99.2. LM/WEORES C.8691

TÁJKÉP

Ködbe hanyatlott régi vidék

Könnyez a felhő, szürke az ég

Alszik a ködben a csonka határ

Délen a tájrul a nyári madár

Messzire néznek a szürke hegyek

Állnak az égen a hóseregek

Ködbe takartan alszik a táj

Alszik az őszben tél fele jár

Házak a tájban gondtalanul

Ködteli földre az ősz szava hull

Barna a tájék, sárga a fa

Nyikkan a csöndben a tél fogata

Csörren a csermely, dermed a tó

Halkan a tájra hullik a hó

Elmegy a sárga, jő a fehér

Hóba takarva nyargal a szél

Cukros a házak rőt fedele

Halva vonaglik az ősz ereje

Nyargal a tájon a hóval a szél

Elmegy az ősz és itten a tél

Halkan a tájék télbe borúl

Mindig a régi mindig az új

Weöres Sándor 1927