Főiskolai felvételi rajzom – B/62/02

szénrajz, papír, kb. 70x50 cm, 1962
csak fotón van meg

VÁLINEWS; J-levelek, 1995. április 26.:

„Egy hétig felvételiztettem leendő főiskolásokat. Tízszeres túljelentkezés, az első fordulóban egy félnapos fejrajz alapján ezt négyszeres létszámra kellett lefaragni. A zsűrik délben kezdődtek, előtte aludtam két órát, hogy bírjam. Napi 160 ember. Rajzaik alatt mappában otthoni rajzok, és tervek. Egy gyerekkel 60–100 másodpercet foglalkoztunk, ez elég is volt a döntéshez, de nagyon kellett figyelni, egy ember sorsáról van szó. 12-en szavaztunk, hat igennel továbbjutott. Fegyelemmel át kellett lépni a mellékkörülményeken: koszos rajzlap, olvashatatlan aláírás, kulturálatlanság, tapasztalatlanság. Utolsó nap bemutattam a zsűrinek egy rajzot, hogy én elfogult vagyok, ez itt barátom fiának rajza, mondanának véleményt, bekerülne-e a második fordulóba. Ítéletüknek nincs tétje, a fiú nem akar művészeti főiskolára jelentkezni. 11-ből 2 igen szavazatot kapott. A rajz fotónagyítás volt, előző éjjel csináltam, harminchárom éve evvel vettek föl a Főiskolára. Nevettek.”

Anyácskám (utólag mesélte) még Kádár Jánosnak is írt levelet felvételem ügyében (tízszeres túljelentkezés) hivatkozva, hogy ő kitüntetett pedagógus, Kíváló Tanító. Alighanem többet használt volt kollegája, Xantus tanár úr, állítólag rajzomat kicserélte egy jobbra. A kifestendő enteriőrt pedig délben hazaloptam, Máté Gyuszi festő mesteremmel egy Braque-kép színeit kölcsönözve-lemásolva alakítottuk át. A beszélgetésnél Szrogh tanár úr megkérdezte, Mondja, mire való az ablak? Igen? Szóval valamiféle kapcsolat a külvilággal... Na beszéljen erről... (Ablak és külvilág. Azóta is probléma.)
 
Aztán hét évre belsőépítész lett belőlem. Bele is szerelmesedtem. Másodévben Rexnek eladtam a festőállványomat. Ötödévben vásároltam vissza.

dátum: 63.01.       C.00036-38
 

...életcélom már régóta a festés volt, mikor az Iparművészetire fölvettek építésznek. Lelkiismeretesen és a külső követelményeknek megfelelően igyekszem tökéletesen dolgozni. Így ez jelenleg számomra annyi idő, hogy most festésre időt keresni irrealitás. Tehát a festés utáni vágyat ruhatárba tettem, lelkiismeretesen vigyázva a ruhatári számra, hogy esetlegesen előbb-utóbb elkövetkező időben...

◄▲►