110.
levél J.-nek, Le-Meux
váliNEWS
2004. MÁJUS
Május 1. szombat 11:59
Hát igen, az ünneplő város. EU. csatlakoz; esti séta. A Citadellánál turisták, és fiatalok párosával, kéz a kézben. Ahogy Kossuth apánk ránk hagyta: Be szépek a lányok tavasszal. A hegy tetejére viszont akkora fák nőttek, hogy a Szabadság-hidat nem lehet látni a lomboktól. Pedig Kata megnézte volna, hogyan van az befüvesítve erre az éjszakára.
Ünnepről jut eszembe az a másik, amikor a Parlament ablakából kihirdették a köztársaságot. Emlékezetes, nekem is. Éppen azon a napon - véletlen egybeesés - írtam a bibliám hátlapjára:
Ellene mondok a búsulás és szomorúság démonának, a rezignáltságnak
Jézus Krisztus nevében, és megköszönöm
melankolikus lelkialkatomat. 89. 10. 23.
(Speciel ezt az ajándékot aztán meg is kaptam.)
Ünnep / 3.
Reggel a klubban mesélik, a Gellértnél láttak egy fiatalokból álló csoportot, táblát vittek:
Gyertek vissza, komcsik!
Minden meg van bocsátva!
Tűnődünk, mire gondolhattak, úgy igazából. Ha egyáltalán.
Visszatérve az autószerelőnél tegnap olvasott József Attilára, Anyám:
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban --
Tökéletes. A harmónia pillanata. Gyönyörű-finoman van megrajzolva. Elmosolyodott... ült egy kicsit... itt kellett volna abbahagyni. Mert ez után egy sajnálatos kanyarral előjönnek ezek a szocio-dolgok, ...a mosónők korán halnak... mert hegyvidéknek ott a szennyes... törékeny termetét a tőke megtörte... Kár.
Attila dühöngve mesél az öltözőben, milyen anyagokat talált a Levéltárban:
1. A lengyel hírszerzés igen aktív volt Magyarországon a két világháború között. És a megszerzett katonai információkat azonnal továbbították Romániának(!). Mikor erre a magyar hadvezetés rájött, - 1939, már háború - a tábornokokat figyelmeztetik, semmi adatot ne közöljenek a lengyelekkel.
2. A világháború során, köztudott, Magyarország igen sok lengyel menekültet fogadott be. A béketárgyalásoknál a lengyelek az ennek kapcsán ide átkerült lengyel teherautók fejében igen magas kártérítést követeltek.
Attila dühöng, hol itt a lengyel - magyar barátság.
Nem tudjuk meggyőzni, hogy egy államapparátus nem azonos a néppel. Hogy akkor minket is megróhatnának, hogy mennyire szerettük szovjet testvéreinket, 1950-ben.
Azt
mondja, ez csúsztatás.
Május 2. vasárnap 13:08
Dévényi Pistáék a napokban itt, szerencsére kaptam egy kis korrektúrát a net főoldalamra (és az A/04/02 keretszínére). Hajlok, mint a nádszál. Meglódítottak, talán most végre mindkettő rendben. Másfél hónapja keresgélem a megoldást.
Vasárnap. Mindketten igen-igen nyúzottak. Csak egy rövid séta a Margit-szigeten.
22:53
Fél kézzel gépelek, mert ölemben Kinga, a mókust
festi barnára. (Ritka alkalom, nemigen foglalkozom velük. Utolsó műveimet kell
megalkotni. Kata gügyög velük, és én akkor szívesebben hallótávolságon kívül.)
Azt mondja éppen itt a fán a giliszta, kipofozzuk. Amikor szül a giliszta,
akkor nem tud meghalni, akkor még fiatal.
Tehát már világszemléleti alapkoordinátáin dolgozik.
Május 3. 10:29
Én szóltam! Holnapután, szerdán Szilágyi Lenke kiállítás-megnyitója az Ernst Múzeumban, hatkor. Nyitva lesz május 30-ig, 11-19h között.
Számomra legfigyelemreméltóbb kortárs magyar fotós.
Nyomatékosítom: nagyon jó.
Ha nem kerülném annyira a felkiáltójelet-
Május 4.21:07
Szórakoznak velem a zuhanyozóban:
- A te Illyés Gyulád micsoda dicshimnuszokat zengett 1952-ben!
- Az baj. Mert az Egy mondatot 50-ben írta, korábban. Tehát konkrétan?
- Holnapra behozom!
És kapom az idézetet a Márai Naplóból:
A Csillag kommunista irodalmi folyóiratban Illyés bökversei. Valahol a Dunántúl bujdokol. Deportálta magát, persze nagyon kényelmesen. A meghasonlott, világfájdalmas, öreg költőt játssza. A versek rosszak, hazugok, konganak; egyetlen szava sem vet szikrát. Sunyit, lopakodva és kézdörzsölve alkudozott mindazzal, ami az elmúlt években történt... Gyanítja már, hogy épp azok vetik meg a legőszintébben, akik nevében a Kossuth-díjakat és a Baumgarten-díjakat szemforgatva fölvette: a nép?
SZÜRET UTÁN
A grófi szőlő is /amelyből egy
pohárnyi bort cseléd nem nyelhetett/
új birtoklatban. Ülünk. Kortyolgatva
tanul Jánosunk ím az új tanokba;
koccintásonként elismételi,
hogy egy helyett most kétszáz élvezi!
Csillag 1952. január
Én: Ez a vers persze tényleg gyenge. De a Puszták népe felől nézve eléggé igaza van. De hozd el azt a Csillagot.
Megkaptam. Csillag. A Magyar Írók Szövetségének folyóirata. Felelős szerkesztő: Aczél Tamás. Szerkesztőbizottság: Benjámin László, Király István, Lukács György, Szabó Pál, Veres Péter. Előfizetés negyed évre: 10.50.
Ebben a számban aztán Illyésnek ilyen verse is van:
AZ ASZÓFŐI ÁLLOMÁSON
Ötszázmillió fényévre kilát
az ember a vak űrbe, - jut eszembe,
míg szívdobogva és szemem meresztve
vonatod lesem e vak éjen át.
Nincs itt semmi politikai dicshimnusz. A versek ehhez hasonlók, a Jegyzőfüzet sorozatból, tíz oldalon. Ez a mennyiség az aprócseprő életdolgokról önmagában is vélemény.
Amikor a többi írások ilyenfélék:
novella:
Parragi György: LENIN ÉS A BÉKE
...kiesett a kagyló a kezemből. Szemben ülő idős kollegám észrevette ezt és kissé döbbent hangon kérdezte tőlem: Rosszul vagy? Mondom neki: Lenin meghalt. Kissé szemrehányón, kissé feddőn és nagyon tudatlanul így szólt hozzám: És miért fáj ez neked? Egysoros hír lesz az újságban. Nem válaszolhattam, nem mondhattam el neki, miért szorult össze a szívem Lenin halálhíre felett, de ennyit mégis mondhattam neki: A világtörténelem legnagyobb alakja volt...
Lenin a béke harcosa volt, de a harcnak a legmélyebb értelmében. A béke nem sültgalamb, amely odarepül az emberek szájába. Ezt Lenin már akkor bebizonyította, amidőn az álszent wilsoni elvek alapján hirdették meg az első világháború alatt az európai Egyesült Államok megteremtésének szükségességét... az európai népek egy részét az egységes Európa, az európai hadsereg frázisaival akarják megszédíteni..
Parragi Görgy: Lenin és a béke
AZ 1951. ÉVI JÓZSEF ATTILA-PÁLYÁZAT EREDMÉNYE
...Varjasi apró jelenetek és éles pillanatfelvételek soroztában mutatja be egy termelőszövetkezeti csoport megalakulását, a megindulás nehézségeit és derűs színekkel ábrázolja a csoport első idejét. Bár az új élet útján mondanivalóban nem jut tovább az első TSZCS-regények mondanivalójánál - kezdő íróra jellemző hibák kijavítása után regénye hasznos olvasmánnyá, sőt a falusi osztályharc területén fegyverré is válhat.
könyvismertetés:
E-Mi Siao: MAO CE-TUNG GYERMEKKORA ÉS IFJÚSÁGA
Devecseri Gábor: ÖNKÉNTES HATÁRŐR elbeszélő költemény
vita:
AZ ELLENSÉG HANGJA ÉS A REALIZMUS FELFEDEZÉSE
A Gorkij Magyarországon című kiadvány egyike az utóbbi idő legrosszabb könyveinek - ha nem a legrosszabb. Amilyen dicséretes volt a szándék, bemutatni a nagy proletáríró magyarországi sajtóvisszhangját, - épp oly gyengén, hanyagul és gondatlanul történt a megvalósítás. A kötet főhibáját, az elemi politikai tájékozottság és éberség hiányát...
vers:
Tiszavári Ervin: DICSÉRET AZ ISMERETLEN DOLGOZÓRA
...képmása ott lebeg már mindenben: régen őrzi
izmát a bevett föld, meleg szívét a kert,
akarását a zúgó gép és eszét az akta;
kemény tettekben él ő: ezért kevés a szó
leírni őt s a márvány kevés anyagba gyúrni:
maga csinálja roppant szobrát a Dolgozó
Ancsel Éva: ÖREG KÍNAI A FELSZABADÍTÓ NÉPHADSEREGHEZ
Kónya Lajos: A TERMELŐSZÖVETKEZET KOCSISA
Kónya Lajos: DAL A KÖZÖS TULAJDONRÓL
Andrej Malisko: A LENINI SZÓZAT
Na... nem elég??
És egy kis kitérő. Egy itteni Illyés vers, amiről eszembe jutott az a másik, az a nagyszerű Várady-fordítás:
MÉGEGYSZER
Hol elrepült a nap,
ott jő vissza a hold.
Épp csak hogy sápatag.
A régi táj felett
lebegve reszketeg;
épp csak hogy tétova,
épp csak nincs otthona;
épp csak hogy idegen;
mint a sziv öregen.
és Várady:
Hadrianus császár (76-138)
LELKECSKE
Lelkecske, te lengeteg, ingatag,
testem vendége, útitárs,
sápatag, sivatag, hallgatag
helyekre visz most az utad,
s játékaidnak vége már?
Hasonló hullámhossz, nem?
Május 6. csütörtök 18:09
Üzenet Le Meux-ba:
Szia J.!
- Hogy mért kerülöm a felkiáltójelet: understatementből, modorosságból.
- A nyár: Bretagne, tengerpart tök nem érdekel, fél órára. A gyerekek édesek, hogy várnak, de ők csak addig látnak, hogy valami más, buli. Nem értjük egymás nyelvét. Nem vagyok gyerekszerető és teher alkalmazkodnom, a Balatonról is hazautazom, ha több vendég jön. Sátrazás, vándorlás: fáradt és fáradékony vagyok. (Tegnap kaptam kulcsot egy üres víkendházhoz, Pomázon. Vettem öt méter lenvásznat, már varrom, hálózsáknak. Ha kertben: a hangyák kinnrekednek.)
- Párizs jó volna, vágyom a Marmottan múzeumra és a Louvre óceániai részére (az Oroszlános kapunál), de ez kapcsolódó programnak adódott volna. Esetleg. Köszi!
- Ami kimarad: persze veled jó volna egy fél éjszakát átbeszélgetni. Na jó, inkább délutánt.
- Most vettem, olvasom:
MEGNEVEZÉS: FÉRFI NADRÁGTARTÓ
RENDELTETÉS: RUHA KIEGÉSZÍTŐ
Sziasztok!
Számos ünnepeim.
Ma délelőtt, Szilágyi Erzsébet fasor, egy több kilométeres dugó közepén érte el öreg Passatom 150 ezredik kilométerét.
A következő nevezetes nap még bizonytalan. Nyolcszázadik gyenge képem szétfűrészelése következik. Azt hittem, az A/04/22-es lesz. De egyelőre.
Május 7. péntek, 13:32
E-mail váltás az imént:
- És a Szilágyi Lenke-kiállítás? Arról nem tudunk meg semmit?
- Nem, mert felemás, a
remekművek mellett jó néhány kép modoros és üres. De ezt nem mondhatom
meg, mert mindenképpen fontos ember, fontos őt megismerni.
18:58
A tegnap említett pomázi fészek, ó, ha beválna. Megváltoztatná életemet, tényleg. A hétvégék. Olvasni meg aludni. És aztán egyet aludni. Ha nem illúzió a vágy kipihentnek lenni még valaha.
Nem fontos, de a teraszról ilyen a kilátás. Oldalra meg ilyen.
És kulcsom van.
Úgy tűnik, délben befejeztem az A/04/06-ot, Műterem, hegedűszó, ez 80 centis, itt mutatom, meg az A/04/28-at,
60x60, Tiszta műterem.
Most megyek a varrógéphez; a hálózsák, tovább.
Május 8. szombat 18:20
A hálózsák alá egy negatív gumimatrac, két napja vettem a szemközti Hegymászó-boltban, 32 ezer, fantasztikus. Összesen öt centi vastag. Gyerekeim nagyon irigylik. A huzatából majd kamáslit varrok. Nem felfújni kell, hanem fordítva. Viszont ha tartósan összegöngyölve tartják, kissé elfelejti, hogy neki duzzadnia kellene, duzzog:
What You should know: If it is kept compressed for a long time the inner foam losses its memory... Technicians speak of the hysteresis cycle of foam... (Ha soká összegöngyölve tartod, kissé elveszti a memóriáját... A szakemberek a gumi hisztérikus periódusát emlegetik.)
Május 9. vasárnap 05:41
Váratlan feladat a közösségben, életem egy szálát elmesélni hét-tíz percben:
Sosem voltam életboldog típus. Kisgyereknek is inkább melankóliába hajló. Csináltam diák almanachot és geológiai lexikont, köveket gyűjtöttem, később eveztem, de nem vágytam a felnőtt életre, semmi hivatás nem vonzott. Tizenhét évesen karácsonyra kaptam egy üres fekete fotóalbumot. Fölírtam az első lapjára: Mégis szép az élet?! - és elkezdtem e címet igazoló emlékeimet beleragasztani. Villamosjegyek, fotók, egy sikeres Országos Bajnokság után kapott pezsgő címkéje. Köréjük körömollóval kivágott papírok, dísznek. Egyszer aztán elmaradt a téma, és ezekből a papírokból kirajzolódott egy várost ért légitámadás. Fölfedeztem a kollázst. Hamarosan temperaképek. Megtaláltam, ez lendületet adott; de inkább izgalmat, mint életkedvet. Szakmámmal is így vagyok, ma is. Még pár éve is így definiáltam életemet, önsajnálattal: hegyipatak kajakozás. Rohan a víz veled, rohannak feléd a sziklák; te keményen lapátolsz, hogy kikerüld őket.
A napi írásra honlapom kapatott rá. És teljes megdöbbenés, beleolvasva a pár év alatt fölgyűltekbe én, János, új eget és új földet láttam. Életem nagyon gazdag, és jó.
Csak ezt hatvan évig nem vettem észre.
20:40
Délelőtt Robi két unokájával a Hajógyári szigeten.
Május 10. hétfő 13:55
Email váltás egy Exupéry-rajongóval:
-- Tudod, hogy most tényleg megtalálták Exupéry repülőjét a
vízben?
Karkötőjét beazonosították.
D.
-- A karkötőt nem tudtam. A korábbi híreket nem vettem komolyan.
G.
ui. Félek, hogy elkárhozott.
-- Értéket termelt és adott át.
Azt a furcsa mondatot olvastam, hogy a mennybe került anya elkárhozott lányát nem fogja sajnálni.
Egyébként hosszú idő a becsapódástól a megfulladásig.
Május 11. kedd 05:17
Micsoda világ! Új mobil kellett, GPRS-es, General Packet Radio System, ha jól tudom. A notebookhoz infra kapcsolattal. (Hogy alkotóházban is éljen a deske.hu.) Olvasom a Használati Útmutatót, fordulatos. Még csak a 94. oldalnál tartok. Anyácskám még úgy tanított telefonálni; fölemeled a kagylót, megvárod, míg búg, tárcsázol. Visszafelé nézve meg azt mondja: Az emberiség történetében nem volt ilyen fejlődés, ezt mi kaptuk telibe. A húszas években a konyhában lett egy fülhallgatós rádiónk, Mariska néni egyik felét kifelé fordította, azt hallgattuk mi, gyerekek.
21:37
Megvan a mobil, megvan az új (alig használt) notebook, össze is pásszították őket fél napi munkával. Ezentúl nyaralásból is tudok írni. Ha lesz mit.
Május 12. szerda 05:28
Atillától megérkezett a végrendelet fordítása, tök szép:
LAST WILL
Me the undersigned Dezső Váli, with sound mind,
clear consciousness and of my free will,
decree that in case of my death nothing shall be done.
My paintings are scattered about.
All my work can be seen on the net and on CD-ROM.
Everything is at its best place, wherever it is.
11:20
Minden fordulónál látom (úszószemüveg), a medence szegletében egy fiatal pár élénken tárgyal valamit. A fiú keze a víz alatt forduló-per-öt-centi sebességgel halad fölfelé a lány combján.
Viszont 82 éves barátnőm tegnap kijött a kórházból. A jövő héten talán már úszik is.
Kis kerti ünnepség abból az alkalomból, hogy mióta két hónapja megbolygattam, az imént ötezredszer áttervezett főoldal-tipográfiára ötezredszer mondtam, hogy most már tényleg jó.
09:59
Kimenő e-mail.
Kedves Károly!
Mielőtt a netre/CD-re tennék egy word-ös htm fájlt, amiben kép is van, a macintosh-CD kompatibilitás miatt most a következő műveletet kell végrehajtanom:
1./ A könyvtárban a htm fájlt kinyitni NOTEPAD-ban
2./ Replace all-al kiszedni belőle az összes : _ELEMMEI -t
3./ menteni, lezárni, kész.
--ehhez szeretnék egy makrót íratni.
Köszönöm!
Május 14. péntek 01:10
Tegnap
150 link átírása,
két évre visszamenőleg, javítások, majd a javítások kijavítása, éjjel 11-ig.
A
másik vasárnapi fotó,
Robi unokáiról:
12:03
Délelőtti emailváltás (egy szó?):
Subject: törzsvendég panasza
Kérjük érdekesebb dolgokról is írni. (Bár a vasárnapi fotó az elég jó, mindkettő.)
Igen, igaz, dilemma. Tudod, ezek nekem nagyon fontos dolgok.
Itt a napló- karakter kerül most előtérbe, károdra.
ölel
d.
Május 15. szombat 18:04
Hónap közepe, esedékes gyónnom. Jó pár éve fölírtam bűneimet a biblia hátlapjára, – de benne van a kompjuterben is, a könyv elvesztése esetére. Három csoportban: Isten elleni-, magam-, és mások ellen. Ezt a listát szoktam előző reggel átnézni, továbbírni. (Az önsajnálatot már kitöröltem.) A drága Mihály atya járókerettel az előtérbe már nem megy ki, úgyhogy a hajnali mise után elüldögél még egy kicsit a szentély oldalában, imádkozni, és fogadni pácienseit. Melléültem a szomszéd karosszékbe, megsimogattam pergamen kézfejét, hogy van a lába, kedves Atya, és mi van György atyával?, aztán:
Egy hónapja gyóntam. Amit Isten elé kell vinnem, elsősorban a szertelenségem a munkában, a munkamánia. Tulajdonképpen semmi más nem érdekel. Ebből adódik farizeusságom, az emberek között úgy teszek, mintha mégis. Igaz, van ebben jószándék is. Az önzésem, hogy az én dolgom intéződjék el mindenképpen, aztán jöhetnek mások. Időnkénti smucigságom, persze főleg másokkal szemben. A böjti fegyelem is lanyha, bár általában nem én választok ételt.
Vagyis összességében az egyetlen bűn: a szeretetlenség.
Kérek üdvös elégtételt és föloldozást.
(A gyónási titoktartás kötelezettsége rám nem vonatkozik.)
Egy tized rózsafűzért rótt ki rám.
Május 16. vasárnap 19:27, ...egy pomázi teraszról, és innét is teszem a netre, mobil kapcsolattal, nekem még mindig fantasztikus.
Második napja egy magányos házban, hegytetőn, Pomáz fölött. Ugyan lementem Szentendrére megnézni az újjászerkesztett Vajda-múzeumot, de nem hallottam igazán, amit beszélt. Inkább csak bódultan.
Könyvet nem hoztam, akad majd. És lám: ez a Gilgámes a Weöres-kötetben. (Pokrócba csavarodva, fázom kissé.)
Enkidu’;…*<}{##>äđĐ[]]’’’1’’1~~’””’?:_MNí’”’+! keresem a felkiáltójelet az új
notebookon
Enkidu! Mért átkozod el
a papnőt, a szent lányt?
Mért árnyékos a bensőd?
Nem kell az emberi sors?
Ó, szomorú az ember, csupa jajszó,
Mert tudja: minden lépte veszendő,
Mert tudja: honnan jő, hova tart,
Istenek osztoznak érdemén,
Ő maga pokolra száll.
De ki nagy, ha nem a veszendő,
Aki tudja, érdeméből haszna nincs?
De ki hős, ha nem az ember,
Aki tudja, tette hiábavaló?
Kincs a múlandóság, hidd el
irígylik az örök istenek…
…kik ezek a félmeztelen lándzsás-dárdás barnabőrűek, hogy pár ezer éve ilyeneket kérdeztek? Ezek már minden kérdést tudtak?
És az egész, felőlem nézve kissé léha Weöres-jelenséget, amit eddig kerültem, másképp látom könyvbevezetője tükrében, még akkor is, ha taktikából írta. Izgat az is, Robi szerint négy-öt költőzsenink között van.
…E versek nihilizmusa, úgy vélem, nem egyéb, mint a stílusnak, eszmének, életnek többé-kevésbé idegen rétegeibe hatolás: az ismeretlen mindig űr-szerű és ijesztő, mégis valóság, fel kell tárnunk. Ami pedig a pesszimizmust illeti: Európa háromezer esztendős tündöklő csodájának és kegyetlenül kapzsi uralmának betegágya mellett ázsiai vérünk száz könnyet verejtékezik, de százegyet nem.
Célom nem a gyönyörködtetés, nem is a szokatlantól irtózók bosszantása; értenek-e, azzal sem törődöm. Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet…
Na majd. Majd nyugdíjban. Időt rászánni.
Május 17. hétfő, 06:07
Ezt az ajándékot most kaptam, mintegy válaszként:
Sivatagban
Nap szólt: "Kik vagytok, csont-bőr vándorok?"
A hideg éj: "Fogatok nem vacog?"
Száz tüske: "Nem fáj?" Vad kövek: "Hova?"
Förgeteg évek: "Megállás soha?"
S mind együtt: "Arcotok szél cserzi ki,
térdetek, mint a teve térdei,
mért futtok, férges hús, ti, szomorú
lelkek, mi rém űz, milyen iszonyú?"
És mi feleltünk: "Lelkek, vándorok,
hogyne vacognánk, sebző ostorok
hogyne vernének, napfény, jégeső
hogyne cserzene, szúrna tüske, kő,
hogyne futnánk, s mint teve térdei
hogyne volnánk, vagy mint föld férgei,
hogyne futnók a Rémet, Iszonyút,
mikor láttuk meghalni Enkidut!"
"Ezért futtok? "Előle!" "S még miért?"
"Futunk, ha van, az Örök Életért!"
Én pedig most ezt:
Vancsó Zoltán kiállítás az MVM Rt. Galériában, Vám utca 5. A Battyányi tértől a Lánchíd felé a második keresztutca, a Dunától indul. Nyitva 9-17h., június 1-ig.
Vancsóra pár éve figyeltem föl. A végtelen terei. A magányossága valahogy. Az eleganciája. A hűvössége. És mindenféle negatív előjel nélkül. Ellentétben Lucien Hervével, aki nekem tűrhetetlenül hideg.
Minden képe önarckép, akarnám mondani, de ez hülyeség. Nagyon jellegzetes, így értem. Járt Délafrikától Csiksomlyóig, fiatal, tán 34 éves, minden díjat megkapott már, joggal.
Ezt a kiállítást még nem láttam, de lehet tájékozódni:
és főleg
Illusztrációk kedvcsinálónak:
12:16 / beszúrás
Ja és még egy, ennek kapcsán. Most látom, milyen mélyre süllyedtem evvel a digitális technikával. Csakis a fekete-fehér fotó!
Délelőtt rendbe is tettem, aktivizáltam a kisszobába kitelepített fotólabort. Igaz, ez véletlen egybeesés. A Szűz Máriát akartam fölnagyítani, F/88/03; 1988-ban repróztam egy könyvből. Evvel az átölelő mosollyal lenne szép imádkozni.
Esetleg leváltaná a műterem falán az a XII. sz-i orosz ikon másolatát.
És egy saját fotó, bocsánat, Fiammiki Éjszakai Repülés nevű zenekara koncertet adott a Marcibányi téri Műv.házban, a Zöldmáli
presszóban? kocsmában?
Itt épp a szintetizátornál.
09:52
Néhány egyszerű ember iraki foglyokat kínzott börtönökben. De hát hegedűművészek és geometriatanárok ritkán szerződnek zsoldosnak, börtönőrnek. Hogy kifejezzék efölötti szomorúságukat, cserébe néhány iraki levágta egy civil amerikai fiatalember fejét. Eszembe jut Keresztelő szent János, akit egy véletlen folytán, kvázi brahiból fejeztek le börtönében, Krisztus után kb. 30-ban.
13:15
Iménti email-váltás:
- Deske, nem túlzás az önsajnálatot kihúzni?
- De.
18:52
És talán kész ez az A/04/21 is, 80 x80 centis,
Absztrakt műterem.
20:58
Sajnos, félek, hogy igaza van.
Bokros Lajos (jelenleg a Világbank igazgatója) a debreceni Közgázon beszélt hallgatók előtt (Népszabadság 04. 5. 5.)
- A felsőoktatás kínálat nagyságrendekkel eltéveszti a majdani munkaerőpiac várható keresletét, kirívóan pazarló és abszolút felesleges túlfejlesztés jellemzi.
- A felduzzasztott felsőoktatás bujtatott harc a munkanélküliség ellen. Vissza kellene adni a diploma értékét.
- A működést fedező, tehát nem kétezer forintos, jelképes tandíj megoldaná a felsőoktatás krónikus szegénységét, ami ma elsőrendű minőségrontó tényező. Másrészt versenyt hozna az intézetek között, ami ösztönözne a színvonal emelésére. Ez korlátozná a diplomák iránti keresletet, megszüntetné a felesleges felvételt és túlképzést.
- A szegény sorsú, de tehetséges diákoknak pedig tandíjmentességet.
- A diákhitelnek csak a tandíj bevezetésével együtt lenne értelme, így nincs.
- Most itt rövidtávú érdekek miatt nincs akarat a változtatásra.
Nem látom át az egészet, persze, egy, ami ezek ellenében eszembe jut: milyen szimpatikus, ahogy Nyugat-Európában az egyetemről hazatérnek a farmjukra, gazdálkodni. Állítólag nem ritka. Szóval a kiművelt emberfő.
Persze lehet, hogy ehhez mi szegények vagyunk.
Véleményt szívesen fogadok ez ügyben.
Május 18. 09:07
Email:
Bajszos Lajosnak igaza van, az oktatáson és a kútúrán kő spóróni mee az minek?
Laci
Azt hiszem, Lacinak igaza van.
14:36
Böjte Csaba ferences Erdélyben gyűjti a
gyerekcsavargókat, árvákat, és tolvajokat, gyerekprostituáltakat, és embert
csinál belőlük. Most a házuk leégett, segítséget kér: egy mozijegy árát.
Dévai Szent Ferenc
Alapítvány
Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.
10300002-20145639-00003285
Május 19. szerda 09:29
Egy reggel a klubban.
Atilla meséli: A Levéltárban találtam: 1944. május végi Vasárnapi Újság, fotó a veszprémi alispán beiktatásáról. A Díszhelyen Reményi-Schneller Lajos fasiszta pénzügyminiszter (a keresztapám) mellett egy úr, zakóján sárga csillaggal. 1944. május. (A németek március 19-én szállták meg az országot.) Hát hogy van ez?!
- Hogyan lehet ezt értelmezni?
- Talán olyan magas rangú személy volt, hogy nem lehetett kivezetni, szimpátiából tűzte ki. A mentesülteknek egyébként nem kellett viselniük.
Gábor Németh László leveleit olvassa. A zuhany alatt meséli: Az író évtizedes haragban Rónai Györggyel, csak mert az bírálta nyafogásáért. Hogy sóhajtozik, neki csak Vásárhelyen jutott tanítói állás. - Hogy hány ember lett volna boldog, ha ilyen helyre bekerülhet...
Úgy értelmezem, hogy a kritika hibás irányú. N.L. csakugyan gusztustalanul folyamatosan nyafog, de a bíráló feladata azt minősíteni, ha mindez rosszul van megírva.
Péter jelzi, hogy elment a távcsőbolt tulahjdonosához - ahova tegnap beprotezsáltam - de a vágyott Nikon 8x65-ös túl drága.
Géza elmondja, hogy mint már 1975 óta tudták, 2000-re a Széchenyi Könyvtár megtelt. Az új raktárépület a Dózsa szobor mögé kerülne a föld alá, megtervezték, már félmilliárd benne van, s az építési engedély hamarosan le is jár. De Magyar Bálint nem ad rá pénzt, mint annó meg is mondta, egy föld alatti raktárnak nincs PR. értéke.
21:39
Meghívott diplomavédésére, elmentem. Képzőművészeti Egyetem, festő tanszék.
Valamikor a kilencvenes évek közepén családi síelés a gyerekekkel, a Bükkben, pár nap. A vendégház lépcsőházában kis képek a falon, érdekesek. Rákérdezek, a fiú csinálta, amúgy péktanuló Miskolcon. Megbeszélés a gazdával, hogy érdemes lenne. Összehoznám őket a Festő Tanszék vezetőjével. Búcsúzáskor a vendéglátó nem fogad el pénzt. Így kezdődött. Összehoztam, felvették, elvégezte. Tehetséges.
Május 20 csütörtök 14:10
Egy kis igazi, vagány sportautó parkol egy ideje házunk előtt a járdán, teljesen szabálytalanul. Ezüstmetál kétüléses Audi, lenyitható tetővel, csillogó, gyönyörű. A szélvédő mögött pedig parkolási rokkant-engedély, valamint a nagyobb nyomaték kedvéért egy baseball ütő is. Minden nap odateszi.
Május 21. péntek 19:41
Rászántam az időt, mégiscsak, muszáj, két év után megnéztem a Terror Házát.
A külleméről nem változott a véleményem, szakmai tévedés az ilyen díszítőelem, mint ez a járdán keresztbeálló pengefal, ez nem architektúra, hanem színházba való díszlet. További kételyeim is fönnállnak, érdemes-e a Gonoszról ilyen formában emlékezni. Lehet.
A belső. Amit elmond, az én generációm tudja, velejéig. Ezt a rettenetet ismerjük. A bemutatás sem új, az egész egy grandiózus faliújság. Hogy mindez jó e vagy gyenge, nem tudom megítélni. Talán nem is kell.
Ami élmény volt nekem, a szomszéd termekből jövő üvöltözés, valami szónoklatok. Meg a tény, hogy ebbe a hírhedt Andrássy 60-ba életemben egyszer beléptem. És ki is lehetett jönni.
Párhuzamosan kapirgálom ezeket, haladok: A/04/12, 13, 16, 19, 20, 21. (Macintosh: megnézhető a 2004-es festményeknél.)
Május 22. szombat 20:03
Délelőtt alvás hálózsákban egy hegytetőn, délután épp-amilyen-állapotban-van fotózása a mostani képeknek, megnézhetőek, 2004/12-től fölfelé.
Május 23. vasárnap 18:37
Katáék a hetvenes évek óta vissza-visszajárnak Varsányba, egy kis eldugott nógrádi palóc faluba, néprajzolni. Életmódváltozás, kultúra-, erkölcs-, és gondolkodásváltozás. Most muszáj volt neki lemenni, elsőáldozás. De többórás buszozás, két átszállással. Levittem, és ha már; fotóztam is.
(2004, az utolsó hét fotó.)
J.,
hogyan nézed ezt te Le Meux-ból?
(Hollán Sándor szerint nem lömő-nek, hanem lömó-nak kell ejteni.)
Varsány: az ötven feletti asszonyok visszaöltöztek népviseletbe, boldogan; rózsaszín, fehér, zöld, mindenféle tüzes színkombinációk. Fehér harisnya, bokorugró bő (sok)szoknya, ezüstszálas szövéssel dúsítva. A textilt Törökországból hozatják. Az elmúlt évtizedek vívmánya, hogy a térd kilátszik, mintha menyecske.
Május 25. kedd 21:26
Arról kellett volna beszélnem, milyen vesszőfutás
volt ez a palóc fotózás. De hát Katának nagyon kell, a könyvükhöz. Amit harminc
éve könnyedén, most halálra szégyelltem magam, paparazzó. Többet nem vállalom. Álljon
meg egy pillanatra, asszonyom, lefotózhatjuk?
Ma
folytattam, most itt áll: Ezüst reggel, műterem (A/04/05)
Egyre több színt mostam ki belőle, volt itt zöld csík, narancs párna. Határeset, hogy átbillen unalmasba.
Az életben talán nem ennyire fáradt a kép.
A fakturája által. 60 x 60-as.
És egy mai műtermi fotó is
.
Hát igen,
ez valahogy
dinamikusabbnak
tűnik.
Még két fotó megnézhető
a 2004-es fotóknál.
Május 27. csütörtök 08:56
Tegnap Robi képet néz, hát bizony ez eddig nem volt egy erős éved... Igaz. De legalább továbbléptem, a vörös krétarajz indulás, a zsúfoltabb kompozíciók, néhány új szín, egy új forma kiművelése. Nem volt elveszett idő, ha két kép maradna, se.
Aztán mesélem, mire hülyéskedik:
Ha a nyolcszázadik kidobandó képed jön, annak egy nagyon jónak kéne lenni, nem?
És körülbelül ez történt, tényleg, bár akaratom ellenére.
Vágtam volna a A/04/04-es méretéből. Árral bekarcoltam a körfűrész nyomvonalát. De közben megcsúszott az acélvonalzó. Ami maradt... talán? aligha? lesz belőle valammmi.
20:07
Reggel a medencében barátnőm lehord a sárga földig
(kék csempéig), hogy fiam cigarettás fotóját ide föltettem. Hogy minden
tizenkettedik ember tüdőrákban hal meg, tudom-e?! Délelőtt tavaszi képeimet
kapirgálom tovább, kevés reménnyel. Tízre Auguszta. Nyafogok neki. Azt mondja: Tudod,
én nyolcvanhárom éve vagyok fáradt. Úgy is ébredek, már gyerekkoromban
is. Anyám nem hitte el.
Ő nyert.
Délután fogorvos. Élmény a metrón arcokat látni. A várakozáshoz Bernáth Aurél: Utak Pannóniából, nem először.
Este Egryéknél. Minden este náluk vagyok. Néha még délelőtt is, mert Jóska az arcképemet festi, katonaruhában, teljes alakban. Nyitott gumiköpenyben állok, és egy világos lábszárvédő díszeleg rajtam, amit Juliska a padlásról hozott le
...Vidám esték. Így a tegnapi is. Épp vacsorájuk végére értem. Jóska poharat tett elém és töltött. Remek a boruk, badacsonyi. Láttam, hogy néhány pohár már benne van.... Juliska erősködik, hogy kártyázzam velük. (1918).
Nem kell újravésni az állkapcsomat.
Május 28. péntek 10:17
Email váltás Le Meux-vel
-- J., igaz hogy titeket nem is Lömő-nek ( két ő betű, mint ördög), hanem Lömó (hosszú ó-val) kell ejteni?
-- Nem igaz: egy rövid, egy hosszú ő: 'mööö '(mint ahogy a tehenek beszélnek). (Bàr a magyar tehenek talán nem is 'ö'-t mondanak, henem 'u'-t, most hirtelen nem emlékszem. A francia tehenek mindenesetre helyesen ejtenek minket.)
szia, J.
Május 30. vasárnap 21:59
Mifelénk most ez az újság:
Május 31. hétfő 13:31
Mutatom, negyed százada itt voltam.
(A C. naplóban keresgéltem most,
hogy némely dolgot
elérhetővé teszek
az ÍRÁS-oknál.)
1980.11. C.960
sok, sok ez a
negatív szerelem
/idős vagyok már
ehhez/
ez az iránytalan
vágy
edénytelen hiány
bólogató semmi
1980.12. C.962
hova lett belőlem a gyöngédség
hova lett a kedvesség
hova lett a mosoly
a figyelem
mit csináltam.
mért nincs bennem szeretet.
pár nap múlva:
kár nyafogni
mindennek megvan a megfelelő oka
úgy hívják: alkat
és úgy hívják: sors
amit úgy is hívnak: konstelláció.
és:
tény-kérdés, hogy munkáim érdekelnek,
az emberek nem.
1980. 12. C.964
leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható.
lírai alkat, belülről puha.
hátam fekete, mozgásom merev.
billegve és határozottan törtetek céljaim felé.
csápjaimmal simogatok, ha úgy kerül a dolog.
sok tisztelőm van.
izületeimet rendben tartom.
1981.01. C.966
Műcsarnoki kiállításomra invitálás, Pilinszkynek:
Odalöktek. A véletlen úgy hozta, hogy
Kondor ravatalánál díszőrséget állhattam.
Én akkor úgy gondoltam: a következő
generáció nevében. Talán nem is jogtalanul.
Örülnék, ha fordítva is, ha Ön is tudná
használni az én gondolataimat. Meghívom.
Kata ilyenkor azt gondolja (látom a szemén): evvel az erővel inkább az unokáiddal törődnél.
eddig 18029 látogató, májusban: 853