2025.02. deske.hu/kiallitas/k82.htm
GODOT GALÉRIA kiállítás
ÚJ KÉPEK
HELYSZÍN: XI. Bartók B. út 11.
MEGNYITÓ: 2025. febr. 26. 19h.
MEGNYITÓSZÖVEGET FÖLOLVASSA ÉS MUZSIKÁL: Szabó Zoltán múzeológus, zenész
NYITVA:
2025.febr.
26 - március 29.
VÁLOGATTA, RENDEZTE:
Kozák Gábor
virtuális séta
KÉPEK: 60x60 cm., illetve--
|
|
|
Műterem Strindberg - A/2023/14 90x90 cm., Bődi Imre tul.
|
Régi műterem - A/2023/43 |
Műterem jelenidő - A/2024/04 90X90 cm. |
|
|
|
Műterem, rácsablak - A/2024/07
|
Műteremévek - A/2024/14 90x90 cm.
|
Végtelen műterem - A/2024/19
|
|
|
|
Műterem - hétköznapok - A/2024/22 Németh István ÚMK tul. |
Tájképműterem - A/2024/26 |
Műterem - honfoglalás - A/2024/28
|
|
|
|
Műterem - csönd - A/2024/30 90x90 cm.
|
Műterem, a jel - A/2024/34 |
Műterem odaát - A/2024/38 |
|
|
|
Műterem este van - A/2024/39 90x136 cm.
|
Műterem - remény - A/2025/01 60x90 cm.
|
Ünnep este - műterem - A/2025/02
|
|
|
|
|
||
Műterem élet - A/2025/04 |
MEGHÍVÓ
GODOT GALÉRIA bemutatószövege
Váli Dezső ÚJ KÉPEK hangzatos címmel tavaly
készített munkáit mutatja meg. A képek időnként a műteremtéma és nem evilági
tájak keveredése.
Kiállítás megnyitó 2025. február 26., szerda 19h, a Bartók Béla úti Godot
Galériában.
A festő jó barátja, az egy éve meghalt Szüts Miklós festőművész
bevezetőszövegét, melyben 2002-ben megírta Váli utolsó óráját-, nekrológját,
Szabó Zoltán muzeológus, zenész fogja elmondani, aki bevezetésképpen török
klarinéton játszik.
A kiállítás nyitva tartása: hétfő-péntek 10-14(!)h /
szombat 10-13h. / nyitva március 29-ig.
MEGNYITÓSZÖVEG
Hölgyeim és uraim
A tavaly márciusban meghalt Szüts Miklós festőművész egy 2002-es
megnyitóbeszédében megfogalmazta Váli utolsó óráját, megírta nekrológját.
E megnyitóra Váli ismét ezt a szöveget választotta.
Tehát hallgassuk meg együtt, újra.
Már jócskán alkonyodott. A völgyet pára borította, elmosván az
éles körvonalakat: estére minden tárgy egymásba simult. A hegy felső harmadán a
nap még élesre rajzolta a kupacokban összekapaszkodó fákat, kiemelve a lejtő
nappal sohasem érzékelhető finom domborulatait.
Egy ember baktatott felfelé a hegyre. Kockás flanel inge a hatvanas évek
rockandroll divatját idézte, alul rövidnadrág, amit - kívülről nézvést
legalábbis - teljesen fölösleges kékcsíkos hózentráger tartott. Lábán láthatóan
tartós használatra vett, kicsit ormótlan félcipő, szürkés-zöld pamut zokni.
Vállán suszter-szegecsekkel megerősített meglehetősen viseltes barna oldaltáska,
formája, mérete feltűnően pontosan feladatához igazítva. A férfi nyakában,
becsúsztatva a flanel ing kivágásába madzagon lógó fémcsipesz, beléfogva egy
spirálos jegyzetfüzet. Rövid, őszes haj, ugyancsak ősz, rövidre vágott ritkás
kecskeszakáll.
Komótosan, egyenletes tempóban baktatott felfelé a hegyre. Néha megállt, és
fémkeretes szemüvege mögül rövid távolságokhoz szokott szemét kicsit összehúzva
nézett le maga alá a völgybe. Bólintott, és indult tovább felfelé.
Fenn, nem messze a hegygerinctől egy másik férfi ült egy lapos kövön,
vattakabátos hátát egy sziklának támasztva. Bicskájával egy faágat farigcsált.
Néha feltekintett. Messziről észrevette a völgyből felfelé ballagó embert.
A rövidnadrágos férfi lassan közeledett. Nem nézett föl a szikla mellett ülő
emberre, tudta, hogy várják. A gerinchez közeledve sem változott mozgása, nem
tűnt sem fáradtabbnak, sem nyugtalannak.
A sziklához érve, ahol a farigcsáló ember várta, megállt. Komótosan lerakta
válltáskáját, kinyitotta, és egy sárga, félliteres citromlés műanyag flakon
vizet húzott elő. Lecsavarva a kupakot meghúzta a flakont, majd kérdőn a másik
férfinak nyújtotta. Az elvette, ő is ivott és visszaadta a rövidnadrágosnak. Az
gondosan visszatekerte a kupakot, és a flakont egy kőre állította.
- Ennyi? - kérdezte a vattakabátos.
- Ennyi. - válaszolta a jövevény.
- Család, gyerek?
- Asszony, két gyerek, unokák. Ja, meg volt egy bernáthegyi.
- Rágyújt? - kérdezte a vattakabátos, és egy gyűrött cigarettáscsomagot nyújtott
felé.
- Vakarózni szoktam.
A vattakabátos bólintott. Kihúzott a csomagból egy szál elgörbült cigarettát,
szájába illesztette, és a zsebéből gyufát kotort elő. Rágyújtott.
Aztán még? - kérdezte maga elé fújva a füstöt.
Aztán? - a szakállas ingébe nyúlt, előhúzta a jegyzetfüzetét és fellapozta: Hát
képek.
- Sok? - kérdezte, újabbat szippantva cigarettájából a vattakabátos.
- Elég.
- És jók?
- Ami tellett.
- Szerelem, vad szenvedélyek?
- Képek.
- Szeretet, áldozat?
- Igen: képek.
- Rend van?
- Rend.
Elhallgattak. Békésen, csöndben üldögéltek.
- Na menjünk lassan, mondta a vattakabátos. Kidörgölte a parazsat
egy kövön a cigarettájából. A csikket kiegyengette és a bicskával együtt zsebre
dugta. Felállt és elindult lefelé a gerinc túloldalán. A másik visszarakta a
műanyag flakont a helyére, becsukta és vállára vette bőrtáskáját, és füzetét
ingébe visszadugva utánaindult.
____________________________________________________________
Mikrofonnal
bíztattam mindenkit, vigyenek M. Naplót, nem szeretném
hazavinni.
És hogy fiamról írtam, aki most súlyos beteg és fájdalmai vannak.
S
aki gondolja, a könyvért cserébe mondjon el érte egy fohászt.
____________________________________________________________
Rendezésnél kimaradt: A/2023/31 A/2024/15, 21, 27, 29, 31, 40
____________________________________________________________
ALAPRAJZI ELRENDEZÉS
Horváth László felvételeiből