2002. március 1-20, Kecskemét Alkotóház
Márc. 1.
Lefelé menet a sztrádán kipróbálva az új autó: 175-180 km/óra.
Többet aztán az ügyben nem akarok rendetlenkedni.
Márc. 6.
Az uszodában a régi ismerősök, csak az ár és a beléptetés változott: fényképes! igazolvány kell.
Itt engedik, versenyuszoda, kézlapáttal úszom, 1200-at.
Mackintosh:
Istennek a nyomorúságban jelenléte sokkal áldásosabb, mint a nyomorúságtól megkímélés.
Délben Mike SMS-t küld:
KI A „MA” SZERKESZTŐJE? FESTŐ, ÍRÓ? SÜRGŐS.
Tehát éppen felvételi dolgozatát írja.
Bodor Ádám hátborzongató novelláskötete: Vissza a fülesbagolyhoz.
Márc. 10. vasárnap:
A misén rosszul lett egy bácsi, sekrestyébe kivittük, mobilon mentők.
Rituális dobostorta és József és testvérei a presszóban, mise után, múzeumnyitásig. National Geographic fotókiállítás, nagyon jó.
Este újra uszoda, időrekord. Érdekes.
József és testvérei.
Márc. 7.
Egy edző:
A billegés inkább előnyös, mert hosszan előre kell nyúlni, 30 cm mélyen megy le a tenyér elől, fokozatosan egyre gyorsul a kar hátrafelé, bukófordulóm nagyon jó, a jó bukó gyorsít, kézlapát kezdőknél lassít
Pedig a fordulóra nem is kérdeztem rá.
d.e.: Bach: hegedűszonáták
Márc 14.
Festés után a városban lődörög.
A Kossuth szobor előtt ünnep: kínai kerekarcú óvodáslányka a többiekkel együtt zászlót lengetve énekli:
Jön jön jön
hatszázezer franciával
angol török garmadával
jön jön jön
jön Kossuth, jön
Bach hegedűszonáták / Sitkovetsky
Márc.15.
Este TV. Kossuth-díj átadás: Kazovszkíj, Bak Imre. Kazovszkíjnak örülök.
Nemzeti Színház avatása, Ember tragédiája pop-osítva. Mindkettő pocsék.
Jelenits atya a Tragédiáról: Madách, mint a jó beteg. Nem gyógyít, de meg tudja mondani a bajt.
Márc. 17. vasárnap
Presszo egyedül, gesztenyésrolád és óangol ballada. Naív múzeum, Czóbel kiállítás megnyitó. Virág tükör előtt, 1974, remekmű. 91 éves, tündökletes. Kata telefonja, ma nem tud még jönni, velem helyet cserélni. Akkor egy-két pótnap.
Délután Iványi-Grűnwald megnyitó a Bozsó házban. Helyenként jó, de minden képe más.
Legjobb idők 1200-on:
gyors, kézlapáttal: 23:58.99
gyors: 24:43.36
a szokásos (2 gyors 1 mell) 27:49.39, nem hajtva
Holnaptól nem időre úszni. Nem helyes utolsó erőmet is kiadni reggelente.
Márc. 18.
2 ceruzarajz, önarcképek. Pocsék. Séta a sötét régi városrészben. TV: Charles Bronson amerikai vadnyugati kalandfilm. XIX. századi vonatbelsők.
Este SMS Miklósoknak:
45:42.59 (percet) sétáltam most az Óvárosban.
14 képet kezdtem el, vagyis naponta egyet.
Két perccel jobbat úszom, mint tavaly.
Az első öt nap mérését nem is hittem el.
Huszadikán haza, Katának fölajánlottam a helycserét, nagyon cikket kellene már írnia.
Ugyanis olyan jól ment a munka, hogy bíztam benne, itthon folytatni tudom.
Hazaérve délután Mikit
vittem ki a buszpályaudvarra, karambol egy Audival, jól összetört a kocsi
eleje. Csak annyiban érdekes, hogy most nem én voltam a hibás.
Az újak is 60 centis olajképek. Rettenetesen ismétlem magam, formáim kiürültek, unom is, nagyon. (Bár ez nem szempont.) A képek talán ígéretesek. Az egyetlen kérdés, hogy ennyi, és nem több telik tőlem, évi három jó (műtermes) kép, tehát maradjak, vagy helyesebb-e továbblépni. De hova. Bármi téma jut eszembe, azonnal beugrik a minta, tájkép - Bene Géza, csendélet - Morandi. Most néhány napja önarcképek is, ceruzával. Na, ez nem fog átvezetni sehova.
Nem tudom, mit tegyek.
Márc. 25.
Ráadásul köt a rend: minden nap elkezdeni egy képet, mintha Kecskemét.
Füst Milán azt mondja: Lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni.
Szüts azt mondja: Nem hiszek a téma fontosságában. Rajzold a fiad szobáját.
Fáradt vagyok.
Az alezredes a zuhany alatt azt javasolja, próbálkozzak netán ezentúl műtermet festeni.
Márc. 29.
Nyugtalan és nehéz napok, három hetes távollét utáni ügyintézések. A géppel baj van, a win98-at le kellett cserélni, itt az új XP. Ez viszont a két szkenneremet nem tudja kezelni. Kettő, ill. hároméves gépek, 150 ezer volt, elavult, kidobható. Azonnal új szkenner kell.
Ma Nagypéntek, szigorú böjt. A délelőtt közepén elkezd fájni a gyomrom. Elmélázom, hogy akkor, ebben az esetben, csak egy kicsit, netán...
S hirtelen bevillan: hiszen hatvan évesen rám már nem vonatkozik!
Ijedtemben elmúlt a gyomorfájás.
Szívességből megküldték a Széchényi Könyvtárban lévő kiállítási plakátjaim kartonjait.
Váli
Dezső festőművész kiállítása. Nyírbátor... 1976... 47x68 cm.
Barna
fotó: a művész igen rendetlen műtermében tanácstalanul áll.
...Azóta is.
Márc. 31.
Húsvétvasárnap. Ünnep, így kivételesen a Margit körút másik oldalán hazafelé az uszodából.
Mc Kiwan's szendvicsbolt (olvasd ki hangosan!), régiségbolt, ÁPISZ, és ott egy második antikvárium is. Már nem kellenek, csak szeretem a könyveket. Mármint az újakat, a kirakatban, -nézni. Hegymászók kézikönyve. Brehms I-IV, Gaugin, Az ezeréves Magyarország.
Igaz, minap megvettem még három kötet Illyés naplót, mégiscsak. Nagyon kedves partner.
Az egész család; együtt örvendeztünk plakátom fenti leírókartonjának. A zsúfoltságot csak egy nőszemély kódolhatta rendetlenségnek. Papírdarabok a földön szőnyegnek, amit aztán fotóztam, majd később megfestettem.
Bár lenne rendetlen a műtermem! Nádor Tibor csodálatos maszatos, látványgazdag munkatere, ahova állítólag három takarítónő két napig hordta be a szemetet! Gyönyörű volt!
Szentmise Katával, hajdani törzshelyén, a Rókus templomban, együtt, ott régi ismerősök. Barátnőnk gyönyörű-puha mozdulatokkal vezényli a kamarakórust, amiben négy egyetemistakorú lánya is énekel.
Szertartás végén a himnusz és a pápai himnusz, szövegét kivetítik: Hol szent Péter sírba téve / és Rómának dobog szíve. Tehát nem: és hol máma dobog szíve, ahogy én eddig.
Nálatok éneklik ezt ünnepen? Netán a francia himnuszt?
Utána a sekrestyében kis nyusziünnepség a kórustagoknak. Azt is gregoriánnal kezdik. Közben a folyosón a férjjel beszélgetek, volt miniszter, képviselő, kérdezem a mostani, háromhetes ciklusról, amire a szocialisták annyit morogtak: lehetetlenség volt tisztességesen csinálni, amíg hetente ülésezett a parlament. Hetente följárni (Zalából). Hétfő-kedd ülés, utána két nap bizottsági ülés, sokszor estig. Pénteken futár hozta (már le, Zalába) a háromszáz oldalnyi anyagot, amit a következő hétfőn tárgyaltunk. S nekem közben a falvaimat kell körbejárnom, a gondjaik. Hol marad még a család?! Azt a háromszáz oldalt nem mindenki olvasta el hétfőre...
Erre Szüts azt mondja: szereptévesztés. A helyi ügyek az önkormányzat dolga. Az övé a törvényhozás lenne. 02.4.4.