Nem ünnepek – a
szerdák, péntekek: |
|
a legbárányibbak a nyájból |
ügettek ki, hogy veled éljenek – |
|
Férjhez mentél és ez is, az is
meghalt. |
|
Azt hitted, egyedül maradtál. |
És te hordoztad magadban az
angyalt, |
|
Szatyrod spárgával megkötött füle – |
|
Arcod búja, ahogy mosolyra váltott
– |
szét kellett volna dőlnie, |
|
e drótozása tartja a világot. |
|
Üvegcserép, szerbtövis, sebeid! –
csak |
Talpad alatt nyüzsgött a csillag, |
|
|