Régi zsidó temető - fehérben B/86/11/A/1

papírnyomat, pasztell, papíron 17,5x24 cm, Mátraalmás, 1986.06.
Jávor Eszter tul.

A Salgótarjáni Múzeumnak akkor még ilyenre is volt pénze, meghívásos nemzetközi grafikai művésztelep fönt, a hegy tetején, Mátraalmáson. Minden eszközt megadtak, amit csak képzelni lehet.

Technikai ötlet indította ezt a munkát, nem szégyen. Rácsodálkoztam, súrolófényben milyen szép egy megmetszett linódúc. Nedvesített papírt rá. Első linómunkáimhoz Gerencsér Gabi (meghalt) évfolyamtársamtól kaptam kölcsön egy kis könyvkötő prést. Fehér a fehérben, önárnyékkal. Dombormű. Kicsit megpaprikázva, talán nem is nagyon szerencsésen, néhány színfolttal. A bal alsó narancsos-okkerrel ma már semmiképp nem értek egyet. Igaz, maga kompozíció is eléggé esetleges, a fő formák nem szépek, nem átlényegítettek. Pedig a modell egyik legkedvesebb temetőfotóm atmoszférája, sűrű lombok alatt, magas aljnövényzetben megbújva, töredezve, düledezve.

Nagyon tanulságos hónap volt.

Abaújszántó - F/83/41/03

Megkértek, nyitnám meg a múzeumban tartandó zárókiállításunkat.

86. 7.                                                                            1680

Mátraalmási Művésztelep zárókiállítására megnyitóbeszédem (Salgótarjáni Múzeum)

Salgótarján, vagy mondjam ki rendesen, ahogy most megtanultam: Sálgóótálján, meghívott minket egy hónapra kosztra-kvártélyra dolgozni. Köszönöm, köszönjük. Salgótarján jó formáját találta evvel a mecénálásnak. Pedig okosan beleavatkozni a művészek életébe, mecénálni nem is olyan könnyű. Nézzünk néhány példát.

Azt hiszem, frankfurti az az állatkerti kísérlet, hogy a majmoknak ecsetet adtak. Élvezettel mázoltak a fehér papírra. Egy idő után aztán megérttették velük, hogy a kész rajzért mindig kapnak egy banánt. Az állatok elkezdtek egyre gyorsabban és gyorsabban dolgozni, végül egy-két vonás után nyújtották a -kész- művet.

Menjünk tovább. Az Egyesült Államokban egy gazdag mecénás művésztelepet létesített. Tudta, hogy a művészek gyakran nem szeretik egymás szagát, ezért a műteremlakásokat egymástól jó messzire egy erdő közepébe telepítette. A vendéglátás teljesen ingyenesre volt meghirdetve, s hogy az étkezések idejére se kelljen összegyűlni, a dolgot úgy szervezték meg, hogy majd a személyzet hordja ki az ebédet külön-külön a házakba. A művésztelepre azonban senki nem jelentkezett, üresen áll.

Más. Észak-Koreában a festők kötött munkarendben dolgoznak. A kiemelkedő művészek közül néhány engedélyt kap, és ők festhetik a tömegjelenetek közepére Kim Ir Szen és Kim Jong Il portréját.

Kubában a festők egyszerűen fizetést kapnak. Maguk sem tartják a szisztémát célravezetőnek.

Norvégiában, ha jól emlékszem, a művészek minőségi kategóriákra vannak osztva, s ha jövedelmük nem éri el a megállapított minimumot, az állam kiegészíti.

Hódmezővásárhely mecenálással tönkretett egy nagynak induló festőt.

Hát végül is hogyan kell mecenálni?

Nem tudom. Gondolom, hol így, hol úgy. Például, ahogy most Salgótarján tette. Talán egyszerűen: szeretni kell a művészeket. A szeretet persze nem érzelem, hanem alkalmazkodó, okos munka. Például így: Mátraalmáson, ahol most dolgoztunk, sokan foglalkoznak gombagyűjtéssel. Ez úgy néz ki, hogy kosárral járják az erdőt. Az ehető gombákat leszedik, a mérgesgombát pedig fölrúgják, nehogy véletlen valaki fölszedje. Ez: élő szeretet.

Köszönöm a figyelmüket. A kiállítást megnyitom.

◄▲►