1997, Ernst Múzeum, Bp. / önálló kiállítás
A/93/13 A/93/39 A/93/30 A/93/31 A/93/46
A/94/08 A/94/14 A/94/18 A/94/40 A/95/12
A/95/15 A/95/17 A/95/20 A/95/24 A/95/26
A/95/28 A/95/29 A/95/30 A/95/31 A/95/34
A/95/42 A/95/43 A/95/49 A/95/50 A/95/56
A/96/05 A/96/06 A/96/07 A/96/33 A/96/36
A/96/49 A/96/50 A/96/51 A/96/53 A/96/55
A/96/57 A/97/04 A/97/24 A/97/25 A/97/26
és az A/93/29A ... a MŰTEREM - IKONFAL az ikonfal opuszszámai
(Az ikonfal 1997-es állapota. Később az A/93/44-et eladtam
dr. Nagy Miklósnak, s helyébe az A/98/60 került.)
műtárgyjegyzék:
A/93/13 |
Műterem fehér asztallal |
A/95/29 |
Műterem barna szőnyeggel |
A/93/39 |
Műterem- ikonfal / 1. |
A/95/30 |
Kedvenc műterem |
A/93/51 |
Műterem- ikonfal / 2. |
A/95/31 |
Világos műterem |
A/93/45 |
Műterem- ikonfal / 3. |
A/95/34 |
Francia műterem |
A/94/28 |
Műterem- ikonfal / 4. |
A/95/42 |
Berendezett műterem |
A/93/32 |
Műterem- ikonfal / 5. |
A/95/43 |
Műterem sötét háttérrel |
A/93/36 |
Műterem- ikonfal / 6. |
A/95/49 |
Rózsaszín- lila műterem |
A/93/50 |
Műterem- ikonfal / 7. |
A/95/50 |
Műterem szürke fallal |
A/93/44 |
Műterem- ikonfal / 8. |
A/95/56 |
Nagy műterem |
A/93/29 |
Műterem- ikonfal / 9. |
A/96/05 |
Sötét műterem I. |
A/93/30 |
Alíg látható műterem |
A/96/06 |
Sötét műterem III. |
A/93/31 |
Szürke műterem szőnyeggel |
A/96/07 |
Sötét műterem II. |
A/93/46 |
Műterem- vasárnap |
A/96/33 |
Szürke műterem szőnyeggel |
A/94/08 |
Műterem magamnak |
A/96/36 |
Műterem, Balthus kékje |
A/94/14 |
Halványzöld műterem |
A/96/49 |
Műterem nagy zöld képpel |
A/94/18 |
Szürke-kék műterem |
A/96/50 |
Halványzöld műterem |
A/94/40 |
Műterem lila ággyal |
A/96/51 |
Műterem tábori állvánnyal I. |
A/95/12 |
Szürke műterem, lila képpel |
A/96/52 |
Műterem tábori állvánnyal II. |
A/95/15 |
Tizenötös műterem |
A/96/53 |
Műterem tábori állvánnyal III. |
A/95/17 |
Műterem fekete asztallal |
A/96/55 |
Műterem kontraszt nélkül |
A/95/20 |
Műterem a fiamnak |
A/96/57 |
Műterem, márciusi est |
A/95/24 |
Ezüst-lila műterem |
A/97/04 |
Műterem, csend |
A/95/26 |
Műterem két képpel |
A/97/24 |
Vidéki műterem I. |
A/95/28 |
Arany műterem |
A/97/25 |
Vidéki műterem II. |
A/97/26 |
Vidéki műterem III. |
Szüts Miklós megnyitóbeszéde
Kedves Barátaim,
megint egyszer együtt vagyunk hát.
Ezúttal Váli Dezső új képeimnek bemutatóján.
A kiállított képek méltatására, mely egy rendes kiállítás-megnyitó feladata szokott lenni: nem szívesen vállalkozom. Nem vagyok szakképzett méltató. Nem tagadom persze, hogy az itt kiállított képek többségét nagyon szeretem, jó néhány közülük igen közel áll szívemhez, vonzalmam azonban többé-kevésbé magánügy. Ugyanolyan szereplője vagyok a mai előadásnak, mint Önök közül bárki: nézzék meg a kiállított képeket, találja meg ki-ki a neki legkedvesebbet, és kigyönyörködvén magát, lapogassa meg a szerző hátát: Jól van Öreg! Vagy ahogy gyerekeink mondanák: tök jóók... Vagy szidja őket ízlése és vérmérséklete szerint. Nem szívesen szólnék bele. Dolgozzanak Önök is, ne csak én...
Nem vállalkozom képeinek, életművének méltatására azért sem, mert ezt megtette már egy igen nobilis csapat a minap elkészült Váli-monográfiában.
Váli Dezső szorgalmas, alapos ember: az a fajta, aki mindig azt a leckét csinálja meg, amit aznap feladtak neki... Nem bíz semmit a véletlenre, másokra, a hálátlan utókorra: tanúsítja ezt kimerítő opuszjegyzéke az említett könyv végén. Vagy például az a tény, hogy már sírom felett elmondandó beszéde is készen van legalább tíz éve; nagyon drukkolok, hogy ne menjen pocsékba. (De ha netán mégis én mondanék őfölötte: bízhatunk benne, hogy a nekem szánt beszéd, bombabiztos bekapkópiával, 48 órán belül a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában lesz az összes pótolhatatlan relikviával együtt.)
Az jutott eszembe, hogy mindannyiunk épülését szolgálná, ha a Mester eddig még nem publikált gondolataiból adnék át Önöknek néhányat. Hosszas kutatás, búvármunka után egyet találtam is, melyet úgy tudom írásban még soha nem rögzített, csak hangrögzítéses formában, ezt most közreadnám, így hangzik:
Faxolhat vagy üzenhet.
Aztán a személyes érintettség miatt sem hangzana jól a számból Váli Dezső dicsérete: tudják, ő nékem barátom. Talán nem alkalmatlan ez az ünnepség viszont arra - körülnézvén, hogy mit kaptak - kapnak Önök a Mestertől - hogy elmondjam, mit kaptam én tőle.
Találtam régi papírjaim között (mert azért én is őrzök ezt-azt!) egy listát: 83 karácsonyán vettem számba, mit is hozott ez a barátság a konyhára... Így hangzik:
Mit kaptam V.D.-től?:
hogy (néha) tehetséges vagyok
hogy (néha) fontos vagyok
újból a vasárnapi miséket
hogy egy harántcsíkokkal megfaragott lécen petróleumban lehet a legjobban és legolcsóbban ecsetet mosni (én még jól meg is dörgölöm utána egy ronggyal, hogy a következő használatkor rögtön menetkész legyen).
tanultam türelmet, hogy kivárjam, míg a gyerekek is kimossák az ecseteiket,
és tőle is, mint Rejtő Jenőtől: hogy tartsuk tiszteletben embertársaink elmebaját.
a József és testvéreit
és Epiktétoszt és Füst Milánt
sok dicséretet és figyelmet
könyvespolcokat
és fegyelmet
egy nagy ametisztet,
a duplakihuzatú, 9 x 12-es Voigtländert
Morandit, Uccellot és Farkas Istvánt
sok megfőzött Positol-hívót
történeteket az evezésről
és Szrogh Tanár Úrról
egy magnókazettát az útra 82 telén
kaptam-eltanultam: keserűséget és türelmetlenséget
igazságtalan elvárásokat és elégedetlenséget
Braque csónakjait és Pablo élettörténetét
irgalmat és sajnálatot
sok korrektúrát
és évekig kölcsön-kereteket
tőle tanultam, hogy nem szeretni a pillét a kávén még nem jellemhiba
és hogy a buta emberek is szoktak okos dolgokat mondani
a Van Dyck-barna lazúr trükkjét
a legjobb festőszer receptjét
leveleket és sétákat
Gyimes Középlok-ot
minden márciusban Kecskemétet
két tubus kadmium vöröset
(ebből még tizenöt év után is van másfél tubussal: nagyon beosztom!)
És együtt Önökkel kaptam-kapjuk - festményeit.
Vigasztalásul és bátorításul.
A kiállítást megnyitom.
97. október 22.
a kiállítás plakátja, három példányos a meghívókártya
a kiállítás megnyitására időzítve jelentette meg az Új Mandátum Könyvkiadó a Váli-monográfiát.
szórólap:
Székely András kritikájából / Népszabadság
Váli Dezső az utóbbi öt-hat év terméseként csupa műteremsarkokat gyűjtött össze. Persze nem Csók István-féléket, meztelen modellel és tükörből látható önarcképpel. Önarcképnek ugyan ott az egész festmény, de a műtermek luxuriőznek aligha nevezhetők. Sokkal inkább cellára emlékeztetnek. Priccsszerű fekhely, asztal, esetleg festőállvány. Ez a műtermi festőállvány amelynek alaptulajdonsága, hogy nem hordozható, összecsukható, plen air-festéshez való, hanem a tetőablakon behulló fény biztonságához illik. Barcsaynál a világ megingathatatlan kristálytengelyének jelképe. Töményen konstruktív tárgy. Váli képein azonban megbillen. Nem lebeg, nem véletlenül dől meg, hanem úgy, hogy az nagyon is odaillik a képbe. És akkor kitűnik, hogy minden képe többé vagy kevésbé kibillent a vízszintes és függőleges rend biztonságából.
A külvilágra érzékenyen reagáló ember szomorúsága sejlik át a képeken.
az üvegtetős nagyterem:
a második oldalterem:
a rendezési alaprajz: