dátum:2007.12.8./      fájl: html-206/vegh-alpar-cikk.htm       C.9414-15

Magyar Nemzet 2007.12.08.

Végh Alpár Sándor:

Köznapló
[...]
 

December 6., csütörtök

Ma zár Váli Dezső kiállítása a belvárosi Aulich utcában. Az elmúlt öt év képeit láthatta, aki ott járt. Szólnék róluk, de látvány nélkül reménytelen. Másról fogok: Váliról, az emberről, és Váliról, a festőről. Hosszú ideig külön kezeltem a kettőt. Naplója felelős ezért. C. Napló - ezen a címen adták ki tizenöt éve.
    Belelapoztam a boltban, elolvastam néhány följegyzését, és bólogattam: egész eredeti... Ez az "egész" a kitárulkozás miatti gyanút jelezte, mert akkoriban sokan vetkőztek pucérra, hogy odafigyeljenek rájuk. Ki a testét mutogatta, mint Hundertwasser, ki a lelkét, mint Beuys, bár én nem rájuk gondoltam, hanem Fakezű Péterre és Középszerű Pistára. Rájuk a kutya se figyelt volna másként, és így is csak percekre. Másodpercekre...
    Az "egész" jelző hamar lekopott Váliról. Megvettem, elolvastam a naplót, és sok aláhúznivalót találtam benne. Persze magamutogatást és olyan figurázást is, ami miatt egy időre gyanúba fogtam. Miért szórakozik? A sok irkafirka eltakarja a festőt.
    Váli jó festő. Fölösleges volt egy időben mindegyre Rothkot emlegetnie, mint ámult-bámult példát. Kölcsönkértem két albumot, lássam, mit tud a bajszos, nagy orrú jenki, és nem győztem hüledezni, piktúrája mennyire hideg és egyhangú. A szemem semmi szeretnivalót nem talált rajta. Váli képein annál inkább.
    Miután összeismerkedtünk, rájöttem, nemcsak jó festő, okos is. (A kettő nem mindig jár együtt, s nagynevű példákat csak azért nem hozok, nehogy dünnyögjenek a sztárgalériák gazdái. Bár a sznobok vásárlási kedvét aligha rontanám, hisz a bukszájuk vastag.)
    Váli felismerte, hogy a kiállítások látogatója nemcsak a képekre kíváncsi. Azokra is, akik a vásznat összekenik. Ha pedig így van, jobb ha magát ő maga mutogatja. Nem bízza erényeit rossz tollú kritikusokra, érdektől vezérelt műtörténészekre.
    Kiadta a naplóját, rostálva, hogy személyét érdekesnek lássa a néző. És írja tovább, írja azóta is. A www.deske.hu oldalon bárki megtudhat róla olyat, ami megragadja.
    Festőnk ért a megragadáshoz. Naplójából tudni, egy időben jógázott, de abbahagyta. Zsidó temetők sírköveit fényképezte, szintén abbahagyta. Maradt a reggeli mise a Margit körúti ferenceseknél, úszás a Lukácsban, és ami végképp változatlan: a műteremképek.
    Váli mániákusan festi már vagy húsz éve műtermének szegleteit, s amint láttam, nem fáradt bele. Ehhez talán kellett egyfajta poroszos puritánság is (ebben a szobrász Barlachra húz, bár ő nem porosz.)
    Magamutogató rendszerének bizonyítéka, hogy sokéves munkával digitalizálta képeit, rendszerezte naplóját, és kiszórta fölöslegesnek ítélt könyveit és bútorait. "Tárgyaim rendben, gondosan rostálva."
    Ő maga nem szólhat róla, én igen: Váliban erős morál munkál. Egy alkalommal megbeszéltük, hogy ötkor felugrom hozzá. Pár perccel öt óra előtt érkeztem, nyomtam a kaputelefont: semmi. Ejnye már..
De csak ennyit tudtam mondani. Egy laklit láttam közeledni a Széna tér felől. Futott. Hatvanöt éves, megtehette volna, hogy azt mondja: bocs a két percért. De nem. Ő futott. És ötkor ott volt.
    Váli Dezső kiválasztott ember. Kiválasztotta magát, s keményen dolgozik azon, hogy választásának megfeleljen.