Levelek Le Meux-be / 80

2001. november

 

Nov. 1.

Szia J.! Jól pofáncsapott ma reggel Chambers. Nagyon régen érintett meg valami a hit dolgaiból. Nem szeretjük a szenvedést. Ez a radikalizmus mindent a helyére tesz.

„Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok.” 1.Kor. 6, 19

Az olyan embernek, akit Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, „külön világa a világban”. Isten betör magánéletébe, és átjáróvá teszi Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Krisztussal...  A velünk történő dolgok nem személyünket érintik  - Isten mégis általuk von be szorosabb közösségébe. Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel megváltói művében...

Isten először a rideg valóságra ébreszt rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak hogy ő elérhesse célját. Miért ne járnánk szívettépő szenvedésekben?... Legtöbben halódunk az önsajnálkozástól, a keresztények együttérzése pedig halálos ágyunkra segít... Ha Isten csak összetört szívet használhat, akkor köszönd meg neki, hogy szívedet összetörte.

 

Az éjjel szélvihar, reggel hatalmas platánlevelek között úsztunk. Erzsébet asszony egyet a sapkájára tűzött hátulra, pogány glória.

 

A hátmasszír gyengekezű családtagok esetében körülményes. Kövekkel rakott gumikerekű talicskát kellene huzigálni a hátamon.

Tehát egyedül: évekkel ezelőtt fölakasztott rongybacsavart hordalékkövekhez ütögettem a hátam, nem volt az igazi. Most papírhengerre (szőnyegmag) pokrócot tekertem, ráspárgáztam. Le a padlóra, s háttal ráfekve, lábbal hajtva gurigatom magam alatt. Ensúlyom hasznosul.

 

Nov. 5.

Most tényleg éjjel-nappal a gép mellett. Új programot írnak nekem, enyém a háttérmunka. Van egy munkaművelet, amit 1600-szor kell elvégezni, ahány főállású képem van. Kibírható, mert írtam hozzá egy makrót, csak az F5 illetve F8-as gombot kell nyomkodni, az szerint, hogy álló vagy fekvőformátum-e az ábra.

Most csinálom az egészet másodszor.

 

Közben folyik az élet. Egy levél:

Herman Ottó Múzeum

Miskolc

Kedves Igazgató Úr!

 

60. születésnapomra 2002. októberben gyűjteményes kiállításom az Ernst múzeum összes termeiben. Úton vagyok, hogy hamarosan Nagy Öreg legyek.

Költségvetésünk kb. 3 milliónál tart.

Szívesség kérés!

Spórolásiból meg tudná-e tenni, hogy (egy éven belül bármikor) erre a kiállításra maguknál lévő képemet egy amúgy is Pesten járó teherautóval fölküldené és majdan haza is? Lakásomon van hely tárolni.

Az anyagot Kaposvár, Győr, és valószinüleg a Cifra Palota is bemutatná, úgyhogy mintegy hat hónapra kérném.

A/85/24 Régi zsidó temető (az ígéret földje) olaj, farost 120x120 cm, 1985

 

Nov. 7.

- Halló. Szia J! Hogyhogy?

-

-Ja értem, édesapád temetése. A családot is hozod?

-

- Hogy ma este, Párizson át? Várlak a reptéren.

-

- Nálunk, a Zsófi szobájában. Majd jól befűtünk.

-

- Hány napra? Nagyokat sétálnánk! Tíz év után a Város...

-

- Várunk! Szia!

 

 

Nov. 8.

Körlevél hajnalban, e-mailen.

Kedves Barátaim, jelzem, 3398 fájlból álló OEUVRE-CD / honlapom (megint) kész:

deske.hu

- Mostantól Netscape, Opera, stb. alatt is.

- Nyílakkal lehet közlekedni.

- Az opuszjegyzék (is) áttekinthetőbb.

Minden kritikát hálásan-, három év után nehéz lenne ezt abbahagyni...

Napi leveleim lankadatlanul tovább: VÁLINEWS.

Festek is, új képeim már a weben.

Szívesen adok CD-t bárkinek, 6 perc megírni egy naprakészet.

Váli

 

Elájulok. Kinga éppen két éves, a konyhában lábunk alatt matat.  Majd a szomszéd szobában talál egy szemfestékes dobozt, az ecsetet a tégelyekhez dörgöli, és szeme környékét kezdi vele simogatni.

De közben ránk sandít, HÁTAT FORDÍT, nyilvánvalóan nem nekünk produkálja magát.

Levél J.-től. Nem Le Meux-ből, ezt hajnalban az ajtóm előtt találtam a padlón.

Az úszás nem megy holnap reggel.

Inkább beülök kávézni a képeid közé.

Szia. J.

 

Nov. 9.

J. mondja, náluk, Franciaországban az arabok szegényes kolóniákban laknak. Őket rúgják ki legelőször a munkahelyről, kapják a legrosszabb munkákat, a legkevesebb bért. Tudják azt a szegénységet is, ahonnét jöttek. A tőke gátlástalanul kihasználja az olcsó munkaerőt, otthon is. Látják az életszínvonalat maguk körül.

A mostani történések gyökere a nincs-mit-veszíteni.

 

Nov. 13.

Szia J.! Örültem volna egy visszajelzésnek! Nem kérdeztek rá a vámon a képeimre? Végül mekkora késéssel indult a repülő? A képek sértetlenül? Család? Minden rendben?

Most éjjel-nappal a CD / MAGÁNMÚZEUMom átalakításával foglalkozom. Néhány nap, és meglátod!

Pihend ki a pesti napokat. Örültünk neked! Steph. neve már a web-en, a képtulajdonosok között!

 

Nov. 15.

MAGÁNMÚZEUM a web-en (is). A szó szoros értelmében éjjel-nappal, észrevétlenül elkapott a bírvágy, a mohóság, hüledezve látom. A világtörténelem legszebb festményei. Birtokolni akarom őket, ha web-en is. Napok óta szkennelek, könyvkölcsönkérek, válogatok, Roger van der Weiden életrajzi dátumai. Mi lehet a címe annak a trecento ikonnak, melyik múzeumban van, hogy írják az isztambuli Topkapy Szerájt helyesen. És nem elég a 36 kép, lehetetlen. Legyen 33 klasszikus, 33 korszakunkbeli és 33 magyar. És a végére akár tréfának is, az egy szem kortárs kép. Ez együtt éppen száz. Még hét magyar repró hiányzik, meg kell szerezni. Csontváryt boldogan, de nem lehet, lejáratták posztereken, már nem ünnep, pedig!

Ma fél négykor kezdtem, Mikinek ebédnél mesélem, már a 90 százalékával kész vagyok, kereken száz lesz, és

Három betűt mondott, nem többet: s o k.

Kipukkadtam és azonnal boldog voltam, mert megvilágosodás, megint túllihegtem. Mint '56 iskolátlan hónapjaiban, tizennégy évesen világalmanachot írtam anyám írógépén.

Azért a rend kedvéért koradélutánra az eredeti terv szerint rendeztem be a múzeumot. És a legvégén az ötlet, hogy akár a festményeimnél, legyen az információ itt is kétlépcsős: válogatott, illetve akinek az kell: teljes. Milyen egyszerű. Így hát semmi nem vész kárba. Nem tudok veszíteni. Kár.

Teljesen logikátlanul, de erős érzelmektől vezérelve végül még néhány jóbarátom, Zelk, Pilinszky és Rakovszky Zsusza portréit is föltettem, hogy mindig kéznél legyenek.

Teher e lassan három év alatt, mennyire magamra maradok örömeimmel és fölfedezéseimmel. Kinek meséljem el (lehető részletesen), merre, mekkora kerülőutakkal jártam, mi minden történt e kiadványszerkesztés közben. A matematikai logika útvesztői. Amig az optimális szerkezet, és csendben-háttérben orientáló tipográfia előáll. Korrekt arányok beállítása a józan válogatás, illetve a teljességigény ellentétében. Az egész munka egyik legnagyobb dilemmája. És nem lehet következetesnek lenni, mindkét véglet hibás.

 

 

Ördögien jól ír ez az (Uj) Péter. Népszabadság, nov.14., szerda:

KORROZIÓVÉDELEM

Itt állok derékig durvulakampányban.

Kötök könnyű koalíciót, egy életre, aztán kirúgom a francba, kirakom a cafatot, mint a bűvös kockát, egyrészről, másrészről, ugye semmit nem zárok ki, még megfázik nekem az esőben; kötök újat aztán, kényelmeset, meleget, fürge ujjak, egyik nap ilyet, másik nap olyant.

Esőben küzdök a korrodált garázsajtóval, ráverem a kezemre, naná, köröm alá fut a rozsdás fájdalom, egy közepesen visszafogottnak nevezhető kurvanyád veri föl a környék csendjét, a környék csendje kócosan ásítoz, ernyedt kézzel hadonászik a vekker felé. Francia impresszionisták egyezkednek az avarban rezignált feketerigókkal egy köszvényes gilisztán...

 

Nov. 16.

Most aztán tényleg vége, megcsináltam (tuk). Hajnali ötkor kaptam a köv. levelet:

<!DOCTYPE HTML PUBLIC „-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN”>

<html>

<head>

  <title>Váli</title>

  <meta http-equiv=”Content-Type” content=”text/html; charset=windows-1252”>

</head>

<script language=”javascript” type=”text/javascript” src=”functs.js”></script>

<body bgcolor=”Silver” lang=HU leftmargin=0 topmargin=0>

<table height=100% width=100%>

<tr>

 

Neki van igaza! Még mise előtt átigazítottam leftmargin=0 topmargin=8> -ra, és föltettem a web-re is. És most, ha meg tetszik nézni a MAGÁNMÚZEUMot, a tulajdonosi sor szövege már teljes egészében látható. Eddig másfél millimétert lecsúszott volt.

Tehát rákerült a MÚZEUM a web-re. Egy óra volt, míg a 130 kép átfolyt, majd újabb óra, mert a  JPG- kiterjesztést nem tudja a net értelmezni, csak kisbetűvel: jpg.

 

Baj van. Jött egy másik levél is. Asztalomon fekszik, nézem, aláírva vissza kéne küldenem.

Ernst Múzeum

Budapest

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS

Az Ernst Múzeum programjában a művész kérésére szerepel a Váli gyűjteményes kiállítás megrendezése 2002 október 13-25 között...

A múzeum biztosítja a feltételeket...szállít, csomagol, meghívó ...

A művész a mellékelt költségvetésben részletezett költségeket viseli. Kivéve a terembér, illetve a működési költség, mert ennek ellentételezéséül műtárgyakat ad...

KÖLTSÉGVETÉS

műtárgyszállítás (50 bp-i cím, Miskolc, Győr, oda vissza)  650.000 ft

biztosítás                                                                                  150.000

építés, bontás                                                                           100.000

képcédula, feliratok                                                                 100.000

plakátkihelyezés                                                                      450.000

dokumentálás                                                                             50.000

 működési költség                                                                1.120.000

(és még apróbb tételek)

katalógus                                                                               1.150.000

 

összesen                                                                               4.133.000 ft

 

Keserü Katalin igazgató

Ernst Múzeum Kht.

 

Tehát mindent én. Vagyis önköltséges - talán, mint jelentkező és nem mint meghívott -. (utcáról betérő Ló Lajos), béreljem a múzeumot, fizessek három milliót. Illetve vállaljak kezességet rá, bízva, valami a pályázatokból bejön.

(Az Ernst nagyobb állami támogatást kap, mint a Kortárs Művészeti Múzeum a Várban.)

Ez új helyzet. Az igazgatónő tavasszal csak képet kért, napi 64 ezer forint értékben. Azt vállaltam, írásban.

(Részletkérdés, hogy a 650 ezres szállítási-, százezres képcédula-, stb. tételeken is el lehet gondolkodni.)

Ami igazán érthetetlen, hogy a Gruber örökösöknek is többmilliót kellett volna összeszedniük egy kiállításra. (A Gruber Alapítvány kurátora mesélte a múlt héten.) Első körben az én kérelmem elutasításának indoka az volt, hogy a múzeum új profilja a klasszikus (nem élő) XX. századi művészet bemutatása. Gruber a legnagyobbak között van.

Most mi lesz. Ezt a kiállítást meg akarom csinálni. De ezt a szerződést aláírni?!

Mit tanácsoltok, Barátaim?!

 

Nov. 17.

Lakásajtó hevederzár javítás. Nyolcezer forint és fél óra káromkodás, fordítva próbáltam a hengerzárat visszaerőltetni.

Este Mike élete első koncertje. Vagyis inkább fellépése, az Éjszakai Repülés együttesben, egy zenés PUB-ban. Vitte a saját zongoráját, és egy kevés háttérénekelt is. A zene nem hatott markánsnak, bár az első félidőben mi Katával hazajöttünk, és állítólag később. Ki tudja, innét merre, és meddig.

Észbe kaptam, gyerekeim megint választottak, 15 munkám. Csak a másfél méteres Nagy műterem tárolását vállaltam továbbra is. És egy kép cserébe egy gyűjtőmnek konditerme örökös használatáért. Miki sportolása (a magam részéről) megoldva.

A szférák zenéje a Bartókon, éppen únva a Sláger rádiót. Ezt véletlen ismerem is, Steve Reich: Tehillem? vagy Tehillim? (Zsoltárok). Kamarakórus, Dobszay lánya is énekel benne. Tényleg gyönyörű. Egy telefon és egy fax, a Rádió közönségszolgálata megküldi, 1600 forint.

 

Nov. 18.

A most elkészült bécsi MQ; Museum Quartier, Mikivel. A hatalmas királyi istállók helyén, a belvárosban. A Művészeti Alap különbusza négyezerért. 12 kolbászos-zsemlét kentem az útra.

Az adott 7 és fél óra alatt csak a Ludwig / Modern Múzeum 9, és a Leopold Múzeum 5 szintjét tudtuk  végignézni, a régi épületben lévő Kunsthallet nem. Még bírom. Az új épületbelsők nagyszerűek. Ismétlem, a belsők.

Az osztrák festészet felejthető. A Hegyi Lóránt szervezte nemzetközi anyag zajos és üres. A nemzetközi történelmi anyag is másodrendű. De ott van Schiele, három teremben. Zseni. Nagyon örültem, hogy Mikinek feltűntek a grafikái. A szakavatottság jele.

Este Mikivel a Mária Terézia szobor alatt megpróbáltuk fölhívni egymást. (Külföldre külön kódszámok vannak.) Nem sikerült. Az úton volt alkalom megbeszélni vele dohányzása ügyét. Visszapörgettük, kiderült, megtartóztatási ígéretét már kényszer alatt tette, akkorra már a szobájában volt az elektromos zongora és a szintetizátor.

Így hát fogadalma alól föl kellett szabadítsam.

Nézem ezt a jegyzetet. Tizenkettő, kilenc, öt. Életgyávaságból számolok mindent?

 

Mínusz két fok. Ma először futok nagykabátban (kell, mert féltávon mise, bár az üléskárpitot! fűtik). Uszoda: meg kéne próbálni ezt a rohadt hidegvízű medencét. Testem és lelkem nem kívánja. De a szellemem igen. Hazafelé elém áll egy fiatalember, kifejezéstelen tekintettel: Pár forintot legyen szíves. Kijelentő mondat. Itthon Robi rámtelefonál: van-e ásóm? Van. Micike meghalt. A kiránduláson el kéne temetni.

 

Tűnődöm, mi ez a Schiele. A pinceszinten Klimt Maszturbáló nő gyönyörű rajzát látva fölvillant, az egész innét indul. Persze!  Az erotika, a kompozíció, a figura ábrázolás, még faktúrák is. Csak Schiele a fejéről a talpára, illetve a másik fejére állította a nemiséget. (Világképe persze hülyeség, de hát huszonöt éves volt.) Míg Klimt negédes és ernyedt-kéjes...

Mitől zseni. Például a következetlensége. Kegyetlen, kemény és dinamikus, de egy zsindelytetőt milliméterenként végighorgol. De vannak szétmaszatolt koszfelületei is, jók. A szecesszió édeskéssége is becsúszik. Ide!

Egy festő, aki tud színezni.

 

Nov. 20.

Kétszer álmodtam ugyanazt egy héten belül. A téma új. Valaki betegnél, s belémnyilall, hogy hiszen én viszont öt nap múlva meghalok. Nem esetleg és nem talán, hanem biztosan. És rettenetes halálfélelem... Ilyet ébren még soha.

 

Megnéztem harminc év után rég meghalt nagyanyám lakását. Végső búcsú, mert az unoka elcseréli. Ez a téli táj blondel keretben... a sarokablakocska, akvárium állt előtte ötven éve... A spejz, álmaimban továbbszőve innét rejtekajtók nyíltak távoli, félig romos szobákba, lehetséges túlélési zugok és műtermek... Tízévesként sokat kirándultam nagyapámmal, lepkevadászat. Megtanított lombfűrészelni is. 

Az élettől búcsúzás szeletkéje.

 

Anyácskám 60. házassági évfordulója, 56 éve özvegy. Megünnepelte mégis, talán a kerek szám okán, húgomat is fölhívta Kaposvárról, mise a Belvárosi templomban, ahol annak idején az esküvő. A pap az öreg János evangélista levelei alapján a szeretetről: az a másik feltétel nélküli elfogadása, örülök, hogy vagy... Nyeltem egyet.

Aztán teázás otthon, anyám egy naplementés tájfotó-szentképet mutat. Ennek még örülnünk kell -mondom- ennek a halvány panteizmusnak, az édeskés giccsek után. Szeretnék már szentképen egy kompjutert vagy Ford kocsit látni... Húgom megjegyzi, van már, aztán arról kezd mesélni, 50 éve küszködik a rendetlenségével, ha egy levelet kap a kolostor, átveszi, leteszi a portán, és szalad, mert kifut a tej, akkor csengetnek, a szomszéd cigányasszony jön szokásosan panaszkodni a férjére, álldogálnak a kapuban. Közben látja, hogy a kelbimbót meg kéne kapálni, bemegy szerszámért, a levelet eggyel beljebb viszi. Aztán megfelejtkezik róla, két nap múlva már nem találja. Egy hét után jön postán a sürgetés válaszért, stb. Hogy képtelen egy munkát megszervezni, befejezni.

És most egy pszihológus megfejtette, hogy ő tulajdonképpen dispraxiás. A szimptómakör jelzi. Visszavezette a 45-ös háborús pinceheteinkre, amikor őt nem lehetett idejében pelenkázni, éheztünk stb. És hogy tulajdonképpen adjon hálát érte, mert egy negyvenszemélyes kolostor rendbentartásába egy ép ember belebolondulna.

 

Új életet kezdek, muszáj, hogy az OEUVRE-CD kész. (Kissé rettegek.) Elővettem gyönyörű, még érintetlen-új penész-zöld kord nadrágomat, mivel állítólag lötyög és rövid is. A visszahajtást alul kibontottam, majd kibányásztam a gardróbból a varrógépet. Hősiesen nem fölhasználva az itthon található rózsaszín ripszszalagot, leszaladtam (szürke) koptatózsinórért. A Röltexben aztán egy olyan bugyireklám, hogy rögtön a nemi élet problémaköre került előtérbe. A nadrág most hat centivel hosszabb, szerintem hosszú.

Ez is megvan. Talán most önarcképeket...?!

 

A Lukácsban a zuhany alatt G. két korai Babits-versről beszél. Hogy 30 évvel a Külvárosi éj előtt milyen témát talált magának, a lichthofról ír.

 

A VILÁGOSSÁG UDVARA

...Ismeritek a négyszög-mélyedést

a hosszú, keskeny, apró ablakokkal,

melyeknek barna, szűk keretjei

egymás fölé ritkásan sorakoznak?

 

...mélyét nem érte soha napsugár,

...Mélyén tojáshéj, váza cserepe

csont, konyharongy, üvegnyak, toll, szemét

 

Mért mondám ezt el? Nem is tudom,

csak oly gyakran nyomasztóan jut eszembe...

 

És kérte, olvasnám el a Sugár című versét is, valami cukrászcsajról. Ebben ez:

Ó kancsók kincse ! drága kincs !

Kincsek kancsója ! Csókedény !

Persze ez tűrhetetlen. De itt van benne:

...benned minden izom él,

idegek izomok és inak,

titkon mint rejtelmes habok

szélcsöndben is hullámlanak.

 

Nem ismerős?- mondom G.-nek.

...Gyomrod érzékeny talaját

a sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát

csomóba szőve, bontja bogját -

hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját

a lombos tüdőd szép cserjéi... (Óda)

 

 

...és ez is harminc évvel későbbi. Tudjuk, az ember csak arra haragszik, netán azt gyűlöli, aki igazán érdekes számára. Ezeket a verseket kellett, hogy ismerje József Attila...

H., harminc éves teológushallgató, és folkzenész, új rokon, ösztöndíjjal Németországban. Minap e-mailje, hogy neki egyedül kétéves Kinga unokám hiányzik Magyarországról, küldenék neki képeket... Fotók fogytán ezt, hogy a leány hét év múlva... (Az árcédulákat körüle Photoshop programmal töröltem)

 

J! Nézz bele az (legújabb) FOTÓK-ba, szia!

 

Nov. 23.

Levél a programozónak. (A kétszázezer forintot már kifizettem neki.)

Kedves Károly, ha nem terhelem túlságosan evvel: van egy elképzelésem, hogyan lehetne kiküszöbölni a feljövő képek és az  opuszjegyzékek közötti kapcsolat  (linkek) hiányát.... ha az opuszjegyzéket megszüntetve, az összes adat közvetlenül a képek alatt jelenne meg:

 

6.mező: MUNKANAPLÓ:

7.mező: KÉSZÜLT:. (Kecskemét stb.)

8.mező: DÁTUM:..

9. mező: FOTÓ:..

 

 

Nov. 25.

Kata nevenapjára unokafotózás.

Még lesz kép, azokat a FOTÓK-nál nézheted.

 

 

 

 

 

 

 

 

Megértem a pedofilokat.

 

 

Nov. 26.

10 éve együtt zuhanyozom T. orvossal. Megkértem, ma elvisz vadászni két- három? napra. Életemben egyszer. Az új túrabakancsom. Remélem, nagyvadra megyünk. Kérésem volt, hogy az éjszakai erdő. Ma havazott és erős a szél is. Ez a történet nagy fázásokról fog szólni. Kikapcsolódás. Szabó Lőrinc II.-t viszek, bár mondja, a házban nincs villany.

 

Nov. 26-28.

SMS-ek egy budai íróasztal irányába, naponként:

1. HOLDFÉNY. KÉT ÓRÁJA MAGASLESEN MOZDULATLAN NÉMÁN NÉZZÜK A FEKETE DOMBOLDALT, PROFÁN SZENTSÉGIMÁDÁS

2. BAKONYALJA, BÜKKÖS, FRISS HÓBAN VÉRES ŐZNYOMOKAT KERESÜNK.

3. VADDISZNÓNYOMOK A SZÁNTÁSBAN, A GAZDA RÁKOSI TESTŐRE VOLT

Persze én fegyver nélkül, kísérővel. Vadászszerencse kísért minket, senki nem fagyott meg.

 

SMS- váltás már itthonról:

-GYORSAN PESTRE! A RAKPARTON A RENDŐRÖK VADDISZNÓT LŐTTEK! KÖSZÖNET MINDENÉRT.

-A DISZNÓT FOTÓZD LE, ÉS A KÉPET KÜLDD EL LÉGYSZÍVES, MERT ITT AZT SE TUDJUK, HOGY NÉZ KI. ÜDV: „A VADÁSZOK”

 

E-mail váltás is, István, Bécsben tanít az idén:

-Barátom regénye ügyében: hogyan intézed el, hogy az Akadémia Kézirattárában őrzik a naplódat?

-Telefonkönyvből kikeresve, két mondat az osztályvezetővel, fogadnák-e. Igen, szívesen. Azóta három évenként három új irattartó doboz nekik. Ennyi.