1980. Kisduna Galéria, Bp., Soroksár / önálló kiállítás

nyitotta: Szüts Miklós

a kiállított munkák:

B/80/01                                                        B/80/04                                                          B/80/05                    B/80/06

      

B/80/08                     B/80/10                                    B/80/13                                B/80/18                    B/80/20                  B/80/21

           

B/80/22                        B/80/23                                            B/80/24                                 B/80/32

      

B/80/33                                                          B/80/35                                                          B/80/39

      

B/80/40                               B/80/46                         B/80/49                                              B/80/51

        

műtárgyjegyzék:

B/80/01

Műteremben

B/80/04

Határozott véleményem

B/80/05

Út Avignonból

B/80/06

Zöld csendélet

B/80/08

Angyal szállt le

B/80/10

Erotikus táj

B/80/13

Hindu miniatúrám

B/80/18

Hajóút Kréta felé

B/80/20

P. bátya terítéke

B/80/21

Figyelmeztetés

B/80/22

Így történt

B/80/23

A Lady útja

B/80/24

Egyhelyben áll

+B/80/25

Uzsonnaasztal 

+B/80/27

Repülni 

B/80/32

Szentek bevonulása

B/80/33

Utolsó éveiben

+B/80/34

Szereposztás

B/80/35

Kapcsolatfelvétel

B/80/39

Annácska

B/80/40

A kert közelében

B/80/46

Nyáridő

B/80/49

Csöndben van

B/80/51

Hierarchia

+B/80/52

Kiválasztott

Szüts katalógusszövege:                          

Váli Dezső két citrompótlóval és négy kanál cukorral issza (a világ legrosszabb) teáját

Váli Dezső életében a legnagyobb fényűzés az aszkézis

Váli Dezső imád autót vezetni, (sajnos) soha nem fél vezetés közben

Váli Dezső épített egy 24x24 cm-es negatívméretű fényképezőgépet

Váli Dezső az elmúlt négy évben mindennap tanult egy órát angolul

Váli Dezső fölnevelt egy bernáthegyi kutyát

Váli Dezső naplóját mikrofilmen őrzi, hogy tűz, árvíz vagy földrengés esetén megmenthető legyen

Váli Dezső csináltatott egy fosztott pihével bélelt hálózsákot, amiben télen is lehet szabadban aludni

Váli Dezső reggel jógázik

Váli Dezső a múltkor azt írta: lehet, hogy a házi koszt jobb, mint a konzerv, de nem marad utána doboz

Váli Dezső imádja az édességet és a rock and rollt            

Váli Dezső (állítólag) remekül síel

Váli Dezső legjobb barátja Paul Klee, a festő

Váli Dezső nem szeret festeni

Váli Dezső mindennap fest

Váli Dezső a barátom.

       Szüts Miklós

egy kép, A/80/39, "Annácska"


Szüts megnyitóbeszédéből:

Váli Dezső az itt látható képeit a katalógus mellé tűzött értesítése szerint nemigen szánja kiállításra. Mit jelent ez a "nemigen szánás"? Beugrató reklámfogás, hogy a nézőkbe a beavatottság érzését keltve munkái iránt elnézést, különleges bánásmódot provokáljon? Hiszem, s tudom, hogy a képek szerzőjének nem ez volt a szándéka, s a művek láttán bízvást mondhatjuk, erre nincs is szükség. Ha tartalmi, művészi színvonalbeli kétségei lennének, minden bizonnyal most sem állítaná ki ezeket a munkákat.

Mi tehát a dilemma? Talán a kollázs alapanyaga, eszköze: a színes képesújság sugallja a nem tartósságot, az egyszeri fogyasztásra és aztán eldobásra szántságot?

Az idő, a sebesség lenne baj? Túl gyorsan elkészíthető egy-egy lap? A huszadik századi képzőművészetet nézve lassan-lassan leszokhatunk arról, hogy a mű előállítására fordított időt tekintsük - hozzáértés híján - a legfontosabb értékmérőnek. Technikailag lennének túl könnyen előállíthatóak ezek a lapok? Nem hiszem, hogy szerzőjüket ez nyugtalanítaná. Sok töprengés után egyetlen reális okot találtam a kiállításra "nemigen szánásra". Néhány e lapok közül műhelytanulmánynak tekinthető, ahol a kép témája, gondolata nem találta még meg a legideálisabb formáját. Elképzelhető, hogy Váli Dezső számára e kollázsok egyike-másika úgy hat, mint a Beethoven szimfóniáiból készített zongorakivonatok.

Mindezt egybevetve megnyugtatatom Váli Dezsőt, ha szüksége van egyáltalán e megnyugtatásra: itt kiállított munkái saját eddigi életművén belül is figyelemre és kiállításra méltóak.

S végül, miután ma a kollázsok ünnepe van, én is hoztam ajándékba egy kollázst, egy "szókollázst" Pablo Picassotól. [...]