Parasztszoba, almák - F/75/04

Fölhívott S. Nagy Kata barátom,
–Tudsz enteriőrt fotózni? Eltörött a fotósom karja, és megint megyek vidékre,
adatfölvétel szociókutatáshoz.
–Mikor mész?
–Hétfőn.
–Addigra fogok tudni.
Vettem egy nagylátszögű objektívet,
és aznap elkezdtem
szobát fényképezni.

Aztán jöttek a háromnapos körutak,
nagy fekete autó, sofőrrel,
napi 12 óra munka.
Az évek folyamán tizenkétezer fotó a Népművelési Intézet számára.
A negatívok darabjáért
talán egy forintot kaptam.
Utána otthon három napig labor,
levlap méretű nagyítások.
Majd egy-két hónapig semmi munka, ebből éltem, festés.

Parasztszobák. Televízió és környéke, rendszerint a szent sarok helyén, ahol régen a feszület és szentképek. A falakon ikonosztáz esküvői és családi képekből.

Gyalázatos módszerünk volt a házakba bejutni. Sietni kellett, napi háromszáz felvétel. Egy pohár vízért kopogtattunk be, már bent voltunk a konyhában, a néni nyújtotta volna, belekérdeztünk, tessék mondani, az a festett tányér honnét való. Én benyitottam a tisztaszobába, milyen szép az a láda, lefényképezhetném?! És már nyitottam a fotóállványt, mert egy szerencsétlen tanácsot követve az első évben 15 DIN-es film, nyolc másodperces expozíció, reflektort lóbálva. Konnektor ilyen helyen nincs. Ezért egy összetört 200-as körte fémszálaira erősítve a kábel vége. A mennyezeti csillárba csavartam be.
Kata közben a nénit kérdezte, és jegyzetelt.

Abból amit útközben magamnak fotóztam; ez a két kép van meg. Megmaradt viszont hiánytalanul 2400 zsidótemető-felvétel, aminek később sajátos szerepe lett. Az egyik sofőr föl is jelentett minket, minek megyünk mi zsidó temetőkbe.

Bükkerdő - F/74/25

◄ ▲ ►