87. levél J.-nek, Le-Meux VÁLINEWS

2002 JÚNIUS

Június 1.

Mike hüvelykujja lassan, de gyógyul. Egy körömnyivel lett rövidebb. Reménykedik plasztikai műtét lehetőségben. Amit az alkarjából kivettek, pótbőr, nem szervült. Hordozza sorsát, hogy most egy ideig nem mosogathat.

Anyja boldogan dörgöli szivaccsal, mosdatja kétméteres fiát.

Június 2., vasárnap

Kata unokázik, én a Várban, a Nemzeti Galériában. Az átrendezett kortárs kiállítás még mindig nem nyílt meg. Néhány Ferenczy képen elmerengtem, fáradtan; ebédre haza. Este a MAGÁNMÚZEUMOT rendeztem, most áttekinthetőbb. Tényleg, kölykeidet bevezethetnéd kissé a magyar festészetbe, új kiszólással: nem semmi, amit nálam látni.

Például, Stephane, szerinted hol csalt a színekkel Berény Róbert annál a tyúkos képnél? Szerinted nem unalmasan sok az a trágyafolt? Nem kéne több tyúk oda? (Kapirgáló) Tudod, én ezt a képet nagyon szeretem.

21.30. E percben kaptam leveledet, köszönöm a beszámolót! Kicsit idézek belőle, had örüljenek mások is. Bretagne, hát bizony:

Gyonyoru, tobb méter magas hullamok csapodnak iszonyu robajjal a sziklafalaknak, es az apaly-dagaly valtozast mindig a siralyok eszveszto rikoltozasa kiséri. Apaly idején a sziklafalak tovében rejtett obloket lehet talalni, és ha sikerul a zegzugos meredek osvenyeken leereszkedni a partra, az ember ugy erzi magat mintha prehisztorikus tajakon bolyongana.

Az ikrek iskolaügye tényleg kényes. Ezért nem tudomány, hanem művészet a pedagógia, mert nem csak logika. Szerintem is jól döntöttetek.

Hogy vállalnál interneten, (pontosabban e-mailen) francia fordítást magyarra. Ezt legegyszerűbb, ha ide kiteszem. Hátha. Bár sajnos egyik legjobb barátom, szakember a legjobbak között, most cserélte le a műfordítást asztalosságra, annyira nincs igény. Igaz, amit te mondasz, talán más, hogy a humán tárgyak: pszichológia, történelem, filozófia, stb.

A Nagy Géza képet én is szeretem. Megnéztem, tényleg eltűnt a netről, most újra telepítettem.

T-t is üdvözlöm, örültem a levelednek! Hogy rám szántad. Megérdemlem.

Júni. 4.

Ezt Stephane-nek küldöm, bár ismerheti:

WEÖRES: FALUSI REGGEL

Már üti - üti már

a torony a hajnalban!

Az időt bemeszeli a korai kikeriki,

lendül a vad dallam.

Kiscsacsi, kiabálj,

örülök a hangodnak!

Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,

vége a rangodnak.

Állítólag tanulmányt írtak csodás ritmusáról.

Tegnap egy fiatal galériás itt, bemutatkozott, hogy forgalmazna, adnék neki képet. Elmagyarázza, hogy a kölni Kunstmessén kell körülnézni, ott megtudni, mi lesz a következő négy év trendje. Ezt egy szűk csoport határozza meg. És hogy a komoly vásárló nem a képet nézi, hanem az életrajzot. Például Fehér Laci hiába ismert mindenütt, múzeumokban látható, de nem szerepelt eleget rangos galériákban, vásárokon, így nem érdeklődnek iránta. Amúgy is a galériások szívesebben foglalkoznak kezdőkkel, akiket föl lehet építeni, és majd sokat lehet keresni rajtuk.

Tehát csinálna kiállítást, adnék képet, ötven százalék haszonnal dolgozik. A megkötésemet, hogy végleg nem engedem külföldre képeimet, az EU csatlakozás után majd úgysem lehet tartani.

Dehogynem, mondom, mert ez csak egy kérés. Bár lehet, hogy ez fölött csakugyan eljárt az idő, át kell majd gondolni.

Amúgy én Pesten ötévenként csinálok kiállítást, leginkább az Ernst Múzeumban. Úgyhogy.

Chesterton a Fioretti előszavában: „A hegyen közelebb érezzük magunkat, s talán tényleg közelebb vagyunk az Istenhez.”

Ha sétálni indulunk este, Kata keserédesen megjegyzi, alighanem ma fölfelé megyünk, nemde?

Nagyon jó minőségű ez a Pannoncolor, a magyar olajfesték, mindig mondtam. Véletlen belerúgtam tizenkét gyenge képembe, kirúgtam őket a keretükből. És a talpnyom letörlése után semmi nem látszik. Utóbb, csak utóbb jutott eszembe, hogy megpróbálhatnám átfesteni.

Végül estig négyet dobtam ki, háromba belenyúltam. Egy reményes.

Június 5.

Mindig is úgy éltem meg az életet, vadvízi kajakozás: sziklák rohannak feléd, teljes lendülettel kerülgeted. (Éretlenség.) Most beütött a (egy) mennykű. Rezzenetlenül fogadtam, fájdalmas. Elmarad az idei művésztelep. Szigetmonostor, tavaly ott vagy 25 képet kezdtem (közel a leányfalusi 50 méteres medence). Lemehetnék egyedül, de a koszt..., ebben baromi tehetségtelen vagyok. Barátom lenne, aki vidéken befogadna pár hétre, de hogy etessen is?!

Hetek óta gyűjtöttem a lelkierőt, belső kötelesség, idén nyáron hegyeket-fákat kéne rajzolnom, akkor ez?

Júliusi alkotóház a Margit körúton?!

Júni. 6.

Ezt a kölyköknek: (Fioretti)

A szentéletű és együgyű fráter Juniperusz a földíszített oltár ezüst díszeit elajándékozza egy kuldusasszonynak. A rendfőnök

a káptalanba gyűjtve a barátokat, hívatta fráter Juniperuszt, és az említett csengettyűk miatt az egész konvent előtt keményen megdorgálta. Közben annyira tűzbe jött, s oly hangosan kiabált, hogy szinte berekedt. Fráter Juniperusz keveset, sőt jóformán semmit sem törődött szavaival, mert örült, ha szidták, és alaposan leteremtették, s közben azon töprengett, hogy miképpen lehetne a generális rekedtségét valamiféle orvossággal elmulasztani.

Miután a rendfőnöktől a maga fenyítékét megkapta, fráter Juniperusz a városba ment, s egy csésze vajas lisztkeveréket készíttetett. Öreg éjszaka volt, mikor visszatért a kolostorba, s gyertyát gyújtva, a rendfőnök ajtajához ment, és kopogtatott... észrevettem, hogy a nagy erőlködéstől berekedtél, azért gyógyszerről gondoskodtam...

a gvárdián elzavarja,

Atyám, mivel nem akarsz enni, tedd meg legalább azt a szívességet, hogy tartsd a gyertyát, amíg én megeszem

a gvardián megtört, látva Juniperusz jámborságát és együgyűségét, ketten megették a pépet,

és inkább az áhitat, mint étel frissítő hatását érezték.

Esterházy: Javított kiadás: Már a második, egy generációval alattunk-fiataltól hallom:

Ügynök, nem ügynök?! Kit érdekelnek ezek a dolgok?! És ez lesz a megoldás.

M. fölajánlotta, hogy beszervez július hónapra egy kolostorba, ellátnának, rajzolhatok. Csak lesz-e uszoda a közelben?

Az Angyali üdvözletet nem vették meg május 31. éjfélig. Légiveszély elmúlt.

Június 7.

A Szovjetunióban található a világ legnagyobb törpéje.

Negyven centis képem lesz falon a Nemzeti Galéria

új kortárs tárlatán. Egy j/lónagy Tóth Menyhért és Vaszkó között.

Előzékenyen szóltak, tegnap voltam bent keretet igazítani.

És ma megyek megint.

A-91-48.jpg

A/91/48

Műterem szürke falakkal

olaj, farost

40x40

Magyar Nemzeti Galéria

9205, 9236, 9324, 9354, 9406

Csongrád

24x36 dia, 6x6 dia

1991. 9.

Arról beszélgettünk I.-vel, hogy az új Esterházy könyvből elég lett volna 30 oldal. De a zélet, a zélet!

Csak így lehetett (és kellett), nem egy tanulmány formájában, ezt a témát méltón „a nemzet asztalára dobni”. És EP-t minősíti, hogy végig együtt izgulunk vele, bírja tollal és őszinteséggel. Ahogy gyönyörűen birkózik (vele született vagy vele együtt nőtt), én-tudatával (gőgjével).

Júni. 8.

A fene kíváncsi egy 17. századi asszonysorsra, A kígyó árnyéka, Rakovszky Zsuzsa tollából. Versei megrendítőek, de regény?

Aztán mégiscsak. Törőcsik Mari olvasott fel belőle pár oldalt a Kossuthon. Tegnap meg telefon G-től, most nézegeti a Vörösmarty téri könyvvásáron, fantasztikus, megvegye-e nekem? Mondom, ajándékba? (Röhögött.)

Az első 50 oldal után: Soha senki nem tudta nekem így megmutatni, hogyan és mennyire látják a nők másként a világot. (A fontossági sorrendjük.) Igaz, ez a verseiben is megvan. Az apró dolgokra, a matériára figyelés. Is. A legnagyobb dráma perceiben bemenekül a kamrába apja elől, magára zárja az ajtót, és lerogy a..., és meghatároz valami bársony anyagot.

Júni. 10. Ebből a bársony-dologból semmi nem igaz, most értem oda a könyvben. De mégis.

Végül én is bekeveredtem a Vörösmarty térre. Ötven könyvsátor, a szellem pompája. Fiatal koromtól elszédülök és elanyátlanodom a sok-tól, most is. Hogy mivégre én és ők, ennek töredékét se fogom soha befogadni. Ezért is jöttem haza zavarodottan már harminc éve is a Belváros nyüzsgéséből.

A gazdagság vonzása. Éve őrzök egy telefonszámot, (4810-900, Arcanum kiadó, www.arcanum.hu), nem hagy nyugodni. Tegnap a vásáron is láttam a pavilonjukban: háromezer! forintért meg lehet kapni CD-n a teljes Pallas lexikont, tízezer képpel. A 18 kötet antikváriumban 120-150 ezer. Speciel mi húsz éve megvettük, ott van az előszobapolcon. Évente egyszer használom is. Vagyis a lemezre semmi szükség. De mégis. És:

- 49 klasszikus magyar költő összes versei, 5 óra hanganyaggal,

- a biblia, 13 fordításban, van fölolvasott változat is,

- Shakespeare összes,

- Németh László összes,

- a nagy Brehm

stb. pár ezer forintért. Őrület!

Lehet, hogy ma visszamegyek?!

Végre meghozták a miskolci múzeumból a zsidótemetős képemet (A/85/24) az őszi kiállításra. 140 centi kerettel, épp elfért a liftben. Tizenöt éve nem láttam, gyengébb, rendetlenebb, mint emlékeztem. A kerete rémesen vörösesbarna, átfestettem.

Mondtam? Az utcai plakátom is kész, szép. Rajta egy ismeretlen Váli-kép. (A nyomdász műve, nem is rossz.)

Áprilisban 165-en néztek meg a neten, májusban 260-an, ha leszámítom magamat.

B. megjegyezte, hogy Szüts-anyuka partecédulájáról hiányzik az AD. Grafikastúdió logója.

Júni. 9.

Rakovszky Bécsből indult, én a Svábhegy oldaláról, hogy szombat fél háromkor találkozzunk a Vörösmarty téren, a Magvető sátra előtt. Örültem, hogy látom, öt év múltán, beszélgetni nem volt lehetőség. Dedikált, én is neki. A katalógusomat.

Többórás keresgélés, az egész opusz-rendszerem összeomlott. Végül több hónapos változatokkal próbáltam újraéleszteni. Akkor kiderült, egy múlt heti bejegyzés a bűnös. Pedig megmondta a programozó, nem szabad táblázatba idézőjelet tenni.

Dupla aposztóffal cseréltem le. ” helyett '' ...nem veszi észre ez az aranyos hülye gép.

Megint megnéztem apám adatait, ismét pontosítottak.

www.hadifogoly.hu

Már külön fejezetben vannak az orosz eredetű adatok, külön a fogolytáborban elhaltak. Az értelmezéseket is hozzáírtam:

vezetéknév-	Vali
keresztnév-	Dezs ili Dezse  /ili = vagy
apja neve-	Dezse
szül. idő-	1900
szül. hely-	g.Szabatko, Vengrija / SZABADKA
lakóhely-	Budapest, ul. Irini 12 / IRINYI JÁNOS UTCA 12.
rang-	lejtenant  / HADNAGY
egység (alakulat)-	zseleznodorozsníj transzport / (kórház-)vonat transzport kísérő volt
fogságbaesés.... helye-	d.Rabodermat, vengrija / RÁBAGYARMATI fogolytábor
fogságbaesés éve-	1945
elhalálozás... dátuma-	1946.07.12
fogság helye-	sz.g.3604 / fogolytábor kódja
temetés helye-	KL.(temető) SZ/G3604, (táborszám) POSZ.(település) SZAPOGOVO, (Szapahova) KURSZKAJA OBL. (Kurszk megye), M/K-10/54

Ami új: a névleírás pontosabb, megadták a falu nevét, a temető adatait: Kurszk megye / Szapahova, és a számadatokat.

Vasárnapolni illett volna, de - Kata vidéken - a web-táblázataimat csiszolgattam késő estig. Már szinte hibátlan.

Júni. 10.

Van egy szag vagy illat, ami mindig kiemel az időből, elandalít. Gyönyörű, pedig nem szép. Azt sem tudom, kamasz szerelmem testi tartozéka volt-e, vagy valami adalék. Akkoriban még nemigen volt illatszer-választék. Talán egy kenőcs? Azóta kísér, öt-tíz évente érzem rövid percre asszonyokon, sorban állásnál, villamoson. Nem lehet lekottázni, megkeresni. Nincs semmi iránya, nincsen értelme, nem mond semmit, nem is arra a lányra emlékeztet. És erős, mint a halál.

Ez jut róla eszembe, miért?:

A Vár oldalában kutyaséta közben egy balettról mesélt egy idősebb operai táncos: Schubert? A halál és a lányka?, miszerint az utolsó, végre reményes találkozás a szerelemmel azonos a halál pillanatával. (De lehet, hogy harminc év távlatából teljesen átírtam a történetet.)

Püff neked, öröklét! Tökéletes, fémvázas forgószékemről hittem, végig elkísér. Hogy szerettem! Hát nem eltörött? És javíthatatlan, (értek hozzá). Most mi lesz.

Júni. 12. Az alumíniumöntvény csakugyan javíthatatlan. Én értek hozzá, de a karbantartó lakatos jobban. Új fémlapot hegesztett rá.

Tanulom ezt az új Rakovszky regényt, tanulom a nőket. Nálunk valahogy minden világosabb, egyszerűbb: most meg fogok ölni valakit, most éppen ölöm, most már meg van halasztva.

Júni. 11.

Reggel színbeállítás a nyomdában, másodszor nyomják a meghívókártyámat. 30%-al szebb lesz. Aztán beadtam a gyönyörű plakátból kettőt az Ernst Múzeum titkárságára. Nem tudnának-e hozzájárulni. A Soros Alapítvány egy fillért nem adott végül.

Tévedésből egy kalap pénzt kiadtam, sajtot vettem pénzváltandó. De a neveket nem tudom megjegyezni: ementáli, trappista, liptai. És nagyon drágát vettem a szokott olcsó helyett.

Népszabadság: a délafrikai busmannoknak mobiltelefon nagyságú hordozható kompjutereket adtak, amivel vadászat közben a Természetvédelmi Park központjának jelezni tudják, milyen állatot látnak, azok merre vonulnak. Műholdas navigáció. S bent ebből pontos térkép készül; tudják, hova kell a védett állatok számára táplálékot kihelyezni stb.

Ja, és az állatok piktogrammal vannak jelezve a képernyőn.

Júni. 12.

Kérésemre Mike keményen ostorozza ezt a web-lapomat. Hogy amire szánom, az önreklám, arra alkalmatlan. Mert nehézkes, korszerűtlen meg csúnya. Az teszi a dolgot súlyossá, hogy nem mindenben van igaza. De miben.

Ma két kép kapirgálásán túl egész nap verzál betűket (NAGYBETŰ) gyártottam a baloldalon feltűnő listáimra, mert szebbnek tűnik. Hosszú táblázatokat kellett átírni. Meg lehet nézni. Igazam van?

Így ( a magánmúzeumnál):

NAGY ISTVÁN

NAGY BALOGH

CZÓBEL

EGRY

BERÉNY

FARKAS ISTVÁN

DERKOVITS

SZŐNYI

Jó kis lista, mi?!

A Rakovszy könyv felénél tartok. Hangvételét értem, már csak a sztori érdekel, az se nagyon, sajnos. Tán megtanultam belőle, amit nekem szánt. Nem szórakozásiból olvasok.

Júni. 13.

Bevallom. Ezt csináltam. Hogy erre egy fél év után jöttem rá! Sokkal jobban áttekinthető a lista, ha a döglött képek előtti kereszt kissé elkülönül. Rettentő fontos, nem?! Nem tudok lemondani arról a kéjről, hogy a létező és elpusztított dolgaim együtt áttekinthetőek legyenek. Például, ha 2062-ben valaki festene egy jó álválit, A/75/01 számmal, a műkereskedő kacagva rámutat az én kis keresztemre... ön egy svindler, Uram!

+ A/75/01 A lehetséges világos
+ A/75/02 Kedv és indulat
A/75/04 Patagónia
A/75/05 Fehér, gép
A/75/07 Halkszavú
+ A/75/08 Fekete éjszaka
A/75/09 Táj és zászló

Júni. 21.

Kicsit zsúfolt.

Tárcámban a következő listák:

20/ 9.30 autószerelő hátul valami zörög

féklenyomásnál fémesen kopog

ventillátor környékén is, baj?

benzinkanna?

hűtővíz ?

21/17.15 gyónni smucig

gyanakvó

autóvezetés

figyelmet nem ad

rezignált: lesz-e még jó

félelem

szertelen a munkában

telefon / kárpótlásként kérek: 1 kg. fekete festék, amivel ők is csinálták

1. liter higító hozzá

¼ kg. diófapác por

19 /16.30.webmester: a html fájl problematikus?

AGFA.jpg, ha följön, akkor jó

van-e prog. összes fájlnévből egyszerre kötőjelet kihúzni?

macintosh-os ékezetek ügye

ha új fájl, hogy lesz a windows szabványból ISO?

e-mail kolostorba, válasszanak a web-en:

A/98/58

A/98/59

A/99/13

A/00/11

A/00/33

A/01/13

Csak nehogy összekeverjem.

A Fioretti közösségben nyakamba tettek egy most talált kiscicát. Elhelyezkedett. Megkérdeztem, most mi legyen.

Aztán a végig; a zsoltárok, a Magnificat, a könyörgések alatt a vállamon aludt.

Kirakatban viharlámpa, petróleumos. Amit a lovaskocsik alá akasztanak. Vágyakozásom indokolatlan. Talán, hogy bébi-koromban háború, és zsigereimben a kultúra minden percben elveszthetőségének tudata? félelme? Hogy ha menekülünk, készenléti csomag: tarisznya, bicska, lámpa...

Júni. 22.

A konyhában megint hangyakaraván, Kata szerencsére nem hord szemüveget, nem látja. Gondolkodom, mennyit ürít egy hangyászsün naponta, hányszor kell sétáltatni. A környék uszkáraival összefér-e majd?

István atyának is föladtam a kérdést, nemde akkor beszélhetnénk szabad akaratról, ha több isten között választhatnánk?! Sosem értettem igazán a dolgot, saját közelítésben mindig ott álltam meg, hogy a sz.a. létezik, de 4%-nyi az életünkben, és csak ezért vagyunk felelősek.

Azt mondja, tudunk a jó és a rossz között választani, a Sátán és..., tehát.

A poklot pedig kegyelemnek írja le, mert kellemesebb az istengyűlölők számára, mint az istenközelség. Isten nem büntet, Ő senkit nem küld oda. Azt csak választani lehet.

Az a gonosz, aki egyszer egy fej hagymát adott a szomszédjának, szerinte a mennybe jut.

Öregség várható szenvedésiről szólva: Isten azért adja a szenvedést, hogy nagyobb szeretetre jussunk ezáltal. Ha erre nincs kilátás, nem ad.

Fioretti

Szent Ferenc folytatta a böjtöt, s jóllehet az ördög sokat zaklatta, Isten úgy angyali látogatások, mint az erdei madarak által számos vigasztalásban részesítette. Ezen egész böjti idő alatt egy sólyom, mely a kalyibájához közel fészkelt, kiabálásával és szárnycsapkodásaival valamivel vecsernye előtt minden éjjel fölzavarta, s nem távozott, amíg föl nem kelt, hogy a vecsernyét elimádkozza. Mikor pedig egy vagy más alkalommal fáradtabb volt, vagy gyöngélkedett és betegeskedett, ez a sólyom valamivel később kiabált...

Hetek óta a CD-m macintosh rendszerű gépen való olvashatóságán dolgozunk. Periférikus probléma, itthon alig használják, de mégis. A képek már nézhetők, és ez a legfontosabb. Csak az 1500 fájlnevet kellett átírni. (Két gombnyomással.)

A rendszer nem tudja olvasni azt a sok száz képet, amit a szövegek közé tettem. Ez - félő - megoldhatatlan. Hétfőre várom a végső ítéletet.

A CD-mnek két éve olyan sikere volt, vagy harmincat eladtak, hogy talán piacra dobok a kiállítás idejére egy frissített változatot.

Máté barátom révén tényleg kolostorba vonulok júliusra. (A művésztelep elmarad, szokásosan vidéken akarnék festeni, a kosztomat viszont nem tudom egyedül megoldani.) Csak túlszervezte a dolgot, engem, mint hazánk nagy öregjét, hogy a mester, meg az alkotómunka, a csönd..., nem a házban szállásolnak, hanem valami külön rezidencia a polgármestertől. Na, majd ezt a helyszínen korrigáljuk, ha lehet. A faluvezetés csak annyit kér, fessem le számukra a falut. Áthidaljuk.

Félek ettől a nyártól. Ha lenne lelkierőm, idén nem festeni kéne, hanem "motívumot gyűjteni", rajzolni. Az ismeretlen környezettől is félek, egyedül. Pedig az elmúlt nyarakon a fiúkkal csak az étkezéseknél találkoztam, ők kint festettek, a szabadban-, de mégis.

Nincs unalmasabb, mint egy meztelen nő. Bármi gyönyörű. Csak modellt látok benne. Vagy még azt se. Negyven éve, A szerelem iskolájában úgy olvastam, hogy ebben nem vagyok egyedül. Talán a félig öltözöttség kedvelése valami csökevényes vadászösztön, mégiscsak? A préda? A kiszolgáltatottság?

Pedig ez, tudtommal, teljességgel hiányzik belőlem.

Ismerősöm külföldön tanul. És gondolkodik.

...A választások éjszakáján rezignáltan dohányoztam, úgyis tudtam, hogy ők fognak nyerni.

...már jó ideje tudom, hogy népünk egy genetikailag kifáradt nép, mely nem bírja visszaverni és feldolgozni a modern világ harsogását. Azonkívül azt a sok millió abortuszt sem tudta a kollektív tudatalattink feldolgozni, mert van ilyen. A nép lélekből jövő dinamizmusát, mely annyi gyönyörűséget tudott teremni, megemészti ez a két fene. Egy szörnyű, ősi kép van előttem, melyben sok a hallgatás és a tömör csend. Nagyon szépen fejezi ki ezt a Biblia, mikor a szenvedő szolgáról beszél, aki mint bárány elnémul nyírója előtt, mert tudja, hogy leölik. Ami eddig komor hallgatás volt a magyarságban, mely, ha kellett, az adott időben cselekedeteket szült, addig ez a hallgatás mára pontszerűvé zsugorodott és megnémult. Vannak, akik ezt nem tudják, de azok sodródnak is és szétszóródnak, de vannak, akik tudják, és el akarják felejteni, de nem tudják. Folyamatos „égő keresztekkel” járkálnak, motyogva, zakósan...

Hálaadásképpen a szigorlat másnapján elmentünk Csíksomlyóra, a Pünkösdi Búcsúra. Vágytam arra, hogy lássam a Magyarok Nagyasszonyát, úton akartam lenni felé. Éreztem, hogy hív magához és nem is én, hanem inkább ő akar engem látni. Öröm volt odamenni és öröm volt a visszaút is Liechtensteinbe. Így akarok mindig úton lenni, s azt kívánom nektek is, hogy ti is mindig úton legyetek, ki Mennyei Jeruzsálem felé, ki Mennyei Magyarország felé, ki saját maga felé, ki a szerelme felé. A még meg-nem-érkezettségben is van egyfajta beérkezettség, elővételezettség. Én is néha sírva megyek, s csak egy gondolat hajt néha, amit legbelül hordozok: van hova megérkezzem, van otthonom, ahol majd levetem zakómat, kalapomat, s nyugodtan, nyitott szájjal aluszom.

Napokig nyugtalanított, hogy fogják ezt a kemény műanyagmicsodát („gipszet”) a lábamról levágni. Aggódva pislogtam aztán a kézi körfűrészre, amivel a nővérke hozzákezdett. A közepe táján forróságot éreztem, fölnyikkantam. Jaj, ne ijesztegessen, mondta, ez melegszik egy kicsit, ki lehet bírni. Evvel nem lehet bajt csinálni, érezni, mikor ér a fűrész a belső rétegbe.

Szégyenkeztem.

Két nap múlva Kata a lábamra mutat, mi az a piros csík?! Akkor vettem észre, tényleg belém vágott. Röhögtünk.

Júni. 23.

Nosztalgiakiállítás. Mezei Ottó rendezi: „Kápolnatárlat 1972 és Ma” Merthogy harminc éve Balatonbogláron félillegális tárlatok nyíltak Galántai Gyuri szervezésében. Annak idején egyik nyáron szerepelt is ott pár képem (rég kidobtam őket) és egyszer laktam is néhány napig közöttük. Harmincan aludtunk a kápolna kőpadlóján, matracokon, éjfélkor a rendőrség zörgetett. De hiába. Ránk törni meg nem merték az ajtót. Volt fiú, aki a rendőrautó közeledtére az útszéli bokorba ugrott. A kriptában egy család aludt, kisbabával. A kidobott koporsó üregében tartották a pelenkát.

Szóval akkori kép kellene, meg egy mai. Tegnap válogattam. Egy régit tudtam előhalászni, Kata szobájából. Keresni kellett mai párját, de nehezen ment, kiderült, mindet lejátssza. A/75/34 Halál, tűnődve és A/96/05 Sötét műterem I.

Kata szerint ez utóbbit, ha fejjel lefelé fordítanám, zsidó temetőnek is elmenne.

Tényleg, hol-merretájt vagyok még e nyáron:

Szolnok, Damjanich Múzeum, szolnoki triennálék díjazottjai kiáll.

Debrecen, Egyetemi aula, Országos Nyári Tárlat

Szekszárd, Művészetek Háza, Képzőművész szövetségi festők kiállítása

Eger, Trinitárius templom, T-Art művészei

Szeged, Kis zsinagóga, Festészeti Biennále.

Júni. 24.

A nővérke átkiabál a kartonozóba: A Váli Dezső bácsi nem hozta le a leletét!

Pedig lehoztam.

Hat hét után először teljes hossz a Lukácsban. Ma vajon a gyorsúszás milyenre sikeredik:

magyaros-kopogós

jóindulatú fáradt üzletember

mindenre elszánt csikóhal

anyahajó hazafelé

propelleres kiskacsa

-stílusúra. Persze, ezek olykor keverednek.

SMS Szütsnek, valahol messze külföldön, édesanyja temetése után: SISLEY

Mire fölkeltem, válaszolt: TOMMOROW

Júni. 25.

Levél a PR. tanácsadómnak.

Kedves Zs., most itt tartok:

PLAKÁT, 250 belvárosi helyre fogják kiragasztani: Nagykörút és azon belül, az I kerület. A XI., és II. kerület belső részei.

MEGHÍVÓ másodszorra kész, most jó. A nyáron fogok 800-ra néhány személyes szót írni.

KATALÓGUS kész, 100-150-et ki fogok postázni, nem is drága, 67ft., Pestre.

A CD-N AZÓTA dolgozunk két programozóval, egyszerűbb lesz a szerkezete, és macintoshra is jó lesz. Teljesen átíratni a programot: adatbázis, linkek... erre nincs pénzem. Vállalom ezt a (fiam által is kritizált) egyszerű, adatbázis jellegű arculatot.

Tegnap vettem 50 lemezt, majd megírom őket, úgyhogy a CD-met árusítani fogják a kiállításokon. Bár alig volt erre érdeklődés, de legyen ez is.

A VÁLI-MONOGRÁFIÁBÓL már alig van 30 darabom, úgyhogy ezt baromi drágán fogom árusítani.

Magának mennyi katalógus kell? Mindenféle észrevételeit várom. Ha kibírom a nyaralást, és nem lógok meg, július 4.- 30. nem vagyok Pesten. Mobilom él.

Lassan kész vagyok e munkával. Úgyhogy belekezdek egy nagyobb vidám népünnepély szervezésébe, a 75. születésnapomra. A Margitszigetet gondoltam, tűzijátékkal.

(Mike szerint rajzverseny kéne.)

Júni. 26.

Hajnalban a Gellért uszoda, a nyitott medence kipróbálása, vendégként. Keresztbe kell úszni, úgy meg hat tempó, rövid, erősen vegyszerezik, az orrom belsejét csípte. Gyönyörű környezet.

Az autóba négy új lengéscsillapító, ez is beszámítódik egy majdani kép árába.

Napközben a CD mac-gépre kompatibilitás végmunkái a Stúdióban, nagyon jó lesz, még pár apró javítás.

Júni. 27.

Tizenhat óra harminc, e-mail. Megkaptam a mindent elrendező receptet, zseniálisan egyszerű. Nagyon vártam.

Tizenkilenc óra. Fölballagtam a Várba, a c3-ba (Cultural and Communication Center), negyed óra alatt a megújított program fölkerült a netre.

Egyúttal töröltettem a régi web-címemet, a www.vali-oeuvre.c3.hu-t, már csak egy figyelmeztetés jelenik meg.)

Bevallom, semmi más nem érdekelt ...óta. Semmi műtermi munka, Illyést, Bachot elfelejtettem. Nincs időm eldönteni, szégyenkezzek-é. A munka kész. A CD borítóra új zárósor:

A CD minden rendszeren működik. Macintoshon indítófájl: index.html

Júni. 28.

Petri azt mondja:

A költő: pillanatmegállító gép

(Szókoszorú Solt Ottilia sírjára)

Ő is írt egy A Dunánál verset:

Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték,

úszó tetemek, hullák '44-ben,

szovjet hadiszállítmányok később.

Jött aztán Bős-Nagymaros, így aztán

elúszott a Duna is.

Kedves Attila, Duna nincs már.

Hol vagyunk már attól,

hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny.

A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út.

Nem lehet, nem érdemes már odamenni.

...

Tétován nézek szét a műteremben. Milyen könyvet a nyárra.

Máté annyit nyaggat, talán tényleg rajzolás a nyáron. Ért hozzá, mondja, gyönyörű okker csomagolópapírom teljesen alkalmatlan, foltosodik, tönkremegy. Szerez jó papírt.

Föltettem a Csellószonátákat.

Elsejével megszűnik a kedvezmény, este hattól 4000 forintért átalánydíjban lehetett beszélni, netezni. Ez súlyos, visszaveti az életet. Én is este-hajnalban szoktam az új szövegeket fölrakni a hálóra.

Ma tárgyal a kormány, hogy valamit helyette.

Júni. 29.

Belenyúltam az új programba, erre elakadt a publikumszámláló. Akkor pár órás babrálás.

G. meséli barátjáról: nem tud egy munkát befejezni, mindent félbehagy. Minden határidővel csúszik. Talán egyszer elkésett, húsz éves korában, és azóta nem tudja utolérni magát. Ilyen alkat.

Nehezen elviselhető.

Hogy is van ez? Az alkatot kaptuk, adottság, tehát nem megítélendő, nem jó vagy nem rossz önmagában. Ebből kell építkeznünk. Hol itt a probléma? Hogy teher, a környezetének is? Mindenki mindenkinek terhe is. Bonyolítja, hogy az ember spontán fegyelmezetlenségre gyanakszik: ez a figura nem nevelte meg magát.

Mai újsághír: augusztustól meglesz az új internet kedvezmény, a kormány tényleg beavatkozott. 15 és 40 órás csomagok. Sőt, éjféltől hajnalig igen olcsó lesz.

Nem vagyunk érdekeltek a mi napi 5-10 percünkkel.

Júni. 30.

A hét végén az Ernst Múzeum postázta a 92 bekért képem tulajdonosainak a kikérő leveleket.

A képcédulákat is ők intézik, megcsináltam hozzá a listát és a tipográfia-tervet.

A kiállításra készülve teljesen megújult az oeuvre-CD. Tudom, hogy érdektelen és lassan korszerűtlen is. De ez nem ok arra, hogy ne legyen nagyon jó. Éppen három éve csinálom ezt a CD-t.

A szerkezet kész, végezetül(?) ma reggel négytől rendbe tettem rajta az ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK 35 tételét. Eddig a fotók, képek, táblázatok hol jobb-, hol baloldalt, kicsik, nagyok, rendetlen volt.

Hát vége ennek az első nyári hónapnak. Nem nagyon vettem észre.

Vasárnap délelőtt, a korai keléstől hullafáradt séta - még fáslizott bokával - a Szabadsághegy oldalában, barátnőmmel.