1980. Kisduna Galéria, Bp., Soroksár / önálló kiállítás
nyitotta: Szüts Miklós
a kiállított munkák:
B/80/01 B/80/04 B/80/05 B/80/06
B/80/08 B/80/10 B/80/13 B/80/18 B/80/20 B/80/21
B/80/22 B/80/23 B/80/24 B/80/32
B/80/33 B/80/35 B/80/39
B/80/40 B/80/46 B/80/49 B/80/51
műtárgyjegyzék:
B/80/01 |
Műteremben |
B/80/04 |
Határozott véleményem |
B/80/05 |
Út Avignonból |
B/80/06 |
Zöld csendélet |
B/80/08 |
Angyal szállt le |
B/80/10 |
Erotikus táj |
B/80/13 |
Hindu miniatúrám |
B/80/18 |
Hajóút Kréta felé |
B/80/20 |
P. bátya terítéke |
B/80/21 |
Figyelmeztetés |
B/80/22 |
Így történt |
B/80/23 |
A Lady útja |
B/80/24 |
Egyhelyben áll |
+B/80/25 |
Uzsonnaasztal |
+B/80/27 |
Repülni |
B/80/32 |
Szentek bevonulása |
B/80/33 |
Utolsó éveiben |
+B/80/34 |
Szereposztás |
B/80/35 |
Kapcsolatfelvétel |
B/80/39 |
Annácska |
B/80/40 |
A kert közelében |
B/80/46 |
Nyáridő |
B/80/49 |
Csöndben van |
B/80/51 |
Hierarchia |
+B/80/52 |
Kiválasztott |
Szüts katalógusszövege:
Váli Dezső két citrompótlóval és négy kanál cukorral issza (a világ legrosszabb) teáját
Váli Dezső életében a legnagyobb fényűzés az aszkézis
Váli Dezső imád autót vezetni, (sajnos) soha nem fél vezetés közben
Váli Dezső épített egy 24x24 cm-es negatívméretű fényképezőgépet
Váli Dezső az elmúlt négy évben mindennap tanult egy órát angolul
Váli Dezső fölnevelt egy bernáthegyi kutyát
Váli Dezső naplóját mikrofilmen őrzi, hogy tűz, árvíz vagy földrengés esetén megmenthető legyen
Váli Dezső csináltatott egy fosztott pihével bélelt hálózsákot, amiben télen is lehet szabadban aludni
Váli Dezső reggel jógázik
Váli Dezső a múltkor azt írta: lehet, hogy a házi koszt jobb, mint a konzerv, de nem marad utána doboz
Váli Dezső imádja az édességet és a rock and rollt
Váli Dezső (állítólag) remekül síel
Váli Dezső legjobb barátja Paul Klee, a festő
Váli Dezső nem szeret festeni
Váli Dezső mindennap fest
Váli Dezső a barátom.
Szüts Miklós
egy kép, A/80/39, "Annácska"
Szüts megnyitóbeszédéből:
Váli Dezső az itt látható képeit a katalógus mellé tűzött értesítése szerint nemigen szánja kiállításra. Mit jelent ez a "nemigen szánás"? Beugrató reklámfogás, hogy a nézőkbe a beavatottság érzését keltve munkái iránt elnézést, különleges bánásmódot provokáljon? Hiszem, s tudom, hogy a képek szerzőjének nem ez volt a szándéka, s a művek láttán bízvást mondhatjuk, erre nincs is szükség. Ha tartalmi, művészi színvonalbeli kétségei lennének, minden bizonnyal most sem állítaná ki ezeket a munkákat.
Mi tehát a dilemma? Talán a kollázs alapanyaga, eszköze: a színes képesújság sugallja a nem tartósságot, az egyszeri fogyasztásra és aztán eldobásra szántságot?
Az idő, a sebesség lenne baj? Túl gyorsan elkészíthető egy-egy lap? A huszadik századi képzőművészetet nézve lassan-lassan leszokhatunk arról, hogy a mű előállítására fordított időt tekintsük - hozzáértés híján - a legfontosabb értékmérőnek. Technikailag lennének túl könnyen előállíthatóak ezek a lapok? Nem hiszem, hogy szerzőjüket ez nyugtalanítaná. Sok töprengés után egyetlen reális okot találtam a kiállításra "nemigen szánásra". Néhány e lapok közül műhelytanulmánynak tekinthető, ahol a kép témája, gondolata nem találta még meg a legideálisabb formáját. Elképzelhető, hogy Váli Dezső számára e kollázsok egyike-másika úgy hat, mint a Beethoven szimfóniáiból készített zongorakivonatok.
Mindezt egybevetve megnyugtatatom Váli Dezsőt, ha szüksége van egyáltalán e megnyugtatásra: itt kiállított munkái saját eddigi életművén belül is figyelemre és kiállításra méltóak.
S végül, miután ma a kollázsok ünnepe van, én is hoztam ajándékba egy kollázst, egy "szókollázst" Pablo Picassotól. [...]