dátum:2007.10.        címzett:       fájl: html/foto-vali/szuts-eloszo.htm                    C. 9334/54a- 54d

De Válibus

                                                                                  Be szép a régi kép, a tiszta,
                                                                                  Be szép volt a világon élni,
                                                                                  Be szép volt az a lázadó,
                                                                                  Mégis uras, szent Össze-Vissza.

                                                                                  Imádkozni is tudtunk néha,
                                                                                  De mindenképp Istené voltunk,
                                                                                  Nem-akartan és nem-tudón
                                                                                  Legbőszebb óránk se volt léha.

                                                                                  (Ady Endre)

A fénykép furcsa jószág. Életünk állandó utitársa. Fényképen tartanak nyilván, ujjredőink fényképe nélkül jobb országokban már az országhatárt sem léphetjük át, születésünk pillanatától várhatóan szép és megható temetésünkig életünk szinte minden mozzanata kép-rögzül. Fényképezünk hivatásszerűen és hobbiból, télen és nyáron, föld fölött és víz alatt, úton, sínen, levegőben. Hivatásszerűen fotografáló embertársaink időnként könyv formában is megjelentetik képeiket, többnyire egy téma, (különös helyszín, híres emberek, soványak vagy kövérek, nők, kertek, épületek, ikrek vagy törpék, satöbbik) köré fűzve, ahhoz illesztve válogatásukat.

Ezúttal, rendhagyó módon egy festő, Váli Dezső fotóalbumát tartja kezében az olvasó.

Váli nem fotográfus, de egész eddigi életében fényképező alkalmatosságok voltak a kezeügyében; maga is épített hatalmas lemezes fényképezőgépet, volt duplakihúzatú Voigtländer-szerelme és saját profi fotó-laborja, még az új, digitális technikát is azonnal kezéhez idomította, nem törődve az "analóg tábor" gyakori megvető, fölényes mosolyával. Mondhatjuk: Válinak mindennapi kenyere (inkább vajaskiflije!) a fotografálás.

Fotózza (rendszerezi, iktatja, adatbázisba helyezi stb.) nap mint nap festményeit, és fotózza örömből, játékból... Mit is?

Ha jól számolom, e kötet 59 fotót tartalmaz, a 2008. márciusi Fotográfiai Múzeum-beli kiállítás anyagát.

Nézegessük hát Váli "váligatott" *fotóit.

Az első dolog, ami szembetűnik: Váli Dezső nem néz, ő lát. Nem meglát vagy észrevesz... Lát.  Látja negyven éve a műtermét, és néha, szellőztetéskor kilát az ablakon. Látja – fölülről – az utcát. Ja, és a Harangvölgyet, néha.

Felületes szemlélők gyakran mondják: Válit nem érdekli a világ. Ahogy leírjuk ezt a közhelynek tűnő egyszerű mondatot, rögtön felmerül a kérdés: már milyen világ nem érdekli? Egyáltalán, esetünkben mit hívunk világnak? Nem érdekli, hogy mivégre élünk? Nem érdekli, hogy (valószínűleg) meghalunk? Hogyne érdekelné. A világ egy szelete érdekli (mint mindannyiunkat), legfeljebb nem az a szelete, amit elvárnának tőle. Legfőbb motívációja amúgy mindannyiunk kérdése: ÉN? mivégre..? Ami Válit tőlünk, többiektől megkülönbözteti, legfeljebb annyi, hogy nem nagyon szeret ezektől a kérdésektől túl messzire elkódorogni. Fotóin minden eszközzel megpróbálja a "ki vagyok, és miért?" kérdést a lehető legpontosabban föltérképezni.

Azt is gyakran halljuk: Válit nem nagyon érdeklik az emberek. Valóban, a kötetben szereplő fotók közül mindössze kettőn látunk emberi figurát: az egyik a kisfia a műteremben, kommentárjában mentegetődzik is a kivételért, a másikon egy öregúr elmosódott figuráját látjuk egy ablakon keresztül, a személyiségjegyeknek minden nyoma nélkül. Mégis, a kötet tanúsága szerint egy ember biztosan nagyon érdekli a szerzőt, és róla szól ez az egész album: ez történetesen Váli Dezső. Az olvasó nagy szerencséjére Váli érdekes ember. A Váli-világ igencsak érdekes világ, megér egy albumot!

Tudjuk, mindenkinek van fényképezőgépe. Mindenki csinál fényképeket. Érdekes fényképeket. Valakinek minden fénykép érdekes. Beláthatatlan kincs születik nap mint nap a világban. Hívhatjuk persze szemétnek is. Világ szinte már nincs is, csak kép-milliárdok vannak. Mítoszok születnek, gyártjuk magánmítoszainkat milliószám. A kérdés inkább az: válogatunk-e, és ha igen, hogyan? Milyen szempontok alapján selejtezünk? A válogatás-selejtezés gesztusa egyúttal a mítoszteremtésé is: mit akarunk megmutatni magunkból, mit tartunk megőrzésre érdemesnek világunk fény-árnyék lenyomataiból.

A kötetben szereplő fotók tanúsága szerint Váli legfontosabb – és itt, (oldalvást) meg kell hogy említsük, évtizedek óta festményeinek is kizárólagos –  témája: saját műterme. A szerkesztés-válogatás sem hagyhatta ezt figyelmen kívül. Találunk fotókat műterméről hajnalban és este, lefedett ablakokkal és ellenfényben, üresen és képekkel zsúfoltan. Fekete-fehérben és színesben. Egyik a magányról szól, másik a munkáról, van köztük templomi szentély és szeméttel zsúfolt munkaszagú. Minden egyes műteremfotó egy különös, autonóm ember különös életének lenyomata. Mint a késdobálónál: ezek a fotók halálos pontossággal rajzolják körül szerzőjét, mint a kések Leilát, az arab démont. Válinak a képekhez fűzött kommentárjából – ha másból nem – kiderül, hogy mindennek, a legutolsó kis csipesznek is pontos, sokszor átgondolt helye van, a véletlen is csak alapos megfontolás eredményeképpen kaphat helyet ebben a rendszerben, kiváló példa rá a padlón eltűrt, mit eltűrt, a padlón akart szemét. Óhatatlanul felmerül a nézőben, milyen rend az, amiben nincs helye, vagy pontosan kijelölt helye van a véletlennek, urambocsá' a rendetlenségnek. Váli tanult szakmája a belsőépítészet: lehet, hogy innen ez a rémisztő-elbűvölő célszerűség? De hiszen tudjuk naplóiból, hogy kisgyerek korától a legnagyobb boldogságot a dolgok rendszerezése szerezte neki.

Ugyanez a rend uralkodik Váli fényképein is: ezekből a fotókból aztán nem lehetne elvenni, a képet feszesebbre komponálni, tán még a nemrég elhúnyt zseniális öreg párizsi magyar fotós, Lucien Hervé híres ollója sem találna rajtuk levágnivalót.

Szót kell hogy ejtsünk a nem-műteremfotókról is: találunk példát a kopogós, férfias szikárságra és az éteri lírára egyaránt. E sorok írója éveken keresztül próbálta – mindhiába – lefotózni a kecskeméti Alkotóház ablakában álló muskátlikat a derengő ellenfényben, mígnem egy borús márciusi délelőtt megvilágosodott, hogy Váli Parasztszoba, almák című fotója jár a fejében évek óta...

Váli néhány fotója mélyen beégve emléke életünknek: az Eiffel-toronyból látott manzárdos bérházak, a téli Kékkúti szőlődombok, és persze mindenekelőtt a Harangvölgy! Sokkal szegényebb lenne a magyar fotográfia története enélkül a fotó nélkül. Nem mehetünk el szó nélkül a szellőztetések alkalmával készült utcaképek mellett sem: a Havas járda, a műteremből, vagy a Kertépítés alattunk különös rajza a legszebb absztrakt hagyományokat juttatja eszünkbe.

Ki kell hogy térjünk egy érdekes ellentmondásra. A fotó műfajában, a képek témájának aránytalanul nagyobb jelentősége van, mint bármilyen más vizuális műfajban.

Hogy egy közismert, világhírű példát mondjunk: a csókolózó Rosenberg házaspár képe gyenge minőségű, vakuval készült lapos pillanatfelvétel. A kép igazi érdekessége első pillantásra is csupán annyi, hogy a férfi csuklóján bilincs fénylik. De ha hozzátesszük, hogy a kép a halálos itélet kihirdetése pillanatában készült, és a férfit hamarosan hazaárulásért villamosszékbe ültetik, és kivégzik, mert elárulták az atomtitkot a szovjeteknek, akkor ugye mindjárt más szemmel vizsgáljuk a fotót.

Váli festményein és fotóin egyaránt a másik utat választotta. Nincs történet, nincsenek "háttér-információk", a képeknek önmagukban kell a néző tudatos vagy – jobb esetben – tudattalan "winchesteréről" domesztikálni a látványt. Innen kiindulva, és Váli életművét ismerve, bizton állíthatjuk, hogy akár festett-, akár fény-képeinek választott témája csupán egy apropó, egy lehetőség, hogy a célszemély (a Szerző) legintimebb, lírai világáról meséljen.

Az absztrakt évek témakereséséről és -találásáról is remek példákat találhatunk ebben a kötetben, a híres padlószemétfotók kiváló alkalmat adtak a legkülönösebb véletlengenerálta absztrakt formák feltalálására. A válogatás (látszólag kicsit "orrnehéz") műteremfotó-túltengése sem lehet véletlen, vagy szerkesztői tévedés: hiszen a boldog-nyomorult festő – mint említettük – a műtermét festi évtizedek óta, megunhatatlanul.

Mindezek ismeretében több mint meglepő, hogy ebben a kötetben Váli minden egyes képhez hosszabb-rövidebb kommentárt fűz: hozzávarrva ezzel egy bő narratívát, ami ellen (másoknál, más helyzetben) annyit hadakozott. Félreértés ne essék: mondataink nem a rosszallásnak, csupán meglepődésünknek kívánnak hangot adni. (Nagyon kíváncsiak lennénk egy olyan Váli kötetre is, ahol festményei reprodukcióit látná el ugyanilyen, vagy hasonló kommentárokkal. Bár ilyen is volt már, csak ott – baráti tanácsra – nem ő kommentálta a képeket, hanem barátai, gyűjtői, képbirtokosai... Nagyszerű kötet lett belőle.)

A megfejtés persze kézenfekvő: ez a kötet nem Váli fotóiról szól, nem a "világról Váli szemével", ez a kötet, minden eszközével Váli Dezsőről szól. Műfaját tekintve leginkább (a Váli által is nagyszerűen űzött, és népszerű) web-napló kategóriájába sorolhatnánk, annak egy esszenciális, könyvbe-faragott változatát tartja kezében a olvasó.

*A fényképeket válogatta Baki Péter, Magyar Fotográfiai Múzeum

Párizs, 2007. október 22.

Szüts Miklós

--------------------------------------------------------------

[dátum: 2007.07.     fájl: konyvek/foto-vali/eletrajz-foto.htm         C.9051-57]                                                  
                                                            

A "HOBBI" ÉLETRAJZ FOTÓS ADATAI

                   
              a szöveg ide kövületként az életrajzból, 
                            http://deske.hu/iras/html/hobbi.htm,
                            az eredeti kedélyes helyesírástalansággal 
                                                             
 

 

1942
Kilenc hónap töprengés után ősszel előbújtam a sötétkamrából.

 

1953
Karácsonyra box-fényképezőgép. (A családban eddig nem volt gép.) 

 

1954

Dobszay Lászlónál lakik egy hétig a téli szünidőben, vele boxgéppel fényképezés a Városligeti jég ellenfényei. Fotó és plakátkiállításokra kezd járni.

 

1956
Magas-Tátrába  családdal, 1 hét kb. Lomnic, Ótátra-Füred, Csorbató. Ljubityelj fényképezőgépem, használom. Október: fényképek a háborús Körtérről.

 

1957

Maryna Vlady, filmjei, fotóit gyűjt.

Ljubityelj géphez előtétlencséket szerkeszt szemüveglencsékből.
US. autók reprói magazinból, ellenvállas síiskola fotós tankönyv kifotózása.

 

1969
Bálint Endre megismertet Muray Róbert grafikussal, általa okt.2-től végleg szabadfoglalkozású lesz, kiállítás-grafikából élek. Ehhez otthon 6x6-os nagyítógép, labor berendez, (fényképezőgépem kb. 1960 óta elvből nincs) festmények diaarchiválása elkezd, eleinte Vattay Elemér képért cserébe fotózza.

 

1974
Aktív fotózás újra elkezd, festmény-reprózás igény kapcsán, Exa, majd Exacta Varex-szel, Gadányi György közvetítésével.
Festmény reprózást elkezd megtanulni, belőni, mennyezet alá szerelt négy mozgatható reflektor megépít.

Művészfotók régi magyar stílusban 6x6-os Flexarettel (ajándékba a májspecialista dr. László Barnabástól, akivel kutyát sétáltattam)

Kodak D76 -hívórecepthez vegyszermérleg, bársonytokban súlysorozatot épít (0,2 és 42 gr-os súlyok ezüstpénzből, WC láncból, műanyagdosszié darabkákból).
Fotó opuszjegyzék elkezd írni. Spejzből fotólabort épít.

 

1975

S. Nagy Kata barátomnak (Népművelési Intézeti kutatóprogram) két év alatt 12.000 parasztszoba fotó, (a negatívoat ma a Műegyetem Szociológia Tanszéke őrzi. 2007.), közben magamnak 2.400 zsidótemető fotó.

Önálló fotókiállításom: Fiatal Művészek klubja: parasztszoba fotóimból. Dokumentáció nincs róla.

Ápr.18-május 27.: Németország, Halle+ tengerparti nyaralójuk, nemzetközi művésztelep, PentaconSix 6x6-os gépet vesz, hazafelé csempész a határon.

 

1977

Második fotólabor épít a WC helyébe: 9 x12cm lemezes 1932-es Voigtländer csodagép vásárlás, 1600 ft-ért; szett-táskát, hordozható sötétkamrát, nagyítógépet (hatalmas kondenzorlencsével) és rekeszes hivótálat építek hozzá. Később 6x9-es rollkazettával.


1978
Románia, Gyimesközéplok, Gyilkos-tó, Brassó, Szüts Miklóssal „tanmenetet írni” (megírjuk), autóval, PentconSix gép, csak 300-as teleobjektívet viszek, fotók.

1979

Naplóm mikrofotózása, első ütem. Románia, Bukarest, Bukovina 1 hét Képzőművész Szövetségi delegációval, Gura Humorului-i zsidótemetőt véletlenül észreveszem.

 

1980
S.Nagy könyvet ír festményeimről, Szabó Júlia helyett, 9x12 ff. repróim hozzá.

Erdőfotózás autóval a János-hegyen, fekete kendől és állvány, a nagy géppel.
 

1981

január: önálló Műcsarnoki kiállítás, három terem, 15 fotóm is.

24 x 24 cm-s negatívméretű fényképezőgép épít hónap-hosszan, ennek izgalma kilövi a reggeli angolozást, utána már nem tudok a rendszerre visszaállni. A gép: politúrozott bútorlapokból, méteres harmonika-kihuzattal, napról- napra tervezve. Két lemezkazetta bizományi boltból, minden ahhoz szabva.
 

1982

A Balázs Béla Stúdióban megpályázva, helyszínelésre pénz: -"filmet akarok csinálni a zsidó temetőkről"  Kb. egy hét román-moldovai zsidótemető fotózás 6x6-ra, készülő könyvem számára, Kende János a nevét adja, mint operatőr. Az ő kocsijával.

nyár: pénzkereset S. Nagy segítségével: Győr megyei kulturális intézmények fotózása a megvett 5 éves Ladával.

Corvina Kiadó: zsidó temetőket bemutat, könyv indul, Sáros Lászlóval összehoznak egy kötetbe. Neki lengyel és cseh fotói vannak.
 

1983
Tavasz: lakás bővítés, fotólaboromból átjáró lesz az új szobába. Emiatt a műteremből a harmadik sötétkamra megépít, fekete függöny, ablakokra fatáblák, 48 m², nem levegőtlen ezentúl; + fürdőszobából filmkezeléshez feketekamra, két perc alatt üzemkész, új nagyítógépet kell építeni a 9x12-es géphez.

S. Nagy Katával főleg Zemplénben kölcsönautóval temetőfotózás a könyvhöz, már 6x6-ra.

Ősz: temető könyv fotóinak lenagyítása, jó sok munkával, minden képhez exponálási térkép.

Nagy és sikertelen levelezés zsidótemető könyv kiadás ügyben Izraellel, USA-val.
 

1984

Fotózást erőteljesen leépítem, túl sok idő és nem kollektív hasznú, túlságosan szeretem,

8 kg negatív, 28 kg fotó kidob, György Péter a kukából a művészportréimat kimenti, elviszi.

Március: két hét Szigliget alkotóház Szüts Miklóssal, zsidó temetőfotókról ceruzarajzok délelőtt,

majd egy fotómból elindulva zsidó temetős olajképek sorozat elkezd.

 

1985
A (festmény), B (grafika), S (szereplésnapló) opuszjegyzékek újraírása, a szereplésszám és fotóarchív rovat új. Fotók ügyeit (hézagosan) bevezetem a szereplésnaplóba.

Camera obscura az egész műterem: 5 méteres utcakép a plafonon színesben, betegágyamból nézve.

 

1986

Minden elkerült rajznak, képnek utánajár, mindent lefotóz.

 

1987

Művekről 24x36-os diapozitív archívum új, időálló tárolása: pormentesen, szervízrámába áttesz.

6x9 színes diapozitívek pedig: zsírpapír tasakba, szigetelve, hűtve.

Összes műveimről ff. fotónegákat opuszszám szerint, darabonként borítékba.

Leírókartoték minden képemről és rajzról, ff. fotóval.

Ehhez több száz színes diát ff. negára átfotózok, a munkához külön szerszámot építve.

87.9. C. napló eltép (1700 gépoldal),  mikrofilmjét György Petinek megőrzésre,

fotónegáim és papírképeim újra átnéz, csak a legjobb 20-30 őriz meg.

Ősz: egy műteremfotómból indulva műtermes képeket elkezd festeni.

Zsidótemető fotó: 2400 nega és kontaktfotó letétbe  Komoróczynak, a Judaisztikai Intézetbe, az ELTE bölcsészkarra (végül a Magyar Néprajzi Múzeumba kerül.)
 

1988

tél: egy törött Ljubityelj rendbehoz, utifotózásra és belső felvételekre is.

 

1989

Összes képemről (diáról) színes papírkép nagyíttatás, a leírókarton számára. Sokba került. Az ff. változatot kidobom.

október:  a Munkásmozgalmi Múzeumban egy délelőtt válogatva, és helyben lefotózva aznap megcsinálom: Koldus Keresztút - B/89/44 szociófotókból.

 

1991

Júni.: nagy rehabilitálások: C. napló 580 lap újra lenagyít mikrofilmemről egy hét alatt / 1 lap= 4 gépelt oldal
Festmény repró világítás kb. 25 fokos szögben, a cosinus számításban Pannonhalmán egy bencés paptanár segít. 

Aug. 31: C. napló mikrofotóz.

Ősz: festményarchiváláshoz pót- EXA vázat vesz és egy ajándék roncs PentaconSixet rendbehozat dollárért

Nov.: ff. negáim is /opusz archívum/ zsírpapíros tasakba, szigetelt dobozba (ezt már írtam 87-ben is...?!)

Dec.: két tirisztoros vaku vesz festmény reprózáshoz, belő.
 

1992

Új vakuszisztéma tanul.

Júni.: festmény reprózáshoz vakuállványra irányfény-reflektorok szerel, átalakít 220 V.-ra,

ehhez megtanulok pákával forrasztani. 

C. napló mikrofilmemről xerox: Széchenyi könyvtár csinálja, 11 000 Ft., teljes rendbe

92. ősz. repróhoz vakurendszer 4 fejesre átépít, szenzorra. 

Aug-nov.: C. napló korrektura, nyomda, a könyv megjelenik, benne fotóim, festményrepróim.

 

 

1993

A négy vakunak hordozható, összecsukható két állványt építek, talpa elakadásjező háromszög talpa.

Dec: Tanú ez a kőhalom - nyomda, kész, megjelenik, fotókiállítás belőle a Kecskeméti Fotográfiai Múzeumban, én nyitom.
 

1994

Febr: fotókiállítás a zsidótemetőkből Pesten is, a Vizivárosi Galériában a zsidó temetőkből. Megnyitja: Szüts.
Zsófi számára EXA-hoz makró fotókészlet vásárol. Miki használja Győrben.
 

1996

Jan.-febr:  MNG Adattár tanácsára fotóimnak új opuszjegyzék, kiállításra előkészít, paszpartú,

duplum-fotóim ajándékba szét.

New York-i meghívás, (Vajda Györgytől repülőjegy) György Péteréknél, 12 múzeum, 8 nap, 58 dollárt költ, 3 tekercs fotó ott kapott kölcsön-Nikonnal.
 

1997

Okt: Ernst Múzeum kiálltás, Váli monográfiám megjelenik, benne néhány műteremfotóm is.
 

1998

Opuszjegyzék másolat MNG. Adattárba,

Kidobom: könyveim, stb. egy fényképezőgép, fotó eszközök, egy vaku, 300-as tele, fotópapírok; minden kiállításra előkészített fotóm Hidvéginek és a Fotómúzeumnak.
 

1999

Máj: Windows98, diaszkennelés, Photoshop, fotóretus, CD kezelése és CD írás... megtanul.

Máj-szept: munkáim szkennelése, CD-re írása.

Júni.: 6x6 negát fotózó apparát építése.

 

2000

Délcseh várak és kastélyok, egy fotó sikerül.

Júni. 6.: web homepage: www.vali-oeuvre.c3.hu (később: vali.c3.hu, majd deske.hu) rajta minden képem, fotóm.

nov 8: Váli-oeuvre CD-ROM adatok lezárása, a hónap végén megjelenik az Új Mandátum Könyvkiadónál.
 

2001

Fotóim opuszjegyzékének nagy racionalizálása, másodrendű PC-ben lévő fotókat kidob.

Május: Sáros Lacitól kölcsönkérem, nyomdaminőségben ő temetőfotóit is beszkennel.

Okt. Mikinek Canon fényképezőgép szett, állványokkal, magamnak egy 200-as tele Exactához,

Opuszjegyzék rendbe adatbázis rendszerré alakításhoz.

 

2002

Dec.: első digitális fényképezőgép, Mikinek is jó lesz. 

 

2003

Összes fényképezőgép javíttat.

Új 17 collos monitor, áttérés az 1024-es felbontásra, ennek kapcsán kb. 2000 CD-1-es kép rendbetétele és újratranszformálása jpg-re tifből, 620 x 730 pixel- (nagyobb) méretre. Az új nyomdai formátum felírása összesen 24 CD lemezre. (MNG Adattár is kap belőle.)

dec: Mikinek azonnal kell az egyetemen: Nikon digitális fotógép (neki IS), később jó objektívcsaláddal, végül 1,5 millió ft.
 

2004

Digitális fényképezőgéphez két profi zoom objektív, képeim azonnali  reprózása. Nagyítógép (fotólabor) ki a kisszobába a műteremből, húsz év után.

Szeptember 24. A deske.hu domain és az alá tartozó tartalom az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába - állományába -, a Magyar Elektronikus Könyvtárba kerül. Szerverük a C3 Alapítvány szerveréről hetenként tükrözéssel frissíti az állományt. (Benne fotóim és a teljes naprakész fotó-opuszjegyzék.) A tartalmát hetente tükrözéssel fogja befogadni.

Festményfotózáshoz a négy vakut sikerült a falon rögzíteni, elfordulásmentes.

 

2005

Január. a honlap bekerül a Nemzeti Digitális Adattár állományába (minden opusz-adat).

 

2006

Febr: Sony zsebfényképezőgép vesz: mindig velem.

Nov. 6. minden művem címébe egy kötőjel után bekerült az opuszszáma.

 

2007
jan: Meghívnak gyűjteményes kiállításra a kecskeméti Fotómúzeumba, 2008-ra.

ápr: Molnár Edit fotósnál tisztelgő látogatás, 8,2 megás új zseb-Sony fotógép,
VÁLINEWS-fotóit előbányász, 1700 db., kereshetőre és láthatóra megcsinál: táblázat URL-el, adatbázisba kerül, lapozóprogrammal.

május: Bélai György ad 11 gigát a szerverén: nyomdaminőségben is (ingyen) letölthetőek a képeim, fotóim a netről.
szept.-től Bélai finanszírozta Zsidó temető- könyvem szerkesztése, képek újra szkennelése
ősz: Fotós könyvem anyagának összeállítása, a könyv net változata is