1979. 07.    C.00841

[műcsarnoki katalógusba]

a jelenségek mintha csak arra lennének jók,
hogy sebzett töredék-voltukat jelezzék.
valami szerkezeti hiba folytán számomra soha
nem állnak össze megnyugtató tömeggé, folyamattá,
vagy netán EGÉSSZÉ.
a sok még csak nem is ismétli az EGY-et.
az EGY nekem inkább hasonlít a várt végtelenre,
az EGÉSZ-re, még hiányosságában is,
és inkább meg is értem önmagam benne.
/ezért nem élem az idő linearitását./
ezért tudok mindent csak az EGY-en keresztül megélni.

a tárgyak jönnek és mennek.
nem fogadom el békéjüket.
nem felejtek el integetni utánuk.

1980. 11.          C.00960

[negatív szerelem]

sok, sok ez a negatív szerelem
ez az iránytalan vágy
edénytelen hiány
bólogató semmi

1982. 03.    C.01086

[egészen levetkőztél]

egészen levetkőztél nekem
úgyhogy megláttam arcodat

1982. tavasz    C.01087/2

[ezt a csipeszt]

ezt a csipeszt tőled kaptam
ezt a könyvet tőled kaptam
ezt a mosolyt tőled kaptam
szeretnék egyszer tőled egy szárnyas csavart is

(körülbelül hatmilliméteresre gondolok)

1982. tavasz    C.01087/5

[szerelem]

szerelem.
beteljesülve
70 grammos irodapapíron
két példányban.

1982. tavasz    C.01087/6

[szép vagy]

nagyon szép vagy.
vagy én vagyok ennyire szép?

1982. tavasz    C.01087/10

[anyám virágmintás foteljében]

anyám virágmintás foteljében meghalt egy bácsi.
épp meccset nézett a tévében.
20 éve ennek.
egyik legpontosabb emlékem pillanat-fejvesztettségem
elektrokardiogram rajzáról.
kapkodó gondolatok
és egy fél óra múlva újra bútort tervezek.

reménynek ennyi

1982. tavasz    C.01087/11

[hova a francba]

hova a francba raktad megint a zoknimat
                ‒ biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva?
nem fogjuk megtudni

1982. tavasz    C.01087/12

[egy középkorú férfi]

egy középkorú férfi a hivatal folyosóján zavart mosollyal
kiemeli az újszülött fölragasztott fényképeit
zakója belső zsebéből, és nyújtja ‒
szégyenkezése jogos.
e pillanatban épp egy elefánt boka fölötti inát kellett volna
átmetszenie, nem tévedő villámmozdulattal
épp e pillanatban kellett volna a gőzmozdonyt és az inzulint
elgondolnia és az Eiffel tornyot fölépítenie.

e fényképet mutató férfi nevetséges, szánalmas és hatalmas

zavart mozdulattal kotorászom jeleidet.

1982. tavasz    C.01087/13

[átkozott lány]

amíg itten írok
legalább nem rád gondolok-figyelek
átkozott lány (lény)
hanem némely kötőszavak esetleges elhagyhatóságára

1982. tavasz    C.01087/17

[sokat tűnődöm]

sokat tűnődöm rajta
téged is mérgeznélek?
helyesbítek, ez így nem igaz ‒:
szükségszerűen mi is elrontanánk?

egyedül egy üres teremben
egyetlen széken, középen.
körben homályos poros szőnyegek
és zöld csíkos burák: vészkijárat.

1982. tavasz    C.01087/24

[Nagymaros, halottam]          

Van nekem egy második halottam is (szintén él): Nagymaros (1969-1980).
Az útvonal a mindenkori vízállástól függött.
Séta a reggeli mise után a parti kövek között, fázva, mindig lehajtott fejjel.
Sok régi kék szikvizesüveg-cserepet találtam így.
(Múlt héten dobtam ki az utolsót.)
A vízparti kavicsmező.
Tudtam, utoljára vagyok itt.
Ahogy a februári nap fölkel a szemközti hegygerinc kopasz fái között.
Vagy a novemberi.
A nyárfasor, utam vége.
A ködös túlpart.
Hajókürt (közben angol nyelvtani fordulatokat memorizálok.)
Sietnem nem kellett, a reggeli kávét csak nyolc után szervírozták.
Utolsó lakhelyem ALKOTÓHÁZ 15-ös szoba volt.

1982. 05. 07.    C.01087/25-27

[elmaradt találkozás]

reggel
gyűrött újságpapír, zöld vödör langyos vízzel.
mosom a műterem oldalsó ablakát
ma talán jössz. szemednek tisztítom az utat.

délelőtt
"15 percre leszaladtam"
(nem teljesített ígéret.
igaz, hiába siettem,
de a kórházból azonnal hazajöttem.)

délután
"A balesetesnek tiszta a tudata, ha a feltett
kérdésekre értelemszerű helyes, és egészséges
embertől elvárható válaszokat ad, tisztában
van helyzetével, az idővel és a térrel."
   (táviratszöveg Szütsnek, borultam a Volkswagennel.)

1982. tavasz    C.01087/29

[Zsófit szívesen odaképzelném]        

Szüts 10 percre lakik most tőlem, őt is kerültem.
Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni
és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült.
Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam.
Mondtam neki, ezért nem írok neked.,
Azt mondja, mért nem írod meg ezt.
Nem tudom.

Persze, ha itt lennél.
Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun át a kerten, be a szobába, levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is, majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád, leülnél egyetlen - kissé poros - fotelünkbe.

Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.

Aztán letelepednék a hokedlire és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned, hja, nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond. Aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal segítenél.

1982. 08.    C.01157

[rohannak a napok]

rohannak a napok
meleg van
iszonyú fáradt vagyok
kéne kölcsön kétezer forint
ebédet is kell vásárolni
született egy gyerekem
várok egy telefont
nem értek semmit
félek a jövőtől

1983. 10.    C.15547

[levél Sz. M.-nek Sződligetre]

Köszönöm kedves invitálását
egy közös csoportkiállításra

van-e édesebb kép, mint
egy retikülje fölé hajló leány
látványa? ‒ és intimebb?

‒ és van-e rondább,
mint egy ilyen retikül belseje?!

nomármost, melyik az igaz?

tü(nő)dőgyulladásom
magányából: híve, V. D.

1983. 10.    C.15548

[távirat Szütsnek]

a hosszúlábú mocsári béka násza idején a hím
kobaltkékre színeződik

1984. 02.    C.15704

[másfél éves]

döbbenetes.
nő lettem.
hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm,
majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Mikica
lekváros arcát. így csúnya.

1984.    C.15706

[Mikica fest]

feszült percek egy képnél. nem merem a nagy vörös felületbe
az izzó fehér foltot beletenni, pedig az ötlet jó,
de félek. képet föl az állványra, egy Segonsac-filmen látott
ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben)
a kívánt formát papírból kivágom, és próbaképp
beletapasztom a nedves felületbe.
hátranézek, hunyorgok. eggyel több a forma,
közben Mikica is odanyomott egyet alul,
ahol fölérte.

1986. 08.    C.15707

[ferencesek]

Uszodából hazafelé, Margit körút, jön szembe három ismerős;
a ferences tartományfőnök atya, két rendtársával, civilben.
Egyikük játékosan tapsol egyet, a hatalmas galambcsapat ijedten fölröppen.
Mosolyogva köszönnek, én csak annyit: Na, ezek se a szent Ferencek ‒
A legidősebb neveti el magát először.

1986. 12.    C.15991

[1951 májusában]

1951 májusában föltett kérdésemre
1983 augusztusában megtaláltam a választ.
Most már mindegy, meddig élek.
De addig: szolgálatban vagyok.

1989.11.06.    C.02030-2031

[Máténak, Kanadába]

Máté, hiányzol.
Nem megy ez a rohadt kép, hónapok óta kapirgálom. A délelőtt evvel ment el, meg Mikicával több lépcsőben szétszereltünk egy porszívómotort. Egyebek mellett jutott neki egy golyóscsapágy belőle. Náthás, beteg, evvel múlatja idejét, meg mindig valamit kér tőlem: géppapírt, most éppen ollót (hol az övé), borítékot (minek?).
Csak magamról tudok igazán írni.
Hónapok óta gondolkodtam egy új keresztúton, anélkül, hogy tudtam volna. Most megcsináltam két nap alatt. Nagyon szeretem. Fölmentem fotoapparáttal a Munkásmozgalmi Múzeumba, kértem harmincas évek-beli munkás szituációfotókat. Délutánra előhívtam, amit ott a helyszínen lefotóztam belőlük, másnap estére keretezve készen volt. Fölvetettem a püspöki karnak, mi lenne, ha Magyarország ezt ajándékozná két év múlva a pápának, látogatásakor [...]

1989. 11.27.    C.02032-2035

[Máténak, Kanadába]

Szervusz, Máté.
Valahogy úgy sorolod a szavakat, hogy tíz percre nagy embernek érzem magam. Ez jó. Fél éve 3 képet tudtam elkezdeni összesen, ja meg a keresztút. És nem merek képet elkezdeni, nem tudok. A mai reggelig bezárólag. És látok bajokat, próbákat (4 kórházat látogattam 2 hétig, meg láttam a recski megsemmisítő táborról készült dokumentumfilmet és velük szenvedtem - és szégyenkezem, és megalázó - mert mindenem megvan, ami csak embernek lehet -, és az elviselhetetlenség határánál, szenvedek. Régóta úgy definiálom: a festés: napi inzulinom. Jó, hogy beléd nyomnak egy injekciós tűt? Nem, de kell.
Mintha egy műszerkapcsolót elállítottak volna bennem, gyerekkoromban. Miért nem tudok békében élni a pár hete befejezett keresztút tudatában. Tök nevetséges.[...]

1998. 09.    C.05757

[fax Szütsnek]

A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI

1. Mindig volt munka
2. Megmondták, mit csinálj
3. Dolgozhattál napi 13-14 órát
4. Még enni is adtak
5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad

2002. 10.    C.15553

[Duna TV interjú]

- Nézze, most megvallom magának. Én gyerekkorom óta, igazából mindig mormotát szerettem volna festeni. De a dolog körülményesnek bizonyult. Tudja, ezek az állatok az Alpokban és a Kárpátokban élnek, föld alatti lyukakban. Gyökérrel és rügyekkel táplálkoznak. Ha sikerül őket megközelíteni, és az egyikre rászólok, most kérem, maradjon így, a fejét kicsit magasabbra, nézzen az ablak felé, és ne mozogjon ‒

2002. 12.    C.15546

[friss hó]

Indulok, még sötétben, a hajnali misére. A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó. Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával. Miért volt ez olyan megható?

2008. 09.    C.09733

[fotókiállítás katalógusába]

festeni rossz, fotózni jó, ezt mindenki tudja
1942 októberében kilenc hónap tűnődés után
bújtam ki a sötétkamrából
azóta csak hunyorgok a fényben
s toporgok itt tétován

de hatvanhat éve rohangászom föl és alá
hogy ez ne tűnjön föl senkinek

[2008. 11.]    C.09814

[2008. november 28.]

mi van.

kiállítás megvolt
könyv kész
adatbázis kész
honlap kész

terméskövekből falazott kút fenekén üldögélek, naphosszat.
aránylag nincs is nagyon hideg,
bár a kövek nyirkos-nedvesek.
nem fölfelé-, lefelé nézdegélek.
az egyik kövön véset: kenyni jó. Tornyai

2009. 01.    C.15992

[új husi]

Új husi a medencében. Huszas éveiben járhat, ritkaság a nyugdíjas függőleges nénik között. Minden OK. rajta. És akkor döbbenve látom, a tempó elején, elrúgásnál, egy pillanatra kis lábfeje teljesesen befelé fordul. Bokaizmai lehetnek lazák. Innét már kis fekete ívháromszöge se vonzza a szemem. Ami a fürdőruhája.
Az elhaladó kék csempét nézem szomorúan, magam alatt.

2010. 09.    C.15990

[család]

A nők a férfiak karbantartására lettek kifejlesztve.
A férfiak például egy ecsetnek látszó tárggyal fenntartják a társadalmat.
A gyermekek pedig olykor hazatelefonálnak.

2010. 09.    C.16139

[vénember]
Orvosi váróterem, ez is régi történet. Görnyedt apróka vénember, nyáron nagykabátban, vastag könyv fölé görnyedve, apró cetlikre jegyez. Mi lehet ez, Biblia? Már utcasarokról visszafordulva vettem a bátorságot leülni mellé. Öregotthonban él, műfordító volt. És most Arany-összesből jegyzetel szófordulatokat, kimeríthetetlenül tanulságos.
Lehet győzni?!

2013.07.    C.12218-219

[a kiválasztott szövegváltozat]
A remekmű egy villám fényénél megmutatja Isten köpenye szegélyét.

2015. 03.    C.15113

[meghalni]

Meghalni alkalmasint macerás.
Halottnak lenni nagyon jó.
Isten mindig mindent megtehet.

[2015.12.]C.15568 - 569

[a mai reggel, 2015. december 22.]

Deim Palival közös fotónkat kissé átszínez, aztán adatbázisba
most kaptam meg mailben
négykor ébredtem, volt idő ilyesmire
sikerült mára megint egy kilót fogynom
fogmosás és tea három keksszel
törlöm a kellemes ünnepeket emaileket
email, hogy zsidótemetőmet 4,2 millért ütötték le az aukción
két kötetem dedikál, aztán csomagolópapírba
az egyikre dupla ragszalag, az Le Meux-be megy
egy kis kopogós Ószövetség Izaiás prófétától
útközben a szerszámboltosnak ‒ aki ugyan csak nyolckor nyit
de hétre itt, a parkolóhely miatt ‒ áldott karácsonnyal beköszön
fölhúzza a redőnyt és az ajtóban kezet fogunk
aztán futok tovább
a koldusnéni nem kap Bond cigarillót
de csak mert ma nem jött ki járókeretével a kapualjba
még hat várja az asztalomon
egy álmatag futóvendégnéni a sávomban
félrebillent fejjel egy helyben úszik, békésen kerülgetem
viszont a 38. hossznál néhány tempó erejéig
beletalálok a T.I. úszás gyönyörű ritmusába
51 másodperc hideg a forró zuhany után, de csak azért
hogy a rituális-reguláris 45 nehogy túl fontosnak érezze magát
kissé bosszantó, hogy 25 év után ez már egyáltalán nem kellemetlen

ritka nap, a mai hazafelé-szárazkifli kiválóan meghintve sókristályokkal

postára a becsomagolt könyvekkel, nem is kellett sorbaállni, 2500 HUF
számlát kérek Miki nevére, ő el tudja számolni
adatait már tudja és így kiadja a postás gépe
hirtelen ötlettel egy hosszúkávé a Bem mozi mellett
közben megcsodálom a falon új reklámfotóját a pohár tejeskávéról,
beleszóltam, megbeszéltük amikor fényképezte, és én is lefotóztam ugyanazt
legközelebb egyeztettem, az övé jobban sikerült
a Mechwart téren kiválasztom a kitett egyetlen fenyőfát és kifizetem, 5000 HUF,
szerencsére nem lehetett válogatni
becsomagolják, félrerakatom
mert közben még Almásinak a Keleti Károlyban a negyedik emeletre
a nagyon várt verskötetet
gyalog, mert kulcsos lift, ez csak lakóknak
bár én amúgy se használnám

akkor hazáig hátamon a nehéz fa,
kötélen kilógatom az erkélyen
ketten megreggelizünk, még nincs kilenc
én a keresztvetést mondom, igen lassan, a többit Kata
akkor oldalára fordítva a mosógép - iszonyúan ugrált tegnap
centrifuga közben ‒
lábát ragasztószalaggal; tartson, csak míg visszabillentem
ez nem fog kijönni többé
tízre egy fiú dedikáltatni mamájának karácsonyra
a kötetbe: szeretettel, remek fia van, ami igaz is
telefon szól, hogy bár javasoltak, de nem vettek föl a Széchenyi Akadémiára
mert a szakosztályvezető Maurer Dóra döntése szerint nem vagyok elég híres
ezen aztán könnyekig nevettem
aki mesélte, Zsófia, majdnem sírt, hogy az egy vipera

még megnézem a Helyes szótárban
a rituális sajnos mégiscsak rövid i
akkor Katának 28 deka liszt kimér, de úgy, hogy
a tálka súlya a mértből levonódjon
nem hiszem, hogy harminc dekával ne kelne meg az a tészta
de hát így van a receptkönyvben, amit Kata félszemmel állandóan néz

akkor most folytatom az A/2012/07-et
előtte még fél liter fekete tea
és kezdődik a nap.

2016. 01.        C.15629

[2016. január, megint álmodtam]

Hogy lehet megjeleníteni ezeket a történésvillanásokat
sehogy nem lehet
ha mégis, ha muszáj
völgyön át, nehéz zsákkal
ebédhez tálalás
egy könyv kinyitva
azt kérdi, hol vagyunk
egy hideg fémkorlát
hibás útvonaltérkép
a földön fokhagymagerezdek
alkonyati felhők

akkor egy világosabb kép
balról mellém léptél
kezed pillanatra a vállamon
és elindulunk
valahova

2016. 05.    C.15900

[ötven éve]

Ötven éve búcsúzott el. Most álmomban odalépett hozzám, hogy rendezd hát el dolgainkat. Hiánya kincsem.

2016. 07.    C.15987

[fajfenntartás]

fajfenntartás
létfenntartás és
öröklétfenntartás
hamarosan úgyis
elhagyjuk ezt az árnyékvilágot
hát mért ne igyak most egy erős kávét

2016. 07.    C.15988

[ablakaim]

azt mondta, zseni vagyok
ez ugyan nem igaz de jól esett
e társasházban én vagyok a legtehetségesebb
vagy talán itt a hatodikon
de ez se biztos

ablakaimat diákkorom óta elfedtem
az utca ne jöjjön be a szobába
ne zavarjuk egymást
ha nem muszáj

ugyan éppen vannak saját felhőim
bárha csak magasan egy mezőben
majd holnap eltakarom
azt is

2016. 07.    C.15962

[mailváltás Le Meux - Budapest]

- Minden rendben, köszönöm a kérdésedet! Szülinapomra meglepetés: mindenki hazaért, a három gyerek három országból, éjfélre, együtt ünneplés. Boldog ajándék egy év után. Azóta persze sokan sokfelé - ahogy szokott, de ez normális. Ti meg hogyan?

- Kösz!, mi is rendben. Alkonyodik.

2016. 07.    C.15964

[röntgenfotó]

F/1997/13, följött egy fotó, könnyezem.
Amikor a kisfiú bejött a szobámba, kissé zavartan mosolyogva halkan annyit mondott:
- Apu, azt hiszem, meglőttem a kezemet.
- Legjobb lesz, ha elballagunk a Kapás utcába, a sebészetre.

Össze voltunk szokva, úgy kezdődött, vagy nyolcszor szúrták az arcüregét.
Karomban vittem. Kicsi volt.
Mikor fölismerte az épületet a Logodi utca sarkán, egész testével hozzám bújt.
Akkor szerettem meg.

Ezen a héten egy ausztriai fesztiválon forgat.
Olykor műteremtakarításkor még mindig előgurul egy-egy sörétszem.