dátum: 03.1. cím: fájl: LM/K.B. C.7149
Téma: A
Magyar Nemzet interjúhoz...
Tisztelt
Művész Úr!
(suta
sablonos megszólítás, de csak ehhez, volt bátorságom)
Jó dolog az
újság, jó dolog az interjú...
Erre akkor
jöttem rá, mikor valamelyik novemberi MN magazinban olvastam az Önnel készített
riportot. Fontos üzenetek voltak benne, talán több tucat is megérintett -nálam
ez nagy szó- de egy bekezdés rendkívűl sokat
jelentett a számomra. A házasságról, a feleségről beszélt
"- A
feleség egyben barát is? ; Igen, de valami más is. Ha a barát borital, a
házastárs
mindennapi
kenyér. A barátságban benne van a kilépés lehetősége. A házasságban viszont
erről előre - és nap mint nap -
lemondok. Ennek időnként következményei vannak. Egyszer halálosan szerelmes
lettem egy asszonyba, de tudtam, hogy ISTEN ELŐTT KÖTÖTT HÁZASSÁGOT NEM LEHET
FELBONTANI, HA BELEGEBEDEK SE. Szerencse, hogy így van. Sok munkával újra
barátokká váltunk. Igen, a mindennapos együtt-élet észrevétlen szépségei és
titkai az összenevetések..."
Én szintén
beleszerettem egy másik asszonyba, feleségem, gyerekeim vannak. Próbáltam,
próbálok kitörni, talán sikerült, ebben ott voltak segítségül a fentiek.
Feleségemnek
elmondtam a viszonyomról mindent -tudva, hogy csak így sikerülhet- és
elmondtam, hogy még mindg szerelmes vagyok.
Megértette...14 éve szeretjük egymást, 7 éve házasságban Elmondtam azt is, hogy
olvastam egy festőművészről, és megmutattam a cikket. És el kezdett érdekelni,
ki az a Váli Dezső. És könnyebb dolgom volt mint gondoltam, rábukkantam a
"Válihonlapra".
....
És azóta
döbbenek. Folyamatosan szívom magamba azokat a gondolatokat, mikről érzem, hogy
én is gondoltam hasonlót, néha ugyanazt. Néha félelmetes, de mindig felemelő.
Nálam nagy dolog, hogy írásra vetemedtem, így ismeretlenül még soha nem írtam
levelet, és nem is tervezem a közeljövőben. Most mégis muszáj volt írnom, és
muszáj leírnom azt is, hogy köszönöm.
Szombathely,
2003.01.17.
K. B.