112. levél J.-nek, Le-Meux váliNEWS

2004. JÚLIUS

Július 1. csütörtök 08:48

Megyek Pesterzsébetre:

A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány átvizsgálta tulajdonában lévő festményeinek fizikai állapotát. A szakértők sajnálattal állapították meg, hogy több mint száz alkotás nem bírta ki az elmúlt évtizedek viharát, a többszöri átköltöztetést, a tárolás mostoha körülményeit. Ezek a fizikailag sérült, restaurálással sem javítható művek immár nem tölthetik be eredeti funkciójukat, az esztétikai élvezet nyújtását.

A fentiekre való tekintettel a Kuratórium úgy döntött, hogy ezeket az alkotásokat térítésmentesen visszaszolgáltatja az alkotóknak.

A visszaszolgáltatandó festmények között az Ön alábbi alkotása található:

VÁLTOZÓ IDŐK

Kérem, hogy ezen alkotás átvétele céljából a megadott helyen-

A cím alapján ugyan a dolog nem stimmel, de... viszek magammal kompjutert.

13:41

Húsz képemet beazonosítottam a raktárban, negyedszázada fekszenek ott.

Egyet hozthattam haza, mint tönkrementet, de egy másikat is találtam, amivel baj volt:

0453	kép hol	A/76/32	Képcsarnok raktár	XX. Bíró Mihály u. 3., a kép ott, láttam, annyira sérült, hogy forgalmazását letiltottam	04.07.01.
0454	kép hol	A/75/42	itthon	a kép törött, a Képcsarnok raktára ingyen kiadta nekem	04.07.01.

Evvel, amiből egy darab törött, még talán kezdek valamit.

És egy muris epizód. Kértem mutassák meg a képeim, lapozok a polcon, egy olajkép a többi között, 30 x 35 cm, beleltározva. A képet a biztonság kedvéért a térdemen azonnal kettétörtem, még mielőtt a rémült raktáros... satöbbi.

Ugyanis egy régi grafikám képhulladékból leszabott hátfala volt, ami egy átkeretezésnél fölössé vált.

Aztán papírt kértem, jegyzőkönyvnek.

A levélben több mint száz tönkrement képről beszélnek. A Képcsarnok Vállalat évtizedek óta fölgyűlt, hányódó raktárkészletének része. Szomorú ezeknek a képeknek a sorsa. Most hirdetnek pályázatot a

60-as, 70-es és 80-as években alkotott neves kortárs festőművészek alkotásainak megvásárlására. A festmények negyed részét, 2478 festményt és 1098 akvarellt ajánljuk fel megvételre, 30 millió ft + ÁFA irányár. A vételár készpénzben, 8 munkanapon belül... De az egyharmadát is meg lehet venni...

Tehát, ha jól számolom, darabja 8400 forint. Annyiért visszavásárolnám a magaméit is. Van a húsz között öt jó. A többiből pedig polcot csinálnék...

---

Itthon aztán egy óra munka volt aktualizálni a most előkerült képek adatait a kompjuterben. Jó néhány képcsarnoki képem még mindig lappang.

Július 2. péntek 04:12

Este Spanyol művészet,

megnyitó a Műcsarnokban.

Festmények, fotók, építészeti dokumentumok,

székek, szobor és kerámia. Három Tapies.

Valami vetítés, filmrészletek meg egy forgó autó is,

mindez az ötvenes évekből.

Három terem sokszorosított Picasso-illusztráció.

Vagy négy megnyitóbeszéd.

A hölgyek szépek voltak,

vagy legalábbis jó alakúak.

Vagy csak jól öltözöttek.

Elegáns vagy érdekes ruhákban.

Csöndeskén, párjukhoz simulón,

vagy ellenkezőleg.

Szélesen mosolyogtak, vagy ünnepélyes lassúság.

Integettek.

Lelkesek voltak,

vagy hallgatagok.

Ez a szórólap - vélhetően - a korhűség jegyében terveződött.

A kiállításról ki-ki alkosson magának véleményt.

Mondják, a spanyol borok kiválóak.

Júli 3. szombat 10:01

Ezt csinálja valaki utánam.

Ma kidobom 799 festményemet és vagy 700 rajzomat.

A komputerből. Már nem létező munkáim adatait az opuszjegyzékekből; címe, mérete... -volt, hol szerepelt, satöbbi. Megint tárgyaltam egy igen okos emberrel (Pócs Ádám). Válságban honlapom primitív szerkezete, bizonyos ésszerűsítések előbb-utóbb elkerülhetetlenek. Akkor már inkább előbb. Délre kész leszek.

Egyúttal et is egyszerűsítettem; a mű készülés-hónap dátumaira sem lesz feltétlen szüksége a Kedves Utókornak:

KRÉTA SZIGETÉN (A/81/02), készült: 81.4,5,6,9,10., 82.2, 83.10,11., 87.8. ---- HELYETT MOST --- 1981, 1982, 1983, 1987

Negyven évig írtam ezeket az adatokat. Istenem, a hiúság. A személyiségemet most kissé hátrébb.

(Elképesztő, a kompjuter hogy szorít rá a pongyolaságok és fölöslegességek elhagyására.)

Júli. 4. vasárnap 16:59

Kata kompjuter- és határidő-közelben, így egyedül a Margitszigetre, matraccal. És amit még sosem, hanyatt a fűben, és három órán át a lombokat bámultam. Szemüveg nélkül ferenczys- munkácsys látvány, kissé szinyeis, gyönyörű, pihentető. A Nap átcsillogott... ahogy kell. Hazafelé a villamosmegállóban fölnevettem és köptem egyet - volna, ha tudnék -, majd itthon visszacsináltam az opuszjegyzékben, amit tegnap egész délelőtt. Ezt kár elpusztítani, ez nem selejt, csak amiről szól... Szerencsére visszafelé csak négy mozdulat. Igaz, hogy ez három órát tartott. A dátum-észszerűsítések sajnos evvel együtt elvesztek. 3000 adatsort kéne újra... majd egyszer, talán.

Júli. 4. vasárnap 16:59

Délután két fotó e-mailen, a múlt heti kirándulás.

(A másik a FOTÓ /KAPOTT FOTÓK-nál. Azon is gyönyörű vagyok.)

A turistaház terasza. Alattunk nyolcszáz méterre lent a völgy az autóúttal, felhőben. Mellettem áll Laci, akivel jöttem. Fejemen az útra vett terepszínű! kalap, amit csak napon és esőben vettem le. Fölöttem a szemközti gerinc, amit előző nap megjártunk. Az egyik magaslaton egy méteres feszület, ott ettük meg az almákat.

Júli. 7 szerda 04:52

Lakásfestés. Kivéve nálam. Még csak az kéne. (Igaz, két hétig tököltem azon, kifessék-e a plafont nálam. Négy méter a belmagasság. Életem egyetlen alkalma most, amikor ezt csont nélkül lehetett volna. Bár egyszer néhány éve fiatal festőbarátaim fölajánlották. A falakat pedig mindig magam, amikor kell--, az igen egyszerű.)

De azért rumli van. Miki délután az ágyamon alszik. Lábujjhegyen kompjuterezek.

Napok óta az ÍRÁS fejezet alá hordom be régi szövegeimet. Nagyon jó lesz. Ami szöveg kék, arra klikkelve az mindjárt olvasható is. Minden egyetlen táblázatba lett összehordva, de megnézhető fejezetekként is:

napló / ebbe mindenféle belefért, Szüts katalógusai, eltett érdekességek, diplomavédésem szövege, minden,

vers / ezek persze főként ifjúkori szerelemköri igyekezetek, önsajnálatok,

publikáció / ami mindent valaha nyilvánosságnak írtam, 10 cikk 1992-ből kedvenc festőimről, stb.

irodalom / mármint ami rólam-,

kép / főleg fotók, amiket megőriztem ilyen-olyan okból,

interjú / ebből dicséretesen sokkk van, a tv-filmeket is ez alá katalogizáltam be, pár meg is nézhető ugyebár,

levél / csak az utóbbi 10 évben, ami a kompjuterben van, 1600. Egy részt elérhetővé fogok tenni, a majd a nyár feladata, esténként htm-fájlokba konvertálni.

Este négy órás tárgyalás honlapom valahai programkészítőjével. Fő a fejem, egyáltalán nem mindent értek, amit tanácsol. Hozott a word kiváltására egy 602Text nevű segédprogramot, ami állítólag... föl is tette a gépemre, és villanásgyorsasággal végigmagyarázta. Csak tudom-e kezelni, stb. Gondok, gondok. (Hála Istennek.)

Kihallgatják az egyetlen szemtanút, a lajhárt, két csiga ütközött. -Én kérem, semmit sem láttam, egyetlen villanás volt az egész...

E-mail, hogy a váliNEWS --, illetve pár napja: levelek Le Meux-be -- fájlok F.- gépén nem jönnek föl. Nem hiszem, hogy nálam van a hiba, mert mások olvasnak, van visszajelzés.

Válaszom:

Most, reggel 4-kor jutott eszembe, egy elég primitív, de talán jó megoldás:

ezt üsse be:

http://deske.hu/iras/html/xj.htm

Ez mindig a mostani levél. A korábbiak fájlnevei hónap szerint:  j2004.07.htm  / a hónap előtt mindig egy j -betű.

Talán?!

09:19

Visszatérve az Alpokra, én nem látok lényegbevágó különbséget festékes műteremfalam és az ott látottak között.

Idevág, amit egy tehetséges, volt tanítványom mesél tegnap, fiatal lány:

-Hogy dehogy megy Nepálba hegyet mászni, rosszak a higiénés viszonyok, meg ott rostokolni az alaptáborban, ő a tengerparton szeret sziklát mászni. Meg ősszel majd Nebraskában, vagy hol. És nem akarják honosítani Ausztáliában szerzett doktorátusát, bár most a biztonság kedvéért egy honi egyetemen is elkezdte. És hogy életmódot változat, ezért elcserélte a lakását, ami úgy történt, hogy reggel megnézte az újságot, fölhívta az első címet, s avval. Fölköltözik a Szabadsághegyre, a csere előnyös volt számára anyagilag. Olyan bútorokat fog csináltatni, ami típusban is gyártható, s így jó lesz referenciának. Megbízásai vannak, tud közte válogatni. A múltkor tíz percet késett az edzésen, ilyenkor büntetésből 1000 méter pillangóval kell kezdeni. (Három tempót bírok.) Másod naponta keményebb-, azaz kétórás edzés. A futást és a biciklizést mindenki maga oldja meg, ő éjjel a Szigetre szeretett kijárni. Egyszer megkergették. Egy barátjával tavasszal baj volt, börtön, úgy kellett onnét kihoznia. Most megy egy kicsit Horvátországba, pihenni. Kocsit nem vesz, jó neki ez a kissé horpadt, ami kölcsönbe. Akiket az egyetemen tanít, nyolc-tíz évvel fiatalabbak, de az már egy egészen más világ...

Csak szédülök.

Húsz éve lesmirgliztem az ablakaimat, hogy ne lássak ki, elég ami bent van.

júli. 8. csütörtök 09:10

A versféleségeimet digitalizálom, (nem verset mondok), újragépelve, vagy kép formájában-, szkennelve. Külön könyvtárat kaptak. Talán ma már föl is teszem a netre, a legtöbb olvasható lesz. A gyengék is maradnak, bár ez kérdéses.

Annó megszoktam, hogy az életet írásban fejtem meg és hogy a legjobb, ha magamnak panaszkodom.

83.3. C.1145

nem kis csata ez

próbálom az életet választani

nem a legyintőt-, az indítót

billegek bizonytalan valóságok között

az elmúlt évben sok mindent veszítettem el

(remélem nyertem is velük)

most a szobámat keresem, magamat, a dolgomat

bútorok közt botorkálva még Pilinszky a legvalóbb valóság

(rajta is át kell lépnem)

Istent nem tudom lefordítani a hétköznapokra

én, ha kiürítem magam, csak üres leszek

vagy tisztulnék is, csakugyan?

álldogálok a szoba közepén

tehetségnek indultam

a képek balkézről születnek

nincs mit mondani

várni kell

83.3. C1199

lássunk tisztán, és válasszuk szét a dolgokat

itt van ez 83 kilós micsoda körülöttem

(rajta két kiló ruha)

ez teszi a dolgát

fölkel időben, meghozza a tejet

fölneveli gyerekeit

a kész képet beszállítja a Műcsarnokba

este fáradt

este mosakszik

körülbelül minden rendjén megy vele

másrészt itt vagyok én, tele tagadómondatokkal

felkiáltójelekkel

és véres kérdőjelekkel terhelten

riadtan és vicsorogva

Júli. 9. péntek 09:08

Körlevél buzdításképpen az imaközösségi tagokhoz:

A Fioretti nyáron is működik,

napi Miatyánkkal, eképpen:

MEDGYESSY

(A név külön cédulán, íróasztalra tehetően. Mármint hogy el felejtkezzenek kormányunkért közbenjárni.))

És még a negyven év előtti dolgok, tovább:

1966. 9. C.93

estefelé mikor megül a rohanás

és lassan csönd lesz

ijedten kapaszkodom meg

az asztal szélébe kapaszkodom meg

őhelyette.

már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.

a világ élő felét vesztettem el benned.

meglepődöm, ha néha látlak,

hisz már tündérré rohadtál bennem.

ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.

pedig a szeretőm hagyott csak el

kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm --

követte apró, okos vénusz-társai útját:

hallgatott a jobbik eszére.

* * *

ej, hagyjuk már ezt;

körül kéne nézni tán --

lassan mozdulok

még szólítgatlak magamban

1980.11. C.960

sok, sok ez a negatív szerelem

/idős vagyok már ehhez/

ez az iránytalan vágy

edénytelen hiány

bólogató semmi

Júli. 10. szombat 11:15

Írtam, a napokban

visszakaptam egy tönkrement képet

A Képcsarnok raktárból,

tenyérnyi terület letörve

a jobb fölső sarkából.

1975 ből, A/75/42

Változó idő.

(Hogy nagyon szerettem, azt tudom

a címadásból,

Kleenek van egy ilyen című képe:

Gemischtes Wetter,

ha jól emlékszem.

Mit csináljak vele.

Ezt.

Ilyen volt - és ilyen lett most,

megvágva,

40 x 66 centire.

Úgy változott éppen,

ahogy én harminc év alatt,

nyilván.

(Széthúztam a két képet,

hogy ne zavarják egymást,

ez nem lóvásár.)

Július 11. vasárnap 06:13

Mára ennyi; emlékezővers tíz év múltán:

1973.4. C.441

majd egyszer viszlek, elviszlek szénásszekéren

én hajtom a lovakat

száz év múlva, az égben--

Júli. 12. hétfő 10:07

Kaptam és megköszöntem:

Deske!
A verseket nem nagyon érlelted, csiszoltad. Ha igen, még kellett volna.
Íme, kis műelemzés:
- a rohanás megül? -lehet
- miért rohad a tündér? A dög rohad, lásd Beaudelaire-t
- enyhe szerénytelenség: megtorlom az emberiségen. Nem vagy az a torló-típus
- jó képek: az asztal szélébe kapaszkodom
edénytelen hiány / annyira hiány, hogy nem is lehet feltölteni/
bólogató semmi, ezen még lehet tűnődni. Az is valami, ha a vers tűnődésre késztet.
Üdv:

10:20

A/04/08, ma délelőtt,

nyolcvan centis.

Mintha kész:

Júli. 14. szerda 09:38

Tegnap áttértem a Váli-oeuvre

DVD archíválására

(egy CD/DVD író már csak 18 ezer),

s így 28 CD lemez helyett csak öt - mesélném,

de elhalkulok,

mert az ilyen főoldali információkkal,

mint a mai Népszabadság,

nem tudok konkurálni.

A kép aláírása, ha nem lenne jól kiolvasható:

AZ ÓBUDAI ÖNKORMÁNYZAT

ÜGYFÉLSZOLGÁLATI

IRODÁJÁBAN KEDDEN

GYORSAN

MENT AZ ÜGYINTÉZÉS.

Ebből csak a KEDD szót nem értem pontosan.

Júli. 15. csütörtök 04:49

Legyünk igazságosak, ez is ugyanabból az újságból van, Uj Péter:

PÁRTMEGÚJÍTÁS: A HATNI HAGYÁS ÉRZETE

A párt az ún. ellenőrzött cselekedni hagyás technikájának alkalmazásával

hagyja (engedje) dolgozni aktív tagjait.

Az elkötelezés legalapvetőbb eljárásaként

- zömében tagjai közreműködésével -

a hatni hagyás érzetével szervezetten és tervezetten

kooptálja a különféle társadalmi csoportokat és egyéneket.

A fenti idézet egy MSZP-elnökjelölt pártmegújítási dolgozatából való, lapzártáig nem sikerült olyan embert találnom, aki értette volna, mit jelent, valószínűleg a szerzője sem érti, nincsen mit érteni rajta ugyanis, ez egy tökéletesen értelmetlen mondat (sőt: két mondat). El lehet képzelni, mi lehet még abban a fejben, amelyből ez kipattant, ilyen elképzelések élhetnek ottan a világról, ahol ez a szörnyűséges katyvasz, a hivataloskodó semmitmondásnak, a fontosnak látszódni akaró ürességnek ez a gyönyörű elegye megszületett. Az apparátus legmélyén eltemetett, orrlikaikon mérgező iktatószámokat és aktívaértekezlet-jegyzőkönyveket fúvó szörnybürokraták beszélhetnek így.

A szövegrészlet egyetlen érdekes eleme, hogy a szerző valamiért idézőjelbe tette a dolgozni szót. Egyedül ez az apró momentum árulkodik némi életismeretről...

Majd áttér erre (rövídítettem):

...Ahol egy ilyen mondat létrejöhet, ott megszülethet akár a harmadik, negyvennyolc százalékos adókulcs ötlete is, tehát hogy Európa egyik legbüntetőbb adórendszerét úgy alakítsák át forradalmian, hogy mégis legyen benne emelés. Több bevétele ugyan ebből az államnak nem lesz...

A képviselőcsoport, amely ezt a remek javaslatot kitalálta, mást nem nagyon akarhatott, mint hogy egy kis melegséget csempésszen a kádári langy gulyás illatára könnyes szemmel emlékező létbizonytalan lakosság szívébe: mostan majd fizetnek a gazdagok... És ugye társadalmunkban iszonyú módon nőnek a vagyoni különbségek - ez van sulykolva jobb- és baloldalról szinte egyszerre, nem pedzegetve azt a tényt, hogy nálunk működőbb országokban jóval nagyobbak a vagyoni különbségek, és hát ez volna a kapitalizmus lényege mégis.

...Ezt a negyvennyolc százalékos izét úgy hívják magyarul, hogy primitív szociális demagógia...

Ez az adókulcs dolog engem egy másik baromságra emlékeztet. Hogy valahol a Városházán szürkezakósok kitalálták (olvastam), hogy ha többlépcsős metrójegy rendszer lesz, 1./ az igazságosabb 2./ és akkor kevesebben fognak bliccelni (életismeret, ó!). És meg is csinálták.

Gyerekkoromban szakaszjegy már nem volt, de sokféle jegy és a Fogaskerekű is lefelé olcsóbb volt, kevesebbet fogyaszt a masina... Aztán 960 körül a Főváros többévi munkával összehozta az egységes jegyrendszert, talán egyszer valaki kiküldetésbe kiutazott New Yorkba, és rájött, hogy az milyen jó. De ezek a hivatalnokok azért kapják a fizetésüket, hogy valamit fölmutassanak, hát most változtatunk.

Tartsak a tárcámban négyféle metrójegyet, vagy menjek a pénztárhoz alkalmanként (ha hónap eleje: sorba állni). Sőt, a villamoson is szakaszolást akarnak és nyafognak, hogy a jegykiadó automaták majd többmilliárdba! fognak kerülni. Hogy az így igazságos, aki rövidebbet utazik, kapja olcsóbban.

Igazságos tarifarendszer nincs. Aki a város túlsó részén kapott munkát, az fizessen többet?

Aki a külvárosban lakást.

Igazságos rendszer nincs. Jó rendszer lehetséges.

11:53

Ez ugyan kissé zavaró,

hogy milyen szöveg mellé került ez az új kép, de hát. A/04/23-as, délelőtt fejeztem be. 60 x 60. Annyira hozzá tartozik a keret, hogy muszáj lesz avval együtt fotózni, majd véglegesen is.

Júli. 16. péntek 17:30

Délután megnéztem a Nemzeti Galéria grafika kiállítását, MODERN - IZMUSOK, 1900-1930, stuttgarti és saját anyag. Már többször szóltak a klubban, hogy muszáj-, menjek. Azt mondták, ilyen még nem volt a Galériában, és nem is lesz. Elképesztő, túl a névsoron is. Sorra fölírtam, aki itt, és aki már fiatalkoromban, csillagként:

Picasso / Gaugin / Vuillard / Bonnard

Hodler / Toulouse-Lautrec / Renoir

Cezanne / Matisse /

Léger / Modigliani

Kirchner / Schiele / Delaunay

Klee --- külön sorban

El Lissickij / Nolde / Kokoschka

Franz Marc / Feininger / Duchamp

Malevics / Rodcsenko / Mondrian

Laurens / Schwitters / Juan Gris

Baumeister / Le Corbusier / Grosz

Brancusi / Schmidt-Rottluff / Duchamp

és ebből csak a Corbusier és a Grosz a szó-szó,

aztán a magyarok is, ki gondolná,

van Hincz és Uitz is nagyon jó:

Mednyászky / Gulácsy / Vaszary

Rippl-Rónai / Ferenczy / Berény

Moholy-Nagy / Tihanyi / Perlott

Nemes Lampérth / Mattis Teutsch

Bernáth Aurél / Farkas / Bortnyik

Derkovits / Kassák --- még ő is, bár kissé

furcsa kettőjüket egyforma

méretű betűvel szedni

Ebben a (most nekem) hűvös világban -- átmelegedtem.

Nem tudom, miért éppen ezt az Uitz-rajzot lehetett képeslapként megkapni - bár gyönyörű - de valamelyest atipikus. Talán itt nem volt szerzői jogdíj. Szegény vén Uitz hazatelepülve a Szovjetunióból, a hetvenes években halála előtt még lelátogatott körülnézni hozzánk, a Nagymarosi Alkotóházba, állítólag olyan felgondolásokkal, hogy ő itt korrigálni is fog.

Egy sofőr, egy fekete Volga és egy hölgy kíséretében.

Kapott egy ebédet.

Júli. 17. szombat 11:45

Levelem; egy bennfentes jó barát kezeire bízva:

KEDVES MAGYARORSZÁG!

62 éves vagyok.

Szeretném honlapomat a Kedves Utókorra hagyni. Minden munkám rajta van. (Nem magánügy, négyszer jelöltek Kossuth-díjra.) Keresek egy befogadó közintézményt.

Indok:

Babits összes műve bármikor hozzáférhető. Festményeim 95 %-át nem lehet megnézni, hiszen magánlakásokban, múzeumi raktárakban. A net csodálatos lehetőség.

A CD-változatot az MTA Kézirattár és a Széchenyi Könyvtár is őrzi. Csak ez keveseknek hozzáférhető.

A honlap tartalma: ----

A honlap kézirat-háttere: ---

A honlap adatai: ---

Az átadás lehetséges módjai:

1./ A C3 szerverén marad, csak a deske.hu - domaint ajándékozom egy közintézménynek (aminek megújítása évi ötezer forint, szívesen befizetek tíz évet, előre).

2./ A honlap is átkerül a fogadó intézmény szerverére. Gondolom, ez a jobb.

szívélyes üdvözlettel:

Júli. 18. vasárnap 10:01

Váratlanul sikerült a reménytelenből a célegyenesbe, sőt! a célba juttatni az A/04/03-at - Vén műterem, megnézhető a képeknél. (Érdekes, a képernyőn kevesebbet mutat. Az igen közeli tónusai. Meg a faktúra, ami fontos lenne.)

Ez a hirtelen győzelem lelkierőt, kedvet, sőt ihletet adott hat gyenge képem (köz)életből kiiktatásához. Ezeket mindig kiradírozom a kompjuterből, és a diatárból is, csak a címük-számuk marad. De most mégis.

Ezek itt ni:

A/03/11 Esti csend a műteremben. Erről Barcsay mester halála előtti kiállítása jutott eszembe, Műcsarnok kamaraterme, 87 körül, ahol végletekig redukált kis fekete képek, fehér és piros négyszögekkel, csíkokkal. Magasztalták, nagy részét unalmasnak találtam. Ez a képem is valahogy karikatúrává sikeredett. Kicsit túl érdekes a kompozíciója, egyéb semmi.

A/03/19 Műterem és virágos rét. Pedig milyen jó a címe. Ami elvitte a képet, amilyenre az a fölső világos forma sikeredett. De az meg átlépett minden logikai határt, avval, hogy nem volt egyenes határok közé zárható. Így zavaros a helyzet. A kép alsó fele, bár összefogott, de nem szépek a belső arányai. Érdektelen.

A/03/21 Kamera előtt született műterem. Korábban volt ennek a képnek sokkal jobb állapota is, sőt tetszett. Aztán mégsem, 80 centisből levágtam 60-asra; a legolcsóbb komponálási eszköz. Így viszont az alsó forma otromba. Lehetett volna talán a többi formákhoz szín-igazítani, sápadtabbra, ködösebbre, távolibbra. Akkor egy gyengébb változata állt volna elő egy már százszor megfestett formációnak. Pedig reményteljes kép volt, és tényleg kamara előtt készült, a tavalyi tíz órás interjú közben. Kár, hogy végül is.

A/03/30 Műterem, nyáridő. Ez így nem is mutat annyira rosszul, mint életnagyságban, a maga 80 centis méretével. Az a fölső nagyra nőtt világos forma, szegényke, tétova elefánt a Dohány utca torkolatában. Pedig ezt a színegyensúlyt szerettem, meg is van másutt, szerencsére.

A/04/04 Öregedő ember műterme. Ezért kár, ezt a képet tönkretettem. Nem nagyon magasröptű volt, de működött. Aztán valamikor a nyár elején, remélve, hogy koncentráltabbá teszem, ezt is levágtam 60 centisre. Sokat dolgoztam vele, mindig álmosabb lett. Végül elszenderedett. (Ha a végül-re kattintasz, ott a késői állapotát mutatom.) Nem is olyan rossz kép, csak éppen evvel az OLYAN-nal van baj.

A/04/28 Tiszta műterem. Ha egy naivtalan ember álnaívat mond, akkor az legyen baromi jó. Rögtön Czimra Gyula jutott eszembe, satöbbi. Kicsit affektálós. Olyan helyes, - sőt, hejes - az a székecske ottan, ojan magános.

A/04/13 Álmodozó műterem. Ez csak egy fehér rajzszöget kapott a keretébe, hogy továbbfestendő. Az alapképlet nem rossz, talán még egy gondolat-réteg, valami még kellene. Lehet, hogy csak a színeket bonyolultabbá, és avval megúszom. Illetve ő.

A/04/17 Magányos műterem. A lila - okker beszélgetés érdekelt, de - olcsó. Vagyis kevés. Kiválasztva továbbfestésre. Mindenestre a középső sárgásokkert rögtön tönkretettem, úgy tettem várólistára. Talán ezt is le kéne vinni most hétfőn, az alkotóházba.

Evvel a létező képek száma

771-ről visszalépett 765-re.

Ma reggel a biztonság kedvéért

újra végiglapoztam a képraktárt.

Aztán megnyugodva tettem föl a teavizet, forralni.

Most két hét Töreki, Siófok fölött egx dombon, magántulajdonban lévő alkotóház. Ilyet még nem csináltam, félkész képeimet viszem, azokkal kezdek. Nyomaszt ez a sok majdnemvalami. Igaz, újat kezdeni nehezebb.

Az idei kecskeméti alkotóház eléggé zsákutca volt. A vörös ceruzás előrajzolás általában olyan artisztikusra sikeredett, hogy sajnáltam eltüntetni. A vonalrajzra építeni olajképet, fából vaskarika. Sok selejt, az út folytathatatlan. Tapasztalata persze van, sőt a tegnapi A/04/03 sok mindent megér.

Notebookot mindenesetre viszek, s ha az ALT gomb felé irányítom a mobilt, akkor hallják egymást, és létrejön a net-kapcsolat. Úgyhogy, - írok lent is. E-mail is lesz, ilyenformán.

Ha Siófokon tényleg van használható uszoda - nyertem. Hat kilométer. Biciklit mindenesetre nem viszek.

Tegnap egy interjúban azt a kérdést szegezték mellemnek, hogy maga ugye kompjuterfüggő.

Ezen elgondolkoztam.

Persze, igen.

Bár még inkább zoknifüggő vagyok. Gondoljunk csak bele. Ha étkezem, ha uszodába megyek, ha leviszem a szemetet... mindig zokniban, és soha nem zokni nélkül.

Tartalmatlan gyűjtőfogalom.

Ha telefonszám kell - onnét.

Ha orvoshoz; a kórelőzmények, korábbi gyógyszerek - onnét

Ha elkészül egy kép -

Ha megmondják egy új unokám nevét -

Ha kiállításra válogatok -

- és ha neked mindezt elmesélem, kedves J., aki cseszel életjelet adni, pedig elég pocsékul voltál júniusban -

...mindezek eddig is, legfeljebb golyóstollal, satöbbi.

Július 20. kedd Siófok-Töreki 06:17

Egy igen jómódú ember épített három műtermet,

hozzá nagy lakásokat, alkalmi vendégek számára,

festményt vár cserébe.

A Balaton-part hat kilométer, lelátni, dombtető.

Minden dús zöld, távolból a víz csíkja,

túlnan Almádi, az már párás-kék.

Az első két óra műteremépítés.

Nehéz volt a meglévő bútorokat úgy kombinálni,

hogy nekem festéshez egy magas asztal jöjjön ki belőlük.

Végül egy rajztábla, ami az ablakpárkányra-,

és egy polcos bútorocskára támaszkodik.

A kocsiban szerencsére mindig van pukkanós fólia,

a balatoni kilátást eltakartam.

Aztán kezdtem az első otthonról hozott képet,

még nagyon üres, mutatom.

Estére elmozdult, reményes.

Az itteni művésztelep fő tétje,

hogy két éve elajándékozott,

s most váratlanul visszakapott

csodálatos összecsukható horgászszékem beválik-e.

Ha a képtől hátralépve percre leteszem a fenekem.

(A fotó róla még otthon készült, persze.)

Kata vett egy nagy dinnyét,

és vacsorát is főzött.

Ugyanis konyhánk is van.

Este egy listát kell leadni,

mi fogyott el a hűtőnkből, a sonka, a sajt, zsömle…

azt reggelre bekészítik.

A listától először megrémültem.

Úgy értelmeztem,

hogy nekem kell naponta kitalálni,

mit eszem másnap.

Ebéd: menüről.

A képméretekkel most takarékoskodom,

a mobil telefonszámláját terheli -

14:45

Reggel autóba, a parti szálloda uszodája, 25 méteres, bójával osztott sávok,

csak sajnos 29,7 fok - baromi fárasztó.

Kézlapátot vittem, vártam, de nem tiltották ki. Sőt, mellettem valaki szintén. El volt rontva az örömöm.

Öltözésnél Katával egy kabinba kerültünk, minden úgy történt, amint a novelláskötetek erre az esetre előírják. Ő 61, én 62. Délelőtt festés helyett alvás. De előtte reggeli. Katának javasoltam, hogy a teaforralóba egyúttal a leendő lágytojásokat is, de hárította.

Nyaralunk.

Délután Kata lemenne vízpartra.

Ezt az ötletet olvashatta valahol.

Miért olyan elviselhetetlen nekem az a látvány, hogy siófoki gyalogosok könnyű nyári öltözékben minden látható ok nélkül mennek valahova, a másik fele meg onnét vissza, tömegével.

Júli. 21. szerda Siófok-Töreki 13:08

Ma délben itt tartok a képpel.

Itt a fotón elég sápadtka,

az életben azért nem ennyire,

a fakturák..

Fotózáskor

hamarjában kellett egy szerszámot csinálni

a távolságbeállításhoz.

Elkent foltjaim erre teljesen alkalmatlanok.

Két karton (ellensúlyozza egymást)

szigetelőszalagokkal összefogva,

mint a kép mellett látszik is.

Rajta betűk.

Laci, szerintem az országban te egyetlen vagy,

aki ki tudja találni,

miért kellett ehhez egy kis liszt?

(Ragasztás nem liszt-csirizzel; technokol rapiddal.)

E-mailem él. Ölellek.

Nos?

E-mail váltás G-vel, a tegnapi uszodai feljegyzések kapcsán:

- Bocsánat, én úgy tudtam, hogy szerda és vasárnap. Kedd reggel?!

- Tudod, az irodalom, az irodalom...

Júli 22. csütörtök Siófok-Töreki 09:13

Leveleimet rendezem, az utóbbi 10 év gépben van, vagyis velem, mind a 625 darab. Ezt a nyarat erre szántam, mármint a délutánjait.

Pár a maiak közül:

97.12.4.

ÁB-Aegon

Kepecs Gábor vezérigazgató

Kedves vezérigazgató úr!

A boldog kisebbséghez tartozom, akitől a nyáron a Cég festményt vásárolt.

Köszönet érte!

Ámde.

Egyenlőre én szponzorálom az ÁB-t, mivel a szerződésben általam kikötött nyomdai fölhasználási honoráriumot a Cég máig elfelejtette kifizetni. Semmi baj, nem sürgős, most kaptam egy iszonyatosan sok pénzzel járó amerikai ösztöndíjat, de szólok.

Más.

Nem tudom, látta-e az Önnek szóló féltréfás üzenetemet a májusi interjúm végén, az ÁB lapjában, amiben egy notebookot kérek Öntől kölcsön, ha netán ez is belefér a szponzorálásba...

Aztán tartottak egy sajtóértekezletet egy szállodában, hogy ők ezentúl nem a sportolókat, hanem a művészeket, akik lám itt is vannak. Díszvacsora. A művészek kaptak egy falinaptárt, az újságírók (aláírásra) barna papírstanceliben egy-egy baromi drága svájci karórát. Az egyiküket aztán meg is sürgették telefonon, miért nem ír valami szépet róluk. Az (majdnem) visszaküldte az órát.

98.6.17.

AB AEGON

Vezérigazgató

Kedves Kepecs Úr!

A Cég pár festményemet januárban elvitte egy májusig tartó vándorkiállításra, árazást kérve, hogy egy képet megvesznek.

A munkák visszagyüttek, pénz meg sehol.

Képeimből élek.

Ha egy májusi pénz szeptemberben jön meg, működési zavarok állhatnak elő a mikrogazdaságban...

A szponzorálás evvel be is fejeződött. Érdeklődésemre azt válaszolták, hogy idén képet nem vesznek, de bizonyára örülök, hogy hozzájárultak hírnevem növeléséhez, hogy országszerte több Technika Házában is bemutatták dolgaimat.

Ez az utolsó levelem:

98.6.25.

AB AEGON

Vezérigazgató

Kepecs Gábor

Kedves Vezérigazgató Úr!

Érdeklődéssel vegyes meglepetéssel olvastam levelüket, miszerint (habárcsak szóbeli) ígéretük ellenére mégsem kívánnak tőlem képet vásárolni, de köszönik a képeim kölcsönadását. Milyen jó, hogy rákérdeztem...

Mindezek után csak egy kérdésem marad:

Ha öt arab négy lepényt három óra alatt eszik meg,

mennyi ideig tart ez hat lepénnyel négy arabnak?

Szívélyes üdvözlettel:

Ez már más: K. L. emlékkiállítása katalógusában közlik ars-poeticáját is.

Ebből az alkalomból:

98.9.25.

ARS POETICÁM

Századunkban - különösen az első világháború vihara óta - a művészek és a befogadók tábora sajnálatosan távolodik egymástól. Ezért művészetem célja nem lehet más, mint a képi megfogalmazás és a hosszú élettartam. Nem szabad lemondani a képi viszonylatok megteremtéséről sem. A jó művet a könnyen kezelhetőség jellemzi, mert a belső hangra figyelve alkalmazza a törvényszerűségeket.

Ezért is tartom fontosnak a dinamikus egyensúly megteremtését.

Van itt más is:

98.6.

Első Magyar Látványtár

Tapolca-Diszel

REMEKMŰ - REMEK MŰ c. kiállítás katalógusába.

Remekművet létrehozni nem könnyű, de korántsem lehetetlen.

Készítése három lépésben történik.

1. Először kitaláljuk a tervezett mű mondanivalóját; ún. üzenetét. Ezt semmiképp sem szabad félvállról venni, elkapkodni.

2. Majd egy előkészített lemezre megfelelő hígítású festéket juttatunk, tubusból. Ez a művelet több óráig is eltarthat. (Használat után a tubusokat le kell zárni.)

3. Még egy feladatunk maradt; mindenkivel tudatni, hogy ami most létrejött, az REMEKMŰ.

Laci, persze, hogy tudtad, persze hogy jól tudtad a megfejtést (tegnapi kérdésemre):

Csak tippem van a lisztre, a szigetelőszalag ragasztós oldala ne ragadjon-

A két, egymással szembe fordított szalaggal semlegesítettem őket, de természetesen pontatlanul.

Júli. 23. péntek Siófok - Töreki, 22:16

Mára ennyi. A/04/07, hatvan centis kép.

(Délután a 625 levél első átlapozásában

eljutottam az S betűig.)

Júli. 26. hétfő Siófok-Töreki 12:51

Tulajdonképpen csak annyi történt akkor januárban; hogy egyik barátom legyintett, és elharapott egy mellékmondatot:

Hogy értelmetlen a neten naplóm tartalomjegyzékét közölni, ha úgysem nézhető meg a tartalma.

Ezzel a rendszerem össze is omlott.

Rögtön januárban elkezdtem elölről, fölépíteni.

Minden meglévő szöveg az IRÁSOK alatt egyetlen táblázatból kereshető, (az áttekinthetőség kedvéért műfajonként is).

Aztán elkezdtem behordani alá (linkké alakítani) a szövegeket.

Erre a művésztelepre szántam az utolsó tételt, a gépben lévő leveleket. A korábbiak fontosabbjait, 1992-ig, Robi úgyis beletette a C. napló könyvbe.

Tegnap - mert vasárnap - csak nyolc órát dolgoztam rajta, közben fogcsikorgatva sétáltam is egyet a dombon, az erdőig.

És mára kész.

Végül is az egész megvolt egy hét munkával.

Átnézve mind, kiválasztva és linkké alakítva 200, ami így mostantól olvasható is. Nekem. Majd neked is, a jövő héttől, ha hazamentem, ekkora mennyiséget innét nem tudok a hálóra tenni.

Megnyugtatásul, még három képpel kész vagyok. Hamarosan fotózom őket.

Mindez nekem érdekes. Valami illusztráció az átnézett levelekből,

Szütsnek küldött faxok:

98.9. 

SZERINTEM A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI

1. Mindig volt munka.

2. Megmondták, mit csinálj.

3. Dolgozhattál napi 13-14 órát.

4. Még enni is adtak.

5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad.

96.6.

A Jó Gyerek Utcán És Más Háznál.

 Az utcán van az élet iskolája. Itt igazán a magunk példájával kell másokat is rendre, tisztaságra, illedelemre tanítani.

Az iskolából hazamenet nem lármázom, nem rendetlenkedem. Tisztelettel köszöntöm ismerőseimet, elöljáróimat. Nem rongálom az útszéli fákat. Nem firkálom be a házfalakat. Nem bántom az állatokat.

Az utcai átjáróknál vigyázok a forgalomra, hogy el ne üssön valami közlekedési eszköz. Nem kapaszkodom a kocsik után. Nem ugrálok a gépkocsik elé. Egészségemre vigyázok. Nem iszom vizet felhevülten. Nem megyek olyan helyre, ahol isznak, táncolnak, mulatnak.

És ami a jövő héttől nézhető, és neked is érdekes lehet: Tandori rajzos levelei, őrült, kusza betűivel. Egyik lapján egy aranyos pacifej, színes ceruzával.

Tehát: IRÁS --- MŰFAJONKÉNT -- LEVELEK.

Ott pedig CRL + F (find) gomb = keresés: Tandori

De van (lesz) Petri Györgytől is, hogy csak a fontos embereknél maradjak. Vagy e-mail vitám Esterházyval, majd meg is kérdezem tőle, hogy az ő leveleit is föltehetem-e. Bár eléggé-minden kiderül a válaszaimból is.

Júli. 27. kedd, Siófok-Töreki, 13:16

A kompjutermunka sajnos kész. A félkészen lehozott öt kép is. Újat kezdtem. Keserves.

Viszont a fenti szövegekben elég sok fogalmazási- és helyesírás hibát találtam.

Leginkább csak ezért igyekszem most ezt a szöveget lecserélni.

Júli 18. szerda Siófok-Töreki 09:44

Kezdem belakni ezt a laptopot. Nagyon jó.

Tegnap már a vekker is telepítve:

05.23

05.40

06.40 indulás uszodába

10.30 munkakezdés

13.15 ebédhez

14.00 alsz

16.30 föl

17.30 medjugorei jelenés időpontja, ez a karórámon is szól

21.00 készülődni, hogy maradjon még a végén kis idő, olvasni

21:30 most már igazán

22:00

Olvasni egyébként még itt nem volt időm. Fegyelmezetlenség.

13:02

Ez a mai kép, A/04/30, hatvan centis. Kissé gyanakszom. De hát nyár van, fürdésszezon.

Aztán egyszer majd minden a helyére kerül.

Júli. 29. csütörtök Siófok - Töreki 02:57

Nem tudok aludni, éjfélig néztem a Halál ötven órája filmet, régi emlék, úgy látszik ez kibillentett a rendből. A reggeli vekkert mindenestre ki.

Már egy hete akarom írni, mindig elfelejtem, Vojnichnak nagyon jó kiállítása nyílt, minden nap; vasárnap is nézhető augusztus 15-ig a Milleneum Park-, vagy micsodában a Széna tér mögött, a volt Ganz gyár területén. Volt Vojnichnak pár éve, amikor számomra kissé sápadt rutinnak tűnt, amit csinált. Most megint nagyon erős.

Úgy látszik, ez az emlékezések évadja.

Szövegeim rendezése közben jöttek elő:

 Megnyitóbeszéd Szüts Miklós kiállítására 92.2.13. Pannonhalma

 Volt egyszer egy ember. Egy férfi. Jánosnak hívták, Barátai Janinak.

Jókedvű fiatal volt, szerették a lányok.

Vasárnaponként nagyokat sétáltak túl a városon, a fák között.

Megnőtt. Megkomolyodott. Fürkészte az arcokat.

Beleszeretett egy lányba, vállalták egymást.

Nyitott egy kis boltot.

Ügyesen vezette, de hát sok bajmolódás volt vele, este fáradtan ért haza.

Jöttek a gyerekek egymás után, szerette mindegyiket.

Anyagi gondok, több munka.

Szerette a szép képeket, maga is festett olykor, szabad idejében.

Barátai bíztatták is: fessél, Jani!

Talán, ha negyven kép maradt után.

Jan Vermeernek hívták.

89.7. salgótarjáni katalógusba C.2003

 Mi az előőrs?

Az előőrs néhány vállalkozó, előreküldött katona,

gyorsanmozgó alakulat, nagy önállósággal.

Háborúban megkeresi a járható utat

(a többiek számára),

ha hazaér: dupla porció.

Ha aknára lép: az ő baja. De a törzs

megtudja: arra ne menj!

Úgy hasznos, ha messze jár.

A festő munkáját ilyennek gondolom.

Ezt pedig a Szent Lukács Gyógyfürdőből Gábor barátom küldte nekem ide, Törekibe:

Oravecz Imre: Vigasz

Hajad gyérül,
bőröd ráncosodik,
izmod sorvad...
felfogóképességed csökken
maholnap földdé válsz,
de ne feledd:
a végesből a végtelenbe térsz.      

Alföld, 2002. 01. (A hálóról)

21:33

A/04/32, kép. Aztán egy séta,

először gyalog,

gyalog a környéken.

Az út elfogy a rétek, ligetek között.

Dombok, csönd.

Még egy pásztor is, birkanyájjal.

Pulikutyái körülszaglásznak.

Szép délután volt.

Júli. 30. péntek Siófok-Töreki 09:41

Most bár becsszó és tényleg kész

a főoldal tipográfiája.

Szép, nem?!

Február óta kapirgálom.

Tegnap megszüntettem a félkövér betűket, Szüts évek óta szidja,

a fene egye meg, mostanra érett be,

hogy igaza van.

Viszont a dátum félkövér,

ettől gazdagabb.

Meg ez a muszáj-figyelmeztetés

a back-kel, amit minden link elé oda kellett (volna) tennem, megtalálta a formáját, helyét. Szépen körbefogják a fotót.

Még a tegnapi sétáról.

Itt a gaz is ilyen pompás:

20:19

A mai kép A/04/33.

Ma esti állapotban.

Júli. 31. szombat Siófok-Töreki 16:15

A mai kép A/04/34.

Ma esti állapotban.

Talán evvel nem is lesz sok munka már.

Kezdek csomagolni, reggel haza. Vége.

Lukácsos szíves szívesség, a nyárra kölcsönkaptam

Harmann Hesse: Az üveggyöngyjáték-ot.

600 oldal.

Erre kapott Nobel-díjat, úgy tudom.

Szerencsére Kata negyed óra alatt lezsűrizte,

nem az én műfajom.

Érintetlenül fogom visszaadni.

Ami néhány tízpercem itt olvasásra jutott,

egy igen érdekes regénnyel töltöttem,

Mann József és testvérei-vel.

Mint harminc éve mindig.

júli: 762