Levelek Le Meux-be / 82

2002. január

Jan. 2.

Második unoka, leányzó lesz. Holnap reggel megindítják Zsófinál a szülést, bár még egy hete lenne. (Orvosa a jövő héten síelni megy, remélem nincs összefüggés.)

A nővére, Kinga már nálunk, este hat, most éppen Katával sétálnak.

Én sürgősséggel tenorfurulya fogástáblázatot rajzolok Zsófinak, a napokban kérte.

Jan. 3.

Délelőtt három telefonom, a kaposvári Rippl Múzeum, a győri Esterházy Palota és a kecskeméti Cifra Palota is megerősíti, hogy be akarja mutatni őszi gyűjteményes kiállításom anyagát.

13h. SMS a vőm telefonjára hány lyánya van? De még nincs válasz.

15. 30 Megérkezik Piroska a világra.

Kétéves nővére kezét feje fölé emelve, ujjamat megfogva, hátra se nézve, kivezet a konyhán át a kisszobába: ott! ott!, rámutat a játékkockákra, leültet, aztán egyedül hagy.

Mi ez a csendes reménytelenség, ahogy menekülnék a helyzet elől, a nők itt mindenféle fontos dolgokat csinálnak, miközben én. Kétszeres nagyapa, visszavonhatatlanul.

Jan. 4.

Ha az ihletről kérdeznek, mindig azt mondom: hogyne, létezik, nálam négy-öt nap egy évben.

Hogyan ez az istenáldotta mai? Túlfáradtságom biztosan feltétele volt.

Fél háromkor ébredtem + félbetegség; egy hónap után először úsztam teljes távot = délelőtt már tántorogtam. Görnyedten üldögéltem, félálomban, amikor megláttam!!! Ez a kép rossz! Sőt! Még csak nem is rossz, hanem amolyan szépféle! Vízió nélküli. Föl bírtam állni, oda a polcokhoz, elkezdtem lapozni, szelektálni, kidobni:

A/95/36

A/98/15, 62, 68, 69

A/00/06, 09, 10, 36, 40

A/01/02, 14, 17, 18, 23, 24, 26, 27, 28, 31, 36, 39

B/92/06, B/00/05, rajzok, ezek is faroston.

Másnapos Piroska unokám - hallom - már zavartalanul szemléli az őt szemlélőket.

Jan. 5.

P. Szűcs kritikája Népszabadságban a bécsi új Múzeumnegyedről:

a bécsi lóudvar... tökéletes. Néhol ugyan elnézőbb vagyok a Leopold épület képeit-, és a Ludwig múzeum enteriőrmegoldásait illetően, de összességében tartom, (amit Mikinek fejtegettem hazafelé a buszban), ilyen nagy építkezésnél, ahol az állam, a város, és a „nép” döntenek, több lépcsőben-, az építészeti terv kiválasztásánál csak a középszernek van esélye. (Kivétel az Opera, Sidneyben)

Tényleg hihetetlen ostobán van odacseszve az a két tömb, az egyébként nagyszerű lehetőségeket ígérő tér két oldalára. Szüts szerint a két hideg, dobozépület a bécsiektől annyira idegen, hogy azt hitték, ez csak nagyon jó lehet...

A bécsi lóudvar... mint annó Vadas József valaha egyetlen telitalálata; a pesti Hundertwasser kiállításról írt cikke címe: Kölniwasser...

SMS a szomszéd szobába este tízkor Mikinek, hogy ne zavarjam, mert vendége van, viszont hangosan gitározik:

Jó éjt, most oltok.

Jan. 6.

Terhemre vagyok, amennyire bizonytalanok ítéleteim. Fehér Laci kiállítása a Műcsarnokban. Halványan érdekel csak a szakma körülöttem, de azért megnéztem, mégis. Kossuth díj, a nemzetközi sikerei. Lehetetlen, hogy egyedül én látnék tisztán. Mindig gyanakszom magamra, az öregek sosem szerették, amit a fiatalok csinálnak.

Ad valamit? Ad. Képei ötletek. A szocreál évek szorongásos nosztalgiája. Színei, kompozíciói jók. Ellenszenves ez a túlméretezés, de kétségkívül mond vele valamit. Nem szeretem, hogy egy nap alatt festi őket, nincs faktúra, plakátfelületek. Festészet ez még? Az.

És végre megvan a viszonyítási pont: nem kívánnám többször látni, netán állandóan, szobámban.

Először üt, másodszorra már - üres.

Szüts, telefonon: soha rosszabbat. És hogy van egyszer ható minőség is. (Ezt kétlem.)

Meg kéne már látogatni ezt a negyednapos unokát, de autóm még mindig nincs, hideg van, és annyira el tudom képzelni...

Sőtér Istvánról én még soha egy jó szót nem hallottam. De most olvasok tőle egy kritikát 1948-ból, nagyon jó. (In memoriam Szabó Lőrinc; Homlokodtól fölfelé). Két oldal az egész.

...valamennyiünknél védtelenebb, aki ennyire elárul mindent magáról... életét úgy osztja meg veled, mint valami lakást: csak használd

Negyed hét lesz, nincs időm befejezni, mise, uszoda, kirándulás, majd aztán

Este nyolc. Folytatom, bár itt közben volt egy sokkal fontosabb verselemzés is, A földvári mólón-ról, megrendítő, olvasd el a verset, mindenképpen. Vissza:

...könnyen lehettél boldog, akár szegényen is, a szomjaddal, kalóz fiatalságoddal! Most győzd majd erővel, amikor búcsút kell mondani mindannak, amiért fiatal voltál-

[A Tücsökzene:] rafinált céltudatossággal még súlytalannak is igyekszik ábrázolni ezeket a túltömött, bonyolultan font fűzéreket. Különös erőművész, aki nézőit épp erőfeszítéseinek kedélyes, bájos semmiségéről igyekszik meggyőzni... színes üvegnek hirdeti legszebb drágaköveit-

Jan. 8.

Anyácskám hőstette. Karácsonyra megkapta ezeket az utolsó NEWS-szövegeket, ő nem telefonon, mint barátom, hanem levélben szúrt le:

- a szeretetlenségem, közönyöm az emberek iránt. Még barátaimról se írok. Csak önmagam körül forgok, és önreklámozással vagyok elfoglalva, holott ezt inkább a képeimre kéne hagynom.

- Hogy megdöbbentő és elszomorító, ha „két legboldogabb évem ez a CD-csinálás volt”. Hogy hiányzik az életemből a derű, az öröm, az elégedettség. Kompjuterimádatom, folyton erről írok. Meg az uszodáról. Sok az ismétlés.

- Elmélyült gondolat benne alig, ez egy ”semmi-gyűjtemény”. A nagyközönségnek nem ad semmit.

Summa: sürgősen hagyjam abba az egészet.

Nagyon megköszöntem.

Legegyszerűbb lenne rábólintanom: sajnos, szinte szó szerint igaz.

De éppen Szabó Lőrincet olvasom, ahogy könnyezve védekezik 1945-ben az Igazolóbizottság (egyébként rendkívül alapos és jóindulatú) bírái előtt.

Tehát, mégiscsak:

- A szeretetről. Az érdeklődésem mások iránt tényleg szűk, túl híg nekem a köznapi információcsere. Ami számon kérhető, ami (bibliai) követelmény, az nem a szívmeleg, hanem az akarati tett, egyszerűen a munka. Ebben sem vagyok élmunkás, de vállalom a megméretést. (Jelenits atya: a pék szereti az embereket, a pék kenyeret süt.)

- Komjuterközpontúságom. A férfiak nem szülnek, azok mamut után futnak, aztán cipelik hazafelé. Ehhez vannak szokva. Most a kompjuter, pontosabban egy struktúraépítés, anno a fényképezőgép-építés volt, sok minden. Öncélú? Igen. Mint maga a kultúra.

- Tényleg önmagam körül forogok, sajnos. Nem értem ezt az egészet, írva próbálom értelmezni világomat, a világot. És nem győzök betelni velem, meg gyanakodni is, hogy - tényleg - élek?! Ilyen ez az élet!?, aminek mingyár' vége?!

- Igen, értem, életem táblázatokba rendezését mindenki önreklámnak olvassa. Pedig nem cél, csak melléktermék. Mert munkafázis, de főleg játék. A mániákus rend- és rendszerszeretetem. Valamint: szélroham esetén táblázatoszlopokba igyekszem kapaszkodni.

- Lehet, hogy mindez semmi, vagy - inkább így -, közel-semmi. Sajnálatos. Ennyi vagyok. Ha tehetségesebb lenne a szöveg, nem lenne baj... lásd Szabó Lőrinc: A földvári mólón. Írni kedvem van. A szövegeket majd meg kell húzni. Permanens önvizsgálat.

Mit lehet itt ezen túl tenni?

Semmit.

Jan. 9.

Kérdeztük szerkesztő barátunkat, idén Illyés Gyula centenárium, hogyhogy nincs róla szó?!

Azt mondja: Ha egy mondatban; Aczél barátja volt.

Valószínüleg igaz. És milyen nevetséges, szomorú.

Jan. 11.

E-mailt kaptam:

Kedves Váli,

tűnődtem a „levelekkel” kapcsolatos kritikákon. Szerintem épp az a

lényege, hogy „organikus” jellegü, mindenki szeme láttára, az idő

múlásával apránként alakul. Ez egyfelől éppúgy magában hordja mindenféle

váratlan (az olvasó számára váratlan) fordulat bekövetkeztét, mint

annak lehetőségét, hogy mondjuk 3 éven át egy gondolat ismétlődik

mániákusan. Mindenesetre bármiféle érdemi szerkesztés pont a lényegadó

vonásától (a hitelességétől) fosztaná meg. Egy ilyen nyilvános napló

(amelyet nem a szerző halálát követő 50 év elteltével oldanak fel a

titkosítás alól) csak akkor ér valamit, ha még annak árán is őszinte,

hogy az olvasóját időnként lehangolja (az őszinteség eleve

lehangoló). Egy szerkesztett, tömörített változat már más műfajba

tartozna, akkor már számon is lehetne kérni az egyhangúságát. Engem ez a

levél-műfaj egy olyan „anti-regényre” emlékeztet, ahol a szerző gondosan

elmondja azt, amit az „igazi” regényírók általában kihagynak,

összevonnak, mivel az nem „viszi előre a cselekményt”. Itt viszont épp ez

a cselekmény: az idő múlása, a múló idő különböző cselekvésekkel való

eltöltése.

Hát persze. Azelőtt jegyzetekben gyűjtöttem, majd havonta leírtam dolgaimat, koncentráltan. Az csakugyan egy más műfaj. Most a web-en ezek napi jegyzetek. Anyám és barátom egyvégtében olvasta az elmúlt évet, ez arra alkalmatlan, mint a napi időjárásjelentések, visszafelé. Szakérdeklődés nélkül tűrhetetlen.

Vissza kéne térni a havi összegzésekre? De vonz ez a mód.

A nőtt városok előnye a tervezettekkel szemben... nekem ugyan csak évek adattak meg századok helyett- Megint egyszerűbb lett e vebszájt szerkezete. Hónapok óta zavart, hogy két bevezetőszöveg van, de nem volt erőm kidobni egyiket sem. Most egy fájlba kerültek, milyen egyszerű. Még az Esterházy sorokon gondolkodom, való-e ide még?!

A háttéradatok pedig a címoldal aljára kerültek. Ez a lista szakszerű, szükséges, és érdektelen.

Illetve két sora viszont fontos (nekem), most tudtam meg, hogy kell ezt csinálni:

„A KÉPTULAJDONOSOK TELJES LAKCÍME titkosítva szerepel a WEB-en is, ott a fejlécbe ezt kell beírni: vali.c3.hu/xT.xls. Az ehhez tartozó jelszót múzeumi adattáraknak adom meg. (De a fiaim is tudja.)”

Ez lefordítva magyarra: képeim halálom után is megtalálhatóak lesznek. (Amúgy jól vagyok. Bocsánat. Képeim megtalálhatóságának megoldása munkaköri leírásomban szerepel.)

Napi gyakorlatban ez az xT-fájl a telefonkönyvem, állandóan használom, tegnap is bővült egy címmel, hogy hol lehet drótkötelet kapni Budapesten. 48 méter kell, avval fogom összefogni szétcsúszni vágyó tetőgerendáimat a Balatonon. Tízenötezer forintért a fél ház szétbontása helyett.

Utolsó? simítások, este itt volt a programozó - most már akár mondhatom - barátom. Fölvetettem, fölajánlotta, és mára meg is oldotta; a képek, grafikák, stb. adattáblázata egybeolvadt az opuszjegyzékükkel. Evvel mégiscsak megszűnt a dupla adatvezetés kényszere, a webre sem kell kétszer átvinni, és sokkal gyorsabb is. Nagyszerű.* Szinte létrejött, amit eredetileg szerettem volna, az adatbázis rendszer.

Hálából választhatott egy képet.

(*Most olvasom a Szabó Lőrinc könyvben, az egyik Nyugat-szerkesztő vette észre, Ady szinte soha nem használ felkiáltójelet. Tőlem lopta.)

És ha igaz, ma megjön a Passzát. Annyit kínlódtam a döntéssel, hogy - szégyellem -, nem tudok örülni neki, pedig.

A klubban ilyen egyszerűen fogalmaztak: Az ember nem vesz meg egy 18 éves autót.

De legalább fehér! És olyan nagy, nem tudom, az utca végén be tud-e fordulni. Velem.

Fél négy, mindjárt reggel, hatott az antineuralgica, szerencsére nem örököltem anyám fejgörcsös alkatát. Még megpróbálok visszaaludni.

Miki ilyenkor a szomszéd szobában zenét szerez. Elektromos szerkezeten, fülhallgatóval, csak a zongorabillentyű-kopogást hallom ebben a nagy csöndben. Majd négy felé kezd el mosogatni. Így megy ez minden éjjel (a mosogatás nem). Inkább szeretnék nála egy talpára állított életrendet, de igen örülök, hogy valamit nagyon csinál.

Egyszer meghívtam ilyentájt egy teára, elfogadta, de éjjel a teljes magányt szereti.

Délutánonként a felvételire készülve rajzol, nem tudom, mekkora lelkesedéssel. Előbb-utóbb választania kell. Négyórás munkahelyet eddig „nem talált”. Igaz, én sem neki.

A mai Népszabadságban egy jó fotó a kedves ronda Moszkva térről. Jobbszélen a Margit körút torkolatában a házunk. Előttünk az a kétszintes bontatlan sötét ház egyszerűen nem létezik, nem értem. Ott egy park van.

Jan. 13.

A belga szimbolizmus a Szépművészeti Múzeumban, talán vándorkiállítás, nem tudom, honnét szedték, mindegy. Baromi tehetséges emberek nagyon jó képeket csinálnának-, ha nem két kitekert meztelen nő nézné a teliholdat kézenfogva az erdei tisztáson. (Mondjuk.) A tematika kérdése. Te jó ég, engem is megzavar! Pedig mennyi részletszépség!

A manierizmusban a legnagyobb festő is csak manierista.

Itt van ez a zseniális Fernand Khnopff. (1858 - Brüsszel, 1921) Mindenféle itt látható hülyesége mellett egyszer csak kedd reggel kiesik a szerepéből, és lefest egy patakot fölé hajló zöld lombokkal, csodálatosan. Tán negyven centi az egész, a Múzeum egyik legjobb képe, (ez véletlen éppen a miénk), évek óta látogatom, igen széles arany keretben, a földszinti hátsó nagycsarnokból balra az oszlopos oldalteremben. (Most a kiállítás főhelyén van.)

Mint ez a Balthus is. Tavaly halt meg nagyon öregen, francia, lengyel emigráns, senki nem ismeri. Minden nap elmentem Metropolitan Múzeumba a kandallós képéhez. (Megnézheted itt, a MAGÁNMÚZEUMom végénél.) Nagyon örültem, hogy most Rózsa Gyula írt róla, velencei kiállítását látta. CD-t hozott, elkértem. Vagy 40 tisztességes kép, a Richter-skálán nulla. Kancsal jelenetek, pedofilgyanús. Témaválasztása behatárolja.

Lehet, hogy ez engem is, ennyire?! Hogy a néző nálam rögvest egy szobára gondol? Félő.

Este. Folytassuk, henyén befejezetlen gondolat. Hagyjuk a nézőt. Mi a dolgom. Úgy találom, szinte minden évben másról szólnak a műtermek. És minden évben van jó kép is.

Megvan ez az új (17 éves) Passatautó. Fehér, 4,45 méter hosszú, (collstokkal,) ködös időben nem látni a végét. Nem volt türelmem okosabb kocsit megszervezni. Még nincs időm örülni neki, annyi a gond. A beleköltözés, szerszámok, pótkulcsnak rejtekhely, a sok apró hiba, nyikorog, kedden viszem vissza. Nem nézték át alaposan, a tulaj az az embertípus, aki 20 éve egyszer két napot késett, s ezt azóta nem bírja behozni. Csak Isten, vagy/és az önfegyelem segíthetne rajta.

Tegnap beállok orral a járdára Zsófiék háza előtt, a szomszéd kocsiból ijedten kiugrik a vezetője, hogy megcsaptam. (Én ebből semmit nem vettem észre.) Keresi az ütés nyomát, a fekete gumicsíkon szerencsére nem látszik semmi. Fölegyenesedik, akkor kezet fogunk. A vőm.

Kabátbélésem külön életet él, fehér hegymászó kötéllel fogom össze. Amire most rákötöttem a három ferences-csomót: tisztaság, szegénység, engedelmesség. Mindhárom zörög egy kicsit, de azért.

Egy régi gyűjtőm, orvos, húsz éve nem találkoztunk, meghívott vacsorára (miért?). Heten voltunk, sajtok, többféle hús, még fagylalt is. Mondják: Pilinszky. Mondom, jó, únom. Fölcsillan a házigazda szeme, kérdezni kezdenek: Inkvizíció? Antiszemitizmus és az egyház? Esterházy vita? Kollegák? Képszelektálás? Kedvencek? Én leszek a társaság középpontja, a nagy guru: ...amikor Asztrik püspökkel az antiszemitizmus ellen, hogy Kárpáti Tamás ismétli magát, hogy könyvtáram a József és testvérei, a papíron már megrendezett Ernst múzeumi kiállítás. hogy pezsgő helyett meleg vizet, a Lukács uszoda, ...

Lubickolok a helyzetben, igyekszem minél kevesebb szóval, frappánsan. Először és egyszer mindig nagyon érdekes vagyok.

A templomkapun megint gyászjelentés, meghalt az aranyos Töhötöm atya, 82 évesen. Szüts osztályfőnöke a hatvanas években, Szentendrén, szerették egymást. Öregkorára visszahozták az anyaházba. Végigkísértem sorsát hajnalonta az első szövegtévesztéstől, amíg már a szentélybe se engedték be; a végső elhülyülésig. Aranymiséjén két oldalról vezették. Diákjainak erőkézenállást mutatott be a katedrán. Most olvasom, 49-ben tért haza az orosz hadifogságból. Sorsok.

Szeretnék este Mai Szahmével beszélgetni, a József, a kenyéradóból.

Jan. 14.

A Ghymes együttes CD-je, másfél éve sokat hallgattam, most elővettem. Combod szaga hajamon, kitart még két tavaszon. A női énekhang. A havasok, fenyvesek világa. Gyönyörűséges, andalító, csodaváró. A suta gyengédség, ahogy a süldőlányok szerettek.

Jobb lesz nekem most a fürdőszobai kapcsolót megjavítani.

Jan. 16.

A Klubban reggel a történészprof. a karácsonyfa történetéről. Próbáltuk kitalálni, mi lehetett annak XIX. században Poroszországban sorozatban gyártott, és Amerikába is exportált karácsonyfatalpnak a szellemi-ideológiai háttere, ami eljátszotta a Stille Nachtot, miközben a fát lassan körbeforgatta. Felőlünk nézve kissé olcsó vásári-farsangi ötlet. Pedig a nagypolgárságnál honosodott meg. Sok tekintetben a porosz uralkodói család adta a mintát, fotók, képeslapok terjesztették. Lehet, hogy onnét jött?

A díszekről pedig: a csillagok, angyalkák értelme világos. A madarak. Az (üveg)trombita a Hírre utal? A bohócfigura? Talán a (zsidó?) hitetlen polgárréteg spontán deszakralizálási gesztusa?

Van egy XVIII. sz. eleji főúri jegyzet a karácsonyi szokásokról, gyakorlatilag azonos a miénkkel.

Egy autószerelő műhely tulajdonosától vettem az autót, úgy, hogy kisebb javításokra még két nap múlva vissza. Szerencsére. Volt idő körülnézni:

anyósülés csúszkál

tolatólámpa nem működik

műszerfal jobb izzó nem működik

belső tetővilágítás rossz

-búrája átlátszó helyett fekete

műszerfal világítás nincs

belső reflektorpár nem működik

duda halk

hátsó ablak fűtéskábel csatlakozása letört

reflektorkapcsoló beesett

bal első kerék erősen nyikorog

jobboldali ajtózár nem működik

sebességmérő nem működik

tompított fény igen gyenge

sebváltó nehezen jár (kiderült: törött)

indítókulcs gyakran akad

napellenző kéne legalább a vezető oldalon

pótkerék és emelő is kell bele,

meg elakadásjelző háromszög,

valamint az adásvételi szerződést elfelejtette átadni

Amúgy az autó jó, elhiszem, bizalmi vétel. Autómérnök, lakásában fantasztikus stílbútorok és modern festmények. Csak kissé konfúz.

Reggeltől délután ötig üldögéltem a műhelyben. A javítást időnként ötletekkel besegítve.

Délután kabátommal takarózva a hátsó ülésen próbáltam aludni.

Nehezen viselem, napról-napra késik a munka befejezése. A weblapomon Netscape alatt a képek még mindig nem jönnek föl. A programozó első határideje november közepe volt. Igaz, azóta bővült közös munkánk tere az opuszjegyzék átalakításával.

Túl fáradt vagyok megszervezni, hogy pihenjek. Pár napra le kéne menni a bakonybéli kolostorba. Két telefon lenne.

Lukács. A nyolcvanvalahány éves aranyos púpos Irmuska lába a múlt hét óta dagad, nehezen mozog. Érszűkület? Holnap kórházba megy. Operálni nem engedem magam. Mosolyogva búcsúzott.

Jan. 17.

Lehámozott, félig szétszedett sebváltóval járok, nincs egy törött alkatrész. Állítólag nem fog szétesni.

Jan. 18.

A naplóírás nehézségei. Többéves kísérletezés után megcsináltam az optimális konyhai szeméttárolót. Új doboz hozzá, csúszóléc építés az asztal alá.

A bolti választásnál szempont volt:

- a doboz formája, hogy a lécekejól fölfeküdjön; a színe, mert azt Kata is véleményezi,

- a doboz mérete (hány naponta kell majd levinni) és ára, meg hogy egyáltalán milyen kapható,

- a belevaló fóliazsák, van-e olyan, ami a földszintig levíve nem szakad el, mekkora legyen, akkora, vagy nagyobb, kaphatósága, és ára, mert ez rendszeres költség,

...ezeket kellett egyensúlyba hozni.

Ha én ezt végig elmesélném: akkor lenne tartalmas. De unalmas is. Már így is az. Pedig egy napi izgalom volt.

Ma Illyés Máriát (a Gyula lányát) fölhozták a műtermembe, az Ernst-kiállításom kurátora. Tisztáztuk, hogy azért árulkodtam-, küldtem el a miniszternek kiállítási szerződésünket, mert megoldhatatlan helyzetbe kerültem. Szerettem volna az igazgatóval, Keserü Katalinnal megbeszélni, hogy nem írhatok alá egy hárommillió forintos ígérvényt a kiadásokra, időpontot kértem tőle, de titkárnőjével azt üzente, hogy a következő hetekben nem tud fogadni.

Most rögzítettük: a valós költségeket műtárggyal fizetem, eredeti megállapodásunk szerint. Szerényebb katalógust állnak. Vagy ha szponzor.

Viszont az időpontot most áttették novemberre. Nekem mindegy lenne, de a kaposvári Rippl Múzeum nagy bajba került. Interurbánok, próbáljuk megoldani.

Holnap négy napra Győrbe és Bakonybélbe, pihenni. József és testvérei jönnek velem.

Ma még életadminisztráció:

- Az autóba beköltözés utolsó lépései: Kata üres kéz- és körömbalzsamos dobozát textillel kibélelni (technokol rapid) hogy ne zörögjön benne a fémpénz. A BAH-csomóponti piros lámpánál árusít egy jóarcú férfi hajléktalan-újságot, neki szoktam adni. Meg lassan az egész Belvárosban parkolóóra van.

- Aztán vettem egy (két) rúd-csomagtartót, leszerelhető fajta; ritkán fog kelleni. 120-as kép is befér hátulra. A csomagtartóhoz gumipókok. A régi tartóra cédula: MŰKÖDIK. VIDD EL, és le a kuka mellé. Búcsú a nagyon jó és nagyon komplikált képszállító léceimtől. Ketté kell fűrészelni.

- És a többi munka is: farostból terítő leszabás a festékes munkaasztalomra, tiszta munkához.

- 40 darab 60x60-as lemez, (e méretből nem sikerült az elmúlt években kilépni) ez kb. az idei tavaszi-nyári képeknek szánva. A Körtér melletti szabászatból hoztam, kocsival. Érdekesek ezek a pesti autók, vagy inkább furcsák. Valahogy direkt terpeszkednek. Parkolásnál már a harmadikat lököm meg.

Jan. 19.

E-mail Le Meux-ből

Szia Deske!

Mi itten elvoltunk vakaciozni, tengerpart, lelkigyakorlat, miegymas. A ket fiu elsoaldoztak dec. 31-en, ez volt az ev ajandeka. (ok kertek).

Most olvasom hireidet: mindenekelott Isten eltesse Piroskat. Nagyon sokat gondolok Zsofira, remelem jol megy az ismerkedes. Ha akadna valahol nehany perce, igazan szeretnem hallani, hogy hogy vannak. Amugy naponta tobbszor megkoszonlek, annyi oromom telik kepeidben. Egesz megvaltozott a haz toluk. Neha, mikor nagyon faradt vagyok, behuppanok a fotelomba, es gyonyorkodom. Ettol aztan ujerovel lehet tovabb.

T-nek meseltem az autos kalandjaidat, o a golfot valasztotta volna, szerinte meg villamossal szemben is jobb.

Jan. 19-23.

Győr, majd a bakonybéli bencés kolostorban. Maradjon ez az idő leírás nélküli. Talán majd. A hajnali négy órás zsolozsmájukra most nem keltem föl.

Jan. 26.

Napokig nézegettem a 37-es Új Idők egybekötött évfolyamát. Márai vallomása az újságírás szenvedélyéről, hogy ritkán szereznek vagyont, valamint, hogy az újságíró betűje a pillanattal elpárolog. A Bécsben élő Freudról, a „lélekidomárról”. Az Anyeginről, ami szerinte a világirodalom egyik csúcsa, ezt írja:

Külső tartalma nyájas csacsiság.

Belső tartalma fenséges. (lásd: műtermes képek kérdésköre)

Aztán. Barabás Pál regénye egy bajbajutott ügyvéd és a sánta vállalattulajdonos vénkisasszony névházasságáról, aminek aztán szerelem a vége: A kétezerpengős férfi. Végigolvastam a 13 folytatást, tisztességes.

Érdeme szerinti megemlékezés Nagy István (festő) haláláról. Egy Titanic-szerelmesnovella. Nagyon lelkiismeretes, etikus szerkesztői üzenetek. Baktay Ervin több ízben a keleti ember gondolkodásáról. Dulovits Jenő és Vadas Ernő kiváló fotói. Lyka Károly és Kállai Ernő közérthető cikkei a képzőművészetekről. egy Duchamp idézet: A művészetben mindenkiolyan magányos, mint egy hajótörött.

Frigyes főherceg, tábornagy fotója halála alkalmából, 80 éves volt, és fotó Ő császári fensége Akihito japán trónörökösről, aki most hároméves... Egy kotta: Elmennék én zöld erdőbe, Kodály gyűjtése. Új magyar regények reklámjai: Herceg Ferenc, Gulácsyí Irén, Harsányi Zsolt.

Mühlbeck Károly rajza és írásos szomorkodás is, hogy egy szép hagyomány elmúlt: eddig a budai Toldi gimnázium tetején elsütött ágyú jelezte a városnak a delet. Színházi jegyzetek Bulla Elma, Márkus Emilia, Bajor Gizi, Páger Antal fotóival. Királyhegyi Pál amerikai témájú tárcái, olyan hangnemben, mint aki élt ott. Keresztrejtvények, persze, meg horgolás-minták. Gróf Bethlen Margit miniszterfeleség beszámolója Mussoliniről: De tudják-e vajon, mi a titka annak a vesékig ható, éles tekintetnek, amely olyan jellegzetes? Büszke vagyok rá, én jöttem rá először a titok nyitjára: a pupillája fölött mindig ott fehérlik egy keskeny sáv a szemgolyóból.

Nem volt nívótlan lap. A versek pocsékok. Élveztem, időutazás, egy eltűnt kultúra.

Jan. 27.

Tegnap reggel, futás közben, egy tönkrementarcú hajléktalan, egy öregasszony utánam kiabál: Ne fusson, idejében elér a temetőbe! Majd kis gondolkodás után, ami nem hatásszünet: ...a koporsóba. Ma reggel is ott ácsorgott, már, mint ismerősnek intettem neki. Erre ezt kiabálta: Dícsértessék! Talán, mert vasárnap van.

Napok óta látom, a kanyarnál egy kapumélyedésben szokott álldogálni. Mögötte rongycsomó; ott koszos paplanok alatt egy férfi. Ő meg beszél hozzá. Két órával később, uszodából hazafelé még ugyanez a kép. A férfi fejére húzott paplannal alszik, a nő valaha-piros kabátban, retiküllel és hátizsákkal mellette ácsorog.

Reggel a klubban a kabinos egy borítékot ad át, Gábor küldi, egy Szabó Lőrinc vers, már vártam, Gábor küldi. A hagyatékban találták, publikálva sosem volt, erősen erotikus. Hogy szerintem az életmű része-e?

Kissé ki van a csuklóm: negyven lemez alapozása, spaklival. Hiába, a fatapasz ásványi töltőanyaga már pár hónap alatt is annyira leülepszik, összesűrűsödik, hogy fáradságos keveréssel kell. Már a Kecskeméti Alkotóházra készülök: március elseje, nulla óra.

Este telefon festékvegyész ismerősömnek: ez a most alapozáshoz vett lenolajkence sötétebb, és rá van írva, hogy szikkatívot (szárítót), valamint lakkbenzint is tartalmaz. Százévekben gondolkozom, használhatom-e?

Elmagyarázta, hogy igen, és adott egy nagyszerű ötletet is: a leülepedett alapozót fúrógéppel keverjem. Jó lenne hozzá egy állvány. Talán lehetne csinálni is.

Pénteken szereztem pár napra egy villát Piliscsabán Katának, pihenni. Levittem barátnőstül. Hazafelé Budakeszin bekéredzkedtem (ó mobiltelefon!) egy independent szerelőhöz, fura motorhangokat hallok. Ezt jól tettem. Alapos volt, még 160-al is mentünk. Váratlanul a futózott gumikat találta életveszélyesnek. Negyvenezer, rögtön, a szomszédban, az ő protekciójával.

Délelőtt a Nemzeti Galériában a két Mednyánszky-férfifej egymással szemben. Az egyik az a vörös félbehagyott tanulmány, egy teljes Shakespeare-dráma, a másik csak, mondjuk, Jóska a szomszédból, aki talán szerelme lehetett.

Ég és föld. Neki se jött össze minden nap.

Jan. 28.

Reggel héttől háromig a szerelőnél, a végén kissé támolyogva. De hasznos volt a jelenlétem. Jó lesz ez az autó. Most már.

vizhőmérő csere=az egész műszerfal cseréje = ebben van napi km. számláló és fordulatszámláló issebváltó csere, így egyszerűbb voltdob kifúj (zajos és büdös)---illesztés tömítésbal hátsó kerék kotyog---csapágy meghúzásarejtett áramtalanító beszereléseablaktörlő vakfoltot hagy- kiigazítottákaz ablaktörlő nem tud lassan dolgozni, a hiba maradjobb ajtólilincs újra javítzárható tanksapka nem jó méret, nem sikerülkuplungállításhátsó ajtó nem zárható--- javítása visszapillantó tükör nem tud jobb lennia vadonat új jobb hátsó kerék ereszt, megkalapálták a felnit, talán

Kezdek az autónak örülni.

Kétezerkettő január huszonnyolc, mától NETSCAPEN, mindenen működik az OEUVRE-CD/WEB, ha igaz. Most estére megérkezett e-mailen a kijavított program. Még ismerősökkel ki kell próbáltatni. Remélem. Októberben kezdtük, 250 ezerbe került. Evvel befejeződött ez a sokágú korszerűsítés. Mindjárt fölteszem a netre a kilenc átírt excel-fájlt.

Jan. 29.

A klubban a múlt héten hozott Szabó Lőrinc verset tárgyaltuk. 75 körül került elő, hagyatékból. Megnéztem. Szerintem nem az a baj vele, hogy erotikus, hanem hogy gyenge- gondolom, ezért nem publikálta soha. Túl erős? túl közeli? volt az élmény:

CSAK AZ ÖLEDBEN

...

és a két karom könyörögve

nyult le két válladig

és széttárt térdeim között

reszkettek csukott combjaid.

És akkor a karod megindult

felém és rémült biborait

nyitotta tágra, óriásra

két rettegő és bús szemed.

S valami csúcs volt és tető volt

s haldokló pillanat:

szivem megdobbant: most adod, most,

most adtad nekem magadat!

És szemeid rémülve néztek,

jöjjön, mondtad és megint: ne! ne!

s nem akartad s magadra huztál

s két combod megnyilt csendesen.

Két combod megnyilt, vágyakozva

nyilt elém remegő öled.

És befogadta, behatoltam

a sötét, puha és meleg

húsba, az eleven gyönyörbe

mely körül fogott édesen

és egymásra talált az ajkunk

és ringatott a szerelem.

Az aláhúzottak szerintem rossz szavak, vagy gondolatok. Némelyik édelgő. Persze, adys is: bús szemed, és- és. Amúgy: régen rossz és említésre nem méltó, ha két comb nyikorogva nyílik szét...

Mindig fölfigyeltem rájuk - ritkulnak -, ha valamit életemben először.

Most halmozottan:

autóantennát kihúzni,ötödik sebességbe kapcsolni,visszapillantó tükröt belülről állítani,fordulatszámláló van,

és a mai ötlet: keretezett grafikákat nagy szemeteszsákban lehet szállítani.

Utána a futó gondolat, megint kitaláltam valamit, halmozódnak, s aztán meghalok.

Tegnap az egyház így imádkozott: Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted életszentségre való buzgó törekvéssel. Figyelem! Tehát a szorgalom is kegyelmi ajándék.

(Igaz, sosem tartottam érdememnek, sőt.)

Hiába a tökéletes művem a konyhában. A nép. Most tábla fölé:

BIZONYOS EMBERCSOPORTOKNAK TARTÓSAN IGEN NAGY ÖRÖM LESZ OKOZVA,

AMENNYIBEN A SZEMETESVÖDÖR MÉLYEN A HELYÉRE VAN TÓLVA, NEM CSAK ÚGY

(Ha tudnék alá hátrafelé lejtő görgős vezetősínt csinálni, a vödör magától hátracsúszna.)

A 80 éves púpos Irmuska a szívével, kijött a kórházból, nem operálták, ma már levizitelt az uszodában.

A folyosópadon üldögél.

- Hallom, megtalálták a bajt! A jobb kamrában alig volt baracklekvár, a szilvalekvár pedig teljesen hiányzott!

- Képzelheti, mennyire beteg voltam, három hete nem sütöttem semmit! - és nevet.

Futtában megsimogattam a kezét.

SMS valahol Olaszországból.

2000 m, ragyogo napsutes, a Carving lec fantasztikus: helyettem tud sielni. Fekete palyakon jartam vidaman... Persze izomlaz mint allat

Küldi Szuts W +36..., 2002. jan. 29. 10:46:24

Talált. Hiába, ez fáj.

Ernyey, volt (fő)iskolatársam, a Szövetség lapjában idéz:

Az emberi közösségnek azért van szüksége a művészre, mert nem ismeri saját lelkét, és ennek az ismeretnek hiányában saját magát ámítja... a művészet a közösség közös gyógyszere...

Ez jó.

A Kiadóm (az m betű öt közös munka jogán) bartell-üzletet ajánlott: a megmaradt 100 Oeuvre-CD-met nekem adná, cserébe képet szeretne, új irodába költözik. Mosolyogtam, a CD-ken ugyan minden fontos rajta van, de azóta annyi minden történt, az azóta-lemez trabant kontra mercedes... mit csináljak én avval?! Öt perc múlva észbe kaptam és visszahívtam, gyere! A lemezt majd 200-ért árulom ősszel az Ernstben! Azt mondja, ez nem jó. Igaza van. Ingyen fogom adni.

Jan. 30.

Ő a birtoklásban mohó, én a munkában. Egyik se jobb.

Jan. 31.

Egy faxom:

Ernst Múzeum

Igazgató

Kedves Keserü Katalin!

Köszönöm, vettem üzenetét, hogy a Múzeum gyűjteményes kiállításomra kb. 400.000 forintos katalógusköltségnél többet nem tud vállalni, és az esetleges többletet nekem kell fizetnem. Valamint, hogy vállalnom kell, hogy a kiállítás összes többi költségét (nem csak a terembért) 2001 február 16.-i levelének megfelelően műtárggyal fizetem.

Éppen most adok be pályázati kérelmet az NKA-ba a katalógus költségeire.

A szállítást pedig egy műgyűjtő ismerősöm teljes egészében magára vállalta.

...

...Kiállításom időpontjának mostani megváltozatásával a Kaposvári Rippl Múzeum nagy bajba került. Hallom, most rendeződik ez is. Köszönöm, örülök neki.

Kitisztul minden, az ég is. A Lukács uszoda kertjében ma reggel már valamilyen énekesmadár is megszólalt.

Szívélyes üdvözlettel:

Rögzítettem a helyzetet. A kiállítás időpontjával például az volt a baj, hogy most áttették november végére, s így összecsúszott a következő helyszínnel. Három másik múzeum is meghívott ugyanis, s már tavaly tavasszal rögzítettem az időbeosztást, amit már ők is rég betábláztak:

2002 okt.: két hét Ernst Múzeumnov 3.-dec 31. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, 240 m²jan. 15.-febr 29. Esterházy Palota / Városi Művészeti Múzeum, Győr 1000 m²márc.15.-ápr.30. Cifra Palota, a Kecskeméti Kulturális Hét nyitóprogramja.

Most ez látszott fölborulni.

Ma tényleg, igazán és teljesen kész a megújított OEUVRE-WEB/CD. Az utolsó fájlt most este kaptam meg: az 5500 soros szereplésnaplót külön át kellett dolgozni, hogy a NETSCAPE stb. is fogadni tudja.

Nagyon örülnék bármi visszajelzésnek, hogy tényleg megy(ek) netscapen. Ehhez elég egy grafikát és egy VÁLINEWS- levelet megnyitni.

Amúgy egész nap az adóbevallást csináltam, hosszas számítások. Holnap 42 ezer forintot fogok postára tenni, aminek még örülni is lehet, hiszen fél éve még tévedésből másfél milliót kértek tőlem-