1995.3.24.                                               html/szutsmeg.htm                              C.004470 

Váli Dezső megnyitóbeszéde Szüts Miklós kiállításán,
elhangzott 1995. április 10.-én, Pécs, Művészetek Háza kiállítótermében

Hölgyeim és Uraim.
Emlékezzünk.

    Azon a napon, amelyen  II. János Pál pápa a harangöntő üzemben megszemlélte azt a harangot, melyre Ézsaiás próféta szavait vésték, és melyet majd az ENSZ‒ nek fog ajándékozni,
‒ azon a napon, amelyen a Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár  páncélozott szállító harcjárműve laktanyájába tartva az egésznapos esőzéstől a bukkanókkal teli dűlőúton megcsúszott majd fölborult, és M. I. főtörzsőrmester alászorulva szörnyethalt,
‒ azon a napon, amelyen a forintleértékelés után a kisbefektetők nagy tételben elkezdték a magyar bankokból valutakészleteiket kiváltani,
‒ azon a napon, amelyen Csecsenföldön az Argum melletti folyóparton heves harcok dúltak, mert az orosz csapatok a déli szárny áttörésével próbálkoztak,
 ‒ azon a napon, amelyen az Irakba behatolt török csapatok megölték a szeparatista Kurd Munkáspárt 200 gerillaharcosát,
 ‒ azon a napon, amelyen az alabamai Mobile Bay fölötti hídon több mint száz kocsi rohant egymásba a nagy köd miatt, egy ember  meghalt, és 74 sérültet kellett kórházba szállítani,
 ‒ azon a napon, amelyen Sierra Leonéban a lázadók szabadon engedték a hét apácát, akit január végén raboltak el Kambiából,
 ‒ azon a napon, amelyen egy magyar fiatalember  barátjával leereszkedve a Tennessee állambeli Real Well  48 méter mély barlangjába, a kürtőből való visszamászás közben kimerülve eszméletét vesztette, s mire a mentők a felszínre hozták, kihűlés következtében meghalt,
‒ azon a napon, amelyen kiszivárogtatták a hírt, hogy utolsó napjait éli a bajai Bácshús, hogy a pécsi Möbiusz Részvénytársasággal egyesülését immár kész tényként lehet kezelni.

 

     Ugyanazon a napon, vagyis 1995. március 21‒ én, kedd reggel Szüts Miklós budapesti illetőségű festőművész  a Kecskemét-Műkerti, századfordulón épült akotóházban 6.50- kor ágyából kikelvén s felöltözködvén 7.01- kor gépkocsival a városi uszodába hajtott. Harminc perces felváltva végzett mell -  hát -  és gyorsúszás  után 8.15- kor asztalhoz telepedve elfogyasztotta  citromos teából, három lángosból,  és a hozzá kistányéron odakészített két foghagymagerezdből álló reggelijét,  majd tudomásul véve, de nem befolyásoltatva, vagyis mit sem törődve  a pápai harangvizittel,  a tiszthelyettes halálával, a forintleértékelés sajnálatos következményeivel, az Argum menti harcokkal, a kurd szeparatisták lemészárlásával, az alabamai tömegkatasztrófával, az épségben hazatért  apácákkal, a szerencsétlenül járt magyar barlangásszal, a bajai részvénytársaság fúziójával,
    Szüts Miklós műtermébe tért, s néhány  ceruzavázlat után festőállványa elé lépve gyors mozdulatokkal a fehér fölfeszített vászonra rajzolta tervezett festményének témáját; egy kockás terítőn elrendezett kávésbögrét, borosüveget, sótartót és a jobb alsó sarokban egy szeletelőkést. Délben, munkája befejeztével, a képen elhelyezte  szignóját, majd ecsetjeit terpentinben megöblítve, és  pamutrongyban tisztára dörzsölve, ebédelni tért. Étkezés után foteljében hátradőlve, új képét nézegetve elszívott egy cigarettát, majd lepihent.

 

      A festményt a szakmai berkekben nagy föltűnést keltett 1996‒ os Vigadó‒ beli  kiállításról egy jómódú mecseknádasdi szőnyegkereskedő  vásárolta meg, magas áron, elmondása szerint menye számára, alku nélkül. Számlát nem kért.
     A művész halála ötödik évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítását agg festőbarátja nyitotta meg, a kép ott főhelyen szerepelt. Az akkori nevén Közművelődésügyi és Kulturális Minisztérium rögtön levédette, de idáig mindössze kétszer kérte kölcsön, egyszer,  a Frankfurti  Biennáléra, egyszer később, az emlékezetes  "A Múlt Század Festészetünk Tükrében"‒ kiállításra, a Műcsarnok összes termeibe. Megemlítendő még egy sikertelen rablási kísérletet.
    A kép későbbi sorsa kevésbé kalandos, a hagyatéki viták lezárása után az örökös a festményt telekvásárlási szándékára hivatkozva a  Pécsi Modern Képtárnak ajánlotta föl. Végül a Városnak  közadakozásból sikerült megvásárolni, s néhány Ferenczy Károly, Tölg-Molnár, valamint egy apró méretű Vojnich‒ képpel került közös falra, ez utóbbi egy igen élethűen kidolgozott derűs tóparti jelenetet ábrázolt.

   2061-ben, egy szeles, hideg télvégi  vasárnap  délelőtt H. N. uránvárosi vegyészmérnőknő, és az egyébként ügyesen rajzolgató  négy és fél éves kislánya betért az impozáns, nemrég új épületbe költözött Képtárba. Itt a Szüts-kép előtt a  következő párbeszéd hangzott el:

    ‒ Nézd anyu, ez itt pont olyan, mint  apu kávésbögréje, nem?
    ‒ Igen, Zsuzsókám, de ne nyúlj hozzá.
    ‒ Ugye, anyu, ez egy nagyon szép kép?
    ‒ Igen, ez  egy nagyon szép kép. Veszünk is róla egy reprodukciót, és otthon megmutatjuk apunak, jó?!
    ‒ És mibe került ez a kép, anyu?
    ‒ Egy életbe, kislányom. 

A kiállítást megnyitom.                                                       
Váli Dezső