Műterem lebbenő függönnyel VIII. B/89/35/10

hidegtű, vegyes technika, papír, 29,7x24,6  cm, Mátraalmás, 1989
a Fővárosi Képtár (Kiscelli Múzeum) tulajdona

 

19989 nyara, Mátraalmás, a salgótarjáni múzeum meghívásos művésztelepe. Három év után ismét itt, bekéredzkedtem. Berendezett grafika műhely, szaksegítség. A fiamat is vittem; hét éves, saját munkaasztala volt. A művészvendégeknek kétszemélyes faházak a hatalmas kertben. Hidegtű technikához életemben kétszer itt jutottam, nem állítom, hogy szakszerűen kezeltem. Egy-egy lemezről most is több levonat, így felelőtlen próbálgatáslehetőség ugyanazt többféle színbe öltöztetni. A kezelt rézlemezt nem tudtam (lusta voltam) szakszerűen tisztára törölgetni, mielőtt átforgatom a présben, úgyhogy a nyomatok kedves-harmatos alapszínt kaptak. Azokra már csak egy-egy színfolt kellett; olajpasztell krétával, színes ceruzával.

Húzódoztam a feladattól, hogy ismét én nyissam meg a zárókiállítást, sok munka. Végül megegyeztünk, megnyitom, a Múzeum pedig beleltározza Mikica rézmetszetét. Vakarták a fejüket, végül a drága Domonkos igazgatóhelyettes fölnevetett, lehet hogy ötven év múlva azt mondják, már az apja is festett... Most, húsz év után kértem, s meg is kaptam a repróját, e-mailben, 4 megabájt. Ránézve Miki tűnődve megjegyezte, ma se igen akarok mást.

Váli Miklós: Ház-felhő

rézmetszet és monotípia, papír, 9,7x19,7 cm, Mátraalmás, 1989
a salgótarjáni Nógrád Múzeum tulajdona (repró: F/2009/07)

 

 

89. 7. 18.   fájl: html/salgotar.htm      C.02010

 

Salgótarján, Mátraalmási Művésztelep zárókiállítás, megnyitóbeszédemből:

 

...A művészet az sok mindenre való. Az emberiségnek egy olyan ősi és csodálatos találmánya, mint például a házasság intézménye. Van, kikezdhető és elpusztíthatatlan. Ilyen a művészet dolga is. Az utolsó kérdé mindig az, hogy miért élek. A közbenső kérdések olyanok, hogy mire való a szenvedés, a másik ember, mit kezdjek a halállal. A művészet ezekre a kérdésekre is tud továbbgondolkodást segítő feleletet. [...]


Van még egy kedvenc hasonlatom a művészlétről. Mi a háborúban az előörsnek a szerepe? Az, hogy a hadsereg számára megkeresik a lehetséges utakat. Nem lehet megnyerni egy háborút úgy, hogy egy veszélyes helyre a hadsereggel nekiindulni. Ezért előreküldenek néhány képzett, önkéntes vállalkozót, aki előremászik, és kukucskál: erre lehet-, arra viszont nem lehet menni. Ha aknára lép, a hadseregnek így is szolgál, mert megtudják, hogy arra ne. A művész is valahogy ilyen. Előremegy, körülnéz. Általában nem közösségi érzületű ember, mégis a közösségért dolgozik. És akkor szolgál igazán, ha távol van a többiektől...

 

 

 

 

[F/89/11]