dátum:04.11. cím: fájl: L:IMREH C.8011-8013

Imreh Andrással e-mail-váltás 04.11.

Kedves Váli Dezső!

Nagyon jó volt az a sztori az este 9-es telefonhívásról, ill. az azt megelőző görcsről. Én gyakorlatilag pl. pánikba estem, amikor (kb. 5 perccel
hivatalos bemutatkozásunk előtt) Várady Szabolcs egy elejtett megjegyzéséből
kiderült, hogy maga maga. Éreztem, hogy el kéne mondanom, mennyire
kedvelem a képeit (vissza nem térő alkalom, biztosan jól esne, stb.) De szembedicsérni valahogy olyan izé.
Megnéztem: a könyv, ami megvan nekem, a Váli (Új Mandátum Kiadó,
1997). Ebben persze egyáltalán nem tudtam utánanézni a zsennyei képeknek.
De belegondoltam, és rájöttem, hogy azért jutottak először ezek az eszembe, mert nyáron, épp a képek hatására, elmentem megnézni magát Zsennyét. És nagyon tetszett. Ez persze nem éppen esztétikai szempont, valamit talán mégis jelent. Csatolok pár verset. Másnak nem biztos, hogy ugyanezeket küldeném. Üdvözlettel: Imreh András

Levelét vettem, köszönöm!
Érdemben később, most nem tudok válaszolni.
Bocs, mi volt az a telefonhívás ügy?
üdv:
d

Hát hogy este 9-kor eszébe jutott, hogy felhmenjen egy barátjához,
ezért előtte felhívta,
de annyira izgult, hogy stb.
Üdv:
I András

Köszönöm!
(Szóval, néma H?)
A verseket egyszer elolvastam. És eszembe jut az a feszengő
kényszeresség, ahogy itthon képeimet nézik, hogy ők nem értenek
hozzá, nekik tetszik, vagy nem stb.
És bíztatom őket, nem osztályozás a feladat, ez nem tatai brikett vagy
számtanlecke Használni kell, fogyasztani.
szívélyes üdv. d.

Igen, a h néma.
Részint összhangban azzal, amit írt, néhány - magyar származású -
külföldi ismerősöm, akiknek kiajánlottam a www.deske.hu portált, arra
kért, hogy inkább mégis én tolmácsoljam: nagyon tetszenek a képek.
Nehezen veszik a bátorságot, hogy személyesen zaklassák a művész
urat.
Fura ez a merevség.
Üdvözlettel:
Imreh A.

Köszönöm. Lehet zavarni. Erről egy régi interjú jut eszembe, azt kérdezték, - Mi hátráltatja munkájában? - Sajnos, semmi...

De hogy ez a levél ne legyen ilyen rövid... ez egy 84-es kérdezz-felelekben is benne volt, ide egy részletét:

1. Miért festesz?

Mert itt hiszem magam a leghasznosabbnak.

Mert már egyszer belekezdtem.

2. Mi a feladata a munkádnak?

Országépítés.

3. Mi a napi, heti, évi festőprogramod?

Napi: esetleges

Heti: nincs

Évi: Homályosan, messze, nagy hegyeket látok magam előtt.

4. Szeretsz festeni?

Nem. De néha megrendül a föld, mégicsak.

5. Hogyan készülsz fel az aznapi munkára?

Az ébrenlét első három órájának feszes és begyakorolt programjával.

6. Milyen típusú konfliktusaid vannak állvány előtt állva?

- biológiai: gyakori fáradtságom

- szellemi: hogy nem jut eszembe, ami kéne

- lelki: lesz-e már csoda itten, vagy nem?!

7. Áll-e melletted valaki, és ki (kik), persze gondolatban, a kép csinálása közben?

Pilinszky a fotelemben nézi cigerettája végét

Klee föl s alá sétál a műteremben

Szüts meg mindig belebeszél

8. Hány lépésre tervezel előre egy képet? (Mint a sakkozók) -

Elképesztően kicsi apróságokon múlik az egész. Tervezhetetlen, beláthatatlan. Elgurult spulni után tapogatózás sötét szobában.

9. Van-e állandó -szellemi múzeumod"?

Igen, de nem nézegetem. Olykor vitaérvként használom.

10. Vannak-e kamaszkori ideáid, amik átmentődtek a szakmádba?

Igen. A szakmáról: hogy ez egy kurva fontos dolog.

Magamról: hogy kiválasztott vagyok és győzni fogok.

11. Mire lenne szükséged szakmailag?

Első válasz: semmire (Epiktétosz rábólint)

Második válasz: sikerre, sok szeretetre, dicséretre, határidőkre, megbízásokra

12. Mi hátráltat a munkádban?

Semmi.

(deske.hu:  - írások  - interjú - 1984. március)

szívélyes üdvözlettel vd.