118. levél J.-nek, Le-MeuxváliNEWS

2005. JANUÁR

● Január 1. 05:56

Jelentem, átaludtam, jól aludtam. És nem jut eszembe semmi.

09:24

Majd a fél hetes misén a csendes reménytelenség, szokásosan a pihenőnapok elején. A programozó felesége szült, a programbővítés megint késik, hányadszorra. Semmit nem tudok már elé/alá dolgozni.

Aztán itthon a honlapomon legelészem, s rámeredek: nyers ez a tavalyi utolsó kép.

Fölveszem a festőkötényt.

13:30

(Az A/04/41 és 42-es.)

Szia J., Le Meux-ből! Megfelelő Új Évet Kívánok!

Úgyis azt mondod, hogy a két korábbi változat a jobb.

Itt nem olyan mutatósak, de ha nagyobban megnéznéd, a festményeknél...

17:56

Hogy a vacsoráig elteljék az idő. 581.577 adat eddig a honlap táblázataiban, ha a szervezőtáblázatokat nem nézzük.

● Január 2. vasárnap 20:38

E-mail Le Meux-be:

...Csak remélni tudom, hogy depressziómra csak emlékeid alapján utalsz, és nem újabb információk, vagyis e levelekből. Megdöbbentő élményem, hogy visszaolvasva, mennyire gazdag és szép az életem. Tényleg. És erről kb. ötvenöt évig, míg nem írtam ilyenfajta napi élménynaplót (neked) (is), fogalmam sem volt.

Úgy élem meg, rég elmúlt a depresszió-közelségem. (Konkrétan sosem volt), kiegyensúlyozott vagyok.

Nincsenek problémáim, csak (arányos) terheim, vagyis feladataim.

d.

● Január 3. hétfő 09:23

Reggel kis szabadidő 5.35 - 5.50 között, Almási Miklós könyvkritikája. Belenézek, egy szó: VERMEER. Már boldog vagyok.

Az északi (holland) és a déli (olasz) festészeti tradíció eltérései... Az olaszok narratív módon látják a világot... valami történik, aminek a drámáját el kell kapni. A néző is szemtanú... A hollandoknál a kép "van" ahogy a rákok, fűcsomók, tükrök, katonák... Te csak véletlenül nézed... Leíró módon festenek, a béka nem csúf, a Szűz nem angyali... A praktikus, kereskedő Hollandia... alapos tényfeltárás, precíz leírás, hűvös tárgyszerűség, a festőiség zérus foka. A reformáció puritanizmusa. Rembrandt és Vermeer ennek fordít hátat. Rembrandt nem vacakol a hiperrealista rajztechnikával, nem akarja elhitetni, hogy a vért csillogása... Itt dráma van, de belül, a lélek bugyraiban.

Vermeer precizitásmániája... mágikus teret tud kreálni. Sokszor fest nőket, de mindig gyerek nélkül. Asszonyai végtelen távolságra vannak tőlünk, és ami ennél is fontosabb, higgadtak és nyugodtak, sérthetetlenek, magukba zártak. Ezért nincsenek körülöttük gyerekek sem... A néző ki van zárva ezekből a titkokból. Vermeer benne áll a holland tárgyszerűség világában, ugyanakkor a "megáll az idő" mágiája. Valami megismételhetetlen szintézis.

(A könyv: Svetlana Alpers: Hű képet alkotni. Holland művészet a XVII. században. Corvina 1999.

Fordította Várady Szabolcs barátunk.)

És még el sem kezdődött a nap.

A klubban aztán Tóth Krisztina szépség-fokáról vitatkozunk. A kabinos közvetítésével továbbadtam versesköteteit, túl vagyok rajta. Nagyon szép sorai voltak, és túl sokat nem értek a gondolataiból. Kéne forgatnom az elmémet. De ha nem megy. Villanyoltás előtt mindössze negyed órám van erre, és már hetek óta...

Holnaptól vissza Illyés Gyulához. Azt mondja: gyűl a fecskeraj. Meg hogy Sövény fölött holdtól ragyog elvillanó kasza.

Na, sompolygok dolgozni. Le Meux jelzett, tényleg a képek első változatai a jobbak...

● Január 4. kedd 06:27

- Kedves Dezső! Buék! SOS. Meg szeretném kérdezni, hogy nem tudna
  esetleg valakit, vagy valamilyen szervezetet, akik tudnának
  hosszútávon 200 ezer forint készpénzt kölcsönadni januártól, itt, egy
  békéscsabai családnak? A volt osztálytársnőm a teológiáról, férjjel, 2
  fiúgyerekkel, munka nélkül. Sajnos olyan helyzetbe került, hogy ha
  ezt a tartozást nem tudják a bank felé rendezni, elárverezik a
  házukat. Jó emberek, jó család. Rossz periódus.
  Nagyon köszönöm, hogy végiggondolja.
  Más. Megjelent egy Pilinszky cd. Hurrá!

K.

- Kedves K.! Én most sajna nem tudok segíteni.

De szólok Katának, az ő ismeretségi köre talán.

És fölteszem a netre. Hátha. Netán apránként.

D.

09:25

Deske. Nem tudok arról hogy Pilinszky a Hollót fordította volna. Kazinczyból most a Kölcsey-Berzsenyi kapcsolat van soron, 3 tételben:
1. Kölcsey > Kazinczy, 1813: "Berzsenyi [kötet] kijött, de mint jött ki! Bosszúsággal vagyok eltelve... Temérdek rossz dalt eresztett ki lélek s értelem nélkül. Én Daykával maradok..."
2. Kölcsey, 1817 [tehát négy évvel később]: Berzsenyi, aki kifaragja a verset, nem kigondolja, "készületlen s fiatalkori darabokat is felvett gyűjteményébe... elérte a határt, melyet a természet a poéta és a nem-poéta közt von..."
3.  1836, Kölcsey emlékbeszéde Berzsenyi felett:
"...Elköltözött az ember; a költő miénk, e nemzeté maradt végiglen, mely neved és dicsőséged szent örökség gyanánt bírandja..."

Elköltözött az ember, a költő miénk... Szép.

09:31

Kazinczy Ferenc leveleiből, megint:

Mi a nemzeti?
1817. Horváth Ádámnak: "A Tudományos gyűjtemény [korabeli folyóirat] nemzeti. Szent az és tiszteletes. Az a kérdés: mi a nemzeti? Te azt tartod, hogy a te bajuszod... az én beretvált bajuszom is az... Berényi Párizsból hozott nadrágja anti-nemzeti volt. Később mások olyan nadrágot hordtak, s íme, az már nemzeti...jól tette-e Vajk, alias Szent István, hogy elhagyá Ázsiából hozott vallását, a nemzetit és itt megkeresztelkedék?"

10:09

Érdekes, foglya leszek

e húsz éve tartó négyzet-formátumnak?

Le kellett vágni a (fenti) képből.

50 x 50-es lett.

De most végre tényleg jó, nem?

10:30

Kedves Deske! Utoljára nyár végén találkoztunk [...]azóta, mondhatni, rendszeres olvasója vagyok a honlapjának. Többször kaptam valódi lelki-szellemi támaszt [...] néha egy-egy fotótól, vagy egy festményről készült fotótól, egy mindennapi (un. hétköznapi) eseménytől, ami hirtelen megemelkedett és így át is alakult a sorok, vagy a szűkszavú, de pontos gondolatai között. Azt hiszem, ezek az átalakulások segítettek olykor-olykor, hogy az én életemben [...]

Kinyitva a honlapot, néha én is nyitottabbá váltam, dialógusba kerültem – a Maga segítségével – önmagammal.

Jót beszélgettünk [...]

Szóval: köszönöm!

Zavarban is vagyok [...]

Kérdés, hogy van-e értelme, pontosabban mi az értelme egy "befogadói-visszajelzésnek". Talán, hogy ami jó, azt ki is fejezzem végre, hogy ne csak a szívem mélyén rejtegessem? (Ezt sem szaporítom tovább!)

"Maradok olvasója"

Károly.

Kedves Károly!

Az embernek az ilyen levél rohadtul jól esik.

Nemigen érintkezem emberekkel, a reggeli uszodai dumáktól eltekintve... szellemi életet egyedül élek.

Nagy találmányom, hogy ezek kicentrifugálódott melléktermékeit most naponta le is írom, nekem igen fontossá vált.

Pedagóguscsaládból származom, bennem ez így jött elő: tudom a felelősségét, most napi negyven ember olvas...

Szívesen veszem a visszajelzést, nemcsak, mert hízeleg, hanem mert orientál. Szerencsés esetben kiigazít, vagy éppen helyre tesz. Ezért is válaszolok mindig minden levélre - aznap.

Köszönöm!

d.

18:43

Kijavítva a másik kép is. Nagyon nehéz percek; jócskán megrémültem, hogy rájöttem, le kéne venni róla a harmadik formát.

Aztán a színesség kérdése. Szerettem volna Vojnich-os szikárra, de végül nem bírtam ki egy kis (emberi) meleg nélkül.

Estig tizenhatszor fotóztam le - igaz, közben kissé át is igazítottam - míg megfelelő lett: A/04/41

● Január 5. szerda 09:42

Mai Népszab. vicc, aranyos:

Este hétkor nálunk imatalálkozó.

Épp most húsz éve kezdtük.

Ferences orientáltságú lévén,

Fioretti nevet vettük fel,

utalva a XIII.- századi

Szent Ferenc-legendáriumra.

(A "rablótestvér" visszahívása,

hogy ebéd minden vendégnek jár.)

Egy lánglelkű,

nagyszerű pap indított minket,

ma Ausztráliában neveli négy gyermekét.

Amiből kettő a sajátja.

Talán Isten a túlzott önbizalmából

akarta kibillenteni.

11:07

Kazinczy leveleiből, mára.

(Az emberben van valami csacsi, ösztönös lekicsinylés az elődökre gondolva. Pedig:)

(Desseffynek, 1817.10.15.) ...Belépvén 59. esztendejébe életemnek, látom, hogy közelit az idő, melyben idvezülnöm kell. A könyvcsináló pályát futván... sem talentumom, sem neveltetésem, sem nyelvünk és literaturánk kora nem engedék, hogy originális nagy munkákat tegyek, s úgy hiszem, hogy a nemzet szükségei inkább kívánták, hogy mások nagy munkáit tegyem által magyar munkákká... fordításaim... régi literatura /Cicero, Sallustius/, ...az újabb nemzetek /Lessing, Wieland/. Sokat igazítottam mindenkikén... a harmadik osztályban egyveleg tárgyú originális darabjaim fognak állani... 

Aki ennyire világosan látja önmagát.

Építésztanárunk, Jánossy György (most avattuk emléktábláját) mondta 1964-ben a Főiskolán: A mi generációnknak nem lehetősége igazán jót építeni. A dolgunk továbbadni, ami mindent a nagy elődöktől kaptunk -, maguknak, gyerekeim.

12:55

E mai délelőtt: az A/04/02-es

keretét festettem át meg át...

● Január 6. csüt. 09:01

Azt felelted nékem: - Ez nincsen egészen úgy.

-Semmi sincsen egészen úgy, - feleltem én.

- Így kezdődik Füst Milán legfontosabb könyve, az Ez mind én voltam egykoron - és ezek a legfontosabb mondatok benne.

Anyácskám telefonált, hogy az a köpcös alak mellettem a fotón csakugyan Veres Péter, de aki mellette áll, az mégsem én vagyok:

Soha nem volt hátrafésülve a hajad. A szájállásod. A szemed. Ez valami helyes parasztlegényke.

Aztán próbáltuk együtt fölgombolyítani az ötven év előttieket: A délután közepén telefonáltál nagyon tisztességesen, hogy nem fogsz a németóra elejére hazaérni, mert itt vagy a parlamentnél. Azt mondtam, azonnal gyere haza, és megígérem, együtt visszamegyünk. Meglehetős hamar megérkeztél. Akkor viszont nem szállhattam le a kettes villamosról a Március 15. téren, lefényképeztetni magam az íróval.

Csakugyan visszamentünk, anyámmal kézen fogva, húgom is. Csak a mikor meghallottuk a lövéseket a Rádió felöl, iszkoltunk gyorsan haza.

Én még mindig kételkedem. Ellene(m) szól, hogy a Bem téri nagy tüntetésre, a Parlamentre jól emlékszem, ahogy ott oldalt Sinkovits szavalt..., erre sehogy.

Réges-régi barátnőmtől érkezett színes papíron egy xeroxált gyerekrajz másolata, újévi jókívánsággal. Rajta nyomtatva a neve.

Megcímzett és felbélyegzett borítékkal visszaküldtem, hogy aláírást vagy effélét kérnék rá...

Remélem, észbe kap. Vagy legalább megsértődik.

Mikivel próbáltuk egyeztetni az időpontot, amikor érdekelni kezdte a kompjutergrafika. Hogy volt egy nevezetes tréfája, amikor... de mikor?Mondom neki, várj, beütöm az összesített Le Meux-i levelek fájlba, hogy keress: térd. Úgy meglesz. És meglett:

1991.1.J-4C.2101

Szia J!

...Január 6, Vízkereszt ünnepe, Katáék az esti misén. Mikicát (8 éves) már bezavartam a kádba, vakon és süketen minden sürgetésemre, csorgatja magára a vizet és dudorászik. Időnként kikiáltja, hogy sietek!, közben felemelt mutatóujját

billegetve bíztatja magát: most a fülemet mosom, most a nyakamat (de nem mossa). Törökülésben, csupaszon. Egy fél szivacsot egyensúlyoz a térdén: leesik-e? (leesik) Iszonyú jól érzi magát. Mindig.

1997.7.4.-13.J-48C.5064

Szia J!

...Ennek kapcsán VMiklós jut eszembe. Összemelegedtek Szüts-csel tavasszal a kecskeméti alkotóházban,

s meginvitálta stúdiójába három hétre, a nyárra. Így nem jött le ide velem, hanem próbálgatja a számítógépes grafikus programokat. Szüts szerint elképesztő sokat megtanult pár nap alatt. (15 éves) Minap osztálytablójukat etette be a gépbe,

középen Félix atya ül, merev pózban, az igazgató. Délutánra a fotón a keze a szomszéd tanárnő térgyén nyugodott...

Ennek kapcsán még egy kis emlékezés.

A tegnapi, jubileumi Fioretti-találkozón régi fotókat is nézegettünk.

(Mély meggyőződésem, hogy az amatőrfotók a fontosabbak.)

Miki az egyik lelkigyakorlat mellékszereplőjeként eligazítást tart.

10:41

E-mail:

- Deske, a honlapod főoldalán található órát nyugodtan kikapcsolhatod. Szinte soha nem mutatja helyesen az utolsó váliNEWS-bejegyzés időpontját.
S.

- Hát ez igaz. És ha pontos, akkor meg redundancia.

d.

● Január 8. szombat 16:48

Különös feladatra kért egy barátom.

Fölhozott egy számára igen becses feszületet,

amire feltételezése szerint

utólag egy rosszul választott méretű korpuszt applikáltak,

csinálnék-e helyére egyet.

A tárgy magassága összesen 65 centis,

talapzatába kis fülke süllyesztve.

Egy feszülettel egyszer próbálkoztam,

a fotója meg is maradt;

ettől eltekintve a plasztikához nincs közöm.

A feladat majdnem reménytelen,

próbáljuk meg.

Első lépésként reggel végignéztem a Duna-parton

a hajléktalanok szombati ócskapiacának választékát,

hátha kapok valami anyaghasználati,

forma-, faktúra-, vagy színötletet.

● Január 10. hétfő 05:37

Ilyet még nem játszottunk. Miki fiammal (22) szóba került egy tavalyi képem, ami tetszett egy barátjának, Öregedő ember műterme. Melyik lehet az, a címéből tudom, jónak tartottam. A kompjuterben sincs benne. Elő az archív CD-példányokat, a szeptemberi lemezen megtaláltuk, igen, ez egy igazi selejt-történet. Tönkre tettem egy képet. Mikor Hollán Sándor (Alexander Hollan) Magyarországra látogatott, és körülnézett nálam, ezt a képet megbírálta. Pontosabban csak annyit jegyzett meg, a kép alsó fele szép. Másnap kettévágtam. Nem lett remekmű.

Most elővettem, megnéztük, s mondtam Mikinek, fejezd be. Megtörtént. Közben egy-egy ötletét megbeszéltük. Én is belenyúltam. A virág korábban fehér volt. Lehet, hogy most meg egy kicsit fáradt. Mikinek tetszik.

A/04/10, nézem a hátoldalát, más már a címe: Műterem másnap reggel. Értem, mit akartam evvel mondani.

08:50

A Duna-Tv még októberben csinált velem egy párperces interjút, születésnapom alkalmából. (Miért épp a hatvankettediken?) Megteremtettem hozzá az aktualitást: hogy nyugdíjba kerültem. Igen jó látványt épített az operatőr a műterem sarkából, a bejátszott festményeket viszont hozzácsalták, az labor munka, korábbi felvételeikből.

A C3 Alapítvány, honlapom gondozója szívességéből most fölkerült a honlapomra, 2004. Bekezdések címmel, megnézhető és letölthető változatban. Kipróbáltam, egy perc alatt töltődik le, s akkor a Real Player automatikusan elkezdi lejátszani (sokkal jobb minőségben, mint a másik változat. (jan 16: Kiderült, csak az én gépem van rosszul beállítva.)

08:56

Deske. Pénteki leveled nem értem: milyen bajban vagy? Nagyban nem, mert ma reggel úsztál, láttalak a vízben.
Íme a lap előfizetői névsorából néhány név. Tudományos Gyűjtemény, 1832, amikor éppen Vörösmarty Mihál /sic/ szerkeszti:

BÉCS  V. Ferdinánd trónörökös / 3 év múlva ő a király/
Metternich herceg
A Magyar Testőrző Sereg /Gárda/
LONDON   Eszterházy Pál herceg
PÁRIS  Apponyi Antal gróf
BUDA  Vásárhelyi Pál földmérő
PEST   Széchenyi István, a Tudós Társaság második elölülője /az első: József főherceg/
MAGYAR OVÁR  Kegyes Oskolák Kollégiuma /ide jártam 116 év múlva/
MÁRAMAROS SZIGET  Deák Oskolák  /Ide jártam volna, ha nem jön a háború/
KASSA  a Premontrei Reguláris Kanonok urak királyi gimnáziuma /ide is járhattam volna, ha anyám erősebb apámnál és ő tartja a férjét Kassán/
ERDÉLY ORSZÁG Kolosvári Református Collégium
A listán két táblabíró is szerepel: Deák Ferenc és Kisfaludy Sándor. Sok püspök, egyházi személy. A nagyurak kitüntetési fel vannak sorolva, pl. Ferdinánd aranygyapjas, de Metternich is kapott szépen.
Üdv: G.

10:03

Gábor,

kösz a listát. Cserébe:

megérkezett a Széchényi Könyvtárból,

és nálam van a (24 kötetes)

Kazinczy levelezés előszava

dr. Váczy János szerkesztő úr tollából.

Holnap odaadom.

Te még nem, én már tudom,

hogyan gyűjtötte össze ezt a fergeteges anyagot.

Addig is valami belőle,

íródott Budapesten, 1890 május 1-jén.

Tudtak fogalmazni. Ezt a belső eleganciát!

Ha te azt nem szereted, bocs;

a legfontosabbakat alá is huzigáltam benne.

Ceruzával.

Elveszettem a kabátövemet tegnap a Hármashatár-hegyen. Nincs valakinek egy kabátöve?

10:55

Korpusz mintázás második előmunkálataként vettem ½ - ½ kiló terrakotta- és fehér színű gyurmát egy hobbi-művészboltban, még szombaton. Aztán fűrészgéppel merevítőléc fenyőfából. Egy mintadarabot már rá is nyomkurásztam,- felületkezelési és száradási próba. Hát, nem az én műfajom. Rodin faktúrái járnak az eszemben.

...az a döbbenetes, a Brooklyn Múzeum ötödik emeletén, az üvegkupola alatt. (P. Szűcs is látta, én küldtem oda.) A XIX. század közepén még nem tudták, hol lesz New York központja, hát oda is építettek egy nagy házat.

Európa összes múzeumaiban van tán annyi anyag, mint ott. Csoda. Odafelé az "A" jelű metrón csak néger arcokat látni, Brooklyn.

A Kazinczy kötet előszava megemlíti, hogy a közlésben a betűhűséghez, az ortográfiához igen ragaszkodott a Bizottság, merthogy nagyon informatív:

Földinek Kazinczyhez intézett levelében sok helyen a pont után is kis betűvel, máskor meg a vessző után is nagy betűvel kezdődik a szó... pld. Horváth Ádám többnek tartja a vesszőt a pontnál ...

A formalizmusnak abban a korában, melyben Kazinczy élt, a külsőségekben keresték a lényeget...

● Január 12. szerda 08:40

Honlapom javított programjának előkészítése látástól vakulásig. Már átküldtem a programozónak.

Ha igaz, tegnap megtaláltam az üdvözítő keresési metódust. Persze, milyen egyszerű -utólag -, ahogy az excell táblázatkezelő csinálja. Egy képnek van száma, dátuma, címe, tulajdonosa satöbbi. Ezekből akár kettőt is kiválaszt az érdeklődő a képernyő bal sarkában, és azonnal látja, hogy Gyurmány József az 1998-as termésből mely képeimet birtokolja. Nahát.

És fölötte a szókereső. Beírom Pilinsz, kijön levelem, interjúja, minden ahol satöbbi.

Persze az egész csak engem érdekel. A logikai szervezése.

Engem viszont nagyon.

És ahogy Várady Szabolcs írja kb: Egy vers, két olvasó, elég is talán...

Esti kaland: igaz hogy mellékutcában, és igaz hogy sötétedés után, de le kellett guggolnom a járda szélére két kitett karácsonyfa mellé, egyszerre ömlött belőlem alul-fölül, ami bennem volt. Érdekes ez a fokú testi kiszolgáltatottság, mikor már érdektelenné válik, hogy netán meglátják az ember meztelen fenekét.

Kedves harminc éves sötétlila zsebkendőm így pusztult, avval törölgettem meg magamat.

A délutáni kolbász volt romlott, nyilván. Vagy én romlottam el.

Hazaértem aztán, szerencsésen. Itthon még három derekas forduló. A hideg rázott, de nagyon, aztán fordítva. Három pokróc. A kezem annyira remegett, hogy nem ment: az egér a fél képernyőn táncolt.

Aztán Kata hazaért, persze ágyba kerültem. (Míg ő a teát a konyhában, kiosontam a fürdőszobamérleghez. Minden idők fogyási rekordja! Potyára.) Megitatott, alám gyűrt még egy nagypárnát, az nagyon jól esett. Aztán így, félig ültömben, álomba ápolt.

Bár a hideg teába nem tett citrompótlót, bárhogy kértem.

Katának tavaly kéthavonta jött egy-egy nagyon bonyolult, sokoldalas levél a Rieders Digest Kiadótól, amiben megfenyegették, hogy nem nyer 22 millió forintot, ha nem válaszol hét napon belül. Mellesleg fölajánlottak igen olvasmányos könyveket megrendelésre. A címet nem mindig közölték. Tavaly végigcsináltam ezt a mókát, válaszolgattam. De a decemberi sorsolásnál nem kedvezett nekünk a szerencse. Egy Citroent is lehetett volna nyerni. Aztán tegnap megint jött egy vastag boríték, jelezve, a köv. sorsolás 2005 decemberében lesz. Egy telefon a Kiadónak, aztán egy levél. Mai délelőttöm egyetlen teljesítménye a 14 hosszon-, (a 42 helyett), valamint az uszodai hölgykoszorú által előírt magam főzte köménymagos levesen kívül:

BM. Központi Adatnyilvántartási és Választási Hivatal

Bp. 1094 Balázs B. u. 35.

Kedves Hivatal,

kérjük, ezentúl nevünket, adatainkat ne adják ki, ahova nem kötelező.

Bp. 2005.1.12.

Szívélyes üdvözlettel:

● Január 13. csütörtök 08:44

Még félárbócon, uszodát is kihagytam. Ma vissza kell híznom a létminimumra. Végy egy krumplit, tedd be a mikróba hat percre. Vedd ki, és edd meg. Utána öt szem orvosi szén.

Nehezen kérek, mint a Nagy László nékem a kérés nagy szégyen / adjon úgy is ha nem kérem -, de meg kell ismételnem, amit a múltkor:

Kedves Dezső! Buék! SOS. Nem tudna valakit, vagy valakiket, akik tudnának hosszútávon 200 ezret kölcsönadni januártól, egy békéscsabai családnak? Volt osztálytársnőm a teológiáról, férjjel, 2 fiú gyerekkel, munka nélkül, sajnos olyan helyzetbe került, hogy ha ezt a tartozást nem tudják a bank felé rendezni, elárverezik a házukat.

Jó emberek, jó család. Rossz periódus.

Gondolom, hogy ilyen körülmények között nem nagyon lehet avval számolni, hogy ezt a pénzt vissza tudják adni.

Visszaírtam, hogy mi, sajnos, most csak nagyon keveset, de Kata próbálkozik ismerőseivel, Németországba is telefonált.

Jeles író barátunk tegnap fölhozott tízezer forintot. Egy másik átutalt ötezret.

Nehezen kérek, de

Ezeket a barátainkat Kata hívta föl.

Érdekes, hasonló a helyzet, mint amikor a Tudományos Akadémia 1823 körül újságokban közhírré tette, hogy kiadásra kerülne, begyűjt (lemásolásra) minden Kazinczy levelet. Senki nem jelentkezett. Akkor a főurakhoz, ismerősökhöz személyes levelek indultak, sőt többeket személyesen is... És százszámra gyűltek a levelek...

Most kitettem egy táblát (lefóliázva!) a mosogató fölé, hogy

TUDOM, HOGY AZ ÉLET BONYOLULT,

ÉS MOST NAGYON SIETSZ,

DE PRÓBÁLJ RENDET HAGYNI

MAGAD UTÁN

Elvileg Mikivel felváltva mosogatunk.

Van egy másik táblácska is, az húsz éves, most került elő egy fiók mélyéről. Szokott étkezési imánk Édes Jézus légy vendégünk - nem sok figyelmet kap. De ez a másik!

KÖNYÖRÖGJÜNK!

ÁLDJ MEG MINKET, ÚR ISTEN,

ÉS ÁLLD MEG EZEKET AZ ADOMÁNYOKAT,

MELYEKET A TE BŐKEZŰSÉGEDBŐL VESZÜNK

A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL.

ÁMEN.

Amilyen rafináltan az áldáskérést magára is kiterjeszti.  

10:46

E-mail.

...Meglepő, hogy ebben a kéregető dömpingben / utcán, postai küldeményben.../ is vannak, akik adakoznak.
Ami Kazinczyt illeti: tegnap kerestem valamit könyveim között és szokás szerint mást találtam, de az még érdekesebb: Írók levelei, és 40-körül jelent meg. A válogatás majdnem fele természetesen Kazinczy. Az utószó azt mondja, hogy a Kazinczy levelezését csak Voltaire-é múlja felül. A Pallasban megnéztem V-t, a levelek számát nem közli, csak azt, hogy több mint 800 személlyel levelezett. Tehát Kazinczy ezüstérmes a levelezők világ-ranglistáján.

Gábor

16:52

Kész van a kért korpusz a talpas feszülethez.

Délben hegeszttettem rá a tartócsavarokat,

inkább a fellelése volt idő.

Mégiscsak az első napi próbálkozás vezetett eredményre,

amikor az ócskapiacon

minden további gondolat nélkül

hosszan elbámultam

egy halom újságpapírra

kiöntött szerencsétlen öreg, rozsdás szerszámot.

Aztán napokig plasztilin-mintázással

próbálkoztam.

Ma, észbe kapva,

már csak meg kellett keresni

a lelőhelyet és benne a megfelelő tárgyat.

Törött villáskulcs.

Belga feszület (D/05/01)

Egy autószerelő műhelyben találtam rá.

Részletfotó,

itt kivehető az anyagfelület.

Ez körülbelül az eredeti méret is.

A teljes kereszt 65 centiméter.

Még készítettem róla két fotót:

D/05/01

D/05/01

● Január 14. péntek 09:43

-- Deske! A feszület nagyon szép, nekem kissé bizarr / ne mondjam blaszfémikus / a törött csavarkulcs, mint korpusz. Talán a törés is szimbolikus? A megtört test? A kulcs meg a munka, az élet jelképe? Ha erőlködöm, összejön valami.

-- Köszönöm a véleményt. Igen, rendben lévőnek tartom (mondhatnám, egyetértek vele), hogy a nézők egy része blaszfémiának tartsa.

Szent Ágoston mondja, szeress, és csinálj, amit akarsz.

ölel: D.hu

-- Deske! Újabban a nettel levelezem. A blaszfémiához az ideológiát, illetve az idézetet nem tudom elfogadni. Lásd korábbi szövegem: "társadalomban élünk..." Nem tehetjük azt, amit akarunk. No de van művészi szabadság. Nem lévén művész, nem tudom mi az. Te tudod?

-- Ágoston szerint, és szerintem, a szeretet megvéd a kilengésektől (is).

2. Én sem tudom, mi az a művészi szabadság. Nem is hiszem, hogy van ilyen.

Vagy akkor van kéményseprő- és kefekötő-szabadság is.

ölel: D.

-- Deske! Nincs művészi szabadság?! Ahogy zseniális költők átlépik a szabályokat!

-- Ahogy zseniális kőművesek átlépik a szabályokat.

ölel:D

Kata hozott egy Sienai Szent Katalin (1347-1380) idézetet, Korpuszomat továbbgondolandó:

...a bűnt annyira gyűlöli, hogy saját testén akart igazságot szolgáltatni... ÖNMAGÁBÓL KÉSZÍTETT ÜLLŐT, hogy a mi gonoszságainkat kiigazítsa.

"Meglepő, hogy ebben a kéregető dömpingben / utcán, postai küldeményben.../ is vannak, akik adakoznak."

Engem nem lep meg. A bajbajutott békéscsabai teológiát végző, (s amúgy munkanélküli) asszony családja számára a szükséges 200 ezerből már 70 ezer összejött.

Nem milliomosoktól.

Bocsánat, nem önreklámból. (Vagy talán mégis?) A múlt hónapban küldtem 230 ezret lányom valamely számomra ismeretlen osztálytársának, akitől ellopták az aznapi vállalati bevételt. (Nem sok maradt nekem itthon.) Én ezért tudok most csak igen keveset adni.

● Január 15. szombat 09:42

Az (ön)adminisztrálás fergeteges játéka.

Reggel kénytelen voltam egy új fejezetet nyitni a főoldalon: PLASZTIKA.

Hiszen már többes szám! Mért? A Leonardónak csak egy van, vagy nem?!

Talán kellene egy ZENE rész is! Hiszen valaha írtam két számot altfurulyára, még 1972-ben, a betűkottájuk megvan.

Az érettebb mű címe: Alkonyati angolos.

Be kéne játszani, hangfelvétel! Miki írjon és játsszon alá zenekari kíséretet, van hozzá szoftverje.

Még abból az időből származik, hogy a Kecskeméti Művésztelepen egy hónapot átfurulyáztam - szerencsétlen szomszédok -, Bach H-moll szvitjét tanultam, főleg. Előtte semmi közöm a zenéhez. Először a kottaolvasást kellett megismerni, aztán a hegedű?szólókat transzponálni altfurulyára.A Saraband részét szerettem a legjobban, a Bourré I. -el volt baj, nagyon magas, nehezebb hangok, csak lassabban tudtam játszani. A Doublét kihagytam, a Badinerie, a végén, az megint jó volt.

Ezt a zenét sem ismertem, nem hallottam, vagy ha igen, nem figyeltem oda. Úgyhogy mikor aztán később rádióból-, meglepődtem, mennyire más, mint amit én játszom.

Az én változatom még ma is jobban tetszik.

A furulya úgy maradt abba, hogy egy Keresztút - képemet

kölyökbernáthegyire cseréltem. Assy a zenére bánatosan vonított, mindig.

A tenorfurulyát hamarosan kitettem egy kuka tetejére.

A másik kettő megvan. Ötévenként veszem elő, pár percre - fél órára.

11:14

Gyász.

Az Alkonyati angolos

örökre elveszett,

emlékszem,

kézzel másolt

Händel kottáim között volt.

Megvan viszont

az egyszerűen csak Opus I.-nek nevezett szólódarabom,

A Valahol a Volga mentén

és az Éjszakai vonat

szívhez szóló zenéje között,

itt láthatóan.

Szerepel ezen az oldalon még a Lenin gyászinduló, az Amuri partizánok, a Hamu és gyémánt bevezető zenéje,

a Zorba, a görögből a tánc, és az Ej-haj, nyílik a tárna.

A további oldalakon népdalok, Porgy dala, Petruska, gregorián Kyriék.

Művemet most le is játszottam.

A vége mintha kissé el lenne kapkodva.

● Január 16. vasárnap16:26

Nem úgy van az, hogy csak úgy elvész itt

(pontosabban: nálam) valami. Most egy Bach nevű szerző kottakönyvének belső borítóján megleltem az "OPUS 2 / ALKONYATI ANGOLOS" korai művemet.

Sőt, saját furulyakottámban is, csak két lappal arrább.

Olvashatóbbra másoltam, lejátszottam.

Vízszintes aláhúzással annak idején a hosszabb-,

függőlegessel a rövidebb hangokat jelöltem.

Remélem, még hallom életemben, nagyzenekarral.

Nincsen frakkom. Fekete öltönyöm se. Igaz, semmilyen sincs.

Vasárnap, ebéd utáni álmom, mikor is mobil; egy szegénysorú barátom.

- Deske, itt vagyunk Pesttől 70 kilométerre a négyes úton, lerobbant a kocsi, légy szíves, vontass haza.

- (Agyam lázasan dolgozik, mérlegel:) Hívd a Sárga Angyalt a 188-on, most ne lelkizzünk, fizetem. Hányan vagytok?

- Két gyerek, mamám.

- Állíts le egy kocsit, gyerekre megállnak. Küldd föl őket, fázni fognak.

Öt perc múlva:

- Sikerült?

- Nem, hatvanezerért vontatnának be.

- Hívd újra, helyszíni javítást kérj. Egyúttal, úgy tudom, be kell lépni az Autóklubba, azt is vállalom.

Tíz perc múlva:

-Sikerült?

-Már jönnek. 15 ezerért.

Egy óra múltán:

Mi újság?

-Kösz, már útban vagyunk hazafelé.

Mindketten áldozatot hoztunk, valószínű, én a kisebbet. Ő, hogy nem azt kapta, amit kért. Hogy pénzt nehezebb elfogadni.

Remélem, veszi az akadályt.

● Január 17. hétfő 11:21

Alakul ez a segítségakció: reggel már postára tettem 80 ezret. Most mentem föl a Szabadsághegy tetejére érte, egy orvos 30 ezret küld. Szerencsésen mindig van ok, amiért nem lehet festeni.

12:44

Ma (szokásosan és természetesen) vissza a gravírozóhoz,

újat készíttetni. Egy történet fejlődése.

A harmadik táblácska kerül végül a feszület talpára.

A kérdés lényegbevágó: ez egy 200 éves műtárgy,

amit kiegészítettem,

vagy mostantól az egész az én opuszom.

Nem szerénység - szerénytelenség kérdése.

Utána érdeklődtem.

Hogy az eddig a grafika alá sorolt

két ilyenfajta munkám

új betűjelet kap

ahhoz a programozó jóváhagyása kellett.

Tehát ezentúl, ha plasztika (lovasszobor *), az "D" jelzet.

Bizakodva nézek a jövő elébe.

(* két szóba kell írni, de itt valahogy rosszul hatott volna. 19:28)

Ha jól belegondolok, a Szórakoztatóiparban Foglalkoztatott Őstermelő vagyok. Kispolgári csonkacsaládból származom, és igyekszem megőrizni versenysúlyomat.

21:56

Klee egész anyagát Bern városára hagyta. Múzeumát 1970 és 74-ben megnéztem, a raktárát is.

Hat év munka után idén júniusban lesz kész a Klee Centrum, a megnyitóra meghívtak. Kezdek izgatott lenni. Klee az apám.

Mikit is vinném.

A Belga feszületet eddig látta (az értelmiségieken kívül) egy autószerelő, egy postás és egy boltos.

Meghökkentő, mindenkinek tetszik.

● Január 18. kedd 09:16

Már a Lukács uszoda is beszállt a bajban lévő hittantanárnő (és családja) megsegítésre. Ma is tudtam pénzt föladni. Már csak 60 ezer hiányzik.

A szemközt lakó kolleganő váratlanul áthívott korrigálni. Ilyen még nem volt. Ugyan fölajánlottam, hogy tegye ki az erkélyre, távcsővel megnézem, és telefonon elmondom, de ő inkább. Átmentem.

A kép őt, magát ábrázolja, kislány korában. Egy zongora alatt kuporog, és egy óriási méretű piros tűsarkú cipőt nyújt a néző felé. Javasoltam az elmosódott zongoralábat konkrétabbra.

14:22

Elővettem, kell valakinek. Fölolvastam 1978 április 28-án Vácon, Szüts Miklós kiállításmegnyitóján.

(Alkalmi fordításom.)

Jegyzőkönyv, fölvéve 1573. július 18-án, szombaton, Velencében.

Megidézve a Szent Hivatal által, Paolo Veronese, aki San Samuel egyházközségből származik, megjelenve a Szent Bíróság előtt, miután ki lett kérdezve vezeték- és keresztneve felől, a feltett kérdésekre a következőképp válaszolt:

kérdés: Mi az Ön foglalkozása?

válasz: Alakokat festek és rajzolok.

k: Tudja Ön az okát, hogy miért le beidézve ide?

v: Nem, uraim.

k: És el sem tudja képzelni?

v: De igen, el tudom képzelni.

k: Mondja el nekünk, amit Ön képzel erről.

v: Nagytiszteletű Atya, Saint Giovanni e Paolo priorja közölte velem, hogy Ti Kiváló Uraságtok iderendelték, s közölték vele, hogy festesse át velem egy képemet. Hogy fessek Magdalénát a kutya helyére. Én mondtam neki, hogy szívesen megtenném a becsületem és a kép kedvéért, ha úgy érezném, hogy az a figura ott megfelelő lenne. Azonban különböző okokból úgy érzem, hogy Magdaléna nem tartozik a képbe.

k: Mi az a festmény, amire Ön hivatkozik?

v: Az Utolsó Vacsora festménye, amin Jézus Krisztus van a tizenkét apostollal, Simon házában...

k: A San Giovanni e Paoloba festett Vacsorán mit jelent az a figura vérző orral?

v: Egy szolgát akartam mutatni, akinek valamely baleset következtében vérzik az orra.

k: Mi a jelentősége annak a fölfegyverzett férfinak, aki németnek van fölöltöztetve, és alabárdot tart a kezében?

v: Hogy erre alaposan válaszolhassak, szeretnék néhány szót szólni.

k: Tessék.

v: Mi, festők, némi szabadsággal rendelkezünk, akár a költők vagy a bolondok. Én egyszerűen két alabárdost akartam megmutatni, az egyik iszik, a másik eszik a lépcső mellett. Nekem úgy mondták, hogy Simon gazdag ember volt, és gondoltam, így bizonyára volt néhány szolgáló a házban.

k: És miért festett Ön egy bohócot, csuklóján papagájjal a vászonra?

v. Ornamentális okokból, mint ez már szokásos.

k: Kik ülnek a mi Urunk asztalánál?

v: A tizenkét apostol.

k: Mit csinál szent Péter?

v: A bárányt vágja, készül szétosztani.

k: Mit csinál a mellette ülő?

v: Tartja szent Péter felé a tányérját.

k: Mit csinál a következő?

v. Fogpiszkálóval tisztítja a fogát.

k: Ön gondolja, hogy ez a reális Utolsó Vacsora ábrázolás?...

Idézet: Painters of Painting. Selected by Eric Protter

The Universal Library Grosst & Dunlap New York 1963., pp. 55-58

a teljes szöveg

● Január 19. szerda 18:04

Ma befejeztem, 80 centis:

A padisah műterme (A/05/02)

A tavalyi Hollán látogatás

után kettéfűrészelt képem

reinkarnációja

vagy rekonstrukciója,

egy szerencsésnek mondható ötlettel

továbbfejlesztve.

Itt tegnap még egy

gyönyörű Monet volt,

de el kellett tüntetnem,

hogy így mondjam,

ütötték egymást.

● Január 20. csütörtök08:35

Ma 04:15-kor levelet kaptam P. Anzelmtől. Ő tudja, hogy sajna olykor elégedetlen vagyok körülményeimmel. Házasságommal, sőt! olykor-olykor még magammal is. Pedig már esküvőnkön megmondta a pap: Mindig lesz párodnál szebb és okosabb.

Anzelm kedvesen megró, hogy hülye vagyok. 1. Hogy nem érdemlek jobbat. 2. Hogy ez nekem a lehető legjobb. 3. Hogy egyébre alkalmatlan lennék. 4. Ne ugráljak, mert még csak bajt csinálok.

Persze, tapintatos ember lévén, nem így, direktbe. Formailag egy szerzeteshez szól, hogy sokaknak nem nagyon tetszik a főnöke, és az a kolostor, ahol éppen él. Aki hallja, értse meg; a levél érvényes özvegyre, árvára, kőfaragóra egyaránt.

Nyelvezete boldogítóan veretes, ő erre mindig ügyel:

Krisztus seregébe léptél, kedvesem, abban kötelezted el magad, s ott a reád támadó ellenségnek nemcsak nyílt erőszakosságával szemben kell ellenállnod, hanem el kell kerülnöd ravaszságát is, amikor tanácsadó szerepében szegődik hozzád. Gyakran megesik ugyanis, hogy a Gonosz, amikor nem tudja elpusztítani a szerzetest úgy, hogy megutáltatja vele azt az életet, amelyre vállalkozott, akkor avval próbálja aláásni az életét, hogy terhessé teszi számára a körülményeket, melyek között él. Próbálja meggyőzi arról, hogy ostoba és meggondolatlan volt, amikor pont ilyen elöljáró vezetése alatt vagy éppen ezen a helyen kezdett szerzetesi életbe. Így, midőn rábeszéli őt arra, hogy hálátlan legyen ahhoz a jótéteményhez, melyet Isten kezdett benne, az illető jogosnak ítéli, hogy ne tartson ki abban, amit eddig kapott, és nincs értelme megmaradni ott, ahol van. Hiszen amíg szüntelenül és nagy fáradsággal azzal kapcsolatos gondolatokat forgat a fejében, hogy min kellene változtatni, vagy, amennyiben változatni nem képes - legalábbis arról gondolkodik, hogy rosszul tette, amikor elkezdte ezt az életet, addig nem fog törekedni céljának elérésére, ami a tökéletesség.

Ezért tehát az, akinek feltett szándéka a szerzetesi életmódhoz való csatlakozás, készüljön fel arra, hogy akármelyik monostorban tesz fogadalmat, egész értelmével és akaratával arra kell törekednie, hogy ott meggyökerezzék - hacsak nem olyan helyről van szó, ahol akarata ellenére a rosszra kényszerítenék.

Ne ítélkezzék továbbá a hely különféle szokásai és hagyományai felett, ha mégoly értelmetlennek látszanának is, amennyiben nem mondanak ellen Isten parancsainak. Örüljön, hogy végre valahára megtalálta azt a helyet, ahol - az elköltözés minden nyugtalanító gondolatától megszabadulva - nem kényszerből, hanem a saját akaratából önmagát egy életre szólóan elkötelezheti.

Ha pedig úgy tűnik neki, hogy nagyobb és hasznosabb dolgokra vágyik annál, amit a monostor jelen rendje lehetővé tesz, akkor először is lássa be, hogy téved. Vagy mert olyan dolgokat gondol előnyösebbnek, melyek nem értékesebbek annál, ami van, vagy pedig mert képesnek gondolja magát olyan dolgokra, amire nem képes. Másodszor pedig legyen szilárdan meggyőződve arról, hogy nem érdemli meg azt, amire vágyakozik. S ha tévedése nyilvánvalóvá válik, adjon hálát az isteni irgalmasságnak. Viselje türelemmel az isteni rendelést, mely nem tagad meg senkitől semmit igaztalanul. Ismerje fel tehát, hogy az isteni rendeléssel találja szemben magát mindabban, amire vágyik, de amit mégsem birtokol...

Ismétlem, megkaptam 2005. jan. 20-án 04:15-kor.

Írta Canterbury püspöke, utóbb szent Anzelm, 1072-ben.

Kösz!

11:50

A szöveget átküldtem a munkácsi püspöknek.

És a válasza, 17:01:

--Kedves Dezső!

Mielőtt még reagálnék a teljes levélre, szeretném megkérdezni, hogy csak nem Hámori Anzelmtől kaptad a levelet? Ha igen, akkor elkérhetném az e-mail címét? Mielőbb kapcsolatba kellene vele lépnem.

-- Ez egy másik. Úgy is mondhatnám:anzelm@mennyorszag.com

12:02

E percben egy telefon;

egy adomány,

és megvan a hiányzó rész,

60 ezer forint.

Nem árverezik el

a békéscsabai

család feje felöl a házukat.

13:34

Két hete kezdtem,

délben befejeztem:

Műterem

Barcsay Jenőre emlékezve

(A/05/01)

50 x 60 cm.

● Január 22. szombat 11:39

Most egy kicsit fáradt:

--Szeptember közepén két hetet jósolt web-programom készítője, hogy az átalakítással kész legyen. Azóta néhány újabb határidő, várok.

--Szeptember 27-én átvette tőlem a Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvár (MEK) részlege a honlapot. A jogszerű átadás az osztályvezető húsz perc papírmunkája lenne.

--Szeptember közepén átvette anyagomat a Minisztérium, fél óra munka lenne honlapjukra, a www.kultura.hu-ra ráfűzni a deske.hu-t. Már többször elnézést kértek.

-- Decemberben vette munkába az NDA, a Nemzeti Digitális Archívum honlapom tartalmát, hogy bekössék kereső-rendszerükbe. Ők legalább nem mondtak határidőt.

Nem az én munkatempóm.

● Január 23. vasárnap

Kirándulás után, (hogy a szellem is megajándékoztassék), át a Nemzeti Galériába, Gedő Ilka (1921-1985) kiállítás.

Néha láttam tőle egy-egy képet, finom; nagy színérzékenységű Klee-követő dilettánsnak soroltam.

Most itt 220 munka, van áttekintés. Meglepetés.

De először a rosszat.

Olajképei. Hajlik beleveszni a részletekbe, millimétereken pepecsel. Ilyen értelemben nőies. Sokszor nem értem a kép irányát, valami víziót vetíthet ki, de túl sok az áttétel, hogy abból valamit megértsek, vagy pláne átéljek. (Az absztraktok, a nonfigaratív határán.) Marad egy agyonkomplikált szerkezet. Időnként modoros vonalak, formák. Tényleg itt van Klee. (Érdekes, Karácsony Gábor is, meg Gábor Mariann, de ez más ügy.) Hajlik a fölöslegesen burjánzó részlettémákra, itt Nagy Gábor jut eszembe, aki hasonlókkal küszködik.

Na, de:

Valami elképesztő színérzék, és színhasználati gazdagság. Ebben nem is találom hirtelen párját a magyar piktúrában. Néha M. Novák Andris fanyar egyensúlyai, Vilhelm Károly. Persze, Czóbel. Néha Szőnyi.) Őrült, gyönyörű faktúrák. Nagyszerűen koncentrált témalátás, kompozíció olykor, főleg a korai temetős képek, aztán az 1947-es Ganz szerelőműhely(!) enteriőröknél.

A gettóban rajzolt figurái, alakok és fekvő nők, nagyon jók.

És két sorozat, ami a legnagyobbjaink közé emeli: Egy tonett asztalkáról készített szénrajz-széria 1949-ből, (van az itt bemutatottnál jobb, még feszesebb változat is), - valamint önarckép-rajzai. Ezek szénnel vagy ceruzával, és jó néhány színes rajz is. Itt elakad a szó, és el is kell, hogy akadjon. Giacomettire emlékeztet (nem ismerte), de annál jobb. Elképesztő. Megrendítő. Micsoda vonalak! Zene.

1985-ben és 1989-ben Glasgowban, majd 1994-ben és 1995-ben New Yorkban kiállítás. Számos közgyűjteményben: Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Zsidó Múzeum, a székesfehérvári Szt. István Király Múzeum, Yad Vashem Művészeti Múzeum,Israel Múzeum, British Museum, a düsseldorfi Kunstmuseum, és a New York-i Zsidó Múzeumban szerepel műveivel.

És itt zárójelben köszönet a Galériának. Túl a kiállításon, egy valakinek - nem tudom, ki lehet (István biztos tudja) -, aki a vásárlásnál válogatott. Halálpontos a válogatás, a legjobb önarckép-rajzok kerültek a gyűjteménybe. Mindnyájunk szerencséjére.

Nagyon jó lenne belőlük valamit állandóan falon látni.

Nyítva: március 31-ig (de ebből nehogy azt a következtetést vondd le, hogy még ráérsz elmenni. Aztán majd elfelejted.)

● Január 24. hétfő 15:44

Van az a karcos vicc a székely fuvarossal, miszerint a menykő agyoncsapja először az egyik lovát, aztán a másikat, majd az asszonyt mellette a bakon...

Szóval, előbb-utóbb majd csak beletalálnak:

Ugyanis sürgettem a Minisztériumban a szeptemberben ígérteket, hogy föltesznek a kortárs képzőművészek közé a honlapjukon.

S ma egy e-mail Amerikából? itthonról? mindenféle megjegyzés nélkül evvel:

http://www.kultura.hu/nkom/culture/exhibition/linkek/

E lap legalja pediglen így néz ki:

Jó, jó, de ki az a Prádó?

Hogy megugrik most majd a nézettsége!

● Január 26. szerda08:46

Miklós, ne mosolyogj finoman, esküszöm, nem tehetek róla, ezt tényleg a minisztérium szervezte így, hogy a fenti honlapon a Louvre, a Metropolian Múzeum és a Pompidou mellett, habár-bárcsak utolsóként, én szerepelek. Te tudod tartózkodó szerénységemet, hogy milyen távol áll tőlem az excibi... ki se tudom mondani, te tudod, hogy én legszívesebben egy egérlyukban. Hogy képeim csak azért szürkék, minél kevesebb feltűnést keltsek..

(Napi negyven látogatóm ma fölment hetvenkettőre.)

A múlt héten Nemes János barátom a Kanári szigeteken járt. Ezt fotózta:

A színei, a színei! Az okkertől a szürkésliláig.

Senki nem tudja, de Csók Istvánnak van egy gyönyörű tenger-képe, csak színcsíkok, Rothko.

Eladták, sose fogom látni.

Arra emlékeztet.

Miklóssal felesbe meg akartuk venni egy Petőfi Sándor utcai kereskedés kirakatából, hogy a Nemzeti Galériának ajándékozzuk. 40 ezer forint lett volna.

De most itt van, ingyen.

Kaptam egy fontos szöveget, megint Gábortól.

A sok csacsi megközelítés után végre halálpontos mondatok.

Több területet is értelmez:

Nyugat, 1921. / 4. szám / Móricz Zsigmond: Nemzeti irodalom

Némelyek számára lelkesítő jelszó ma a modern magyar irodalomnak nemzetietlenné való bélyegzése. Idegen kultúra, idegen eszmekörök hirdetője szerintük a mai magyar irodalom. S ezzel szemben követelik a tiszta magyar nemzeti irodalom megteremtését.

...Hogy lehet az, hogy Kazinczyt, akinél senki sem tett többet arra, hogy a magyar nemzeti szellem elveszítse eredeti színeit, levesse a gubát s a bocskort s nyugati ruhába öltözzön: örök kárhozatra nem ítélték…

Gvadányiról, a Peleskei nótáriusról, magáról, nemrégen kimutatták, hogy nemcsak ötletében s szerkezetében, de még soraiban is németből van fordítva, s a Fazekas Mihály Ludas Matyija francia katonáskodásának emléke: a Ludas Matyi mese sohase fordul elő a magyar népmesekincsben, ellenben a nyugateurópai népeknél számtalan változatban van meg.

…Ezek a támadások a nemzeti külsőségek egy hatalmi párt ízlése szerintvaló feldolgozását kívánják.

...Mintha egy ideális nemzeti irodalom az volna, amely semmit sem kapott kívülről, mindent maga termelt ki s maga fogyaszt is el. Ilyen nemzeti irodalom soha sem volt a világon, még egy Fidzsi-szigeti bennszületett törzs sem tudná megcsinálni.

...A nemzet ugyanis az összes pártok, elemek, akaratok egysége. Nemzeti irodalom pedig: az összes magyar nyelven írók műveinek egyetemessége. E határon belül lehet régiókat és különböző dús vidékeket találni: de kidobni, kiközösíteni belőle semmit se lehet.

● Január 27. csütörtök 04:33

Csudálatos dolog ez a net. A fenti cikk kivonatot evvel a fejléccel kaptam.

Észbe kaptam, közre adom.

Tessék parancsolni, itt lekérhető a teljes szöveg.

És a teljes Nyugat.

Mennyi tisztességes munka van e mögött!

Érdemes eltenni saját gépre.

Nyugat ˇ / ˇ 1921 ˇ / ˇ 1921. 4. szám ˇ / ˇ Móricz Zsigmond: Nemzeti irodalom

21:43

Ez a fotó 1913-ban készült, most kaptam anyámtól, az ő szülei. Nagyapám 1953-ban halt meg.

11 éves voltam.

Mennyire él bennem.

Tanított lombfűrészelni, lepkét gyűjteni.

Akkoriban a geológia érdekelt,

több könyvet adott hozzá.

Tudott szőnyeget szőni,

szeretett horgászni.

Amúgy földrajz-biológia szakos tanár volt.

Nagyanyám 68-ban halt meg.

● Január 28. péntek 05:23

Tegnap hosszan próbálgattam,

és nem ment.

Most egy barátom emailben kisegített,

a Nyugat minden száma

csakugyan behívható a fenti fejlécből.

Csak én rutinból a kis ikon-mappákra klikkeltem,

pedig a számokra kellett volna.

S amikor feljön a pld. 1921/4 szám címoldala,

alatta kell tovább keresni.

09:33

Ez is megvan. AZ OSZK is besorolt (engem). Bár ez nem on-line, hanem a 05. jan. 25.-i állapot, amíg nem viszek föl egy újabb CD-t. Majd pár havonta? Egyelőre nem sikerült az ettől korszerűbb megoldás.

http://mek.oszk.hu/kiallitas

● Január 29. szombat21:12

Az OSZK osztályvezetője észrevéve egy bajt, péntek este,

otthon! és szombat! délelőtt

kijavította az egész honlapomat.

Ez okból ma délelőtt fölmentem hozzájuk, majd este vissza,

a Várba, a C3 Intézetbe,

föltenni a szerverre

a lecserélt honlapot.

Mindenféle nagy-nagy izgalmak,

mert este hétkor kiderült,

a képek nem jönnek föl.

Aztán megtaláltam a hibát,

és sikerült kijavítani.

● Január 30. vasárnap 10:20

Éjjel egyig majd reggel négytől kompjuteren.

De haladok.

Ha a helyben járás annak számít.

Délre várom a programozót.

Addig is egy kis Monet,

hogy egy kis béke és csönd.

15:17

Éjszakai levél egy profitól, egy C3-as fiútól, akivel este telefonon konzultáltam. (Dicsekvés.)

...beleneztem a valogatott kepeidbe, hogy mukodik-e az oldal. minden tiszteletem

A megajánlott, összegyűlt és elküldött adományok Békéscsabára:

Felhívott Nóri és elmondta a jó hírt. A pénzből kifizették a tartozásukat és nem kellett az utcára menniük. Lesz állása is Nórinak egy elég jó cégnél, úgy hogy a mindennapjaik rendezettek lesznek. Hatalmas megkönnyebbüléssel mondta nekem, hogy most már otthon jól kisírja magát. Rám bízta, hogy feltétlenül tolmácsoljam...

● Január 31. 09:30

Egy hónapja hallottam a rémhírt, forgattam a fejemben, miszerint a barbizoniak műteremben festették tájképeiket. Most képernyővédőm MAGÁNMÚZEUM-om anyagát vetíti, följött Paál csodaképe is. De ilyet lehetetlen kitalálni. Egyszerűen az ember nem tudja a véletlent korlátlanul szimulálni, kényszeresen - biológice - rendet teremt.

Fölrémlik, mesélték, hogy fiataloknak házi feladatként véletlen számsort kellett generálni. S a tanárnő matematikailag ki tudta mutatni a megoldásokról, amelyik diák csalt, és maga próbált ilyen számsort kitalálni.

Most fölhívtam P. Szűcs Julit (művészettörténész, stb., aki nem tudná). Csak annyit kérdeztem tőle, tényleg műteremben?

És megvan a megoldás.

Helyszínen kezdték (nem vázlat), s bent fejezték be.

Este kapok egy telefont, mert még alaposabban utánanéz.

16:16

Email:

A barbizoniak kint festettek, sőt, hosszú idő óta ők voltak az elsők, akik KIVONULTAK festeni a természetbe. Ez egy új, forradalmi naturalizmus volt.
De, hogy milyen, arra egy történet. Azt hiszem, Corot-val történt:
Növendékeivel együtt fest valami erdőszélét, a mester is dolgozik. Végeznek a növendékek, hűségesen lefestik, amit látnak.
Kíváncsiak a mester képére. Mit látnak? Erdőszéle, a tisztás, ahogyan a valóságban, de a tisztáson nimfák táncolnak.
"Mester, hogyan festhette oda azokat a nimfákat?! Azok nem is voltak ott?!"
"Kérem, nagyon sajnálom magukat, ha nem látták őket."

Üdv, Máté

Jan: 1212