dátum: 03.9.19. cím: e-mail Dobai Attilától/ Lukács fájl: LM/DOBAI C.7367

Váli Dezső Úr részére

Kedves Dezső !

Ma reggel az uszodában megígértem Neked - kinyitom, megnézlek...! megtettem !

Idáig "csak" szimpatikus voltál, és bevallom,  nem a kötelező udvariasság miatt köszöntöttelek és foglak a jövőben is örömmel köszönteni... hanem azért, mert amikor belépsz az öltözőbe, máris vibrálni kezd körülötted valami... Kellemesen viselem el ezt minden esetben, hidd el...! pedig eleinte "csak" az udvaron találkoztunk, az idő minket igazított egymáshoz, majd később mi - már bent az öltözőben - egymást köszöntve, adtunk egymásnak kevéske időnkből... köszönöm !

Azért köszönöm, mert ma többször is "megnéztelek", felidéztem szavaidat, már-már látni véltem "gondolkodó" kezeidet, amint leírják, lefestik gondolataidat, képpé gyúrva azt, amit más papírra vet(ne)..

Megkedveltem az írásaidat, de sok vagy egyszerre... többször és lassabban kell Téged megismernem, mert részeidben is sok szépet hordozol Magadban, nekem pedig az Egész kellene... de nem bírom Veled/Melletted  az iramot, pedig én 52 évvel mindig azt hittem, én "szaladok" előre, majd az idő követ...

Nincs "szamaras" képed ?, csinálj Dezső, mert láthatod igény volna rá... sőt én is rendelnék valamit. Adok egy fényképet magamról, egy arcról, mely szembe néz Veled, vágd ketté, fessél egy fél Attilát fiatal korában, egyet majd ca. 20 évvel későbbi korban...

Bocs, ez nem azt jelenti, add el a tehetségedet, én "csak" arra gondoltam, ha valaki szamarat kér, hát kérjen, ha én egy feles képet... szerintem ez azt közli Veled, a Világgal... máshol másvalaki másfélét szeretne... adj nekünk egy keveset Dezső kérlek/kérünk a tehetségedből, mert mi és benne én, mi csak így gondolkodunk... a magunk örömét, a magunk ajándékát keressük minden nap...

De már most mondom, én csak szeretettel és áldással tudok majd fizetni... Szeretettel köszönöm meg, mert Benned Értékre találtam, jó Téged látni és olvasni, mert sokféleképpen vagy e világon és maradsz nekünk képben, tárgyban, emberségben.

Hát ezért fess barátunknak egy szamarat, ha kérnek, nekem egy feles arcképet = fiatalt és egy majdani öreg (fél)arcot...

Miért ? hát azért Dezső, mert 52-vel a szívemben és a lelkemben már kéretlenül együtt élek a fiatalság bohémságával, és az ismeretlen öregség FÉLelmével, hát ezért kérek csak fél-fél arcot... annyit még talán el tudok viselni.

Isten áldását kérem Neked, mert Istenadta tehetség vagy!

Jó lesz látni Téged legközelebb az uszoda öltözőjében, mert "pihent" agyamat mától... nézve honlapodat... remélem, sokkal több, értékesebb, szebb és pontosabb gondolattal terhelem majd meg, az én legnagyobb örömömre...

Fessél nekünk Drága Dezső még többet, adj gondolataidból még többet, hidd el ezzel mi csak boldogabbak lehetünk, Te már ma is gazdagabb vagy mindannyiunknál..

Isten áldjon, és Vele áldásomat küldöm én is Életedhez, munkádhoz, napi problémáidhoz.

Szeretettel és tisztelettel :   attila az uszoda öltözőjének sarkából

Ps.:

Csak a gépem és a becsületszavam a tanú, hogy előbb írtam a levelemet, mintsem láttam volna a "Befejezetlen önarckép" képedet. A gondolat azt hiszem hasonló volt... vagy mégse...?!

Üdv. attila (szerényen)