dátum: 1972.2.             fájl: iras/html/makovec.htm             C.00406 -410/B
 

 

A teljes szövegek megtalálhatóak

a C. napló kéziratban,
a Széchényi Könyvtár Kézirattárában,
másolatok az MTA. Kézirattárban

 

 

 

 

1972.6.„MINIMÁLIS KÖRNYEZET”

 

tanulmány Makovecz - Sáros - Gerle építészek magánpályázatára, 1972.
kiadták egy sokszorosított brossúrában

 

 

 

 

I. ELVI RÉSZ

- az emberek nem úgy élnek, ahogy élhetnének

- az emberek egy része ordítóan nem úgy él, mint élhetne, többek között nem jól lakik

- néhány hivatás, bár a legtöbb próbál ezen segíteni: papok - építészek - búzanemesítők

- embereken akarunk segíteni, de ehhez önmaguk belső segítsége is szükséges (ezért reménytelen némely harmadik világbeli ország segítése)

- végül is minden rend, harmónia csak belülről áll elő: materiális - lelki - szellemi. ehhez kell segítséget adni

- konkrétabban, az optimális bánást kell megtanítani:

         tér,

         idő,

         táplálék: testi - lelki - szellemi,

         a külső és belső szabadság vonatkozásában

 

összegezve mindebből:

1. az emberek nem lakni nem tudnak jól, hanem élni, aki jól lakik, nem lakásban, hanem filozófiában lakik jól

2. megoldása korántsem gazdasági kérdés elsősorban

3. esetleges egyoldalú megoldása nem okozna harmóniát

 

 

II. GYAKORLATI RÉSZ

 

néhány gondolat, különösebb rendszer nélkül, tér - idő - táplálék - szabadság vonatkozásban

 

1. TÉR

 

- tartsunk rendet, évenkénti nagy szelektálása dolgainknak - ne gyűjtsünk könyveket, mert megszerezhető, nem igaz, hogy mindet olvasod, megköti érdeklődésedet, utódodnak úgyse kell

- két év alatt le lehet szokni arról, hogy az ember kötődjék a tárgyakhoz (ez a belső szabadság témaköre is)

         ennek módja:

        ami nem kell, bár szereted, elajándékozod, fokozatosan teljesen lemezteleníted környezetedet.        
         állítólag a japán hadsereg katonái nem dobálnak el semmit visszavonuláskor, mert nincs náluk fölös teher

         akkor egy mély lélegzetet veszel, de az ember humanizáltságához hozzátartoznak a kedves tárgyak, ezért engeded újra halmozni őket, de most már szabad lélekkel. lecseréled, kidobod, elajándékozod kedved     szerint, már nem is a tárgyat szereted, hanem a lehetőségét

         az edényes-poharas vitrin nagyon okos dolog, ha él, és őszinte, tehát kevésbé helyigényes formájában, pld. rajzlappal fedett asztal, amin kedvenc kacatjaid állnak színes üvegcseréptől a mostanában nézegetett reprodukcióig. a vendégedet nem csak kávéval, ilyesmivel is meg lehet kínálni, érted, ez a gyűjtemény átmeneti, alkalmi és élő

         tartósan lehetőleg semmit ne gyűjts, a tárgyaknál értékesebbek a gondolataid: írj naplót, méghozzá kétfélét, egyik napod adminisztrálása 5-10 szóban, a másik gondolati napló, mérheted és irányíthatod vele fejlődésedet

 

2. IDŐ (merthogy a tér idő nélkül mit sem ér)

 

- élj tervszerűen, válaszd le, ami lehetőséged, de nem feladatod-, rengeteg felszabaduló idő!

- készíts egyszer egy havi menetrendet szabad időd számára. barátom egyszer percnyi pontossággal
jegyezte, munkaidejéből mennyit dolgozott valójában, meglepő volt az eredmény

- korunk csinálásbetegségben szenved, tévedés, hogy akkor vagyunk hasznosak, ha sokat mozgunk. a tétlenség művészete. leginkább „homo contemplator” - tűnődő ember szeretnék lenni

- az európai átlagember max. 5 mp-ig képes egy témára gondolni. ha a keleti emberektől megtanulnánk koncentrálni

- ha valamit nem akarsz megcsinálni, de eszed mellette szól, ne felejtsd ki döntésedből az emóciót, az sokszor bölcsebb, mint az értelmünk, mi való nekünk, mire van tehetségünk

- meg kell tanulni hallgatni, tömören beszélni

- egy új telefonnyelv kialakítására lenne szükség, meg kéne adni az időpontokat, amikor nem zavarjuk egymást alvásban, szerelemben, munkában. a környező boltok telefonszámát írd föl. (vásárlás három hónapra, egyszerre ne egy csomag gombostűt vegyél)

- egy héten egyszer takaríts, és minél felületesebben

- barátaidra szánt időd egy részét csoportosítsd át: levelezz, koncentráltabb

- új hobbim a muzsikálás. időt nem szánok rá, de két munkaművelet között, ha sürgős a dolgom is, előveszem, napi fél óra biztosan jut rá

 

3. TÁPLÁLÉK

 

- testi: nem érdekel a változatossága, és hogy milyen

         szeretnék egyszer egy orvostól egy minimál-étellistát kapni. a buddhista szerzetesek délelőtt pohárba rizst koldulnak. sajnos a mi szervezetünk többet kíván. vagy nem?

- lelki: a hobbik, ideológiák és a művészetek jelzik, hogy van MÁS is

         keresd az újat: egy séta hajnalban a Vásárcsarnokban, egy horgászati előadás, antikváriumban idegen polcok

         ne feledd, olvasmányaid egy része nem szellemi, hanem lelki táplálék kell, hogy legyen

 

- szellemi: ne olvass sokat. főleg ne napilapokat. szükség lenne egy napilap-koncentrátumra, gyalázatosság a fejeket lezuhant-, leégett történetekkel tömni

 

4. SZABADSÁG

 

- igen, tanítani kell, hogy szabad csak a belsőleg szabad ember. Epiktétosz bátya mondta: vannak dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, és ezek természetüknél fogva szabadok. így a véleményünk, ösztönös vágyunk, törekvésünk és ellenszenvünk. ha ezt és csak ezt tartod magadénak, sosem leszel kényszer hatalmában

 

- életformától való szabadságot tanulni: tudatosan a nem-szokott megoldásodat választod:

         elmész operába vagy nem mész el

         hozzátartozóval vagy egyedül

         legolcsóbb vagy luxus helyre

         frakkban vagy farmerban

         taxin haza, vagy kerülőúton gyalog

         elmeséled vagy hallgatsz róla

 

- szabadság a szituációtól. tanuljuk meg, hogy a világ 40 hibaszázalékkal szuperál, tehát kár róla fecsegni, hogy a kollegád buta, rádléptek, és nem lehet villanykörtét kapni. aki nyafog, gyanús.

te mit javíthatsz a világon: te lökdösődsz-e, törődsz-e eleget feleségeddel, sőt magaddal, mondjuk sétálsz-e naponta (egyébként épp, mert a hiba, a bűn elkerülhetetlen, szokd meg, hogy az embereket a jószándékuk felől ítéled meg.)

egy asszony panaszkodott: jajj, leöntöttem kardigánomat kávéval, pedig tíz éve hordom. barátom válasza: örüljön, hogy megszabadult tőle

 

összefoglalva: a materiális segítség nem elég önmagában

szellemi és lelki kell, először kívülről, aztán belülről

tehát okosabb-jobb lakásviszonyok megteremtése mellett az embereket megtanítani jól bánni idővel, térrel, szabadságukkal, önmagukkal.