113. levél J.-nek, Le-Meux                                            váliNEWS

2004. AUGUSZTUS

 

● Aug. 1. vas. 11:52

Itthon, ideiglenes kicsomagolás, mert hamarosan tovább.

 

13:14

Azt írtam egy hete, hogy fontosabb szövegeimből/ szövegükből linket csináltam--, és berámoltam őket az ÍRÁS-ok alá. (Naplóm tartalomjegyzéke, időrendben, táblázatba rendezve.)

Most délelőtt föltettem.

Bocsánat, hogy ennyit beszélek erről. De ez (nekem baromi fontos, mert) a lassan 8000 oldalas naplóm, (akinek netán kell) ezentúl elveszhetetlen, bárkinek hozzáférhető, otthonról.

Ádámbátyám küldte:

Annak, hogy ne tapadjanak össze a rizsszemek fõzés közben, az a titka, hogy egyenként kell megfőzni őket.
                        --  ez arra, hogy miért érdemes mégis foglalkoznod egy-egy képpel annyit, akkor is, ha már majdnem feladtad...

 

 

Ez pedig Laci, fontos, mert időpont módosulás:

Vojnich kiállítás, Millenáris park, (a Széna tér mögött): Bezárása  aug. 24-én  18 óra: Radnóti Sándor esztéta. (nem 15-ig).

 

 

● Aug. 2. hétfő Bp. 19:30

Egy könyvtáros-, kép és katalógusgyűjtő barátomtól kaptam egy rég feledett alkalmi kiállítási munkám katalógus fotóját.

1985, a szereplésnaplómban megtaláltam, ott így szerepel:

 

8514

kiállítás

B/80/53

Petôfi-csarnok

Budapest

Experimental Art .10.21-11.21.

85.05.22.

 

 

 

 

 

nemzetközi kiállítás

 

 

 

 

 

 

az Európai Kulturális

 

 

 

 

 

 

Fórum ideje alatt

 

 

 

 

 

 

 + egy 15x15 cm-es lap

 

 

 

 

 

 

keretben,  Diptichon címmel

 

 

 

 

 

 

 ingrespapír, filctollal szöveg:

 

 

 

 

 

 

/Experimental Art =Tautology, Kisérleti művészet =szóismétlés.Váli. 85./

 

 

 

 

 

 

Ez opusz nélküli,kidobva: 86.12.

 

 

A munkát leginkább a magam szórakozatására rekonstruáltam,

és ha már... 

be is számoztam, most úgy hívják, hogy

B/80/53A., Diptichon.

 

 

Ez jött e-mailen:

 

 

 

 

 

 

 

és ezt csináltam belőle.

 

 

 

 

 

(A kollázst régesrég

Vojnichnak ajándékoztam.

 

Szerintem minden nap megnézi,

mert a családi ággyal

szemközt lóg náluk a falon.)

 

 

 

 

 

● Aug. 3. kedd 06:34

A minap egy jezsuita azt tanította egy lelkigyakorlaton: A házasságkötéskor a fiatalok a másikban egy-egy Picasso-képet kapnak Istentől, amit aztán elkezdenek átrajzolni. (Most hagyjuk el az iróniát, ami Picassoból és az átrajzolásból adódna.)

Vagyis ahelyett, hogy elfogadnánk egymást, Isten ajándékaként, kezdjük a másikat elképzelésünk szerint átalakítgatni.

Vigyázni kell a negatív megfogalmazásokkal.

A gondolat ellenébe vetem a sivatagi atyák mondását: Isten orvosa vagytok egymás számára.

Tetszik- nem tetszik, de így hasznos: halálunkig smirglizzük, javítgatjuk egymást.

És nem csak a házaspárok.

 

09:34

Kicsúszott a számon, figyelmetlenül és teljes bizalommal megtoldottam az imaformulát: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem, és az én PC-m.

És estére tényleg.

 

19:16

Délután egy kisasszony nálam látogatóban. (Nem unoka.)

Közeledésemet eleinte gyanakodva tűrte.

De később.

 

 

● Aug. 4. szerda 16:39

A kettővel föntebbi szöveghez:

telefonon jóváhagyattam I. atyával.

Taktikai okokból nem írtam oda azonnal,

elterelné a figyelmet.

 

 

● Aug. 7. szombat Tormás, (Pécs fölött)  17:46

Megint magánművésztelep, kedves invitálásra. Egy nap pihenés

(kimerítő volt: én állat, 160-170-el Siófokig, onnét valamivel lassabban), aztán munka. A/04/35, hatvan centis.

Délutánonként korai szövegeimből a honlapra.

Még tán négy nap munka.

Ilyesmik:

1970. 8.                                               C.279

A (LETELŐBEN LÉVŐ) ELSŐ SZABAD ÉVEM MÉRLEGE

– másfél hónap művésztelepeken: Nagymaros, Zsennye

– erdélyi út, most jön egy Ny-európai, ennek alapos előkészítése

– első önálló kiáll.

– két egyéb kiáll., talán most nov.-ben a grafika anyagom kiállítása

– 3600 Ft átlag havonta ebben az évben, benne van a 9 ezer forintos (2 db) stúdió ösztöndíj, és néhány képem eladása

– elég sok szabad idő, s így rohanásgörcsöm oldódása

– nem nagyon sok kép, de nagy előrelépés – fontosak

– megbízhatónak tűnő jövedelemforrások kiépülése

– rendszeres reggeli és ált. esti séta bevezetése

– 1 hónap rajzstúdium Zsennyén

– alkalmazott grafika műhelyem fölszerelése: fotólabor, betűkészlet, színespapírkészlet

– képeim, grafikáim rendbetétele (szelektálás, opuszozás)

– egyéb dolgaim rendbetétele, emlékeim, fotók, levelek nagy szelektálása

   viszont:

– nem akció állapotban nem érzem jól magam

– nem művelődöm eleget, keveset olvasok

– természettel, utcával nem javult a kapcsolatom, szobában élek csak

– emberek alig érdekelnek közvetlenül, beszélnivaló már alig kerül ki belőlem

– félek, hogy eszem berozsdál, nem kell úgy használnom, mint tervezésnél

– állandó félelmem, bizonytalanságom, hogy időmet nem optimálisan használom

– nem vagyok még olyan bölcs, hogy boldoggá tegyen e lét, ami sokkal vérszegényebb, mint amit belül látok – a tudat, hogy minden rendben van –, hogy süt a nap és van hegy meg Duna, meg este vacsora

(talán egyszer belátom, hogy pedig ez a boldogság /földi mása/)

 

Kata: lábszagod van, vagy legalábbis lábszag lett a szobában.

 

1972.12.

Hogyan keletkezett ez a kollázs-szériám:

– 12 éve kollázzsal kezdtem ezt a szakmát, azóta otthonos

– 10 éve Sugár nagyon szépeket csinált

– 2 éve Galántai azt mondta, gondolkodása görcsössé válik, ha időnként grafikával nem lazítja a festést

– próbáltam csendéletet rajzolni, de nem ízlett

– nyáron hagyatékból nagyszámú magazint vettem, eredendően a lakás tapétázásához

– Maminak volt ideje és kedve ezekből nekem színeket kivágni

– sok félretett rajzlapmaradékomat egyforma méretűvé összevágtam, mert szeretem az egyforma méretű kartonokat. Elkezdtem ezekre rajzolni, de nem volt az igazi, ekkora rajzok a rajztömbbe valók

– ősszel a lakáscsere miatt nem tudtam dolgozni. Festés előtt gyors döntésben rutinírozni akartam magam.

– végül: keresek új színegyensúlyokat, s most képeim a kollázsok nyomán valóban ki is színesedtek.

 

 

● Aug.9. hétfő Tormás  06:44

Már a nagyján túl vagyok, a C napló könyvből teszem a netre, (linkelem be) az IRÁS-okhoz régi naplójegyzeteimet.

Fiam majdnem három éves:

1985. 5.                                                                      C.1577

MNG. Mai spanyol festészet. Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál: Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot.

És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. De legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. Nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival - talán azért). Délelőtt is: -mért panírozod a lábad?- (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát.

Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. Éjjel én játékozok. És járok óvodába! (nem jár)

 

 

● Aug. 10 . kedd, Tormás, 09:10

Tovább, emlékek. A kompjutermunkával kész is vagyok.

 

1985.6.

Tojtoj (Mikica) mutat valami eltört műanyagot: ezt eltörtem. Valahogy elszakadt. Zsófi is nem örült neki, csak kiabált. (Teljesen leíró, tárgyilagos hanghordozással.)

 

1986. 10. 3.                                        1707

4 ½ éves

Tojtoj náthás, így itthon délelőtt velem a műteremben.

- Papa fessünk, és nagyon fogok vigyázni, és egyáltalán nem lesz festékes a ruhám!

(Jó, hozd a kötényedet.)

- De Papa, nem érem el.

(Told oda a széket a konyhában!)

Jó. (visszajön) Papa megnéztem a festőkötényt és semmilyen szobában nem találtam meg. Majd fölteszek újságpapírt és te hátul gumival megkötöd, várj, hozok gumit. (elmegy, fél kézzel hátul összefogva magán az újságpapír-kötényt)

- És... ha festékes lesz a kezem, akkor -BEFEJEZTÜK?-!

Képzeld, ha lenne egy kicsi babád, és az befestékezné a szemét, és az begyulladna... és ha befestékezném a szemem, az nagyon különleges lenne, és begyulladna a szemem...

Papa, narancssárgát kérek!

(- azonnal!)

Jó, akkor én várok. Nem vagyok én olyan pucér, hogy ne tudnék várni!

(keveset adok lilából, mert az nagyon drága!)

- És a barna az nem olyan drága? Az nagyon kicsit drága? És ha barnát pirossal összekeverek, akkor milyen színt kapok? Nagyon kimosom az ecsetet! Most meg egész fényes lila lett, mert lilával festettem! (énekel:) Danikáék lányát! (fest)

- Papa, jöjj csak ide, olyan lett, mint egy igazi kenderhús. Tojásban van a hús, tudod, mikor Kékkúton voltál, akkor láttál olyan lilát a csokitojásban a kenderhúst. Jöjjél csak!

- A lila és a fehér már elviszi a kendernek a színét, amit már megnéztél. Vagy nem viszi el. (keveri a színeket)

- Papa, nagyon szület-helyen vetted a lilát? Nagyon régi helyen? (festékboltban).

- Nagyon messze van Budapesttől a festékbolt, vagy nagyon nem messze? Most már letörlöm a festéket (ronggyal mázolja).

- Már megint barnává tettem pirosat, és szeretnék kérni egy egészen pici pirosat. Olyan picit, mint az előbb kaptam. (suttog magának:) Összekeverem.

- Nagyon élénk színe van a tojás húsának.

(Tojást festesz?)

- Nem tojást festek. Valami olyan mást.

- Rajzolok vele egy olyan Váli Dezsőt. Hogy Váli Dezsőnek születésnapjára készült ez a kép. Leírom.

(diktálja magának szótagolva)

- Papa, föl tudod nekem...? (közben fölpakolja a láda tetejére a zongoraszéket, és mert sikerül:)

- Most már semmit nem akarok kérdezni. Föltettem a széket a láda tetejére. Papa, tegyél föl. (egy perc múlva) Jó, most már levehetsz. Nem, mégse. (fest)

(fél arca barna: Hé, nagyon festékes lettél, majd a végén leszedjük.) Jó, majd ha befejezzük a festést, akkor majd nagyon leszedjük higítóval.

 

10:28

Ha nem embernek kéne lennem, varjúcsapat szeretnék lenni.

- mondja Vörösváry Ákos műgyűjtő, a Tapolca-Dieszel-i Látványtár tulajdonosa egy konferencián.

 

Mindig kissé gyanakodva figyeltem ezt a sokmindenféleséget, amit összeszedett; meg az is, ahogy nálam képválasztáskor (valóban-) lyukas nadrágjára bökött, hogy ő milyen szegény ember.

De látom, hogy nem csak nagykaliberű, de nagytehetségű ember is. Minden OK.

Ez a gyönyörű mondat gyűjtői hitvallásként is értelmezhető.

Ezt is ő idézte, ugyanitt, Veszelszky Bélától:

Úgy, ahogy más küzd az életéért, ugyanazt a küzdelmet küzdi a festő, amikor képet fest, ez a kép értéke,

különben csak felkent festék.

 

A mai kép: A/04/37. Fotógépet nem hoztam, nem tudom megmutatni.

 

 

● Aug. 11.  Tormás  21:06

Délelőtt: A/04/38, nagyon megkínlódtam vele, azt hiszem, jó.

Délután bekéredzkedtem a faluház komjutertermébe, hat gép, ADSL (gyors kapcsolat). Így módomban volt végre az egész kiegészített IRÁS-ok fejezetet föltenni. Csak a lelkét; egy javascript segédfájlt felejtettem ki, amitől az egész nem működött, egy órán át. Vadászat.

Házigazdám, Merics Imre lódoktor,

neves műgyűjtő,

közben a kaposvári Korniss-kiállítást rendezi.

150 munka, mind a sajátja.

 

Van egy faragott faangyalkája is,

ami a Tücsöklakodalom készülésekor

a vászon fölött lógott,

mutatott róla egy fotót.

 

Amit aztán rögtön beszkenneltem neki,

és följavítottam a saját gépemen.

Kiprinteltük.

Úgyhogy a puttó mellett

most ez is falon lesz.

 

Aki netán Kaposváron jár, tehát:

Korniss emlékkiállítás,

Vaszary Képtár, a Sétáló utcában,

Fő utca 12,

a Múzeum szomszédságában,

2004. aug. 17 - szeptember 11.

hétfőtől péntekig 9-17,

szombaton 9-2 óráig.

 

 

● Aug. 14. szombat átmenetileg Bp. 16:48

Levelem, a 10 évvel ezelőtti Kecskeméti Alapítvány képadományozása ügyében, (Kovács László, Kovács Péter, Molnár Péter, Szüts, Tölg-Molnár, VD., Vojnich), ami végül Győrbe került:

Győr Városi Művészeti Múzeum

Németiné, Mészáros Julianna igazgató

 

Kedves Igazgatónő!

1994. december 21-én egy kölcsönösen aláírt szerződés keretében művészbarátaimmal saját festményeket adományoztunk a Városi Művészeti Múzeumnak.

Szerződésünk 4. pontja a következő volt (a művészek nevében én írtam alá):

4. A múzeum garantálja, hogy a most átadott anyagot

bármely saját rendezésű kiállításon önálló egységként, együtt szerepelteti.

Mint a művészek egyedüli meghatalmazott képviselője, véglegesen fölszabadítom a Múzeumot erre vonatkozó kötelezettsége alól.

Indok:

A Múzeum egy állandó kortárs anyag kiállítását tűzte ki célul. Evvel kapcsoltban, de ettől függetlenül is: ez a megkötöttség önző; fölöslegesen zavarhatta volna a Múzeum további munkáját.

Kérem, e levelemet szíveskedjék az eredeti szerződés mellé elhelyezni.

 a levél hiteléül,  - mivel a levelet e-mailben küldöm:

Személyi ig. számom: AN 9......,

valamint e levél olvasható: http/:deske.hu / IRÁS / LEVELEK / 7749 oldalszámon.

Szívélyes üdvözlettel:

 

 

Tormáson ezt a bükkfaszobrot szereztem Zsófinak.

Képekért cserébe.

Még a zsanérját kell megreparálni,

faszögeket kell faragni hozzá.

 

 

Ma háromkor indultam, még töksötétben, Tormásról, 200 kilométer. Hétkor Lukács.

Holnap vonatozás, a XVIII. Debreceni Országos Nyári Tárlat megnyitójára, egy díjat átvenni. Talán a negyvenedik díjam.

Úgy tudom, százezer.

 

 

 

 

 

 

 

 

...

● Aug. 15. vasárnap 05:23

Lefotóztam hajnalban az új képeket,

tízórait kell még csinálnom az útra,

csak egyet volt időm

netre formázni, amit

ilyenformán meg tudok megmutatni:

A/04/39 Műterem Petri György tiszteletére.

 

21:14

Artmagazin 2004/07, vittem a vonatútra, merthogy szóltak. Megnéztem.

ARTCHIVUM; Bélai gyűjteményéről és új intézetéről egy hosszú cikk, még repró is tőlem.

(Figyelem, a szó közepén egy kóbor T betű, nagyszerű. B. Gyuri ezt a nevet az egész világra levédette. Mindjárt meg is nézem, működik-e már: artchivum.com, talán w-betűk az elején.)

 

...A kortársak közül már-már

klasszikusnak számít VD.,

akitől nem kevesebb, mint negyven,

világos tónusú olajkép került a gyűjteménybe.

Váli masztoló festékfelhordásának tükrében

nem meglepő...

 

De kevesebb. 32. Abból lett Zsófinak egy fél lakás, aztán Mikinek egy 120 gigás kompjuter, megpakolva mindenféle grafikus programokkal.

Amit még magammal vittem, megint csak a Menedékház, a Sárközi Márta emlékkönyv.

Egy politikailag zűrös ankétot ír le 1947 novemberében a Párizsban időző Illyés Gyulának:

Nemes Nagy Ágnes tartott filippikát a cikk ellen. Zöld kosztűm volt rajta, bébékalap, ajkán Durdilly-féle csókálló rúzs. Lábán Heilig-féle harisnya. Aztán Pátzayné Liebermann Éucy közölte az egybegyűltekkel, hogy pszihológiai szempontból jó, ha valaki verset ír, de különben katasztrófa . (258.old.)

 

Versügyi szerkesztője -

Weöres el volt ragadtatva minden olyan verstől, melynek nem voltak egyforma hosszú sorai és nem rímelt, főleg, ha nő volt a szerző. Egyszer oly lelkes kritikát írt egy versíró szűzről, Károlyi Amyról, hogy még szonettet is biggyesztett a kritika végébe, a költőnőnek dedikálva. A költőnő tizennyolc dioptriás szemüveggel, fehérre rízsporozott orral, rózsaszín szalagcsokorral a hajában rohant be, hogy megismerkedjen lelkes bírálójával, elrohant vele sétálni a Kerepesi temetőbe, ott magáévá tette és férjül vette. (282. old.)

 

Debrecenből hazajövet még háromszor újrafotózva az új képek. Aztán címadás, keretezés, adataik lajstromokba,

majd föl a netre.

A PC-sek megnézhetik:

(A menüoldalamra egyszer s mindenkorra kitettem: BACK: egér jobb gomb, a kép MELLÉ.)

A/04/17,  A/04/33,  A/04/34,  A/04/35,  A/04/36,  A/04/37,  A/04/38,  A/04/40, a többi a FESTMÉNY-eknél... mecintosh-sal sajna csak onnét...

 

● Aug. 16. hétfő, Bp., 05:06

Még egyet ide, amit most szeretek:

Öregedő ember műterme

A/04/09, 60x60

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

17:57

Kedves Kukó, köszönöm, megkaptam. Közzéteszem.

Tehát: figyelem, új traffipax. Bár eléggé kivédhetetlen.

 

 

 

Megjött az APEH válasza: mégsem tartozom nekik 568 ezer forinttal.

Viszont tartozom 824 forinttal, amit fizessek is be.

Ez kívül 12 ezer túlfizetésben vagyok, de az egy más rovat.

Befizettem.

 

 

● Aug. 19. csütörtök, Balaton-felvidék, Káli medence; Kékkút, 09:04

Augusztus közepe, fölnézek diófánk alól a nagyon-kék égre, és egy megfoghatatlan, édesbús érzés: ez már az ősz. Mitől olyan megragadó ez?! Talán időélmény, az élmények legnagyobbika. Az elmúlás; a volt, a lesz-e még, meg minden.

Csak egy pillanat volt az egész. Aztán másra terelődött a figyelem, a lombok zöldje is ellene mondott.

És ez a zseniális barom, ez a vörös köpenybéléses Ady ezt is tudta. Idáig azt hittem, olcsó lelemény, költői affektálás a Párizsba beszökött az ősz.

 

 

● Aug 20. péntek Kékkút 10:47

Semmi dolgom és semmi gondolatom, a nagy diófa alatt üldögélünk, fehér kerti garnitúra, a fene egye meg, napsütés, árnyék, enyhe szél, és az év eleji news-okba lapozgattam bele:

 

1985: Tojtoj (Miki) a csapnál vizez:

- Vigyázz, ne vizezd le a ruhádat, kiskutya!

- Mért ne vizezzem le a ruhámat?

-  Héjj, ne kérdezz ilyen hülyeséget!

- Jó, akkor nem kérdezek ilyen hülyeséget. Iszom vizet, aztán limonádét, aztán megint vizet, jó?!

              /és vizez tovább/

 

11:05 -- 17:52

Mondják a faluban, Kata hozza hírt, lemondott a kormányfő, a Medgyessy. Nahát. Valami Kissért kell imádkoznunk, ezentúl. Bár most, a tizenegyes hírekben a Kossuth nem említi. Lehet, hogy kacsa?

Viszont tegnap a news-omat mindösszesen kilencen olvasták. Negatív rekord. Ja persze, az olimpia. Talán.

Nyár, igazi. Déry Ítélet nincs-ét olvasom, nem először. Végre valami. Az Aranka-szerelemről:

 

Mit kerestem a szerelemben? Azt, ami menekül, vagy ami menekülni látszott. Régi játék, a természet ősi trükkje, épp csak azt nem tudom eldönteni, hogy hisztérikus jellegénél fogva családalapításra, vagyis mai társadalmi szerkezetünk sima működtetésére is alkalmas-e, lévén célja a mielőbbi birtokbavétel, nem pedig a két ellenfél kibékülése és tartós együttélése. Ma már kissé divatjamúltnak is látszik, egyelőre.

Az én ódivatú szerelmeim még erre a mintára futottak, klasszikus vonalvezetéssel. Nem az egyezés érdekelt, hanem az ellentmondás, becses csak az volt, ami kisiklott kezem, elmém szorításá

 

Itt sürgősséggel félbehagytam, egy jó 50 éve húzódó tervet megvalósítandó. Egy 2,8-as Tessar! objektívvel próbáltam hányadszor! tüzet gyújtani, napenergiával. Ezúttal egy konzervdoboz aljába - hogy széltől óvjam - szárazlevélmorzsalékot, hátha. Pillanatra milliméteres vörös izzás, aztán az édes avarfüst szag, de nem gyullad meg, nem és nem. Mit csinálok majd őserdőben egyedül, gyufa nélkül. Annak idején taplóval is próbálkoztam, gyerekkorom ezért kultikus tárgya.

Nem tudja valaki?

Szóval Déry. Gyönyörűen fogalmaz. Vagyis gondolkodik.

 

19:40

Déry tovább. Hogy fogalmaz! Akinek nem--, ugorja át, elkezdem, halott barátait veszi sorra a sírgödörben, Füst Milán:

 

Még mindig a gödör szélén állok, a sötétben, a múlt nyomjelző lövedékei cikáznak fejem fölött. Csillagokat is látni olyankor közöttük. Még varjakat is, varjak repülő csontvázait. Emlékszem első, eredeti kiadásukra, tetszetősebbek voltak napsütötte bársonyszárnyaikkal. S beszédesebbek is annál a rendkívül vegyes társaságnál, mely most odalent a veremben némán vigad, ujjukkal meg-megfenyegetve, csúfondárosan rám öltve megvalósíthatatlan nyelvüket. Nem baj, így is értem őket, legalább olyan rosszul, mint élő korukban. Ragyogtak egykor ők is a napban, rendkívül vegyes színű szárnyaikkal csapkodva, hogy majd kiverték a szememet, s most mégis én virrasztok csontjaik fölött, a túlélő alantas kis elégtételével bőröm alatt. Hiányaikat szedem listára, bizonyára, hogy a magaméiról eltérítsem a figyelmet. Sötét van ugyebár, a dörgicsei magas templomfal keleti tövében, elfogadjuk a sötétség fikcióját; sötétben kevésbé szégyelli magát az ember magáért, másokért.

Üdvözlégy hát, csontváz, ki ott lenn a többiektől kissé félrehúzódva fekszel, játszva, hogy magadban akarnál maradni, pedig csillapíthatatlan csontfejedet most is vágyakozóan a többiek felé fordítod. Sokat tudsz, de azt játszod, hogy többet. Hosszabbnak adod ki csontjaidat a ránk mért hat lépésnél, rettegve, el ne vigyenek egy ásónyit sem jussodból. Gazdag vagy, teszed a szegényt. Sátánkodsz, hogy a köznép rád ne piríthasson. Könnyűséget és lebegést imitálsz most is a sírban, alkalmatlan óasszír bikatesteddel. Melyet szárnyak híján talpig gyászba s gőgbe öltöztettél, mert ó, hogy szerettél volna közösködni, s nem tudtál. Hogy szerettél volna élni, s nem tudtál.

Egy halotti koponyát utánzó maszkkal halotti koponyáján, egyetlenként  a kollegák között a költői szerszámot, a lantot szorítva kebléhez fekszik itt előttünk: Füst Milán, jó költő s rossz színész. Kissé félrehúzódva a többiektől, bizonyságául annak, hogy...

Minek? Hogy ha a baudelaire-i albatrosz önszántából a földre ereszkedik, tisztességtudóan fordítsuk el fejünket?

 

Hitelesnek tűnő leírás.

 

Verseit nem ismerem, vagy elfelejtettem, tehát-. Néhány éve valahonnét tudom, hogy rettenetesen okos ember volt, és nagy tudású is. Az Ez mind én voltam egykor -  a Hábi-Szádi meséibe öltöztetett erkölcstana alapkönyvem volt harminc éve, megtanultam. Akkoriban gondoltam, hogy fölösleges nekem bármi gondolatomat naplózni, ő mindent megírt, s hogy!

 

● Aug. 21. szombat 09:53

Tarkovszkij:

 

... a képnek nem a művész belső világát, hanem az emberiség útját az igazság felé - kell kifejeznie...

A világot kifejezhetjük... poétikus és leíró módon. Én inkább metaforákban szeretem kifejezni magam. Metaforákat és nem szimbólumot mondok. A szimbólumnak van egy maghatározott jelentése..., a metafora viszont kép. A szimbólummal ellentétben nincs meghatározott értelme. Nem lehet a végtelen világról beszélni véges, meghatározott... eszközökkel. A matafora viszont önmagában is létezik, egytagú kifejezés. Ha hozzáérnek, azonnal szétesik.

 

... az olvasó saját tapasztalata alapján azt látja, amit tapasztalata, jelleme, előítéletei és ízlése lehetővé tesznek. A többezer olvasó által elolvasott Háború és béke többezer különböző könyv. Ebben az alapvetően fontos tulajdonságban rejlik a [művészet] sajátos jelentősége, és mindent elsöprő ereje... A gazdag fantáziájú olvasó többet és tisztábban lát... mint amire az író öntudatlanul számít.

 

a filmnek [...a képnek] van erkölcsi tartalma... de nincs allegorikusan elrejtett jelentése... nincs megfejtése, csak elmélyedni lehet benne...

 

...többezer különböző festmény... nincs megfejtése... milyen egyszerű és milyen fontos. Tovább.

 

...Legvégül pedig magunk között szólva: az emberiség semmi mást nem talált fel önzetlenül, csak a művészi képet, az emberi létnek talán csakugyan nincs más értelme, minthogy műalkotásokat hozzunk létre, hogy művészi tevékenységet folytassunk, mely cél nélkül való és önzetlen. Talán éppen ebben mutatkozik meg, hogy Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett bennünket.

 

Ha ez így túlzás is, de irányt adó.

 

Kedves Gábor, kérdezed, miért csak az én leveleim olvashatóak a weben (IRÁS / FAJTÁNKÉNT / LEVELEK), és miért nem Esterházyé is, amikor 2001-es húsvéti És-cikke kapcsán alaposan összevitatkoztunk. (Később kebelbeli barátom, Szüts is belekapcsolódott Párizsból, kellemesen földbe döngölve engem.)

A válasz: mert Péter nem szánja ezeket nyilvánosságra, most megkérdeztem, miattad.

Bár megfogalmazásuk miatt érdekesek lennének, ettől elesel, viszont tartalmuk meglehetős pontosan kiderül válaszaimból. Meg kell elégedned ennyivel.

Ha magát a cikket, majd a válaszcikkeket - köztük az enyémet is, sőt, amelyik rajtam mulat, azt is - olvasni szeretnéd, ugyanitt a IRÁS / FAJTÁNKÉNT / NAPLÓ-nál nézd, -- 2001 május.

 

Illetve, nem tudom megállni, Szüts levelét ide is, egyik legkedvesebb levelem:

 

Kedves Pé,

Elküldte - kérésemre - közös barátunk levélváltásotokat. Voltaképpen semmit

nem akarok mondani ez ügyben, legfeljebb annyit, hogy tudd: száz százalékig

veled értek egyet. Évek óta próbálom barátunkat pallérozni: mint látható,

teljesen reménytelenül. Minden felől érthetetlen. Úgy tesz, mintha okos

lenne, és közben tök hülye. (Festőnek persze ez pont jó lenne... Egy régi -

azóta szintén megőrült - barátunk, Mezei Gábor mondta azt sok-sok évvel

ezelőtt: a Válival az a baj, hogy az élet minden területén őrült, kivéve a

festészetet. Jó bon mot, de persze nem ilyen egyszerű.) És úgy tesz mintha

hülye lenne és közben nagyon okos. Lehet, hogy csupán rosszkor hülye és

rosszkor okos? Boldogan lubickol a (z ál-) tájékozatlanság édes rózsaszín

vizében. Volt szerencsém nekem is mondani neki többször, hogy micsoda duma,

hogy nem ismeri a Demokratát. Egyszer vegyen egyet... stb. stb.

Én sem vagyok a Vasárnapi Újság megrögzött hallgatója, de tudom, hogyan dől

a szar a szájukon.

És piszkosul utálom a csúsztatásokat: amikor azt mondják (Jelenits-csel együtt),

hogy ők a Népszabadságba is adnak interjút. Szóval a jobboldali fasisztával

szemben - szerintük - a baloldali fasiszta lap? Márpedig  a Népszab. jár a

Válinak, minden reggel olvassa.... stb. stb.

Egy fasz.

A legjobb barátom.

 

Ölellek innen messze Párizsból

 

 

 

● Aug. 23., hétfő, szerencsére múlik, múlik az augusztus... / 09:23

 

Te Ádám! Te hétpecsétes halványkék fröccsöntött bőregér! Te desztillált iróasztalfiók, tele baracklekvárral! Itt kell nekem egy elejtett mellékmondatból balatonmenti nyugalmamban (nyugtalanságomban) megtudnom, hogy nemcsak excelből lehet htm táblázatot generálni?! Mi?! És hogy ilyenformán az én 3000 soros, 10 oszlopos (ÍRÁS / MINDEN / tartalomjegyzék- ) excel-táblázatom a honlapomra föltehető lenne egy tagban, htm-ben, mert nem generálna belőle az a nyavalyás windows, vagy mi, 3 megás szörnyeteget?! Mi kell ehhez, valami htm-szerkesztő micsoda????

Ha nem tanítasz meg azonnal erre, följelentelek! Elmondom, hogy már kora ifjúságodban is.....................(kitöltendő), és akkor majd mindenki megtudja!

 

deske.hu, de izgatott vagyok

 

16:29

Katát fuvarozom Révfülöpre, én holnap az Örségbe, és ő itt marad üres spejzzel. Bevásárlás a nagy ABC-ben. Mindkettőnknek jobb, hogy a kocsiban várom, amíg szemelget, válogat. Föl vagyok készülve, Illyés-válogatott az ülésen. Ő el, én fölütöm, Két kéz. Tizenhat oldalas vers, csak rossz lehet, na, dolgozzunk.

Apjáról szól. Ezt az áhítatos gyermeki szeretetet ne ismerem. Nekem nem volt.

Nem jó vers, szokásosan nem tudja befejezni. Zörögnek a rímek, a témához illően talán szándékkal is. (Egyszer írt is erről.)

Az első oldalakon csak képek, képek, nem tudni, hova-merre szánja. Nem jó vers, tényleg-, fejnehéz, témanehéz, de ez érdektelen. Hatalmas. Megkönnyeztem.

 

Milyen erők működnek a világban, Istenem!

 

szinte baltával vágták

e tenyér néhány árkát...

 

mert szolgált rég juhászt bár

s volt helyben most kovácsnál,

csinált ez kocsit, hálót,

sőt messzilátót...

 

A saroglyából egyszer

kis őzzel merült ez fel...

 

ha ujjal csak hozzáért

megindult  a kazángép...

 

húzták, ha kellett tüstént,

szememből bár a tüskét...

 

Óh a bőr alá égett

szikrák, vas-reszelékek,

a pórusokba

evődött pernye mocska!

 

Parazsat fölemeltek

csipeszként a hüvelykek;

tüzet pipádnak

vele kínáltak...

 

Hogy volt e kéz beszédes

a kedves lány kezéhez?

 

Belül az ujjhegy bőre

szénné volt perzselődve;

millió pici pikkely

fedte tűhegynyi zsindely...

 

Hogyha --pihenni végre --

ki-kiültek a térdre,

akár a ház elébe

a ház két véne.

 

És így, tizenhat oldalon át. Elsiratja, eltemeti.

 

 

● Aug. 25. szerda, már Budapest, 12:42

Tegnap át R. barátomhoz az Őrségbe, évtizede nála egy hét, nyaranta. Szomszédi perpatvar következtében kénytelen volt új helyre költözni, egy igazi módos porta - már rendbe is hozta - három épület, az egyikbe engem szállásolt. Még fürdőszoba is, a kompjuternek asztalt kerítek, az őrségi konnektorok kiválóak. Estére viszont megint fájni kezdett a gyomorszájam környéke, mintha egy gyufásdobozt nyeltem volna. Előző este két órát tartott, Kata ijedtére még grimaszoltam is-, fájt.

Így hát este kilenckor pesti barátomnak telefon, mi a teendő. Hogy ez lehet koszorúér meszesedés - a te korodban -, kezdődő infarktus, vagy gyomor ügy. Ha az előbbi, nem szabad egy napot várni - mint terveztem - az orvossal.

Fél kettőkor kocsiba, fél ötre Pesten. Pirkadt. Kicsomagolás, az EKG ugyan sürgős lenne, de előtte Lukács. Ott körberöhögtek, hogy csak a nyaralást untam, hogy hónapja, amikor naponta 60-90 emeletet másztam, akkor nem volt baj a szívemmel, mi?!

Igaz lehet -véltem -, akkor elég a délutáni rendes rendelésre elmenni. Hazafelé még kétnapi ebédre két sóletkonzerv. Már! a pénztárnál eszembe jutott, hogy nem ideális, (ha) gyomorfekély. De jó lesz később is, kekszem meg van.

Most itt tartunk.

 

 

● Aug. 26. csüt. 05:40

Angina pectoris kizárására sürgős beutalás a szakorvoshoz. Szívtükrözés lesz, állítólag nem fájdalmas. (Vicc.) A gyomortükrözés viszont kellemetlen, mondják. De az később.

Öregszem: zavart, reggel kiganajoztam a konyhát. Egy hétig Miki territóriuma volt.

Délelőtt kezdem a keretek ezüstözését.

                                                                                                                                                               

08:44

Végre újra 1200 méter. Az utóbbi időkben nem bírtam. Testemnek sok, de önbizalmam kívánná. A klubban megnyugtatnak, hogy a gyomortükrözés kifejezetten kellemes dolog.

 

Medgyessy a napokban úgy nyilatkozott, hogy ő jóhiszemű, gyárilag naiv volt, ennek áldozata. A tegnapi Népszabban ezt aztán Uj Péter egy kicsit megforgatta.

 

Az elárult, megtaposott, gyárilag naiv ember, akit csak a fodrásza ért meg, akinek szíve van, a szó legszorosabb értelmében: szíve; aki harmincnyolc évi politizálás után jött rá, hogy túl becsületes; túl őszinte, túl jó ehhez az egészhez; akinek a hatalom egy furcsa, idegen dolog, amit csak forgatott a kezei között értetlenül, mint retardált óvodások a bűvös kockát, több mint két éven át, aztán megunta, eldobná már, szíve (a drága jó szíve!) szerint. (Jeleznénk: a két év értetlen forgatagában mink is érintettek volnánk. Konkrétan: mink szívtunk, mint a torkos borz....

 

10:05

Most rám klikkelt a húszezredik. Na. Nemcsak J. olvas Le Meux-ből. pedig eredetileg neki írom (és magamnak), 1990 óta.

A számlálót eldugtam a főoldal legeslegaljára (de mindig megnézem).

21:44

Szívgyógyász, első forduló: eddig minden rendben.

 

Kedves levlapot kaptam Hollán Sándortól,

délfrancia birtokáról, gondolom.

 

A hátoldali fotója szívmelengető és tényfeltáró.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                      

 

 

 

 

Aug. 27. péntek  09:39

Laborba küldtek, vérvételre. A lukácsosok szerint doppingvizsgálatra.

 

21:17

Vissza a körzeti orvoshoz. Laborleletek jók, gyógyszert kapok, maga veszélyeztetett korban van, talán a XXI. századra gondol.

Szóval mégsem infarktus előzménye, hanem székelykáposzta utózmánya.

 

Előtte a váróteremben Sárközi Mártáról a Menedékház.

(Gábor, te ezt ne, te csak olvasd tovább a három kötetes Németh levelezést!):

 

Németh László is csak azt tudja leírni, hol Bolyai, hol Széchenyi, hol Galilei, hol Gergely pápa örvén, hogy egy igazi férfi, ha elvette a Démusz Ellát  a sok pénzével, és csinált neki egy csomó gyereket, egy idő után észreveszi, hogy a Démusz Ella nem érti meg az ő magasröptű gondolatait, és ezért seggbe rúgja és elvonul remetének vagy népboldogítónak. A legjobb az egészben, hogy ez is csak egy vágyálom maradt: pillanatnyilag az a képlet, hogy Tihanyban a család gyönyörű, villanyvilágításos, garázsos villában lakik, és Laci mellé építtetett magának egy nádfödeles viskót, rossz kis kályhával, ahol petróleumlámpa mellett ül és szenved, ahelyett, hogy átmenne két méterrel odább, a jó meleg, modern villába. Így lesz az emberből vicclapfigura, és az irodalmából szar, a magatartásáról nem is szólva.

 

 

 

● Aug. 28. szombat, 21:20

Mégiscsak jobb lesz képeimet

(négy) vakuval fotózni,

nem nappali fényben,

jobbról fehér fóliával derítve.

Ha közben villamos, bemozdul az egész.

 

Hogy gyorsabb legyen az előkészület,

a vakukábeleket a műtermen keresztbe,

a padlóhoz ragasztópapírral.

 

Aztán 28 próbafotó,

erről; A/04/32 Szomorú műterem,

mert egyebek mellett kiderül,

még segédreflektorral sem tudok

biztosan élességet állítani

a plusz hatos szemüvegemmel.

 

Ehhez aknakereső kellene, dioptriaállítóval,

ami az én régi 6x6-os Pentaconsixemnek volt.

Volt bizony. De szerettem--

 

 

 

 

● Aug 29. vasárnap 19:40

Figyelem, most kaptam e-mailen, a Budapest Galériában (Klotild palota) Vajda Lajos - Vajda Júlia - Bálint Endre kiáll. nyílt, ritkán vagy soha látható művek, magángyűjteményekből!

 

Mikit meginvitáltam, délben (nekem harmadszor) a Nemzeti Galéria fantasztikus grafika kiállítása. (Szeptember 12-ig van nyitva.) Megbeszéltük; így aztán én gátlásaimat-, Mike pedig csöndességét legyőzve teremről teremre egyeztettük a látottakat, veséztünk. Biztos szemű és tág mezőben fogad be értékeket: szerkezet, ritmus, vonalőszinteség, folthatás, faktúra.

Örömömre, egy pimaszul-aligrajz Mondrian volt számára is az egyik főcsoda.

 

Írtam, a júniusi Olasz-Alpok túra legnagyobb élménye számomra a borzalom volt, a kétezer méter magasban sziklába vájt géppuskafészkek, fedezékek. Első világháborús emlékek. Egy Lukács-klubtárs ennek kapcsán beszélt Zalka Máté Doberdo kötetéről, ami ott játszódik. Nos, tegnap, a hajléktalanok szombati zsibvásárán megvettem a könyv második kötetét, egy százasért.

 

Hogy Zalka Máté ki volt, az idősebbek tudják csak. A nálam sokkal műveltebb kabinos mesélt nekem a spanyol polgárháborúról, az NKVD és Gerő Ernő, valamint a véreskezű Zalka (más néven Lukács tábornok) kapcsolatáról.

 

Életrajzából tudom, Zalka ott volt. 1915, a doberdói szörnyűségek. Az olaszok a Monte Klara hegytetőn fészkelték be magukat. Állásaik alatt alig tizenöt méterre a magyarok. Lekiabálnak (magyarul): kell-e cigaretta? -Igen, de csak egyiptomi! Ledobnak egy marékkal. Összeszaladnak a katonák. Újabb kérdés: kell-e gyufa? Igen! Erre ledobnak egy köteg kézigránátot. Halottak, sebesültek. És düh. Gyalogsági ásóval, rohamkésekkel azonnal-, spontán megrohamozzák az olaszokat, - az árkokban puskát nem lehet használni -, és egy lendülettel elfoglalják az egész hegycsúcsot.

Aztán később megismétlik az olaszok tréfáját, most ők borítják le az ellen fejére a latrinák tartalmát, a szart.

 

E második kötet fő tartalma, hogy a legénység fölfigyel éjszakai kopogásokra, az olaszok alattuk alagutat fúrnak. Csajkába víz, látni a felszín finom remegését. Ők tudják, ez mit jelent. Jelentik a hadnagynak (a kötet főhőse), aki szolgálati úton kezd intézkedni. Kezdene, de minden jelentése elakad a fölötteseknél, senkit nem érdekel a dolog, sőt a hadnagyot leintik, tehetetlen. A katonák később cementes zsákokat látnak, tehát már a robbanóanyag befalazása folyik. A tiszt a szolgálati utat megkerülve a főhadiszállásra rohan, ahol lázas szervezés kezdődik, de csak azért, mert a főherceg látogatna éppen most oda. Dicséretet kap, vissza a katonáihoz, félúton földhöz csapja a hatalmas detonáció, ott fönn minden katonája elpusztult. 

 

Lényegét tekintve biztosan hiteles a leírás.

 

 

● Aug. 30. hétfő este -- kedd 04:38

Kata még Kékkúton, özvegyi élet.

Nem jó. Addig semmi baj nincs, míg

- mint általában -, nyakig munkában,

munkaizgalomban.

 

Délelőtt A/04/30 tovább, Berény Róbert

szelídsége jár a fejemben.

Vagy csak érzelgős a kép?

 

Kínlódás, nem megy. Szégyenszemre szex képek.

Egy még nem romlott arc mosolyog rám.

 

Délután Margitsziget, biciklivel.

Kedvenc padom, a nagyrétre látni,

távolban a víztorony teteje. Szerelmespárok.

Hátizsákomból a Human Factor, Green-től.

Szótárt nem vittem.

Régen olvastam, szeretem melankóliáját.

 

Íróasztalomra kikészítve,

este elöregedett alsónadrágomba bugyigumit fűzök.

 

Vacsorára (kímélő) tejbegríz.

 

Holnap majd adótanácsadó,

októbertől nyugdíjas.

 

aug.: 516