2024.08.                         

VALLOMÁS EGY TÉRRŐL

Hol lakik a haza szelleme/lelke ? - ez a kérdés érkezett hozzám, amire egy újabb kérdéssel reagálnék: van-e a helyeknek verbálisan megfogalmazható jelentése?

Bár a felkérés szubjektív hangvételű írás megírására szólt, mégis szükséges néhány fogalmat tisztázni. (Az értelmező szótár szerint)

haza: főnév-szófajváltozással keletkezett a „ haza” határozószó főnevesítésének eredményeként

tér, hely : egy térség valamivel körülhatárolt, üresen maradó része ,a térnek meghatározott célra használt helye.

szellem: az anyagtól függetlennek vélt létező valaminek a belső tartalma, lényege

lélek: az emlékezés, képzelet, értelem folyamatainak összefüggő egésze, a belső valósága.

Világos, hogy még ezek az objektívnek tűnő kifejezések is mindenkinek mást jelentenek. Műveltségtől, nemtől, hovatartozástól, jellemtől, és még számtalan tényezőtől függően.

A teret és a helyet egy kategóriába sorolva kétfelől vizsgálódjunk: egyik maga a hely/ tér, másik a befogadó.

Egy tér/hely mérhető geometriai értékekkel, fizikai tulajdonságokkal meghatározható: van színe, van illata, van környezete, van hangja, akusztikája, van felülete, van hőmérséklete….ezek egyenként mind objektív részkategóriák.

A befogadói oldal szubjektív – nem mindegy, hogy ki milyen céllal érkezett, hogy milyen hangulatban van, hogy milyen az előzetes tudása a térről, hogy átmenő, vagy hosszantartó-e az itt tartózkodása, hogy egyedül, vagy társasággal érkezett-e, hogy érzékeny, vagy érzéketlen, hogy milyen a műveltsége…

És azután van még egy fontos szempont: nem mindegy, hogy emberek által, bizonyos cél érdekében, alkotásszerűen született a hely, vagy véletlenszerűen alakult ki és alkalmi, személyes észlelés teszi” élménytérré”.

S ha ezek a mozaikok úgy rendeződnek az agyban-lélekben, hogy a zenéhez hasonló konszonancia születik, akkor „szólal” meg a tér: beszéddel ki nem fejezhető érzelmeket tud ébreszteni. Gondolhatunk a Saint Chapellre, a Pantheonra, de akár a nyári csillagos égboltra, vagy egy erdő fejünk felett összeboruló lombsátorára is; magyarázat nélkül is érthető. De valóban „érthető”? S itt érkezünk el egy labilis és kontúrtalan ponthoz: a tér jelentéséhez.

A tér- akár a zene, szavakkal nem meghatározható. Még akkor sem, ha programzenéről, (Dvorak: Moldva, Szimfonikus költemény), vagy „programtérről” (Hősök tere) van szó. A tér jelentése nem verbálisan hozzárendelt, elmesélhető tartalom, hanem bonyolult üzenetsugárzás. És az üzenet nemcsak térbeli, hanem időbeli is. Azt mondják, a hegedűben benne lakik az összes hang, amit valaha rajta játszottak. A terekkel, épületekkel is hasonlóképp áll a helyzet. Vulgáris, majdnem nevetséges a példa. Amióta tudom, mert egy vitrinben látható két megkövült lábnyom, hogy erre járt egy asszony a gyerekével több tízezer évvel ezelőtt, másképp látom, érzem a Corvin teret. Megpecsételődik a hely, ahol fontos dolgok történtek: győztes harc, első csók, győztes harc, vagy akár csak egy nem várt találkozás.

Értelmileg, gondolatilag jó értelemben „terheli” a teret, ha épített, tervezett helyről van szó. A tervezés folyamata, a beépített gondolat mennyiség a felépülés pillanatában felruházza a helyet valamiféle jelentéssel, amit azután mindenki másképpen „olvas”.

Ezek után felmerül a kérdés: kinek-kinek hol lakozik a haza lelke/ szelleme?

Ha ilyen helyekre gondolunk, mint a Nemzeti Múzeum lépcsője, a Mohácsi csatamező, az Egri Vár, Ópusztaszer, kommersznek, elcsépeltnek, üresnek érezzük a választ.

Az előzőkben leírtak alapján, nyilvánvaló, hogy mélyen személyes kérdésről van szó, amit átszínez egy sikamlós, némi politikai felhanggal terhelt kifejezés is. haza, hazafiság.

A hely: a veszprémi Várhegy-Benedekhegy függőleges sziklafalát körülfolyó Séd-patak partja. Itt egymásra másolódik bennem a saját életem, a természet és a történelem. Gömbbé sűrűsödik a létezés. Angyalok repítenek egy más világba, ahol az én hazám lelke lakik.

A város egy hatalmas, bakonyaljai dolomit fennsíkból, évmilliókon keresztül kimaródott” völgybe” települt. Messziről érkezvén, síkságnak tűnik, csak a „síkságra” épült épületek adják a város látképét. A völgy közepén a fennsík egy darabja megmaradt, Ez a Vár és a Benedekhegy, A Séd-patak a Bakony felől ,több kis értől hizlalva, a völgybe érkezvén, körülfonja a sziklatömböt és délkeleti irányban elhagyja a várost. A fennsík jellegzetes szikár, törpefenyős, szalmavirágos,ökörfark kórós világába mélyen belevágódott Séd-völgy valóságos zöld oázis, ami az ősidőktől fogva menedéket, táplálékot, munkát adott az itt megtelepülőknek (kő-bronz-vaskori ember, rómaiak, avarok, frankok, szlávok, morvák).Dús kertek szegélyezik ősidőktől fogva a patak partját, gyümölcsösökkel és a víz sodrását kihasználó malmok sorával. Belátogat a városba, kékfestő és takács műhelyeknek szolgáltat a vizet. A fennsík peremét koszorúzza a Bakony hosszan elhúzódó, lágyvonalú kontúrja, a völgy koszorú nem záródó vonulatát hidalja át a Viadukt.

A jelen valóság egyetlen percre sem vonatkoztatható el a természet évmilliók alatt végzett munkájától, az évezredek történéseitől. Ugyanannak a pataknak a hangját hallod, ami kivájta a hatalmas kőzetrétegekből a völgyet, és aminek a neve az itt táborozó szláv népek nyelvében a patakot jelenti. Még most is a bőrödön érzed a természet folyamatos munkálkodását

Az őskor és a népvándorláskor egymásra rétegződött világán vetette meg a lábát az itt élő rómaiak közvetítésével, még Szt. István előtt jóval, a kereszténység A 8-9. században a Balaton környékén a salzburgi érsekség és Szt. Metód több mint húsz templomot szentel.

A Karoling-korban épül Veszprém első keresztény temploma a Szt. Mihály templom. Szt. Imre herceg a Várban épült, a legenda szerint, „ódon és nagyon régi” Szt. György templomban tesz fogadalmat.

A város neve a történészek szerint egyértelműen Pribina szláv fejedelem Beszprim nevű csapat vezérétől származik, aki 850 körül a veszprémi várat erődítette. A Vár falai alatt aratta győzelmét István király Koppány felett. Ez tette Veszprémet a magyar keresztény királyság szülőhelyévé.

És a Séd-völgye? Két csoda áll még ma is itt: egyik romként, a másik többszörösen átépítve létezik és üzen.

Az egyik. Kálmán király által alapított Veszprém-völgyi görög apácák zárdája és nőnevelő intézete, világhírű műhimző műhelye, ahol a koronázó palást is készült.

A másik Bertalan veszprémi püspök által 1240-ben alapított Szt. Katalin kolostor és egyház.

Itt nevelkedett 3-10 éves koráig a később szentté avatott Árpádházi Szt. Margit. A szülők -IV. Béla és Mária királyné, mivel a tatárok elől a dalmát tengerpartra való menekülés közben elvesztették két gyermeküket, fogadalmat tettek, hogy saját és országuk szabadulása esetén születendő gyermeküket, ha leány lesz, Istennek szentelik. Így került Margit a Séd-völgyi kolostorba, ahol sok kislány társával európai szintű nevelést kapott.

Ha a rom mellett megállsz a barátságos kis téren, tovább sétálva felnézel a függőleges sziklafalra, aminek oldalára tapadva húzódnak meg kis lakóházak, a szikla tetőn pedig a kőbe épült történelem: a Székesegyház, a Püspöki Palota, a kanonoki házak a függőkertekkel, a Piarista gimnázium és az utca végén Gizella és István király; a torkodat szorítja valami. Ezt a képet zárja le észak felé a Benedek-hegy, ami egy ottmaradt darabja az érintetlen természetnek a város közepén. S ahogy sétálsz, minduntalan meg-meghallod a patakcsobogást vagy meglátod a kicsiny víztükröt. Ebben a mély völgyben később kel fel a nap és korábban nyugszik. Ez a mélység azonban nem a sötétet, hanem a védettséget, otthonosságot jelenti.

A Jóisten tenyere. Innen nem látni azt az építve pusztítást, ami ezzel a várossal történt.

Mert akik tették, nem tudták hol élnek.

Itt nőttem fel,ide jártam a Várba gimnáziumba. Miénk volt a Vár, Benedek-hegy, a patak és a völgy számtalan zeg-zugos sarka. Na, meg a Balaton és a Bakony. Ezt már akkor is tudtam és a tengernyi nyomorúság,igaztalanság ellenére, nap, mint nap örömmel töltött el hogy itt élhetek. A várost, a helyet azóta is magamban hordozom

csomay zsófia

építész

..

.

-