2016.12.11..           kiallitas/k70.htm           
 

K-70  SZENT LUKÁCS GYÓGYÜRDŐ MŰVÉSZEI

A galéria a Szent Lukács Gyógyfürdő parkjában.
Díner Tamás fotóművész
Metzger Katalin festőművész
Solymos Tamás Géza festőművész
Váli Dezső festőművész

Köszöntőt mond: Szőke László vezérigazgató
A kiállítást megnyitja . V.D.
Blockflőtén játszik: Jassó Gellért
A megnyitón konferál: Dombóvári Gábor műsorvezető
Megnyitó: 2016. dec. 11., 11h

Képek 60x60 cm., 2016.










 

Álom műterem - A/2016/28 /  450e HUF	Kedvelt műterem - A/2016/49  /  550e HUF	Kút műterem - A/2016/13 /   550e HUF
Műterem - csönd - A/2016/27 /  550e HUF	Tiszta műterem - A/2016/60 /   450e HUF	Majdnem műterem - A/2016/17 / 450e HUF

Végül a képek sorrendje a falon: A/2016/27 - 13 -17 - 49 - 28 - 60

A Lukács honlapra, majd most a falra is kértek életrajzot. Ebbe fotót is:

______________________________________________________________

Váli Dezső

1942.  Bp. szül.
1949.  megtalálom
           a világ legszebb kavicsát
1953.  föltalálom a rend-csinálás
           ellenében a rend-tartást
1953.  illegális bencés kiscserkész
1959.  első kép
1960.  Seneca
1960.  elajándékozom a könyvtáramat
1965.  fiúból férfi
1965.  pauszpapírral elfedett ablakaim
1967.  belsőépítész diploma
1969.  szabadfoglalkozású festő
1970.  első kiállítás
1972.  szolgálati műteremlakás
1973.  bernáthegyi kutya
1977.  első gyerek
1978.  letiltom képeim külföldre kerülését
1982.  második gyerek
1984.  nyolc kiló fotónega szemétbe
1985.  Fioretti imaközösség
1985.  vekker 05:23h., hajnali imaóra
1986.  Munkácsy-díj
1987.  képeim szétajándékozása
1990.  Lukács uszoda 07:05h.
2000.  deske.hu + Levelek Le Meux-be
2004.  honlapom az OSZK. tulajdona
2004.  nyugdíj [2015. - 66.730 HUF]
2008.  40. házassági évfordulónk
2009.  naplóm az OSZK. Kézirattárban
           [2015. - 15.488 gépoldal]
2010.  megtalálom a világ legszebb kavicsát
2011.  kidobom azt a kavicsot
2014.  kidobom ezredik gyenge festményem

_______________________________________________________________
 

Megnyitó beszédem.

2016.10. és 12.10.            html-2016/lukacs-megnyito.htrm                     C.16140
 

Hölgyeim és Uraim, tisztelt lukácsos-, és lényegesen kevésbé tisztelt nemlukácsos-, lukácstalan közönség. A lukácstalanok talán nem is tudják, hogy a mi lukácsos közösségünk mennyire igazi közösség volt. És szerencsére most lassan kezd is visszatérni a régi klubélet, hogy újra megnyíltak a régi, elkülönített női és férfi öltözők. Talán vissza is térnek, megújulnak azok a régi nagy idők, amikor öltözködés közben harsány irodalomtörténeti viták voltak Kazinczy Ferenc levelezéséről,vagy a professzor úr beszámolója levéltári kutatásairól, hogy éppen egy iratot talált arról, hogy a második világháborúban a magyar tisztikarban a tábori lelkészek között zsidó rabbik is voltak. Aztán a régi kabinosok. Hozták-vitték a híreket, leveleket, mindent tudtak rólunk. Vizsgaszezonban gyerekeink-unokáink osztályzatairól érdeklődtek. Vagy például, hogy Tibi úszómesterünk húsz éve virágos jókedvével tőlem többször számon kérte, mit festek éppen, és megdorgált, már alig mertem a szeme elé kerülni, hogy Művész úr, karácsony előtt már rég angyalkákat kellene festenie fenyőfával, nem ezeket a műtermeket. Figyeljen csak ide... és segítőkészen elmagyarázta, hogy az angyalkákat a felhők alatt hogyan lehetne a legjobban elhelyezni.

Tehát ádvent, a várakozás ideje. Mire várunk. Ki Krisztus Urunk eljövetelére, ki egyszerűen valami szépre-jóra, ajándékra, valami jobbra. Van nekem egy kedves jó ismerősöm, aki nagyon szépeket tudott erről írni. Ezt a várakozást megfogalmazni. Dávid királynak hívták. Nagy csajozó volt az öreg, emiatt aztán egyszer nagy bajba is keveredett. Sok sötét órája volt emiatt. De mindevvel együtt gyönyörűen tudott várakozni, reménykedni. Ha megengedik, befejezésül felolvasom egy erről a témáról szóló rövidke szabadversét, hiszen ezt nekünk írta, egy nekünk szánt üzenet erről az adventes bizakodásról:

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vígasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig. A 23. zsoltár.
                 A kiállítást megnyitom.
________________________________________________                                                     

Metzger Katalin festőművész

Solymos Tamás Géza grafikusművész // 2. = életlen felvétel

Díner Tamás fotóművész  // 1.= életlen felv.