) az állítólag legjobb vírusirtó programot is (NORTON ANTIVIRUS 2001), jelenleg október 26-i aktualizálással, amit a netről lehet frissíteni, szakértelem sem kell hozzá. Ha valami disznóság bejön, azonnal nagy piros fölirat.

Kedves J, mutatok valamit, lehet hogy ez zenét tanult embernek érdektelen, vagy ismert, én harminc évesen találtam ki magamnak, amikor kottaolvasni és furulyázni tanultam, könyvből. Esetleg gyerekeidnek?!

Egyszerű népdalokat furulyáztam, de néhol gond volt a sok félhang. Olyan hangnembe igyekeztem őket áttenni, hogy ezek csökkenjenek. E logarlécen az egészhangokat fekete félkörrel jeleztem, s ahogy a két lécet egymás mellett csúsztattam, az volt a jó hangnem, ahol sok teljeskör rajzolódott ki, vagyis sok egészhang szerepelt. (A két fekete csík közti területet kell figyelni.) Érthető ez így?

1. Alapállás, a két oldal azonos, a hosszú fekete vonal az alaphang, a C.

2. Amikor a C-ből H lesz, akkor sok a félhang.

3. Ha viszont G, azt megint könnyű lejátszani.

Gábor barátom (gépészmérnök tanár és Babits szakértő) tegnap elkísért hazafelé a Lukácsból, de végig Szentendrei szigeti telekbekebelezési ügyiről mesélt, dialógus helyett. Ma is jött, s tán jóvátételként, képcímadási szokásaimra kérdezett rá. Majd néhány mondat után felhőtlenül áttért a borsóválogató géphez tartozó pneumatikus tartályok szerkezetére, s arról-, vidáman, hazáig. Meg-megállva, térdére emelt táskájára rajzolta ujjával a magyarázóábrákat.

Ámulva élvezem derűs kiegyensúlyozottságát.

Okt. 31.

Hónap vége, fordulunk az őszbe. Vasárnap Pomáz fölött a Kőhegyen már sárga lombok alatt ballagtunk.

J.! Ha csimotáidat (csemetéidet) magyarra tanítod, ezt vésd a fejükbe:

ÁRVÍZTŰRŐ TÜKÖRFÚRÓGÉP

Ebben minden magyar betű benne van.

Antikváriumban megtaláltam a Pallas 8. kötetet. Méregdrága volt, nyolcról lealkudtam hatezerre (kapitalizmus, utálom). (Az egész sorozatot meg lehetne kapni ötezerért, CD-n.)

Egy hiányos lexikon olyan egy lakásban, mintha folyik a WC., vagy sötét van az előszobában, nem?

Egy fentebbi jegyzetem váratlan gyümölcse: e-mailen egy ismerősöm fölajánlotta az E-moll szonátát!