117. levél J.-nek, Le-MeuxváliNEWS

2004. DECEMBER

● December 1. 10:09.

A fenti Kossuth-díjasokat félkövérrel csoportosítottam. Kétszeresen is téves gondolat. 1. Ahelyett áll finomkodóan, hogy kimondjam: ezeknek adtam volna. 2. Nem szükséges, sőt téves koncepció a legjobbaknak adni. Derkovits abbahagyta, mert nem kapott Derkovits-díjat. Azokat úgysem lehet megállítani. A többiek (is) húzzák az igát, a kultúra-, az ország igáját. Ugyanolyan, ugyanakkora fáradsággal. Kevesebb magáneredménnyel. Több jutalmat érdemelnek.

Elképzelem azt a tumultust

az Ernst Múzeumban.

Tőlem tegnap elvittek

két jó nagy képet,

és ma (!) már meg is nyílik.

Képzőművészeti Vásár,

vasárnapig,

az elmúlt években itt szerepeltek munkáiból.

(A KOGART-ban - Andrássy út 112, volt Fiatal Műv. Klubja - meg pénteken nyílik ugyanilyesmi. Az december 23-ig lesz nyitva. 10-16h-ig mindennap, szombat-kedd 18h-ig,

Dec. 14. kedd egész nap zárva.)

Mingyár vagyonos ember leszek.

Közben meg befejeztem, és le is fotóztam ezt a tavalyit,

hatvan centis.

Énekhang és műterem (A/03/43):

M. beteglátogatóban.

Csalódottan körülnéz:

A fotókon minden sokkal szebb!

Igaz, Kata is,

a fenti,

dobozolt, használt WC-papírokat

hivatalból rondának találja.

(Szerintem gyönyörű.)

A művész és kora.

12:09

Mindössze 88 lux a festőállványon,

lemértem. Délben.

Ilyen sötétben nem lehet dolgozni.

Vagy legalábbis jó lenne, ha nem lehetne.

Megint egy tavalyit, az A/03/38 -ast próbálom rendbe hozni.

(Reprón már a javított, naná.)

20:54

Továbbgondolva ezt a művészeti díjazás ügyét: a szorgalmas életműveket kell.

Nem mondok újat. Többé-kevésbé - minden társadalmak bölcsessége - éppen ez történik.

● December 2. csütörtök18:16

Mondták, készül Miniszterünk válasza levelemre,

hogy újítsák fel valamilyen formában

az éves Tavaszi Tárlatokat.

Úgy tartottuk reálisnak, igazgató- és egyéb

ciklusfüggetlenné kéne tenni, kettő,

de inkább három évenként.

Habár Kovács úr már megcsinálta, sőt minden decemberben, ezentúl. Ma elbattyogtam megnézni az Andrássy útra.

300 művész a Kogart Szalonban, három emeleten.

Nem hiszek a szememnek, milyen gyengék vagyunk.

Tegnap megtudtam Beke László megnyitó szövegéből,

Keserü Ilona a legnagyobb élő magyar művész.

Hát nagyon egyedül maradt.

Nem, csak öregedve a szakma kiszaladt alólam.

Mást akarnak, és mást csinálnak, semmi baj.

Nem tartom feladatomnak lépést tartani.

Ők jönnek, biztosan. Nekik lesz igazuk. Idegenkedve, de ellenszenv nélkül mondom.

1950-ben Magyarországon csak lódenkabátot lehetett kapni.

Voltak szép lódenkabátosok és voltak csúnyák.

Volt egy külföldi kép is: Konrad von Soest (1360-1422).

Igaz, ez nem az Andrássy úton, ez ez Adoremus decemberi címlapján. Szent József szorgoskodik a tűzhelynél.

Aranyos.

● December 3. péntek 13:07

Nyolc sorral föntebb egy mondat betoldás: Idegenkedve...

Ma este elvisznek autóval, és megmutatják, hogyan kell házikenyeret sütni. Eszméletlen finom.

Persze, csak kósza álom, hogy mi is.

Szent József szalonnát pirít?

● December 4.szombat 16:53

Láttam csudát, igazi kenyeret sütni a harmadikon, a Wesselényi utcában. Cipődoboznyi szerkezet, kiemelhető acéltartály. Abba kell az ötféle kötelező porokat, és néhány szabadon választottat: köménymag, szezám, napraforgómag, tökmag beléönteni. Mérőedények. Aztán már csak bekapcsolni, és hetven dekás kenyér három óra múltán. Vagy, kívánságra, másnap reggel, melegen.

A gép egyszerű, két keverőlapát, melegítőszál, mást nem is tud. Időkapcsolók.

Jó lenne, de ki fogja nálunk a negyediket bekészíteni? És a bolti is finom.

A kettős állampolgárság ügyében vasárnap népszavazás.

Péntek este a TV-ben Gyurcsány kormányfő a határon túli főnökökkel - Duray Miklós, Tőkés püspök - vitázott, hatvan percen át. Ehhez odaültem. Csodáltam, hogy elvállalja. A rendelkezésére álló sovány érvekkel kellett álláspontját megvédeni, helytállnia. Megtette.

● December 6. hétfő 19:37

A/04/05; a héten befejeztem utolsó félkész képemet. Ma fotóztam, s most este készültem besorolni. A gép regulárisan megkérdezi, csakugyan lecserélem-e a korábbi, szeptemberi változattal.

Igen, de előbb megnézném azt is.

És elszomorodtam. Körbejárás. Korábban unalmas volt, mégis erősebb. A mostani: a nápolyi sárga vöröses a világ legszebb színe. (Nem is használom negyven éve.) Ez a színötlet jó, el is hordozná a képet, de puhány; nem válaszoló a körülötte-világ. Pedig sokszor tudtam én a rózsaszínekkel mit kezdeni. A jobb alsó sarok pöttyei rendben lennének, de idegenek maradnak ebben a környezetben. A bal fönti kis vörösbarna geometria nem hallatszik le odáig. Az is baj, hogy meleg szín. A virágformációt összemaszatoltam. A középen alulról belógó forma jobb volt osztottan.

Érdekes, hogy mindezt csak így vettem észre, monitoron összenézve.

Akkor holnap újból előveszem.

Valószínű, leöntöm lenolajjal, lemosom. Csak a szignót szoktam meghagyni, ne kelljen újra csinálni; az nagyon nyűgös. A kép alapja - tavasszal, Kecskeméten kezdett -, száraz már. Onnét kezdem. A nápolyi sárgát eltemetem újabb negyven évre, vagy? Vissza kéne menni a szürkék felé, talán akkor maradhatna is.

Közben telefonhíd anyácskámmal. Barátnője, Borsos Miklós húga - akivel harminc éve együtt él -, készülődik a túlra. 89 éves. Illyés Gyuláról szerettem vele beszélgetni.

● December 7. kedd 10:15

A fent felsorolt hibákat reggel óta mind kijavítottam.

A kép még rosszabb. Most az Egyetemre, (pótcselekvés) Mike vizsgakiállítása.

12:05

...ahol a kirakott munkák között notebookról láttam egy animációs filmet, szintén másodévestől. Koromsötétből ki-kivillan egy foszlóhúsú múmia fél arca, karja. Élő figura lehet, maszkírozva. Állóképekből van fotózva, az alak szögletesen meg-megrándul, megmozdul. Szörnyűséges. A lassú mozgás iszonyú erőfeszítésre utal, mászni próbál, valamiféle üregből, kifelé. A kéz a sötétből föl-fölvillan, kaparászik egy perem felé. Akkor hirtelen kívülről látjuk az aknát, fedele megmozdul, megjelenik egy támpontot kereső kéz. A kamera hátrál, kiderül, fazékfedőt láttunk. Az alak kitornássza magát, még mindig foszlott húsú, de már drótvázból formált, Barbie-baba méretű, jellegű. A kamera tovább hátrál, látjuk, egy sparhert teteje a helyszín. A kis alak mozgása zaklatott-fürgévé válik, elindul lefelé, váratlanul betornássza magát a sütőbe, és mintegy megnyugodva, magára húzza az ajtaját.

Erre én egy diplomát adtam volna.

● December 8. Szeplőtelen fogantatás ünnepén.

10:19. E-mail váltás:

Szia Deske! Javaslom, hogy Böjte Csaba alábbi levelét (vagy néhány részletét) is tedd fel a VáliNews-ra a Gyurcsánynak adott vállveregetés mellé:

Kedves Testvéreim!
Nagyon sokan felhívtak, és kérték, hogy mondjam el a magam véleményét december ötödikéről.
Úgy gondolom, hogy mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket.
Nem hittem a szememnek, mikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Ezzel a győzelemmel, örök szégyent hoztak önmagukra.
Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédikkal békében élő jó magyar emberek legyenek itthon Erdélyben.
Legyőzték azt a kislányt, akit a napokban fogadtam be, 16 évesen és most tanul kanállal enni, mert ahogy ő mondja, még soha nem evett levest.
Legyőzték azt a moldvai csángó falut, melyről a román tanárnő azt mondta cinikusan, hogy huszonnégy éve alatt, mióta ő ott tanít egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban az egyszerű nép között járva, azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet bennünket határon túli embereket elnyomorított, nagyon sokan isznak, és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek. És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó Magyar kormány is legyőzött bennünket.
Minden erkölcsi felelőség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé. [...]
Ezeknek leszegényedett, megtört határon túli magyaroknak volt hazájuk, ezeknek az embereknek az ősei adójukkal, munkájukkal Budapesten parlamentet építettek, egy csodaszép parlamentet, melyben most őket legyözték, elutasítják.
Van egy ötletem: Vas megyét jó lenne privatizálni az osztrákoknak, s mindenkinek akkor adhatnak 20.000 forintot, és egy
feketeszegélyű zsebkendőt a nemzeti érzelmieknek. [...]
Mit mondjak még? Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és "győzedelmeskednek" én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye őket boldoggá.
A jobb jövőbe bízó lélekkel, Csaba t.

Kedves ...!

1. Bocs, Gyurcsányra én nem azt mondtam, hogy igazat mondott. (Lásd: december 4.)

2. Böjte atya: Nem jó levél. Imádkozz ellenségedért. Vagyis szeresd.

Nézd. Őt nagyon tisztelem; rossz helyre lő. És haragszik.

A népet kellene szidnia, sajna, minket. Hogy kevesen szavaztak. Hogy nagyon  megosztottak voltak a válaszok, láttuk.

Itt - félreinformálás - lehetne a kormány felelősségéről beszélni, persze.

Hogy a kormányfő mit mond, hogyan próbál politikai tőkét csinálni ebből, érdektelen.

Amúgy az egész szavazásügy - úgy hiszem -, csakugyan helytelen kérdésföltevés volt. Ezek az ügyek nem ilyen szinten, és nem így fognak megoldódni, szerintem minden épeszű ember tudja. (Bocsánat, nem akarok fellengzősködni, de így gondolom, inkább remélem.) Mint annyian, én sem vagyok jólinformált, én sem értek a nagypolitikához, és nekem is van véleményem.

Tehát.

Nem okmányon múlik. Ez félreinformálás. Ha már belekerültünk, persze jobb lett volna. Hogy végre sokat beszélünk a kintiekről, ez jó, ez fontos. Merthogy a közélet, és Európa is hozzászokik, ezért.

A napi politikai manővereket nem keverjük össze a történelemmel. Az ő gazdasági helyzetük a főkérdés, gondolom. Ha egy román földművesnek van elég kenyere, nem fog gyanakvóan körbenézni. És a lelkek sebei: ha (belső) béke, remélem egy-két generáció alatt begyógyul. Évtized végére remélhetően EU útlevél Romániának. Hogy mi gazdaságilag-kultúrában mit és mennyit tudunk segíteni. Nem hiszem, hogy nagy játékterünk van. Figyelmes emberek, kisebb csoportok napi munkája sokat segíthet, ez ugyan inkább csak jelképes hatású, de fontos.

ölel d.

És talán még:

Az erdélyi alkoholizmusért és sajnos a tragikus egykézésért sem mi vagyunk felelősek. Ha egy nép nem leli magát, mint az Atya beállítja, azért nem mások a felelősök.A gazdag ember boldog? A 16 éves kislány, aki most tanul enni... bocs, mit kapna egy útlevéllel? És amit az abortuszt elkövetőkkel kapcsolatban hallottam: Az elmúlt ezer évben csak akkor szültünk volna utódot, ha bő kenyér vár rájuk, Magyarország már rég nem létezne...

És még egy kíméletlen mondat volt mesteremtől: Aki nyafog, gyanús.

Kitől függ életed?

Szívesen fogadok ellenvéleményt.

Deske!

"Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
Ő így szólt hozzájuk: Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket?" (Mk 9,18-19)
Aki nyafog, gyanús?

Kedves ...!

Igen. Aki nyafog, gyanús.

Jézus nem nyafog. Ő vádol.

Neki szabad.

12:29

Mostanra így alakult.

A dolog.

Talán.

● December 9. csütörtök

Megjött a miniszteri válasz: kiigazítottak,

2000-ben is volt Országos Tárlat.

Igaz.

Megnéztem, három képemet onnét

- egy tételben - megvette egy debreceni műgyűjtő.

És jövőre nem,

de 2006-ra be van tervezve a kiállítás.

Tényleg véletlen keveredtem

ma délután a Kieselbach Galériába,

ahol a rögtön kezembe nyomtak

egy Aukciós Katalógust,

hogy ugye, nekem az jár.

Kiderült, benne vagyok.

Erről nem tudtam.

Tavaly vettek tőlem egy képet,

ami holnap délután majd

a Vígszínházban szerepel.

Jóval többet kaptam érte,

mint amivel indul:

most itt 280 ezer.

Ha peche van,

sokat veszít rajta a tulaj.

Mért adja el, tök jó kép, nem?!

Műterem, Tihany 61 nyarán (A/03/37).

60 centis.

Volt az aukciós kiállításon néhány rettenetesen jó kép. Ez itt egy 50 centis olaj, Tornyaitól. Monitoron nem jön le jól, de azért mégis...

Hihetetlen finom színekkel. Ki gondolná, Tornyai?! Csak 350 ezerről indul...

Meg ami tavaszi meglepetés volt a kecskeméti Bozsó Múzeumban: itt is egy korai, tündökletes Fényes Adolf kép. Egy nagyon-ámos Ámos. Úgy értem, nagyon jó. Czigány Dezső. Czóbelek megint lehetetlenül elrajzolt modellekkel, szépek. Ezt a Batthyányi Gyula bárót vagy grófot (1885-1959) nagyon föl akarják hozni, valakinek sok lehet belőle. Állandóan, mindenütt szerepeltetik. Giccs. Találtak egy száz éve eltűnt Paál Lászlót. Őt elfogultan szeretem. Egy gyönyörűséges Réth Alfréd (1884-1966), sose jegyeztem.

Mami mondja, Margit néni mintha jobban lenne.

● December 10. péntek 10:10

Igazi szerencse, az Aukciós Katalógusban olvasom, képemen hiányzik a szignó.

Reggel be a Kieselbach Galériába,

cédula a kép hátára:

Tisztelt Gyűjtő, bocs, stb., szeretném pótolni.

Így már biztosan megtudom,

ki az új tulaj.

Mázli.

Picasso gyakran szignált utólag, de ő más okból.

Nem állom meg, hogy a Réth Alfréd képet is meg ne mutassam. Micsoda kincsek Magyarországon (is) tonnaszámra! És ez a mű

már mindörökre fennmarad. Majd nézegetjük

az égi Műcsarnokban. (Isten nem pusztít.)

(Hogy témát kéne váltanom?!)

Ez a tökéletesen, mindenen átlépő

szuverén egyszerűség!

Téma???

A terítő szakadt rojtja...

Hogy a virágot fénybe öltözteti...

Hogy a gyertyatartó kis takarásban.

Hogy a kép alján pimaszul hiányzik valami fény,

valami szín. Az asztal pereméről pedig

láthatóan: elfeledkezik.

Kedves Rothko, mit szólsz hozzá?!

Jó kis három csík, nem?

Ugye, jókedved lett, odafönn?! (Remélem, öngyilkosságod ellenére befogadtak! Szerelmi bánat, 67 évesen, csacsi öreg medvém?!)

Tökéletesen jellemző, még az egyébként gondos katalógus is csak ilyen hülyeségeket ír:

A művész eredeti neve Róth Alfréd (Ez meg ki a francot érdekel? Csak nem zsidó?!) Orvos édesapja, Róth Márk többek között Farkas István festőművész családjának, a Wolfner családnak is kezelőorvosa volt.

Én pedig gyorsan közlöm, hogy édesanyám nővérének első férje gépészmérnök volt, a második futballtréner. Kezelőorvosom neve viszont olyan súlyos titok, hogy itt sajnos.)

11:04

Ja, bocs, most látom, a kép Róthnak van aláírva. Akkor azért...

● December 11. szombat10:38

Édes Istenem, ezek az igazi aktualitások! Gábor most Kazinczy leveleit bújja:

Kazinczy /1810/: Batsányi feleségét elhagyta s Párisba ment...íróink közül egyedül Batsányi az, akivel én megférni nem tudtam... útjain magának kenyeret és titulust szerzett...1803-ban a titkos policajba volt felavatva s levelek tördelései körül szolgálta a státust... Bécsben kért, hogy hozzá ne menjek, mert ö szem alatt van...
   K. /1810/:.. Batsányi is előlép sok esztendei homályából s kiadja verseit...ö nékem nem barátom...a Vadenber vendéglőbe... másfele pillantva belépett, én őtet látatlanná tevém...ha nem tetszik, elmehessen mellettem...székem megett ment a másik szobába...

"Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"

A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek....

16:21

Tegnap kezdve ma

megcsináltam egy képet,

ahogy én elképzelem,

a fenti Réth kép szellemében.

Neki hódolva, vagy mi.

Réth Alfréd Jácintos csendélete,

ha műterem lenne (A/04/41)

Ezt talán

valahogy jobban kéne megfogalmazni.

50 x 60 centis.

Nagyon megkínzott,

de persze ez magánügy.

És ízlelgetem-próbálgatom ezt a

kiszemelt új méretet.

Szerencsére nem kell végleges döntést

hozni, az elviselhetetlen lenne.

A 60 x 60-as lemezekből

majd alkalmanként lehet méretre vágni.

Amiből most hazahoztam ötvenet.

(Jövő héten alapozás.)

A négyzetes forma szinte kizárólagos nálam 1982 óta. Fogalmam sincs, miért.

21:44

Épp sikerült elkapnom egy barátomat az öltözőben, igyekeztem vele úgy alakítani a beszélgetést,

hogy a többiek egy rohadt szót ne értsenek belőle:

- Kéne nekem egy pendrájv, úgy egy gigás. Adnak hozzá segédprogramot, installálni?

-Úesbével megy. Mid van?

-Ikszpém.

-Az hallja, fölmászik magától. Úgy kezeli, mint egy kis vincsesztert. Új meghajtót ír ki.

-Akkor jó. Bekápnak akarnám használni, hogy áll a sebessége a cédé-íráshoz?

- Nem tudom. De kérdezz meg valakit, mert nem biztos, hogy arra célszerű.

● December 12. vasárnap04:31

Mikinek kezd lefagyogatni a gépe, rájött, sürgős lenne másolatot csinálnia. Én ijedtem meg, s ennek kapcsán gyorsan kitaláltam a saját értékmentés végleges rendjét, tizenegy év bűnös tétovázás után. A C. naplóba eltett DVD-khez minden hó végén egy pótlemezt kell csinálni, az újdonságokkal. Saját dátummal és sorszámmal.

A WEB tartalmát is havonta, mert (meglepő módon) kellhet, de azt csak egy dobozba.

Mindehhez három könyvtár az újdonságok duplumainak, onnét másolandó majd.

19:02

Amikor elmondta telefonon, sajnos megértettem, miért kellett beadnia képemet, egy csomó mással együtt, a Kieselbach-aukcióra. Ráadásul ilyen áron. Tavaly vette tőlem, most sokat veszett rajta. 360 ezerért ütötték le. Jobb kép, mint ami pár éve ugyanitt, kétmillióért.

Számomra is égés, ki tehet róla. Nem örülök. Senki nem örül. Illetve, aki megvette, remélem.

Műterem, Tihany 61 nyarán (A/03/37)

● December 13. hétfő 19:14

E-mail váltás

- Anyácskám karácsonyra nekem egy egygigás pendrájvot!!! Ó az anyák! (És infantilis gyerekeik.) Már a nyakamban!

Mire használjam, nem tudod?

D.

- Mint testékszer, kitűnő választás. Aztán az élet majd hozza a praktikus részét.

K.

● December 14. kedd05:47

Már más lenne a dolgom, de akkor a korareggel olvasók lemaradnának.

Ma ötkor Benkő Viktor kiáll. megny.: Volksbank Bankfiók és Galéria, Istenhegyi út 40/A.

Ahogy nézem a térképen, a Moszkva térről a 21 busz az Orbán térig.

Ha nem ma, akkor: elég hülye nyitva tartás: hétfő, szerda, csüt. 10.15 - 19.15, kedd, péntek: 7.45 - 13. Január 30-ig.

Magamnak Debrecenben fedeztem föl,

a nyári Országos Kiállításon.

Igen figyelemreméltó munkát adott be.

Ez ott is kint volt: Jézus kiűzi a kufárokat.

Hát nem nagyszerű?!

És végre egy jó önajánlás a meghívón:

1956 őszén egy október végi napon az Irányi utca és a Veres Pálné utca sarkán lévő Közért előtti járdára színes krétákkal egy Kossuth-címet rajzoltam... A kenyérért sorban álló emberek boldogan mosolyogtak...

...és hogy mindenki ölelgette, édesapja is mosolygott, s büszke volt rá.

S hogy ilyen sikere azóta se...

11:55

Valahai első szerelmemnek most születik a nyolcadik unokája. Reggel hívott.

Én meg ma éjjel hosszan diskuráltam vele, álmomban.

Folyamatos jelenidő. Nincs vége semminek.

15:49

Rászántam, elmentem. Egyszer végre le kell zárnom magamban Korniss Dezső ügyét. 150 grafikája a Közép Európai intézet pincéjében, Merics Imre doktor magángyűjteménye.

Mindig ambivalens voltam, hogy számomra nem transzcendens, és túlarányú benne a játékosság. Most próbáltam jószándékkal és tisztelettel, hiszen talán csak én nem hallok egy frekvencia-tartományt.

Kis kollázsok, akvarellek, szitanyomatok, néhány rajz. Néha fölvillan, a többi számomra ujjgyakorlat, keresgélés, amit én a főiskolásoknak kötelezővé tennék, kilószámra. Bár ők csinálják, maguktól is.

Sugár Gyuszi mesterem annó erre azt mondta, ezeket (se) semmisítsd meg, tedd föl a padlásra egy nagy ládába, még taposd is meg, de őrizd.

Túl széles skálán keres. Felszín. És nem megy tovább, mélyebbre, bocs. Zseniális kamasz marad, mint Hamvas Béla. Ahol nagyon jó, ott majdnem Bálint, majdnem Klee. Mint ez a kollázsa is itt, ni.

Szerelmem különben azért hívott, hogy olvassak föl egy verset holnap Jánossy György, volt főiskolai építész-mesterünk emléktábla avatásán. Csípőből nem vállaltam el, de hogy viszek egy verset, és ha lesz bátorságom, felolvasom.

(Így is megfelel, legfeljebb majd a kórusból valaki elvállalja.)

Illyés két verse jut eszembe. A Kodály és Tersánszky tiszteletére írottak. Mindkettő nagyon jó. Gyurkánál inkább ez utóbbi.

22:12

Most kaptam még egy reprót Benkő Viktor kiállításáról:

Júdás a harminc ezüstjével...

● December 15. szerda09:41

Néhány éve történt a settle-i paralimpiai játékokon. Kilenc testileg vagy szellemileg sérült versenyző állt fel a 100 méteres futás rajtvonalánál. A pisztolylövésre mindnyájan nekilódultak, ha nem is éppen vágtában, de mindenképpen azzal a szándékkal, hogy végigfussák a döntőt és nyerjenek. Mindnyájan, pontosabban egy fiút kivéve, aki megbotlott, néhányat bukfencezett és sírni kezdett. A többiek meghallották a fiú sírását. Lelassítottak és hátranéztek. Aztán mindnyájan megfordultak és visszamentek. Mindnyájan...

Egy Down-kóros lány lehajolt, megpuszilta a fiút, és így szólt hozzá: -Ettől majd elmúlik. Aztán mind a kilencen kart karba öltve a célvonalig sétáltak.

A stadionban mindenki fölállt, percekig tartott az éljenzés. A jelenlévők azóta is mesélik ezt a történetet.

in: Lábady István: Lovespecial 2004

Valami e Világba az emberhez férhet, mind nyughatatlanság, hányattatás. A gyönyörűség mentül nagyobb, annál nagyobb keserűségen véttetik meg... Úgy változnak kedveink fájdalmainkkal éppen, mint a nap az éjszakával. Minden napnak megvan a maga éjjele, úgy minden emberi örömnek véle él keserűsége... Azt a sok mérget, mely életünket lassan fogyasztja, mind önnön gyönyörűségeinknek kedves virágjain szedegetjük magunkhoz. Mentül több s hevesebb gyönyörűségekbe foglalod testedet, annál hamarabb megemészted...   az emberek nem a valóságos boldogabb dolgokért fáradnak itt e földön, hanem csak a nagyobbakért és fényesebbekért...
in: Bessenyei György: Holmi, 1779

18:27

Kata megint szeretne pár napra vidékre, szokásosan, a két ünnep között. Persze magunkra maradtunk, már gyerekek nélkül. Dobogókőt találta, javasolja. Napi 12 ezerért ülhetnénk két napot egy nyilván ronda szobában. Délelőtt séta a Zerdőben.

Volt egy halk ellenjavallatom, és ha itthon maradva két napra szobát cserélnénk?! Tök új környezet. A levegő is más, tényleg. Esetleg, súlyosbításként, hogy munkaeszközt nem vihetünk magunkkal.

De szerinte az nem ugyanaz.

● December 16. csütörtök 19:50 - 17. péntek 05:23

Háromkor nyílt a nagy francia kiállítás a Műcsarnokban. Két kultuszminiszter és egy nagykövet. Már az utcán többen visszafordultak, olyan csúfosan elszervezték. A meghívott vendégeknekháromnegyed órát kellett sorban állni,jórészt az utcán. Biztonsági őrök, meg fémdetektor-kapu, minden.

A ruhatár bedugult. Fél ötkor még mindig álltak a kapu előtt.

Pillanatig nem gondoltam, hogy főműveket küldenek a franciák.

Mégis, a Pompidou gyöngye, Bonnard édes csendélete itt van.

Emiatt szoktam Párizs után vágyakozni.

Megint megnéztem a festmény oldalait, mert alig hiszek a szememnek, hogy csakugyan nem utólagos a képkivágás.

Ahol Bonnard a szögeket a vakrámába beverte,

ott a vászon festékes, de nem befestett.

Elképesztően szuverén kompozíció.

Például ez a jobbról harmadába belógó tányér. (Mert ahogy a pesti képén egy fél könyök benyúlik, nyilvánvaló, hogy azt utólag vágta.)

A hanyatt vágódó szék. Ami mögött hirtelen rücskössé válik a faktúra, egyébként fölöslegesen. A kép közepén az a bizonytalanul megfestett csésze, vagy mi. Nagyszerű. A piszkosfehérektől és sárgáktól fölragyogó földöntúli piros csík, második témaként és ellensúlyként. (Mi az a vörös ott, egyébként? Az asztal széle?) Mágikus.

Még néhány igazán jó kép. Claude Lorrain, Chardin, Matisse, Sisley. Az egyik Picasso. Egy korai Braque, inkább csak fiatal korom nosztalgiáira emlékezve. A peremvidéken Delacroix.

Monet, sok más nagy itt érdektelen. Cezanne is.

Persze a gloár képviselve van. Mindig volt szakemberük a fontos témákra, Napoleon tábornokai körében meglátogatja nagymamáját.

Az elmaradhatatlan gyönyörű csajok. A szabadságot képviselik, vagy egyszerűen elnyújtóznak békességben, aktus után három perccel. És persze másfél terem az újhülyéskedőktől.

Szóval öt-tíz jó kép. Egy kiállításra elég is.

10:24

Kaptam Bukowski fotókat.

(Versei a novemberi levélben, ha még emlékszel.

A nagy ivós, nagy kefélős, bunyós amerikai.)

● December 18. szombat09:41

Ezt megettem. Ukrajnából (gondoltam a szerzetesek, mert valami rövidítés) karácsonyi üdvözlet, melléklettel. Kinyitottam, ez lett a vesztem, mind a kettőnk veszte.

A köv. órákban vagy 140 vírus-visszajelző levél. Új tapasztalat.

Hallom, egy pécsi fiú csinálta, országszerte igen sikeres.

Szerencsére drága Ádámbátyám telefon + emailen levezényelte a helyzetet. Először rovarirtót kellett a konyhában a falak mentén körbeszórnom. Aztán letölteni egy programot, amit személyre szólóan nekem... A végső SMS-ek:

- Megmentettél!

- Máskor is, ha gondod van, szólj!

- Gond: nincs vevő, januárom még bizonytalan

- Át kell programozni

- Engem vagy a gyűjtőket?

21:52

Az utolsó két nap

tökéletes kudarc.

Egy gyűjtő egy 1975-ös,

NDK művésztelepen

festett képemhez

jutott hozzá, olcsón,

végül nem volt

vele megelégedve.

Én sem.

Fölajánlottam,

hogy átfestem.

Kezem meg volt kötve,

hiszen hozott anyagból dolgoztam.

És az utolsó pillanatig

azt hittem, sikerrel.

Az eredeti erős, de nyers,

az új változat pedig

porcukorban hentergetett

szaloncukor.

Megpróbálok nem levonni

messzemenő következtetéseket.

Most mostam le az egészet.

Ősz vége (A/75/27) 40 x 100 cm.

● December 19. vasárnap 05:45

Ott föntebb, november 30-án, így kezdtem:

Végül is miért ne mondanám el véleményemet a Lakner-kiállításról. Nem vagyok én olyan fontos ember.

Mondtam, illetve leírtam, hogy utolsó itthoni éveiben nem tetszett, amerre ment, és nem tetszett a gesztus, hogy elmegy. Hogy lehet egy festőt lehetetlenné tenni?

A festékboltba beengedték...

A tegnapi Népszabadságban P. Szűcs Júlia(nna) pontos kritikája. Azt hittem, mindenki el fog ájulni Laknertől.

Lakner jól elbánt a Ludwig Múzeummal... A műveket nyilván nem rostálták, egymás mellé kerülhetett például huszonegy önismétlő...

A tegnapi magyar művészet legfontosabb alakja volt... És a mai kortárs művészet egyik nem különösebben eredeti tehetsége lett.

Az első másfél évtized (az itthoni) erős, okos, karcos... mögötte ott lapult az olümposzi istenekként tisztelt neoavantgárd művészeti elit... Csernus, Warhol, Beuys.

Világgá ment, a testmeleg, szamizdatos kismagyar homokozóból kikerült... és ott, amiben igazán jó volt, az már nem kellett. Festeni, szobrászni - ebben mutatkozott az új fantázia. Lakner azonban nem szeretett festeni, szobrászni.... erejét szétporciózta... képalatti struktúrákhoz, mindenféle okkult írásjelekhez menekült, fotókkal kísérletezett.

Lakner ugyanis végzetesen nem hitt, és talán ma sem hisz a képzőművészet érzékien érvényes jövőjében. A kinti száztízből legalább kilencven ezért felejthető, karakter nélküli, bánatosan puha mű.

Végezetül: ennyire rossz a lelkiismeretünk Laknerrel kapcsolatban, hogy mindenét szeretnünk kell?

A válasz szomorú. Igen.

Telefonon gratuláltam a cikkhez.

20:45

Csak összekalapáltam ezt a 75/27-et,

mutatom:

Délelőtt megnéztem

a Kiscelli Múzeumban

a Levendel gyűjteményt.

Kiderült, Bálint Endre képek.

Van közte nagyon jó, egy terem.

Érdemes fölmenni, február végéig nyitva.

● December 21. kedd 11:35

Ha nem is év, de hétforduló, tizenegyedik hete éhezem. Baromi jó. A nap újabban úgy kezdődik, hogy az uszoda kertjében hazafelé vásárolok egy hatalmas sajtos micsodát százhúsz forintért, és miközben a parkban-, lényegében a mennyben járok...

Email (zománc)

Hali!
Miért van az, hogy PONT karácsonykor érzem magam frusztráltabbnak a kelleténél?
Karácsonykor KELL szeretni (legalábbis AKKOR kell úgy tenni), szilveszterkor meg JÓL KEL ÉREZNI magad, baz'meg, mer' ha nem, nem is vagy igazi haver/férfi/csaj/tetszőleges.
Tizenegy éve szilveszterkor rendeztem egy százötven fős bulit, erre egyik barátom nem jött el, mondván, másnap korán kell kelnie, Spinozát tanulmányoz épp.

Akkor egy sznob bunkónak gondoltam. Ma irigylem...

Reggel öt - valószínűen - igen jó könyvet tettem ki a kuka tetejére.

Nemrég kaptam őket.

Be kell látnom, nincs mindenre kapacitásom.

Karácsonyi porszívózok a lakásban.

De olyan gyorsan húzogatom, hogy mire a por észbe kapna, hogy neki most repülnie kell, már.

Kata szerint a bútorok mögött is kéne. Szerintem is.

A harmincadik évtől ív a hatvannyolcig:

Dezső! A levél témája, amit most tettél fel, az én fejemben is megfordult. Aztán a zománctól eltérően a következőkre jutottam: társadalomban élünk, nem a vadonban. Bizonyos társadalmi normákat el kell fogadni. Ilyen az is, hogy melegítőben nem illő operába menni vagy vizsgáztatni. Amióta unokáim vannak, a karácsonyt különösen szeretem. Én vagyok a gyertya-gyújtó, csengő-rázó, ajtónyitó: jöhettek. A jelenetet nem lehet elfelejteni.

G.

19:36

Email Szütsnek.

Hogy tudjad. Mindig úriember voltál, akkor se szóltál rám. Tíz? tizenöt éve Nem Yorkból hoztál nekem egy testre szabott ajándékot, műszerész csavarhúzó készletet. Mire csípőből megjegyeztem, hogy ezt itthon is lehet kapni. Szelíden megjegyezted, én ezt ott vettem...  Ma is használom, ilyenkor eszembe jut, hogy én akkor

ölel

d

● December 23. csütörtök09:35

Zárójelben. Kérdik, igaz-e, hogy tizenegy hete éhezem. Nem igaz. De többet kívánnék, mint amire szükségem van, s így tizenegy hete éhes vagyok. Sőt, karácsonykor is végig az leszek, mert nem fogok minden finomat megenni. Igaz, én már minden ételt nagyon finomnak tudok. Igen meg tudok becsülni egy elém került darab sajtocskát. És ez a dolog lényege. Zárójel bezárva.

Tegnapi email Déry ...Popfesztivál- műve kapcsán. (A könyv remekmű.):

Deske! Ezt Onagy Zoltán honlapjáról vettem le. Berzsenyiről, Kölcseyről, sok mindenkiről, többnyire másképpen, mint megszoktuk. "Auditur est altera pars" / Hallgattassék meg a másik fél / jegyében. küldöm: G.

Déry, a diktatúra és a Popfesztivál

A Révész Sándor Aczél-könyve kiváltotta vitát olvasva eltűnődhetünk Déry Tibor Popfesztiválja ideológiai mögötteséről. A legegyszerűbb lelkek se gondolhatják, hogy az első hazai popmusical Aczél jóváhagyó bólintása nélkül eljut a színpadig. Az tény, hogy az MSZMP agit-prop. 1972. július 18-i ülésén tárgyalja a Vígszínház tervében szerepel a darabot: Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (a nyugati hippi kultúra kritikája)...

A Párt előzmény - azaz előzetes tapasztalat nélkül, a SZU ekkor még nem ismeri a problémakört - cselekszik: a beatzenére is kiterjeszti a hagyományos három T irodalomban bevált elméletét...A Párt számára helyzet „van”, kötelező lépniük. És Aczél lép.

...nyugodt lélekkel feltételezzük, az egyik kaviáros vacsora végeztével így szólt Aczél elvtárs: „Tibor, a Pártnak szüksége volna egy regényre, amely az imperialista ifjúság alámerülését jeleníti meg a zene segítségével a mocsárba. Nem feledve a nihilt, és a virágzó szocializmusból disszidáltak szánni való hazátlanságát.”
   Valahogy így. És Déry nekiugrik. Újraolvasva garantált padlófogás.

Csacsiság.

10:42

B. a zuhany alatt bosszankodik,

halomra kapja a karácsonyi jókívánság-leveleket.

Hogy ráadásul személytelenek.

Vígasztalom,

hogy minden rendben:

az egész, akárcsak

a Plázákban ilyenkor szokásos

kóválygás egy megfelelő ajándékért...

mind-mind Istenkeresés.

Töredékes formában.

E napok elfoglaltsága:

ennyi lemez van már lealapozva.

A nagyja még hátra van.

Fizikailag eléggé igénybe vesz.

(Kisnyugdíjasként, 39.300, nem engedhetem meg magamnak,

hogy kész képet vásároljak.)

Persze, karácsonykodás is:

Katának lefotóztam a három unokát. De azok - legalábbis a fotókon - olyan rondák, hogy ide föl se teszem.

És zöldek is, úgyhogy elég sok bíbort kellett ráhúzni.

Én idén is megkértem a Családot, hogy ha megoldható, egy vagy két szakasz verset kérnék (nem sajátot),

és többet, és mást nem.

A fiam pedig egy DVD lemezen Tajvanon előállított hat órányi - tökéletesnek mondható - csöndet kap tőlem.

(Nem kicseszés. Az értékeket - tendenciózusan - már korábban megkapta.)

16:19

Ennél rövidebb és töményebb ajándékot aligha:

Kedves Váli, szép  karácsonyt kívánunk az alábbi verssel

(ún. anakreoni strófa, rafináltan ártatlan ill. ártatlanul rafinált. Írhatta volna Zelk is, de öregkori Vas István):

MEGYEK
Az élet ha elenged
Indulni készen állok
Vörös bor és fehér bor
Sokszor folyt poharamba
Ez is volt és az is volt
Kínból és üdvözülésből
Uram eleget adtál
Megyek ha elbocsátasz

● December 25. szombat 05:35 - 08:08

Egy középkorú énekesnővel álmodtam, előnytelen kiskosztümben álldogált és énekelt a mélyvízben, a medence fenekén, úgyhogy úszás közben kerülgetnem kellett.

Ami üresség van bennem karácsonykor, az is Istenhiány.

Beleolvassak ebbe az ünnepi ötvenoldalas Élet és Irodalomba?

Mise után napfelkelte a Szabadsághegy tetején, a fák alatt. Az ösvényeken jég. Lent a város még párás homályban.

13:03

Negyedszer próbálom lefotózni

ezt az abszurd,

felháborító kis bizbaszt,

zsinórral a végén.

Egy gigabájtos,

az egész életművem;

minden képem és könyvem satöbbi

kétszer ráfér.

És rajta is van.

Először csak a vágy,

a mérete, a kecsessége.

Aztán hozzájött a funkció,

gépre kötve mindenből

azonnal másodpéldány.

És a kis aranyos, amikor töltöm,

a végében villog neki

egy zöld lámpa.

Hátha van vegyész olvasóm. Hogy mit lehet itt tenni. Valahogy nehézkes beleszoknom, hogy ez a Johnson-pohár egy hónap után is totál púderszagú. Már áztattam almaecetben (24h.), áztattam citromlében (Original quality, Rich in Vitamin C.), a szag maradt. És mivel ez az egyetlen forma és méret, ami pontosan ráhúzható a szemüvegtokra, amiben a templom-uszoda között esedékes napi két-két kekszet hordom, az eszköz nem lecserélhető. A toknak pontos zseb van a tarisznyámban.

És mivel újabban elhiszem, miszerint napi két liter folyadék kötelező, megtetézve a lehetőséggel, hogy az első fél éhgyomorra, igazi Lukács-gyógyvíz; muszáj kitartanom.

Áthidalásként két korty között köldökömig süllyesztem, majd mély lélegzet.

Kellemes lett volna, és próbálkoztam is pirosszínű KETCHUP-flakonnal (Nyerjen pénzt! Részletek a hátoldalon, Na-benzolát és K-szorbát), de a mérete, a mérete nem stimmelt...

A szemüvegtokot valaha bársonnyal béleltem, hogy amikor reggel futok, a benne tartott aprópénz ne zörögjön annyira. Később funkciót váltott. Hol van már a futás.

15:57

- Nejem azt mondja (ő félig-vegyész: biológus, de legfőképp nő...), hogy
minden kozmetikum zsírban oldódik, tehát próbáld meg egy kis
sminklemosóval. Aztán a sminklemosót utána öblítsd ki, mosd ki, smink
akkor elvileg már tudunk is inni belőle...

- Remény! Köszi! A nejnek is!

Bár épp kifogyott a sminklemosóm.

És amúgy, milyen íze van a sminklemosónak?

Szóval errefelé kell keresni a megoldást. Zsírban old. Sebbenzin. Nem segített.

Zwack unikum anno 1790 (minden karácsonyra kapok).

Új elegy. Likőröspúder íz. Földbe döngölő.

Akkor talán most festőszer? (Saját recept szerinti: két rész terpentin, egy rész lakklenolaj. Nálam dammárlakk egy csepp se!)

16:53

Egy ismeretlen ismerőstől,

karácsonyra, postán, CD-n,

1056 egyéb Monet kép mellett.

És itt elhalkul a szó.

A rosseb egye meg.

A nagyon-nagyon kevés festő között,

aki tudja, mi a szín.

Ezt a gigászi egyszerűséget.

Magabiztosságot.

Ahogy az a két folt, pimaszul középen.

A képfelület osztása.

A faktúra, vagyis inkább a felületek

megdolgozottsági foka.

Ahogy a kopogós kontraszt,

mégis a világos színeknél

a tündérfinom játék.

De van itt egyebek mellett

98 Klee is.

Azt is átpörgettem.

Apám volt.
Uram Isten! Nem merem kimondani. Elhalványul Monet mellett. Erőltetett, problémáiba belegabalyodik, részletkérdések, mi rosszat mondjak még.

● December 26. vasárnap 22:09

1981-ben hallottam a Rádióban, s aztán sikerült megszereznem azt az ötven perces megrendítő Pilinszky-interjút. Rengetegszer végighallgattam, még ma sem értek belőle minden gondolatot, még ma is tanulom.

Nagy érték. Most öt részre vágtam. Sikerült 560 megabájtról 16-ra lecsavarni, mp3-formátumban, persze a hangminőség rovására.

De így egy fájl csak 3 mega, használható. Nekem szinte azonnal följött.

(A mac-eseknek el kell ballagniuk az ÍRÁSOK / NAPLÓ-legvégére, ott is meghallgatható, 8931/1-5.)

Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /1

Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /2

Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /3

Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /4

Eljuthatunk a derűig / hangos interjú /5

Itt lehet, hogy valami gáz van. A gépemen keresztül a netről igen gyorsan lejött egy hangfájl. A notebookon azonban - ami pedig gyorsabb gép - még tíz perc után sem indult el a szöveg. Sajna, nem értek hozzá. Miki talán tudná, de ő alszik.

● December 27. hétfő12:44

Mike továbbra sem elérhető. Hálás lennék infóért, ha netán sikerült valakinek Pilinszkybe (általam) belehallgatni.

A mai délelőtt:

1. egy tavalyi kép keretének át- meg átfestése,

2. a közben szerzett dögnagy szálka kihúzása,

3. de előtte szálkahúzó szerszám készítés: egy injekcióstű hegyére kalapácsütés, amitől bekampósodott,

4. vitatkozás a konyhában kint hagyott beiglivel (kihívó viselkedése.) Majd ebéd után.

21:35

Köszönöm a visszajelzéseket, Pilinszky működik! Egy baráti email kapcsán még kisebb lett, átlagosan 2,5 mega.

● December 28. kedd 10:52

Gábor most Kazinczyval foglalkozik. Kölcsey emlékbeszéde Kazinczy felett, 1832. 09. 08-án. Gyönyörű. És pontos.

...prózája minden fogyatkozási mellett is, örökre szép lesz ugyan; ...epigramjai ...hervadhatatlan virágok maradnak: de a nemzetet nem ezek által tevé hálaadósává. S z e l l e m  vala Ő, mely a tespedő egészet oly sokáig csaknem egyedül eleveníté; s lépcső, melyen egykorúi magasabbra hághassanak, s szerencsésebb maradék tetőre juthasson...

 12:48

Ma huszonnyolcadszor

befejeztem az A/04/05-öt.

Meg itt egy új is,

A/04/42.

Műterem Réth Alfrédra emlékezve.

Még mindig az ő

csöndes-tiszta

csendélete jár a fejemben.

Az utolsó idei kép.

Ismét próbálkozom

az 50x60-as mérettel.

● December 29. szerda 19:32 Siófok - Töreki

Szerencsésen eljutott a Pilinszky-interjú Le Meux-be, öröm itt is ott is.

Szerencsésen lejutottunk, Kata rávett, két unokával ezen a magán-művésztelepen. Mamájuknak SMS:

Minden rendben.

Ők hárman a földszinten folyamatosan beszélnek.

Játszanak.

● December 31. péntek 06:10 Siófok - Töreki

Robi mutatott egy verset, emiatt megvettem a karácsonyi ÉS-t, 576 forintért.

Anyuka panaszolja csepp utódja helyett annak bánatát.

Legyen evvel zárva a kétezer négy. Csukd be az ajtót, vissza se nézz / várni a könnyebb, menni nehéz...

Ahogy Illyés Gyula írja újszülöttjéhez: Karollak, karol majd más is...

Szabó T. Anna: ELHAGY

Elárul és elhagy.

Kilök magából és elhagy.

Önmagát adja ennem és elhagy.

Ringat és elhagy.

Talpam simogatja, fenekem törüli,

hajamat fésüli, elhagy.

Orrom az illatát issza, ölel:

"Soha nem hagylak el!" Elhagy.

Áltat, mosolyog, súgja: "Ne félj!"

Félek és fázom, és elhagy.

Este lefekszik az ágyra velem,

azután kioson és elhagy.

Nagy, meleg, eleven, fészekadó,

csókol és dúdol és elhagy.

Cukorral tölti a két tenyerem,

tessék, ehetem: elhagy.

Sírok és ordítok, úgy szorítom:

foghatom, üthetem, elhagy.

Csukja az ajtót és hátra se néz,

nem vagyok senki, ha elhagy.

Várom, ahogy remegő kutya vár:

jön, ölel, simogat, elhagy.

Ő kell, mert nélküle élni halál,

felemel, melegít, elhagy.

Ketrec a karja, de ház az öle,

vágynék vissza, de elhagy.

Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,

idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!

Lesz majd benne, kit elhagyj.

Csukd be az ajtót, vissza se nézz:

várni a könnyebb, menni nehéz,

lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,

mindig lesz, aki vár, aki fél,

mindig lesz, aki vissza se tér,

megszül, és meghal, és elhagy.

...mindig lesz, aki vár, aki fél, / mindig lesz, aki vissza se tér...

Micsoda ritmusok. Micsoda erő.

Öregedő ember már könnyen könnyezik.

21:08, újra Pesten, unokákat leadtuk.

Ahogy Piszu (Piroska) unokám imádkozta tegnap este:

Bocsásd meg a bűneinkemet.

2004. dec. 31. = 23909./dec = 981

2003-ban: 8946

2004-ben: 9829