dátum: 03.1. cím: fájl: LM/K.B. C.7149

Téma: A Magyar Nemzet interjúhoz...

Tisztelt Művész Úr!

(suta sablonos megszólítás, de csak ehhez, volt bátorságom)

Jó dolog az újság, jó dolog az interjú...

Erre akkor jöttem rá, mikor valamelyik novemberi MN magazinban olvastam az Önnel készített riportot. Fontos üzenetek voltak benne, talán több tucat is megérintett -nálam ez nagy szó- de egy bekezdés rendkívűl sokat jelentett a számomra. A házasságról, a feleségről beszélt

"- A feleség egyben barát is? ; Igen, de valami más is. Ha a barát borital, a házastárs

mindennapi kenyér. A barátságban benne van a kilépés lehetősége. A házasságban viszont erről előre - és nap mint nap - lemondok. Ennek időnként következményei vannak. Egyszer halálosan szerelmes lettem egy asszonyba, de tudtam, hogy ISTEN ELŐTT KÖTÖTT HÁZASSÁGOT NEM LEHET FELBONTANI, HA BELEGEBEDEK SE. Szerencse, hogy így van. Sok munkával újra barátokká váltunk. Igen, a mindennapos együtt-élet észrevétlen szépségei és titkai az összenevetések..."

Én szintén beleszerettem egy másik asszonyba, feleségem, gyerekeim vannak. Próbáltam, próbálok kitörni, talán sikerült, ebben ott voltak segítségül a fentiek.

Feleségemnek elmondtam a viszonyomról mindent -tudva, hogy csak így sikerülhet- és elmondtam, hogy még mindg szerelmes vagyok. Megértette...14 éve szeretjük egymást, 7 éve házasságban Elmondtam azt is, hogy olvastam egy festőművészről, és megmutattam a cikket. És el kezdett érdekelni, ki az a Váli Dezső. És könnyebb dolgom volt mint gondoltam, rábukkantam a "Válihonlapra".

....

És azóta döbbenek. Folyamatosan szívom magamba azokat a gondolatokat, mikről érzem, hogy én is gondoltam hasonlót, néha ugyanazt. Néha félelmetes, de mindig felemelő. Nálam nagy dolog, hogy írásra vetemedtem, így ismeretlenül még soha nem írtam levelet, és nem is tervezem a közeljövőben. Most mégis muszáj volt írnom, és muszáj leírnom azt is, hogy köszönöm.

Szombathely, 2003.01.17.

K. B.