deske.hu/15. könyveim/árnyéknaplódeske.hu/15. könyveim/árnyéknapló
[PRINT: 10 pontos betűre átalakítani]
PRINT [spirálozott, a C. NAPLÓBAN]:
1962-2021.04.22. // C.19820–19963
2021.04.–2021.12. // C.20390–20480
2021.12.– 2022.08.31. [=OSZK E-book vége] // C.21100–21134
-- eredeti email-helyesírástalansággal kisbetű nagybetű
1962.09.01.
Zugliget, Iparművészeti Főiskola, első év, első nap. Fél órával korábbra, hogy termünkben ablak melletti helyet választhassak.
Első voltam. Második Zsófia.
– Ülj ide mellém - örültem meg neki.
– Ülhetek, mondta szórakozottan. Két évig nem vett/nem vette/észre. Eszterke szerelmem hamarább tudta, mint én, hogy én őt –
1963.12.03. // C.00055
[tudod, nem hittem]
Tudod, nem hittem, hogy engem utolérhet a szerelem,
azt hittem, gyorsabb vagyok nála.
Ha hívnál, félbehagynám ezt a bútorrajzot itt
akár nem törődnék többé a statikával
és éppen csak átcsúsznék belőle a vizsgán
a kedvedért akár lusta is lennék,
és mindig rendetlenül hagynám a szobámat
de kedvedért leszoknék az önhittségről
és emberszeretetet is tanulnék
és még sok mindent.
1963.12. // C.00058
az ördögbe is
miért kell nekem még mindig szeretni őt?!
neki is kellemetlen meg nekem is
biztos...
fotó: Lelkes László F/1965/01
1964.01. // C.20484
[Zsófika]
Zsófika, komácska, kispajtásom!
velem síelsz, velem villamosozol hazafelé,
velem fázik a kezed,
és te is álmos és boldog vagy!
1964.01.26. éjjel // C.00058
[muszáj mindig rád gondolni]
– Most kezdtem a művészettörténetet
tanulni –
már 1/2 11 és holnap reggel kollokválok.
– Hogy mit csináltam eddig?
Az egész nap elment avval, hogy nem voltál itt.
Így másra nem jutott időm.
Most már érted?!
Most hagyj tanulni.
1964.01. // C.00058
[elégia kicsiben]
Úgy teszem a dolgom, mint régen,
amikor a nagymama biztatott:
ha még ezt a kis tejbegrízt megeszed:
jó kisfiú vagy
úgy teszem a dolgom most is buzgón, és mereven; és várom,
hogy megdicsérj.
1964.01. // C.00059
[minden este]
Érzelmeimet egy giccsfestmény, egy puskagolyó repülés közben
és egy befalazott svábbogár tudná neked elmagyarázni.
Lieber Gott, mennyi fegyelmezetlenség egyrakáson, hónapszámra!
1964.01. // C.00059
[mért jössz ide minden este?]
mért jössz ide minden este? (muszáj mindig rád gondolni)
nem tudok a munkaszékre figyelni rajzolás közben
minden pillanatomat megzavarod
minden örömöm eltűnik, és helyébe hiányod lép
pillanatig se hagysz nyugton
mért muszáj nekem mindent hozzád hasonlítani –
itt furulyáztál mellettem –
mondd, te tudsz nyugodtan aludni?
1964.01. // C.00059
[gondolataimat]
gondolataimat odarakom az ágyad köré. aludj jól.
1964.01. // C.00059/2
[annyira szeretem]
annyira szeretem, hogy már egy kicsit gyűlölöm is -
- mindig igyekezni közömbösnek maradni
- és mindig vágyni mellette lenni (pedig olyan kicsi)
1964.01. // C.00059/3
[miből hiszed, hogy mi erősek]
miből hiszed, hogy mi erősek és magabiztosak vagyunk?!
szeretném már nem titkolni félember voltomat,
és megkapaszkodni a mosolyodban
1964.04. // C.00062
[életemet is átrendezném kedvedért]
néha-néha sikerül gondolatban lemondani rólad.
úgy minden egyszerűbb lenne.
hát nem érted, hogy a szobámat és az életemet is át- rendezném kedvedért?!
rossz utazás nem hozzád menni
1964.09. // C.15555
[bújócska]
kis simamosolyú bújócska a hétköznapokkal
1965. április 11. // C.18598
délelőtt a főiskolán
– szeretném, ha teljesen az enyém lennél.
– miért?
[este fiúból férfi]
1966.07.10. // C.00088/A
[Zsófi-ügyem]
Zsófi-ügyem évek óta egy helyben. Változott csak annyiban, hogy most már elvben szívesen házasod- nék, elmúlt a szokásos fiatalkori szabadság-vágyam. Zs. a szeretet egy külső megnyilvánulási formáját csak magát fegyelmezve tudja adni. Viszont erre szükségem lenne.
És: nem merem eldönteni, hogy erről helyes-e le- mondanom. Szoktatással talán csökkenne a hiányér- zetem. Két év együttjárás után is úgy hiszem, hogy nehéz lenne nélküle élni. Nem hiszek hullámzó erős- ségű gyűlöletemnek.
Emiatt gondolkozom, hogy együttmaradjak-e vele. Rengeteg a közös dolgunk, vagy egyszerűen Ez az érzés a szerelem, az első szenvedélyen túl. (fél órá- val később Zs. elment.)
1966.07. // C.00088/B
(búcsúlevél)
Fickókám!
Ilyen gyorsan ez nem megy. Ijedt, hónapokon át gyakorolt szót kimondunk, és utána kegyetlen eszközökkel is igyekszünk elfelejteni mindent, ami volt. Ez gyávaság lenne. Csináljunk kényes-nemesen, mint ahogy eddig igyekeztünk.
Hiszen melletted öregedtem két évet. Nem, nem ágálok döntésed ellen. Csodállak bátorságodért, hiszen ez a lehetséges legnagyobb tettek egyike. Tudod, hogy magam is hasonlóan gondolkoztam, csak dönteni nem tudtam. Nemcsak gyávaságból -
Amit tudok:
Életem legnagyobb élménye voltál - nagy-nagy szerelmemmel és nagy gyűlöletemmel együtt.
Köszönöm ezt a két évet neked.
Nem tudom, hogy hányszor fog megfordulni erre-arra életem, de nem akarlak elfelejteni, csak azért, mert úgy könnyebb élni. Nagyon sokat köszönök neked. Talán egy életformát, talán egy negálásokon kicsiszolt szemléletmódot; meg a napi fogmosást is...
Nem akarnám, hogy egymást vagy mást egymás előtt valaha szégyelljünk. Nem tudom, mi hogy alakul, de ha szükségét érzem, szeretném, hogy akadálya ne legyen annak, hogy levelezzünk vagy találkozzunk.
Eltekintve talán az első időktől, amíg egyenesbe nem kerülsz, és amíg talán fáj, valószínűleg kellemesebb neked a teljes csönd.
Úgyhogy nem mód megfutni egymás elől, papírokat szaggatni, és elkerülni egymást az iskolában.
Talán később majd még közösen pályázni is nagyon jól fogunk tudni -
- Talán bizonyos fokig megnyugtat téged, ha ideírom, hogy mostanában én is nagyon sokat kínlódtam melletted. Így hát nekem is nagy jót tettél -
De közös kincsünket - talán a kiizzadt gyöngyöt, akaratlanul is, és kényszerűen is magammal fogom hordozni.
Most, mikor semmit sem tehetek ellened és érted, talán a legkönnyebb mondani: örülnék, ha hamar boldog lennél, ezt bármilyen becsületes eszközzel is elérve.
Csináljuk szépen, kispajtás, jó?!
Búcsúzom: Deske
(nagyon örült neki)
1966.09. // C.00093
[estefelé amikor]
estefelé mikor megül a rohanás
és lassan csönd lesz
ijedten kapaszkodom meg
az asztal szélébe kapaszkodom meg helyette.
már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.
a világ élő felét vesztettem el benned. meglepődöm, ha néha látlak,
hisz már tündérré rohadtál bennem.
ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.
pedig a szeretőm hagyott csak el kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm
– követte apró, okos vénusz-társai útját: hallgatott a jobbik eszére.
1966.10. // C.00096
így bízzon az ember tiszta érzéseiben:
tegnap azt hittem, belehalok, hogy elhagyott
és most biztosan érzem, hogy evvel az életemet
mentette meg
(a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást! 1966.11.)
1966.10.
átléptem holttestemen, mely Zs. előtt hever. És már messze járok.
(Most. 1973.12.)
1966.12. // C.00102
[tudom, hogy tíz év múlva]
tudom, hogy tíz év múlva vén lesz hozzám képest
tudom, hogy nem vallásos szemléletű
tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy
mindig nagyon kínlódnék vele
tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette
volna
tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos
tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván, én pedig nőbb nőt
tudom, hogy majdʼ mindig gyűlöltem is
akkor hát mért jövök meg a főiskoláról – ha látom –
mindig sebzetten, megfáradtan?
1967.06. // C.00117
[csöndes, jó szót]
1967.06 // F/1967/109 - F/1967/089
diploma tablófotók
1967.10. // C.00128/B
[most már ritkán fáj]
most már ritkán fáj,
már könnyebb, ha rád gondolok, és más köti le figyelmemet,
új meg új arcok.
én is keresgélés-harcban élek, mint minden korombeli,
igyekezettel és
meg-megújuló lendülettel.
de a szívemnek azóta nem sok köze van mindehhez
esküvőjük: 1968. június 06.
esküvőnk: 1968. június 20.
1968.08. // C.00184
[tulajdonképp rég vártam halálodat]
tulajdonképp rég vártam halálodat,
kis teásibrik,
hisz sok ideje – azóta – élsz együtt velem.
mégis, most, kicsit hirtelen
talán le kellett volna dobjalak azután;
– igen.
az ember el is felejti lassan –
és téged sem lehet éppé tenni már.
nem lehet éppé tenni, tudom
de itt hagyom még, az asztalomon.
1969.11. // C.00244
[álmomban megint]
hát itt voltál megint?
zavarsz ám, cimbora
mért jössz hozzám
most kezdjek el inni?
más már a rend
nem szabad és nem szabad –
úristen, micsoda évek voltak!
héjj, kispajtás
emlékszel-e még?
irtózatos komolyan vettük a munkát,
félszemmel lestem az arcod,
jól teszem-e
(mindketten tudtuk, vezetsz is engem)
s most itt vagy.
te egyetlen halottam
te éjszakai énem
valahai szellemi társam
jajj, te leány!
* * *
már megtanultam egymagam élni
s a kormányosi hídon senki nem áll
Memento Cs. Zs. - A/1970/11 olaj, farost 50x68 cm. 1970.05.
Nosztalgia - A/1971/35
olaj, farost 4. tábla, 100x140 cm. középső tábla a Biszku-lányokkal, festette Cs.Zs. 1965; a többi 1971
különös sorsú kép, tulajdonosai rendre:
- Zsófinak adtam
- majd a padlásukról visszakértem, mert
- eladtam az SZDSZ Székháznak, kárpótolták vele egy kollegájukat
- lappangott egy ideig
- megvette Pécsen egy gyűjtő, hogy elcseréli velem
- újra nálam
- párjával, A/1971/06 - Melankóliával Janikovszky János igazgatói irodájába került
1971.11. // C.00384
[veled álmodtam]
veled sétáltam álmomban, Zsófa
bár ennek semmi értelme nincs
nagy kertben, falak között
próbáltalak meggyőzni
szemközt a domboldalon
gyerekek meg állatok vonultak
befelé a városba
te épp egy zsinóron
húzható játéknak örültél
én próbáltalak utánozni ebben
még valami utazásról is szó volt köztünk
sajnos semmi többre nem emlékszem
1971.12. // C.00385
[már föl sem írom]
már föl sem írom, el se mondom,
hogy veled álmodtam
de reggel még nyelvem alatt forgattam az éjjel ízét
– és persze bevallottam, hogy
nagyon fontos vagy nekem
és orrod gyöngyözött az izzadságtól
a nők mindig hordanak fényképeket magukkal
gyerekkori fotóimat vetted elő
álmomban egy festővel éltél együtt
de néhány tartózkodóan többértelmű mondatod
boldoggá tett
még megszidtál, hogy
nem törődöm eleget feleségemmel
mi a fene, lelkiismeretemmé váltál?!
szégyenkezve elrohantam virágot lopni
meg hogy beszéltél rólam valakivel
hát, – ennyi.
1972.02. // C.00396A
[ma éjjel diplomaták között]
ma éjjel diplomaták között voltam
lámpák, autók, könnyed meghajlás
suhogó tiszti köpenyek, ahogy bevezettek
folyosók
valami sötéten kellett áthaladni
ami közben megindult alattunk
hadihajó volt, ágyúval, háborúba készült
szürke egyenruhák közt egyedül
én voltam civil
valamit vártunk
aztán rohamautón falukon át
hideg félelem
a többiek énekeltek félelmükben
majd megint a fényes ház
csillárok, nők, büfé, könnyed meghajlás
pedig féltünk
a bejárathoz legközelebbi székre ültem
a nagyteremben
csönd, mindenki előre fgyelt, várt
és akkor leültél mellém
1972.12. // C.00430
[kotorászom ceruza után]
kotorászom ceruza után
veled álmodtam még öt perce
mint cserebogár értelmetlen életéhez – ragaszkodom
hozzád
úgy látszik.
Istenem, milyen otthon voltam veled!
amúgy levélbólogató – rutin életem.
tudod, hogy tíz éve szeretlek már?
volt nekem Zugligetben egy remek nagymamám,
ezüstfejű bottal
emlékszel
talán ő élt igazán.
1973. 03. // C.00438/2
[álmodtam megint]
felöltözve, de ágyon hancúroztunk
nagyon örültünk egymásnak
birkóztuk
olykor pulóverjét simogattam, kívántam is.
és mindent meg akartam beszélni vele, gyorsan.
végre és teljesen együtt, egymással.
ha még tudnék egyszer tenni valamit érte
még szót váltani
megtudni, mennyire szeretett
igen, az égi-, és nem a földi szerelem
a túlvilágból ő érdekel
1973.04. // C.00441
[majd egyszer elviszlek]
majd egyszer viszlek, elviszlek szénásszekéren
én hajtom a lovakat
száz év múlva, az égben -
1973.05. // C.00443
[torlódás, kinézek a villamoson]
torlódás, kinézek a villamosból
távolról mentő, közelebb,
dermesztő ijedtség.
a hordágyon kék-zöldkockás nadrágod látszik.
eszméleten vagy
utasítást küldesz gyerekeidnek.
már jobban vagy. őrizlek
halkan beszélgetünk. minden rendbe jön majd
nyugalom, most jó
persze, tudom
együtt élve alig szeretnélek. talán
életem értelmetlen kincse
éjszaka gazdag vagyok
1974.06.06. Párizs // C.00462
[elfelejtettem, hogy tíz éve már]
elfelejtettem, hogy tíz éve már
ma, mint a mesében, veled álmodtam
hívtál te hívtál beszélgessünk egyet
valami csendes helyet kerestünk, de mindig
megzavartak
én már egy zugra is gondoltam,
ahol összebújhatnánk
kint Zugligetben
s megint csak lestem a szavad, jól teszem-e.
hát igen.
[...]
undorítóan magabiztos vagyok
(Seneca bátyám, nem így gondoltam én)
– mindent el is fogok érni
rajtad kívül, te leány
1977.09. // C.00641
[megint álmodtam]
megint álmodtam
álmodtam, hogy szeretsz
egyszerű dolog.
mosolyogtál
s újra mellém ültél, ennyi az egész
panaszkodtam rád, értetted.
bementünk egy trafikba
tanácsot is adtál
én mégis a kapuba beszaladó kisegeret vettem.
ezt is megértetted.
a nappalok komolytalanok.
1980.11. // C.00960
[sok, sok ez a negatív szerelem]
sok, sok ez a negatív szerelem
(idős vagyok már ehhez)
ez az iránytalan vágy
edénytelen hiány
bólogató semmi
1982.04. // C.01085
[egy tizenkilenc éves történet befejeződött]
aki kézenfogva andalog szerelmével
az még semmit nem tud
vagy csak az tud mindent?!
Isten, alkalmatlan vagyok megoldani az életemet
egy tizenkilenc éves történet befejeződött.
eltöröltetett.
tőle jöttem. és először nem néztem föl elszoruló
szívvel Zsófia ablakára útközben
1992.05.05. // C.02287
[Párizs, utolsó éjszaka]
[...]
Elaludtam.
Valami csoportos sétába keveredtem,
kutyákról is beszélgettünk.
Amitől mindig féltem,
mellettünk szép lassan eldőlt egy építési toronydaru.
És akkor mellém sodródott.
Föllépett egy párkányra,
mint azon a fotón, s szembefordult velem... F/1966/01
Hátizsák volt rajta.
Rám mosolygott, majd átölelt,
hogy ezután minden másképp lesz.
[...]
Kászálódom, készülök a fűrészboltba.
Hát ennyi. 1992-t írunk, tehát 26 éve váltunk el.
2000. 11.03. // C.08426
VÉGRENDELET
Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal
és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem,
hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit.
Képeim szétszórva. Neten és CD-n minden munkám megnézhető.
Minden jó helyen van ott, ahol van.
Budapest, 2000. november 3.
2007.05. // F/2007/052
Kékkúti házunk átépítésébe besegített
Gondolom, névnapjára küldve az eredetileg Szütsnek magnóba beolvasott KEDVES VERSEIM csokor.
2013.11.01. // C.12443
[halottak napja]
az én halottaim mind élnek csakugyan
húsz kilométeres körzetben körülöttem
bankkártyával és telefonnal
igazán halott hároméves kislányom
akinek játékkutyát varrtam
még farkát öltögettem
elöl ő már simogatta [...]
halott az az építészlány menyasszonyi fehérben
az én asszonyom is lehetett volna
itt lakik a várkerületben
negyedik éve özvegy már [...]
ki él itt egyáltalán
de halottaim által vagyok gazdag
és ők is gazdagabbak általam
és ez így van jól.
2015.02.28.
[álom 2015.02.08]
Váratlanul megláttam. Ezer felé figyelt, és intézkedett, mint az életben is, de percre megsimogathattam az arcát. Pillanatra rám mosolygott, majd elkomolyodott. És elmozdult mellőlem. Tudtam, mire gondol. Láttam a termen távolabb áthaladni új férjét, akit úgy választottak számára; a pár éve meghalt előző kísérteties hasonmása. Az is építész, tudtam. Ötvenéves történetünk.
2015.04.11.
[az ötvenéves évford. napján nagycsokor kankalin]
‒ tudod, a francia regények szerint ilyenkor mit :-)) zs.
2015.05.05. // C.15216
[ma álmodtam]
rég nem láttuk egymást
talán véletlen hogy találkoztunk
egy üres mellékutcában
alkonyodott
ő fáradt és szomorú volt
átkaroltam nem ellenkezett
ritka perc most gyengébb volt nálam
szótlanul ballagtunk
belépve a terembe ellépett mellőlem
hogy ő külön helyre ül
most ne csókold meg őt előttem mondta
és engem se
vártuk a zenekar bejöttét
a mellettem-hely üresen maradt
ő az első sor szélére ült
messze tőlem és tőle is
aki szintén ott valahol
2016.01.17. // C.15629
[2016. január, megint álmodtam]
Hogy lehet megjeleníteni ezeket a történésvillanásokat
sehogy nem lehet
ha mégis, ha muszáj
völgyön át, nehéz zsákkal
ebédhez tálalás
egy könyv kinyitva
azt kérdi, hol vagyunk
egy hideg fémkorlát
hibás útvonaltérkép
a földön fokhagymagerezdek
alkonyati felhők
akkor egy világosabb kép
balról mellém léptél
kezed pillanatra a vállamon
és elindulunk
valahova
2016.05. // C.15900
[ötven éve]
Ötven éve búcsúzott el.
Most álmomban odalépett hozzám,
hogy rendezd hát el dolgainkat.
Hiánya kincsem.
2016.12.24. // C.16248
[megöregedtünk]
megöregedtünk
ötven éve hiányzol
minden rendben van
szép volt
köszönöm
2017.05.16. // C.16598
[szürke]
Én szürkét ütköztetek lilával.
Átlépni ezen a hirtelen fájdalmon.
Hogy hiszen minden rendben van.
2017.06. // F/2017/225
aranydiploma osztás a Várbazárban
017.08.09. // C.16695
[botorkáló]
botorkáló kábultan
álmomban várakozó-boldog voltam
tévedés lehetett
2017.10.01. // C.18599
[közös képünk]... A/1971/35
Ötven éve végzett iparművészeti főiskolások kiállítása.
Zsófi kitalálta, arra egyik, általam körbebecsült képét.
A kislányok az ő opusza, 1965.
Jó lenne a modell-gyereket föltalálni,
az évfolyamnak a nevezetes Biszku-lányok ültek modellt, a szomszéd suliból.
VÁLINEWS-ra a reménykedés;
és fél óra! múltán mail: a szomszédom.
Eljöttek, B. Zsuzsa ma barátom.
2018.03.15. // C.17205
Hajnali mailek Zsófival
‒ Kösz, elolvastam interjúdat. Hatalmas életpályád. Igazi érték vagy, tudod, tudnod kell. Díjak, stb., szép és érdektelen. Hanem, hogy sokakat elindítottál életben, pályáján, sokaknak segítettél és segítesz. Sokan szerettek és szeretnek, nem csoda. És ipar-művész, a szó szép értelmében, nagy kaliberű. A házaid. Ahogy ismerlek, mellékesen nyilván 11 unokádat is te szülted. Kapacitásodat 50 éve bámulom.
Munkám befelé, csöndes; – nehezebb lett volna melletted. Így volt szép, így volt jó, ötven évig távolból szeretni téged. Halk fájdalom életfűszer.
Még valami. Nem érted, mit publikálok én itt naponta nyakra-főre, bele a nagy nyilvánosságba. Szórakoztató és hasznos. Melléktermék, könnyű már kifelé, fontosat is, méjen őszintén, a magamban megépített munka után. Egyébként 69 kiló vagyok, és épp egy életműalbumot csinálok, véletlen magamról.
Gratula neked Zsófia, életgratula. ölel d.
‒ Drága vagy, kösz... A "mélyen" így íródik. Hát, így jobb volt az élet, a beteljesülés rontja a lelket. zs.
‒ csillagom, a méjen azért volt kurzív... zárszónak: kék-zöld kockás szoknyáját nagyon szerettem d.
‒ én meg a kék fiókos szekrénykét –, bunkó vagyok. zs.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
‒ Jó ez így nagyon.
Két életmű épült fel belőle. H. Gy.
2018.03 // C.17207
[erősebb nálam]
nem tudok rajta segíteni
2018.05.31. // C.17350
Egy 24 perces filmet átküldött, Építészet és Zsófia mp4 . ... mailváltás másnap
- nagyszerű volt fotelből (munkaszékből) föl sem kelve, így együttlátni, amit esetleg amúgy sohasem, remek vagy/voltál, szép nagy jó házak. A főiskolai épület nem fekete, hanem lila [ez bántotta] És le is mentettelek, és teljesen el is teszlek, jóvátehetetlenül :)) ölel d.
– még úgysem voltam elmentve, csak megmentve... drága vagy
– az enyém vagy :))
– ezek szerint nem is szabadulhatok
– sosem voltál te senkié, igazi szabad ember. d.
– hát, én úgy érzem, hogy mindenki rabja vagyok zs.
– meglátogattam Tücsit Pannonhalmán egy év után d.
Erzsébet-Pannonhalmán 2018-05-08.mp4
– Krisztusom, nem tudom, mit mondjak... bőgni csak zs.
– le kéne menni néha hozzá, csak népdalokat énekelni vele most volt itt egy fiatal pap Pannonhalmáról, neki is megpedzettem, hátha ők is
amúgy ez is rendben van
ja, hogy válaszoljak is, szabadon vállalod szolgálataidat és ez gyönyörű így, és rendben is van d.
– Jó, hogy ilyet mondasz, - irigylem a bölcsességedet, nyugalmadat zs.
– csak csináld, ne hagyd abba tanítást, érték, ebbe halj bele d.
2018.06.04.
78. születésnapjára DVD:
Hofi-est, Fészek klub, zártkörű estje kedvelt kollegáknak
Deske-film ezt Miki fiam csinálta //
Aki bejárta a világot-mp3 / Zelk szavalja, egyik legkedvesebb
– Kedves Deske, elmerengve ezen kedves lemezen, kezemet kezedbe teszem s lefekszem eme kellemes esten... Nagyon - nagyon örültem. Egyik lejátszóm sem tudta megnyitni, csak a laptopon tudtam megnézni, majd még írok, most egy kicsit sűrű. ölellek zs.
2018.07. // C.17461
[esetleg már itt]
Szerettem ezt a Moszkva teret. Negyvenes évek végétől - akkori Széll Kálmán tér -, szombat délutánonként húgommal az iskolából Zsenimamához Zugligetbe, baracklekváros tojáshab, segítettem fölverni, kezembe adták az üstöt, társasjáték dobókockával, bújócska Guszta nénivel a kertben, csak később került ágyba, hosszan, végleg, agyvérzéssel.
Az ámulatos üvegtetejű barométer, belül ezüst szerkezettel, méteres susogó erdőrészlet olajban, Miklós nagybácsi - soha nem láttuk - félsötét szerszámkamrája esztergagéppel, egy súlyos aranyozott kötet titokban Kossuth levelezéséből, mert a könyvszekrénybe nem szabadott benyúlni, és egy képeslap Helgoland szigetéről ami sokáig foglalkoztatott. Hazafelé este már sötétben mindig a vak hadirokkant a 61-es megállóban, tangóharmonikázott. Féltem.
Aztán a zugligeti Főiskola, 1962-67, esetleg már itt találkoztunk Zsófival, háromnegyed nyolc, 81-es villamos, a Jakuba kocsi, ha azt lekéstük, rajztanárunk megdorgált. A tér találkozóhelye a háromágú Gomba, belül eszpresszóval. Akkor még a 81-esek, jóval későbbi botrány, hogy átnevezték 58-asnak.
1972-ben pedig végleg szomszédságába, vasárnap fogaskerekű, 22-es busz, hegyek. A kettes metró erőszakos legyezőháza akkor már megvolt.
2018.09. // C.17608
6F
Megfejthetetlen már, miért került ez a ceruzarajzocskám
Szabó Lőrinc-kötetem (1969) egy üres oldalára.
6f (férőhely)-es lakás alaprajza,
a láthatóan igen szűkösre megadott fesztávok szorításában.
F = fürdőszoba, K = konyha, kétszer áthúzva a
beépített szekrények, egyszer az ágyak.
Hibátlan munka, 1965, a mellettem élő
harmadéves Zsófi terve.
2019.06 // C.18186
[hanyagságom]
Mert mindig ez a hanyagságom.
Amikor abbahagytuk‚
66-ban, elfelejtettem kiszeretni belőle.
2019.08.08.
– 4-5 éves lehetett. VW-parkolás járdaszegélyen, jég, két kerékkel becsúsztam a sínekhez.
A 47-es villamos a kocsi oldalát gyengéden végigpofozta.
Hátul Zsófi: Apu, mééég... d.
– És volt még? zs.
– Ez volt még: forgattam, alighanem lábánál fogva, magam körül. –
Abbahagyom kiskutyám, szédülök. – Nem dűlsz szét. d.
2019.10.08.
[férje - Peti emlékkiállítás után ezt írtam:]
A főiskolán asztala kettővel előttem.
Én Apó voltam, ő Petúr.
Most életműve egy töredékének kiállítása,
építészrajzok és néhány súlyos mondata tablókon.
Kollegák, tanítványok a mikrofon előtt, idézik.
Otthon pedig negyven évig egy szobában
a két rajzasztal egymás mellett Zsófiával,
aki a végül félbemaradt terveit is befejezte.
Sok közös házuk, korábban is.
Történetük.
Anyácskámtól is - 1959 havas tele, Galyatető -
egyetlen pillanat alatt szakadtam el.
– én is... zs.
2019.10.09.
– Zsófi, kiskutya, amit tegnap előadásán hallottam a bátyuskától [a Reimholz-kötet megbízott szerzője], az hibás út, bele is bukott. Éjjel kitaláltam azt a könyvet, amit egyedül lehetséges és érdemes Péterről csinálni, és reális is költségekben. Kb. 3-4 hónap alatt elő lehetne készíteni. Csináltam vagy tízet, tudom. d.
– Kösz, jövő héten szólok, hogy mikor. zs.
2019.10.09.
[unokájáról fotóm a Reimholz-kiállításon F/2019/170]
– elég jó a csaj... zs.
2019.10.14.
– Ez a 22-es busz padlója vasárnap reggel :)) F/2019/175 d.
– Mint egy leskelődő szörny... zs.
2019.10.18.
– A Szerelemnapló után 5 (öt) nappal:
Kata: ...és hívd föl a Zsófit. - Melyiket? és összemosolyogtunk. d.
–Ez jó. zs.
2019.10.18.
– most kaptam. megrendítő karácsonyi üzenet. d.
– És hol van az igazság? zs.
2019.10.23. // C.18651
[Magyar Elektronikus Könyvtár a
SZERELEMNAPLÓ/ szerelemnaplo.htm kapcsán]
...Zsófi, szép volt a mi történetünk, szép volt d.
– Igaz, gyönyörű volt... Zs.
[oldalas tanulmányt írtam neki készülő munkája kapcsán]
– Zsófikám, a tervezett Péter-honlap és könyv nagy részét alá tudnám dolgozni, értek hozzá. De egyszerűen fogalmazva: eszem ágában sincs ebbe a történetbe befurakodni.
Nálad – vélelmezem – itt bonyolult lelki meg egyéb komponensek. Szóval csak ennyi: ha netán kell, vagyok. ölel d.
– Drága vagy, - ez a helyzet az én bénaságom miatt alakult így... a befurakodást köszönöm zs.
2019.10.27.
– Mai fotóm, Normafa. F/2019/180 d.
– Árnygólyaláb... zs.
2019.10.27.
– Szia, elkaptam a gyerekektől egy kórságot, azért nem reagáltam.
Szóval : valami hiba van a kalendáriumodban, mert ha Neked azt mondták a tanárok, hogy nem kell bejárnod, [tanszéki értekezleten döntöttek rólam a Zsófitól búcsúzás okán] az azt jelenti, hogy már legalább májusban tudtad ezt,
lehet, hogy tévedek, de én a lengyelországi utazás után [akkor jöttek össze Péterrel] rögtön szóltam Neked.
Ennek a szövegnek az ellensúlyozására küldök egy rajzot, amit anno a suliból való kirúgatásom után közvetlenül rajzoltam.
Amikor még mindennek előtte voltunk. szia zs.
– Nincs semmi baj és nincsen hiba, én ezt a tanári döntést ötödév elején kaptam, tehát bőven később, hogy elváltunk... Biztosan nem volt benned semmi inkorrektség.
És nagyon jó almás rétest tudsz gyártani. d.
– OK minden. Jelenleg csak beiglit csináltam, meg vaniliás kiflit. szia. zs.
– Diós vagy mákos? d.
– Mindkettő. zs.
– Diós az nekik. d.
– Kérsz mákost? zs.
– Ó, nem, nem; hogy is mondjam.... d.
– Mikor jössz érte? zs.
– Gondolatban hamarvást. De ha inkább átküldenéd mailben...
[átküldte fotón, lásd itt]
– Aludj jól, álmodj szépet. zs.
Voltam nála. Sötétkék pulóverben. Természetesen vittem a hírt, hogy a küldött fotón látható beigli Kata szerint repedt. Zsófi szerint az nem repedt, az márványos; ami egészen más. Haza, tarisznyában doboz sütemény. [Nem zavartam az infóval, hogy húsvéttól húsvétig nem eszem édességet.]
Itthon.
– Na, hazajöttél? Ebédre? Kata
– Igen. És aztán megyek vissza. d.
és összenevettünk–
2019.10.29.
– [küldtem: marabu karikatúra] d.
– némelyik után hazavinnék egy zsákkal. Aludj jól, álmodj szépet zs.
– na, ez még... a tegnapi álmom... d.
álom 2019.10.28.
Kis összeszokott, nyugodt csapat, békésen heverészve várakoztunk a fűben. És csakugyan, távoli csillag, fénylő pont ott fönn a magasban; közeledett az égen. Nőttön nőtt. A nagyhírű négypárevezős - nyelvünkön, non cox pair oar, vagyis inkább quadduble? - leereszkedett mellénk, útban a nagy versenyre. Gyönyörű látvány. De csak ketten benne; az egyes-kettes hely üres. Ugorj be egyesnek, szóltak rám. Természetesnek vettem, szokott mozdulattal forgattam meg a villában a két lapátot. Indultunk, repültünk föl; a versenyen teljes siker, de mindez kiesett az emlékezetből. Visszaérkezve a mezőre -, már ott, álom közben csodálkoztam, hogy evvel eddig mindig csak baj; így vízre jutni, evezni nekem álmomban még soha nem sikerült.
– Kösz, szép volt... zs.
2019.12. // C.18807
Zsófinak karácsonyra, a Szerelemnapló kötet mellé
82-ben egy festőlányba voltam szerelmes,
a lehető legrosszabb időben,
éppen fiam született.
Ezen túl a kötet leginkább rólad.
Gyönyörű történetem.
Ha ez neked inkább terhes, lépj át rajta.
Istenben áldott karácsonyt, Zsófikám. d.
– Hát, nem állítom, hogy nem dúlt fel az ajándék. Ma is álmodj szépet. zs.
– Ugye, ami a hátoldalon - elviszlek szénásszekéren -, az a legszebb.. ?! :-)) d.
– Kicsit bőgtem, olyan szép. zs.
