VÁLINEWS 179. levél J.-nek, Le Meux-be / 2010. február
2010. február 2. kedd
Dobszay László zenetudós, és még sok minden, ha nem tévedek, ma 75 éves. 1955 táján illegális bencés cserkészvezetőm, később már csak barátom, mesterem. Hatalmas lemezsorozatával megcsinálta a magyar gregorián zenemúzeumot. Ma már csak ötévenként látom... Annak idején fölháborodtam, hogy az öregcserkészek miért találkoznak csak havonta - évente? Azt mondta, Des, a felnőtt fákat szét kell ültetni.
Isten tartsa továbbra is tenyerén.
Tegnap csináltam egy utcai plakáttervet, rajtam nem múljon... Mike fiam (profi) szerint még finomításra szorul. Igyekszem, márciusban alkotóház.
Szabó Lőrinc verse, újra fölfedeztem magamnak, remekmű.Undor és rokonszenv együtt. Eljut persze a vers vége felé magasabb szférákba - hiszen profi -, még a tündéri leánytest is szóba kerül, eszmei mondanivaló, meg minden, de az igazán maradandó számomra ez a tökéletesen pontos helyzetleírás.
EGY IGALI ÓL ELŐTT
Disznó, te disznó,
fürdeted
a sárban az almát -
úgy eszed?
Disznó, te dagadt
förtelem,
no, emeld a fejed,
föl, esztelen,
mocsok, te, dög, te,
nézz reám,
(hadd émelyítsen
földi hazám),
csámcsogva, úgy ni,
míg lefelé
csurog a szádból
a fekete lé,
hadd nézzelek:
nem undorodom,
sőt ezt a karélyt is
eléd dobom...
Disznó, te, rengő
förtelem,
mi büntetés ül
2010. február 3. szerda
Már sosem fogom megtudni, mit adtak le ebből a kis kurta interjúból a Duna-TV-ben, ugyanis elfelejtettem megnézni, s csak a vágatlan változatot küldték meg nekem: ../film/film-2010-01-24.htm
Fele ruhám még a padon, a kabinos figyelmetlenségből bezárta a szekrényemet. Úgyhogy a kétszeres munkáért ma kétszeres borravalót - 100 - adtam. És röhögtünk.
Én telefonon már megrendeltem a jegyeket, úgyhogy nyugodt lélekkel propagálom: Kurtág: Jelek, játékok, üzenetek - hangverseny a FÚGÁban. Előadja Csalog Gábor és Kurtág-együttese. Február 7, vasárnap 6-kor. V. Petőfi S. utca 5. t:2660-837
...Bár Kurtág zenéje ezernyi hajszálgyökérrel kapcsolódik az európai kultúra nagya tradícióihoz, (és zenéjét Európa koncerttermeiben ünneplik) - talán éppen hozzánk, mai magyarokhoz szól leginkább, ha fülünk van hallására: a lehető legfontosabb, legvégelgesebb, legfájóbb és legszentebb dolgokat mondva ki.
Csalog Gábor
2010. február 4. csütörtök
Hadiállapot. Új, négymagos gép, vagy mi, egy terrabájtos. És ezúttal az új, legális WINDOWS 7, keresem a felkiáltójelet, mindent, ajvé. Éjfél után fél órával keltem pisilni, látom, mászkál a nyíl az egyik képernyőn, aztán megnyom egy gombot. Az informatikus fiú dolgozott rajtam, pestkörnyéki családi házában, épp.
És még Photoshop CS4 is, keményen tanulommmmm.
És addig se kell sielni!
2010. február 6. szombat
Őserdőben. Hibátlan, megszokott, nyolc éves excelem helyett az új. Borzalom, semmit nem találok. Csak a kockák maradtak. Jövőre az is hatszögletű méhsejt lesz.
Tiszteletjegy a Schiller-bemutatóra, Nemzeti Színház. Utána mail az igazgató-rendezőnek:
Kedves Róbert, idegenkedem ettől az egész színház-világtól. Tréfán túl pedig annyi bennem a feszültség**, vagy mi, nem kell belőle több. És lám.
Ez az Ármány kurvajó volt.
Köszi.
deske.hu
**Talán élmény pontosabb lett volna. Micsoda kaland a Margit körút túlsó oldalán jönni haza, reggelente.
Ármány és főleg szerelem. Ami négy év után: Öltöztesd a gyereket, én forralom a tejet.
Délelőtt programtanulás élesben. Többhordónyi káromkodás, az új Photoshop hogyan (nem) vág ki egy képet, satöbbi.
A napokban az A/09/57-el kicsit tovább. A legolcsóbb megoldás, a szürkéket egy okker maggal ellensúlyozni.
Az elv jó. (F/2010/036) A kép még nem.
Egy kisaszony járt itt, műteremlátogatóban.
Kezdetben - mondhatni - tartózkodóan viselkedett,
végül nem akart szüleivel hazamenni.
A 153 fotóból megőrzök hármat.
Tehát Kovács Panni:
F/2010/038
2010. február 7. vasárnap
Mailt kaptam, üzleti ajánlat Hong Kongból. <<Érthető, hogy talán kicsit nyugtalan, mert nem ismersz...>>
Йrtheto, hogy talбn egy kicsit nyugtalan, mert nem ismersz, de van egy jцvedelmezo vбllalkozбs javaslatбt a kцzцs йrdeku megosztani veletek. Megvan a hivatkozбst az йn keresni valakit, aki megfelel az йn javasolt ьzleti kapcsolatot. Йn akarom, hogy segнtsйgemre lesz a vйgrehajtу egy ьzleti projekt Hong Kong az Цn orszбgбban. Magбban foglalja az бtadбs egy nagy halom pйnzt. Mindent erre az ьgylet jogszeruen rбntбs nйlkьl megteheto. Kйrjьk, igyekszik betartani legteljesebb diszkrйciу йrinto valamennyi ьgyben a kйrdйst.
2010. február 8. hétfő
Bognár Róbert főszerkesztő-helyettesnek nincs megfelelő bakancsa, a mély hó miatt kirádulásunk városligeti körökre korlátozódott. Ami a testnek és a szemnek megfelelne, de a lélek, a lélek. Annak egy hegytető panorámája. Így ráadásként déltájban a Puskin Múzeum anyaga a Szépművészetiben, nemigen ráhangoltan. Egy Felix Valloton és Gaugin képen kivül mindegyiket továbbfestettem-, befejeztem volna. Nem annyira a főműveket hozták.
Este sznobizmusból és Katának örömet okozandó Csalogh és főiskolás csapata Kurtág-hangversenye, amin váratlanul a Bordeaux mellett élő mester is megjelent. A Fúga előadóterme, intím környezet, a végén bíztatásra feleségével ők is zongoráztak egy kicsit.
F/2010/051
F/2010/045
Majd a publikum elé állva megdícsérte a fiatalokat, aztán az egyik munkáját rendelte újra előadni, hogy az nem volt jó. És egy váratlan mesterkurzus következett, ötször-tízszer leállítva a hegedűst, hogy nem hallja azt a negyedhangot, hogy Casals napi egy órát gyakorolta, hogy a vonót egy perc-lassan húzza végig. A muzsikus elé állva instruált.
F/2010/048 - itt
F/2010/044
F/2010/046
F/2010/047
F/2010/049
Az értőknek mindez vissza nem térő csoda lehetett. Én a zenéjét ott hallom, hol Bartókhoz közelít. Végül megtudtam, hogy náluk lévő rajzocskámat kivették szerintük ronda keretéből és üveg mögött a kandalló fölött lóg.
A cimbalmoslány kottája így nézett ki: F/2010/050 Ami szavakat el tudtam olvasni belőle: zárt alulról, gyermeki, előző hall, lazább, gyenge vagyok-de intenzívebben fokozás, előhang a a ciszhez, izgága!, a francba veled, kiköt, közelebb, zárt alul, szenvedve
Más. Amíg a piros lámpa, egy fotó a Margit utca sarkán F/2010/043
2010. február 9. kedd
Mára ennyi: 13 sec. film start
2010. február 10. szerda
04:15. Tegnap festettem, először a fehér padló fölött. Nagyon jó. Most lett időm örülni is neki, közbejött az új PC, meg az a rohadék Photoshop CS4. Ami nem is olyan rossz. Az új levelezőprogram, amin a válasz lehetőséget igen nehéz volt megtalálni. De hát eldöntöttem, egyszer s mindenkorra, muszáj előre menni.
Hatvanadik síszezon, csak rászántam magam. Kisnorma, a hó kitűnő. Kissé unom. (Vagyis fáraszt. Kocogás, úszás, sí és még ölelés is, kicsit sok már egy napra.) Vagy harminc éve gyakorlom, hogy szeretnék lassabban a lejtőn. De szebben. Mély-beülős, ellenvállas, zakopánei stílus, botozással. Alig sikerül, fegyelmezetlenség. Most a kettőből egyszer. Na.
Erről egy régi emlék. 1961 körül anyácskám adott rá pénzt, új, drága léc. A tanács akkoriban így szólt: a sí hossza a fölfelé kinyújtott kar, a tenyér vizszintesbe fordul. Akkora nem volt, rövidebb-, 205 centiset vettem a Keletinél, még ritka, mert műanyagborítású faléc. Német, csodakék. Rettenetesen gyors volt. Négy-hat órákat síeltem a Szabadsághegyen. Egy késődélután, már fáradva, kissé félve néztem azt a lejtőt. Mégis, erőltettem a dolgot. A Normafától le a Harangvölgybe akkoriban egy meredek szakasz, egyetlen lécnyom két bokorsor között, fékezni nincs hely. Belevágtam, gyerünk, aztán ijedtemben buktam. A következő pillanatban a 61-es villamoson, utolsó megálló a Móricz Zsigmond körtér felé, szemközti ülésen az a kedves öreg tornatanárnő, aki mindíg óriáslesiklással a Nagynormán. Kérdem tőle, mi történt. Elneveti magát, hogy maga ezt már huszadszor kérdi. Még elmesélte, egy bablevessel megetettek. Azt láttam, lécemet nem én kötöttem össze. Hazáig kísért, elbúcsúzott.
Otthon csak nagynéném. Leteszem a lécet és matatok a konyhai cipőtisztító dobozban. Rákérdez, mit keresel? A villamosbérletemet, randevú Eszterrel. Te, helyedben én most inkább itthon maradnék. Érdekes, követtem a tanácsát. Másnap az SZTK-ban behunyt szemmel kellett vízszintesen két karomat mozgatni. Néhány nap nyugodt fekvést rendeltek. Feküdtem is, egyszer keltem, századfordulós nehéz faágyamat baltával szétütni, hogy elég a rugós betétje. Az lekerült a földre. Majd hamarosan élére állítva a fal mellé, könyveimet tartottam rajta. Ugyanis hallottam egy anekdotát, első világháborús hadifogoly parasztember hazaért, első éjszaka közepén - nem bírta - kikelt ágyából, s visszafeküdt a megszokott padlóra. Egy vörös-kék kaukázusi szőnyegen aludtam évekig, párna Barcsay Művészeti antómiája. Amit másra soha nem is használtam.
El kell ismernem, bátorság volt Katától hozzám jönnie.
Az a kék léc. És hozzá egyetlen kék pulóverem, amit időnként a lányok megfoltoztak. És kihajtott gallérú fehér nejloning, naponta mostam. Farmernadrág. Ebben éltem, ebben jártam síelni is. Így léptem be a vizsgaterembe, délután négykor. Lécet az ajtó mellé. A teremben tizennégy fekete kosztümös/öltönyös évfolyamtársam, dermedt csöndben. Egyikük elöl, a táblánál kollokvált.
Remek statikus tanárunk volt, de gyomorbeteg. Vizsgáztatásnál egy idő után elfogyott a jókedve. Taktikusan ezért mindenki a többieket megelőzve igyekezett ilyenkor a Főiskolára, érkezési sorrend. Rajtam kívül aznap az utolsó is reggel kilencre érkezett, a kettőkor kezdődő vizsgára.
Megkérdeztem Szalay tanár urat, elnézi-e nekem síöltözetemet. Elnézte. Ebből a tárgyból, ami soha előtte, se utána, eminens voltam, úgy is kezelt. És aznap nem tudtam megoldani feladványát. Nem osztályzott le: Váli, jöjjön majd a másodévesek (elsős voltam) félév-kezdeti első órájára. Mentem. Előadás helyett helyett engem vizsgáztatott, teleíratta velem a táblát. Ötös. Aztán az osztályhoz fordult. Na kérem, ez mai előadásom témája, jegyezzék le.
Minden hülye öregúr megírja emlékiratait. Csak ezt napi százharmincan olvassák is. Hála Biligécnek.
Reggel föladtam az éves adóbevallást, meg mellé 230 ezret, evvel mindig sietek, május 20. a határidő.
2010. február 12. péntek
De egy állat vagyok, most meg sürgősen kellene nyolcvanezer.
2010. február 13. szombat.
Kirándulás megint elmaradt,
sajna.
Azt hittem, ma délelőtt
olvasgatni fogok.
Valami szépet.
Fotelben.
De ez, valahogy -
G/10/03,
a Belvedere-plakát, ismét átigazítva.
Nem értek az Indesign-programhoz,
így
Miki kezét több órán át
Skype-on, mikrofonon át irányítottam.
Megtisztelt végtelen türelmével,
holott merőben eltérő az ízlése e műfajban.
Ő a Körtéren, otthonában ült a gép mellett, s ahogy alakult a dolog,
küldött át nekem sorra
mailben tizennégy változatot.
A lényege, hogy a Váli-logo először fészkelődni kezdett,
aztán folyton nőtt,
s ettől a plakát önbizalma is.
2010. február 14. vasárnap
Milyen és micsoda ajándékokat kapok és adok és kapunk és adunk egymásnak, csak úgy, anpasszan, mailben.
Van, aki annyit nem válaszol rá, hogy KÖSZ, nem baj, így is működik a világ.
Most jött; élő felvétel a Karancs-lelátóról, én még láttam a mai alkonyatot.
Kedves kárpótlásként kaptam valakitől, a második hete elmaradt kirándulásért <<Kedves Deske,
már a múlt hét végén is hiányolta a hegytetői panorámát>>
Két percre kell időskáláját átállítani, alul, középen.
http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html
Tényleg. Ez itten a jövő hónapban eltűnik és elfelejtődik. Kéne csinálni magamnak egy web-tárat az efféléknek. Meg a menetrendkeresők, a helyesírás-útmutatók, satöbbi. Megcsinálom.
21:29 Na, meg is van. Nem nulláról indult. Bővíthető, sok ötletet szoktam kapni.
Kedves Barátom. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és rákérdezett, elmegyek-e kiállítására / könyvbemutatójára / premierjére. Nem megyek el. Korlátolt vagyok, szerencsére; ismerem korlátaimat. Húsz könyvem van. Illyés 15-, Zelk 10-, Szabó kötetekkel 40 éve még nem végeztem, a József és testvéreiről nem is szólva, pedig szinte csak ezeket olvasom.. Vasárnap ugyanoda megyek kirándulni. Húsz éve negyed kilenckor uszodából hazafelé végigsétálok a Margit körúton. (Odafelé futok.) Mindez elég. De tréfán túl. Viszonylag (mihez képest?) zárt életet élek, és nem vágyom-, és nem is tudnék sokkal többet befogadni, mint ami úgyis-
Szeretettel és megbecsüléssel gondolok magára.
d.
Kell az energia arra, amit én csinálok.
2010. február 15. hétfő
04: 23 Ehhez a nosztalgiatúrához tényleg hiányzott az oldalam mellől néhány unoka. De ők épp hogy megszülettek, már farsangolnak, itt középen Kingácska dolgozik. Egy egész osztály cowboynak (pásztor) öltözve, egyforma szombreróban.
Fogaskerekű. (Ami mára: logikusan és felülmúlhatatlanul 60-as villamos). Ugyanaz a kárpit, mint némely metrón és HÉV-en, évek óta elnézegetem, nem rossz, máig nem tudtam megfejteni, miből indították ezt a formaegyüttest, milyen motívumokból.
Onnét mély hóban persze a Normafa, ragyogó napsütés. Át a Jánoshegyre, végig a nyergen. A kilátóba sajnálatosan fáradt voltam fölmenni, pedig. Majd lefelé a Szép Juhászné (Ságvári-liget). Innét készültem haza a Moszkva térre a 21-es (21) busszal, amikor is váratlanul bepöfögött Rákosi legszebb ajándéka, az Úttörővasút. A rendszerváltók csacsi módon átkeresztelték Gyerekvasútra. Nosztalgiavonat, mert ezt a járatot 200 forint felárral gőzmozdony húzta, a pótjegy is mutatja. Közepében rács mögött salgótarjáni vaskályha, széntüzelésü, a szeniorkalauz mutatta is két legényke beosztottjának a megrakás módját. Padok az emlékezetes - pesti villamos - sárga és barnára pácolt lécekből. Hát evvel a vonattal le Hűvösvölgybe. Igazi mozdonyka, testközelből rettenetes szörnyeteg, két kisfiú nézte az ablakhoz tapadva, mozdulatlanul. Fenékkel előre húzta egyetlen vagonját. Végül az igazából 83-as, később 56-os, ma 61-es villamos. Ahogy az Internacionálé fenyeget: A-ha múltat végképp eltö-ről-jükk. Majdnem sikerült, fiúk.
Élményekben gazdagodva haza, délidőben.
09:12. És mit kaptam e percben, illetve kicsit korábban, mert közben föl is tettem a WEBTÁR-ba: Sok egyéb mellett az a nevezetes pesti villamos-honlap, amit néhány éve láttam, és úgy örültem neki, s aztán elsüllyedt az óceán mélyére. S lám!
http://www.hampage.hu/kozlekedes/index.html
Fájdalommal tölt el, hogy Paraguayban, Ugandában és Délkoreában csak egyszer néztek bele honlapomba a múlt hónapban. De reményre ad okot, hogy Brazíliában 152-szer, Kínában 119-szer. Íme, a januári statisztika.
Mohóknak az egész:
Mail Filip Tamásnak gondolati naplója kapcsán:
Megint elővettem a MENTÉS MÁSKÉPPEN-t.
Hónapokig feküdt az elintézendők-asztalomon, még nem ajándékoztam tovább, nyugtalanított.
Most nehéz úrrá lenni fájdalmamon, mennyivel szegényebb vagyok tájékozottságban és gondolatgazdagságban.
De tudom, jóval kevesebből merítve, ugyanoda jutok.
Éppen tegnap írtam a blogomba erről, mulatságosan idecsattan.
d.
2010. február 16. kedd.
És a válasz tegnapi, a neten elszemélytelenített levelemre:
Kedves Dezső! Zárt élete ellenére, láttam már néhányszor különféle rendezvényeken. [...]
Mit szólna, ha a maga kiállítás-megnyitóira szóló meghívásra mások is azzal a gorombasággal válaszolnának,
hogy "nem jövök el, mert még nem láttam minden Rembrandtot, 40 éve nem végeztem a Vermeer-képekkel...."?
Tekintse nagyrabecsülésem jelének, hogy meghívtam...
N.
Sajnálom, ha megbántottam. Heti 10-12 meghívót kapok. Igyekeztem magammal is őszinte lenni.
68-ikban, és az energiáim--- [kellenek arra, amit én csinálok.]
d.
Csakugyan vétek lenne, ha valakit becsülök, de azt a süteményt, amit ő készít, nem kívánom fogyasztani!?
Hű, egy kiállítás, amit sajna muszáj.
Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár, Oskola u. 10.)
2010. február 26., péntek 5 óra
CZIMRA GYULA gyűjteményes, nyitja: Károlyi Zsigmond
Kevés életműről mondható el, hogy több évtizednyi távlatból még mindig hatást gyakorol napjaink alkotóira.
Művészetének utolsó, végletekig redukált, (üres) tereket, műteremrészleteket ábrázoló periódusa több festőt is inspirált, az új konceptuális Károlyi Zsigmondtól kezdve a napjainkban enteriőrökkel, térproblémákkal foglalkozó Vojnich Erzsébet és Váli Dezső munkásságáig.
zárás: május 9.
nyitva március 31-ig: kedd-vasárnap 9-17; utána 10-18 óráig.
2010. február 17., Hamvazószerda
Ötvenhárom év késéssel tegnap este megtudtam, hogy a DIANA emlékezetes számot Paul Anka énekelte. Akkoriban nekem ilyesmire nem volt időm. Paul Anka és társai. Pretty Woman / Oh, Carol / You Are My Destiny - és nevek, most beazonosítva. Húshagyó kedd, tegnap véletlen rábukkantam. Archív filmfelvételek, koncertekről. Be a hangtárba és a filmtárba is.
A mai ünnepen csönd.
A hamu a reggeli mise előtt már kikészítve az oltár előtt. F/2010/054
Kedves Váli Dezső! J. vagyok, a Lukács uszodás H. lánya.
Apa sajnos jelenleg a Szent János Kórházban, Idegsebészeten. Még decemberben megcsúszott a jégen, beütötte a fejét, agyrázkódása volt. A háziorvos kedélyesen megnyugtatta, hogy nincs semmi gond. Múlt héten a baloldala kezdett nem engedelmeskedni - > koponya-CT -> kétoldali nagymértékű vérömleny, életveszély -> azonnali műtét.
Kétoldalt halántéknál a koponyája megfúrva (lukacsos Lukácsos).
A vérömleny megszűnt, de a lábadozás hosszú, hónapokig tartó, a tegnapi CT nem túl biztató.
A humorát kell megőriznie. Most nagyon lelassult az idő.
J.
Köszönöm, kedves J., majd várom a további infókat. Én még ott tartok, hogy ezen a héten még nem tud följönni hozzám egy teára, amit régóta tervez, - a halállal kapcsolatos hitbeli tudásomról ill. véleményemről érdeklődött volna.
Neki pedig üzenem, hogy - bármily különös - betegsége Isten speciális ajándéka számára.
d.
Hóközepi szentgyónás.
- És mit ajánlasz föl a Nagyböjtben elvégezni?
- Semmit. Folyamatos önkontroll alatt, nem mindent csinálok jól, de semmit nem tudnék jobban csinálni. Nem tudok többletet vállalni.
- Akkor éldd át, hogy mindent az Ő nevében csinálsz. Ahogy Pál mondja, mindent az Ő nevében tegyetek.
2010. február 18. csütörtök
Kedves Váli Dezső! Szégyellem, hogy még mindig nem jelentkeztem..., hogy is mondjam, mostanában elég nyomott hangulatban vagyok, ami talán egyrészt alkat kérdése, meg talán túl hosszú a tél... F.
Erről - talán kis segítség - eszembe jut: huszonnégy éve lelkigyakorlat Füreden; egy kisasszonyka felnyöszörgött, hogy ez a hosszú eső... Mire nagydarab Tamás atyánk rámordult: Ne szídd az Istent.
És bocs, nem akarnék prédikálni, az (időjárás)érzékeny alkatért is lehet hálásnak lenni.
(Vannak előnyei.)
Ez a hajnali pocsoly minden nap szép,
minden nap le is fényképezem. F/2010/056.
Deske... talán én képviselem a svédországi weblátogatás-statisztikád alanyát...
reggelenként a VáliNews-al kezdem. Egy alapérzést erösitenek meg
ezek a látogatások: az èletnek fogalmazott kaland egy csodálatos lehetöség.
Köszönöm. R.
A dolgozó népet szolgálom. Valamint a nyugdíjasokat és a kisdedeket. Ja, meg magamat.
Kösz, ölel: d.
2010. február 19. péntek
01:12, frissen, kipihentem ébredtem,
hát gépre tettem napokban befejezett képeimet. 90 centisek, tavaly ősszel le kellett vágnom mindből
tíz centit, a liftbe igen, de a kocsiban nem férnek el.
Kár volt.
A klubban megmondták, Angyalföldön kapni; 25 ezerért tetőcsomagtartó. Két rúd, pihenőhelyzetben elfér hátul.
Műterem félálomban - A/09/57
Műterem, fekete este - A/09/55
Hogy az ametiszt lila? Édes Istenem. Ennek a képnek már volt itt néhány változata,
abban a hitben, hogy-
Valamint a Duna TV tegnap megküdte Gellérhegyen fölvett
párperces interjúmat, londoni kiállításom. Amiről most kiderült,
mégsem február másodikán zárt, majd csak e hónap végén. Laza fiúk. (lányok)
03:15 Megpróbálok visszaaludni. Lecseréltettem az új PC ventillátorát, kétszer is, ez most kéken világít és csodálatosan csendes; nyitva is hagyom a gépet 5:23-ig. Akkor majd vekker.
03:55 Hát ez nem sikerült. Így a szokásos hajnali fél liter Lipton-tea, három háztartási keksszel. (A többi már csipkebogyó-tea lesz.) Az új csuklyás kék pongyola, jól lehet vele szemüvget tisztítani, a Gyapjú és Tollfeldolgozó Kft. készítette, 60%-a pamut, 40% bambusz, ilyet még nem hallottam, rettenetesen nehéz, de meleg. Ilyentájt az ember fázékony. Na, most szól karórámon a háromperces vekker, kész a tea.
Tegnap este Kata elvitt közösségük csütörtökesti nyilvános gyógyító miséjére a Lehet térre, aminek a végén egy furcsa liturgia. Tőlem idegen, de láthatóan többszáz embernek megrendítő, fontos volt. Előzménye, hogy a templomban mindenki fölvehet és megírhat egy cédulácskát, aminek tetejére valami ilyesmi van írva, hogy ARRA KÉRLEK, JÉZUSOM... No, ezt a papírt - kettes sorokban várakozva, mint áldozáskor - kiviszik és bedobják a kitett oltáriszentség alá tett korsóba. (Ami egy későbbi misén az oltárra lesz helyezve.) És ráadásként egy másik korsóból húznak egy szentképet, hátoldalán szentírási idézettel. Amit mindenki úgy értékel, hogy ez éppen neki szól.
Aki nem tudja mindezt belül elvégezni, csakugyan segítség lehet.
Mi van még. Baráti levél, internetbörzén, a Vaterán elkelt a két grafikámból az egyik. Fölbukkantak az idők mélyéből. A rézkarc új tulajdonosa már jelentkezett is. (Munkáim hátán szerepel ez a kérés.) Ezeket a rajzokat negyed százada általában ráadásként adtam, kép mellé; hadd menjenek ezek is, el, itthonról.
Régi zsidó temető - ünnep - B/86/20/04 - 60 ezer volt.
Kékkúton III. - B/83/12 - ezt még árulják, 120 ezerért.
Csenget, illetve madártrillázik a mail-program, e percben meghívó (ilyenkor?!). A Pintér Sonja Galériában 25-én a most meghalt Lossonczy Tamás emlékkiállítása, 1926-2008 közti olajképek. Érdemes lenne megnézni, hátha. Ugyanis szegénynek én még egyetlen valamirevaló képét se láttam, egyetlen érdeme, hogy 105 évig élt. Ahogy Cezanne mondta Renoirról, a festészet területére tévedt derék ember.
09:05 Ami megírhatatlan: A Margit körút édessége hajnali ködben. Ahogy egy-egy reflektor. Ahogy a fák. Próbálkozam is, hiába. Ködfotóért tessék Szütshöz fordulni. Mise ma félálomban, aztán nátha miatt víz helyett kamillás gőz. Mosogatni se tudok struktúrálás nélkül, itt megfontoltan 3x3 percig (vekker) álldogáltam a magaspadon, a forró légben. Rózsafüzéreztem, lent két szótlan öregúr, meg egy cicis csaj fiújához bújva. Hazafelé az utcai mozgóárús legény, akitől az évek folyamán három bőrkesztyűt és két övet vettem. Meséli, naponta hozzák neki az árut buszon, Erdélyből. Meg hogy ő nem rokona annak a cigánynak, aki az uszodakertben látcsövet és láncfűrészt kínál.
09:38
Szia Deske! Ha "semmit sem tudnál jobban csinálni", akkor miért jársz gyónni? B.
Nem azt írtam, hogy mindent jól csinálok. d.
Egyébként sem bűneimről, hanem terveimről volt szó.
Erről jut eszembe. Például Kata olykor szenved miattam. Katának olykor szenvedést okozok. Bűnöm. Az ő térfelén azonban ugyanez: a szenvedést bár rajtam keresztül, de föntről kapja, tehát ezt helyénvaló megköszönnie (végsősoron még nekem is). Ahogy Szalézi Ferenc olyan szépen megírja, mielőtt a keresztet rád tenné az Úr, milliméterre megméri...
Tehát hálásnak lenni. Én, te, ő, mindenki, satöbbi.
20:58
Szia Deske,
szokàs szerint nincs tul sok idöm, de a szenvedés nem föntröl jön szerintem. Ha föntröl jönne, elég elcseszett lenne a teremtés. A szenvedések az életünk kezdetén beszedett sebekböl, szeretetlenségekböl szàrmaznak, (ezt hivjàk hivatalosan eredeti bünnek). Azért hivjàk szerintem eredeti bünnek, mert sajna szüleinktöl, a hozzànk legközelebbàlloktol kapjuk, akaratlanul, de ezek fognak a legjobban fàjni egész életünkben. Hàzastàrs, baràt, szomszéd, kolléga, akàrki, ha szenvedést okoz nekünk, ezt az elsö sebet nyitja ujra (?) - nem talàlom hirtelen a pontos magyar szot, de érted, mit akarok mondani? Ha megtalàlom, kitöl, honnan jött ez a seb, nem a férjemre leszek dühös, nem öt cseszegetem az elvàràsaimmal, hanem megértem, elfogadom (megbocsàjtom) a sebzettségemet màsok hibàztatàsa nélkül. - ja, és megtanulok élni ezekkel a fogyatékossàgokkal.
De semmiképpen nem Istentöl kapjuk ezt a szenvedést! Töle eröt, irgalmat, együttérzést és kegyelmet kapunk.
Szoval embertöl sebet, Istentöl gyogyitàst -az embereken keresztül, természetesen.
A kettöt nem jo összekeverni.
üdv
J
Igazad lehet, sőt tényleg, de mi van akkor evvel a Szalézi szenttel? Hogy az Úr talán túlnyomás-szelepként... vagyis enyhíti, ha szükséges.
d
Igaza van, van akinek ez a batyuja, a gyerekkori-, kezdetektől sebzettség. Persze létezik másfajta teher is. Körülmények, betegség, alkat. Szenvedek élethez melodramatikus hozzáállásomtól, satöbbi. Ezeket kapjuk, ugyebár. Föntről. Akkor ezek nem rosszak önmagunkban.
S ha nem is jutni el a hálaadásig, de békén együttélni velük, ugye?!
A kép: A/09/54, hetek óta hányszor, ma is, majdnem megvan. Szappanos kézzel tükörpontyot. Kínomban nevetek rajta.
2010. február 20., szombat
A helyzet fokozódik. A professzorasszony nagy ember, a pápa is számon tartja. Kérdeztem őt a női medencében (közben majd megfagytam.) Szerinte: Az áteredő bűn a megváltással eltörölve. A szenvedés nem rossz, de sőt. Például a másokért hozott áldozat. (És a sátán kínál gyakran örömöket, jókat.) Hogy föntről is kap-e az ember szenvedést, ezt függőben hagyja, nem világos. Hiszen annyi érték származik belőle.
Kicsi nekem ehhez az agyam. De így is tanulságos. (Nekem elég, hogy továbbra is törekszem mindenért hálásnak lenni.)
Ma megkaptuk a régóta emlegetett újtípusú uszodabérletet. Ami egy karóra. Van, aki gutaütést kapott tőle. De hát ma egy telefon haszn.ut. is 200 oldal. Tetszik. A szekrénygombhoz érintve nyit-zár. Zsilipeli az uszodán belüli közlekedést, ki hova van befizetve. Hosszútávon rengeteget spórolnak vele. Kabinos nyet. Borravaló? Egyet nem tudtak megoldani, hazafelé menet le kell venni, s bedobni egy lyukba. S akinek éves bérlete, egy másik lyukon visszakapja.
Korábban mentem, fölkészültem nagy-nagy sorállásokra. Kétpéldányos adatlap, minden. Három perc volt. És mosolygó többrendbeli pirosszoknyás hostessek. Sőt, álldogált ott egy igazi szakember is, szóhasználatából kiderült. Kérdésemre válaszolta, hogy nem kell benne elemet tölteni, mert az óra passzív-. Mondom, én is, ok.
Fölkészültek.
2010. február 24., szerda
Kiállítás kiállítás hátán. Fontos ember vagyok. A tavaszi Belvedere-kiállításhoz megcsináltam a 16. plakátváltozatot, bár egyáltalán nem biztos, hogy kell. Ugyan csak 6-8 ezer forintjuk van erre, de mutassak be húsz képet a Festészet Napja alkalmából - idén Pécs Európa micsodája -; az ottani Képcsarnokban; állítólag gyönyörű tér, bárha egy pincében. Áraimra 100%-ot tesznek rá. Jó. Szlovénia igen becsüli a kortárs művészetet, mert múltja nincs neki. És ott kedvelik a magyarokat. Húsz-huszonöt kép. Meghívnak, sztrádán csak négy és fél óra Ljubljana. Annyit már nem szívesen vezetek. Repülő? Az sokkal tovább tart, bécsi átszállással. Vonat? Kilenc óra. Akkor hát levisznek. Jó. A Széchényi Könyvtár kézirattára jövőre kiállítást rendez új szerzeményeiből - idén nem, Vassalbert év -, jelentős a gyarapodásuk az én jelentős dobozaimmal. Áprilisban megbeszélendő, mit érdemes ebből bemutatni.
Mit. Talán Petri-, meg a Verebes Költő (rajzos) leveleit. Tőlem egyébként un. kézirat nincs is, gyerekkoromtól gépbe. Sőt még az se eredeti, hisz 90 táján minden írást kidobtam. Úgy kellett egy év múlva az egészet mikrofilmről visszanagyítani. Baromi munka volt.
Az egész úgy került szóba, hogy a Kazovszkij (nekem csak Lenocska)-Alapítvány kért tőlem fotót. S csakugyan lefényképezem egyszer a művésznőt, bár fenékoldaláról, F/78/58 - gusztusos kis csaj volt -, amint 1978-ban kiállításboxát rendezte. Megjelent a 79/4-es Művészetben. A fotót nem találtam meg a honlapomon, utána kellett néznem a Kézirattárban.
Lélekben már Kecskemétre készülök. Érdekes, idén nem félek tőle. Rendetlenség.
Hogy legfeljebb egy sikertelen hónap.
Mai járdakép. F/2010/057
2010. február 26., péntek
Amígélekremélek. Ez az Műterem - telihold - A/09/54 problematika. Délelőtt megint babráltam, délután már fényképeztem, hogy most már aztán igazán.
Szegénykém, hogy hittem benne. Keretkészítés, majd annak háromszori átszínezése. Nem az volt rossz. Komoly kép akart lenni, unalmas kép lett. Nem bírom megcsinálni monokrómra. Még pizsamában is folytattam.
Most, a monitorra nézve, kételyeim támadtak.
Megint.
A körfűrész dobozára rá van pakkolva az egész teakonyhám.
És van még egy most befejezett.
Csendes nap, műterem - A/09/56
Alkonyat.
Esős járda - F/2010/058
2010. február 27., szombat
Gábor az ötvenegyes írókongresszust olvassa, jól mulat. Zuhany alatt meséli, hogy ott Karinthy Cini Márairól, hogy az nem tud írni, hogy Trencsényi-Waldapfel, hogy Zsdanov az egyetlen, aki tudja, hogy mi a szocilista realizmus, de ezt a titkot magával vitte a sírba. De ezt nem akkor. És lelkesedésében odáig fajult (Gábor), hogy micsoda őrület ez, IRÁNYÍTOTT IRODALOM, hogy ez még senkinek nem sikerült. Mondom, nono. A szándék nem feltétlen rossz, értse mind a tízmillió, amiről beszélsz. Csak hát, ugye. És hogy megrendelésre nem lehet? Rögtön meg is kérdeztem a szomszéd zuhany alatt a hallgatag profot, melyik újságban? Nem újság, Szép Szó, József Attila, Dunánál. Hogy egy cikket kértek tőle a tematikus számba, cikk helyett leült a kávéházi asztalhoz s ott helyben megcsinálta a verset. Megrendelés?! Michelangelonak semmi nem jutott eszébe megbízás nélkül, mondta a hallgatag prof, majd hátat fordítva hátát kezdte szappanozni.
Indulok kirándulni. A Karancstető 08:45 (Na, nem oda.) pont most így néz ki.
16:10 Most meg így.
Amikor ezt te olvasod, akkor így. (alul 2 sec-re érdemes átállítani)
http://karancs-medves.starjan.hu/cgi-bin/guestimage.html
2010. február 28., vasárnap
Amikor 2007-ben arra kérem őket, adjanak tízszeres-, 15 gigabájtos tárhelyet a honlapomnak, hallani se akartak róla. Mondom nekik, semmi különös, csak két évvel járok előtte a többieknek. 2009-ben aztán megkaptam, nyomdai felbontású képeimhez kellett.
Most valami hasonló, utólért a technika. 179 NEWS-levelem egyetlen hatalmas fájlban, és a net már gond nélkül közvetíti. (Akkor használom, ha valami régi dologra keresek rá.)
- Deske, pár napig nem írtál a NEWS-ba.
- Nem volt semmi gondolatom.
- Az nem szokott akadály lenni...
2010. február = 215150 = 4289/hó = 153/nap
Figyelem, hétfőtől Kecskemét, Alkotóház. Péntekig bizonytalan, lesz-e net-kapcsolatom.
