2025.02.                  deske.hu/kiallitas/k82.htm           
 

GODOT GALÉRIA kiállítás
ÚJ KÉPEK


HELYSZÍN:
XI. Bartók B. út 11.
MEGNYITÓ:  2025. febr. 26. 19h.
MEGNYITÓSZÖVEGET FÖLOLVASSA ÉS MUZSIKÁL: Szabó Zoltán múzeológus, zenész
NYITVA:  2025.febr. 26 - március 29.

VÁLOGATTA, RENDEZTE: Kozák Gábor

     virtuális séta



KÉPEK: 60x60 cm., illetve--
 

 

Műterem Strindberg - A/2023/14 90x90 cm., Bődi Imre tul.

 

Régi műterem - A/2023/43

Műterem jelenidő - A/2024/04 90X90 cm.

     

Műterem, rácsablak - A/2024/07

 

Műteremévek - A/2024/14 90x90 cm.

 

Végtelen műterem - A/2024/19

 

     

Műterem - hétköznapok - A/2024/22 Németh István ÚMK tul.

Tájképműterem - A/2024/26

Műterem - honfoglalás - A/2024/28

 

     

 

 

Műterem - csönd - A/2024/30 90x90 cm.

 

Műterem, a jel - A/2024/34

 Műterem odaát - A/2024/38

     

Műterem este van - A/2024/39 90x136 cm.

 

Műterem - remény - A/2025/01 60x90 cm.

 

Ünnep este - műterem - A/2025/02

 

 

 

 

   

Műterem élet - A/2025/04

 
   

 

MEGHÍVÓ


 

GODOT  GALÉRIA bemutatószövege

Váli Dezső ÚJ KÉPEK hangzatos címmel tavaly készített munkáit mutatja meg. A képek időnként a műteremtéma és nem evilági tájak keveredése.
Kiállítás megnyitó 2025. február 26., szerda 19h, a Bartók Béla úti Godot Galériában.
 A festő jó barátja, az egy éve meghalt Szüts Miklós festőművész bevezetőszövegét, melyben 2002-ben megírta Váli utolsó óráját-, nekrológját, Szabó Zoltán muzeológus, zenész fogja elmondani, aki bevezetésképpen török klarinéton játszik.
 A kiállítás nyitva tartása: hétfő-péntek 10-14(!)h /  szombat 10-13h. / nyitva március 29-ig.

 

MEGNYITÓSZÖVEG

Hölgyeim és uraim

A tavaly márciusban meghalt Szüts Miklós festőművész egy 2002-es megnyitóbeszédében  megfogalmazta Váli utolsó óráját, megírta nekrológját. E megnyitóra Váli ismét ezt a szöveget választotta. Tehát hallgassuk meg együtt, újra.
Már jócskán alkonyodott. A völgyet pára borította, elmosván az éles körvonalakat: estére minden tárgy egymásba simult. A hegy felső harmadán a nap még élesre rajzolta a kupacokban összekapaszkodó fákat, kiemelve a lejtő nappal sohasem érzékelhető finom domborulatait.
Egy ember baktatott felfelé a hegyre. Kockás flanel inge a hatvanas évek rockandroll divatját idézte, alul rövidnadrág, amit - kívülről nézvést legalábbis - teljesen fölösleges kékcsíkos hózentráger tartott. Lábán láthatóan tartós használatra vett, kicsit ormótlan félcipő, szürkés-zöld pamut zokni. Vállán suszter-szegecsekkel megerősített meglehetősen viseltes barna oldaltáska, formája, mérete feltűnően pontosan feladatához igazítva. A férfi nyakában, becsúsztatva a flanel ing kivágásába madzagon lógó fémcsipesz, beléfogva egy spirálos jegyzetfüzet. Rövid, őszes haj, ugyancsak ősz, rövidre vágott ritkás kecskeszakáll.
Komótosan, egyenletes tempóban baktatott felfelé a hegyre. Néha megállt, és fémkeretes szemüvege mögül rövid távolságokhoz szokott szemét kicsit összehúzva nézett le maga alá a völgybe. Bólintott, és indult tovább felfelé.
Fenn, nem messze a hegygerinctől egy másik férfi ült egy lapos kövön, vattakabátos hátát egy sziklának támasztva. Bicskájával egy faágat farigcsált. Néha feltekintett. Messziről észrevette a völgyből felfelé ballagó embert.
A rövidnadrágos férfi lassan közeledett. Nem nézett föl a szikla mellett ülő emberre, tudta, hogy várják. A gerinchez közeledve sem változott mozgása, nem tűnt sem fáradtabbnak, sem nyugtalannak.
A sziklához érve, ahol a farigcsáló ember várta, megállt. Komótosan lerakta válltáskáját, kinyitotta, és egy sárga, félliteres citromlés műanyag flakon vizet húzott elő. Lecsavarva a kupakot meghúzta a flakont, majd kérdőn a másik férfinak nyújtotta. Az elvette, ő is ivott és visszaadta a rövidnadrágosnak. Az gondosan visszatekerte a kupakot, és a flakont egy kőre állította.
- Ennyi? - kérdezte a vattakabátos.
- Ennyi. - válaszolta a jövevény.
- Család, gyerek?
- Asszony, két gyerek, unokák. Ja, meg volt egy bernáthegyi.
- Rágyújt? - kérdezte a vattakabátos, és egy gyűrött cigarettáscsomagot nyújtott felé.
- Vakarózni szoktam.
A vattakabátos bólintott. Kihúzott a csomagból egy szál elgörbült cigarettát, szájába illesztette, és a zsebéből gyufát kotort elő. Rágyújtott.
Aztán még? - kérdezte maga elé fújva a füstöt.
Aztán? - a szakállas ingébe nyúlt, előhúzta a jegyzetfüzetét és fellapozta: Hát képek.
- Sok? - kérdezte, újabbat szippantva cigarettájából a vattakabátos.
- Elég.
- És jók?
- Ami tellett.
- Szerelem, vad szenvedélyek?
- Képek.
- Szeretet, áldozat?
- Igen: képek.
- Rend van?
- Rend.
Elhallgattak. Békésen, csöndben üldögéltek.
- Na menjünk lassan, mondta a vattakabátos. Kidörgölte a parazsat egy kövön a cigarettájából. A csikket kiegyengette és a bicskával együtt zsebre dugta. Felállt és elindult lefelé a gerinc túloldalán. A másik visszarakta a műanyag flakont a helyére, becsukta és vállára vette bőrtáskáját, és füzetét ingébe visszadugva utánaindult.
 

____________________________________________________________

Mikrofonnal bíztattam mindenkit, vigyenek M. Naplót, nem szeretném hazavinni.
És hogy fiamról írtam, aki most súlyos beteg és fájdalmai vannak.
S aki gondolja, a könyvért cserébe mondjon el érte egy fohászt.

____________________________________________________________ 

Rendezésnél kimaradt: A/2023/31 A/2024/15, 21, 27, 29, 31, 40

____________________________________________________________

ALAPRAJZI ELRENDEZÉS

 

 

 

 

 

 

Horváth László felvételeiből