OSZK-KÖTET ... http://mek.oszk.hu/19400/19488 ... zárás: 2020. november 1. állapotban // up to date: deske.hu / 11. verseim

VÁLI DEZSŐ

V. NAPLÓ 1949–

VERSEK ÉS

                          -- lehetőleg őrizve az eredeti írásmód
                            -- aktív tartalomjegyzék a végén

verset soha nem írtam, kivéve talán a legelsőt,
annak sikeredett

1949

1949 kb. // C.00000/1
[RÉSZEG MISKA]

Részeg Miska odakünn
A kocsmából hazagyün
Nekidől az egyik fának
Mások közben elsétálnak

Párja várja
Várva várja
Mintha látná mozogni
Utca végén ordítni

1959

1959 // C.00003
EGY ISMERETLEN LÁNY FÉNYKÉPÉHEZ

[egy amerikai divatmagazin modellje, egy ideig szobám falán]
két sort hagyjunk meg belőle;

Bognár Robi-féle változat a C. Naplóban:

De végül visszalépnél a fájó üveg mögé, kezed leejtenéd,
S tűnve pislognál kutató vézna szívembe

 

1962

1962.08. // C.00032
[PÉCS]

kielemeztem az éjjeli kisváros különös-megkapó éjjeli hangulatát.
Csontváry Éjszakai kocsizás, hozzáképzelve a Tengerparti sétalovaglás merev figuráit + Gelléri A. E. novellái + mozdulatlanság, csend + egy rosszul kivilágított éjszakai vonatbelső álmos képe. Lenyűgöző atmoszférája volt (kicsit talán szürreális).

Gelléri A. E. nagy művész lehet, mert novellái hangulatának eszenciája automatikusan eszembe jutott egy újonnan látott városkép láttán. A tartalmakra nem is emlékszem, nem is kell.

1962.06. // C.00044
[SEMMI KEDVEM]

Semmi kedvem együtt élni egy olyan rossz kedélyű emberrel, mint én. 1962.06.
de azért egy emberrel se cserélnél a 300 millióból! 1963.11.
viszont ez a föntieknek nem mond ellent 1964.06.
hatványozottan igaz. ha ez így folytatódik! 1965.10.
ÍGY! lassan megértem a Lényeget, evvel megszokom magam,
s így a dolog alkalmankénti elintézése rutinmunka már 1967.03.
meg kell szokni, hát meg lehet szokni 1968.11.
bízom bennem, hát minden rendben van 1970.02.
megszokhatatlan, de - munkaállapot 1977.12.
csendesedem 1992.08.
rend 2016.07.
béke van 2018.02.
bár fejem ugyanúgy véresre vakarom, mint hatvan éve 2020.05.
ápolok. igazi béke 2023.10.
 

1963

1963.09. // C.00048
[SORSOM]

Sorsom (mert alkatom), hogy egyszerre bízzam és ne bízzam magamban
- hogy végkimerülésig fanatikusan lelkesedjem a munkáért, mindennek elébe helyezzem,
  és hogy elvágyjam a szeretet passzív meleg foteljébe,
- hogy munkaakarásom az egeket verje és pesszimizmusom megkösse a kezemet,
- hogy sokat akarjak elvégezni, de testem fölmondja a szolgálatot,
- sorsom az, hogy az egyensúlyi állapot elkerüljön, és ebben az állapotban kelljen produkálni.

1963.12.03. // C.00055
[TUDOD, NEM HITTEM]

Tudod, nem hittem, hogy engem utolérhet a szerelem, azt hittem, gyorsabb vagyok nála.
Ha hívnál, félbehagynám a detail kihúzást
akár nem törőő;dnék többé a statikával
és éppen csak átcsúsznék belőle a vizsgán
a kedvedért akár lusta is lennék, és mindig rendetlenül hagynám a szobámat
de kedvedért leszoknék az önhittségről
és emberszeretetet is tanulnék
és még sok mindent.

1964

1964.01.26. éjjel // C.00058
MUSZÁJ MINDIG RÁD GONDOLNI

- Most kezdtem a művészettörténetet
tanulni - már 1/2 11 van és holnap
reggel kollokválok.
- Hogy mit csináltam eddig?
Az egész nap elment avval, hogy nem
voltál itt. Így másra nem jutott időm.

Most már érted?!
Most hagyj tanulni.

 

1964.01. // C.20484

[Zsófika]

Zsófika, komácska, kispajtásom!
velem síelsz, velem villamosozol hazafelé,
velem fázik a kezed,
és te is álmos és boldog vagy!

1964.01. // C.00058
ELÉGIA KICSIBEN

Úgy teszem a dolgom, mint régen, amikor a nagymama biztatott:
                    ha még ezt a kis tejbegrízt megeszed: jó kisfiú vagy
úgy teszem a dolgom most is buzgón, és mereven; és várom,
                    hogy megdicsérj

1964.01. // C.00059
MINDEN ESTE

Érzelmeimet egy giccsfestmény, egy puskagolyó repülés közben
és egy befalazott svábbogár tudná neked elmagyarázni.
Lieber Gott, mennyi fegyelmezetlenség egy rakáson, hónapszámra!

1964.01. // C.00059

[MÉRT JÖSSZ IDE MINDEN ESTE?]

mért jössz ide minden este? (muszáj mindig rád gondolni)
nem tudok a munkaszékre figyelni rajzolás közben
minden pillanatomat megzavarod
minden örömöm eltűnik, és helyébe hiányod lép

pillanatig se hagysz nyugton
mért muszáj nekem mindent hozzád hasonlítani -

itt furulyáztál mellettem -
mondd, te tudsz nyugodtan aludni?  

1964.01. // C.00059
[GONDOLATAIMAT]

gondolataimat odarakom az ágyad köré
aludj jól

1964.01. // C.00059/2
[ANNYIRA SZERETEM]

annyira szeretem, hogy már egy kicsit gyűlölöm is -
- mindig igyekezni közömbösnek maradni
- és mindig vágyni mellette lenni (pedig olyan kicsi)

1964.04. // C.00062
ÉLETEMET IS ÁTRENDEZNÉM KEDVEDÉRT

néha-néha sikerül gondolatban lemondani rólad. úgy minden egyszerűbb lenne.
hát nem érted, hogy a szobámat és az életemet is átrendezném kedvedért?!
rossz utazás nem hozzád menni

1964.09. // C.15555
[BUJÓCSKA]

kis simamosolyú bújócska a hétköznapokkal

1964.10. // C.00070
[ÍGY ÉLÜNK MI]

ha úszni nem tudót vízbe dobnak, gyors kapálódzással egy darabig fölszínen marad.
így élünk mi, élni nem tudók.  

1965

1965.04. // C.00074
[OLYKOR MAGÁVAL SODOR]

Olykor magával sodor egy gyönyörű mélabú -
         amikor nem remény nélkül fáj az élet

 

1965.04 // C.18598
1965.04.11. FIÚBÓL FÉRFI

szeretném ha teljesen az enyém lennél

1966

1966.01. // C.00080/2
[A NYUGTALANSÁG ELTŰNIK MAJD]

a nyugtalanság messziről visszanézve eltűnik majd,
és csendesen elfolyik időm.

 

 

1966.07.10. // C.00088/A
[ZSÓFI-ÜGYEM]

Zsófi-ügyem évek óta egy helyben. Változott csak annyiban, hogy most már elvben szívesen házasodnék, elmúlt a szokásos fiatalkori szabadság-vágyam. Zs. a szeretet egy külső megnyilvánulási formáját csak magát fegyelmezve tudja adni. Viszont erre szükségem lenne. És: nem merem eldönteni, hogy erről helyes-e lemondanom. Szoktatással talán csökkenne a hiányérzetem. Két év együttjárás után is úgy hiszem, hogy nehéz lenne nélküle élni. Nem hiszek hullámzó erősségű gyűlöletemnek. Emiatt gondolkozom, hogy együttmaradjak-e vele. Rengeteg a közös dolgunk, vagy egyszerűen Ez az érzés a szerelem, az első szenvedélyen túl.
(fél órával később Zs. elment.)
 

1966.07. // C.00088/B
[BÚCSÚZÓLEVÉL]

Fickókám! Nem ágálok döntésed ellen. Csodállak bátorságodért, hiszen ez a lehetséges legnagyobb tettek egyike. Tudod, hogy magam is hasonlóan gondolkoztam, csak dönteni nem tudtam. Nemcsak gyávaságból. – Amit tudok: Életem legnagyobb élménye voltál – nagy-nagy szerelmemmel és nagy gyűlöletemmel együtt. Köszönöm ezt a két évet neked. Nagyon sokat köszönök neked. Életformát, szemléletmódot, meg a napi fogmosást is... Talán bizonyos fokig megnyugtat téged, ha ideírom, hogy mostanában én is nagyon sokat kínlódtam melletted. Így hát nekem is nagy jót tettél – búcsúzom: Deske


 

1966.09. // C.00093
ESTEFELÉ, AMIKOR

estefelé mikor megül a rohanás
és lassan csönd lesz
ijedten kapaszkodom meg
az asztal szélébe kapaszkodom meg
őhelyette.

már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.
a világ élő felét vesztettem el benned.
meglepődöm, ha néha látlak,
hisz már tündérré rohadtál bennem.
ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.
pedig a szeretőm hagyott csak el
kis ócska tudálékos harcias szeretőm -
követte apró okos vénusz-társai útját:
hallgatott a jobbik eszére.

1966.12. // C.00102
[TUDOM, HOGY TÍZ ÉV MÚLVA]

tudom, hogy tíz év múlva vén lesz hozzám képest
tudom, hogy nem vallásos szemléletű
tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy mindig nagyon kínlódnék vele
tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette volna
tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos
tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván, én pedig nőbb nőt
tudom, hogy majdʼ mindig gyűlöltem is
akkor hát mért jövök meg a főiskoláról - ha látom -
mindig sebzetten, megfáradtan?

1966.12.25. // C.00105
SZÁZÖTÖS LAP

Seneca megmutatta nekem a világban a nyugalmat
Strindberg a csendet és az egyedüllét lebegését
sok ősz emléke és Brueghel képe a természetet
és annak melankóliáját
lányok vágyása a gyönyörűség létét
a rock and roll az őrjöngés örömét
Bartók fanyar mosollyal a végtelent
Klee azt mondta, a világ nem más, mint tündéri hangulatok
látványa képzetemben
a németalföldiek megmutatták a kis emberek és apró dolgaik harmóniáját
Louis Armstrong, hogy minden más közömbös, amikor egy trombita szól
Zorba, a görög és Marina Vlady: - hogyan kell mosolyogni
az autóstop, a síelés, és - igen - a festés: végtelen szabadságomat
a sebesség megmutatta az igazi szenvedélyt
egy csöndes lány léte a csöndes vágyódás nyugalmát ismertette meg velem
éjjeli külvárosi séták egy fiúval - a mámort és meghatódást
és gondolataim, ötleteim úgy mutatják, alkalmas lennék
építőkockának a világ építésében-
de láttam háborúkat is
és Steinbeck megmutatta, nagyon jómódú vagyok és ez
egyáltalán nem természetes
környezetem: hogy valamennyire mindenki elrontja életét
magamba felejtkezéseim - a lineáris idő bizonytalanságát
sokfélét láttam: és fölmérve: nagyjából ott állok fejlődésben,
tudásban, ahol kell; -
mégsem értek semmit.
nem értem a dolgok jelentését és kapcsolatát
olykor meghökkentő közelségüket hozzám
használnak és használom őket
mi köze a mának a tegnaphoz
mi közöm van mindehhez
mi is vagyok én -

1967

1967.02.25. // C.00110
[UTÓBBI ÉVEIMET NEHEZEN]

utóbbi éveimet nehezen tűrtem, mert nem volt
átfogó célom, és így nem értettem létemet.
Az előttem álló konkrét feladatok szerepét
pedig nem láttam meg.
annyi kínlódás után be kell látnom, hogy
életemnek önmagában nincs, és
nem is lehet értelme.
de: én a Parancsoló Isten szolgája vagyok,
és személyes feladatot kaptam.
Evvel létem indoklást nyert,
így célom: helytállni. (szépen élni)
a holnapom: Uram gondja.

1967.06. // C.00117
[CSÖNDES JÓ SZÓT]

Csöndes, jó szót kapnál tőllem -
                                                      (sic!)

 

1967.10. // C.00128/B
[MOST MÁR RITKÁN FÁJ]

most már ritkán fáj,
már könnyebb, ha rád gondolok, és más köti le figyelmemet,
új meg új arcok.
én is keresgélés-harcban élek, mint minden korombeli,
igyekezettel és
meg-megújuló lendülettel.
de a szívemnek azóta nem sok köze van mindehhez

1968

1968.02. // C. 00152
[MINDENT ÉRTEK]

mindent értek, mindent tudok
fa vagyok és kő
tökéletes.

erős vagyok és győztes is,
úr, parancsolok, nektek is.
biztos, hogy mindig igazam van.

évekig hallottam beszélni őket:
szép a világ.
már elhiszem:
megy a munka.

1968.04.08. // C.00163
[HÁROMNEGYED TÍZ]

háromnegyed tíz, munkába lépés aktusa,
igazgatói titkárság, irataimat gépelik.
átvetett lábakkal, elegáns zakóban egy ottfelejtett régi újságot
lapozgatok közben,
de a betűket nem-igen látom.
mintha kórházi fölvételen lennék: anyja neve -
szürke halott szemű emberek -
körülnézek: barakképület ez is - hát ide szegődtem.
nem ülsz itt; érzem.
pedig most félek.
          megsimogathatnál -

1968.05. // C.11721
[ARRA ÉBREDTEM]

arra ébredtem
       hogy mozognak a levelek
arra ébredtem, hogy ketten vagyunk
       hogy sütnek a napok -

1968.06. // C.00176
[NYUGÁGYBAN BÓBISKOLOK]

éjjel-hajnal még vakító, fáradt rajzlap fölött,
                   a derékszögek embertelen pompája
most én alul, zöld óriás fagyűrű, nyugágyban bóbiskolok.
megcsap régi nyarak zümmögése,
indulunk a partra
a strand
hegy
ég
idegen fénye
ahogyan nem értem őket
és általuk, egyszerre - a bizonyosság meghökkenésével - mindent
együtt és egyszerre nem értek.
fontos percek.
megáll a világ, nyugalom; minek mozdítsam a kezem?
egy macska néz a fűben.
vár

1968.06. // C.00178
FÜVESKÖNYV

- Seneca fia vagy, lordom: stoa
- ma délutáni dolgaid rendezendők
- meleg van és fáradt vagy
- fehér horizont, űr. Strindberg is megmondta
- a teremtett világok melege: képek
- fák csendje - nyugalom
- és főleg: festékszag

1968.07.29. // C.00182
VALAHA IS VÁGYTAM

valaha is vágytam; minden együtt
elmúltak már a régi bajok
előttem képeim, festékszag
és naponta mondom: műtermem.
reggel pici cipő ágyam előtt
mindig vártam ezt
minden, minden együtt - mégis
régi cimborák
régi nyarak
régi zugok és szobák -
körülnézek
körülnézek: vadonat minden
illata nincsen még
idegen vagyok, túl nagy ez nekem
talán kicsit sok a zaj
kevesebb lehetne

1968.08. // C.00183
[NEM BAJ]

nem baj -
még egy kicsit
nyugodtan.
most
- no, vigyázz -
rendben?
igen, rendben
minden rendben
könnyen ez nem mehet
tudod
könnyen ez nem mehet

1968.08. // C.00184
[TULAJDONKÉPP RÉG VÁRTAM HALÁLODAT]

tulajdonképp rég vártam halálodat,
kis teásibrik,
hisz sok ideje - azóta - élsz együtt velem.
mégis, most, kicsit hirtelen

talán le kellett volna dobjalak
azután;                      - igen.
az ember el is felejti lassan -
és téged sem lehet éppé tenni már.

nem lehet éppé tenni, tudom
de itt hagyom még, az asztalomon.

 

1968.09. // C.00186
MŰVÉSZTELEPEN

Művésztelepen nyolckor kelt az ember
megitta és megszidta a tejeskávét
aztán elindult körülnézni.
mezítláb is szabad volt menni
egyenruhának se volt rossz
megnézted a piacot
ketten guggoltak már az árnyékban
festettek
nagyon szerettem a csipeszeket
rajzlapot tartottak a szél ellen
(máig maradt belőlük néhány).
Ha meleg volt
elmentünk fagylaltért a sarokra.
az egyik fiú nagyon tudott rajzolni
- mindig irigyeltem
övére volt ecsetje kötve
úgy ment két lány között
és vicceket mesélt.
a művésztelepen semmit se kellett csinálni
csak enni és rajzolni
sokan táncolni is jártak.

1969

1969. // C.02149
KATA-LEVELEK/8

2. levél Cigándra

Nem tudod hol lakik, halló,
igen, őt keresem, a felesége hivatali
száma, valahol a Thököly úton
laknak, te vagy az, Toka, napok
óta kereslek, szeretnék veled,
jó, ½ 4-re, hol? és a megállótól
vissza
megtaláltam Tokát, a második
Lelkes fiút, akinek heti egy
munkanapja van, és mondd, a
betűt fotózod a prospektuson
heti elszámolás? hány színnel?
főnök - megalkudsz, mi a zsűri-ára,
nézzed ezt, most ez 10
rongyot ér, pár hét alatt tízezer
nem rossz, mi, hehe, látod
fotóbetű, azt a formát a Mű-
csarnokban, igen én is láttam -
lelopták, egy az egyben Philips
zörög a zár ez Detti a feleségem.
Friss lány a szeme villanása friss-
zöld asszonykoronája mosoly fövenyen
lépked szervusz, szia, hoztam
sót leveti halványlila kedves és
tökéletesen értelmetlen óriás
búvárablak szemüvegét szoknyáját
simítva leül mellém egyetlen díványukra
- még egy szék van a padlás-
szobában - folytassátok
mosolyog a szoba a friss
ruhák illata de' fényes hajlékonyak
vagytok, mind szépek vagytok
lányok és mosolyogva ülök
mellettetek és elcsendesedem mert
szépek vagyok mind - bár, tudom
gond a takarítás - és nem
kelletek, van aki
rám mosolyog. És kedves
ostoba vidám napszemüveget én
is föl tudok tudnék tudnál
tenni, de úgy mosolyogni.
Piros hajlékony ruhácskádban
- bár van a városban, láttunk
még ilyet - hajadat összefogva
hátul lila kis izével
és így is jó most, igen a füled
mellett - pontosan nem tudom
megítélni, hogy tulajdonképpen
milyen a füled persze nagyon
ösmeri ujjam kis fényes
körbeszaladgálós és a frufrud ami
mindig épp olyan hosszú,
vagy egy kicsit másmilyen
belesüppedve macskapárna
fotelodba ma jól ment!
- jól van, kiscsillag!
mindjárt leoltom a nagyot
ha van időd: a - sót.
Holnap, majd holnap, kedves. te.

1969.02. // C. 02150-02151
KATA-LEVELEK/9

levél Sárospatakra

Katrinca
Valaki ma azt mondta biztos nagyon
utálod az ilyen grafikamunkát, nem
nem igaz ilyenkor teljesen mindegy
kétóránkénti szellőztetéssekkel kétrét
hajolva erősen érzem saját szagomat
összeizzad az ember íróasztalával
talán majd este lefürdöm, igen, -
ilyenkor teljesen mindegy. hol a
zsilett, kaparni kell mert ez a vonal
túlfutott, figyelmetlen voltam
erről eszembe jutott nem tudsz figyelmesen
egy menetrendet megnézni és
vekkert felhúzni mit csináljak
persze én is ilyen vagyok, nem nem
én másmilyen, nekem más bajaim
vannak, most - de mégis hogy
tudnék én segíteni - jó szándék -
persze valami mindenkinek gyengén
megy például nekem - nem most
ezt hagyjuk, persze minden rendjén
van, mindig igyekezni kell romantika
ezen mélázni és éjjel azt álmodtam
maratoni futó vagyok logikátlan módon
az első voltam tudod az utolsó
1-2 km-t (?) a stadionban futják
irgalmatlan fáradtan emeltem
tovább testemet, nem volt fontos
hogy többiek messze hátrébb a
fél ájulás görcse - igen ezt ébren
is átéltem, az ember ostoba naiv
fejjel ment azt hiszi csak akaraterő
kérdése egy ilyen verseny megtántorodtam
és a fejem egyre mélyebbre
esett még talán egy kör de nem
bírom a lábamat emelni figyelj
még tovább, no anyám nagyon kedves volt
messzi csillagon él megédesíteni
magányomat egy tábla csokoládét
ajándékozott nekem, érthetetlen
csodák maradtok számomra, nők
zsugorivá zsugorodott világunkban, szép
igen talán elég ha mindig jól mozdítja
kezét, reggel fölkel és fölül a
villamosra, megfőz, él holnap, talán
nem is több az egész persze mi
tudunk másról is, de erről nem
szoktak beszélni, mert túl zsúfoltak
a villamosok, de - igen - van más
is, bár hiába nézné az ember
a nudista strandokat a római
műemlékeket és a mozivászon
mögött nincs semmi, de mégis
hiszem tudom hallom bár semmi
értelme és csak tovább húzom
a vonalat mint kéne, tudom
a hétköznapok közötti gyöngyszem
egyszer tíz forinttal több vagy véletlen
ajándékmosoly egy fölösleges
lágy mozdulat és - mindig -
egy ametisztkristály, talán
meleg a fürdőruha feszülő
testek egy gyöngysor a meztelen
nyakon, vagy talán csak siker és
kiállítás, vendégkönyv - nem, nem
igaz, nyár sem, és tenger sem
álom, nem amikor végre egy pillanatra
fölébredtem levettem a felsőruhát,
biztos az nem engedett fészkelődni
álom közben, aztán
korán keltem, legalábbis a majd'
hajnali fekvéshez korán, de
szeretem, így jó a napot elkezdeni
vaksin hunyorogva, és
szembenézve az íróasztallal, körülnézek
a kezem mozog, ott egy kép
a fűtőtest fűt, szék, ceruzák
a Körtér zaja a szomszéd szobában
és lent a téren, és a
szomszéd kerületben az U-Thant
a főtitkár és az első sajtó-
értekezlet minden rendben, ha
megemelem azt a ceruzát ott
akkor majd megindul a gép és én is
rendben vagyok csak ez semmi
más, hidd el semmi más
kiszámítható minden lassan
meg lehet tanulni egy-kettő-egy
egy a sok között, jó egész életemben
erre tanítottak
- éjfél talán, kedd, most
lefekszem
megint tévedek könnyű nektek
azt mondom, e nélkül valahogy
közelebb kéne, - de csak aki
hiszi, hát ezért mindegy hogy
hideg az ebéd krumpli és
kövér a szakácsné is, bár két
jegyet is elfogad, mindegy
a papír és a gondolat, ez is
húz lefele - most pontosan
kifejeztem magamat
megyek fürdeni.

1969.04. // C.00203
KATA

kezdem megérteni dolgomat.
nagyon óvatosan kell e tenyeremre szállt madárkát tartanom,
szél se fújja, el se törjön
mozoghasson kedvére
(s megtanítom röpülni)




1969.03.16. // C.00201
[ITT VAGYOK, NOS NEM ÍGY]

itt vagyok, nos, nem így akartam én
(alkat vagy akarat kérdése vajon?)
régen is kicsiny volt körülöttem - köröm, de páran megfértek
benne még
a város, a ház - ő - nagyon fontos volt nekem
valami rugó eltörhetett azóta
igaz, utam - célom felnőtt közben, s ma munkámmal egy vagyok
aktív percemben rendjén van ez
de néha megáll a gép és teljes a csend
fényvillanás: dermedt - üres porond, hiába hittem mást
bárcsak fáradt órám, ölbe ejtett kezem zsibbadása, vagy épp e
géphiba eszmélésem gombolná ki köpenyem:
mások melege,
gondolnának rám és gondolnék rájuk
beszélnének velem, mert beszélnék én is -
nemcsak képeim által

1969.04. // C.00202
[MUNKÁM EDDIGI CÉLJA]

munkám eddigi célja volt a megjelenítés által
bizonyosságot tenni magam számára
nyugtalan életünkben szinte felismerhetetlenül megbúvó,
örökre vágyott,
időtlen,
mozdulatlan harmónia mellett.

egy nélkülem tárggyá dermedt szék,
egy nyugodt hegy s egy álló fa,
okos bicska az asztalomon,
s egy meg nem csendült kis pohár
         - de ami él is:
a lassú szél,
s egy csendes nyári délután -

1969.04. // C.00203
[MEGLASSULTAM MOSTANÁBAN]

meglassultam mostanában, mert látom milyen keveset érek
de lehetőségem megvan magamat összeszedni
ez az egyetlen lehetséges út
mindent nekem kell megcsinálni
magamat nekem kell megcsinálnom
magamat meg kell csinálnom
semmi sincsen készen

1969.08. // C.00215
ŐSZI FÉNYEK

mit csináljak evvel a mindennél több őszi nappal. a fáradt fénnyel.
megfogni, megenni, megcsókolni nem tudom -
különben is, akkor sem lenne semmi -

ha ecsettel új világot teremtek, mindenkor csoda marad, nem kell félni

1969. ősz, Mártély // C.02153
11. LEVÉL KATÁNAK, MÁRTÉLYRÓL

Édös kis fehér cselédöm!

Reggel nem vagyok álmos és este nem
vagyok álmos és süt az őszi nap
meg minden.
Ösmerheted azt a szezon után elhagyott
balatoni partot, még zöld gyep, de
a sok kerítés pázsit és út
között már senki nem jár.
Néha motorberregés, a szél a fák között,
messziről kong egy ladik, ahogy rakodják.
A strand is üres, a hintáért nem verseng
már senki, a bóján halászmadár ül.
Kicsi a látóhatár, mintha szobában ülnél,
olyan sűrű a lomb. Nem messzire látni
csak. Néhány fa már a vízben áll.
Gyep meg homok, kupacba hordott
kerti székek, üres szemetesládák, lakatolt
bódék. Beljebb a fák között (a parton ülök)
egy-két gémlábú nyaraló (tavasszal
sok itt a víz) a többit már takarja
a lomb.
A Holt-Tiszának ez az ága
száz méter széles lehet talán,
de csodássá varázsolja, hogy szemközt
a partot nem látni már: házmagas
lombfüggöny végig, mintha ember nem járta
vadon lenne. Egyszer behúzódtam árnyékuk
alá ladikkal, néhol a víz fölé jóval benyúlnak.
Olyan kanyart vett a víz, hogy igen hamar
eltűnik, mindkét oldalt.
Én nem teszek mást, csak üldögélek
nyugágyban, olvasgatok, bámulgatok.
Minap egy halászmadárt figyeltem
ladikból. Parton állongott egy száraz
gallyon. Föléeveztem jócskán, aztán
hagytam, hogy a szél közelébe - alá sodorjon.
Aztán nagy ívben vissza. Végül már
egész közel, és nem röpült el,
igaz, hogy csak a ceruzám mozgott
közelében. Egyebet meg még nem is
rajzoltam. Nem is kell. Elég nézni.
Akár a szobából. A vízre néz.
Van fürdőszobám is, meg előszobám
gardróbbal, erkély, mifene.
Megérdemlem a Magyar Népköztársaságtól
ezt a kényelmet. Pokoli jól esik
ez a teljes öneleresztés. Néha elkarikázok
a gáton
.....
Madárkám én már olyan jól kipihentem magam,
hogy ha kedved van, szerda vagy csütörtök reggel
gyere le... meg tudjuk azt tenni, hogy nem
alkalmazkodunk pár napig egymáshoz, jó?
Csak villanyoltásban.

1969.11. // C.00244
ÁLMOMBAN MEGINT

hát itt voltál megint?
zavarsz ám, cimbora
mért jössz hozzám
most kezdjek el inni?

más már a rend
nem szabad és nem szabad -

úristen, micsoda évek voltak!
héjj, kispajtás
emlékszel-e még?

irtózatos komolyan vettük a munkát,
félszemmel lestem az arcod,
jól teszem-e
(mindketten tudtuk, vezetsz is engem)

s most itt vagy.

te egyetlen halottam
te éjszakai énem
valahai szellemi társam
jajj, te leány!

           *
már megtanultam egymagam élni
s a kormányosi hídon senki nem áll

1970

1970.01.? // C.11704 - 705
KATÁNAK / az eredeti helyesírással

HÁROM TOJÁS ROMÁNCA

Ki az, aki által itt minden porszem nyugtalan?
Ki okozza szelíd pormacskák csúf halálát?
Remeg a kosz és bejön Ő
Mosogatórongy szemére száll bús felhő
Most pihenőhelyét elhagyni kényszerül
S mindjárt nyakig benne ül
A lében.
S számos pohár a lében alászáll,
sugdolózik, meg nem áll
S alant az Ultra marja őket
s szegény nőket
is.

A frizsider a sarokban megremeg
Zsírpapírjai zizegnek
Az áram benne kereng
A háromnyolcvanasok pihennek
még.
És ha jő
Ő
ajtó csattan
olaj csordul íziben (bár nem túl sok)
S három tojás moccan
Összekoccan
S elnyúlik a lábas alján
Egy darabig.
(a só egy kicsit gipszes)
(De hát erről a kőművesek tehetnek.)

Benn a szobában tűz zsong
Díszpárnák díszpárnálkodnak
Csak Huizinga nem leli helyét
Egy darabig.

(A lépcsőházban összebújva
lám-lám
kőművesek Huizingát olvasnak
s pusmognak:
fájintos regény,
szegény,
biztos keveset kapott érte.)
S mi történik közben Vele?
Kiről eposzunk szól
Ki elgurult telefonfóbiáját keresgéli
négykézláb az ágya alatt
(be sikkes) (innét nézve)
s nem leli,
ó baj
na azért nem annyira
s lám megleli
ott alant.

(kinek lehetne kölcsönadni?)

Éljen Ő!
Ez a helyes beszéd
nyissa ki a szemét
ha nem veszi észre,
hogy itt kérem
eposzok szólnak
meg minden
(mit mondasz?
nem hallom)
Semmi, csengettek.
Megyek.

1970.03.17-04.15. Zsennye, alkotóház // C.00256
[KATÁNAK ZSENNYÉRŐL]

bélést fércel a kis béres
nem kell neki köröm-pörkölt
ő vagyont örökölt
ilyen öröm régen volt a családban
*
a beretvakést ne hagyd szabadon
csókol anyád, Ödön, a hajadon
*
- mit parancsolsz édes gazdám?
- kérem, írja alá a potsdami szerződést!
*
torkig vagyok az egésszel, mondta a lepedőmonogram,
de kisujját se mozdította
*
vajon hibásan artikuláltam? - tűnődött a daloló fülemüle
midőn a pettyes tehén váratlan
gyengéden az oldalához simult

1970.03. Zsennye // C.00257
MAGYARÁZAT KATÁNAK

jaj, házacskám, én házacskám
nem mondtad-e:
      most már mindig - ?!
s ablakaid nem rám néznek
ablakaid messze néznek...

ej, kertecském, kicsi rétem
ablakaim messze néznek
felhőt-eget nézdegélnek
de tégláim téged érnek
összetartozunk mi rég...

1970.03. Zsennye // C.00257/2
[TÁVIRAT KATÁNAK: ORKÁN HERCEG]

a fázó harangvirágok megkérték orkán herceget,
nyugodjon már kedvükért.
megteszem, szólt, s nem tudták,
hogyha megáll,
szétfoszlik az éjben.

1971

1971.01. // C.00346
[ÉVE ELMENT NAGYMAMÁVAL]

éve elment nagymamával álmodtam,
megjelent, kérdezgetett - és azóta? -
s mosollyal mondta
újra halni jött le ma.
tűnődtem, mit tegyek, hogyan kell ezt,
s féltem is - már éberen -

az éjszaka félelmén nappal hiába mosolygok

mennyire nem becsüljük az élőket
lassan értem, milyen lehet hiányzó halottal a homlok
mögött - élni

milyen lenne éjjel ébredve nem megnyugodni a másik
csendes szuszogásában

1971.06. // C.00372
[HÚSLEVES TÁPTALAJON]

húsleves táptalajon tenyésztve
testén festékjelöléssel, békésen
időnként mikroszkóp alatt
majd visszatérve a húslevesbe
jó, jó, kép készül
s közben
kétnaponként fölvetve és megoldva
meddő gondjaim és legyinteni
elsétálgatunk
elolvasgatunk
nézelődünk, rohangálunk
üldögélünk a szobánkban és vakaródzunk
falon átnéző tekintettel

hát ennyi az egész?
semmi az egész? csak az EGÉSZ semmi?!
kézlegyintés: kultúremberek vagyunk -

1971.11. // C.00383
[BONTÓOK-E]

Bontóok-e, hogy házasságkötésem előtt
(s azóta is), viszonyom volt Paul Kleevel?

1971.11. // C.00384
[VELED ÁLMODTAM]

veled sétáltam álmomban, Zsófia
bár ennek semmi értelme nincs
nagy kertben, falak között
próbáltalak meggyőzni
szemközt a domboldalon
gyerekek meg állatok vonultak
befelé a városba
te épp egy zsinóron
húzható játéknak örültél
én próbáltalak utánozni ebben
még valami utazásról is szó volt köztünk
sajnos semmi többre nem emlékszem

1971.12. // C.00385
[MÁR FÖL SE ÍROM]

már föl sem írom, el se mondom, hogy veled álmodtam
de reggel még nyelvem alatt forgattam az éjjel ízét
- és persze bevallottam, hogy nagyon fontos vagy nekem
és orrod gyöngyözött az izzadságtól
a nők mindig hordanak fényképeket magukkal
gyerekkori fotóimat vetted elő
álmomban egy festővel éltél együtt
de néhány tartózkodóan többértelmű mondatod
boldoggá tett
még megszidtál, hogy nem törődöm eleget feleségemmel
mi a fene, lelkiismeretemmé váltál?!
szégyenkezve elrohantam virágot lopni
meg hogy beszéltél rólam valakivel
hát, - ennyi.

1972

1972.02. // C.00396A
[MA ÉJJEL DIPLOMATÁK KÖZÖTT]

ma éjjel diplomaták között voltam
lámpák, autók, könnyed meghajlás
suhogó tiszti köpenyek, ahogy bevezettek
folyosók
valami sötéten kellett áthaladni
ami közben megindult alattunk
hadihajó volt, ágyúval, háborúba készült
szürke egyenruhák közt egyedül én voltam civil
valamit vártunk
aztán rohamautón falvakon át
hideg félelem
a többiek énekeltek félelmükben
majd megint a fényes ház
csillárok, nők, büfé, könnyed meghajlás
pedig féltünk
a bejárathoz legközelebbi székre ültem a nagyteremben
csönd, mindenki előre figyelt, várt

és akkor leültél mellém

1972.08.14. // C.00416
[MI NINCS? NINCS MOSOLY]

mi nincs?
nincs mosoly
nincs hangulat
és nem érdekel senki
fázom.

mi van?
van a múlt
van cél
és hozzá lehetőség
(festék)

és mi lesz?
na jó, lesz otthon
és lesz eredmény
és összegezve mindez mennyi?
semmi

és akkor?
sokat! dolgozni
és majd - a bölcsesség.
tudsz jobbat?
nem
(ez a világ ilyen)
és akkor ez rendjén van?
nem, nem

másnap: nem a tények a fontosak, hanem
ahogy látjuk, és másnap másként látjuk. őket.

1972.08. // C.15564 - 566
SÉTAUTAM HÁROM ÉVIG

... a Gellérthegy-Mihály utca és a Körtér
(lakás és műterem) között, minden nap.
most elmarad, meg kéne írni.

Este, hazafelé

a kutyasétáltató esőköpeny-javító dinasztia
a garázs autómosóval
ciripelés fogad és tántorgok
régimódi lakásban néha az öreg hölgy sárga lámpaernyő
az egyetem párkányán üldögélő párok a sötétben
az egyetem egyik kisszobája éjjel is világít
könyvespolcra látni
az egyetem porta melletti "korrepetáló" szobája
a lánykollégium emeletes ágyakkal
meghitté igyekvő sarkokkal
este motorozó srácok
utcahajlat, a körmenetnek épített kerítésfülke
a 8.40-es busz utolért
Vayer dr.-nál ég a villany
a három dühös puli rutinszerűen megijeszt
Serleg utcába éles szögben föl, a lámpaoszlop mellett
álmos fehér Mercedes
kék kapu
a tetőráépítés áll egy éve, most kiderül: ismerősé
a követségi ház ki van világítva
mellette-házban orosz népdalt zongoráztak
egy festőművész sötétbarna szobájába belátni
a lépcső, tetején élénkzöld, és a fenyő
kék fénnyel megvilágítva
a farkaskutya utóbbi években alig mozdul
lent még volt a koporsószerű vászongarázs
fönt a Somlóin új garázssor épül
a fekete hajú lány a Vasarely-plakátos szobában
a hazakísért lányok még öt percig a párkányra ülve susognak
Fináczyéknál állami kocsi is áll, föl kéne menni egyszer hozzájuk
szemben a végzetes 45-ös szám, óriási gesztenyefák,
két sor növény, kis zömök villa elrejtve,
íves erkélyráccsal
egy lassan épülő ház miatt az úttestre kell térni, bent az
éjjeliőr csupasz körte mellett,
az akvárium-csodavilla is lassan épül, a fölső emeletre
már beköltöztek, mármint a nagyszobába, kisbaba is van
egy földút fölfelé, amitől a Gellérthegy forgalmának
átszerveződését remélem, most is csöveket fektetnek rajta.
Somlói út 47., kukák az útszélen
hirtelen kilátás a balatoni műút felé,
vasárnap este tűzfolyam, Osztyapenko környéke
a megkerült villa, mióta rám szóltak, hogy ne járjak át,
a munkásszállás kopár lámpái: így élnek most öt évig,
és szombaton hazalátogatnak.
Mikor ideköltöztem, még kerti házikó állt itt,
a ház kapujából látszik Kata fénye, otthon van-e.

reggel lefelé

a komor buldog az út közepére oldalog
a széttúrt Lejtő út, szépen épülő kaszárnyával
leszállás az ösvényen, csak ha jeges, akkor csúszik
a sűrű bokrokat három éve ki akarom irtani
egyszer Katának itt hagytam levelet
régen ezeken a szabálytalan lépcsőkön mindig futottam
reggeli torna volt munka előtt
választás, melyik úton menjek
A Bauhaus-villa
széles ívben rátérve a Ménesi útra - a fenyők és a
fasor a balra eltűnő út látványa
az ipari tanulók vasszekrényei és lila irkapapírjai
a Szerelem film forgatási helye a kimozdult kapufélfával
a Mészáros Ági-féle villa, Bodrogi a kis Fiattal
a doktor úr villája réztáblával
túloldalt a tornaóra az iskolaudvaron
a Karinthy-villa, sok-sok könyv, új garázs, fölszaladó
sűrű kert
a kisközértben két háromszögsajtot és három kiflit veszek
Pajzsnál a műteremfüggöny mindig behúzva
öreg kocsija a ház előtt
megint el kell dönteni, melyik oldalon tovább
a napfény szembe süt reggel
fazsindelyes kapuépítmény, itt egyszer csókolóztunk
egy éjjel
a szép szocreál homlokzat fölfutó kövezett úttal,
két oszlopával
szemben egyetlen kék pad a járda beugró sarkában
a kápolna ablakai nyitva, fölötte a furcsa faburkolat,
most eltávolították
Szüret u. keresztezés, melyik oldalon tovább
fölső oldal a park mellett. Sokáig állt a ház falánál
egy óriási kívánatos asztallap
jobboldalt: a pázsit, a visszaszorult felvonulási terület
lelátás a Villányi útra, ott emeletráépítés van
az új egyetem építését végignéztem, egyszer kavicsgyűjtés
a régi egyetem, Balogh tanár úrral egyszer találkoztam
mindig ki akartam deríteni, lehet-e lángost kapni
szemben: kis óvodásokkal bámuljuk egymást
Balog utca, balra kanyarodunk
brazil Mercedes viszi a gyereket
az éve lesüllyedt járdából kiáll egy csapcsonk
mindig félek, hogy a papucsommal belebotlom
a katonai szakiskola, szombat éjjel tánczene szól
Táncos Ildikó fogszakorvos
balról egy folyondárral benőtt villa
a kápolna garázs, mögötte katonák rakodnak
a fák alatt a járdaszélen kis kocsik parkolnak
a második óvoda, új mászókával, gyerekcsoportok
a Ménesi út itt meredeken lebukik
én: a Himfy lépcsőn, leereszkedés a hétköznapba
balról a bölcsőde kertje, sudár lány óvónőkkel
a szobrász kertjében évek alatt semmi nem mozdul,
reggel soha nem dolgozik
öreg Citroënje kerekét sárgára festette
soha nem találtam rá alkalmas időpontot, hogy megszólítsam
aztán egy katalógusból kiderült egyszer, kicsoda
a piros Karmann-Ghia kocsi
a gyönyörű 40-es modern ház, aminek a bejárata
mindig F. L. Wrightra emlékeztet
balról egy kapu, ahol 57 táján egyszer egy lányra
vártam, de nem jött
ma is onnét lép ki egy úriemberrel, fekete kalapban
jobbról az utolsó zárt óvoda, ez valamikor tébécés óvoda volt,
kicsit riasztó
a sarkon jól haladnak az építkezéssel, nagyon komoly
az alapozás, biztos magas ház lesz
egy moziplakát tábla még, néha ismerős neveket találok
megcsap a közlekedés nyüzsgése, sok ember, már nem
lehet csak úgy lelépni a járdáról
az újságos, aki a hónom alá szorított mappákból vagy
10 évre visszamenően ismeri életemet, int,
vagy egy éve köszönőviszonyban vagyunk, hogy én
is írok lapba
a szokott 5.20-as reggeli tejeskávéval 3 éve, amit
tulajdonképpen nem kedvelek, és a lekváros bukta
nem kell-e valamit a Váli utcai asztalos ismerőseimmel
megbeszélnem?
Sorállás a kasszánál. Nehéz fizetni, valami mindig
van a kezemben, amit gyűrhetek vagy csavarhatok
tükrös etető, lányok a hajukat igazgatják reggeli közben
a poharakat egymásba rakom körülöttem, hátha más is eltanulja
a maiban sok lekvár volt.

1972.10. // C.00425
[HARMINC ÉVES VAGYOK, ÉS LETT MŰTERMEM]

Harminc éves vagyok,
és lett műtermem
na lám.

házasságomat akkor se cserélném föl, ha lehetne

anyagi helyzetem: van
van időm tűnődni
és van fotelem hozzá
gondolataim rendezettek

szeretnék fegyelmezettebb lenni
többet dolgozni
szeretnék élni is
de azt úgyse tudok

1972.12. // C.00429
HIMNUSZFORDÍTÁS-PRÓBÁLKOZÁS (zsoltár)

Dobszayék csinálják hónapszám, elkértem egy nyersfordítást

1972.12. // C.00430
[KOTORÁSZOM CERUZA UTÁN]  

kotorászom ceruza után
veled álmodtam még öt perce
mint cserebogár értelmetlen életéhez - ragaszkodom hozzád
úgy látszik.
Istenem, milyen otthon voltam veled!
amúgy levélbólogató - rutin életem.
tudod, hogy tíz éve szeretlek már?
volt nekem Zugligetben egy remek nagymamám, ezüstfejű bottal
emlékszel
talán ő élt igazán.

1973

1973.01. // C.17609
MEGOLDHATATLAN

A világ megoldhatatlan.
Ami maradó: képeim
s megváltozott magam
egy darabig.

1973. 03. // C.00438/2
ÁLMODTAM MEGINT

felöltözve, de ágyon hancúroztunk
nagyon örültünk egymásnak
birkóztuk
olykor pulóverjét simogattam, kívántam is.
és mindent meg akartam beszélni vele, gyorsan.
végre és teljesen együtt, egymással.
       ha még tudnék egyszer tenni valamit érte
       még szót váltani
       megtudni, mennyire szeretett
igen, az égi-, és nem a földi szerelem
a túlvilágból ő érdekel

1973.04. // C.00441

[MAJD EGYSZER ELVISZLEK]

majd egyszer viszlek, elviszlek szénásszekéren
én hajtom a lovakat
száz év múlva, az égben -

1973.05. // C.00443
[TORLÓDÁS, KINÉZEK A VILLAMOSBÓL]

torlódás, kinézek a villamosból
távolról mentő, közelebb,
dermesztő ijedtség.
a hordágyon kék-zöldkockás nadrágod látszik.
eszméleten vagy
utasítást küldesz gyerekeidnek.
már jobban vagy. őrizlek
halkan beszélgetünk. minden rendbe jön majd
nyugalom, most jó

       persze, tudom
       együtt élve alig szeretnélek. talán
       életem értelmetlen kincse
       éjszaka gazdag vagyok

1974

1974.02. // C.15567
A FÉNYES ADOLF TERMI KIÁLLÍTÁSKATALÓGUS-SZÖVEG

a katalógusba, első változat
tudom, fontos dolgot csinálok
bár a meg nem festett képeket senki nem kéri tőlem számon

tudom, néha nagyon jót csinálok
de csak néha, s ez gyakran kétségbe ejt
- ezért is keserves mulatság nekem festeni.

s hogy mégiscsak; - számomra elhivatottságomat jelzi.
- ami semmire sem biztosíték, persze.
32 éves vagyok.

 

 

1974.06.06. Párizs // C.00462
[ELFELEJTETTEM, HOGY TÍZ ÉVE MÁR]

elfelejtettem, hogy tíz éve már
ma, mint a mesében, veled álmodtam
hívtál te hívtál beszélgessünk egyet
valami csendes helyet kerestünk, de mindig
megzavartak
én már egy zugra is gondoltam, ahol összebújhatnánk
kint Zugligetben
s megint csak lestem a szavad, jól teszem-e.
hát igen.

mindent elvesztettem veled, tudom.
ésszel választottam szakmát helyetted
most falom a munkát - valami, ami hasonlít hozzád
de semmi nem melegít föl ma már
és talán ez a legrosszabb az egészben

okos szabályok mozgatnak
s mivel nem érdekelnek - nem uralkodnak rajtam a dolgok.

undorítóan magabiztos vagyok
(Seneca bátyám, nem így gondoltam én)

- mindent el is fogok érni
rajtad kívül, te leány

1975

1975.06. // C.00494
EZ MAGYARORSZÁG

Távirat S. Nagy Katának,
mert búsul itthon egy hónap Spanyol után

- Magyarország ennyi:
utak Pannóniában
Híd télen
ritkás tölgyerdő
Jónás imája
eszmélő századforduló
tihanyi öböl
esti fáradtság
meg néhány jó barát
                   Deske -

1976

1976.03. // C.00533
MIT SZERETEK

- egy bögre teát meginni,
- a Józsefbe beleolvasni,
- főiskolás éveimről mesélni, ha véletlen
- fényképezni, de már a fotótáskát vinni is,
- persze, most a kuckóban angolt tanulni,
- hazaérkezni és a kutya üdvözöl,
- na ja, aludni, aludni és még egy kicsit.

1977

1977.09. // C.00641
[MEGINT ÁLMODTAM]

megint álmodtam
álmodtam, hogy szeretsz
egyszerű dolog.
mosolyogtál
s újra mellém ültél, ennyi az egész
panaszkodtam rád, értetted.

bementünk egy trafikba
tanácsot is adtál
én mégis a kapuba beszaladó kisegeret vettem.
ezt is megértetted.

a nappalok komolytalanok.

1977.12. // C.00657
[OKOS VAGYOK]

okos vagyok
tehetséges vagyok
szorgalmas vagyok
tisztességes vagyok
van hitem
lényegében gazdag vagyok
egészséges vagyok
és nevetséges vagyok

1978

1978. // C.00662
A "MŰVÉSZET A MŰVÉSZETBEN" KIÁLL. KATALÓGUSBA

...festeni: maszturbáció
a kép nem kell
fölösleges vagyok,
napi munka átlépni

másnap:

mért, a cigarettaipar hasznosabb?
és

- Babilóniában különösen nagy becsben állt
a dísznövénykertészet -

harmadnap:

mégis, tudom, emlékszem.
egy-egy fölizzó öröm Rothko vagy Vermeer reprodukcióit
látva, már kisfiúkoromban is.
tanítanak és vezetnek.
megfogható valóság.

és nemcsak én.

1978.03.02. //C.00753
[HISZEN ÉN HALOTT VAGYOK]

megint egy búbánatos vers (de a vége jóra fordul)

hiszen én halott vagyok
(volt, aki tudta)
szigorú, pontos és milyen rosszkedvű halott

elfelejtettem ember lenni.
pocsék otthon és pocsék házasság
rajtam is múlik

másnap:
mindez talán így túlzás
(túl kerekre fogalmaztam)
de: úrnak lenni dolgaim fölött -
szeretnék ember lenni
akciókedv?!
megmarkolva -
Istenem.
és jókedvvel.
megpróbáljuk?

harmadnap:
embernek lenni?
mértékkel.
az albatrosz nem tud pipálni
(Füst úr megpróbálta)
az ő dolga: repülni. igaz - lebegve
so I rather belong to the species of the ducks
ezért kell az aszkézis, legalábbis nekem
(félek, hogy nem érthető a hasonlat.
a kacsafélék óriási izommunkával repülnek.
nagyon jól.)

negyednap:
ami még baj: túl sok, ami nem érdekel. és mások dolgai.
pedig egy ajándék félmosoly -
hideg van

hatodnapon:
szóval hajlam a búbánatra, nemdebár
hanem hogy nem tudok lelkierőt gyártani, ahhoz lelkierő kéne.
hasznos hónap volt.
tavasz van.

lelki kondícióhoz:
(az a rész, ami rajtam múlik)
reggelente misére, legalább
lélekben
házasság: én azért vagyok,
hogy neked jó legyek.
a szegénynek maradni és
erősnek
ASZKÉZIS ÉS DERŰ

1978.09. // C.00785
BAJ VAN AZ ASSZONNYAL?

baj van az asszonnyal?
Isten tudja ezt.
megint baj van vele?
Isten tudja ezt.
rosszul megy a munka?
és nem érzed otthon magad.
Isten tudja ezt.
Nyugtalan vagy és szomorú.
Isten látja ezt.
nem látsz magad előtt semmit
és nincs egy értelmes gondolatod.
ülj le
és mosolyogj
talán eszedbe jut valami.
legyen meg Isten akarata
úgy legyen

1979

1979.04.01. // C.00825
ÁLOMBELI MŰTERMEM

ma álmomban álombeli műtermem megint
zugos, gazdag és jó arányú. világos.
az itteni: idegen, idegen. csak a sivársága fontos: IGAZ.
(olykor bútorokkal, kösöntyűkkel próbálkozom.)

Picassónak Antibes-ban sok kis munkaszobája volt.
minden szerzetesnek jut egy CELLA.

továbbgondolva.
MUNKÁMBAN SEM LAKOM.
ha az életből kiköltöznék; munkámba -
legalább egy kicsit.
alkotóházi hónapjaim igazsága.
megoldhatatlan.

szükségszerű: töredékes életünk.
mégis jól van. Epiktétosz, szent szegénység.
aki bírja

nagyanyám megszagolta a jácintot és elmosolyodott

1979.06. // C.00832
[EGY FÁRADT MAGYARSZÁRMAZÁSÚ ÖREGÚR]

Egy fáradt magyarszármazású öregúr otthagyta a világot,
Európát, elbújt a brazil őserdő szélén,
és indiókat gyógyított, amíg meg nem halt.
Kedvtelésből egyebek között lefordította a Micimackót latinra.
Ez a történet fontos.
Nemcsak, mert ezután többszázezer amerikai kisfiú örömmel
végezte napi latinleckéjét.
Hanem példa, mindörökre.
A reggeli zacskós tej vásárlás és a liftgomb-megnyomás
közben is; hogy ugyanis:
VAN MÁS IS.

A világon a fölösleges dolgok a legfontosabbak.
ÚGY BIZONY.

1979.07. // C.00841
[MŰCSARNOKI KATALÓGUSBA]

a jelenségek mintha csak arra lennének jók,
hogy sebzett töredék-voltukat jelezzék.
valami szerkezeti hiba folytán számomra soha
nem állnak össze megnyugtató tömeggé, folyamattá,
vagy netán EGÉSSZÉ.
a sok még csak nem is ismétli az EGY-et.
az EGY nekem inkább hasonlít a várt végtelenre,
az EGÉSZ-re, még hiányosságában is,
és inkább meg is értem önmagam benne.
/ezért nem élem az idő linearitását./
ezért tudok mindent csak az EGY-en keresztül megélni.

a tárgyak jönnek és mennek.
nem fogadom el békéjüket.
nem felejtek el integetni utánuk.

1980

1980.11. // C.00953
[HA LENNE ANYÁM]

ha lenne anyám
vagy lenne asszonyom
vagy lenne valakim
ha gyenge lennék
ha ember lennék
ha hallanék
ha figyelnék

egy érintés
egy érintés
egy érintés
egy tekintet

nézne
nézne
látna
fogna
nyílna

művész vagyok
fekete kalappal

1980.11. // C.00960
[SOK, SOK EZ A NEGATÍV SZERELEM]

sok, sok ez a negatív szerelem
(idős vagyok már ehhez)
ez az iránytalan vágy
edénytelen hiány
bólogató semmi

1980.12. // C.00962
[HOVA LETT BELŐLEM]

hova lett belőlem
gyöngédség
hova lett a kedvesség
hova lett a mosoly
a figyelem
mit csináltam.
mért nincs bennem szeretet.

pár nap múlva:

kár nyafogni
mindennek megvan a megfelelő oka
úgy hívják: alkat
és úgy hívják: sors
amit úgy is hívnak: konstelláció.
és:
tény-kérdés, hogy munkáim érdekelnek,
                              az emberek nem.

1980.12. // C.00964
[SZARVASBOGÁR]

leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható.
lírai alkat, belülről puha.
hátam fekete, mozgásom merev.
billegve és határozottan törtetek céljaim felé.
csápjaimmal simogatok, ha úgy kerül a dolog.
sok tisztelőm van.

izületeimet rendben tartom.

1981

1981.01. // C.00864
[MŰCSARNOKI MEGNYITÓ ZSÓFI SZÖVEGÉVEL]

Ki kér árust?
Jó árust!
Erős ujságom van!
Ki kér árust?
Finom jó árust?
Magyar eszperesszó!
Magyar autó!
Eszpressz magyar autó!
Szemtelen, kivetted ezt a sok újságot!
Dunájába rózsát tenni.
Dunáról fuj a szél,
az én Dunám nem fújna.
Kérsz újságot? Egyet, igen.
Ha-ha-ha,
tüske ment a lábamba.
Héj, újságáruskám, te mit malackodsz itten?!
Egy á-rust!
Harmadnapra öt árust!

Faládámba költözött, s újságot lobogtatva recitálta mindezt magának.
E szövegével nyitottam műcsarnoki kiállításomat.

1982

1982.02.04. // C.01057
[KÉKKÚT: HOGY ITT MOST MILYEN JÓ]

hogy itt most milyen jó
         milyen jó
hogy ez a ház fél éve nemhogy télen, - még esőben sem működött
hogy veres csíkosak a felhők hajnalban, amikor ráteszek a tűzre
hogy lehet kokszot kapni
és másfél mázsa elfér a hátsó ülésen
és egyáltalán nem fázom, nem úgy mint Pesten
hogy fölkelek és nem fázom
         kimegyek és bemegyek és nem fázom
és a lábam a kölcsönkapott sínadrágban pedig
         különösen nem fázik
és ilyen se volt még hogy egyszerre öt szépet álmodtam
és egész napom fűrészelés üvegvágás
         kalapálás kihamuzás
         fölszögelés megragasztás
         kicsavarás becsavarás
         átfestés és átrakodás
és persze eszem ágában sincs
délután aludni, hiszen
EZT CSINÁLNI JÓ
és nincs az a rohadt festés
és egész napos vakaródzás, hogy most
mit találjak ki megint
betöltöm az egész házat
és betölt ez a ház
         (kész állapotában alighanem sokkal kevésbé fog érdekelni)
és már a padlásfűtést is beállítottam
és véstem hozzá egy kéménylyukat is
és egyedül vagyok
és egész nap pár szót beszélek; az időjárásról
         mint Déry Füreden
és a ház elé járok pisilni
és tegnapelőtt 29 fok volt a szobában
mert nem tudom a hőfokot szabályozni
fölszereltem az új biztonsági zárat is
a villanyunk is meglesz egy hónapon belül
         már tényleg szerelik
és bár ruhát nem váltottam,
         de már többször mosakodtam
és Tapolcán azt mondták, hogy a telekátírás
         már el van intézve
csak még nem kaptuk meg
és szeretem ezt a norvég hálózsákot
amibe most visszabújtam, mert még éjjel van
csak ráraktam a tűzre

1982.02. // C.15704
MÁSFÉL ÉVES

döbbenetes.
nő lettem.
hirtelen vendég, beszélgetünk. nyugtalanul fészkelődöm,
majd elnézést kérve kiszaladok megmosni Mikica
lekváros arcát. Így csúnya.

1982.02. // C.15705
RÁCSOS ÁGY

úgy igyekszem, hogy amikor kiemelem reggel
rácsos ágyából, az arcunk lehetőleg
egy pillanatra összeérjen.

1982.03. // C.01084
A LEGELSŐ

délutáni sétának indult
ránk sötétedett
elhagyott házak között botorkáltunk. fáztunk.
nem volt segítség

örökké távolodva?
időszámításom megint ez lesz: egy éve már nyolc éve már?

Miklós kereste az alkalmat
én pedig nem tudtam (bírtam) elkerülni.
különbség

1982.04. // C.01085
EGY TIZENKILENC ÉVES TÖRTÉNET BEFEJEZŐDÖTT

az első előttiek

aki kézen fogva andalog szerelmével
az még semmit nem tud
vagy csak az tud mindent?!

Isten, alkalmatlan vagyok megoldani az életemet

egy tizenkilenc éves történet befejeződött.
eltöröltetett.
tőle jöttem. és először nem néztem föl elszoruló
szívvel Zsófia ablakára útközben

1982.03. // C.01086
ELSŐ ELŐTTI

egészen levetkőztél nekem
úgyhogy megláttam arcodat

1982.04. // C.01087
[KEZED FÖLEMELTED]

kezed fölemelted
megfogtad homlokom
megfogtad a homlokom.
bólintottál.
azt mondtad: hiszen én is.
milyen egyszerű.
(lefelé keringve a lépcsőházban
markolászom kulcscsomóm.)
hogyan kellene most ezt leírni -
nem értek hozzá.
történik.
fáj.
élek.
versírás helyett inkább
versolvasással kellene próbálkoznom.
ezek a rohadt költők
szenvedni is szakszerűbben tudnak.
(Pilinszky tényleg depressziós.
Itt ül mellettem.)
kellenél nekem
kellenél nekem barátnak
kellenél festéknek
és tulajdonképpen ecsetnek is
(petróleumban ázhatnál délután)
jaj - most - te
most - te - nem.
(kötött tengerészsapkám alól
az alattam elterülő Várost kémlelem.)
azt mondtad:
"naponta megölne, és
naponta megölném. de
jó nekünk, s tulajdona vagyok.
és mégis!"

tudom.
és hogy "Brahms, meg az a hölgy -"
igazad van.
most segítsetek Epiktétosz és Seneca,
és Strindberg és Steinbeck és
főleg Thomas bátya,
akár kétszer egymás után.
(vagy ez is csak nyafogás.)

amikor nevetsz
amikor fölnevetsz, s közben fél kézzel lenyúlva
nagylányos fehér zoknidat igazítod.
játék mackóidat nem ismerem eléggé még.
(rigók rohangásznak a fűben.
most mindennek jelentése van, mint a mesében.)
iszonyú zavarban és nehéz a szívem, tényleg.
az árulás eszkalációja?!
fontosat, szépet, igazat neked,
ami nem árul el senkit és semmit?
lehet?
és gyáva (féltő és félő) tanácsomról hogy vélekedjek
hogy tépj el mindent, azonnal?
hisz nem is az én ügyem már, ha egyszer megírtam.
a hiányod a hiányod

nincs vége

Bognár Robi-féle változat a C. Napló kötetben:

[ezek a rohadt költők]

ezek a rohadt költők
szenvedni is szakszerűbben tudnak.
kellenél nekem
kellenél nekem barátnak
kellenél festéknek
és tulajdonképpen ecsetnek is
(petróleumban ázhatnál délután)

1982. tavasz // C.01087/10
[ANYÁM VIRÁGMINTÁS FOTELJÉBEN]

anyám virágmintás foteljében meghalt egy bácsi.
épp meccset nézett a tévében.
20 éve ennek.
egyik legpontosabb emlékem pillanat-fejvesztettségem
elektrokardiogram rajzáról.

kapkodó gondolatok
és egy fél óra múlva újra bútort tervezek.
reménynek ennyi

1982. tavasz // C.01087/11
[HOVA A FRANCBA RAKTAD]

hova a francba raktad megint a zoknimat
            - biztos, hogy ezt mondanám tíz év múlva?
nem fogjuk megtudni

1982. tavasz // C.01087/12
[EGY KÖZÉPKORÚ FÉRFI]

egy középkorú férfi a hivatal folyosóján zavart mosollyal
kiemeli az újszülött fölragasztott fényképeit zakója
belső zsebéből, és nyújtja -
szégyenkezése jogos.
e pillanatban épp egy elefánt boka fölötti inát kellett volna
átmetszenie, nem tévedő villámmozdulattal
épp e pillanatban kellett volna a gőzmozdonyt és az inzulint
elgondolnia és az Eiffel-tornyot fölépítenie.
e fényképet mutató férfi nevetséges, szánalmas és hatalmas
zavart mozdulattal kotorászom jeleidet.

1982. tavasz // C.01087/13
[AMÍG ITTEN ÍROK]

amíg itten írok
legalább nem rád gondolok-figyelek
átkozott lány (lény)
hanem némely kötőszavak esetleges elhagyhatóságára

1982.04. // C.01087/14
HISZEN REMÉNYTELEN

azt mondom: hiszen reménytelen
de nélküle - nem lenne az?
de hiszen mi nem az?

hibás a kérdés.
féligazság tehát giccsvélemény

a remény minek szóljon:
jövő hétfő délutánnak
a nyugdíj-korhatárnak
(persze magammal veszekszem)
most: VAN
ennél többet kitalálni...?
ne nézzünk az ívfénybe
mert szemvakságot okozhat.
e percben finom munkára
nemigen vagyok alkalmas

1982.04. // C.01087/15
AND THERE WAS DESSIE

süldőlányai sorolva and there was Dessie, whose
laughter was so constant that everyone near here
was glad to be there, because it was more
fun to be with D. than anyone else

most olvasom East of Eden

1982. tavasz // C.01087/16
KOCKÁS SZOKNYÁDRÓL

                                      (Petri Gyurkának egy
                                      szürke szoknya adatott -)

a kockás szoknyádról különösen sok gondolkoznivalóm van
bár azt se tudom, egyetlen, avagy többen vannak-e
és akkor nyilván cserélgeted.
- mégis, gondolom, biztosan több lehet.
mindenkinek több van.

vegyük a problémakör egyetlen darabkáját:
a hosszát (hosszait) nagyon kedvelem. éppen jó(k).
valahogy befejeznek téged
egy darab zöld(?), kockás valóság
szelíd.
igen, így pontos.

este lerakod a székre, megsimítod.
egy festékfolt - ráhajolva kapirgálod
utána - begörbített, zárt ujjak - végigmustrálod körmeidet.
a látottakon elgondolkodol.
a szoknyát kiviszed a szennyesbe.

az új környezetben átfut rajta a szemed
mérlegeled: szereted-e még
vagy inkább otthonra jó csak már.
mikor már nem halogatható: kimosod.
majd a szekrényben széttolva két blúzt, helyet szorítasz neki
megint végigsimítod

minden nap történik valami

1982. tavasz // C.01087/17
[EGYEDÜL EGY ÜRES TEREMBEN]

sokat tűnődöm rajta
téged is mérgeznélek?
helyesbítek, ez így nem igaz -:
szükségszerűen mi is elrontanánk?

eredendően minden rossz a földön?
csillárok helyett csak a vészkijárat zöldcsíkos burája
egyedül ülve egy üres teremben
egyetlen széken, középen.

körben homályos poros szőnyegek
a parkett szegélyléc mentén egy hernyó araszol

Bognár Robi féle változat a C. Naplóban

egyedül egy üres teremben
egyetlen széken, középen.
körben homályos poros szőnyegek
és zöld csíkos burák: vészkijárat.

1982.04. // C.01087/18
[TALÁLKOZÁSAINK ÜNNEPEK]

találkozásaink ünnepek
mégis kancsal így.
most egy óhajtó mondat következik:
szeretnék veled kába hideg hétfő-keddi reggeleket
fél hét után öt perccel
(nyugodtan nevezhetjük hajnalnak is)
az a rohadt vekker az asztal sarkán

akkor egyetlen mosolyod

(más dolgokban meg én segítenék neked)

1982. tavasz // C.01087/19
[ÉN CSAK AKKOR TUDOK VERSET ÍRNI]

én csak akkor tudok verset írni
amikor nagyon szomorú vagyok
de nem vagyok mindig szomorú
nagyon

most verset írok neked
hetedszer gépelem, már alig győzöm türelemmel
közben meg fázik a talpam a tornacipőben
valamint elfelejtettem reggelizni

fél tizenegy
mikor telefonálsz

* * *

rendezni azt, amit nem lehet
suttogva elmondani, pedig nem szabad
sáros ruhát naponta lekefélni
és óvni a fiúdat, tőlem is

1982. tavasz // C.01087/2
EZT A CSIPESZT TŐLED KAPTAM

ezt a csipeszt tőled kaptam
ezt a könyvet tőled kaptam
ezt a mosolyt tőled kaptam
szeretnék egyszer tőled egy szárnyas csavart is
(körülbelül hatmilliméteresre gondolok)

1982.04. // C.01087/20
[MEGTÖRTÉNT]

megtörtént
beteljesedett
pedig nem is lettél az enyém (úgynevezett)
az elmúlt hónap: izzadt tenyérrel és 90 kilométerrel
némileg szabálytalanul előzve
egyszer a zebránál csikorogva

az egyetlen: hogy várlak
az egyetlen, hogy: élsz.
a pörkölt farkaskoma buckázva menekül
öledben minden elsimult
ahogy fölnéztem rád.
a Majális zümmögő csendje.
végre, először.

és nem az ERŐS

az évek során több helyen láttalak
egyszer a metrón
megnyitókon
mosolyogva - bizonytalanul félbehagyott mozdulataid

1982.04. // C.01087/3
VALAMI NEVETSÉGES

ebben is van valami nevetséges
ahogy most mindent Pilinszky modorában gondolok el.
de hát: ideköltözött.
micsoda vendégség!
a felnőtté avatás szertartása?
nem. ez így nem igaz.
ezen rég túlvagyok.
talán így mondhatnánk:
még ő is! kicsit sokan vagytok így hirtelen.
örülök nektek.
föltegyek egy teát?

1982. tavasz // C.01087/5
[SZERELEM BETELJESÜLVE]

szerelem.
beteljesülve
70 grammos irodapapíron
két példányban.

1982. tavasz // C.01087/6
[NAGYON SZÉP VAGY]

nagyon szép vagy.
vagy én vagyok ennyire szép?

1982.04. // C.01087/7
[DOSSZIÉK SORBAN A POLCON]

dossziéim sorban a polcon, szemmagasságban:
POSTA
LAKÁS
FOTÓ
GARANCIALEVÉL
SZEMÉT
satöbbi.

most egy új:
SZERELEM

1982.04. // C.01087/8
[HOZZÁD BÚJNI]

hozzád bújni

1982.04. // C.01087/9
[ZAVARBAN]

zavarban.
mintha egy váratlan vakáció
- szénszünet vagy mi -
hova is rohanjak hirtelen boldognak lenni -
muszáj ragaszkodnom a minden-reggeli
mosogatás-mozdulataim pontos rituáléjához.

1982.05. // C.01087/21
[LENÉZEK A MŰTEREMBŐL]

lenézek a műteremből. az osztottpályás úttest
helyett végtelen zöld mező, lankák. távolból valaki
közeledik felém, magában.
égen földön senki más.
másnap kinézek megint. még mindig jön. lassan
öregszem, már sokat állok az ablaknál. közeledik.
várom.

1982.05. // C.01087/22
[EGY MÁRNA ÉS EGY FECSKE]

egy márna és egy fecske az élet dolgairól beszélgetnek
végül is elkerülhetetlen szóbahozni, milyen a víz
és jó-e levegőn

1982.05. // C.01087/23
[KETTEN MENNI]

ketten menni biztonságosabb. KÖVETne, vállalva
csomagom egy részét. utat törnék a mély hóban,
neki is -
e perc is parancsmegtagadás?! az.
ha csak azt mondom is: -
de nincs mit mondani

1982. tavasz // C.01087/24
NAGYMAROS, HALOTTAM

Van nekem egy második halottam is (szintén él): Nagymaros (1969-1980).
Az útvonal a mindenkori vízállástól függött.
A reggeli mise után fölfelé a parti kövek között, fázva, mindig lehajtott fejjel.
Sok régi kék szikvizesüveg cserepet találtam így.
(Múlt héten dobtam ki az utolsót.)
A vízparti kavicsmező.
Tudtam, utoljára vagyok itt.
Ahogy a februári nap fölkel a szemközti hegygerinc kopasz fái között.
Vagy a novemberi.
A nyárfasor, utam vége.
A ködös túlpart.
Hajókürt (közben angol nyelvtani fordulatokat memorizálok.)
Sietnem nem kellett, a reggeli kávét csak nyolc után szervírozták.
Utolsó lakhelyem Alkotóház 15-ös szoba volt.

1982.05.07. // C.01087/25-27
A BALESETESNEK TISZTA A TUDATA

reggel
gyűrött újságpapír, zöld vödör langyos vízzel.
mosom a műterem oldalsó ablakát
ma talán jössz. szemednek tisztítom az utat.

délelőtt
"15 percre leszaladtam. 11.10."
(nem teljesített ígéret.
igaz, hiába siettem,
de a kórházból azonnal hazajöttem.)

délután
"A balesetesnek tiszta a tudata, ha a feltett
kérdésekre értelemszerű helyes, és egészséges
embertől elvárható válaszokat ad, tisztában
van helyzetével, az idővel és a térrel."

(táviratszöveg Szütsnek, borultam a VW-vel,
J. egy leveléért mentem.)

1982.05. // C.01087/28
[FEHÉR-FEKETE KOCKÁS FOLYOSÓ]

fehér-fekete kockás folyosó
padsorok unatkozom. szorongatom a leleteket.
próbálom ezt a Pilinszky-prózát megérteni.
nem akarok én tőled semmit.
csak melletted állni. üldögélni.
a hiányod. a zakód bársonyujja.
csak a szemedbe nézni. megviduló szájszögleted.
érzem az ürességét - relatív ürességét - ennek
a három évnek: ahogy az autó elvágott a várostól.
mindig csak a megcélzott arcok, soha a villamoson -
bámészkodás, soha időjárás és elcsellengett
antikvárium-órák. Fáradt vagyok, nincs semmim.
tegnap délután játszottam, most vannak
jó dokumentumfotók a Nagy Bumm-ról.
melletted egy réten, óraszám -
szeretem a képeidet.

1982. nyár // C.01087/30
TÁVOLODOM, KEDVES

Távolodom, Kedves. Most valami
bódult félálomban, az első osztályú párnázottság
között, karom zsibbadt, velem szembeni
ülésen Zsófia mosolyog. Mintha
átvette volna az Asszony szerepét.
Egyenes derékkal, összezárt térdekkel
támaszkodik a támlának, kis lábai -
a talpak felém, látom őket.
Időnként csendesen; pontosabban
feltűnően halkan megkérdez valamit.
Apu, azok ott tulipánok? - amitől
az egész kupéban csend lesz.
Illetve mindenki ösztönösen ehhez
a zajszinthez alkalmazkodik.
Két fiatal munkás is, akik
csak tévedésből kerültek az
első osztályra - valami gyorsvonattal
akartak eredetileg utazni -
most a 3. üveg sörüket isszák,
tekintetük bizonytalan - de
csöndben vannak. Zsófi rám mosolyog,
meztelen (tiszta) lábamat
átteszem mellé az ülésre, ráborul
a térdemre, haját simogatom.

Aztán a vállát, - furcsa,
mert nem szokásunk - tenyerem
érzi a két lapockáját.
Rövid nadrágban vagyok, vadonat
(délben vett) tornacipőmet
levettem - testünk melegíti egymást.
Aztán szétvetett combokkal
a térdemen lovagol, mosolyogva,
megint szótlanul, ebben
alighanem jó adag gyermeki
erotika is van. Bódító
hőségben nagy rohanás után
jutottunk el ehhez a 4 órai
személyvonathoz, nem lehetett a
délivel indulni, mert Zsófit
most avatták kisdobossá. Most
kisdoboshoz méltó fegyelemmel
tűri ezt a fárasztó utazást;
- vágányjavítás - fél órákat
állunk - és csöndben ül.

Pedig nem természetes. Szinte
az egyetlen, ami megkülönböztető jegy,
hogy szinte minden gondolata a friss
kék nyakkendő körül forog;
már megbeszéltük, hogy a Cola-
csöppet ki lehet belőle majd
mosni, hogy szerinte nejlonból van,
és ezért 40 fokos vasalóval
szabad majd vasalni, hogy
egy csomóra, de kettőre is
lehet kötni - majd lassan
átterelődött az érdeklődése a
dolog öltözködési-cikk oldalára
- azon tűnődött, kívül kell-e
hordani, vagy a garbó alatt
is jó. Megnézette velem,
pontosan középen van-e hátul a
háromszög csücske, megjegyezte
hogy a piros nyakkendő már
nagyobb méretű lesz. (Szebben
írnék, ha nem rázna ennyire a
vonat.)
Iszonyú kábult reggel volt, talán
először idén komoly ok nélkül
még fél órát (7-½ 8-ig) ágyban
maradtam, aztán a fürdőszoba
környékén ténferegtem, aztán hogy
valami sikerélmény - levágtam
a hajamat. Tűnődtem közben,
mit szólnál hozzá - sajátosak a
hajnyírási koncepcióim. Vagy
20 éve magam. Eszembe jutott,
hogy te két hónapja levágattad - nem
magad kedvéért. Vajon, ha
most hozzányúlsz - nyúlnál -
mik lennének a szempontjaid -

Szeretem a hajadat.
Most hirtelen elfogyott a türelmem,
½ 8 van, még csak Füredig
jutottunk el. Ha nem gyerekkel
vagyok, átugorhattam volna
a minket megelőző tapolcai
gyorsra. Most persze szépen írok -
megint áll a vonat. Most Zsófi
még jobban tűri, mint én,
elfelejtkezett rólam, mint
mindig, ha belemelegszik a
játékába, - és magának beszél,
vezényel, gajdol. Most a
tenyerét mutatja - evvel a
problémával mindig hozzám fordul:
nem szálka-e az a kis fekete
folt?! Mindig megvárom
az utasításait: engedi-e
hogy varrótűvel alászúrjak,
vagy: most csipesszel
próbálkozom. - Így aztán tűri, -
bizalma van.
Most belepislogott a szövegembe,
kérdi: mi az a kettőspont.
Ígérem neki, majd keresek
egy jó példamondatot rá. Most
meg magát parodizálja: gajdol:
Apu, mikor szállunk már le.
Jaj, milyen lesz ez a nyár? Ilyen
gondokkal nem számoltam...
Folyton folyvást csak a megszervezés
pillanat-izgalmai: mikor
látlak?! És abban a pillanatban
kéne a lelket lefékezni
és a Jelenre figyelni végre -
és hosszú nyugodt unalmas
történetek végéig eljutni,
mosolyognál mosolyognék,
most nagyon távoli vagy megint [...]

(Bp-Révfülöp, vonaton.)

1982.06. // C.01151
[NYUGODT VAGYOK]

nyugodt vagyok.
alkonyodik.
tudom, mi fog történni.
az elhunyt hagyatékát felszámoló rokon
kedvetlen pillantásával nézek szét magamban, szobámban.
mivel kezdjük.
először a szoba közepére a szemétkosarat.

1982. tavasz // C.01087/29
MIKLÓS 10 PERCRE LAKIK MOST TŐLEM

Miklós 10 percre lakik most tőlem, őt is kerültem. Ha mégis találkoztunk, igyekeztem nem nyavalyogni és nagyon szégyenkeztem, mert nemigen sikerült. Egyéb gondolatom nem akadt. Naplót nem írtam. Mondtam neki, ezért nem írok neked, azt mondja, mért nem írod meg ezt...
Nem tudom.
Persze, ha itt lennél.

Persze, ha itt lennél, ha bejönnél a fekete kapun át a kerten, be a szobába, levennéd a zakódat vagy micsodát, az ablak felé fordulnál és tennél két lépést az asztal felé, rátennéd nyári ridikülödet és a füles bevásárlószatyrot is, majd zárt lábbal előrehajolva lesimítva-lefogva szoknyád leülnél egyetlen - kissé poros - fotelünkbe.

Most a kép kissé zavarossá válik, Zsófit szívesen odaképzelném, amint leszalad az emeletről, nagy igyekezettel elvétve a fokokat, én - mondjuk - nagymama lennék éppen tésztagyúrás közben, lisztes tenyerem széles fekete kötényem oldalába törölném, nehézkesen fölegyenesednék, megigazítva kontyomat, szemüvegem föltolnám és széles mozdulattal ölelnélek át, hát megjöttél Juditkám, csillagom! egy kis fánkot sütök, csak délutánra vártunk.

Aztán letelepednék a hokedlire, és fáslis lábamat dörgölgetve érdeklődnék, s hallgatnálak milyen az élet Pesten. Mennyit dolgozol és mennyit kell rohannod és mi mindenre figyelned, hja nem könnyű a fiataloknak manapság, akárki akármit is mond, aztán megmutatnám konyhakertem új palántasorát, merev derékkal lehajolva egy-egy csalánt kihuzigálva közben. Heves mozdulatokkal segítenél.

1982.08. // C.01157
ROHANNAK A NAPOK

rohannak a napok
meleg van
iszonyú fáradt vagyok
kéne kölcsön kétezer forint
ebédet is kell vásárolni
született egy gyerekem
várok egy telefont
nem értek semmit
félek a jövőtől

1982.08. // C.01159A
[SZOMORÚSÁGOM: ENGEDETLENSÉG]

szomorúságom: engedetlenség.
(magánéletem és munkám dolgai)
mégis, ha működni kezd - derengő eszmélés - hazaérkeztem.

e hiány igazán enyém
birtokom, vagyonom.

1982.09. // C.01164
[MEGINT SÖTÉT ÉJSZAKÁM]

megint sötét éjszakám.
nem értem a teremtést.
nem értek egyet.
és egyébként is;
ki tud kánikulában verset írni?!

1982.10.24. Kékkút // C.01168 - 171
KÉKKÚT; EGYEDÜL

Azt a percet hiába követelem,

pedig volt, tudom, idén is, talán tavasszal
csak az ócska emlékezetem, mindig bajra figyelő figyelmem.
most Kékkút, borús reggel, egy forró tea után, fotelben
a kedves olajkályha mellettem zörömböl
padlón békés halott bogarak
milyen nyugodt voltam például vérző fejjel
széttört autóm küszöbén üldögélve.
minden rendjén történt.
aztán néhány perc, - ránéztem és kezét érintettem.
mindent elfelejtek
semmi nem pótol semmiért

várom a reggeli harangszót

néhány feszült óra Pilinszkyvel
a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát
és a legfontosabb:
eljuthatunk a derűig
nos?
ez a WC-papír-gombolyag zsebkendőnek is szolgál,
ne feledjük, Kékkúton vagyunk.
az utcai ablakokra pausz fényű függönyöket szögeltem
enteriőrré vált ez a szoba is, akár a műtermem.
tegnap 11-kor keltem az ágyból (kissé félszegen)
tegnapelőtt ki se léptem a házból, csak pisilni
és a lavór vizét kilöttyinteni a fűre.

(ez a fotel nagyon jó, vagy majdnem az,
nem zsibbad el benne a lábam olyan hamar)
naphosszat a József-fel összezárva
nem is annyira élvezem, mint inkább tanulom már.
mit kell itt még számba venni?

a kátránypapírral borított házikót a kertben.
különös módon maga a biztonság, a befejezettség,
a rend képe és jele. (télen is használható)
az átrium a kertre nyíló ablakkal,
aminek az olvasóasztal támaszkodik - tökéletes szerkezet.
reggelre a fekete lapra még-zöld, nedves levelek tapadnak.
(első délután ott déryztem, anorákban, pokrócba csavarva)

mégsem vállalom.
iszonyú ez a szegénység
ahogy gazdag perceimet elfelejtem;
és emléküket - ha marad - papírkosárba dobom
talán itt! tudnék dolgomon fordítani
persze csak igen lassan,
ahogy a nehéz követ billentik
fehér kukacok, pondrók nyüzsögnek alatta -

néhány nyugodt percnél többet én aligha -
meg kell végre tanulni
megtanulni a perceket
vagy beteljesedik nyolc és fél éves korom jóslata:
egy egész élet kell majd, hogy megértsem életem.
s addig: a rosszkedvű, izgatott, szorgalmas reménytelenség.
de egy naplópapírtól függjön belső rendem?!
vagy tanuljam meg kívülről - mint angol szavakat -
a békés perceket?!
na persze, ne foglalkozzam magammal annyit,
az életre figyeljek, másokra.

azonkívül hogy nem tudom, nem is hiszek benne,
hiszen csak munkamegosztás kérdése

és végül is mindegy.

ha más hangja nem ér el hozzám (ilyen vagyok)
mért ne szeressem magamat én?!

(kezdek fáradni. a sarkítás szándéka
félrevitte tollamat, pontosítsunk)

először rend: belül
és: ha magamat tanulom, ha másokat,
ugyanoda érek. ők vagyok én is.
(ezért vagyok dühös, hogy Szüts ellopta mondatomat:
az életem a csendéletem -
nemcsak szójáték; fontos találmányom volt)

most vizet hoztam a szomszéd kútjáról
bal kezemben kis májkrém gombóc
odaadtam a ferdeszájú fekete kutyának,
akitől egy kicsit félek.

Bernáth Aurél alighanem pontosan ide jutott.
csak neki jó a memóriája.
az életet igazoló pillanat-emlékeket castrumoknak nevezte,
s őrizte, 40 év múlva is.
még sosem volt aranyerem.
most már tudom, mi az, három nap alatt
nagyra nőtt gumó.
mit kell tenni ilyenkor?
semmi esetre sem legyinteni.

fölrepülhet az ember sorsából?
ezt hívnák reménynek -
a melankólia nemcsak eszköz (mód) hanem sors is?!

de van más is, mint eszköz
           mint körülmény
           mint út?!
minden az út. Isten melletted ballag.
nem a jövő.
a most.
változtasd meg életed.
ezt a percet.
például, ha most fölkelnék és kennék magamnak egy lekváros kenyeret -

nem. most így írva, ülve értekezni jobb.
az olajkályha melegít.
melyről biztatóan eszembe jut:
csinálok én még jó képeket
(sokat mosolygok patetikus alkatomon)

de hátha nem is a jót kéne számba venni
gyűjtögetni
hanem megmarkolni és helyre tenni
a keserű tartományt -
ha azt mondanám: ez is rendben van, persze.
de ezekkel csak küszködni tudok
csak föltorlasztani őket,
esetleg elfelejteni.
király mozdulattal félretolni: nem.
vagy ez a rutin-kínlódás is: rendben van?!
mindig minden rendben van?!
ez a megoldás?
Isten üvegtetejű rekeszes dobozában
békésen mászkálunk?

ha nem: megtagadom az egészet.

lám, lám.
az aranyértől az óceánig. (bocsánat)
az ablak felőli karom fázni kezd
és elsőt harangoznak misére
ma Kékkúton búcsú lesz. örülnek a gyerekek.
magam is meglepődöm, milyen megnyugtató:
ha nem nyúlok hozzá, nem mozdul itt semmi.
se bútor, se tésztaszűrő - mondhatni: dermedtek.

és ez a nép közé szállásom, ez a prolivircsaft is: táskarádió.
persze ebből tánczenét -
közben taftszoknyás lányokra gondolok
mondjuk egy házibulin.
aztán taftszoknya nélkül -
azt mondaná: kedves.
sötét terület. vagy csak egyszerű.
igen, a Brácsaverseny másfelé terel.

meg is szereztem, két példányban is.
pedig először csak a dátum alapján választottam: 1945.
bár naiv döntés volt: nem minden perc halál előtti?!

jó, hogy ezt most írom, jó lenne megmutatni valakinek.
hiteles nyomat.
a kartácsszög polcon-elhelyezésének-problémáját
is körülbelül ilyen átgondolásokkal terhelem,
szokásosan.

át kéne ezt szerkeszteni. ha drámaira csattant volna.
hogy az az üvegdoboz hasonlat a végére kerüljön, például.
de mégsem. nem hiszek a csattanókban.
ahogy a külső-belső forradalmakban sem.
(vagy talán csak: nem merek hinni -)

menjünk reggelizni.

1982.12. // C.01177
[HA AZT MONDOM: UTÁLOK ÉLNI]

ha azt mondom: utálok élni
     ez engedetlenség
     nyafogás
     gyengeség

azt mondod rá:
     szökj haza hadifogságból, szakadt bakancsban
     gyógyulj meg méhoperáció után
     készíts naponta meleg ebédet
     mosogass el egy évben 365-ször
     és aztán halj meg tisztességesen

1982.12. // C.01177
TALÁLT VERS

(rádióból) (fontos)
az apatikus sün nem szúr.

1983

1983.01.2-4. // C.01181
[BÚSULTAM ITT, MEG MINDEN]

Búsultam itt, meg minden.
de pontosítsunk.
mi a fenét kívánnék még.
akkor is tehetséges vagyok, ha most nem.
szeretem azt a gyereket.
voltam egyszer Isztambulban
és gondolkodom is néha.

Kékkút jó
a műtermem egész jó
Thomas Mann mindig jó
Pilinszky veszélyes, de kell
Bartók itt ül a fotelben

és mi a rossz, na mi a rossz?
az alkatom
meg minden, ezek a dolgok itten.
majd az idő, az idő; megoldódik.

mi kell még.
cukros palacsinta, ahogy Füst Milán mondaná?
olykor pihenni kell pár napot.
esténként futni
utcán járni néha, ok nélkül is.



1983.01 // C.18601
[ÉN LÁTTAM A POKLOT]

én láttam a poklot (úgy 10-15 méterről) iszonyat
tavalyelőtt, a strandon
egy pokrócon napoztak és gyűlölték egymást
talán egy kabinkulcson veszekedtek, ha jól emlékszem
gyerekeik - két kövérkés kisfiú - zavarodottan ácsorogtak, vártak
''és add oda magad húsz fillérért, annyit érsz--''
a férfi kövér volt, művezetőarcú
a nő szőkített, sovány, ideges
talán negyven éves

1983.01. Kékkút // C.01182
[VAN-E ABSZURDABB]

van-e abszurdabb, mint egy még-nem-kitalált képben hinni
milyen lehet békében élni
milyen lehet látni a világot
vagy legalább az időjárást

miért nem tudok másra figyelni
miért tud ez a Füst Milán sokkal többet nálam
miért tehetségesebb Kondor

miért nem vagyunk társai egymásnak
miért vagyok intoleráns
üres
rosszkedvű
kinek jó, hogy melankolikusnak születtem
miért nem érdekel igazán valami
miért nem megy a munka
miért öntöm mindig mellé a teát
hogy fogok ebből kimászni

hogy fogok ebből kimászni
valami szürke pépet fújtak
a fejükbe nekik

1983.02. Kékkút // C.01190
MI VOLT ITT? (KÉKKÚT)

csipkebogyó lelőhely mély hóban Tapolca felé
egércsapda elhelyezés és éjfél után hangos koppanás
olajkályha fokozatállító állítás, bekarcolva
fényképezés ablakban éjjel: fákra ráfagyott vízcseppek
séta a mindszentkállai elágazásig, hómezők
Révfülöpre egyszer végre végig gyalog, másfél óra
a zöld Balaton és vadkacsák
Kékszakállút hallgatva, hóban bandukolva
gázpalack csere: több mint egy évig bírta, - megbecsülöm.
tulajdonosi minőségben az Elektromos Műveknél
tavalyi fotóm újra - havas szőlődomb
Goethe gyerekkorát meséli - milyen tisztán néz és lát
Pilinszky dermesztően okos fölszólalása a költőkonferencián
és ébredés naponta negyed tízkor
nem kell hálózsák, elég ha pokróc -
József tréfái a Mózes könyvében is megvannak,

könnyezve megnevettem
dióval gurigázó egér éjjel
időnként hószakadás zaja a tetőről, de jó,
hogy itt nem félek a zajoktól
első nap lekváros tészta, jó sok
házi készítésű kamáslim és a mély hó
vasúttól Mercedes-stoppal
egy butuska Moldova-rádiójáték a hongkongi zsebrádión
hótól furcsa félhomály a padlás-műteremben,
jó lesz továbbra is ez az öreg hátizsák, 56 nyarán vettük a Tátrában
kályha mellett mosakodni, lavórban, - szertartás, ha
nem siet az ember
másik ágyon múltkori tusrajzaim kiterítve
Gömbi ferde pofáját rácshoz szorítva várja szalámi adagját
egyszer jutott eszembe egy (új lila) képem, nem voltak
búsulós óráim, ez a 4 nap kisimított, elég volt
már mennék a fotókamrába
bélelt gumicsizmám kiváló
fogat mosni csak kétszer nem felejtettem el
valami angolt hozhattam volna, ha már van Direkt Kékkúti Szótár
ma éjjel - reggel pont egy litert pisiltem a dunsztosüveg szerint
négy napnyi fűtőolajat hagyok magam után
kéne egy jó méretű úti jegyzetfüzetet rendszeresíteni
kölcsönlapáttal kellett utat vágnom a hóban a házig
az utcabéli öreg mesélte, mikor Pesten háromhetes iskolára fogták
(nehézgép kezelő volt)
a "mechanizmus" után 5-6000-ről a felére ment le
a fizetése
sorban állás reggel a boltban, én gázpalackot cserélek.
sokkal köszönőviszonyban már, becsülik ahogy
magunk rendbetettük a házat
lassan befogadnak
kenyérért - mert van idő - gyalog, Kővágóra, hátizsákkal
aztán utolsó lelkiismeretes mosogatás, mindent helyre, kék szivacs
jobb felől, balról a sárga, ami az edényekhez szolgál,
villanyóra lekapcsol, gázpalack, szerszámok, WC meleg
ülőke bemenekít - nagy érték
és még egy utolsó lassú pillantás körbe

1983.03. // C.01195
[NEM KIS CSATA EZ]

nem kis csata ez
próbálom az életet választani
nem a legyintőt -, az indítót
billegek bizonytalan valóságok között
az elmúlt évben sok mindent veszítettem el
(remélem, nyertem is velük)
most a szobámat keresem, magamat, a dolgomat
bútorok közt botorkálva még Pilinszky a legvalóbb valóság
(rajta is át kell lépnem)
Istent nem tudom lefordítani a hétköznapokra
én, ha kiürítem magam, csak üres leszek
vagy tisztulnék is, csakugyan?
álldogálok a szoba közepén
tehetségnek indultam
a képek balkézről születnek
nincs mit mondani
várni kell

1983.03. // C.01196
BUKARESTI KIÁLLÍTÁSUNKRA TERVEZETT MEGNYITÓBESZÉDEM

(nem került rá sor)

hölgyeim és uraim!
az embernek talán négy-öt feladata van az életben.
ahhoz, hogy ezeket jól tudja csinálni,
elsősorban rendet kell teremtenie önmagában, belül.
úgy gondolom, a többi már könnyebben megy.
ehhez segítség a művészet is.

örülök, hogy itt kiállíthattam.

1983.03. // C.01199
LÁSSUNK TISZTÁN

lássunk tisztán, és válasszuk szét a dolgokat
itt van ez a 83 kilós micsoda körülöttem
(rajta két kiló ruha)
ez teszi a dolgát
fölkel időben, meghozza a tejet
fölneveli gyerekeit
a kész képet beszállítja a Műcsarnokba
este fáradt
este mosakszik
körülbelül minden rendjén megy vele

másrészt itt vagyok én, tele tagadómondatokkal
felkiáltójelekkel
és véres kérdőjelekkel terhelten
riadtan és vicsorogva

1983.03. // C.01200
DÉLUTÁN ÉS ESTE

délután

- Istenem, bocsáss meg
én ebben semmi nagyszerűt nem találok
akárhogy nézek körül
(tudom, az én hibám.)

- szeretnék ágyba menni.
- de azért rendes dolog tőlem,
hogy mégis igyekszem - ugye?!

este

Isten elmosolyodott és a zsebébe nyúlt.
én meg itt lenn csináltam egy jó gobelin-tervet.

1983.05. Kékkút // C.01229
FÖLÜLRŐL NÉZVE

nézzük hát
életem egyetlen keserű területe, maradóan
tüske a húsban
de.
ez az én adagom egyszerűen.

ez a világ így van kitalálva, sajnos.
e nélkül nem mozog
megszokni lehet - félnapokra
ebben éppen ez a vicc

és ráadásul: ha nem vigyázol:
még csak nem is jobbít,
hanem megront, és acsarkodóvá tesz.

ehhez kell segítséget kérni, és
nem ahhoz, hogy elmúljon
(vagy fogfájást kérsz helyette?)

örömet kellene okozni

1983.07. // C.01234
[MOTORIZÁLT HADOSZTÁLYOMMAL]

motorizált hadosztályommal nekiindultam, hogy egy tollpihét
letegyek az ajtaja elé.

1983.08. // C.01243
[NOTESZ LÓG A NYAKAMBAN]

notesz lóg nyakamban - naplóm negyedévenként legépelve -
képeimről pontos eseménynapló - 1959-től, minden kép lediázva -
fotóim hat számjegyű rendszerben katalogizálva -
tárgyaim rendben, gondosan rostálva -
minden bútorom - ha nem is én építettem - hozzám igazítva -
mint ahogy az egész műterem is -
szögeim 48 egyforma dobozban, jól áttekinthetően
és játéknak: barkácsolás, fotózás, angolozás, mikor mi
és még sok egyéb
mind
mind
mind
csak a nyugtalanság tükre
és pótcselekvés

bár alighanem elkerülhetetlen volt
és azt sem tudom pontosan
mit kellett volna helyette:
olvasni
rajzolni
vagy a Harangvölgyben üldögélve
Isten csöndjére fülelni

két nap múlva: sajnos megint tévedés.
alkalmilag történtek
arányeltolódások csak.
és mindig igyekeztem korrigálni. 83.8.
fotózást lényegében kidobtam. 83.12.

1983.08. Kékkút // C.01244
[HOGYAN KELL?]

hogyan kell?
ha azt mondom:
NEM ÉRTEM EZT A KURVA VILÁGOT
          ez igaz, de nem formált

hát:
TELJESEN RENDETLEN A VILÁG
CSAK EGY PILINSZKY VERSBEN VAN REND
(pedig ő is csak egy megálló)
hát ez egy gyötrő nap zárótétele, de még
nincs megfogalmazva:

hogy délután sérülten, merev gerinccel
feküdtem az udvaron, jószerével mozdulatlan
és néztem a fecskéket meg a kék eget
és minden továbbra is gyötrően rendetlen
volt és maradt
és hiába próbálkoztam a kulcsszót mormolni
hogy SZERETET
nem történt semmi
az ég kék maradt
(bal szemmel: kékebb)
és: EGY KIS NYUGALMAT EZ ALATT A NAGY KÉK ÉG ALATT!
és: rendetlen az ég is!
aztán elolvastam 110 oldal Dosztojevszkijt az éjjel
és még mindig nem történt semmi
aztán reggel lett
és a bébi sárga napozóban a hasamon mászkált
mikor végre eszembe jutott:
A ROPPANT TÖMEGŰ TORONY
KI GONDOLHAT NÁLA SZOMORÚBBAT?
hát ez az
ő is, persze
ÓLMELEG, na jól van, végre

1983.10.02. // C.15547
LEVÉL LEVÉL SZ. M.-NAK SZŐDLIGETRE

Köszönöm kedves invitálását
egy közös csoportkiállításra

van-e édesebb kép, mint
egy retikülje fölé hajló leány
látványa? - és intimebb?

- és van-e rondább,
mint egy ilyen retikül belseje?!

nomármost, melyik az igaz?

tű(nő)dőgyulladásom
magányából: híve, V. D.

83.10. // C.15548
TÁVIRAT SZÜTSNEK

a hosszúlábú mocsári béka násza idején a hím
kobaltkékre színeződik

1984

1984.02.? // C.15706
MIKICA FEST

feszült percek egy képnél. nem merem a nagy vörös felületbe
az izzó fehér foltokat beletenni, pedig az ötlet jó,
de félek. képet föl az állványra, egy Segonzac-filmen látott
ötlettel (23 éve láttam a Francia Intézetben)
a kívánt formát papírból kivágom, és próbaképp
beletapasztom a nedves felületbe.
hátralépek, hunyorgok. eggyel több a forma,
közben Mikica is odanyomott egyet alul,
ahol fölérte.

1985

1985.01.01. // C.01541
[A NAGY FELADATOK ELKERÜLNEK]

a nagy feladatok elkerülnek. vagy azt hiszem.
csend. kiürült a polc.
üldögélek.
Isten, sátradban
          egy tábori ágyat, egy órára!
hányszor fogok még mosogatni
és hány tányért fogok még leejteni
barátaim búcsúzkodnak
úgy tűnik, az élők és a holtak is

csakugyan kezdek egyedül lenni; Veled?!
vagy megint félreértek valamit?

1985.02.
vagy megint affektálok

2004.07.
adalék: előző hónapban festettem meg életem tán legjobb képsorozatát,
a négy zöld zsidótemetőt

1985.08. // C.0597
UTOLSÓ ELŐTTI KÖNYVEK

Nézem ezeket
a Klee-képeket,
búcsúzóban.
Távolodnak.
Sok a gyenge, a közömbös.

Lapozom.

               (Klee Leben und Werk, Szütsnek adtam 86.1.)

1986

1986.08. // C.15707
FERENCESEK

Uszodából hazafelé, Margit körút, jön szembe három ismerős;
a ferences tartományfőnök atya, két rendtársával, civilben.
Egyikük játékosan tapsol egyet, a hatalmas galambcsapat ijedten fölröppen.
Mosolyogva köszönnek, én csak annyit: Na, ezek se a szent Ferencek...
A legidősebb neveti el magát először.

1986.12. // C.15959
ERNST MÚZEUM 1987.

KEDVES M!

száraz, adatszerű önéletrajzot kértél.
tehát:
születtem                         1942
diploma                           1967
első kiállítás                    1969
önálló kiállítás                    19
külföldi szereplés               14
olajkép eddig                   826
ebből:
megsemmisítettem         507
köztulajdonban                  43
magántulajdonban          161
díj                                         10
kitüntetés                             1
gyerek                                   2
_______________________
összesen                       7461
szerinted ez elég?

és az
IGAZI ÖNÉLETRAJZ

1951 májusában föltett kérdésemre
1983 augusztusában megtaláltam a választ.
Most már mindegy, meddig élek.
De addig: szolgálatban vagyok.

1988

1988 - 2013. // C.12218 - 219
[ISTEN KÖPENYE SZEGÉLYE]

Egy remekmű villámvillanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét.

1989

1989.11.06. // C.02030 - 031
[MÁTÉNAK, KANADÁBA-1.]

Máté, hiányzol.
Nem megy ez a rohadt kép, hónapok óta kapirgálom. A délelőtt evvel ment el, meg Mikicával több lépcsőben szétszereltünk egy porszívómotort. Egyebek mellett jutott neki egy golyóscsapágy belőle. Náthás, beteg, evvel múlatja idejét, meg mindig valamit kér tőlem: géppapírt, most éppen ollót (hol az övé), borítékot (minek?).
Csak magamról tudok igazán írni.
Hónapok óta gondolkodtam egy új keresztúton, anélkül, hogy tudtam volna. Most megcsináltam két nap alatt. Nagyon szeretem. Fölmentem fotoapparáttal a Munkásmozgalmi Múzeumba, kértem harmincas évek-beli munkás szituációfotókat. Délutánra előhívtam, amit ott a helyszínen lefotóztam belőlük, másnap estére keretezve készen volt. Fölvetettem a püspöki karnak, mi lenne, ha Magyarország ezt ajándékozná két év múlva a pápának, látogatásakor [...]

1989.11.27. // C.02032 - 035
[MÁTÉNAK KANADÁBA-2.]

Szervusz, Máté.
Valahogy úgy sorolod a szavakat, hogy tíz percre nagy embernek érzem magam. Ez jó. Fél éve 3 képet tudtam elkezdeni összesen, ja meg a keresztút. És nem merek képet elkezdeni, nem tudok. A mai reggelig bezárólag. És látok bajokat, próbákat (4 kórházat látogattam 2 hétig, meg láttam a recski megsemmisítő táborról készült dokumentumfilmet és velük szenvedtem - és szégyenkezem, és megalázó - mert mindenem megvan, ami csak embernek lehet -, és az elviselhetetlenség határánál, szenvedek. Régóta úgy definiálom: a festés: napi inzulinom. Jó, hogy beléd nyomnak egy injekciós tűt? Nem, de kell.
Mintha egy műszerkapcsolót elállítottak volna bennem, gyerekkoromban. Miért nem tudok békében élni a pár hete befejezett keresztút tudatában. Tök nevetséges.[...]
 

1990

1990.04. // C.19059
HITTANLECKE FELNŐTTEKNEK IS

Békét akarsz? Magadnak is?
Egyszer és mindenkorra meg akarsz-e bocsájtani mindenkinek?
Azoknak, akik: büdösek, a boltban becsaptak,
gumibotot hordanak,
rosszul javították meg vízcsapodat,
félrekezelték édesanyádat,
akiket a mamád utál,
ellenségei minden hitnek,
gyűlölik a magyarokat,
tehetségesebbek nálad,
nem figyelnek rád eléggé,
lehányják a lépcsőházat,
bömböltetik a magnót éjjel,
nem adták neked kölcsön a...,
nem hitték el neked, hogy...
mással randevúztak helyetted,
szebbek nálad,
egyszerűen csak jól elkéstek,
megvertek vagy szüleidet, akárcsak sportban,
gazdagabbak,
fecsegősek,
megették a tízóraidat,
tehetségtelennek tartanak,
megmosolyognak,
eltörték a kedvenc bögrédet,
vezetnek téged, pedig alkalmatlanok rá,
pornót készítenek,
öregek és csak a macskájukat szeretik,
túl nagy fülbevalót viselnek.
Meg akarsz-e bocsátani Hitlernek,
minden diktátornak, minden nációnak,
meg tudsz-e bocsátani az Atyának, hogy jobb sorsot szánt neked,
és ezért most keresztbe tett neked?
És magadnak, hogy a múltkor olyan csacsi voltál?

És hálát akarsz-e adni mindezekért?!”

 

 

1990.06. // C.02059
[MINDEN IDEGEN]

minden idegen.
jó lenne festeni.
mindenem megvan.
valami kis szobába kéne költözni?
a depresszió munkaeszközöm?

1990.06. // C.02060 / C.04029
VILÁGKÉPLET/2.

gyerekkorom óta tűnődtem, mire való ez a világ,
születésünkkel miért nem zuhanhatunk Istenbe?

82 nyarán megértettem és elfogadtam.
a világ az egyetlen, fölcserélhetetlen eszközhalmaz
Istent megközelíteni
s részei annyiban hasznosak, amennyire ezt segítik elő -

de hát ez tévedés.
a világ nem jó és rossz, hanem előjel nélkülien semleges.
tőlem függ hogyan használom, mire használom.

hogy értem ezt:
megyek az úton, kövekbe botlom, illetve
olykor hozzám is vágnak egyet-egyet -
no már most, három lehetőségem van:
1. fölhördülve visszadobnom
2. zsákomba teszem. idő után lehet panaszkodni a teherre
3. lábam elé teszem, építendő utamat,
sőt talán még másokét is.

és ennyi az egész.
- - - - - - - - - -

1993.04. // C.04029
ez a szöveg megjelent DÁVID KATA HETVEN ÉVES emlékkönyvben:
"Ex invisibilibus visiblia".... VILÁGKÉPLET/2 - címmel

1991

1991.07. // C.02138/B
MENNYI A BŰNÖM?

mennyi a bűnöm abban, hogy kevés az életkedvem?
vagy: sorsom, mert alkatom - ?!
vagyis hálát adni érte?!
mért látom már a forró nyárban a decembert?
mért nem várok jó hírt? öregszem?
mért utálok nyaralni? bár ezt tudom.
amikor nem vagyok mániás, mért vagyok depressziós?
mért közelítek fogkefevásárláshoz a halál felől?
mért idegen még a szobám is?
mért érzem eső előtt egy nappal, hogy vége a világnak?

Füst Milán erre azt üzeni: lehet, hogy az életnek
nincsen értelme, de a mészáros számlát ki kell fizetni.

1992

1992.05.05. // C.02287
PÁRIZS, UTOLSÓ ÉJSZAKA

Fölébredtem, négy-öt felé lehetett, nem néztem meg.
Forgolódtam. Az estéről hozott izgalom, meg kéne venni azt a fűrészgépet.
Iszonyú pénz. Megtehetem-e. De húsz éve kellene, keretkészítéshez.
Nincs irgalom, dönteni kell.
Elaludtam.
Valami csoportos sétába keveredtem,
kutyákról is beszélgettünk.
Amitől mindig féltem, mellettünk szép lassan eldőlt egy építési toronydaru.
És akkor mellém sodródott.
Föllépett egy párkányra, és szembefordult velem. Mint azon a fotón.
Hátizsák volt rajta.
Rám mosolygott, majd átölelt, hogy ezután minden másképp lesz.
Talán meg is csókolt.
Arra ébredtem, hogy a szomszédban fölsír egy kisgyerek.
Tegnap láttam, fiúcska, néger.
Kászálódom, készülök a fűrészboltba.
Még nem tudom, hogy nem fogom megvenni.

Hát ennyi. 1992-t írunk, tehát 26 éve váltunk el.

1998

1998.07.15. Pilismarót // C.05733
PILISMARÓTI FELJEGYZÉSEK (részlet)

Hónapok óta próbálom értelmezni.
Kínlódom,
reménytelenkedő és kedvetlen,
gennyedző seb.

Megbeszélni? Kivel?
Az unalmat? Félelmet az öregségtől?
Nevetséges?
Vagy mindez csak az élet?
Tehát ajándék?

Mi van?... Minden van.
Család, rend. Jómód. Egészség.
A munkám, a hitem.
Ólmelegnek napi gyorsúszás (bukófordulóval), és esti Zelk-beszélgetések.
(Csak halálverseket tudok olvasni.)

Petri azt mondja: "A versen kívül nincsen életem: a vers vagyok.
Tehát elég ritkán vagyok."
Ezt is tudom, harminc éve.
Ennyi lenne?

07. 16. másnap
Vettem egy gyönyörű töltőceruzát és nem tudok örülni neki.
De működik.

07.22. egy héttel később
Itt, a tömegszálláson, zavartalanul, az utóbbi évek legörömtelibb sorozatát csinálom.
Sikerült továbblépni, a képek kiszínesedtek. 1,6875 olajkép naponta, eddig 27.

Rengeteg keretet kell majd csinálni.
Térdsebem is szépen gyógyul.
Az elégedettség nem a boldogság szinonimája?

Te kis hülye.

1998.09. // C.05757
A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI

fax Szütsnek

1. Mindig volt munka
2. Megmondták, mit csinálj
3. Dolgozhattál napi 13-14 órát
4. Még enni is adtak
5. Korbácsos főnökkel a hátad mögött zavartalanul jó embernek érezhetted magad

2000

2000.06.30. // C.06372
NÉVJEGY

Ülök este az ágyam szélén, nézem a térdemet.
Valahogy olyan ismerősnek tűnik.
Napok múlva felködlik, miért.
Rajzoltam ezt egyszer rég, egy alkotóházban.

I'm sitting on the edge of the bed, watching my knee.
Somehow, it seems quite familiar.
It took me days to realise why.
I once drew a picture of it in an artists' retreat.

2000. 11.03. // C.08426
VÉGRENDELET

Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal
és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem,
hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit.
Képeim szétszórva. Neten és CD-n minden munkám megnézhető.
Minden jó helyen van ott, ahol van.

Budapest, 2000. november 3.

          LAST WILL
          I, Dezső Váli, of sound mind,
          full capacity and free will decree
          that upon my death nothing shall be done.
          My paintings are scattered about.
          All my work can be seen on the net and on CD-ROM.
          Everything is at its best place, wherever it is.

 

 

 

2000.12.11. // C.15702
ADÓHIVATAL

Az Adóhivatal megkért, ugyan, fizetnék már 1,2 milliót (fele büntetés) 1997-es, 1,8 milliós New York-i ösztöndíjam után. Levelemre, hogy ez ott is, itt is adómentes, követelésüket 1,6-ra módosították. Úgyhogy jött a második fokozat, itt már baráti segítség kell, szakértelem, ismerősök bevonása. Ennek kapcsán keveredtem adóipari főemberek Katalin-napi bulijára, nem gondolnád - egy bérelt vízibuszra. Mentorom cipelt magával. Próbáltam szabadkozni, hogy klausztrofóbiám van (közelítő megfogalmazása, hogy innét nem lehet megszökni), de az 1,6 millió, meg itt most majd bemutatnak valakinek, stb.
Az első másfél órában még volt remény, mert a dokkhoz kötve, valami Sanyikát vártunk, aki már elindult Békéscsabáról. Kétfelől terített asztalok, pártfogómmal letelepedtünk. Az alkonyati vizet nézegettem, a sötétülő eget, a kivilágított Vár-palotát. Szalonzenekar. Mikrofonon fölszólítottak, hogy szolgáljuk ki magunkat, bár pincérek is szaladgáltak. Azonnal megittam négy rostos őszibaracklét, két unikumot (két hete kellett volna egy zsíros hús után, emlékezetemben lerakódott), aztán jöttek a gombák és szárnyasok. Két és fél süteményt a tányéron hagytam, kiderült, sósak.
És akkor ezüstflitteres valamicskében néger táncosnők, gyönyörű mozgással. Az is feladatuk, hogy a vendégeket táncra invitálják. Így az egyik nádszálkisasszony az orrom előtt kezdte riszálni magát, virtuálisan az ölembe ülve. Váltakozva néztem a felhőket és a fenekét. Ekkor hibátlan magyarsággal odaszólt: Szomorú vagy? A válaszon még tűnődöm...
Gondolom, délelőtt medika az orvoskaron.
A Római-partnál fordult a hajó. Akkor, völgymenetben már sokan táncoltak. Mind nagyfőnök, testes emberek. Az asszonyok kissé merev hivatali kosztümökben, hajkoronákkal. A pénzügyi rassz.
És iszonyú jól ráztak, nem hinnéd. Fantáziával, tréfálkozva, öniróniával. Egymás között, fesztelenül, harminc év előtti emlékekkel a lábakban...
Volt egy alacsony, szikár, ősz asszonyka, úgy hatvan körül, fehér blúzban. Kamasz tempóban rockizott, aztán megragadta a két rumbatököt...

Kértem egy mobil telefont. Kata nehezen értette meg, hol is vagyok. Délben indultam otthonról, hogy csak egy fellebbezést kell aláírnom a Belvárosban, és fordulok...

2002

2002.10.01. // C.15553
A DUNA-TV

- Hogy miért még mindig műtermet festek:

- Nézze, most megvallom magának. Én gyerekkorom óta mindig mormotát szerettem volna festeni. De a dolog körülményesnek bizonyult. Tudja, ezek az állatok az Alpokban és a Kárpátokban élnek, föld alatti lyukakban. Gyökérrel és rügyekkel táplálkoznak. Ha sikerül őket megközelíteni, és az egyikre rászólok, most kérem, maradjon így, fejét kicsit magasabbra, nézzen az ablak felé, és ne mozogjon...

2002.12.05. // C.15546

[FRISS HÓ]

Indulok, még sötétben, a hajnali misére.
A kapun kilépve váratlanul papírvékony réteg friss hó.
Egyetlen ember, egy kutya, és egy madár fekete nyomával.
Miért volt ez olyan megható?

 

2006

2006.04. // C.15957
[IDŐVERS]

[Az idővers-gyűjtő Berszán Gábornak]

Ó idő, idő!
Időtlen idő!
Idétlen idő!
Idézzük fel!
De lehet-e?
Sőt: lehet-é?
Ajjaj.
Megy az idő.
Múlik.
Múlik a disznó.
Nem szép tőle.

2007

2007.05. // C.08955
HAIKU ORAVECZ IMRE TISZTELETÉRE

(bár nemigen tudom, mi az)

Jött egy busz, s a galamb lomhán föltottyant a járda peremére.

2007.12.08. // C.09413
ENNYI A KÜLÖNBSÉG

Szeretettel rám mosolyognak,
szeretettel hátba veregetnek,
és azt mondják: exhibicionista vagy.
Én bólintok, és visszamosolygok,
szeretem, ha foglalkoznak velem.

Hogy is van ez.
Amikor Petőfi.
Amikor Lator László elverseli,
hogy nyúl be egy ujjal a szeméremajkak közé.
Nem láttam mezítelenebbet,
mint Vojnich, Kazovszkij, vagy Vermeer munkái.
Jobb képeimből kiolvasható
egyik életrajzom.

Persze a válinewsra; a naplómra értik.
Holott nem csinálok mást,
mint - Sanyika nézi - ahogy apuka
hazatér a munkából.
Ahogy leteszi a kalapját, táskáját.
Ahogy megcsókolja feleségét.
Ahogyan elmeséli, mi volt a villamoson.
A kisfiú mindent megtanul.

Mellesleg kiválóan szórakozom.
Ötvenöt évig nem tudtam, milyen gazdag az élet. em.

Hogy nem Petőfi és Lator-színvonal?!
Na ja.

Ennyi a különbség.

2008

2008.09.05. // C.09733
A GODOT GALÉRIA HÍRLEVELÉBE, FOTÓKIÁLLÍTÁSOMHOZ

festeni rossz, fotózni jó, ezt mindenki tudja
1942 októberében kilenc hónap tűnődés után
bújtam ki a sötétkamrából
azóta csak hunyorgok a fényben
s toporgok itt tétován

de hatvanhat éve rohangászom föl és alá
hogy ez ne tűnjön föl senkinek

2008.11. // C.09814
2008. NOVEMBER 28.

mi van.

kiállítás megvolt
könyv kész
adatbázis kész
honlap kész

terméskövekből falazott kút fenekén üldögélek, naphosszat.
aránylag nincs is nagyon hideg,
bár a kövek nyirkos-nedvesek.
nem fölfelé-, lefelé nézdegélek.
az egyik kövön véset: kenyni jó. tornyai

2009

2009.01.20. // C.15961
[ÚJ HUSI]

Új husi a medencében. Húszas éveiben járhat, ritkaság a nyugdíjas függőleges nénik között. Minden OK. rajta. És akkor döbbenve látom, a tempó elején, elrúgásnál, egy pillanatra kis lábfeje teljesesen befelé fordul. Bokaizmai lehetnek lazák. Innét már kis fekete ívháromszöge se vonzza a szemem. Ami a fürdőruhája.
Az elhaladó kék csempét nézem szomorúan, magam alatt.

2009.06.20. // C.10042
MEGÖREGEDTEM

Áprilisban megöregedtem.
Bár ez nem biztos.
Nem ismerem, nem voltam még öreg.
Vagy lehet, már az voltam, csak nem vettem észre.
Vagy mindig az voltam.
Hanem most, hogy minden sokéves munkáim befejezése.
Hogy minden meg van csinálva.
Észrevettem, szívesebben ülök, mint állok.
Annál is jobb feküdni, feküdnék már délelőtt,
ha nem is vagyok álmos.
Igaz, ez ritkán fordul elő.

Mit mondana erre szent Romauld apát,
rendalapító,
aki meghalt 1027. június 19-én.
Pont a mi irányítószámunk.

Szóval fáradtan ébredek.
Bár lehet, ez senkit nem érdekel.

Ma van a 41. házassági évfordulónk.
Koccintani vettem két pacsnit a Retek utcai péknél.
De csak egy volt.
Elfeleztük.
Én kaptam a nagyobbat.

Szombat; délelőtt piacra megyünk.
Amit utálok.
És a biciklipumpám is elromlott.

Mi jön még.
Majd.
M. néni infúzión.

Mért? Babits nem nyafogott?!
Néha?!

2009.08.06. Kékkút // C.16139
[VÉNEMBER]

Orvosi váróterem, ez is régi történet. Üldögélünk. Görnyedt apróka vénember, nyáron nagykabátban, vaskos könyv fölé görnyedve, apró cetlikre jegyez. Mi lehet ez, Biblia? Már utcasarokról visszafordulva vettem a bátorságot leülni mellé. Öregotthonban él, műfordító volt. És most Arany-összesből jegyzetel szófordulatokat, kimeríthetetlenül tanulságos.
Ámulatos. Lehet győzni?!

2010

 

2010.05. // C.21010
EZT NE

2010. május 15., szombat. Ma reggel a Margit körúton éles kiáltást hallottam: Ezt ne csináld! Ezt ne csináld! Talán kétéves lehetett a gyerek, aki mondta, úgy huszonhat éve – most hallottam meg –, érezhetően még nem tudta szabatosan kifejezni magát. Mikica szólt rám, valami nagyon nem tetszett neki. A teljeskörű kiszolgáltatottság szólította mindenhatót, reményes bizalommal. Édes emlék, nagyon belesajdult a szívem. Hogy ez gyönyörű. Akkor nyilvánvalóan konfliktus helyzet volt. Mi lehetett a baj. Egy injekció veszélye? Fájdalmas sebtisztítás? Ki tudja. És most? Édes-fájdalmas időélmény, emlék. Mind a kettő igaz, igazi. Ezen a földön semmi sincs a helyén.

 

2010.09. // C.15958
[CSALÁD]

A nők a férfiak karbantartására lettek kifejlesztve.
A férfiak például egy ecsetnek látszó tárggyal fenntartják a társadalmat.
A gyermekek pedig olykor hazatelefonálnak.

 

2011

 

2011.04. // C.10894
MIT IS AKARHATNÉK MÉG

Mit is akarhatnék még.
Voltam tengeralattjáróban,
repülőgép-anyahajón,
az USA-Korea tárgyalótermében, Panmindzsonban,
a World Trade Center tetején, kétszer is,
bálnavadász hajón,
Picasso műtermében,
Klee fiánál,
a II. ker. polgármesternél,
építettem egy 30 éve működő fregolit,
megépítettem egy életet,

mennyivel jobban megírta ezt Kormos István

KIFORGATOTT ZSEBBEL

Azért ezt-azt láttam
szerte a világban:
pl. bicegő tücsköt,
kannibál rézüstöt,
fekete szivárványt,
fürdőző cigánylányt,
pocsolyát az égen,
papot lyukas széken,
börtönőrt nevetni,
erőművészt verni,
Berdát inni tentát,
verklit húzó tantét.

De zsebemben kotorászva
egy fillért se látok

2011.11. // C.17714
RUBINMISE

Antal püspök vezette a szertartást. Néhányszor találkoztam vele életemben, utcán, véletlen. Legutóbb tíz éve a Rómer Flóris utca sarkán. Egymásra mosolyogtunk, elmondtuk egymásnak egy-egy mondatban életünk legbizalmasabb titkát, újra egymásra mosolyogtunk, bólintottunk, és ennyi.
___________________
Nem. Neki volt egy második mondata is: Nagy titok az Isten. [2020.05.]
 

2012

2012.11. // C.18460
LUKÁCS-USZODA, 23 ÉV HALOTTAI

-- Feri bácsi, a végén a lánya kíséretében járt; egy évre a Dagályba dezertált, mindig orvosára panaszkodott 
-- Mészáros Tibor, HM. ezredes, gyönyörű gyorsúszással, hívott volna a hideg-medencébe, térképet kasíroztam neki, gyűjtötte
-- (Kiss) Lajos úr, a mindig mosolygó alázatos hadtápos öreg katona, vidámította a vízben az asszonyokat
-- Springer Gyuri, a belgyógyász, aki szilveszteri receptjeit mesélte a zuhany alatt; kiugrott a kórházablakon
-- a csendes Gyula bácsi, beteg feleségét ápolta évekig
-- a szomorkás Ádám, Amerikából nem írtak neki gyereke, unokái, vigasztaltam 
-- az a dühösékeny úr velem egy sávban; akit ésszerű volt a vízben nagy ívben kerülgetni
-- az ezredes úr, aki együtt járt vele Kőszegen, s nekem szidta Ottlikot könyvéért; az ember nem piszkít bele a saját fészkébe 
-- Imre, szerszámlakatos, fényesebb elme volt sok tanult klubosnál, futball-, és politika-szakértő
-- Roller Béla, akinek készülő statika-könyvébe beleszóltam; diákjai rettegték, vizsgákon azt kérdezte: miért? 
-- Lax István, Rumcájsz, a liftszerelő, kitalálta, hogyan hosszabbítsam meg ágyam fémcső lábát; egyszer egy képet kért tőlem, kapott
-- és barátja, a fanyarul viccelődő honvédségi villanyszerelő, aki aztán a kórházban lassan lemondott az életéről 
-- Orbán István dr., gógyszergyár-igazgató, még a kilencvenes években egész nyárra! kölcsönadta notebookját
-- Molnár Sanyi bácsi, nyugdíjas MÁV-mérnök, hat év Szibéria, mesélte, egy kiállításplakátom nála falon, üveg alatt 
-- Jóska, aki valaha nyolcasban evezett, az öltözőben rákiáltottam a start vezényszavait: hopp ki - hopp ki - rugod ki -
-- Román József, Charles bácsi művészettörténész, hitehagyott illegális kommunista, ledorongoló cikket írt rólam, próbáltam kiadatni
-- a négy, vízben körbeguggolva traccsoló öregúr; a bankár, a mezőgazdasági pilóta, a sebészprof., és az Autóklub elnöke 
-- Stráner Gyuri bácsi, vegyész, 56-os börtönjárt, gyerekkorában a Balaton mellett nagyapámnak gilisztát gyűjtött pecázáshoz 
-- Nyúl Lajos bácsi, vezető közgazdász, túrákat szervezett idős koráig, 
térdvédőt hozott nekem, kéretlenül. Ő lehet, hogy még él. [13.01.5. erősen nagyot hall. még él.]
-- Irmuska drága, esztergályos volt, igen nagy műveltséggel, meglátogatott képet nézni és
-- Nellike? barátnője, nyugdíjas, zsidó szeretetszolgálatos, vajon él-e még?
-- Markóczy Kukó amerikai gyógynövénycéges, képet is vett tőlem
-- persze a Garas meg a Kállai, őket ritkán láttam; azok kabinban, nem a mi öltözőnkben; ismeretlenek maradtak

2013

2013.01. // C.19583
"MESTER ÉS TANÍTVÁNYA"

kiállításunkhoz, Várhelyi Tímeával,
ahol én csak egyetlen képpel.

2013.02.21. // C.11795
ÉLEM ÉS VALLOM

A Vigilia kérte a 2013. májusi számába.

I.
Reggel vallásos vagyok. Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40.
Utána hívő.
Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat.
Másképpen ezáltal?
Igen.
Másképp is festek? Műterembelső-témát?

Igen.

II.
Mire való a művészet; egy kép, egy szobor?
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Megismétlem.
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is?

Igen.

2013.10.28. // C.12412
[MA REGGEL HAZAFELÉ]

Ma reggel hazafelé
láttam egy kétcopfos öregasszonyt
bolond lehetett
két varjú károgott a Széna téren
megkívántam és vettem egy sajtos rudat
százhetven forintért
jaj mire való ez a világ
Uram irgalmazz

2013.11.01. // C.12443
HALOTTAK NAPJA / film itt! /

az én halottaim mind élnek csakugyan
húsz kilométeres körzetben körülöttem
bankkártyával és telefonnal
igazán halott hároméves kislányom
akinek játékkutyát varrtam
még farkát öltögettem
elöl ő már simogatta
igazán halott óvodás kislányom
hazafelé csak annyit mondott úgy vártalak
halott kislányom rárakott iskolatáskával
az volt a véleménye
nagy szalság az egész
az er betűt még nem tudta
halott lányom fekete körömcipőben
halott a már munkába induló
élő egereket kellett földhöz csapnia a sasok számára
most hetente beszélünk telefonon
ilyenkor is négy gyereke lóg rajta
halott a kisfiú aki kétévesen ecseteimet -
nézegetem régi fényképeimen
évente ötször forgat Nyugaton
halott az az építészlány menyasszonyi fehérben
az én asszonyom is lehetett volna
itt lakik a várkerületben
negyedik éve özvegy már
halott apám Paul Klee mert elfelejtettem
igaz Giorgio Morandi nagyon is él
halott az evezés augusztus tizenhatodika óta
utoljára kétpárevezősben
a Hajógyári öbölben egyetlen forduló
a többihez már fáradt voltam
halott Assy kutyám pedig az bernáthegyi volt
elajándékoztam azt is

ki él itt egyáltalán

de halottaim által vagyok gazdag
és ők is gazdagabbak általam

és ez így van jól.

2014

2014.01. // C.18462
ÁLOM 2014.01.23.

Enyhe kora délelőtt, tavaszi napsütés, a hegygerinc alatt futó sétaösvényen baktatok. Bokros, de inkább csak füves hely, tágas kilátással a völgybe. Szembe evez velem egy fiatal férfi, versenykajak; ő fehér klubtrikóban, mellén keresztbe keskeny piros csík. Kényelmes, lassú tempóban kanalaz, meg-megállva. De nem is szükséges hajtania, mert csónakját hosszú száron hámba kötött csacsi húzza. Aki legelészik is útközben, egy-egy bokor tövéhez odamegy, s kutyamódra meg is szaglássza. A férfivel nem váltunk szót, de én tudom, hogy ez így mindkettőjük számára jó megoldás, az állat leterhelve nyugodtabban kiéli energiáit, nem csatangol el szertelenül a ház körül.



 

2014.05.15. // C.12838
2014. MÁJUS 15.

művésztelepet intézni
fogrepedést intézni
gyógyteát intézni
szentgyónást intézni
aranyeret intézni

képszállítást intézni
prosztatát intézni
hasmenést intézni
dobostortát intézni
gyógyszert váltani
interjút átgondolni
opponens az egyetemen
penitenciát elvégezni
bajban lévők ügyei

működöm

úgy szeretnék lakóbizottsági tag lenni,
de hát ez lehetetlen,
nem vagyok még résztulajdonos
sem

a középszer képek
sőt, a nagyon jók is

szerencsére Weöres Sándor zseni volt

 

 

 

2014.08.23. // C.18465
NAPPALI ÉJJELIŐR

                                         Távoli üdvözlet Oravecz Imrének

Ellátja feladatát.
Bontják a Ganz-gyárat, őrzi a bekerített munkaterületet,
jelenleg azt a sárga murvát, ami fölött ül; amit a múlt héten a munkagépek itt elteregettek.
Jól kivehetően szereti a hagymás rostélyosokat. Nyugodtan ül.
Negyven év körüli, tehát valószínű, jó húsz éve ül, és nézi,  ami előtte van.
Flakonban innivaló a ház oldalán. A kisasztalon ebédje, csomagoltan.
Be van rendezkedve, rendtartáshoz a házikó oldalán szemétkosár,  vödör és partvis. Az ajtó kitámasztva széllökések ellen. Esőben a belső székre ül át, onnét is jól belátni a terepet. Drót tekereg a földön, odavezették számára a villanyt.
Este világított is az ablak, talán olvasott, ő, vagy a váltótársa. Még huszonöt éve van hátra, akkor nyugdíjba megy.
Most egy galamb nézi őt. Meg én.

 

 

2014.12. // C.14859
UTAK

Az ember él, hogy meg tudjon halni.
A kiránduló haza akar menni. Nem azonnal.
Az úszó el akar jutni a medence végébe. Többször.
A mérnök fel akarja találni a kávédarálót, és ehhez utat és eszközt keres.
A festő nem tudja, mit keres.
Nem a szépet keresi. Annak meglennének a bevált eszközei.
Önmagát keresi.
Eszközül egy dombvidék, egy okkersárga világos.
A történet látszatra egyirányú.
Pedig nem tudja, mit keres, és az utat sem tudja.
És ha a végére ért, sem érti, mi történt. És most hol van ő, egyáltalán.
Legfeljebb érzi, a szíve mélyén.
Erre a gondolkodás nincsen berendezkedve.
Hogy az a sötét folt mért olyan kell legyen.
Itt valami megfoghatatlan történik, emberen túli.
Ez az ijesztő/megrázó az egészben.

2015

2015.02. // C.14859
ÁLOM 2015.08.02.

Váratlanul megláttam. Ezer felé figyelt, és intézkedett, mint az életben is, de percre megsimogathattam az arcát. Pillanatra rám mosolygott, majd elkomolyodott. És elmozdult mellőlem. Tudtam, mire gondol. Láttam a termen távolabb áthaladni új férjét, akit úgy választottak számára; a pár éve meghalt előző kísérteties hasonmása. Az is építész, tudtam. Ötvenéves történetünk.

 

2015.03.27. // C.15113
[MEGHALNI]

Meghalni alkalmasint macerás.
Halottnak lenni nagyon jó.
Isten mindig mindent megtehet.

2015.04.16. // C.15487
VILÁGKÉPLET

Reggelizés közben Katának rajzolom
a valamikor a nyolcvanas években megtalált
világképletemet.

1. Itt van Isten
2. Ez egy mozdulatom-tettem iránya és mérete.
3. És ebből érték annyi rész, ami Isten felé irányul.

Egyszerű, nem?!

2015.05.05. // C.15216
MA ÁLMODTAM

rég nem láttuk egymást
talán véletlen hogy találkoztunk
egy üres mellékutcában
alkonyodott
ő fáradt és szomorú volt
átkaroltam nem ellenkezett
ritka perc most gyengébb volt nálam

szótlanul ballagtunk
belépve a terembe ellépett mellőlem
hogy ő külön helyre ül

most ne csókold meg őt előttem mondta
és engem se

vártuk a zenekar bejöttét
a mellettem-hely üresen maradt
ő az első sor szélére ült
messze tőlem és tőle is
aki szintén ott valahol

2015.06.22. // C.15498
MAGÁNMITOLÓGIA

Ez viszont továbbra sem hagy nyugodni, izgat. Én nem, de a gép (zsebSony, 30x optikai zoom) látja! a Nagynorma lejtőt, ahol gyerekkoromtól síeltem, vagyis inkább áhítattal néztem a profi srácokat. Ötven éve itt igazi versenyzők igazi gyakoroltak, a Detre-fiúk még invitáltak is; próbálgattam én is a hóba szurkált kapuk között szlalomozni. Siess, szűz lányok várnak rád. Mire leérsz, elkurvulnak.
A fotón beazonosítható a sétány a padokkal, jobbszélen a vendéglőépület tetejéből egy darabka. És az újkori bódé, ahol meleg mákos rétest kapni, 250 HUF, vasárnaponként érezzük az illatát. Ott van, ni.

2015.08.09. // C.15363
GAZDAG VAGYOK

Stratégia, minden legyen egy helyen - írtam tegnap.

Nálam ez azonos a pionírköszöntéssel:
БУДЬ ГОТОВ! ВСЕГДА ГОТОВ!*
(reggel elkértem Moszkvából)

Gazdag világ.
Gazdag életem.
Gazdag életem volt.
Iszonyú gazdag vagyok.

Hazafelé egy mákos rétes.
(Kár, hogy két szóba írják.)

________________________

^* [Bugy gátov, vszigdá gátov!
Légy kész, mindig kész!]

2015.08. // C.15373
2015. AUGUSZTUS 29.

Fölébredtem; félbeteg.
Műterem, hol vagyok; és belesajdult.
Üldögélés az ágy szélén.
Aztán mozdulni kellett, telefon szólt,
egy képemet árulják valahol.
És az álom. Mátyás Tibi edzőm [rég meghalt] éppen a három szkiff közül választott egy könnyű versenyhajót számomra, mutatta, hogy melyik lapátot vigyem hozzá. Már a stégre is levitték. Ahogy néztem, csendes-nyugodt volt a víz, egészen a távoli láthatárig. Egyeztettem, hova, meddig mehetek, hosszú, magányos esti útra készültem. És már csak tíz méterre a vízre szállástól -, és nincs tovább. Minden ízét le tudnám írni a történetnek, a megérkezést, a reménykedő-izgatott várakozást, a nyikorgó nedves falépcsőt, a csupasz villanykörtét a csónakok fölött a félhomályos hodályban.
Hetvenhárom vagyok.

 

 

 

2015.10.11. // C.15497
EGY ILLAT

A mennyország nem vonz, köszönettel tudomásul veszem. Tán egyetlen, ami itt a földön modellálja számomra, egy illat. Életemben vagy hatszor találkoztam vele, túlvilági gyönyör. Nem tudom az eredetét; virág, növény, szappan, testszag, vagy ezek keveréke. Én Szűz Mária-jelenlétnek hívom. Először főiskolásként. Húsz éve a villamoson megkérdeztem egy lányt, milyen parfümöt használ, azt Kata meg is szerezte. Nem működött. Tegnap gyorsúszás; levegővétel közben éreztem egy pillanatra. Van mennyország.

 

2015.11. // C.15488
ÉLETRAJZ EGY KIÁLLÍTÁSHOZ

 1949. megtalálom a világ legszebb kavicsát
 1953. föltalálom a rend-csinálás ellenében a rend-tartást
 1953. illegális bencés kiscserkész
 1959. első kép
 1960. Seneca
 1960. elajándékozom a könyvtáramat
 1965. fiúból férfi
 1965. pauszpapírral elfedett ablakaim
 1967. belsőépítész diploma
 1969. szabadfoglalkozású festő
 1970. első kiállítás
 1972. szolgálati műteremlakás
 1973. bernáthegyi kutya
 1977. első gyerek
 1978. letiltom képeim külföldre kerülését
 1982. második gyerek
 1984. nyolc kiló fotónega szemétbe
 1985. Fioretti imaközösség
 1985. vekker 05:23h., hajnali imaóra
 1986. Munkácsy-díj
 1987. képeim szétajándékozása
 1990. Lukács uszoda 07:05h.
 2000. deske.hu + Levelek Le Meux-be
 2004. honlapom az OSZK. tulajdona
 2004. nyugdíj (2015. - 66.730 HUF)
 2008. 40. házassági évfordulónk
 2009. naplóm az OSZK. Kézirattárban [ma 15.488 gépoldal]
 2010. megtalálom a világ legszebb kavicsát
 2011. kidobom azt a kavicsot
 2014. kidobom ezredik gyenge festményem --

 

2015.12.15. // C.15568 - 569
A MAI REGGEL

Deim Palival közös fotónkat kissé átszínez, aztán adatbázisba,
most kaptam meg mailben,
négykor ébredtem, volt idő ilyesmire,
sikerült mára megint egy kilót fogynom
fogmosás és tea három keksszel
törlöm a kellemes ünnepeket emaileket
kiderül, egy zsidótemetőmet 4,2 millért ütötték le az aukción
két kötetem dedikál, aztán csomagolópapírba
az egyikre dupla ragszalag, az Le Meux-be megy
egy kis kopogós Ószövetség Izaiás prófétától
útközben a szerszámboltosnak - aki ugyan csak nyolckor nyit
de hétre itt, a parkolóhely miatt - áldott karácsonnyal beköszön
fölhúzza a redőnyt és az ajtóban kezet fogunk
aztán futok tovább
a koldusnéni nem kap Bond cigarillót
de csak mert ma nem jött ki járókeretével a kapualjba
még hat várja az asztalomon
egy álmatag futóvendégnéni a sávomban
félrebillent fejjel egy helyben úszik, békésen kerülgetem
viszont a 38. hossznál néhány tempó erejéig
beletalálok a T.I. úszás gyönyörű ritmusába
51 másodperc hideg a forró zuhany után, de csak azért
hogy a rituális-reguláris 45 nehogy túl fontosnak érezze magát
kissé bosszantó, hogy 25 év után ez már egyáltalán nem kellemetlen

ritka nap, a mai hazafelé-szárazkifli kiválóan meghintve sókristályokkal

postára a becsomagolt könyvekkel, nem is kellett sorba állni 2500 HUF
számlát kérek Miki nevére, ő el tudja számolni
adatait már tudja postás gépe
hirtelen ötlettel egy hosszúkávé a Bem mozi mellett
és megcsodálom a falon új reklámfotóját a pohár tejeskávéról,
beleszóltam, megbeszéltük amikor fényképezte, és én is lefotóztam ugyanazt
legközelebb egyeztettem, az övé jobban sikerült
a Mechwart téren kiválasztom a kitett egyetlen fenyőfát és kifizetem 5000 HUF,
szerencsére nem lehetett válogatni
becsomagolják, félrerakatom
mert közben még Almásinak a Keleti Károlyban a negyedik emeletre
a nagyon várt verskötetet
gyalog, mert kulcsos lift, csak lakóknak
bár én amúgy se használnám

akkor a hátamon a nehéz fa, hazáig
kötélen kilógatom az erkélyen
még nincs kilenc, ketten megreggelizünk
én a keresztvetést mondom, igen lassan, a többit Kata
akkor oldalára a mosógép - iszonyúan ugrált tegnap
centrifuga közben -
lábát ragasztószalaggal a helyére, amíg visszabillentem
ez nem fog kijönni többé
tízre egy fiú dedikáltatni mamájának karácsonyra
a kötetbe: szeretettel, remek fia van, ami igaz is
telefon, hogy bár javasoltak, de nem vettek föl a Széchenyi Akadémiára
mert a szakosztályvezető Maurer Dóra szerint nem vagyok elég híres
ezen aztán könnyekig nevettem
édes Istenem, nehéz gyerekkora lehetett
aki elmesélte, Zsófia, majdnem sírt, hogy az egy vipera

még megnézem a Helyes szótárban
a rituális sajnos mégiscsak rövid i
akkor Katának 28 deka liszt kimér, de úgy, hogy
a tálka súlya a mértből levonódjon
nem hiszem, hogy harminc dekával ne kelne meg az a tészta
de hát így a receptkönyvben, amit Kata félszemmel állandóan néz

akkor most folytatom az A/2012/07-et
előtte még fél liter fekete tea
és kezdődik a nap.

2016

2016.01.17. // C.15629
2016. JANUÁR, MEGINT ÁLMODTAM

Hogy lehet megjeleníteni ezeket a történésvillanásokat
sehogy nem lehet
ha mégis, ha muszáj
völgyön át, nehéz zsákkal
ebédhez tálalás
egy könyv kinyitva
azt kérdi, hol vagyunk
egy hideg fémkorlát
hibás útvonaltérkép
a földön fokhagymagerezdek
alkonyati felhők

akkor egy világosabb kép
balról mellém léptél
kezed pillanatra a vállamon
és elindulunk
valahova

 

 

 

2016.02. // C.15701
TAKARÍTOK

Néhány év után Kata kedvéért visszatértem a szombati előszoba-takarításhoz. Nagyon érdekes. A szőnyeget kirázás után kint felejtem a gangon, csak hogy észrevegye, megcsináltam. Ezeket a takarításdolgokat az elmúlt években úgy oldottuk meg, hogy ő nem hordta a szemüvegét, én pedig elővigyázatosan elfelejtkeztem az egészről.

 

 

2016.02. // C.15708
A TANGÓHARMONIKÁS

Utazás Tatabányára. De előtte a 61-es villamosmegállóban egy vénember kéregető. Arcát nem lehetett látni. Kesztyűben játszott, fázhatott. Tálkájában forintok és néhány szaloncukor. Elolvastam a cédulát a tangóharmonika oldalán: ELADÓ. Iszonyat. Melléléptem, odasúgtam neki, ne adja el, és kezébe egy tízezrest. Ezt egyszerűen muszáj volt.

**Pár év múltán már egy másik harmonikáján ugyanez a fölirat. De így is rendben van. 2020.05.

 

 

2016.04.07. // C.15823
ARRA TÖREKEDTEM

Arra törekedtem, hogy fél lábbal mindig e világban éljek.

 

2016.04.14. // C.15831
TEGNAP, HAZAFELÉ

Tegnap uszodából hazafelé csalódtam a magam gyártotta szokásos szárazkifliben.  Nem volt neki semmilyen íze. Csodálkozom. Mi ilyenkor a teendő. Nem kéne úszni? Esetleg csak háton? Istenem, bocsásd meg, fáradt vagyok.

 

 

2016.05. // C.15900
ÖTVEN ÉVE

Ötven éve búcsúzott el. Most álmomban odalépett hozzám,
hogy rendezd hát el dolgainkat.
Hiánya kincsem.

2016.05.22. // C.15901
SZERETNÉM

Szeretném, ha nem szeretném annyira a mákos rétest,
nem tunkolnám ki ebéd után a húsos-tepsit,
nem érdekelne a Kossuth-díj,
honlapom olvasottsága,
képeim sorsa,
a testsúlyom,
az okostelefon,
és azok a szerkezetek,
amelyeken időnként egy kis piros gomb fölvillan.
Észre se venném, hogyan sikerült ma a T.I. úszás,
nem felejtettem-e otthon az utána kijáró szárazkiflimet.
Felnőtt lennék - gyerek lennék.
Olyan mint a többi. Majdnem pontosan olyan.

2016.07. // C.15956
FAJFENNTARTÁS

fajfenntartás
létfenntartás és
öröklétfenntartás
hamarosan úgyis
elhagyjuk ezt az árnyékvilágot
hát mért ne igyak most egy erős kávét

2016.07. // C.15960
ABLAK

azt mondta, zseni vagyok
ez ugyan nem igaz de jól esett
e társasházban én vagyok a legtehetségesebb
vagy talán itt a hatodikon
de ez se biztos

ablakaimat diákkorom óta elfedtem
az utca ne jöjjön be a szobába
ne zavarjuk egymást

ugyan vannak saját felhőim
bárha csak magasan egy mezőben
majd holnap eltakarom
azt is

20016.07.11. // C.15962
MAILVÁLTÁS

Le Meux - Budapest

- Minden rendben, köszönöm a kérdésedet! Szülinapomra meglepetés: mindenki hazaért, 3 gyerek 3 országból, éjfélre, együtt ünneplés. Boldog ajándék egy év után. Azóta persze már sokfelé - ahogy szokott, de ez normális. Ti meg hogyan? J.

- Kösz!, mi is rendben. Alkonyodik.

2016.07.14. // C.15964
A RÖNTGENFOTÓ

Följött egy fotó, megkönnyeztem.

Amikor a kisfiú bejött a szobámba, kissé zavartan mosolyogva halkan annyit mondott:
- Apu, azt hiszem, meglőttem a kezemet.
- Legjobb lesz, ha elballagunk a Kapás utcába, a sebészetre.

Össze voltunk szokva, úgy kezdődött, vagy nyolcszor szúrták az arcüregét.
Karomban vittem. Kicsi volt.
Mikor fölismerte az épületet a Logodi utca sarkán, egész testével hozzám bújt.
Akkor szerettem meg.

Ezen a héten egy ausztriai fesztiválon forgat.

Olykor műterem takarításkor még mindig előgurul egy-egy sörétszem.

 

 

 

 

2016.08. // C.16105
[SZEX]

Szex. Távolodó hajó az óceánon.
Azt nézed,
pedig csak egyetlen pici pont
a nagy vízen.
Szemedet odavonzza.
74.

2016.09. // C.16109
[A BETEGEK]

A betegek Isten munkatársai.
A betegek Isten kiválasztott munkatársai.
A betegek lehetősége Isten kiválasztott munkatársaivá válni.
A mondatot tovább lehetne finomítani.
De nem finomítom tovább.

2016.12.01. // C.16195
LÁTOMÁS

Elgondolkodtam ezen a megtalált szón: hogy az igazán jó mű látomás. Gondolok például a Rothko № 10-re, kétméteres vászon. Látomás, tehát valami itt nem létező leképezése. Valami a túlvilágból. Helyénvaló volt megközelítésem, hogy: Egy remekmű villámvillanás-időre megmutatja Isten köpenye szegélyét. Csakhogy ebből hiányzik, hogy ilyenkor egy személyre szólói ajándékot kapok, Őtőle. SMS érkezik föntről mobilomra: Szeretlek.

2016.12. // C.16247
2016. DECEMBER 24.

akik ilyenkor nem festenek,
ma mind főznek
általában többet a kelleténél
bár ez talán így helyes
igazuk van
mindössze 80 lux
hogy lehet ilyenkor festeni

délelőtt kezdtem, A/2016/73
90x90 cm.
csak a lényege nincs megoldva, tudom
a harmincadik színvariáció után

igaz, közben apró kockákra vágtam
hét tábla lila Milka tejcsokoládét
a megadott méretminta szerint

a kép alsó fele jó

valamint 74 és ¼ évesen ma rájöttem
a papucsot nem az ágynál kell tartani
hanem ahol vetkőzöm

2016.12.24. // C.16248
MEGÖREGEDTÜNK

megöregedtünk
ötven éve hiányzol

minden rendben van
szép volt
köszönöm

2017

2017.02. // C.16339
ARS POETICA

Hittel vallom, hogy munkásságom végső célja egy keretbe illeszthető, közepes méretű kép létrehozása. Az alkotás óráiban ehhez segédeszközöm a spirituális csönd, mely befogadja a terek asszociációit, valamint segít ebben az emóciók meditatív világa.
Egy tudatalatti lágytojás.
Egy rakott krumpli vasárnap délben.
– Abból még kérnék egy kicsit, ha lehet.
– Tartsd ide a tányérodat. De közelebb, mert lecsöpög.

2017.04.06. // C.16510
[KÉT ÉVE]

Két éve szeretem - nem szeretem ezt a képet.
Idegen. Az idegeneket tisztelni kell.
Most egy új motívum rá, a kis képkeret,
mintha ez megoldás.
Hogy eltűrhető üressége.

Az is megzavar,
Kata egyszer megdicsérte.
Igaz, a színeit.
Csak a színeit.
Ami azóta.

Itt a fotón meg nagyon maszatos is.
Ez a Nikon-objektív túlkontrasztálja.
Életben jobb.

De azért lehet, hogy továbbfestem.
A kék helyébe tán nyugodt, halott felület kéne.
Amilyen eredetileg volt is.

2017.05. // C.16511
[VALAMIKOR ÍRTAM]

Valamikor írtam, amit életemben először. Ritkul.
Ma vettem két piros lábost. Alapozáshoz. Illetve az egyik fazék.
Fedő is jár hozzá, adták volna. De hát az nem kell.

Mi is volt még. Tél végén két varrógép.
Guruló szerszámasztalok.

Első és utolsó igazi Fischer carving lécemet
a télen ajándékoztam Mikinek.
Tíz éve hoztam Ausztriából,
akkor búcsúztam el a síeléstől.
Bár utána még volt jó néhány itthoni szezon,
Svábhegy - Normafa, mindig ugyanott.
Fiam mondta, nem férne el nálatok egy sarokban.
Nem szívesen nézegetném.

2017.05.31. // C.16587
ÉJFÉLI MŰTEREM - A/2017/02

Hetedszer mutatom,
hetedszer hiszem,
hogy befejeztem.

2017.05.03. // C.16588
EGY, GONDOLOM, ÉHEN HALT

Egy, gondolom, éhen halt
pók utolsó, ziláltnak ható
munka-, és lakhelye
a műhelyszoba sarkában.
Tán koporsója is.

Emlékműnek megteszi.
Tán ő is szerette a szürkeárnyalatokat.

 

2017.05.07. // C.16591
[A LITVÁN TENGERPARTON]

Online. A litván tengerparton most szép az alkony. Tengerhorizont. Súrolófények. És az édes rikoltó madárfelelgetések. Tegnap egy apuka, kislányával. Van ott egy létra is valami kis sziklácskára. A kislány persze. A partra húzott halászladik tán csak díszletnek szánva; a három pózna is. Bal távolabb pici ház lehet, éjszaka egyszer fény vetődött onnét. Ez a tenger jövőre is tenger marad.

2017.05.09. // C.16594
[EGY ILLAT]

Ez az, vagy majdnem az az illat, amivel 40 éve már találkoztam, amit keresek, olykor fölbukkan. Utal a mennyországra. Sávomban úszó hölgy megadta, Mammut1, földszint. Ha Kata hazaér, majd mellékesen megkérdezem, van-e nappali hidratáló krémed, úgy értem, huszonötös.

2017.05.09. // C.16595
[A LILA FOLT]

....a lila foltra vonatkozóan kezdett derengeni, hogy ez a gyönyörű szín nem az én világom
én szürkét ütköztetek szürkével

2017.05.10. // C.16596
[KATA KISKERTJÉT]

Kata kiskertjét
a napfényes gangon
leginkább
szemlesütve szeretem

2017.05.10. // C.16597
[BIZONYÁRA IDŐJÁRÁSVÁLTOZÁS]

bizonyára időjárás változás
szokás mondogatni hetven év felett
noha délelőtt három képen javítottam; a lélek ernyedt csüggedése, ölbe ejtett kéz

 

 

2017.05.16. // C.16598
[SZÜRKE]

Én szürkét ütköztetek lilával.
Átlépni ezen a hirtelen fájdalmon.
Hogy hiszen minden rendben van.

2017.06.21. // C.16600
[VERSGONDOLKODÁS]

Teljesen meg vagyok zavarodva, illetve csak egy kicsit. Vagyis döntöttem, már kicsit sem. Hegedűs Gyöngyi, aki igazi költő, több naplóbejegyzésemet versnek titulálta, ezt kezdem elhinni. Eddig ezekről R. barátom tanácsára lesújtó önvéleményem. Hogy annyi, szövegeim gondosan formáltak. És rövid sorokká tördeltek, hisz mellettük kép.
S most az egybeesés, Oravecztől megkaptam új kötetét, hozzám annyira közelálló versgondolkodása.

SIKERES NAP
Ma jelentősen növeltem a fácánok életben maradási esélyeit,
tizenkilenc csapdát semmisítettem meg a nádasban.

Ha ezt lehet és szabad?!
Hát elkezdem. Elkezdem prózaverseimet prózaversnek tekinteni. Aztán majd a Kedves Utókor.

 

 

2017.06.22. // C.16601
[HÁTRALÉPEK A KISASZTALKÁHOZ]

hátralépek a kisasztalkához, fölemelem a papírtekercset, letépek egy egységet és kifújom az orromat
szemétkosár, kidobom a használt papírt, visszateszem a tekercset az asztal jobbszélére, és elnevetem magam
mindez azért, hogy egyetlen perc pihenő e nehezen születő kép készítése közben

két szabályt érdemes betartani
ami nem megy, ne erőltessük
ami nem megy, erőltessük

 

 

2017.06. // C.16570
[TOTAL IMMERSION]

Hibát most is találok bennem,
gondolom, Dragomán Gyurka is,
aki megmutatta.
De ennél jobban nem fog menni,
sehogy se.
Most hatodik éve tanulom
ezt a T. I. gyorsúszást,
négyperces oktatófilm,
edző nélkül.

Ebben az a vicc,
hogy a kar erőt nem fejt ki,
már elfelejtettem, hogy miért.
Krall sincs, semmi sincs;
ahogy a hal ficánkolva halad előre,
csípőmozgásból.

Nagyon nehéz,
ezért izgat annyira.

 

 

2017.06.13. // C.16571
A LUKÁCS

Mi, szürkeórás törzs és főtörzs vendégek
ismerjük egymás mozgását, helyét a vízben
előre egy hónapra.

Lábtornája után Éva néni
a harmadik korlátrúdnál fog húzódzkodni,
kerülnöm kell.
Ibolya akkor majd balról el, mellettem.

Hátúszásnál is tudjuk
ki-merre a medencében.
A professzorasszonynak feltétlen előnye van.
Ha nem, hát megnézheted magad.
De vannak az ilyenolyan sárga-, sőt kékórások.
A futóvendégek.
Álmatagon, és olykor keresztbe.
Semmit nem tudnak a szokásokról,
semmit a rendről.
Beállnak pihegni a végfalhoz
a csobogó alá.

Ahol én bukófordulni szokok.
Így aztán mellettük tíz centire
csattan a falhoz a talpam.
Fordulás közben a víz alatt
mosolyogva látom,
ahogy kezük
mozdulatlanná dermed az ijedségtől.

Következő fordulónál
kék a csempe, üres a fal.

 

 

2017.06.16. // C. 16573
USZODÁBÓL HAZAFELÉ

Nem vagyok én lélektanilag pamutgombolyag?
Határozottan úgy véltem, azonnal egy sajtos rúd,
vagy nincs értelme a világnak.

És ami ennél tragikusabb,
nem ízlik a szárazkifli
- mindennap egy a villamoson -,
pedig annak csak ára -,
íze, az sosem volt, szegénynek.

 

 

2017.06.08. // C.16580
EGY GALAMB, ITT, SZEMKÖZT

A múltkori viharos szél
a szemközti műteremtoronyról
lesodort egy cserepet; az lecsúszott,
s lám, rajta már ürülék.
Az amúgy hibátlanul ép tetőn
képződött egy bemeneti nyílás.

Ez a galamb már itt lakik, nem vitás.
Ahogy nézegettem, hosszan álldogált,
kívül tágasabb,
meg az illemhely is ott van.
Nyugodtan fotózhattam is.

Megtalálta.

Ez se fog lakáshitel kérelmet benyújtani.
Ez a randa galamb galamb a talpán.
Önérzetesen nézdegél lefelé.
Talán már családot is alapított, hamarjába'.

 

 

2017.06.19. // C.16581
UTOLSÓ ELŐTTI PILLANATIG

utolsó előtti pillanatig
hittem és reméltem
hogy az ablak sárgája
bensőséges viszonyban
avval a főszereplő lilával,
hideg a meleggel
hogy ez viszi a képet
és ez igaz is volt

de hát egy mű nem igazságok halmaza

valamint az unalom
csak egy fajtája nem unalmas
a többi sajnálatosan igen

Ekkora hősiességet
nem feltételeztem magamról
hogy a két kedves fehér csíkot
és azt a felhőjáró lilát
be fogom áldozni
a kép oltárán

pedig tudat alatt
mindig tudtam én
ez az egyetlen ösvény
ma lilapusztító örömös gyászünnep
egy emelettel feljebb
megint csak és századszor
ez a kép igazi színességének titka
hogy a sajnálatosan gyönyörű lilák
mindenkor eltűnjenek

ugyanis mindent megölnek maguk körül
sőt azon túl is
úgy értem, nálam,
nekik a hindu miniatúrákban a helyük

2017.06.20. // C.16582
49. HÁZASSÁGI ÉVF.

nagyon sokat szenvedtünk egymástól
mással másképp szenvedtünk volna
nagyon sokat

vigyázat
szenvedés másoktól
amint a labda a hálón át
a mi térfelünkre kerül
onnét az Isten ajándéka
személyre szabottan
számunkra

egy ajándékot helyénvaló
és illik is megköszönni

2017.06.20. // C.16584
EGY VILLAMOSKALAUZ

Egy villamoskalauz
a munkájában lehet következetes.
Illetve még ő se. Avval hibázhat.
Némi lilák visszakerültek a képekbe.
Az élet már csak ijjen.

Ahogy viaskodom itt vele, órák hosszat,
teljesen világos, hogy ez a lilakérdés
világnézeti kérdés,
véleménynyilvánítás az életről.

Kata mondja, a szocializmusban nem volt lila
naná
földöntúli látomás

2017.06.21. // C.16585
KÉTEZER

Hogy minden a lélek hozzáállásán múlik, azt tán három éve diagnosztizáltam, magamon. Kezdtem a nyári művésztelepet, reggel a szállodai uszoda. És elhatároztam, hogy én most a szokásosnál is fáradtabb vagyok, jogosan sajnálom magam, legyen hát itt 1000 méter az 1200 helyett. Igen, így már mindjárt más; nézem az időket, bizony rosszak, de hát ez rendben van. Néhány nap után kezdtem gyanakodni. Újraszámoltam. Tévedésből kétezreket úsztam. Nevettem. És vissza az 1200-ra.

2017.06.20. // C.16586
TEA

kiborítottam a teámat
föl kellett törülni
ragyogó tiszta lett a padló
csinálok egy másik teát

2017.07. // C.16647
VÁRATLAN ÓRA

Váratlan egy üres óra.
Másnak semmiség, nekem
ijesztő. Hogyan kell ezt csinálni.
Mindig irigyeltem a horgászokat,
ülnek, és nem történik semmi.
Hogy lehet ezt kibírni.
Eszembe jut egy szó,
ortogenezis, ami még soha,
nem is tudom mit jelent.
Megnézem.
Evvel is eltelt három perc.
11h, elmegy a nap
művésztelepi asztalomról,
kezdhetek festeni.

2017.07. // C.16648
A LOVAGTEREM

Sárospatakra, nyitva tartás időben.
Várba csak csoportosan, egy óra múlva, és egy óra lesz.
Pénztárhoz: magánvezetést kérek, tízezret rászánok.
Szemrebbenés nélkül: igen, létezik, vezetővel, tízezer-ötszáz.
Marika nagyon búsult, hogy megkértem, egy szót se.
Az emlékezetes lovagteremben, ami akusztikájáról nevezetes,
azért elfütyült egy Elindultam szép hazámból-t. Nagyon szép volt.
A lovagterem ablakát legutóbb, 1956 nyarán, lerajzoltam.

2017.07.22. // C.16654
[EZ A LÉGY]

Ez a légy, hogy halálra zabálta magát kolbászommal,
mért nem megy az ablakra, hogy odakészített pizsamámmal
agyoncsaphassam.
Most izgatottan röpdös összevissza.
Hányszor étkezik ez napjában.
Mi kell neki még.
Mi jár a fejében.

Béke poraira.

2017.07.25. // C.16705
[ARRA GONDOLTAM]

Arra gondoltam, sok a selejtem.
De hisz ez mindig így volt,
1062 a szemétben
(egy részükből polc lett),
minden a mennyiség.

Arra gondoltam, körben járok.
És ha jó helyen járok körbe?
Kecskemét
az öreg alkotóház,
ahol évek óta
a ház körül a nagykörön
körbe és körbe
futócipőben,
számolva a hosszokat.

2017.08.09. // C.16694
HÉTFŐ REGGEL

22 fok, bár esik, akkor elég egy ing.
hálaadás K. halmozásáért,
amit nem igazán kedvelek;
Sakknovella tegnap.
Pontosan ugyanaz, mint ötven éve.
K. telefonja a horvát határról.
Kéne neki hazafelé virágot szedni,
de hát esik, Lukácspark, én szandálban.
Talán egy forró
teát, hátha fázik.
El fogja mesélni a hetet.
Én megmutatom fehér padlómat.
Kihuzgáltam egy öregurat a medencéből,
használhatom-e a megmentettem szót?
Hány kör a 970 méter.
Egy hónap kiesés, elfelejtettem.
Keretfestés. Vizes bázisú festék.

Litván tengerpart e percben:
négyen a mólón, napsütés,
17 fok, szél 4.1m/sec.
A víz erősen hullámzik.
Sosem fogok már kisgyereket
nyakamban hordani.

 

2017.08.09. // C.16695
[botorkáló]

botorkáló kábultan
álmomban várakozó-boldog voltam
tévedés lehetett
 

2017.09.11. // C.16765
KÉTFÉLE

Mint ahogy a végtelen-ből is kétféle van. Isten: előre hátra.
Én, 42. január környékén fogantam - síszezon - félvégtelen vagyok,
nekem ennyi az örökélet.
Mert ahogy tapasztalom, a (száraz)kifli - boltja válogatja -
íze nincs-e is legalább háromféle nincs.

2017.09.24. // C.16773
KATA

ő későn fekszik
én korán kelek
én korán fekszem
ő későn kel

szobája tizenkilenc
lépésre az enyémtől

 

 

2017.10.01. // C.18599
KÖZÖS KÉPÜNK... A/1971/35

2017. okt.
Ötven éve végzett iparművészeti főiskolások kiállítása. Zsófi kitalálta, arra egyik, általam körbebecsült képét. A kislányok az ő opusza, 1965. Jó lenne a modell-gyereket föltalálni, az évfolyamnak a nevezetes Biszku-lányok ültek modellt, a szomszéd suliból.
VÁLINEWS-ra a reménykedés; és fél óra! múltán mail: a szomszédom.
Eljöttek, B. Zsuzsa ma barátom.

 

 

2017.10.08. // C.16850
[AZ EMELETI]

Az emeleti férfivécében figyeltem föl a hangra. Az ablak nyitott volt.
A hidegvízű medencéből édes csobogáshang hallatszott föl.
A miénk, a 26 fokos miért nem csobog. Legalább egy picit, vasárnap.

2017.10.09. // C.16851
MEZTELEN

A lány nem vette észre, vagy figyelmen kívül hagyta, hogy ez közös öltöző.
Nyugodtan hajladozott, öltözködött meztelenül. A bozontja. Szép mellei.
Mint mikor a távoli New Yorkra emlékszik vissza az ember, csöndes édes fájdalommal.
Próbálgattam jobbról is balról is, üresek a szavak.
Aztán úgy a tizedik hossznál lassan kezdett halványulni.
E. húszévesen, bő fél százada melltartójára elöl patentot varrt a kedvemért.
A hatosról leszállva hazafelé vettem magamnak egy csokoládés tekercset.
Belül lekvárral.
Majd festek szép képeket.
Majd majd.

2017.10.09. // C.16852
[EGY LÁNY]

Egy leány mellei. Az összes többi csak mellébeszélés.

2017.11.08. // C.16935
ISMERŐS SZÍVMŰTÉTJE KILENCKOR

Reggel azt mondtam, bocs, Szűz Mária,
ők nem szeretnek annyira téged,
egy reformátusról lenne szó -

2017.11.21. // C.16946
[MILYEN VOLT]

milyen volt a názáreti Jézus szobája
terítő az asztalon
kedvenc kanala mint nekem
hajvágás eszköz
volt-e ott kép a falon

2017.12.31. // C.17095
TÖKÉLETESEN ÉRTELMETLEN

Tökéletesen értelmetlen vágy, de így van.
Befejeződő életemből egyetlen mondat hiányzik, fura módon, tartósan.
Egy mondatod. Hogy akkor, ötven éve, nagyon fontos voltál nekem.
Tökéletesen értelmetlen, de így van.

Karácsonyfádat megnéztem.
Minden karácsonyfa hivatalból szép.
Én a sok ezüstcsillogókat szoktam szeretni rajtuk.

Mondod, elmaradt. Ha meghívsz, koccintunk.

****

és halálos zavar hetekig, hogy ezt el is küldtem
- ilyennel zavarni Őt
- hűtlen elhagyás kezdete, bár ha csak gondolatban is
- vállalja-e az ember leggyengébb pillanatait
- a befejeződő - affektálás
- igenis, uralkodhatni kósza érzelmeinken
- de a szöveg vérzik, és ez érték, ez irodalom

2018

2018.01.05. // C.17072
MESÉLI

Meséli, a négy lánytestvér a város
négy pontjáról összejőve néha találkozik,
mindnyájuk nagyméretű gurulószatyrot
húz. És ruháikat cserélgetik. És mindegyikük boldog vele.

Meséli, dicséri felesége új ruháját. Ó, három éves.
És hogyhogy ezt eddig nem vettem észre. Most vettem föl először.

Meséli, végre beköltöztek a kertvárosból az ötkerbe.
Mire Hűvösvölgyből bevillamosozott a randevúra, tönkrement a frizurája.

Ők adnak enni nekünk.
Állítólag egy bolygón élünk.
Valami csoda folytán olykor-olykor töredékeket megértünk egymásból.

2018.01.13. // C.17078
KILENCLEHAJLÁSOS

reggel egy tíz egységes
kilenclehajlásos
januárközepi százszorszépcsokor
az Elvis Presley-ről elnevezett
Lukács-parkból egy öregasszonynak
aki a nejem.

2018.01.20. // C.17080
JANUÁR HUSZADIKA

január huszadika volt, este
vagyis ma ötven éve
valamilyen rövidital és lassú tangó
a szűk parketten a zongora mellett
az apró félhomályos Szép Ilonkában
és aztán az első csók a Duna-parton
séta a fagyos Tabánban
egy pad
belső hangot követve
szoknya-vonatkozások is
hajnali kettő és mínusz tíz fok

ezt szoktam volt inkább ünnepelni
nem az esküvő napját júniusban

már bevallhatom
elévült

hogy akkor délután latolgatta
esti meghívásomat
hát szóba hoztam fehér ingem sajnálatos hiányát
ez után azt beszéltük át meg át
amivel el is dőlt a történet

ma néha-néha
a műterem közepén
ha nem túl fáradtak
Rock Around the Clock

ismerkedünk

2018.01. // C.17085
ELFÁRADTAM

fél távok az uszodában
fél gondolatok a szárazföldön
elfáradtam
sőt
liften
a hatodikra

januárvég
vagy

2018.02.04. // C. 17131
[NEGYED HÉT]

Negyed hét, indulok misére, a lépcsőfordulóban drámai fordulat. A közösségi, lerakós ablakpárkányon fóliába csomagoltan! egy 25-, de inkább 27 centis mákos bejgli. Ami egy évben ugyebár csak egyszer, karácsonykor. Megemelem, nézem a metszetoldalát, tökéletes. Sok mák, és kissé olajosan csillog. Kezem megremegett. De hát öt kiló többletsúlyom, tragédia. És letettem. Letettem. Szentmise. Mennék uszodába, de a lábam visszavisz a lépcsőházba, hátha. Ó, ó, szerencse, már elvitte valaki. Vasárnap, csak féltávot kell/szabad úszni. Aztán a büféből egy mákos rétes. És megkezdődik a nap. Mégiscsak inkább 25 centis volt.
Kata este hazaér, elém tesz egy rúd mákos bejglit. - Ez volt az? - Ez. Hacsak nem egy szabadnapos angyal sütötte hirtelenjében önerőből, netán felsőbb utasításra, bár fóliacsomagolása eléggé lehasznált; vagyis visszatették. A hossza; hát igen, hosszabbnak álmodtam, nem panaszként mondom. Jó ízű volt.

2018.02.04. // C.17132
[HIMBAKÉS]

soha semmi fölös gyógyszert
de doktornő barátom szerint nemhogy egy magnézium
de nekem másnaponta kettő kéne
értem
éjjel pillanatokra föl-fölébredek:
akkor tehát naptár szerinti páros napokon
vagyis jobb lenne napi másfél
himbakéssel deszkalapon elfelezni
az nincs, talán csípőfogó
és akkor megvan
az a kedves kettősáttételű fekete szerszám, alig fél éves
vágóélei párhuzamosak maradnak a munkaművelet során
ez az

és reggel:
nézem a tablettát, rovátkolt
kettétöröm, könnyedén és pontosan
el van rontva az örömöm

2018.02. // C.17154
PENITENCIA

Hóközepi szentgyónás. Józsi atya bajban volt velem. "Uram, ments meg minket a szentektől!" - idézte; és összeröhögtünk. Hogy próbálj lazább lenni. Keresgélte a mondanivalóját. Hogy te mindent regisztrálsz. Na, ja. Végül; neked az egész év Nagyböjt, engesztelésképpen szeresd valamiben egy kicsit magadat. Ezen is mosolyogtunk, feloldozás után.
Végül elnézést kért, hogy gondolataiba annyira belegabalyodott, zsákutcába is került. Vigasztaltam, nem paneleket mondasz, az alkotómunka sohasem lineáris, vagyis köszönöm.
Akkor tehát penitencia. Kedvezz magadnak. Hogy amire leginkább vágyom. Legyen. Este Kőbányáról szobamérleg, 4000 HUF; épp amilyent októberben kidobtam. Kétszer oda-vissza, mert az első hibás, nálam ez mindig így. A metrón Tamási Áron-novella. És méredzkedés újra naponta. A lélek bukfencei.

2018.03.12. // C.17198
WHITE NOISE

talán a white noise tette
nálam most is csendesen
zuhog az örökeső
most rádöbbentem
nem az a ceruzavonal ott
a világ tengelye
mégse

pizsamára festőkötény
eltűntetem

el ne felejtsük
váli dezső festőművész a XX. századi művészet
egyik legszebb legszomorúbb legcsöndesebben suttogó erdeje.

2018.03.15. // C.17205
HAJNALI MAILEK, CSOMAY ZSÓFI

- Kösz, elolvastam interjúdat. Hatalmas életpályád. Érték vagy, tudod. Díjak, minden; szép és érdektelen. Hanem, hogy sokakat elindítottál életben, pályáján, sokaknak segítesz. Sokan szeretnek, nem csoda. És ipar-művész, a szó szép értelmében, nagy kaliberű. A házaid. Ahogy ismerlek, mellékesen nyilván 11 unokádat is te szülted. Kapacitásodat 50 éve bámulom.
Munkám befelé, csöndes..., nehezebb lett volna melletted. Így volt szép, így volt jó, ötven évig távolból szeretni téged. Halk fájdalom életfűszer.
Még valami. Nem érted, mit publikálok én itt naponta nyakra-főre, bele a nagy nyilvánosságba. Szórakoztató és hasznos. Melléktermék, könnyű már kifelé, fontosat is, méjen őszintén, a magamban megépített gondolatok után. Egyébként 69 kiló vagyok, és épp egy életműalbumot csinálok, véletlen magamról.
Gratula neked, Csomay, életgratula. ölel d.

- Drága vagy, kösz... A "mélyen" így íródik. Hát, így jobb volt az élet, a beteljesülés rontja a lelket. Zs.
- csillagom, a méjen azért volt kurzív... zárszónak: kék-zöld kockás szoknyáját nagyon szerettem d.
- én meg a kék fiókos szekrénykét - bunkó vagyok
- - - - - - - - - - - - - - - - - -

- Jó ez így. nagyon.
Két életmű épült fel belőle. H.

2018.03. // C.17207
ERŐSEBB NÁLAM

nem tudok rajta segíteni

2018.04. // C.17269
DÁNIEL HÁROM

Áldjátok az Urat, záporeső és harmat;
áldjátok az Urat, ti, viharok!
Áldjátok az Urat, tűz és forróság;
áldjátok az Urat, hideg és hőség!
Áldjátok az Urat, dér és harmat;
áldjátok az Urat, fagy és nagy hideg!
Áldjátok az Urat fejfájás és mákos bejgli;
áldjátok az Urat szerszámkészlet és körfűrész!
Áldjátok az Urat uszoda és jó barátok;
áldjátok az Urat tervek és reggelik!
Áldjátok az Urat, Mammut-kettő;
áldjátok az Urat kör-emailek!...

2018.04. // C.17270
ISCHLER

Vekker. Hullafáradt. A 22. hossznál ébredek végre, egy értelmes gondolatra: ISCHLER. És úgy el kezdtem nevetni, át kellett fordulni hátúszásba. Még a 4. tempónál is, hangosan. Pedig az 4x2,8 méter. Aztán az öltözőben vadidegen futóvendég, erről is lehet beszélgetni. A kerti büfébe irányított. Elkérte mobilom hívóhangját. A Kossuth-adó éljen a magyar szabadság régi szünetjele. Mailben megy. Névjegyén látom, okl. hajómérnök. Jó szakma lehet.

 

 

2018.04. // C.17273

AZ ÚJ KERESZTÚT

fiamnak nem tetszik eléggé
halványítja örömömet
és fanyar
így helyén a történet
KERESZTÚTkor
nem kell boldognak lenni

 

 

2018.04. // C.17278
ABLAK

megnézem a világot
az építkezést, hunyorgok
7500 lux

becsukom az ablakot
nézem a készülő képet
150 lux, közben óceánzúgást hallgatok
melyik az igazi

 

 

2018.05. // C.17346
SÓ SIVATAG

reggelizem
finn fatégelyben sósivatag
önárnyékos domborulatokkal
éppen olyan
mint az Alpok volt fölülről

mért kellene nekem
még utaznom röpülnöm

 

 

 

 

2018.06. // C.17410
KAVICS

Anyácskám, tanítónő,
huszonévesen özvegy
a nagy háború után, egyedül két kisgyerekkel.
Minden éjjel takarított, padlót is kefélt.

Évek múltán jött rá,
hogy ez nem szükséges.

Apám nem lévén, az életszabályokat
magam alakítottam ki.
Fodrásznál ötven éve.
Kamaszkoromtól lepedő nélkül,
merthogy hideg és gyűrődik.
Alattam fölöttem pokrócok.

Tegnap kaptam egy gyönyörű kavicsot.
Csak kölcsönbe fogadtam el.
Itt van most az asztalomon.

Elmúlik majd az ő ideje is.

 

 

2018.06. // C.17415
REGGEL HÉTKOR

Reggel hétkor
kettesben a gépmesterrel,
kezdi nyomni az új ívet,
részemről a színkontroll.
Üres a ház,
én két gépállítás között
az irodai kereveten alszom vissza,
illetve aludnék,
de ez a kibaszott balkáni gerle
a négy köbméteres ketrecében.
Folyamatosan kukorékol,
fülemtől kettő méterre.
A szájkosarat nem fogadja,
a dorgálást sem.
Egyedül van, engem kivéve,
mi a francot beszél,
illetve azt elképzelem,
avval a kis agyával,
nyilván élelmezését és ezt a mai világunkat véleményezi;
de hogy ezt kinek mondja
és miért, madárnyelven.
Anyai nagyanyám 15 évig özvegy,
ő szokta meg, hogy magában beszél, hangosan.

 

 

2018.07. // C.17455
REJTŐZŐ BOGÁR

Vélelmezi,
belesimult környezetébe
és jól rejtekezik, bárha
illetéktelen helyen,
bűnével egyetemben.

Akárcsak mi.

Bár lehet, csak kis
délelőttit szundít
egy megtalált
alkalmas résben.

 

 

 

2018.07. // C.17460
ISTENKERESÉS

A hátúszásnál reggelente egy hosszú félmásodperc, a páros kéz összetéve és kinyújtva a fej fölött; akkor elindul visszafelé, de minden erő nélkül, lazán. Itt még irrentábilis lenne belehúzni, hatástalan erőátvitel. Ha időt mérek is. Nyugalmi idő, a ritka, amikor nem várom -, nem dolgozom a következő pillanaton-percen, ahogy amúgy egész életemben.
Ennyire vágyom én ODA is. Ha a mennyben ilyesmi -, e töredékperc tudna létrejönni, mondjuk ezer éven át. Talán elég is annyi. Utána majd meglátjuk.

 

 

2018.07. // C.17461
ESETLEG MÁR ITT

Szerettem ezt a Moszkva teret. Negyvenes évek végétől - akkori Széll Kálmán tér -, szombat délutánonként húgommal az iskolából Zsenimamához Zugligetbe, baracklekváros tojáshab, segítettem fölverni, kezembe adták az üstöt, társasjáték dobókockával, bújócska Guszta nénivel a kertben, csak később került ágyba, hosszan, végleg, agyvérzéssel.

Az ámulatos üvegtetejű barométer, belül ezüst szerkezettel, méteres susogó erdőrészlet olajban, Miklós nagybácsi - soha nem láttuk - félsötét szerszámkamrája esztergagéppel, egy súlyos aranyozott kötet titokban Kossuth levelezéséből, mert a könyvszekrénybe nem szabadott benyúlni, és egy képeslap Helgoland szigetéről ami sokáig foglalkoztatott. Hazafelé este már sötétben mindig a vak hadirokkant a 61-es megállóban, tangóharmonikázott. Féltem.

Aztán a zugligeti Főiskola, 1962-67, esetleg már itt találkoztunk Zsófival, háromnegyed nyolc, 81-es villamos, a Jakuba kocsi, ha azt lekéstük, rajztanárunk megdorgált. A tér találkozóhelye a háromágú Gomba, belül eszpresszóval. Akkor még a 81-esek, jóval későbbi botrány, hogy átnevezték 58-asnak.

1972-ben pedig végleg szomszédságába, vasárnap fogaskerekű, 22-es busz, hegyek. A kettes metró erőszakos legyezőháza akkor már megvolt.

2018.08. // C.17513
IMÉNT ÁLMODTAM

A barlangüregi magántó tulajdonosa testes indián hölgy volt, ötven körüli, válogatott öltözékű előkelőség, régi ismerősöm. Mindig mozdulatlanul üldögélt a távoli sarokban, félhomályban. Egy lélek se más, soha. Csak nekem engedte, hogy szokott nyomvonalamon a víztükör körül a mély homokban a körbe-körbe futásomat elvégezzem. De váratlan megjelent mellettem nem beazonosítható férfiismerősöm is, aki éppen segített az egyik hölgynek egy fotót elkészíteni. Engedélyt kértem az indiántól, hogy ő is használhassa futópályámat. - A helfi-szelfis^* is jöhet, felelte az asszony kegyesen.

^* HELP / HILFE??

 

 

2018.09. // C.17608
6F

Megfejthetetlen már, miért került ez a ceruzarajzocskám Szabó Lőrinc-kötetem (1969) egy üres oldalára.
6f (férőhely)-es lakás alaprajza,
a láthatóan igen szűkösre megadott fesztávok szorításában.
F = fürdőszoba, K = konyha, kétszer áthúzva a
beépített szekrények, egyszer az ágyak.
Hibátlan munka, 1965, a mellettem élő
harmadéves Zsófi terve.

 

 

2018.09. // C.17657
ESTE VAN

Este van. Üldögélek munkaszékemben ernyedten, behunyt szemmel, és várom a halálomat.
És az csakugyan közelebb jön egy negyed órával.
És persze várom a Sony HX99-et is, azt a jövő hétre. Kijelzőre bökök, oda állít élességet.
Legyen meg a te akaratod.
Idegen földben akarok nyugodni.
Egy újszülöttet húsz évre kapunk ajándékba.
A frigóban maradt egy kis somlói galuska.

 

 

2018.11. // C.17671
ISMÉT

Reménytelen; tehát részletkérdés.

 

 

2018.11. // C.17673
A MÁSODIK PLATÁNFA

A második platánfa alatt eszembe ötlött a Last Solution. 2018. november huszonegy. Sok évek bizonytalanságai után. Bevillant a Végső Megoldás, mely fotóm megőrizendő. Semmi dokument-érték, semmi fotómúzeum, semmi művészet, semmi emlék. Hanem hogy amiben kedvem telik, az első hév múltán is. Amit később is örömmel. És evvel megszűnik ez az örökös tántorgó szemétbe - szemétből vissza.
Eljutottam oda, ahova mindenki, születésével.

 

 

2018.11. // C.17675
AZ EZREDES ÚR

Az ezredes úr, klubtárs, reggel fölvonatozik Pestre,
be az öregotthonba 92 éves mamájához,
és fölviszi neki a konyhából a reggelit.

 

 

2018.11. // C.17677
ÁLMAIM

Délután régi álmaim helyszínei egyikén újra.
Emlékezzünk.
Mindig mindenütt egyedül, soha ember; alkonyat és éjszaka.
- Valami utasítást, vagy talán vágyat követve hosszan föl a domboldalra, ahol egy barátom nyári lakhelyét remélem, olykor meg is találom, bedeszkázva, üresen.

- Nagyvárosi ikerház labirintus földszintjén bolyongva, hosszan keresve a szobát, ahol valami dolgom van.

- Föl Zugligetbe a 81-es villamossal, végállomása felé, de az útközben mindenféle akadályokban lelassul, majd elakad; akkor gyalog tovább, árkokat átmászva egy végül megközelíthetetlen cél felé. Ez álmok változata, hogy ott megtalálom régi helyem, az Iparművészeti Főiskolát, de oda bejutni most csak rejtőzködve, kerítéseken át. S ha volt osztályomba sikerült is bekerülnöm rég kimaradt idegenként, akkor most megtűrten, míg a többiek egymással csevegve diplomamunkájukon dolgoznak.

- Vagy egy hegylánc oldalában hosszan gyalogolva, majd eltévedve egy hazajutási irányt keresek, völgyek-hegyeken át, ösvénytelen erdők, olykor egy világosabb tisztással, el-elakadva.

- Legreményesebb helyszínem a sötét szétlőtt utca volt, már csönd; egy üres kapualj biztonsága. Romos lakás, a megérkezés nyugalma, megtelepedve az utolsó szobában, ami az enyém lesz. Azokat a szekrényeket kirakni, az asztalt fény felé a falhoz; hiszen ez alkalmas élettérnek, műteremnek. Erre szoktam felébredni.

 

 

2018.12. // C.17747
TRECENTO 1964

főiskola
mintha otthon, úgy
díszítette asztalát az enyém
mellett, meg az én
falamat, ablakunkra
meg száraz levél

2018.12. // C.17751
BIZONYOSSÁG

Tanítónénisen semleges
leányarc, 20-25, domborzata
- steppelt nagykabát -
koordinálhatatlan. Szemüveg, rendezett
hosszú haj, mosolyogva gitározik a zenekarban,
hajnali mise. És valami édes hangon
énekel bele a mikrofonba. Nem logikus
a bizonyosság, hogy ilyen hanggal csak
nagyon jó ember lehet. Majd klimaxosan is.

 

 

2018.12. // C.17752
BÚCSÚ

lementem a Kisnormán léccel
négyszázszor
vagy négyezerszer
menjek le még egyszer
nem szükséges

2019

2019.01. // C.17800
FÜVÖN ÁT

Kétfelé indulhatok haza, izgalom.
A füvön át,
gázolva az ellenfényes szőnyegen
a túlvilági Duna-part felé,
vagy a hamarább a 17-es villamoshoz,
netán közbeejtve a feketekávés kuckót,
ahol majd szóba kerül az árusítóasszony
korcsolyázó kisfia.

2019.01. // C.17814
EGYETLEN

Egyetlen vágyamat ismerem, hogy 1965-ben odasimuljon hozzám,
avval, hogy nagyon szeretlek.

2019.01. // C.17818
A SZENVEDÉSRŐL

fogalomtisztázási keresések
2019.01.18. - 20.
________________________________________________

ágálunk szenvedéseink ellen,
emberek, helyzetek, betegségek
az Úr számunkra legjobbnak elgondolt ajándékai
mi más terhet kérünk a kapott helyett?
jobban járunk, ha megköszönjük
________________________________________________

ha ágálsz, hogy nagyon fáj, vagy túl nehéz,
gondolj bele, Isten beszélgetni szeretne veled
________________________________________________

szenvedésedben Ő szeretne beszélgetni veled
________________________________________________

2019.02. // C.17875
ÉRDEKES

érdekes, mennyire örültem a levelének
ki vagyunk szolgáltatva egymásnak
ma már Lukács, bár ha csak gőz
utána egy nekem félretett sajtos rúd
negyed évre prosztata gyógyszer
ezért 3/4 6-ra a kórházba, hogy első legyek
második voltam

2019.02. // C.17877
[HULLAFÁRADT]

Annyira fáradt, nem bírok vécé után elmenni a szemközti mosdókagylóig;
az angol fiúra gondolok.
Második világháború, a bíróság bevonul, fölolvassák, halálra ítélték.
Ő a kötelezően magánál hordott gázálarcot a földhöz vágja. Azután lehajol érte.
Akkor kezet mosok, mégis.

2019.02. // C.17879
TEGNAP A SVÁBHEGYEN

tegnap a Svábhegyen
a sétányon
sárba merülve egy T-idom
nem mondom meg, hogy hol
hátha ott a párja
körülnéztem fölemeltem
megmentettem hazahoztam
rozsdamaró
élcsiszolás fekvés előtt fúrógéppel
még nem tudom mire lehet használni
majd csak, mert hiszen gyönyörű
a maga módján tökéletes

köztudottan
a T-idom tömeg per inerciahányadosa kiváló

2019.03. // C.17940
PROBLEMA

Hanem problema. Hónapok óta rendezetlen a szárazkifli
és a sajtos rúd egymáshoz viszonyított státusa.
Napi történésük szerkezete nem tiszta.
Aktiválásuk sorrendje ugyan körülmények által determinált, de ez nem minősítés.
Helyzet.
Odáig eljutottam, hogy funkciójuk különböző.
Egérutat nem keresek, ihletre várok.

2019.04. // C.18088
JÁRDASZIGETEN

Állok a járdaszigeten, és Illyés Gyulára gondolok.
Előttem mögöttem méterre a biztos halál; hatos villamos, és busz robog.
Igaza lehet avval a hulló csillaggal, vörösborral és falevéllel.

2019.04. // C.18089
HIÁBA

Gyorsúszásnál lélegzetvétel
oldalvást.
Segge csodálatos.
Combocskái rendben.
Pária, sárgaórás futóvendég
a mellettem-sávban.
De minden hiába.
A szeme.
A szemét nem látni.

2019.04. // C.18130
VÍVÓDTAM

Vívódtam. Keserves fél nap, semmire nem tudtam figyelni.
Imádkoztam is.
Végül SMS.
Kösz. Fáradt vagyok/lennék New Yorkhoz.

Fiam hívott volna. Vonz ez a város, édesen,
noha már semmi nem érdekel benne.
Hányszor, tizenötször? a Metropolitan Múzeum.
Kilenc óra repülő. Másfél óra múzeum, megszokásból.
Hiánya marad. De majd csöndesül.
Mérei tanár úr mondta, nem kell mindig győzni.
Vagyis tekintsük ezt győzelemnek.

Reggel kaptuk a hírt,
késett a gép, átszállóban New York via
Philadelphia, franciákkal forgat
túl egy veseműtéten

hároméves korától búcsúzom tőle
máig soha gyerekemmel nem álmodtam
megkönnyeztem
 

 

2019.04.11. // C.18349/A
KÉT ÉVÜNK

Két évünk együtt. 
Főiskoláskori szerelmem 
most valami egyetemi rangot kap. 
Körlevél, pár mondatot kér
a szervező hölgy a laudációhoz.
Azt akartam volna megfogalmazni, hogy
sok területét ismerem...
de hát ezt mégse lehetett:

Egy réges-régi évfolyamtárs,
valaha együtt jártunk, ha még emlékszik rá, 
a Zugligeti Főiskolára…  
Náncsival és Fülöppel együtt  örülünk 
és gratulálunk is e szép történethez.  
Váli Dezső

Ezt csak ő fogja érteni,
a földön rajta kívül már senki.
Náncsi dadája, Fülöp 50 év előtti foxija volt. 
Ismertem mindkettőt. 
Náncsi kollokviumidőben Veszprémben
biliben gyertyát égetett, vizsgát segítendő.

 

 

2019.05. // C.18135
LABIRINTUS

Tudtam, hogy labirintus; aggodalom, mert itt mindig hosszan bolyongtam a föld alatt a gyéren világított éjszakai folyosókon, mire megtaláltam. Most sikerült. Hosszú sor állt mozdulatlan csendben a peronon. Beálltam a végére, vártuk a metrószerelvényt. Az ott szolgálatos üldögélő ügyelőnek: egyetlen centime-om sincs. - Nem baj, segítőkészen biztatott, s keresgélve csakugyan találtam egy magyar ötvenforintost. Váratlanul elfogadta. Majd kényszeres fölöslegesen rákérdeztem, hány megálló a Louvre. Két átszállással-, és sorolta a megállóneveket, azonnal tudtam, úgyse bírom megjegyezni. De hát nem is oda készültem. Késedelmesen valahogy szállásomra keveredtem. Nem volt ott. Hívom. Igen, voltam, de hát te nem... (Közben a szobában matató festőfiúk egyike rákérdezett -, kitalálta, kivel beszélek. Őt egy elterelő szóval félrevezettem.) És akkor egy nehéz sóhaj, hogy most evvel átlépem határaimat, döntöttem: fölmegyek hozzád. Kertes családi házuk; tudtam, férje nincs otthon. A mondat félreérthetetlen volt. Jó, mondta majdnem közömbösen. És hozzátette, ki is vehetnénk egy albérletet, a felét te fizetnéd, felét én. Elindultam. Erre ébredtem.

2019.06.05. // C.18185
CSIRKENYAK

Azt mondta, kis szívet is adok. Fegyelmezetten szemem se rebbent, holott veszélyhelyzet. Nem tudtam, ez neki, nekem, vagy a macskának jó. Vagy rossz. Még életemben nem vásároltam ilyesmit.

 

 

2019.06.06. // C.18186
HANYAGSÁGOM

2019. Mert mindig ez a hanyagságom. Amikor abbahagytuk '66-ban, elfelejtettem kiszeretni belőle.

 

 

2019.06. // C.18331
KRÉTA SZIGETÉN

Én addig inkább a házi tűzhelyet őrzöm. Kata barátnőjével Krétára, Iraklion mellé. 40 éve mi is ott, tündér tengeröböl, három oldalról sziklafal, föveny, elszórtan strandolók, heverészünk. Kata egy öreg parasztbácsira emlékszik fekete homlokpánttal, körbejárva hosszú rúdon lógatva óriás szőlőfürtöket árult, én arra, hogy egymás mellett hasalva Kata benyúlt fürdőnadrágomba.

 

 

2019.06. // C.18332
TALÁLT VERS, GONZÁGA SZENT LAJOS LEVELE ANYJÁNAK

Tekintsétek e világból való távozásomat, mint Isten kedves ajándékát.
Vétkeznél, ha könnyeidet hullatnád annak a halála miatt,
aki közben már Isten boldogító látásának örvend,
és majd sokkal inkább segítségedre lehet, mint itt e földi élet során.

 

 

2019.06. // C.18333
A CICA

bedolgozza magát az ölembe
hanyattfekvés
a két hátsó mancsával
bw (ez ő volt a klaviatúrán)
kitámaszt az asztallapra
és elvárja a támadásomat
ellenreakció reményében
nem ismer irgalmat
legfeljebb ha valami még érdekesebb
balszélről, oldalra nézve

 

 

2019.06. // C.18334
CICA/2

A helyzet eszkalálódott, mert via három asztal megtalálta a cicakonyha megközelíthetőségét.
Újabb szervezések. Ahogy látom, a ruhaszárító csipeszt még nem tudja levenni félretett ebédje zacskójáról.
Drukkolok neki. Illetve a zacskót a galériára. 
Míg ezt írom, zörej a szemétvödörből, a kidobott üres zacskók illata. Dolgozik.

 

 

2019.06. // C.18335
A HAJLÉKTALAN

Olvasóköröm egy fővel bővült. Egy ismerős hajléktalan kéregető elkérte honlapom domainjét a hatoson.
Ő az, aki egyszer visszautasította a kétezret, hogy az törzsvendégtől túl sok. Úriember, vagy hírszerző tiszt?

 

 

2019.06 // C.18336
KISBALTA

Egy hölgyolvasóm kitalálta. Igen, ajtónyikorgáshoz vásároltam a kisbaltát. Kétkarú emelő a feje, kontra nyele. Közte az ajtó.
Illetve alighanem egykarú. Tengely a padlóérintési pont.

 

 

2019.06. // C.18337
CICA/3

A cicát most kell elajándékozni, nem később.
Nem örülne neki valaki?
Amúgy: a cica tökéletes.
Hete kaptam névnapomra. 
A viharos szerelmek szépek. 
Az ok: késő öregségemet bearanyozná.
Ne.

 

 

2019.06. // C.18338
FURCSA, FURCSA

Furcsa, furcsa, a Széchényi Könyvtár verseimet akarja digitális rendszerébe fölvenni.
Hát, izé. Persze tetszik, persze csinálom.
Megintcsak avval a felgondolással,
hogy szükségszerűen egy egészen kis költőnek is vannak összes versei.

 

 

2019.06. // C.18339
HIVATALOS NÖVÉNYEK

Járdaszéli parkocska a Széna téren. Bal felől a hivatalos növekvő növények, kőszegélyen innen a magánszorgalmúak.
Nos, melyiknek drukkoljak. Igaz, elvannak anélkül is.

 

 

2019.06. // C.18340
CICA/4

Tíz óra, vekker, denevérpad. A cica döbbenten néz. Lógok fejjel lefelé.
Kezd védtelen fejem körül keringeni. 106. másodpercnél (számolom) mert óvatosan meg-megérinteni.
Aztán már vidáman kapdosott-karmolászott, ahol elért, értelemszerűen dorombolva.

 

 

2019.06. // C.18341
CICA/5

Érdekes, hogy ezt a CICA-konfliktust elsőre lét-dimenzióban próbáltam értelmezni.
Másodjára már a prózai oldal is: Ő ölemben, eddig jó. De egy kézzel tartósan nem lehet gépelni.

 

 

2019.06. // C.18342
CICA/6

Este a cica el. Mindent megkaptunk egymásból a két hét alatt. Még a reflexidejét is tudom. Ha én ágyba, két perc késéssel bújt mellém.
A csirkenyak megjelenése második napján addig hőn szeretett madáreledelére közömbössé vált. Álmatagon föltekintett róla.
Tizennégy kilós utcaburkoló gránitkövön kalapáccsal szétvert csirkenyakra tűnődve, habár vágyakozva nézett.
Tálkájába kellett neki átpakolni.

 

 

2019.06. // C.18343
KARINTHY

08.13-kor elszakadt a cipőfűzőm. 17.40-kor vettem három párat. Csókoltatlak Karinthy Frigyes. Kösz e vonatkozású tárcádat.

 

 

2019.06. // C.18344
[TÉVEDÉS NE ESSÉK]

tévedés ne essék
az ajándékozás
agresszívitás

 

 

2019.06. // C.18345
A REND

05:25 tájt négy deci Lipton tea mellé három háztartási keksz.
Tört darabka, légyen az bármennyi és bármekkora, nem számít bele.

 

 

2019.06. // C.18347
DOLGAIM RENDJE

reggel dolgaim rendje szerint három példányban
beadminisztráltam magam az örökkévalóságba

azután útközben
egy melltartó a kirakatban
egy short a járda közepén
majd vetkőzve
tintanyomok a combomon

merthogy lyukas lehet a zsebem

 

 

2019.06. // C.18348
MINDEN RENDBEN

Műterem búcsúzás - A/2019/40
ez legyen a kép címe
fiam megjött németből
újra itthon
vasárnap
ebéd a szomszédos kertvendéglőben
beszélgettünk
két hét múlva Sanghajba a hegedűsökkel forgatás
mesélem én is dolgaimat
mutatom az új képet
elnyerte tetszését
minden rendben van

nagyon fáj

 

2019.06. // C.18367
ÁRNYÉKOM

nyilvános árnyékom rávetül
kékkel jelölt munkámra
a tábla most előre,
így is jó -
de ha a helyén,
az égre mutat

 

 

2019.06. // C.18369
KERTEMET ÖNTÖZÖM

kertemet öntözöm
záporzuhogásban

 

 

2019.07. // C.18418
ÁLOM 2019.07.24.

Fock Jenő nevét délután hallottam, így kerülhetett az álomba, Soros Györgyért pedig kétnaponta imádkozom; pogányságot hoz Európára. Tehát hármasban egy autóban, és elöl a sofőr, békésen beszélgettünk. Mellesleg, hogy persze, ők elintézik nekem azt a papírt. Megérkeztünk Pestre, a nagy állami ünnepségre jöttünk, elváltunk. Hatalmas soktermes labirintus, igyekezve átvergődni a termeken, a zsúfolt tömegen; keresem útitársaimat, kellene az az irat. És nincsenek, és nincsenek. Talán majd ezen az ajtón át, csak újabb tömött termek, furakodom, egy kisebb csoport, Zsófia élénken gesztikulálva. Rámosolygok, beletúrok a borzas hajába - álmomban feketére festette -, és szó nélkül tovább. Újabb ajtó, újabb emberek, és és nincs tovább.
Már félálomban, hogy nana, könnyed mozdulatom jelezni kívánta volna tőle függetlenségemet is.

 

 

2019.07. // C.18420
ÁLOM 2019.07.

Se életben, se álomban nem volt még hasonló. Húsz-huszonöt évesek lehettünk. Összeszokott csapat, heverésztünk kisebb-nagyobb csoportokban. Talán egy túra pihenője. Mellettem egy ismeretlen, nem különösebben vonzó lány is, nem beszélgettünk. Akkor egyszerre fölé hajoltam, két tenyerembe a fejét és homlokon csókoltam. Ráborultam, és megállíthatatlan zokogás. Ok-, és irány nélküli. Nem engedtem el a fejét. A lány, mint aki érzi, hogy ezt most így, mozdulatlan maradt. Rázkódott a vállam.
A vekker szakította félbe.

 

 

2019.08. // C.18466
ÁLOM 2019.08.12.

Fáj a fejed - mondta,
feküdj oda föl. Segítek.

 

 

2019.08. // C.18469
KATA

Vasárnapi ruhában
a kertben hajlong,
feneke az égnek.
Nem tudni,
gyomot szed, vagy
életadó füvet, levesembe.

 

 

2019.08. // C.18470
SZEGÉNY MAGYAROK

Ünnepi misén a régi Mária-ének;
a Kölcsey előtti magyar himnusz,
Magyarországról, édes hazánkról,
ne felejtkezzél el szegény magyarokról...
Istentelenség. Finomabban: kishitűség.
Így helyes:
ne felejtkezzél el szegény és gazdag magyarokról.
Önsajnálatot rövid út a pokolba.

Kit miért sajnáljunk?
Mert beteg?
Mert meddő?
Kirúgták?
Magára maradt?
Török megszállás? Szegény magyarok?
Bezzeg a franciák?
A terheket Isten adja, vagy engedi,
a legjobbat akarva nekünk.
És nemigen téved.

Ismétlem, nincsen szerencse. Nincsen sors.
(Nincsen balsors sem, ami régen tép.)

 

 

2019.08. // C.18473
TÁRSALGÁS

ó, a könnyed társalgások, ahol
mindent kerekre szabni és
a/ sopánkodásba
b/ cöcögésbe
c/ nevetésbe csattantani el
valódi gondolatcsere évente ha egyszer,
hiányában írok; magamnak mesélek
vitatkozom velem

ma kettesben
amikről soha senkivel
ebéd fiammal
13:20 - 16:55
ajándék

 

 

2019.09. // C.18521
NÉGYESHATOS

Nem hittem múltkori körmömnek, hát
tegnap újra leguggoltam,
és a sín melletti sávba mélyesztettem.
Most is puha volt. Remek. Néma négyeshatos
villamosok, ahogy az ablakom alatt.

 

 

2019.09. // C.18522
KÉKKOCKÁS

Vagy harminc év után újrakárpitoztam
karosszékem támláját, ezúttal izolírral.
Elődje Kata kékkockás szoknyája volt, sokszorosan.
De hát elöregedett. Ő is.

Tökéletes bútor. Annó úgy választottam, hogy ráírva:
túlóra-munkaszék kategória. Harminc éve túlóra.

 

 

2019.09. // C.18523
HOLLÁN

Hogy Alexander Hollán / Sándor olykor megtisztel látogatásával,
erre halálomig
büszke leszek.
A maga nem hebrencs módján
elidőz képeim fölött,
egy-egy csendes szóval.
Ötletére egy képemet
ketté is vágtam.
Igaz, hogy aztán meg vissza,
egy másik táblán.

2019.09. // C.18531
ÁLOM 2019.09.28.

Szobájában, mintha ősidőktől,
tettem-vettem, sürögtem körülötte.
Olykor egy-egy szó.
-- Most jönnek hozzám, menj. Négykor gyere vissza.
Hogy kíméljem, magamtól is:
-- Nem, akkor nem tudok.
És kiléptem az ajtón.

Már az ajtóban,
s csakugyan, egy fiatal házaspár.
S a férfi váratlanul
magához emelte kezem, és megcsókolta.

 

 

2019.09. // C.18532
AVIGNONI HARCOSFEJ

Hatalmasabb
az Eiffel toronynál
negyven centijével.
Miatta szálltam le a vonatról
Avignonban.

Elhoztam,
velem van.
Nem kedvel engem.
A műteremtémát
kifejezetten helyteleníti,
hogy a posztmodern pásszé.
És hogy hova tettem a dárdámat.
Időnként megszólal, nem bőbeszédű:
krrrrrrrrg hröhröhrö.

Brzghhh Uuuu-nak hívják.

 

 

2019.10. // C.18571
TEHÁT ALIZ

Ablakom sötét, ahol első
harminc évem. Balra
anyácskám ablaka
világít. A fiú
Németországban
forgat. Tehát Aliz.

 

 

2019.10.05. // C.18574
Ő

Hazafelé egy tollpihe a járdán. A Főiskolán mellettem ült. Beleszerettem, idő után tudomásul vette. Két év. Rajzasztalomat megtoldottam két méterrel, ha virágot hozott, vázába tettük. Íróasztalom legalsó polcán törülközője és fehér bugyija. Hol én kértem meg a kezét, hol ő az enyémet. Vizsgaszezonban a virrasztást éjfélig bírtam, ő persze négyig. Érettebb volt nálam, ígértem neki, behozom.

Házasságaink; minden tisztességes házasság nehéz. Családot építettük, és életműveket; most éppen két gyönyörű lila háza Zugligetben.
Illyés hosszú-hosszú szép házassága Flórával.

Itt ballagok a boulevard Bourdon-on,
szemben
a régi úttal, melyen egykoron,
huszonegy éve,
Annát vezettem.
Itt ballagok a sűrűsödő éjbe.
[..]
Jövök szellemként óracsendülésre.
[...]
Örökre szép, mi szép volt egykoron,
Anna,
ezt dúdolom a boulevard Bourdon-on,
Köszönet érte,
hogy föl, magasba
nézve lépek ma, semmit se félve,
a mindörökre sűrűsödő éjbe.
              A bouleverd Bourdon-on



 

2019.10.08. // C.18576
2019.10.08.
 

A Főiskolán Zsófi mellettem,
Péter asztala kettővel előttünk.
Én Apó voltam, ő Petúr.
Tíz éve halt meg.
Most levele a MOME-kiállításon, egy tablón
Zsófihoz,
1966. aug.; három héttel elválásunk után.
Hátborzongatóan teoretikus.
Hát én nem ilyen szerelmes leveleket írtam neki.

Negyven évig
a két rajzasztaluk egymás mellett. Otthon.
Közös házaik.
Zsófi fejezte be hátramaradt terveit. 
 

– 1959 havas tele, Galyatető –;
Anyácskámtól egyetlen pillanat
alatt szakadtam el egészen.
Tőle ma.

 

2019.10.13. // C.18600
KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK

festéket mindenestre bespájzoltam
valakik ma győznek, veszítenek
a török hódoltság idején igen körülményes volt kadmium sárgához jutni
lóháton hetek

hiteles lenne a szavazatom valakire, ha előtte egy évig együtt sakkozunk
vagy közös kéthetes nyaralás, gyerekekkel

 

 

2019.11. // C.18693
ÁLOM 2019.11.07.

Gábor és a még kisfiú-fiam-Miki csocsóztak, lendülettel, hangosan, vidáman. Én megnyugodtam, végre minden rendben van. Aztán egy tömeg közepette mélyre hajolva keservesen próbáltam valamit megszerelni, valakinek segítendő. Akkor lehajolt hozzám egy zsebkendővel, hogy az orrlyukadat is törüld ki. Ennek szükségességében kételkedve, ott lenn, alig a föld fölött, folytattam a munkát.

 

 

2019.11. // C.18757
ÁLOMFEJTÉS

hogy éjjeli álmaimban újra meg újra
Istenem mi volt hát ez az ötvenkét év
távoli kicsi Zsófiára kivetítve
minden valahai
biztonság-, és harmóniavágyam

tévesen és gyönyörűen

***

hogy ugyanis azt
senki énhelyettem
2021.04.30.

 

 

2019.12. // C.18762
ÁLOM 2019.12.03.

tőlem távolabb ott többen ácsorogtak
ő három barátnőjével beszélgetett
hívtam
jönnék én -- tétovázott --
hogyan mondjam meg nekik

 

 

2019.12. // C.18799
2019.12.08.

Kisfiammal álmodtam.
Négykor ébredtem.
Egy tea.
Öregember fázik.

 

 

2019.12. // C.18816
ÁLOM 2019.12.28.

Kis összeszokott csapat, békésen heverészve várakoztunk a fűben. És csakugyan, fénylő pont ott fönn a magasban; közeledett az égen. Nőttön-nőtt. A nagyhírű négypárevezős - nyelvünkön quadduble -  ereszkedett mellénk, készülőben a nagy versenyre. Gyönyörű csónak. De csak ketten benne; az egyes-kettes hely üres. Ugorj be egyesnek, szóltak rám. Szokott mozdulattal forgattam meg a villában a két lapátot. Indultunk, repültünk föl; a versenyen teljes siker, de mindez kiesett az emlékezetből. Visszaérkezve a mezőre-, már ott, álom közben csodálkoztam, hogy evvel mindig csak baj; így vízre jutni, evezni nekem álmomban még soha nem sikerült.

 

 

2019.12. // C.18818
MÁKOS

Valamit furcsállt a Szerelemnaplóban. Tisztáztuk.
-- ...minden OK. És nagyon jó almás rétest tudsz gyártani. Ha akarsz. d.
-- idén csak beiglit csináltam, meg vaníliás kiflit. Zs.
-- diós vagy mákos?
-- mindkettő
-- diós az nekik
-- kérsz mákost?
-- ó, nem, nem; hogy is mondjam.… én csak itt csendben elgondolom...
-- mikor jössz érte?

 

2020

2020.01. // C.18855
RAFTING
 

A vadvízi evezés egy extrém sport,
amely során a sportoló
egy zuhatagos folyón...
Bekötnek a hegy tetején, feladatod, hogy élve kikerüld a
feléd rohanó sziklákat - tartottam életemről.
Naplóm megmutatta, nem igaz.
Egyensúly, és boldog pillanatok.
A napló.
Megduplázom életem avval,
hogy értelmezem, vagyis megfogalmazom.
154 éves vagyok.

 

 

2020.01. // C.18862
JANUÁRI VIRÁGZÁS

Mert guggolni már
nem bírok a virágot
térdelve szedem

 

 

2020.02. // C.18897
REGGELI SZÉL

Éles reggeli szél.
A megállóban sétálok föl s alá.
Tegnap megnyitó, rendben.
Ma sok munka,
teljes heti NEWS hibás kódjai.
Állok a megállóban.
Pillanatbéke.

 

 

2020.02. // C.18941
NYUGODTAN, MOSOLYTALANUL

Tegnap este történt.
Ők a szomszéd asztalnál ültek.
Beszélgettek, kávéját kavargatta. 
Egymásra talált a szemünk,
nyugodtan, mosolytalanul.
Aztán még egyszer.
Kávéját kavargatta tovább.
Én is a magamét.
Megtörtént.

Csöndes földrengés, egy arc.
Szépsége nem érdekelt.  

 

 

2020.02. // C.19000
GODOT KIÁLLÍTÁS  

Díszvendég lesz a megnyitómon, meghívtam a Szűzanyát.

2020.02. // C.19001
KERÜLŐÚT

Ma hazafelé kerülő úton, mert a patikát útba ejtve,
elhaladtam az üzlethelység előtt,
melyben olykor marcipános golyót is forgalmaznak.




2020.02. // C.19002
ŐRANGYALOM

Biztonsági őrző-védangyalom előző napi munkáját
05:27 tájban arc és fogmosás között szoktam megköszönni,
törülközés közben, avval, hogy tudod, hebrencs vagyok. 
Legutóbb pár éve ütöttem el gyalogosan egy biciklist.




2020.03. // C.19003
TÖBBESSZÁM

Isten nem ismeri a többes számot.
Ő például téged szeret a legjobban.
És, bizony, őt is.
Nincsenek arabok és nincsenek raktárosok.
Van a kedves Ibrahim, és van a kedves Jóska.
A mennyországban különben sincsenek számok.
Ő egy, illetve három.
Mária egyszerre négymillió emberrel beszélget.




2020.03. // C.19004
MEGTÉRT

-- Megtértem, meséli a kis szolgálólány.
-- És akkor most mi más?
-- Kisöprök a szekrény alatt is.  

 

 

2020.03. // C.19005
ANDREA

Ötször, ha találkoztunk életünkben, csak pillanatokra.
Negyven éve ismerős házaspárnál vacsorán. Alábbi levelem arra utal. Kata egy hónap múlva: láttam Andreát a metróban, piros kezeslábasban. 1981. Műcsarnoki kiállítási meghívóm hátoldalára: kéretik az egyik családtagnak a megnyitóra kertésznadrágban. Barátom (a Művészeti Alap igazgatója) felesége válaszolt, próbáltunk Ferinek találni...
És a lány csakugyan abban jött. A terembe belépve elpirult. Ennyi a történetünk.
Egy képem nála.

‒ Köszi, hogy megnéztetek. Sose felejtem a pillanatot, ahogy vacsora közben a Rózsadombon átviharzottál a szobán, a szó szoros értelmében elakadt a lélegzetem. d.

‒ Drága Deske, gyönyörűszép volt a kiállítás és szívszorító. Én köszönöm. Senkivel sem töltöttem annyi időt az azóta elmúlt évtizedekben, mint Veled. Mindig Téged nézlek, ha töprengek, ha megakadok, ha mélázok, ha örülök vagy szomorkodom... Mindkét asztalom Rád néz. És Te súgsz nekem.❤ Ölellek Andrea

 

 

2020.03. // C.19006
ÁLOM 2020.03.08.

Sírva Kata nyakába borultam,
hogy nagyon nehéz, segíts. 
Erre az egyetlen álomtöredékre emlékszem.
Különös.

Megfordult álmomban a történet.
Holnap nehéz vizsgálatra kísérem.

 

 

2020.03. // C.19007
NYAKLÁNC

Ősidőktől világnézeti tévedésem. Hogy haldoklás felől nézve meglehetős közömbösnek tűnik egy elsőbálos nyaklánc minősége. Merthogy ez nem csökkenti a nyaklánc egyetemes fontosságát.




2020.03. // C.19008
HALÁLRA SZÁNVA

halálra szánva
életre szánva
ebéd utáni üldögélés a napon
a magányos ház teraszán
cementpadló és kerti szék
és ennyi az egész


 

2020.03. // C.19009
GRAFIKA KÉSZÜL KECSKEMÉTEN

a művészet mezején,
ha meggyőződtél róla
hogy zsákutcába keveredtél
és visszafordulni sincs mód
nyugodtan haladj tovább
és ha a sehovába érkezel
onnét egyenes út vezet a
de ha nem, akkor

 

 

2020.03. // C.19012
JÓ VOLNA

Jó volna egy szép (női) mellet látni.

 

 

2020.03. // C.19013
ÖLTÖZŐBEN

Húzom a nadrágomat, közben mondom,
Istenem, köszönöm, minden rendben van...
A szekrényből lábamra esett az esernyő.
...és a gravitáció is működik.

 

 

2020.03. // C.19014
JÁRVÁNY

Megszoktam, hogy mindent magam.

 

2020.04. // C.19057
NAGYPÉNTEK

Az Ő teste egy nap alatt összetöretett.
A miénk az évek során.
Korlátnak támaszkodva lihegek a lépcsőfordulóban.
Aztán indulok tovább.
Még három.

 

2020.04. // C.19068

A CÉDULA

Nővére, Boriska, látogatóban.
Negyedéves voltam.
Nézelődött a szobámban,
úgy hitte, épp nem látom.
És föllibbentette az asztalom fölé
rajzszögelt üres géppapírt.
Alatta a jöttére letakart
gömbölyűbetűs cédula:

ÖT PERC MÚLVA
ITT VAGYOK.
ZSÓFIA

 

 

2020.04. // C.19070
KATARINA TE SZÉP LÁNY

G   G   B   B   A   G       #F

Az utolsó hang
kilép a mese medréből.
Megkomolyodik. Időtlen,
földöntúli mezőre-,
a végtelenbe lép.
Persze félhang.

 

 

2020.05. // C.19121
ÁLOM 2020.05.04.

létező-e, amiből ébredtem
ami az imént álmomban
az a várakozó teljesboldog pillanat
rejtett anyagtalan valóság
miként a Seefahrer is, az ötven centis kartondarab
milligrammokkal mérhető színezőanyaggal egyik oldalán
tonna súlyú
kábán tűnődöm ágy szélén üldögélve
mindez nem késleltetheti a reggeli tornagyakorlatok megkezdését
a kádat kitörlöm magam után
menedékünk te vagy, Urunk
nemzedékről nemzedékre

 

 

2020.05. // C.19146
CÉDULA A PADLÓN

cédula vár a padlón, lehajlok érte, olvasom
és belém nyilall: szegény
a levélkét úgy is fotóztam, érződjék:
Deském, még nem tudtam elaludni
1/4 5 van. K
de hogy is van ez
hiszen minden rendben van
annyiféle munkánk ez idáig
szorzótáblát bemagolni
pályát választani
április negyediki jutalmat átvenni
ünneplő öltözékben
könyveket megírni, gyerekeket útjukra
halottakat eltemetni
mára efféle feladatokat kapunk
igen, kapunk
szépen, rendben kell ezt is
neki is nekem is

harmadjára, az üzenet fordítása

ne ébressz a hétórai zsolozsmához

 

 

 

2020.05. // C.19147
EXCEL

Szexel helyett excel. Alig különbözik.
Ötödik nap.
DESKE.HU programcsere véghajrája.
Infós fiú 2017.05. kezdte, hol csinálja, hol nem...
Azóta körmömet rágom.
Most részemről éjjelnappal a megoldatlan opusztáblázatok.
Amiért a DESKE.HU készült.
Halálom utánra.
A többi kiskacsacsapat a Nagy Víz felszínén.
Tegnap kitaláltam, legyen csak excel/htm, manuálisan.
Forradalmi. Egyszerű lett hirtelen minden.
Nem magyarázom meg, miért.
Igaz, igény sincsen rá.

2020.05. // C.19151
ENGEM NÉZ

öreg festőtrükk balra fordul és jobbra néz úgyhogy mindig engem figyel, sajnos osztályvezetőm Georges Braque ötven éve asztalom fölött, ami mellette, az két éve, akkor emlegette fiam
öregek hiszik, minden szavuk aranyat ér

2020.05. // C.19154
KATA MEG ÉN

fotót rendezek
mindig boldogság
ha ez a kép fölmerül
tanítja, hogy
hogy,
vagy leginkább,
hogy minden rendben van
ezen a világon

ketten maradtunk
két világ
fogva egymás kezét

Kata többnyire megnézi

előszobai hivatalos édességdughelyéről
eltávolítottam három marcipángolyót

 

 

 

2020.05. // C.19157
MIÉRT

Istenem, mért szántál minket ily nehéz feladatra.
Mennyivel egyszerűbb lenne nem lenni.
Vagy kavicsként.
Görgetegkő szeretnék lenni a Duna medrében.
Vagyis inkább a partján,
Visegrád és Dunabogdány között.

 

 

 

2020.06. // C.19213
H. GY-NEK

Elfelejtettem egy Ünnepi Lipton Fekete Teát.
Épp húsz éves ez a váliNEWS.
Köszönöm.
És harminc Le Meux, ma már Bretagne.
Valahol.
Ő most hatvan.
Gyerekei Tibetben, Kanadában, összemosódnak az évek.
Mosogatok.
Közben be-beszaladok egy-egy mondatért.
Lábosokat a legvégére, így tanultam.

 

 

 

2020.06. // C.19214
JÚNIUS HUSZONKETTŐ

Június huszonkettő.
Mától rövidülnek a nappalok.
Mától rövidülnek a napok.
Rövidülnek a napok.
Reggeltől alkonyodik.
Alkonyodik.

 

 

 

2020.06. // C.19218
VÉGÜL

Aki Zsófiába én életfogyt. szerelmes, soha is nem létezett --

 

 

 

2020.06. // C.19309
EGYEDÜL

Kata délután valahol
Pest megyében, autóval vitték.
Alig várom, hogy végre
elmesélhessem, milyen jó
volt egy délután így,
egyedül.

 

 

 

2020.07. // C.19259
LÁTLELET

Kánikulában két pokróccal.
Éjfél tájt kitámolyog pisilni.
Egynegyed óra.
El-el bóbiskol.
Dörgölgeti lábikráját.

Igaz, közben mindezt
meg is fogalmazza.

 

 

2020.08. // C.19311
ZELKNÉ SINKA ERZSÉBET

eszembe jut
a megrendítő pillanat
amikor Erzsébet
már nem villantotta szép lábait
nem mutatta harminc sálját
rózsaszín Suzukiját
a róla készült festményeket
és nem festette már a haját
már fizikailag összeomlófélben
(évente néhány hosszú sétánk)

viszont megmutatta ifjúkori fotóját
valami okból előkotorta nekem
a lakásukban

2020.08. // C.19312
MEGSZÓLÍTOTT

Megszólított, ismeretlen, húsz év körüli teltkarcsú,
néhány mosolygós mondata.
Talpig fehér selyemben, amit olyan jó simogatni.
Mondtam neki, menjünk kicsit arrébb, idelát a pénztáros.
Ma álmodtam.

 

 

 

2020.08. // C.19313
EVILÁGI MŰTEREM - A/1992/01

Bárha összesen negyven centi
nagyformátumú kompozíció
nem csoda, hogy 28 éve festem
ha nem is egyfolytában
túlélte
de mostanra viszont

bár egy kicsit még
talán

 

 

2020.08. // C.19314
REGGEL VAN

tervezem hogy fölhúzom a cipőmet
ehhez oda kell menni
leülni karfa segít
mélyen lehajolni
a cipőket kézközelbe emelni
a többi már magától megy

aztán a reggeli
gyógyszerek
kiflimorzsákat gyűjtögetem a tányér peremén


 

 

2020.08. // C.19316
FOGMOSÁS ELŐTT

Segítsenek majd meghalni, fogmosás előtt minden reggel öt szenttől kérem.
Aztán majd odafönn fejcsóválva cöcögök, vagy derűsen odaintek; aszerint

 

 

2020.08. // C.19317
REMÉNY

Nyár.
Ébred három, négy, ötkor, hétkor - nyolc: vissza ágy -, végül tízkor.
Konyha.
Reggeli.
Műterembe.
És egyetlenként, lám, feladat,
megoldandó;
              azt a negyvenes huzalszeget jó lenne onnét a padlóról fölemelni.

 

 

2020.08. // C.19326
MEGTÖRTÉNT

Édes édes kép.
Valahai legpontosabban leírja szakmánkat/életünket .
Ezt elnézném szobám falán.

Ma megtörtént velünk kettőnkkel Szabó Vladimír képe, a Giccsfestő. Tegnap Kékkútra pihenni, terhes-fáradtan. Sikerült aludni. Nem hajnal-, hanem délben ébredve, korlátba kapaszkodva lépcsőn le a nagy szobába, ahol asztalok székekkel, pihenőfotel, végében egy konyha is. És leérve, Kata elém két meleg kolbászos kenyérrel, és tormakrémmel egy tányéron, hogy üljek ki a teraszra, de ne oda, hanem az árnyékos oldalra, és mindjárt hozza a teát is. Honnét tudta, hogy most ébredek. Megrendültem.

 

 

2020.08. // C.19327
GILGAMES

Miért szántad nyugtalanságra fiamat, Gilgamest,
s miért adtál oly szívet neki, mely békéről mit se tud?

Asztalom fölött Egry Balatonja.

Ülnék nádastól körülvett eldugott öbölben
ringó csónakomban, csendes-mozdulatlan; órákig.
Alig szellő, csend, csak a vízcsobogás,
fölöttem az ég, fehér felhők, a túlpart messze kék csík.
Botom hosszú finom ívben a víz fölé, végén lóg a zsinór.
Horgászengedély nem kell, mert nincsen rajta horog.

 

 

 

2020.08. // C.19328
ÁLOM 2020.08.25.

Utcán találkoztunk. Ahogy két hete kajánkodtam: hálóingben vagy?, most álmomban is rákérdeztem: pizsamában? Merthogy kétrészes, nadrágos... Remélve, pillanatra belezavarodsz... És majd nevetek.
Megöleltük egymást, és megterveztünk valamit. Akkor hirtelen egyedül a Moszkva téren, kocsiban, a volán mellől nagylányodra láttam, kislánya mellette. Derűsen mosolygott, integettünk egymásnak. Indulnom kellett hazafelé, de hátramenetben. Az nekem már nehezen megy, óvatosan tekintgettem körbe-körbe.
És a remény, hogy délután találkozunk.

 

 

 

2020.08. // C.19329
[IRATOT BIRTOKOLOK]

iratot birtokolok
ami a világot világunkat fönntartja
az egyetlen igazán fontos
dokumentálandó
megőrizendő az utókornak
aki írta, tudta, mit beszél
minden többi ehhez képest
szószaporítás szócséplés
például az úgynevezett irodalom
Déry Tibor, Mann, Illyés bólogatnak
kavargatják kávéjukat
és csendben távoznak az asztaltól

lássuk hát az iratot, kézzel írott szöveg
KENYÉR
LISZT
2 ÁSVÁNYVÍZ
25 dk TRAPPISTA
FLÓRASZEPT folyós
(FLAKONBAN)

2020.09. // C.19364
SZOMBAT DÉLELŐTT

megyek le a parkunkba
kicsi napsütés náthámat
kúrálni, olvasgatni. 73 évvel
ezelőtt a téren ha játszottam,
anyácskám fehér törülközőt
lógatott ki az ablakon, hogy: ebéd!
lehetne most is

kisasszony a parkból jövet
négyéves forma
olyan édesen bömböl
apja nyakában

Graham Greene szomorúsága
a gyerekkori törülköző
előttem az élet

apja nyakában

 

 

 

2020.09. // C.19369
ÁLOM 2020.09.08.

Csendben beszélgettünk. Arca pillanat-rándulásából megláttam, hogy ő is. Hogy ő is abban él, amiről nem beszélhetünk. Zokogva ölébe borultam. Fogta a fejemet, szótlanul.

 

 

 

2020.09. // C.19371
ÁLOM 2020.09.13.

Sokan őgyelegtek, várakoztak a széles folyosón. Mellé léptem és megfogva a karját - gyere mutatok valamit -, behúztam a nyitott ajtón át egy terembe. De ott is emberek, ácsorogtak, beszélgettek. Széles mozdulatom a képekkel teli távoli fal felé, miközben hozzá hajolva súgtam: meg akartalak csókolni, de néznek minket.

 

 

 

2020.09. // C.19376
ÁLOM 2020.09.20.

gomolygás, utca, kis csoportok, sötét, nyugtalanság, mindenki elfoglalt
akkor mellém sodródott, rég láttam
fél figyelemmel egymásra, sietni kellett, mi is igyekeztünk
lehajolva pakoltam, ő is sürgött, közben
iskolai dolgairól mesélt valamit
kisebb koffer a járda szélén, mellette szatyor
két ismerős arrébb, buszra várakoztak, fordulat
hangos szavak, azok vissza a házba, a negyedikre
mi is itánuk, szűk gang, két férfi ládát emel 
betöltötték a teret, hogy lehet itt átvergődni
egy égő villanykörte,
megint utcazajok, félreálltunk, hogy elférjenek,
indultunk dolgunkra kétfelé, még visszaszólt

este sétálhatnánk

 

 

 

2020.09. // C.19377
ÁLOM 2020.09.13.

Ébredésem pillanatában már gazdája szólongatta, ijedten próbálta behívni. A hatalmas fehér dán dog két mancsa lendületből vállamon, pofáját dörgölgette hozzám. Megértőn mosolyogva vakargattam szügyét. Bíztatón dörmögtem hozzá értelem nélküli szavakat. S tűnődtem, nemrég egy vizsla, szagát érezheti rajtam, tán szuka lehetett.

 

 

 

2020.09. // C.19378
LEVÉL VÁRT AZ ASZTALON

jövök hullafáradt kórház,
ebéd kikészítve dobozok konyhaasztal
mellettük cédula

hagggy egy kicsit jó? K.

értem, eszem, gondolkodom
ennyire egyedül akar lenni
mivel bánthattam meg
talán csak majd kiderül

már szoba, jön
nem hagytál kicsi ebéd belőle
semmi sem
pedig kiírtam...

 

 

 

2020.09. // C.19379
HÁTRADŐLVE

Hátradőlve, békésen, behunyt szemmel sütkéreztem a gangon. Mint az öregek. Amíg bírtam, úgy nyolc percet.
Múlóban a hajdani "másodperceket henyélünk".

 

 

 

2020.09. // C.19380
TÖRÖK UTCA

Hogy múltkoriban elhatároztam, szeretni fogom ezt a zavaró Török utcai járdamélyedést - hogy érezze is -, minden nap belelépek.
A szeretet döntés. Utána tett.
Ha netán mellé még érzelem is: külön ajándék, szivárványos hímpor pillangó szárnyán. Amúgy egyszerűen becsületes munka.

2020.09. // C.19382
SZERELMES VERS

Vénusz-dombod hüvelyed
combod beszáradt
melled üres bőrlebeny
felkarodon lötyög a hús
és arcod ezer ránc
mosolyogva kínálsz
mosolyogva egy teát

majd egyszer viszlek
      elviszlek szénásszekéren
én hajtom a lovakat
száz év múlva, az égben‒

Deske, ez a "kényes" szerelmes verse:
A vers védett tér. Abban a gyilkos megragadja az oltár szarvát.
Hegedűs Gyöngyi

 

 

 

2020.09. // C.19413
ANGYAL

angyal lóg a palettakocsi oldalán

 

 

 

 

 

2020.10. // C.19421
NEW YORK

Dolgozom. A másik monitoron a 16 ezer képernyőkímélő képből följön egy elfelejtett, be sincs számozva.

Mikit fotóztam, 2015.
ez már az új torony
legutóbb hívott,
már nem mentem
már nem mentem
Istenem

 

2020.10. // C.19453
FELTÁMADÁS

05:23-ra beállított
ágyam melletti
rádióvezérelt vekkeremet
mindenesetre
temessék velem
szükség lesz rá

értelemszerűen azt is porítva
elegyítve velem az urnában


OSZK kötet zárás 2020.11.01.
kötetterv, helyesírási hibák creative commons: kép és szöveg Váli Dezső
____________________________________________________________

V. NAPLÓ 2020. 11–

VERSEK ÉS

2020.10. // C.19454
A TÖRÜLKÖZŐ

Édes langymeleg déli napocska, a parkunkban megrendítő-elringató Lengyel József novellák.
Telefon Katának, hogy mint háromnegyed százada anyácskánk egy másik lakásban, fehér törülközőt ablakba, ha ebéd.
De nem vette föl. Hát imitálom. A műteremtorony mellett, ami Mikica szobája.
Volt.
 

2020.11. // C.19483
A 145-ÖS

Elszorult a szívem, akkor már tudtam, hogy nagy baj van. A 142-esbe vetkőzött a 145-ös helyett. Többiek még igazgatták volna, erre, - ahová mindig, Feri bácsi! - Nem, nem! Még szokottan pihengetett a bugyborékolósban egy ideig, ahogy az utóbbi években, még beszélgetett vele; öltözve már nem ismerte meg a feleségét. Akkor láttuk utoljára. Még egy hónapot élt, rácsos ágyban. Mondják, rabiátus ember volt. Egy kubai útjukra volt büszke, sokat mesélte, meg a feleségére, akivel évtizedek óta a délutánokat átsétálták, s aki minden számlát megőriz.







2020.11. // C.19502
ANGYALOK NYELVÉN

Azt mondta, Rembrandtot az emberek érdekelték, Kleet egyáltalán nem.
Engem se: Mindennapi munkánkat add meg nekünk ma.
Családi munkamegosztás. Katát az emberek.
Mindenki rokonáról mindent tud.
Faluközpont lehetne.
Szólhatok bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha
Árpádházi Szent Erzsébet ünnepe.
Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este,
minden betegét személyesen meglátogatta,
és a legutálatosabb betegségben szenvedőket saját maga ápolta:
az egyiket megetette, a másikat lefektette.
Az öt guggolás már könnyebben megy.




2020.11. // C.19506
KERESZTHALÁL

Kata reggelinél magyarázza, azért baj, ha a Biden vagy kicsoda kerül hatalomra, mert öreg,
és akkor az a szélsőséges, magyarellenes helyettese...
elmélázom
semmi hatalmad sem lenne fölöttem, ha onnan felülről nem adatott volna neked

F/2017/233nem lehet a világot kétféleképpen

igen

csak a kereszthalál felől
lehet
és szabad
a lekvárbefőzést
gyerekskarlátot és
elnökválasztást nézni
helyére úgy kerül

 

2020.11. // C.19508
CSERE

elküldtem neki
tegnapi képemet
és küldte cserajándékként
sajátját
eget rácsot levettem róla
úgy küldtem vissza
nem szebb ráccsal?
írta vissza
 
morfondírozom rajta

 

2020.12. // C.19563 - 564
NULLANÉGY-TIZENHÁROM

még félálomban már mélyrepülésben
terméketlen hetek vagy hónapok
tudom hogy nem igaz
István szerint mániás-depressziós
ideje van a csendnek és ideje van a hallgatásnak
hát mi is volt ez az elmúlt hosszú év

összejött 3 ikonfalam
     Kilenc kicsi műterem
     Sivatagműterem
     Műteremstációk
lett 41 kép
volt két jó fotóm Kékkúton
volt egy kiállítás a Godot-ban
hozzá mókaplakát
és plakátjaim is kiprintelve falon
84 temetőfotó Péternek, aki révbe juttatja
kiállításnyi szénrajz keretezve, kerülgetem a műteremben
négy év után vissza az ággyal
négy év után honlap, árvízbiztos opuszjegyzék az utókornak
négy év után könyvtárselejtezés
négy év után megnyílt a parkunk nem az én érdemem

járvány: tollaslabda Katával Svábhegy oldalán
járvány: uszoda helyett szobabicikli Thomas Mannal
járvány: dédnagymama Zsófival karanténlevelezés
és három iratdoboz C. napló kézirat

59 vers, nyilván mind remekmű
kidobtam azt a két ronda kardigánt
egy új édes szex módunk
törött Sonymat a Biztosító, vettem is egyet
Fioretti közösségünk 35 éve
aranyZsófikám orangutánok gondozója lett
és megküldték a tanári diplomáját
óránként 5, és bírok guggolni, nem reméltem
olvasófotel a műterem közepén, működik

új betegség, pajzsmirigy, de érdektelen
NEWS 373-an naponta
szégyen és szégyen, nem és nem sikerül öt kilót lefogyni
festmény szereplésnapló 101 esemény
és könyv is lett a neten; verseim már képekkel
OSZK is megcsinálta magának
kitaláltam a Mail-LukácsKlubot
vagyunk tízen már és működik
 
így hát ez is rendben van
vissza kéne aludni
de közben reggel lett

akkor ide egy idei fotó
Harangvölgy ma, veszekedés idején - F/2020/200

 

 

2021

2021.01. // C.19630
CSALÁDI

Hatalmas ládájában
 a rengeteg megőrzött családi fotója;
 Kata rászánta magát használhatóvá
 rendezni. Két délutánunk.
 Az én feladatom inkább csak a helyzet
 struktúrálása, a tempó fenyegető sugallása,
 a döntés az övé.
 Én téphettem.
 Sok százat.
 Sok száz maradt, már dossziékban.
 
 Régi életektől elbúcsúzni.
 A fiam. A lányom.
 Az ott, ni, édes Istenem-- emlékszel?
 Egyet magamnak, eltépés előtt.
 Sok mindent őrzök én is, gépben.
 
 Húgom még teljes üzemidejében,
 tán Asztriában, ki tudja.
 Ezt az egyet elteszem.
 Róla alig van fotóm.
 

 

2021.01. // C.19631
SZÜKSÉGE VAN RÁM
Istennek szüksége van rám, ha ma életben tart
         lépjünk színe elé háladallal
         magasztaljuk őt hangos énekszóval
 
 ne vígy minket a kísértésbe / a szomorúság
 
 nehezen viselem, hogy percről percre élek
 Petri azt írta, csak akkor élek, ha verset írok
 remélem, evvel kiírtam magamból, amit



2021.01. // C.19632
ÖRÖK TITOK

Ebéd közben a pontos kulcsszóra.
 Amiért minden ember örök titok, és az is marad.
 -- amiért Zsófi lányom reggeli ötös vonattal, dolgozni, holott elég lenne a hetes
 -- amiért Kata munkaasztala egész másképp, mint
 -- amiért tűz esetén az állóórát menti
 -- amiért amiért miért miért miért
 merthogy más a FONTOSSÁGI HIERARCHIÁJA, a piramisépítménye.
 Ő sem tudja, mit miért, de tűzön-vízen át.
 Csöndes alázattal minden mássághoz.


 
 2021.01. // C.19633
FÖLÖSLEGES

Szent Ferenc búslakodik a rend dolgain, ima közben Isten rászól, hogy ''végül is melyikünk alapította a rendet?!''
 
 Ugye, vannak az igaz és fölösleges gondolatok. A békétlenkedés. A drágaság, a villamos, és a körülöttem emberek. Szentlelket szokom kérni, ha észbe kapok. Gyakran már reggel is. Segít.
 

 

 2021.01. // C.19634
HÁRÍTÁS

Karácsonyi édességcunami, aminek nem lehet ellenállni.
Elmúlik, ez is.

Így tisztulnak a gondolatok megírásuk által,
e fogalmazvány első változata:
Karácsonyi édességcunami nélkül az asszonyok elképzelni se tudják.
Jó mondat.
És csacsi hárítás.

Engem senki nem kötelezett halálra enni magam.
Legfeljebb egy csöndes pillantás.
Vagy ami még egyszerűbb, tányérba, kartávolságon belül.

 

2021.01. // C.19635
ÖZVEGYSORS

Áldott természet, csőlátású vagyok.
Hogy hónapok óta elmaradt,
nem jut eszembe a napi uszoda.
Mindig szorosan a köv. feladat.
Abban reménykedem - amitől Isten óvjon -,
ha Kata hal meg előbb,
az ő hiányát is evvel élem túl. 79 - ő 78 lesz.
Az ételt is kezdettől elém tették.
Tanulom Móricz Zsigmondtól
az irgalmatlan-tiszta szót.

Amúgy is inkább a nőknek dukál özvegynek lenni.
A mítoszban a házaspár,
akik azt kérték az istenektől, és egyszerre is haltak meg.

A 21. században ez leginkább autóbaleset.
14 karambolom. Gyorshajtottam. Aztán fiammal
az én KRESZ szerint - ő nem dohányzik szerződés.

Köv. a kisszoba, szobabicikli. 25 perc.
Kezdődik a nap.

 

2021.01. // C.19648
LÖVŐHÁZ UTCA

szép ötlet volt
szép sikere a kerületnek
néhány éve még a látvány
autók a hó alatt
aztán egy mozdulattal
kiirtották őket
kétoldalt cukrászdák vendéglők
sétány lett tele asztalokkal székekkel
tele élénken traccsoló emberekkel
elnézve el-eltűnődtem, miről lehet
ennyit beszélni

most, hogy járvány, székek leláncolva
hát hóban topogva
az állópultokat állják körül
olyan igazi emberek

2021.01. // C.19649
PARTOT ÉRNI

78,33 éve himbálózik ez a hajó itt alattam. Szeretnék már partot érni.

2021.01. // C.19654
RÉMÜLET

Húsz perc, fölteszek néhány foltot, hogy egyszer majd kép lesz belőle.
 Kata egy teával már az ajtóból:  hozzá ne nyúlj! Innét csak rontod!
 Szokásosan! - teszi hozzá fenyegetően.
 Rémület.
 Igaza lenne?!
 Mindenesetre aláírom.
 Ó, be szeretnék gyámság alá kerülni.
 Egyik kisablakon mákos tészta be, másikon kép ki.

 

 

2021.02. // C.19692 FACEBOOK

Valahai legszebb dicsérete a VÁLINEWS-nak,
ez a Facebookon:

Ajándék.

Edzőnő, tán négyszer láttam.
Évtizede egyszer a Hajógyári Öbölben
dublóban együtt eveztünk.
Én voltam a kettes.
Kormányozni nehezebb, azt ő.

Egyszer szkiffben, ő tíz méterre tőlem.
Nézte, hogy borulok, majd mászom vissza.
Itt segíteni nem lehet.

2021.02. // C.19694
A RIPORTKÉRDÉS

-- Van, amit nagyon szeret?
-- Ilyesmit nem mérek. Talán szavakat cserélni egy jónak ígérkező mondatban. Azt nagyon.

Eltűnődtem.
A munkám? Nem.
A harmincéves úszás? Nem. Csinálom. Örülök neki? Nem.
Bezárták a Lukácsot, első nap elfelejtettem.
 
Ugyanakkor álmaim.
Nem engednek be az uszodába. Nem találom. A víz lejt. A víz húsz centis. Tele görgetegkővel. Gyerekkel. Keresztben gátakadály. Eltévedek a folyosón. Labirintus. Nincs öltözőszekrény. Más városba költözött.

Hát hogy van ez.
A szeretet mélyebben, valahol. Nyilván így, emberrel is.
Nekem új.


2021.02. // C.19696
VALLOMÁS A DENEVÉRPADRÓL
           (ajánlással H.Gy.-nek, aki él-hal a struktúrákért :-))
 
Ösztönösen sajnálom tőle az időt, mint mindentől. Lassan érett kedveltté, hogy menetrend formálódott hozzá.
Tehát fejjel lefelé lógva hat egészséges perc. Fejben másodperc számolni. (karórám közben három percenként csipog)
az első 20 mp. vidám, lám, rászántam magam, és mert érzem, a derekam meglepődik
20 mp. testforgás, ez alacsonyabb rendű,
utána 20 mp. testcsavarás, ez újabb találmány, érdekes
35 mp. fejforgatás - hallom, hogy recseg; mindezek kétszer, jobbra és balra
eddig 170-et számoltam, ilyenkor szokott a vekker 180 mp. jelezni
és ez jó, mert már a második félidőbe kerültem
akkor 100 mp. szabadfoglalkozás, vagyis kötöttségek nélküli henye forgások
akkor 30 törzshajlítás, de nem kötelező ennyi, ha ma nehéz
és marad 70 mp., amikor csak úgy, behunyt szemmel, fejjel lefelé
mindeközben rendszerint NEWS-mondatokat fogalmazok
182-184 mp. számolásnál szokott figyelmeztetni az óra, hogy megtörtént
akkor vízszintesbe, hogy ne szédüljek el, még így 2-3 lassú mélylégzés

és jöhet Thomas Mann, uszoda helyett, a szobabiciklivel 25 p.
ma fogják kútba dobni, lelkierővel nem ugrom át.



2021.02. // C.19697
[ÉLETEMBEN ELŐSZÖR]
 
Életemben először sikerült föltenni
egy olyan mélytüzű vöröset,
amit Czóbel tudott legjobb óráiban.
Rövidlátó vagyok, de igyekszem.
 
Életemben először sikerült föltenni
egy olyan mélytüzű vöröset,
amit Czóbel tudott legjobb óráiban.
Az ember próbálkozik. Hogy ez már megvolt?
Akkor is.
 
Életemben először sikerült föltenni
egy olyan mélytüzű vöröset,
amit Czóbel tudott legjobb óráiban.
Ma dobják szegény Józsefet a kútba.
 
Életemben először sikerült föltenni
egy olyan mélytüzű vöröset,
amit Czóbel tudott legjobb óráiban.
Írták már ilyenre, hogy az ott én vagyok.

Életemben először sikerült föltenni
egy olyan mélytüzű vöröset,
amit Czóbel tudott legjobb óráiban.
Civil létemre egy szentséget kiszolgáltattam.
 
 --- ezt a versemet Hegedűs Gyöngyi írta meg. vd. 

2021.02. // C.19699

A KIVÁLASZTOTT
Amikor belezavarnak sémáinkba
Kalkuttai Teréz Anya fiatalon
hát ő is ember

leveleiben leírta -
olvasták a szentté avatók
megjárta a lélek sötét éjszakáit
talán nincs is Isten

én sose voltam ilyen bátor

illetve kiválasztott

szerencsére



2021.02. // C.19707

IDŐSZÁMÍTÁS

Katával orvosnál
a szépnevű Balassa utcában
valamint fölfedezte esti éteknek
szálkás mustárnak neveztem el
február tizenegyedikén
új időszámítás vette kezdetét
hogy megvan a diagnózis
rájött mindegy vitaminügyben
mit tesz elém, csak dúsan mustárral
lévén finom ízekre alkalmatlan
most mindenféle füvek
netán még csalán is a tetején





2021.02. // C.19712
EGY MONDAT

-- Ez egy gonosz mondatom volt, Deske?
-- Nem, de nem viszi előre a világot.





2021.02. // C.19713
NÉGY KIFLI

Kifliért szaladtam le. Arcából semmit nem láttam.
 Ahogy előttem sietett fehér svájci sapkában,
 derékban karcsú vidám fekete kabátkája,
 hátravetett hosszú haja,
 farmernadrág,
 típusosan ó lábak...
 Én máris.
 
 Ahogy Szabó Lőrinc valahol,
 négy boka, autóba libbenő, csak ennyi.
 És ez nem kevés.





2021.02. // C.19714
[ÖREG EMBEREK]

öreg emberek
szerelmes levelei

2021.02. // C.19727
ELTESZEM

-- Bocs, hogy ennyit zargatlak --, nem akarnék visszaélni a helyzettel.
-- ?? Nincs itt semmiféle helyzet...
-- Úgy értem, hogy most sűrűbben, de erről mással nemigen tudok.
-- Tudod jól, bármikor, bármennyit... ha valakihez egyszer kötődtem,
    az soha nem múlik el. Sok minden él párhuzamosan bennem...

vettem is magamnak rögtön egy pirospöttyes bögrét




2021.04. // C.19817
VEKKER

Harminchat év után két hete nem szól a vekker.
 Nincs miért. Akkor a nagy HÁTHA.
 
 De kellemetlen. Lett idő magamra figyelni.
 Alternatívák. Nyújtózkodások.
 
 Nincsen hátha.
 Nem nekem való. Kipihentség sem jön létre.
 A békebeli nullaöt huszonhárom.
 Mától hátáról talpára a vekkerem. Rádióvezérelt, kényszeresen halálpontos.
 Erre helyette is kicsit büszke vagyok.
 
 Rendbe tettem valamit.



2021.04. // C.20003
BOLTOCSKA

Járvány idején. Nosztalgiaút uszoda szemközti sajtos rúd boltocskámba. Belépve, régtől rögvest fordultak a pirospöttyes bögrémért, a presszógép nekem használt beállításával extrahosszú kávé - "a minőség nem foglalkoztat, csak a mennyiség" -, két cukor, szintén kérdezés nélkül, és spirál hegycsúcs tejszínhab. Keverő lapátka nélkül, tiszteletben tartva tarisznyám fanyelű kiskanalát. És egy túlsajtos rúd akkor is, ha az nyolctízkor már elfogyott. Egyformán a három asszony, amelyikük aznap délelőttös.
Hatvanszor hatvanas képem alatt, az ablaknál, az állópult végében fogyasztottam el.




2021.05. // C.20010
REGGELI IMA

 Unokáim nevét is így tanultam meg.
Egy betegség neve. Nem gyógyítható.
Még valahol küszöbsínt kell beszereznem,
a fürdőszobai eltörött.
Füst Milán szerint az életnek lehet,
hogy nincsen értelme,
de a mészárosszámlát ki kell fizetni.
 
 

 

 

 

2021.05. // C.20015
ANDREA ÉS SZABOLCS

Egyetlen, tökéletes pillanat.
Talán nyolc másodperc lehetett.
Élethossziglan.
Körülbelül hat méter távolságból.
Régen volt.

Lám, itt ő, egy fényképen.

Mellette költő barátunk.
Még ő is fiatalon.

Most egyikük se emlékezett,
ki az, aki akkor mellette ült.

Korán van.
Uszoda előtt még lesz időm
elmosogatni.

 

 

 

 

2021.06. // C.20049

MEGINT

tarisznyafoltozás.
31 éve naponta uszodába evvel.
51 éve Nyugat-Európába
másfél hónapra evvel.
Ahhoz varrtam.

Öreg.

Működik.

Bicskatartó zsebében
Algoflex Rapid

 

2021.06. // C.20053

MENTŐBEN

A mentőorvos beköti az infúziót Katába.
 Gyomorfájdalma és kiszáradásközel.
 Kedden lesz gyomortükrözés.
 Uszoda előtt még utána vittem egy leletet.
 Áfonyabogyót vacsoráltam, ezüst zacskóból.

Mégse menjek érte háromra.
Infúzión, húsz perc, vagy egy óra, nem tudja.
Vegyek három zsömlét.
Alvásidő. Ledőlök, menetfelszerelésben.
Zokni, zsebben maszk, fotógép.

Negyven éve N. rettenetes mondata,
mindegy, egy házasság jó-e, vagy rossz.

 

2021.06. // C.20055
04:55

- kor ébredés, avval, hogy zsibbad a lábam, oldalra kéne fordulni vagy pisilni kéne. Egy pillanatra a fütyim is izgatott lett, aminek végleg nem volt semmi értelme. Ez így nem jó. A tegnapi napot átszunyókáltam. Karfába kapaszkodva lábujjhegyen le a földszintre, ajtó halkan nyit, kocsiba. Kilenc kilométer. A víz tükörsíma volt. Hőfok és táv, mint a Lukácsban, fele gyors. Lám, talán élet. Köszönöm.
Öltözködve egy domború tükröt is találtam.









2021.07. // C.20098
EMBER

nem vagyok ember
hanem öregember
ami egészen más
minden más
a lábos fülét is másként fogom

fölhígult az idő fölrémlik ijesztő
az uszodátlan hónapok, Kata betegsége
mindennek más a fajsúlya
ijedelemre nincsen ok mondogatom magamnak
fölöttem az ég alattam parketta polcomon Zelk
ölelésben ordítok mit akarsz még

2021.07. // C.20099
SZÁMOLOM IDŐMET

Hogy milyen a Balaton. Egy szép női mell; minden más csak mellébeszélés.
 Már úgy számolom időmet, jövőre nyolcvan.
 Ezt a három percet kell megoldanom, a többi
 
fotó: Jávor Kata

2021.07. // C.20101
PÁL ÜZENI

adjatok hálát mindenért.
37 éve a legfontosabb mondat, használom.
És ma reggel jöttem rá,
ez miért százszor több a köszönet-nél.

Egy Milka-csokiért köszönet jár.

De én nem valami ajándékot kapok,
hanem amire szükségem van,
amit akár föl se ismertem,
és nem tudtam előteremteni.
Vagyis valódi segítség.
Beleértve a terheket és bajokat is; bizony.

Nem érzelem, - az nem kéretik számon -,
hanem akarati döntés és tett.

... Most, hogy fölfordult nyugodt életem,
    és minden más helyen.

-- Én odáig nem jutottam, hogy a rosszért is hálát adjak.
”nem tudhatod, hogy ez neked miért is lesz jó”- mondta az öregapám,
   ha valami rossz történt velem. zs.
-- Ha nem dobnak ki a főiskoláról, sose találkozol Péterrel. d.
-- Na, meg Veled se.

 

2021.07. // C.20111
HÁLAADÁS

"most éppen két napra főzök előre a balatoni csapatnak --
...meg néha mégis csak egyedül érzem magam, - nem panaszkodás. zs."

Zsófikám, úgy segítenék neked, de hát nincs mit-, és nem is bírnék.
Lelkierő híján.
Sokat veled, napkeltétől napnyugtáig, de hát ez nem --

A halál árnyékában völgyében járok, ágyam szélén üldögélve.
Vasárnapi kicsi sétához sem volt ereje.
Most, ebéd után szólt (csak én ettem,
vasalt csirkeszárny** számomra, specialitása), hogy imádkozzunk.
Hát, az ajtóban állva, átkarolva, összeborulva.
Beszéde nehezen érthető.
Megköszönte, és hálát adott érte az Égnek,
hogy állapota romlott. Megint fogyott két és fél kilót.
Enni nem bír, alig valamit, inni is nehezen.
Ő imádkozott, én rá az ÁMEN-t, könnyezve.

Döntött.
Holnap elkezdi intézni gyomorműtétje ügyét.
A táplálás kivezetése. Stáció.

Látod, könnyítek magamon, hogy mindezt leírom.
Magamnak és Neked.

 
** ezt megkérdezhetnéd:
A nehéz öntöttvas nyomja a szegény csirkét laposra
a serpenyő mélyén az olajban,
ettől sokkal sültebb.

2021.07. // C.20112
KOLLOKVIUM

Újra egyetemista. Ezúttal a halál szakon. Lehet, most tanulok meg élni*. Készülök a kollokviumokra. Kidolgozni, majd megtanulni tételeket, például ezeket:

* Nyolc és fél évesen, '51. május 31-én hozott ki anyám a kórházból; egy keserves hónap egyedül, skarláttal, az Üllői úton. Akkor gondoltam: egy hónap kellett hozzá, hogy megértsem, én itt, itt vagyok; és egy élet kell majd, hogy megértsem, hogy én élek.

2021.08. // C.20161
00:24

Békés percek. Éjféltájban barna deszkán üldögélve türelmesen várakozva félálomban nézdegélem lábfejem.
Távolban egy fehér vitorla. Lehet, a könyv címébe voltam szerelmes hetven évig? Homokszem kagylóbazárt életemben.





2021.08. // C.20166
FÁZOM

A tegnapi képet még pizsamában lemostam, visszaállt korábbi állapota.
11 fok van. Az ég ajándéka. Fázom. Egy polccal föllebb a téli ingek.




2021.09. // C.20227
INDULUNK

Indultunk a kórházba, holnapután műtét.
--Teljesen mindegy, mi történik veled; hiszen Isten akarata.
-- Köszönöm.
A liftben lefelé megáldottam, nyelveken imádkozva. Kézrátétel, frizurájára vigyázva.




2021.10. // C.20259
EGY TEKINTET

Különös.
Ilyent-, hasonlót se eddig, soha.
Irányát, értelmét most se.
Egy tekintet.
Kata nézett rám,
mintha idegen, messziről.
Bizalommal, kissé kiszolgáltatott,
érdeklődő tekintet.
Miért volt ez olyan megrendítő.

2021.10. // C.20260
TÉTOVA
 
 Különös vers.
 Hiány a kéziratban.* 
 A tétova fanyarsága.
 Ujjaim végénél érzem a helyszínt, a történetet.

*Illyés Gyula



2021.10. // C.20262
ALIKA
Párvi-Rieger Aladár

És akkor célpont áthelyezést
hajtottam végre - mesélte.
Én kisfiú, ő nyugdíjas huszár alezredes.
Örökérvényű mondat. Egyébként egy
vásári céllövöldében szándékkal elrontott
irányzékú puskáról volt szó.
Egy lengyelbundát örököltem tőle 1972-ben.
Bernáthegyimet sétáltattam abban délutánonként
a Vároldalban. De bő volt, hátul középen szétfejtettem,
és sajnos kicsit sokat vágtam ki belőle.




2021.10. // C.20263
TIZEDGRAMM

Tizedgrammos mérleget
szerzett be barátom, kipróbáltuk,
három szem C. vitamin vadonat vett kávédarálóban,
vagy Zsófitól kapott kőőrlőben veszít-e többet a súlyából.
Vagyis tartalmából. Kávédaráló vissza a boltba,
a 12e HUF olasz tablettadarálót a szemétbe,
illetve azt ő elvitte. Mindenből hangszert épít, javasoltam ezt is.

2021.10. // C.20268
LABIRINTUS VOLT
 
Tízkor ágyba, mostanában Oravecz fájdalmas levelei rég meghalt kanadás nagyapjához, akivel soha nem találkozott. Aztán néhány perc csak; alvás. De előbb néhány különös pillanat, azt mondják, ritkaság. Még tudatomnál, de már látom régvolt ismerős álomtájaimat, a magam építette kihalt földalatti hodálytermeket, fölülről.
Azon túl a fal-labirintus, onnét a végtelenbe vesző homoksivatag a nagy folyó partján, olykor szigetek, mindezek között majd hosszan bolyongok.
Ember sehol, hol-merre a hazaút, keresés, keresés.
De ezúttal az álom elmaradt.  




2021.10. // C.20277
REND VANN 

Kata beteg
súlyátvesztett mindenmás
az időből kiesettek létcsodálkozása
teher
én a rendteremtő, rendhezszokott
ingoványos ingoványra

hiszen ez szenvedés
növényhatározó:
alapszenvedés
evvel helyére is került
és akkor hálát adni érte
rend van



2021.10. // C.20279
ÖNÉLETRAJZ

ilyen szeretnék lenni
miközben a parton izgatott autók rohangásznak

[jelmagyarázat: időtlen egyenesvonalú nyugalmat láttam]




2021.11. // C.20323
VASÁRNAP DÉLBEN

Az eső ugyan elállt, az ég sötét maradt, borús vasárnapnak indult. Kata napok óta gyengén, ágyban, Normafa-séta ma nem lesz, délelőtt én is aludtam egyet. Nem pihentetett. Dél felé nehezen kászálódva hozzá, avval, hogy sétálnunk kellene. Még pihennék előtte kicsit, mondta és lehunyta a szemét. Mikor újra, előbb enni kéne, mondta. Fordultam a konyhába. Hoppá, ezt az új gyógyszert fél órával étkezés előtt kell. Mozsár, összetörtem, fecskendőbe. Tehát újabb fél óra. Vasárnap van idő fáradtnak lenni. Flakont föllógat, a csepegtetés igen lassúra állítva, a doktornő szerint csökkentheti napok óta tartó hányingerét. Már öltözködünk. A rituális mondat, hívd a liftet. Kézenfogva a már nem nedves járdán. Tóth Árpád sétány? Nem, csak ide a parkba. Az első méterek, valamit meséltem éppen. És elcsuklott a hangom, váratlan ragyogás, kisütött a nap. Az ég üzent. Könnyek. 

 

 

2021.11. // C.20356
KÖVEK

Gyermekéveimben geológia.
Mineralógia - petrográfia - ásványtan - kőzettan.
Lexikont is írtam hozzá - forrás a Pesti Hírlap Lexikona -
a C. betű közepénél csüggedtem el.

Tanultam is, gyűjtöttem is,
de leginkább a kövek bűvköre.

Később, évtizedek múltán úgy véltem,
mindez egy áttetsző lila ametisztkristály
gyönyörűségének holdudvara volt.

Ezen a kavicson, ha jól tudom,
állatok és talán állatfúrta alagutak,
öröklétbe dermedve.

E kövek évmilliós hideg csodák,
idegen úrként élnek közöttünk.


 

 

2021.11. // C.20359A
BÉKÉS RÉMÁLOM

Különös, évtizedek után tegnap egy rég felejtett típusos softrémálmom visszatért. De szokatlan fordulattal.
 Helyszín a Körtér, első harminc évem lakhelye. A másik, ahol az iskola van, egyetlenként álmaimban ez is valós terület, a Németvölgyi úti park, amivel amúgy életemben soha nem volt kapcsolatom. Tán annyi, olykor eszembe jutott, a világháború alatt ideiglenesen oda temették Váli Dezső körorvos nagyapámat. És az álom. Felnőttként morfondírozok, el kéne menni, legalább most, a tanév utolsó napjára / más változatban az évzáró ünnepélyre / iskolámba, ahova tartozom, de ahol még soha nem jártam, nem is ismerem. Még a lehetséges parkolási feladatokat - nehézségeket is átgondolom. Egyik változatban az autóval mindenféle bajok / vagy nem találom. Soha álomban nem jutottam el oda. A mostani változatban sem. Most fölmérem, az utolsó nap, be kéne mennem felelni, hogy le tudjanak osztályozni, hiszen még semmi jegyem nincs. De baj, ahhoz valami tételt nagyon meg kéne tanulnom, ami keserves.
 És ez új, alkatomtól teljesen idegen a megkönnyebbült döntés, hogy megkerülöm a feladatot; NEM MEGYEK BE.
 

 

2021.12. // C.20485
03:01

Két órája nem bírtam aludni, régi verseim között kerestem valamit a gépen. Koppanás a szomszéd szobából. Halkan ajtajához, csönd és sötét. Negyed óra múlva bejött hozzám, hogy hanyatt esett. A koppanás a feje volt. Kérdések-feleletek, nem megszédült, elbotlott. Nem fáj. Hogy azért ne menjek reggel uszodába, hátha van valami. Üldögéltem a sötétben ágya szélén, pokrócba bagyulálva. Kérte, hogy áldjam meg. Még szellőztettünk.
 

 

 

2021.12. // C.20487
ELŐSZÖR

Belvárosi kisfiú életében először mezőn ökröt. Élőt gyászolok. Kék golyóstollam sem örökéletű. Tápfecskendő. Az idő, az idő--; tegnapi mise monitoron hajnalban, ni ott Kata, okker kabátkájában. És lám, találkoztak, kék az okkersárgával, Balthus aktja a Metropolitanban.
 

2022

 

2022.01. // C.20516
KETTŐKOR

Kettőkor fölébredtem, egy harminc éve hallott mondat motoszkált a fejemben, de így: bányaomlásban két tárnában rekedt bányász a lét utolsó pillanatáig pretend* egymás előtt. Hogy ez gondolkodásmód, illetve létmód. És villany, asztalhoz, nagyszótár, értem, de pontosan mi is ez magyarul.

*tettet, színlel, úgy tesz, mintha

 

 

2022.01. // C.20534
IDEGEN

-- tudja, az a legmegdöbbentőbb, amikor néha valami idegen,
    nagyon bensőséges szeretettel fölnéz rám az ágyból. d.

-- maga így látja Isten szemét. H.

 

 

2022.01. // C.20537
HIÁBA TUDOM

Mi is történik most itten. Eddig a parton éltem.
Imbolygó hajón a valahova, imbolyogva kajüt és fedélzet között,
kapaszkodva ebbe-abba, amit éppen elérek.
És hiába, hogy tudok mindent, amit tudni kell.

 

 

2022.02. // C.20573
ZELK

Ha emlékeimre támaszkodom, soha.
Bolyongtam, térkép a netről, keresztutak,
körforgalom közepén fűzfa, arra menjen,
valaki a színészparcellák irányába küldött.
Kerestem a kétméteres fehér sirályt.
Döbbenetesen összement, talán hetven centi.
Csak murva a környéken,
nehezen találtam kavicsot a sírra.

2022.02. // C.20594
VEKKER

vekker torna fogmos tea ima uszoda kávé patika zelk kapukulcs postaláda minden el van intézve hol az a temető mért szántad nyugtalanságra fiamat gilgámest s adtál oly szívet néki mely békéről mit se tud

 

 

 

2022.02. // C.20595F
HATNEGYVEN

Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Egyetlen rendezőelv a Szentháromság.
Felelősségem a mai nap.
Kiskanál cukor háromdeci teába.

Álmomban megsimogattak.
Esik az eső. Hajnalodik.
Hatnegyvenkor indulok.
Még van öt percem.
Járuljatok az Úr színe elé vidám énekszóval.

 

 

2022.02. // C.20596
SVÁBHEGYET VÁLASZTOTTA

Napsütés, tizenegy fok, Kata a Svábhegyet választotta. Fölemlegette, tavaly itt tollaslabdáztunk. Én fél órát javasoltam, ő háromnegyed órát-, úgy is lett. És belemelegedett az emlékekbe, dadogva. Hogy nyáron a Balatonban egy órát úszott, egyik nap már nem ment neki, utólag tűnt fel. Együtt irtottuk a kékkúti kertet. Egyik nap félbehagyta, talicskában maradt a törmelék és a lapát is. Hogy az volt az én hattyúdalom.
Most hazajövet gyorsan csinált nekem rántott levest, napok óta azt kívánom a hivatalos étkek helyett.
Aztán kőmozsárban porítva én az ő vacsoráját. 

 

2022.02. // C.20597
KATALÓGUS

Váli Dezső
szül. 1942., festek 1960. óta
első szerelem, második szerelem, 2 gyerek, 3 unoka
festmény készült: 2576
ebből kidobtam:  1107
grafika, fotó, napló, vers; ezekből is könyvek
minden a honlapon: deske.hu

 

2022.03. // C.20634
KECSKEMÉT 2009. JÚLIUS 9.

Tegnap ötkor egy besurranó tolvajjal beszélgettem az alkotóház emeleti folyosón, szobám ajtaja előtt. 175 magas, ovális arcú zömök férfi, mikádó nadrág, kék trikó. Iványi úrnak hoztam levelet, mondta találékonyan, s mutatott a szomszéd ajtóra. Szelíden elmagyaráztam neki, a réztábla szerinti Iványi Grünwald festő (1867, Somogysom - 1940 Budapest), a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus... Akkor lement a lépcsőn, és elhagyta a házat.

2022.03. // C.20637
NINCSEN

Napok óta forgatom, hökkenek azon, hogy IDŐ igazából csakugyan nincsen. Évtizedek, én mindig az Ég időnélküliségétől rémültem. Pedig tényleg nem az a rendetlenség. Hanem, hogy mi a jelenben élünk, avval rendelkezünk.
 Ami egyetlen pillanat.
 Tehát nem létezik.
 Mint a pont, aminek nincs kiterjedése.
 Na jó, ettől nem nehezebb egy képet megcsinálni, de mégis.
 
 És mi történik akkor, amikor én a múltra gondolok. 

2022.03. // C.20644
RÍTUS

Éjjel fél háromkor asztalomon a riasztócsengő. Ugrottam ágyból, örömmel, milyen jól működik ez a rendszer. Kata sötétben a szőnyegen, hátát ágynak támasztva. Vajon mióta így. Nehezen ágyra ültettem, intett az ajtó felé, indultunk hóna alá nyúlva vécére. Egy fennkölt ősi rítus résztvevői. Ruhacsere ágyneműcsere. Nagyon szeretett volna valamiket mondani, de alig forgó nyelvvel, bódult félálomban. Semmit se értettem, harmadjára se, legyintett. Aztán két töredék, ...őség... dás... Ezt megértettem. Kezdtem dúdolni rossz hangomon. Egy-egy szótagot ő is.



...tied a dicsőség és imádás, / felajánljuk a szívünket / úgy dicsérünk tégedet / ó hatalmas  / kezed nagy csodákat tesz / veled senki nem ér fel /
veled senki nem ér fel / ó hatalmas...

2022.03. // C.20649
RÁNTOTT LEVES

Kata nem főz, már nem dolga, kóstolni se tudná. De esti sétából haza az előszobában vetkőzve minden nap megkérdezi, lágytojást vagy rántott levest. Az utóbbit. Aztán szobámba, teszem a dolgomat; idő után az előszobából, érthetően és messzehangzóan: VACSORAAAA... Szobájában megterítve fehér abrosz lámpafény körében, szalvétával a forró leves. Mellette porcelán sótartó. Az ehhez illő fohászt egymást átölelve, Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen. Édes Jézus légy vendégünk, álld meg. amit adtál nékünk. Csak én amit helyett akit mondok, s nyomatékul, mint egy dudát, megnyomom a fenekét.

 

2022.03. // C.20650
KERESEM

hónapok óta keresem a szót
mióta halálközelben
imbolygó fedélzeten

az előszoba a vacsora a percvekker súlyát vesztette
a perc létezik jövő nélkül
halálos fáradtságom

vigyázat

minden rendben
hálát adni érte ajándék
hogy semmit nem értek
ennyivel közelebb a teremtés szívéhez

mert nincs két igaz út
rendrakás emberésszel vagy hitben
döntéshozatalnál
vajaskenyérről esti sétáról házasságról betegségről halálról

 

 

2022.04. // C.20766
UTCÁN BALLAGÓ

hogy nem gyógyuló beteget ápolok… lassan egy éve
egész világosan érzem, de nem értem

hónapok óta próbálom megfogalmazni,
hogy minden ugyanaz, mégis minden más
minden lebeg, mindennek más a helyi értéke
minden kicsit üres talán, nem, nem, nem értem

nem értek semmit
és ennyivel közelebb a teremtés szívéhez

 

2022.04. // C.20765
HISZEN MEGMONDTA

Isten segítségünkre siet.
Dimenzionálta a létidőt.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Ehhez kaptunk nappalt és kaptunk éjszakát.
Nem félóra, nem két nap, egy hónap.
Ennyivel kell törődnöm.
Ennyi a dolgom.

 

2022.04. // C.20767
MEZETELENEK VOLTUNK

Meztelenek voltunk, na jó, úszónadrágban, a Lukács folyosóján. Ültünk egymás mellett a fehér padon, ő gyóntatott, én gyóntam. Ő ajánlotta föl, merthogy tegnap a ferenceseknél tizenketten voltak / lettek volna előttem. Aztán Péter, hogy fáj a derekam, mikor rendel. Szerezzek beutalót. Még elhülyéskedtünk, hogy mért nem gyónt ő is. Végre megtudtam, azt a gyógyszert a Szent Klára patikában kapni. Már a vízben, gratuláltam a történésznek őt ünneplő kötetéhez. 855 méter, a bukóforduló vajon mért nem fáj. A kertben az erdélyi cigányasszonytól pizsamanadrág Katának. Villamoson Zelk verse, a Lehel téri piac, anyácskám is tanította harmadikosainak. Széna tér, ügyeletes patika, gyógyszer lenyelést segítő gél, csak egy van.
És kezdődik a nap, az asztalnál pillanatra elaludtam.

 

2022.04. // C.20768
KŐMOZSÁR

gyógyszereket kőmozsárban porrá
 csipesszel tablettahéjakat kiemel
 vízzel felönt elkever
 fecskendőbe fölszív
 fecskendő légtelenít
 ágyhoz
 fecskendőt csővégbe
 lassú feltöltés
 fél órát vár, fölszívódik
 közben tápszer flakonba
 rendszer légtelenít
 majd beköt
 gravitációval, 25 perc
 flakon háromszor átmos
 szerelékcsövet is
 vizes fecskendő, beköt
 kivesz, egy étkezés kész
 
 ötször kakaó, három víz - flakonból, 214 napja
 annyira természetes, hogy néha el is felejtem

 

2022.05. // C.20960
ELSZÁMOLÁS

sínen futottam
már két sín között a talpfákon
ugyanarra
ülőke a cipőfűzéshez
a szentmisén reménykedtem
hamarosan leülhetünk
ma féltáv, vasárnap van
agyoncsaptam az első legyet
sikerélmény
lefolyóba azt a félüveg Jägermeistert

 

 

2022.05. // C.20961

A MÁKOS GUBA

Megrendített, vállára borulva elsírtam magam.
Kissé zavartan nyújtotta névnapi ajándékomat.
Ehhez a boltba egyedül le kellett mennie,
titokban elkészíteni -, ami közben még megkóstolni se tudja.
Nagy tál mákos guba - ilyet sok éve nem láttam;
nagyon szeretem.

És elmesélte, elfelejtette jégre tenni, hát megromlott.
Tökéletes, gyönyörű történet, mit csináltam volna ennyivel.
Örültünk, könnyeztem, majd kóstolás nélkül a vécébe.

A járulékos Babits-versről aztán hosszan.

 

 

2022.06. // C.20994
BUKÓFORDULÓ
Döntöttem, a jobb bukófordulóhoz lendületvétel-, nyújtani kell a pálya hosszát. Néztem az alaprajzot, szaggatott vonallal berajzoltam a pálya új középvonalát. Ez alapján módosítani a bútorok helyét. Kata ágya nem zavaró, de a láda, - ami halálig anyácskám fekvőhelyénél -, a behúzott vonal szerint igen; azt hátrébb tolni, a falhoz. Közben intettek a medence széléről, hogy valaki találkozni akar velem; azt hárítottam. A megnyújtott pálya csakugyan nagyobb lendületet adott. A bukóforduló azonban másként. Nem bicskában előre bukva, fej a térdek felé rántva, hanem a hanyatt indítással. Ez az új módi többször is megismételve kiválóan működött, noha szokatlanul lassú, hosszú-nyugodt mozdulat. Rögzítettem is, ezt ezentúl így. Alkudoztam magammal, hátha ez mégis lehetséges lenne.
Az ötórás etetésre tisztességesen fölébredtem.
Ma semmi nem történt.
 

2022.06. // C.20995
A SZOMSZÉDBÓL

a menekült ukrán kisfiú átrendezte a kavicsokat Kata gangi kiskertjében.
A bal fölső recést még én hoztam neki, észak-koreai tetőcserép darabka.

Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket.

Csak lehajolni ne kellene.
 

 

2022.06. // C.21004
SEMMI HÁZ

Semmi ház oldalán, ötven emelet táján
éjjel fölfelé imbolyogó nyitott teherlift,
ami meg sem áll, úgy kellene kiugranom belőle.
Messze lent fekete térben csillogó fénypontok.

Most:
1  macskagyökér
½ komlótoboz
½ citromfűlevél tea

..............és létrejött a világ legédesebb dilettáns rémálma:
adatbázis táblázatom alján kétszer az e havi Le Meux tételsor.

2022.06. // C.21011
PRETTY WOMAN

Én már munkakötényben, egy alapozott lemezt csiszoltam. Kata benyitott, meglátogatott, még reggelizett, a tápos flakont, a kakaót félmagasra tartva; a hozzátartozó cső épp a térdéig lógott. Kékcsíkos trikó, kék sort. Nálam az Only You éppen, a gépemről. Aztán erre táncoltunk egy kicsit. De viszonylag lassan, papucsban volt.
Beszéde felét már nem értem, bíztattam, nagyon tehet érte, ha sokat énekel fennhangon. Hallom, már az előszobából: Tied a dicsőség, és imádás...
Aztán visszakapcsoltam, Pretty Woman következett, csiszoltam tovább.

 

2022.06. // C.21041
TEGNAP ESTE

Tegnap este Fioretti imaközösségünkben szentségimádás után áldoztatok. Majd a többieket otthagyva át a másik szobába, Kata kel ágyból. Nagykanálba orvosi zselé, török bele hárommilliméteres ostyadarabkát. Amiből, avval én is megáldozom. Utána szorosan átölelve egymást, összesimulva, szótlan néhány perc. Akkor hárman egyek. E világon túli, leírhatatlan, eddig ismeretlen béke.

2022.07. // C.21042
HOSSZÚ ÚT

Furcsa most ébren, idegen. Imént a Ferenciek terén nyitottam volna be, apám lépett ki a boltajtón. Hetvennyolc éve nem láttuk egymást, nincsen emlékem róla. Nem változott; fotókról ismerem, szikár férfiarc; most harctéri tiszti ruhában, derékszíjjal. Nyugodt mozdulattal öleltük át egymást, néhány csendes szó, és hogy holnap délután ráér, találkozunk.

Soha nem gondolok rá, még soha nem álmodtam vele.  

Az éjszaka a továbbiakban hosszú bolyongás-keresgélés, házak, utcák, ismeretlen folyosók, meglelt vészkijáratok és visszatérések. Tudtam, még hosszú út addig; el kell jutnom, eljutok oda, ahol várnak rám, hiszen várnak várnak rám.

 

 

 

2022.07. // C.21050
ASSY

Katával boldog kapcsolatunk, a külső konfliktusforrások megszűntek.
És ellátom, mint Assyt, a bernáthegyimet. Az is kb. ilyen súlyú volt.





2022.07. // C.21051
BESZÉLGETÜNK SKÓCIÁVAL

Olyan sűrűre kevertem a krétaalapozót,
amire 15 éve vágyom, paszta sűrűségű,
spachtlival lehet fölhordani ecset helyett,
sikerült. És kiderült, fizikailag már nem vagyok
ennek több tételben fölhordására alkalmas.

      - Jó vers.

Lehet, hogy versnek jó, életnek nem annyira :-))
második napja csinálom, alig bírom,
és ma még csak a negyedik lemez,
igaz, kánikula kívül belül.

       - Az élet-vers reláció mindig ilyen.
        Higgyen a test visszajelzésének. amikor elég, elég.
        A test beszéde mélyebbről jön, mint a szavaké.

Ez olyan, mint annyit úszunk, amennyi jól esik,
és utána még 600 métert...
De közben az enyv kihűl :-))
Mindig egyszerre csináltam az ötvenet.
Most úgy látom, ez napi hét lesz.

     - A hét az egy jó szám.
       Magával csak úgy lehet beszélni, hogy tudjuk,
       közben az enyv megköt, az idő besűrűsödik. :-))

Katát megetettem, flakonokat elmostam. Ágy.

 

2022.07. // C.21052
VASÁRNAP

4h. ébred, szentmise, féltáv úszás, fele gyors, a büfében egy mignon, hazafelé Zelk Babitsról, fürdőruha kitereget, most ide asztalhoz. Ma még nem jutott eszembe semmi. Illetve ennyi.

Este a tablettát bevenni.

2022.07. // C.21053
MINDEN RENDBEN

Cipőmön masli, hajam zavartalanul nő. Lealapoztam harmincegy farosttáblát. Utána egy nap pihenés. Új mezők a világrendben, teaforralómat szivaccsal körbedörzsöltem, ragyog. Ma ki kéne dobni valamit. Könyvem fele már tördelve, hat képhibát találtam benne. Mindjárt szól a vekker. Fáradtan ébredek. Zoli bácsi édesen locsog prózában, a béke szigete. Múltkor megpucoltam sírkövét.
 

2022.07. // C.21054
[HÁTÚSZÁS]

Hátúszásnál a két ablak közti pillér az irányzék. Kb. 20 cm. pontossággal, nem kell hátranéznem. Csak ha sávomba betévedő sárgaórás veszély. Forduláshoz hasra akkor, amikor a platán első és negyedik ága egyvonalba kerül. Észrevettem, néhány éve elfelejtettem a homlokzatok-ágak-lombok fölött az eget megnézni.

 

 

2022.08. // C.21091
ÍRNI

Este tántorogva altatótea után az ágy felé, hogy villanyoltásig még lesz időm egy Zelk-szösszenetet elolvasni. És arra gondoltam, szép életem van. Írni, valamit, verset írni sohase akartam. Hanem mindig csak írni, írni, addig írni, míg megértem ezt a világot. Magamat.
 

 

2022.08. // C.21092
ELVEZET ENGEM

Lelki érettség nem sajnálkozni, sopánkodni. Hogy Isten keményen bánt vele (vagy velem). A sajnálat és az önsajnálat az ördögtől van, mondja Krisztus. Máté 16,23. Vagyis Ő nem lát jobb megoldást, mint ami történik, hogy elvezessen a legjobbhoz; Magához. Ezért mindent, ami történik-, ami ér, nyugodtan meg kell Neki köszönni.

A janicsár fogságba esett; akkor fejet hajtott, Allah így akarta.




2022.08. // C.21094
ÍROK

Végigolvastam az utolsó pár nap news-t.... nem értelek. A bántás legkisebb szándéka nélkül kérdem:
támasz-, kielégülés ez Neked? Vagy csak a nyomhagyás vágya? zs.

Írok, a tűnődés szerszáma. Forgatom, tisztul.
Picasso gurítaná a szobrot a dombról. Ami marad...
 Kamaszkorom első bűneivel autóstoppal Győrbe egy szerzeteshez.
 Jegyzeteltem, mert a felét felejteném: napló indul.
 Játék, gyönyörű, a magyar nyelv árnyalatai.
 Nem lehet egész nap festeni.
 
 Nyilvánosság: a világítótorony annyit mond: itt vagyok. Aki nézi: én meg itt.
 Hogy sok benne a selejt? Na ja. Tehetségem határa.
 Ha egy mondatban: fél órát úszom, annyit bírok ki hencegés nélkül.
 

 
2022.9. // C.21170
ELTELT A

A fürdőszobában a fémlétra most csak lépcsőként szolgál. Arról lépek át a kád fölötti lavórtartó deszkára balkezemben laposecsettel, hogy elérjem a leszerelt bojler mögötti sötétszürkévé öregedett falmezőt, hogy fehérre. Kata tízórai. Műteremablak pukkanófóliaborítás javítása kétoldalas ragasztócsíkkal. Új csaptelep, a kilazult zuhanyrózsatartó megerősítése, csavarüregbe kalapált kihegyezett gyufaszálak, majd racsnis csavarhúzó. Katának gyógyszer, fecskendőben. Holnapra ígérik átjavításra a Mandíner-interjú nyers szövegét. Háromtól félébren, elfogadja-e a mester, hogy a javasolt helyett 3.5-ös Fisher-Nordic FSAIF-Nord-123AE3 klímát kérek, mert az A+++/A+++-os. Ebédkészítés Katának, ebédmelegítés nekem. Plusz dukál 2 Kata-palacsinta. A sajátkönyv/2019 kézirat délután érkezik jóváhagyásra.
Eltelt a délelőtt.

 

 
2022.11. // C.21281
MINDENÉRT

panaszkodni nem bűn, csak sopánkodni
és: Istennek imában még azt is (mindent) szabad

de a hangsúly nem is ezen van
hanem a mindenkor hálás lelkületen
[Pál: adjatok hálát mindenért]
 
vigyázat. a hálát nem érezni kell,
az irányíthatatlan
Isten nem kér udvariassági hazugságot

nem érzelem-, értelem
akarati döntés: Ő vigyáz rám és Ő nem téved

hálaadásban élni: világnézet

 

 

2022.11. // C.21283
UKRÁN HÁBORÚ

fürdőszobabojler kicsire cserélve
konyhai bojler ‒ átfolyós melegítő
vonalas telefon lemondva
nyílászárók profi szigetelve
lakás hőmérőcentrum 4 állomással
villanyt oltogatunk
éjszakára PC alvó állapot
csak Katánál fűtünk, próbálkozom a 19 fokkal
3 meleg gatya kínaitól
műteremablak négy réteg pukkanófólia
éjszakára vastag takarófüggöny
asztalom alatt gyenge el. lábmelegítő
nagy hűtőszekrény ‒ megjött a kicsi
újra árstopos, 95-ös benzin
igen vékonyan festek

és kifizetve, jön a 3 légkondicionáló
kábelezése már kész
H-tarifától olcsóbb üzemű lenne
engedélyére várok
és várjuk a hideg napokat

2022.11. // C.21294
TÚLVILÁGI

Vasárnap, vezérszó, minden elmúlik.
 Kata antropomorf: a Szépművészetibe, [ott a gyenge] Utrillo,
 aztán a Városliget fái.
 És a valóság.
 Újkori kép már mind a Várban, a Galériában.
 Hát kifelé, de én még a nagy Greco-kiállítást,
 2:35 perc alatt.
 Vajdahunyad Vár, édes giccs, de jó, hogy van.
 Anonymus szobor, oly régen láttam. Platánfák.
 A kisgyerekeknél megálltunk, álldogáltunk.
 Földalatti. Olasz szavak, sokszínű műkörmök.
 Mintha minden túlvilági.

2022.11. // C.21296
ÍGY

Így - halálközelben -, evvel győzködöm, a semmi és a valami folytonosan helyet cserélnek.




2022.12. // C.21370
NYOLCVAN
2022. évvégi leltár 

A/2022/34...............................festm.
B --...........................................graf.
C.21339................................... írás
42 ............................................vers
D -- ..........................................plasztika
DESKE.HU2..............................könyv
F/2022/211..............................fotó
G/2022/08 ..............................dizájn
H havi 70-80.............................news ábra
K67 Makláry Gal. .....................kiáll.
M/A--M/G bővült 15...............videotár
N/A--N/H alig bővült...............hangtár
HETI 2x levittem a....................szemetet

festmény eddig: 2609
ebből kidobtam: 1107..... 42%

 

 

2023.01. // C.21381
2021. JÚNIUS 4.

A Széna téren történt. Megállt a föld forogni. Hárman tudtuk ezt. A kislány meglátta. Ott valami nagyon fontos. Anyja azonnal mozdulatlanul. A gyerek a hátát a mamához. És nézett. Kettőjüknek drukkoltam. Hosszú órák. Minden megtörtént.

 

 

2023.01. // C.21382
KÉTFELŐL

A világ körülbelül végtelen
mindebből én
egyetlen pillanatot birtokolok
a jelent
ami a geometria nyelvén a pont
kiterjedés nélküli nem létező

jókedélyű és nagy dumás
jót mulat saját viccein
körbehallgatjuk öltözés közben
hónapja temette feleségét
hónapja özvegy az öregúr
már újra nevetgélve mesél

remény

 

 

2023.01. // C.21383
NEM ÉRDEMES

nem érdemes verset írni
ha megvan, címadás
fájlnevet adni neki
C. számot az adatbázisból
Írás táblázatba adatait
ez évi szövegek közé áthúzni
print 2 példány 12 pontossal
az OSZK és MTA Kézirattárának
áttenni 14-pontosra
szerverre küldeni
V. Napló nyitni dreamweaverben
aktív tartalomjegyzékbe új indexszel
akkor magát a verset is
azt is a szerverre
így másnap 02h az is az OSZK-ban
... végül keresni valakit, dicsekedni

 

 

2023.01. // C.21384
VÉGÜL

Zsófival fáradtan
szurkáltuk egymást két napig. Végül:

    Nem történt semmi.
    Ami egymásban nem tetszik,
     időnként viszket, időnként szúr
     De sőt, fáj. Begyógyul.
     Megéri nekem ez a levélkapcsolat?
    Neked jó.
    Szeretek adni, van miből. És grafomán vagyok.

     Amúgy is, most minden sikerült.
     Váratlanul lett pótló gyógyszer Katának.
     Megtalálták az uszodában elveszett szemüvegemet.
     Vettem egy hétre reggelit, érlelt monori félszáraz csemege.
     Megvették a piros képemet, amit szeretnél; 1,1 millió.
     És úszás közben kitaláltam ezt a levelet.
     Jó reggelt!
     d.

 

 

 

2023.01. // C.21385
SPENÓT

Bekészítettem számára flakonba a tápot, ő pedig megmelegítette a spenótot; Cityfood-ebédemet. És megette. Szobájába bújva, nagyon-nagyon lassan; meglestem. Utána ún. bűnbánó arccal hozott asztalomhoz egy fél brióst. Én szomorú arccal és lemondó hangsúllyal: Nagyon köszönöm. Nagyon jól esik, hogy gondoltál rám. Biztosan nagyon finom lesz. Nagyon kedves tőled. És ilyen drágát. És gurultunk a boldog nevetéstől. Másfél éve nem evett semmit. Kocsonyát; hete fölfedezte, az lecsúszik.
 

 

2023.02. // C.21421
LUKÁCS SÉTÁNY

Ma feltűnt, mennyire szeretem ezt a kis sétány-utat hazafelé a Lukács kapujától a kerten át a megállóig. És beugrott, miért. Most éppen minden meg van csinálva. Meg van úszva a táv, meg van imádkozva, ami mára; Zelk majd a villamoson, semmi feladat, csak lépni kell, előrefelé, az ösvényen.

2023.02. // C.21431
KÉSZÜLŐDÖM

A mennyországban majd nem kell úszni, lábtornászni, nincs denevérpad. Nincs esti szájzuhany, hatemelet. Tegnap a Lukácsban egy szellemes eligazító mondat. Éves bérletünk (nem azért, hogy minden nap úszni kell, hanem) klubtagsági igazolvány, hogy minden nap ide jöhetünk. Készülődöm. Gondolom, képeimben vagyok a legőszintébb.

2023.03. // C.21467
MA REGGEL

Különös reggel volt. Vekker. Három másodperc, utána a lábtorna, muszáj. Fekve, ülve, állva, térden. Fürdőszoba, közben az öt szentnek, hogy ma is segítsenek élni, és tanítsanak meghalni. Fogmosás, víz a teaforralóba. Öltözöm, a szokott szürke-, de nem, legyen ma az elegánsabb sötét kardigán, szeretem. De nincs a polcon, ott, bal fönt. Lehetetlen. Még egyszer. Mindent azonnal. Rászánom, tudva, reménytelen, végigjárom a szomszéd szobákat. Nem öröm. De idő nincs, uszodadolgok tarisznyába, asztalhoz a teával. Négy keksz. Imaidő. Gyors levél a ferences atyának, évek óta nem értem: Kedves N. testvér, foglalkozott valaki avval a rejtéllyel, hogy Jézus a gerázai megszállottat mért úgy gyógyította, hogy közben kárt okozott a falu népének? Nézem az órát, negyed négy. Akkor áll. Első gondolat az ügyintézés, van hozzá itthon ceruzaelem. Nézem a fali órát, azon is. A vekkerszót álmodtam. Villany le, nadrágból ki, vissza pokróc alá. És még hosszan éberen, hol az a kardigán. Abszurd. Mindig minden a helyén.
Vekker, az igazi, lecsapom. Torna megvolt éjjel; öltözés. És beúszik. Múltkor tűnődtem, minek nekem annyi kardigán, azt a harmadikat kukába. Akkor ez rendben van. Oda, föl, a polcra nézek, téli ingem is gyanúsan sok.
Margit körút, félálomban.
Öltöző. Rámordulok a tanár úrra, nem voltál este hétkor a kiállításmegnyitómon. Dadog, hát... én tegnap... nem tudtam... hol volt...? Stuttgartban. Ja? Közben a reumatológus a történésszel kiabálva, vetkőzést félbehagyva a kazárokon veszekszik. Odaszólok, a csokoládés mignon hétszáz lett a büfében. Rám merednek. T.I.-gyorsúszás; ma először biztosan érzem, hogyan kéne ezt hibátlanul. Közben ezt a szöveget fogalmazom. Hazafelé a Lukács-kertben megint öt XL-es fehér bugyi Katának, a cigányasszony nem tud, vagy nem akarna a háromezerből visszaadni. Úgyhogy még egy. Hatodiknak üzleti megfontolásból nagyon szeretett volna rózsaszínűt.
Boltocskába. Katalin fordul a polcra pirospöttyes bögrémért. Hat aprócska sajtost kérek mellé. Ajándékba kapom. És végre leesik a tantusz, holott annyira nyilvánvaló. Zelk kántor apja, plusz az ő mély népdalismerete. Hiszen azokban is pontosan úgy, az a csodálatos ég-föld közötti ide-oda szárnyalás; volt honnét tanulnia. A pályaudvari zsineggel átkötött kosarak után az esztendők sínpárja. Ugyanúgy jaj de szépen jár; sárga lába, kék a szárnya...
Jutalomból ma liften a hatodikra. Időben vagyunk, Kata reggeli tápját - most először - már este bekészítettem, mellé a két betöltött fecskendő és a vizes flakon.
Péntek. Akkor nekem kolbász nem.
És géphez.




2023.03. // C.21468
[ESTE]

Este Kata a vállamon sírdogált.




2023.03. // C.21471
RETTEGEK

Nem gyakori ez nálam; igen ritka, de létezik. A haldoklás egyetlen módjától rettegek. Talán egy gyerekkori olvasmány indította. Fél négykor ébredtem erre. Csak annyit tudtam mondani; mondogattam, Uram irgalmazz. Nagy sokára aludtam vissza. A Sátán kísértése volt, vagy csak Isten engedte szenvedés; tulajdonképpen egyre megy.
 
 


2023.03. // C.21473
ERDŐ MELLETT

Tóth Árpád sétány, fönn, a Várban, tiszta éjszaka volt. Rossz hangomon - de éreztem, ezúttal tisztán - zümmögtem neki egy dalocskát. Erdő mellett estvéledtem. Akkor két szót csak hanggal, elfelejtettem. Megállított, mondta, mondta; nem értettem. Ez egyetlen egyszer türelmetlen voltam vele: mindegy az. Elkedvetlenedtem, abbahagytam. Mutatott a tarisznyámra, beszélgetőfüzet. EZ VOLT ANYU KEDVENCE, EZT ÉNEKELTÜK A SÍRJÁNÁL.

2023.04. // C.21513
TEGNAPELŐTT

Tegnapelőtt a szoba közepén őt átölelve vele sírtam. Szemüvegünk össze-összekoccant,
már mosolyogtunk.

2023.04. // C.21514
HÚSVÉT

Megrendültem a látványtól. Este hatkor áthívott, hogy terítve a húsvéti vacsora. Számomra.
(Aki az étkezést időrabló feladatnak tekinti.)
Fehér pulóverbe; ő is abban volt. Gyerekek távol, ketten ültünk asztalhoz.
És imádkoztunk, Édes Jézus, légy vendégünk.

 

2023.05. // C.21581
KÉSZÜLŐDÜNK

Kata napok óta elég rosszul van. Most este fölvetettem, de örülnék egy szelet húsnak. Ágyból kelt. 51 év után kinyitottam a műteremajtót: Úgy értem állandóra, éjjel-nappal.
De hisz gyerekkoromtól folyamatosan tanultam a búcsúzást. Készülve halálra, halálokra? A 22 millió értékű tétel, amit P.-nek ajándékoztam, csak forintban a leg. Hanem negyven éve az a szürkésbarna kavics. Öt centi, durván hasáb formájú. Megállt az asztalon. És egy inka istenszobor ereje.



2023.07. // C.21651
TOVÁBBLÉPNI

12:36
– Ezek a gomolygó érzületek. Tudod, a reménytelenség, ugyanakkor feszes figyelem a kezemben lévő munkára. Lesz kiállításom, meg minden, nem ad jövőreményt. De persze mégis. Sosem volt bennem heves életszeretet, mégis zavar, hogy most minden, ami körülöttem, lebeg. Indította a fölismerés, hogy Kata alighanem előbb fog meghalni. S hogyan kell élni azután. Persze tudom, hogy értelemszerűen minden második ember özvegy lesz. Sokat imádkozom. Ahol alattam szilárd a talaj - a megoldás -. hogy ez a tíz perc a feladatom, ezt kell megoldani. Csak ezt.

16:46
Nem nem. Nem az összeszorított fogak. Hiszen szoktam/tudok továbblépni. Igen. A béke egyetlen helye, amikor mindent megköszönök.
 

2023.07. // C.21654
SIETŐSEN

Amikor egy fekete szerelmi üzenetért kicsit sietősen a VW-bogaramat fölborította a hatalmas BMW igaz én mentem át a piroson kettőt gurultam is a másodiknál már tenyeremmel a fejemet védtem és arra gondoltam a fél óra múlva itt vagyok üzenetet nem fogom teljesíteni a kocsiból kiszállva a rendőr szakszerűen annyit mondott üljön oda a járda szélére a mentő nem szirénázott ezt erősen hiányoltam kórházból azonnal saját felelősségemre kihallgatás telefonon megmagyaráztam nem büntettek meg.
 

 

2023.08. // C.21700
MÁNIÁS DEPRESSZIÓS

perc óra napnyi béke ha akad sürgős fontos
tán ezért is termelek annyit
az életre nincs megoldás
a percre van
akkor a Szentlélek segíts

szerettem volna ülni lócán
alkonyidőn, a ház előtt
hallgatni utak csobogását
köszönteni az elmenőt

igen
néhány másodpercig

 

2023.09. // C.21745
KATA

Rómában vettem egy gyönyörű sálat.
Könnyű anyag, fekete-barna csíkos,
de soha nem tudtam hordani, mert mihez.
Fehérhez lehetett volna,
de az nyár, akkor meleg van.

Majd ha kidobod a sáljaimat, ezt vedd külön.

2023.09. // C.21749
A SZEGÉNYSÉGRŐL

A szegénységről, mint ajánlott útról beszélgettünk.
Ezt nekünk igen nehéz létrehozni, mert:
--- Mélyen a föld alatt bányászott só számomra húsz centis mozdulat.
--- Mínusz 15-ben nem kell az udvar végébe az árnyékszékhez.
--- Vécétartályunkban is (fölöslegesen ivó)víz.
--- Ingyen nézdegéljük a fákat a kertben.
--- Egy tündérlátványt zsebben fotógépen hazaviszünk, örökbe.
--- Petri György életének minden fontos mondata egy ötvendekás könyvben.
--- Beszélgetésekben naponta gazdagodunk.
--- Nem nagy munkával egy halottat teljes búcsúval a mennybe juttathatunk.

Marad a folyamatos hálaadás, és éberség a szellemi-lelki-testi mértékletességre.
P. Jelenits: én sosem jóllakásig.

2023.09. // C.21756
CSENDÉLET

az életem a csendéletem

 

 

2023.11. // C.21839
SZERETED?

Kérdezik, szereted? Hogy esett ma az úszás? Vállat vonok, nem tudom.
Feladat, mindennapos. Mint ilyen, érdektelen.
A tudatban.
Mert az álmaim. Elképesztő változatosságban; sok-sok éven át.
Hogy ma nem tudok úszni, mert
-- kiszárították a medencét
-- idén már nem töltik föl
-- erősen lejt a vízfelület
-- keresztben kőgátak
-- ma csak egy kisebb, pocsolyányi üzemel helyette
-- engedik le, már csak 50 centi, még próbálkozom
-- engedik le, már csak 30 centi, még próbálkozom
-- nem látni a víztükröt, annyira tele gyerekkel
-- küldenek szomszéd uszodába, nem találom
-- a medence most egy emelettel lejjebb, de oda nem lehet
-- külön engedély kellene
-- nem találom az uszodát, a bejáratot
-- tévelygek bent egy folyosólabirintusban
-- minden szekrény foglalt, reménytelenül keresgélek
-- a jegyem nem érvényes
-- medence alja sártenger

Fura, SOHA nem a Lukács; egy idegen, vidékies helyszín.

 

 

2023.11. // C.21840
VÉGEFELÉ

Föléled, tízévesen mondtam, egy hónap kellett, hogy megértsem, itt vagyok, ebben a kórházban, és egy élet kell majd, hogy megértsem, én élek. Minden működött, képet, otthont, gyereket, pénzt csinálni. És így, a végefelé, kezdem nagyon nem érteni; korántsem természetes és titoktalan ez az egész. Előttem jár Zelk, a két perc közötti szakadékról beszél, ijedten. Sok sál és lebernyeg alatt babáját szoptató anyuka a szentmisén.
 

 

2023.11. // C.21841
2023. NOVEMBER 14.

A történet szokásosan radikalizálódott, plakátot, képeket falról.
 A mázsán túl még 20 kiló kidobandó akadt.
 Csupaszított széptelen képtelen műterem. Nem tudom, miért.
 Három nap csendes földrengés. Tanulok búcsúzni. Továbblépni.
 Hálát adni.
 

 
2024.01. // C.21947
A CICA

Mint egy játékipari termék a kora szocializmus korából, a fölhúzós autó.
Alszik a hónom alatt. Éjjel három. Véletlen megnyomom. Elkezd berregni.
Igaz, azután tíz percet békésen karmolászik, harapdál.
Kászálódom pisilni. Addigra ő már meg van fogalmazva.
És ennyi a történet.
Tehetsége tízperces, az enyém öt sorra szól. Novella nem telik tőlem.
Kézfejemen piros csíkok. Lépek a szobamérlegre. Rááll ő is.
2019.05.30.

 

 

2024.01. // C.21960
HOGY IS VOLT

uszodába még nem, hetes betegségem végefelé-nap
összekaptam a konyhát
egy jó Petri-idézet a NEWS-ba
SMS: 8-11-ig otthon maradni, futár jön. reménykedtem. megjött 13h.
meghozta kis dobozban a 2,4 kilós szobabiciklit, a 20 kilósat majd szétfűrészelni, flex
mail a Terror Házából, fogom kapni a kért fotót a Jancsek-önarcképről, archiválom
OTP-be pénz fölvenni, várakozás, épp a végén István telefonja:
10 p. múlva csomagtartójában egy ugyanolyan szobabicikli--, ott marad
sietős lenne, amíg Kata alszik, mindent elintézni
István Opeljével Pintér Galériába, a Jancsek-képeket átmenetileg én fizetem ki
ott a táskámba nyúlva nem találom az egyik-, a borítékos 500 ezer forintot, nyugodt ijedtség
meglett
közben rábeszélnek, adjak a füredi nyári aukciójukra képet (nem szoktam)
monitorhoz ülök, kiválasztom, megállapodunk, 900 ezerrel indul, olcsóbban nem
visszafelé a Falk utcában a MisssionArt Galériában tudakolnám adakozott képem sorsát
Budán villamos-haladtában látom egy üzlet mélyén kivilágítva, mintha az én képem
köv. megállónál leszállok, vissza. Kovács Galéria, jé! Várhelyivel közös képünk, eltűntnek tudtam
továbbfestve, ilyen fotóm nincs róla, leemelik a falról, fotó
nem volt fehér festékük, vagy letagadták; ujjheggyel picit belejavítottam volna
villamosra vissza, ott SMS, megérkezett a felhőbe Kata új altatója
villamosról le, patikába, kiváltom. onnét haza,
útközben tíz kifli, mert fogyóban; nálam kenyér funkcióban, annak nem baj, ha kiszárad
Katának ebéd beköt, a délutáni gyógyszerek fecskendőben asztalára
mail jött: Koppány nem pogány volt, hanem hívő, több templomot építtetett,
az volt vele a baj, hogy az ő kereszténységüket Salzburgból irányították, idegen befolyás
ellenfele István római kereszténysége, egyetlen király apostoli címmel
csak egy óra tíz perc alvás, mobil-vekkerrel
17:15-re oltáriszentségért a templomba
fekete zászló, fráter mondja, nem közülük, hanem a Bandi, az évek óta itt kolduló hajléktalan
17:30 gyónás, egy fontos teol. információ is
hazafelé keretező, reklamálom a Hornnak készítendő arany keretet, késnek
19:15-20:45 imaközösség, áldozásra Kata is bejön
mail: februári győri kiállításom plakátja, meghívója megérkezik
mail: Istvánnak a Petri szöveg
szobabicikli nem jó, lábamból kéne 8 centit levágni, hogy asztalom alatt, munka közben
mail: már útban a Kata hasába való gasztotubus, 16-os.
mail: válasz Kata orvosának, az altatóválasztás gondjai, infóhiány, gyógyszereiről nem vezettem naplót
fiamnak egy nagyon fontos mail
Kata véroxigénje nagyon jó, 93-94
új, külön tétel altatója, külön időben
azt a Petri-verset meg kéne keresni, letölteni, és föl a NEWS-ba, linkben
23:40 már ágyból ki, K. max-on felejthette a gázt a fürdőszobában. igen

és eltelt a nap
más nem történt

 

 

2024.03. // C.22033
[KORA REGGEL]

Kora reggel. Benyitottam, aludt.
Takaróját fölhajtottam, bekötöttem a szondatápot.
Révedezett. Fölé hajoltam, két kezembe arcát, tartottam.
Rám mosolygott. Állt az idő.
Én ennél többet itt e földön

 

 

2024.04. // C.22090
05:40

Nehéz ébredés. Fegyelmeztem magam: hiszen minden rendben van. De fogmosás közben Máriához ezúttal: valami kis nyugalmat, gyengédséget, simogatást. Hét perc múlva megkaptam. A monitoron ez a fotóm. Akkor láttam a békét. Reggel, hazafelé, a Széna téren. Kedves arcú, ferdeszemű távol-keleti kislány; kézen fogva, keresztül a parkon. A gyerek észrevette a két kutyát, odafordult, és megállt. Minden fölösleges mozdulat nélkül ugyanúgy azonnal az anyja is. A kislány a mama lábának vetette hátizsákos hátát, kényelmes enyhe terpeszben; és hatalmas percekig mozdulatlanul nézte az állatokat. Ilyet nem látni, a szinte még kamasz anyuka is mozdulatlan, leengedett kezekkel. Fotózni is volt idő. Kiléptek a időből. Béke.

Mért szántad nyugtalanságra
fiamat, Gilgámest,
s adtál oly szívet néki,
mely békéről mit se tud?

Pedig.

 

2024.04. // C.22091
ÉJFÉL UTÁN

Most, éjfél után, tíz perc alatt három öröm. Két nagy, és egy kicsi. Riasztócsengő, ébredek, ugrok. Ilyenkor futtomban mindig benyitok a fürdőszobába is, hátha ott fekszik. Csakugyan ott, de talpon, a hátát mossa. Mint a múltkor. Keresem a csengőt, csak egy tégelyt tett rá. Megsimogattuk egymást, mosoly, de jó, minden rendben.
És ott ettől? eszembe jutott. Délben elromlott a hűtő. Baj. Persze hétvége, majd hétfőn szerelő. Ameddig a hatásköröm ér, bedugtam helyette a hajszárítót. Az működött, tehát áramot kap. Most ötlet, be zseblámpáért. És kezdem a fölső polcot kirámolni. (Egy hígan tömött hűtőtől nagyon idegenkedne.) Ó igen. Addig gyömöszkölt befelé a polcra valamit, míg az egyik valami nullára csavarta a beállító gombot. Ennek is lehetett örülni.
Akkor eszembe jutott, új fotómnál egy adatot elfelejtettem beírni az adatbázisba. Nyitom a gépet.
Ha már nyitva, mindezt ide, a blogba is. Fogalmazok, szócserék.
Fél három.
Oltok, bújok ágyba, takaró alá.
Takaró ki, vissza, gép nyit,
printek Katának.
A hetedik jó.
Negyed négy.

"A GYÖMÖSZKÖLT SZÓ OLYAN CSÚNYA !!   NEM LEHETNE HELYETTE: ELHELYEZ ?"

2024.05. // C.22130
ÉVTIZEDEK

Zarándokutunk Katával Medjugorjéba 1986-ban házasságunkért.
Most 2024. Hát... Máriácska nem kapkodta el.
Ahogy esti sétánkon hosszú évtizedek után átölelve pusziltam arcát, nyakát.

 

2024.07. // C.22240
AZ ÖTÖDIK TITOK
uszodába menet
 
 Üdvözlégy Mária, áldott vagy te az asszonyok között,
 és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus,
 akit te a templomban megtaláltál,
 -- észrevetted, hogy hiányzom a csapatból
 -- érdeklődtél a rokonoknál
 -- tanácsot kértél Józseftől
 -- elindultál visszafelé, három nap
 -- tudakozódtál a városban
 -- megtaláltál és örültél
 -- megdorgáltál
 -- megsimogattad a fejem,
 -- megetettél
 -- kézenfogva visszaindultunk
 -- elvezettél az Atyához
 -- és átadtál neki,
            ...imádkozz érettünk.

 

 

2024.07. // C.22241
SZERELMI ÉLETÜNK

Két tenyerembe fogom a fejét, és egymás szemébe nézünk, szótlanul.
Túlvilági percek.

 

 

2024.08. // C.22242
ÖTÓRA

Képcsinálás után kimosakszom, kötény le, konyhába, hogy ötórai kakaóját és gyógyszereit.
Mindig helyben mélytányéromban apró virág. Mikor tehette bele.
Szobájába; ágya üres, meglógott, sétálni is hívtam volna.
Belém nyilall, egyedül; hirtelen, nagyon hiányzik.
Hangom elcsuklik. Vénember.

2024.08. // C.22244
TALÁLT VERS

Úgy bocsássatok meg egymásnak,
hogy később a sérelmet föl ne rójátok.
A sérelmekre való visszaemlékezés ugyanis jogtalanság,
a harag továbbszövése,
rozsdás nyíl,
a lélek mérge,
az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése,
soha el nem fogyó bűn,
mindennapi halál.
 
Paolai Szent Ferenc

 

 

 

2024.08. // C.22245
EGYHÁZAM

Hogy mi a véleményem az egyház bűneiről. Szeretem-e egyházamat.

Pál utasítása, megtanultam, hálát adok, hogy Isten megengedte
ezeket e bűnöket elkövetni, így tartotta szükségesnek.
 
Nem nagyon tudom, mi az a szeretet.
Szeretem azt a földet, ami a talpam alatt van? Annál lényegesebb, hogy az van,
ha nem is gondolok rá; nem szeretem, mégis minden pillanatomat meghatározza.

 

 

2024.08. // C.22246
[FÁRADT]

fáradt
fáradt
fáradt

fáradt
fáradt
fáradt
fáradt
fáradt

megvolt

és akkor mostantól ezt a szót
soha ki nem ejteni

 

 

2024.08. // C.22252
A PERC

Ha ez igaz, ettől minden más. Márpedig igaz. Hogy minden percünk egyenrangú, érték. Hogy legfontosabb a mostani percünk, hiszen csak e fölött rendelkezünk. Ezt kaptuk, személyre szabott ajándékunk. Ez ad békét is, hiszen csak ez a pillanat a feladatunk. Csak ezt tudjuk kiteljesíteni (megszentelni). A többi nem a mi dolgunk. Egyformán fontos, amit éppen csinálunk; telefonálunk, reggelizünk, pisilünk, vakarózunk.

 

F/2023/038

TÖRÖK UTCA

Hogy kerül ez ide.
 Hogy kerülök én ide.  

 

 

F/2024/110

[ÉDES ISTENEM]

Édes Istenem. Ha nekem egy ilyen tehenkém lehetne.
Ezt a földöntúli békét --
Bár netán akadna is
nem szánnék rá időt.

__________________________________________________________

TARTALOMJEGYZÉK
klikkre a vershez ugrik

V. NAPLÓ 1949–

VERSEK ÉS

1949. ---  // C.00000/1 [RÉSZEG MISKA]
1959. --- // C.00003 EGY ISMERETLEN LÁNY FÉNYKÉPÉHEZ
1962.08. // C.00032 [PÉCS]
1962.06. // C.00044 [SEMMI KEDVEM]
1963.09. // C.00048 [SORSOM]
1963.12. // C.00055 [TUDOD, NEM HITTEM]
1964.01. // C.00058 MUSZÁJ MINDIG RÁD GONDOLNI
1964.01. // C.20484 ZSÓFIKA
1964.01. // C.00058 ELÉGIA KICSIBEN
1964.01. // C.00059 MINDEN ESTE
1964.01. // C.00059 [MÉRT JÖSSZ IDE MINDEN ESTE?]
1964.01. // C.00059 [GONDOLATAIMAT]
1964.01. // C.00059/2 [ANNYIRA SZERETEM]
1964.04. // C.00062 ÉLETEMET IS ÁTRENDEZNÉM KEDVEDÉRT
1964.09. // C.15555 [BÚJÓCSKA]
1964.10. // C.00070 [ÍGY ÉLÜNK MI]
1965.04. // C.00074 [OLYKOR MAGÁVAL SODOR]
1965.04. // C.18598 1965.04.11. FIÚBÓL FÉRFI
1966.01. // C.00080/2 [A NYUGTALANSÁG ELTŰNIK MAJD]
1966.07. // C.00088/A [ZSÓFI ÜGYEM]
1966.07. // C.00088/B BÚCSÚZÓLEVÉL
1966.09. // C.00093 ESTEFELÉ, AMIKOR
1966.12. // C.00102 [TUDOM, HOGY TÍZ ÉV MÚLVA]
1966.12. // C.00105 SZÁZÖTÖS LAP
1967.02. // C.00110 [UTÓBBI ÉVEIMET NEHEZEN]
1967.06. // C.00117 [CSÖNDES JÓ SZÓT]
1967.10. // C.00128/B [MOST MÁR RITKÁN FÁJ]
1968.02. // C. 00152 [MINDENT ÉRTEK]
1968.04. // C.00163 [HÁROMNEGYED TÍZ]
1968.05. // C.11721 [ARRA ÉBREDTEM]
1968.06. // C.00176 [NYUGÁGYBAN BÓBISKOLOK]
1968.06. // C.00178 FÜVESKÖNYV
1968.07. // C.00182 VALAHA IS VÁGYTAM
1968.08. // C.00183 [NEM BAJ]
1968.08. // C.00184 [TULAJDONKÉPP RÉG VÁRTAM HALÁLODAT]
1968.09. // C.00186 MŰVÉSZTELEPEN
1969. --- // C.02149 KATA-LEVELEK/8
1969.02. // C. 02150-2151 KATA-LEVELEK/9
1969.04. // C.00203 KATA
1969.03. // C.00201 [ITT VAGYOK, NOS NEM ÍGY]
1969.04. // C.00202 [MUNKÁM EDDIGI CÉLJA]
1969.04. // C.00203 [MEGLASSULTAM MOSTANÁBAN]
1969.08. // C.00215 ŐSZI FÉNYEK
1969. --- // C.02153 11. LEVÉL KATÁNAK, MÁRTÉLYRÓL
1969.11. // C.00244 ÁLMOMBAN MEGINT
1970.01. // C.11704 - 705 KATÁNAK
1970.03. // C.00256 KATÁNAK ZSENNYÉRŐL
1970.03. // C.000257 MAGYARÁZAT KATÁNAK
1970.03. // C.00257/2 [TÁVIRAT KATÁNAK: ORKÁN HERCEG]
1971.01. // C.00346 [ÉVE ELMENT NAGYMAMÁVAL]
1971.06. // C.00372 [HÚSLEVES TÁPTALAJON]
1971.11. // C.00383 [BONTÓOK-E]
1971.11. // C.00384 [VELED ÁLMODTAM]
1971.12. // C.00385 [MÁR FÖL SE ÍROM]
1972.02. // C.00396/A [MA ÉJJEL DIPLOMATÁK KÖZÖTT]
1972.08. // C.00416 [MI NINCS? NINCS MOSOLY]
1972.08. // C.15564 - 566 SÉTAUTAM HÁROM ÉVIG
1972.10. // C.00425 [HARMINC ÉVES VAGYOK, ÉS LETT MŰTERMEM]
1972.12. // C.00429 HIMNUSZFORDÍTÁS-PRÓBÁLKOZÁS
1972.12. // C.00430 [KOTORÁSZOM CERUZA UTÁN]
1973.01. // C.17609 MEGOLDHATATLAN
1973. 03. // C.00438/2 ÁLMODTAM MEGINT
1973.04. // C.00441 [MAJD EGYSZER ELVISZLEK]
1973.05. // C.00443 [TORLÓDÁS, KINÉZEK A VILLAMOSBÓL]
1974.02. // C.15567 A FÉNYES ADOLF TERMI KIÁLLÍTÁSKATALÓGUS-SZÖVEG
1974.06. // C.00462 [ELFELEJTETTEM, HOGY TÍZ ÉVE MÁR]
1975.06. // C.00494 EZ MAGYARORSZÁG
1976.03. // C.00533 MIT SZERETEK
197709.. // C.00641 [MEGINT ÁLMODTAM]
1977.12. // C.00657 [OKOS VAGYOK]
1978. --- // C.00662 A "MŰVÉSZET A MŰVÉSZETBEN" KIÁLL. KATALÓGUSBA
1979.07. // C.00841 [MŰCSARNOKI KATALÓGUSBA]
1978.03. // C.00753 [HISZEN ÉN HALOTT VAGYOK]
1978.09. // C.00785 BAJ VAN AZ ASSZONNYAL?
1979.04. // C.00825 ÁLOMBELI MŰTERMEM
1979.06. // C.00832 [EGY FÁRADT MAGYARSZÁRMAZÁSÚ ÖREGÚR]
1980.11. // C.00953 [HA LENNE ANYÁM]
1980.11. // C.00960 [SOK, SOK EZ A NEGATÍV SZERELEM]
1980.12. // C.00962 [HOVA LETT BELŐLEM]
1980.12. // C.00964 [SZARVASBOGÁR]15568
1981.01. // C.00864 [MŰCSARNOKI MEGNYITÓ]
1982.02. // C.01057 [KÉKKÚT: HOGY ITT MOST MILYEN JÓ]
1982.02. // C.15704 MÁSFÉL ÉVES
1982.02. // C.15705 RÁCSOS ÁGY
1982.03. // C.01084 A LEGELSŐ
1982.04. // C.01085 EGY TIZENKILENC ÉVES TÖRTÉNET BEFEJEZŐDÖTT
1982.03. // C.01086 ELSŐ ELŐTTI
1982.04. // C.01087 [KEZED FÖLEMELTED]
1982. --- // C.01087/10 [ANYÁM VIRÁGMINTÁS FOTELJÉBEN]
1982. --- // C.01087/11 [HOVA A FRANCBA RAKTAD]
1982. --- // C.1087/12 [EGY KÖZÉPKORÚ FÉRFI]
1982. --- // C.01087/13 [AMÍG ITTEN ÍROK]
1982.04. // C. 1087/14 HISZEN REMÉNYTELEN
1982.04. // C.01087/15 AND THERE WAS DESSIE
1982. --- // C.01087/16 KOCKÁS SZOKNYÁDRÓL
1982. --- // C.01087/17 [EGYEDÜL EGY ÜRES TEREMBEN]
1982.04. // C.01087/18 [TALÁLKOZÁSAINK ÜNNEPEK]
1982.--- // C.01087/19 [ÉN CSAK AKKOR TUDOK VERSET ÍRNI]
1982. --- // C.01087/2 EZT A CSIPESZT TŐLED KAPTAM
1982.04. // C.01087/20 [MEGTÖRTÉNT]
1982.04. // C.01087/3 VALAMI NEVETSÉGES
1982. --- // C.01087/5 [SZERELEM BETELJESÜLVE]
1982. --- // C.01087/6 [NAGYON SZÉP VAGY]
1982.04. // C.01087/7 [DOSSZIÉIM SORBAN A POLCON]
1982.04. // C.01087/8 [HOZZÁD BÚJNI]
1982.04. // C.01087/9 [ZAVARBAN]
1982.05. // C. 01087/21 [LENÉZEK A MŰTEREMBŐL]
1982.05. // C.01087/22 [EGY MÁRNA ÉS EGY FECSKE]
1982.05. // C.01087/23 [KETTEN MENNI]
1982. --- // C.01087/24 NAGYMAROS, HALOTTAM
1982.05. // C.01087/25-27 A BALESETESNEK TISZTA A TUDATA
1982.05. // C.01087/28 [FEHÉR-FEKETE KOCKÁS FOLYOSÓ]
1982. --- // C.01087/30 TÁVOLODOM, KEDVES
1982.06. // C.01151 [NYUGODT VAGYOK]
1982. --- // C.1087/29 MIKLÓS 10 PERCRE LAKIK MOST TŐLEM
1982.08. // C.01157 ROHANNAK A NAPOK
1982.08. // C.01159/A [SZOMORÚSÁGOM: ENGEDETLENSÉG]
1982.09. // C.01164 [MEGINT SÖTÉT ÉJSZAKÁM]
1982.10. // C.01168-01171 KÉKKÚT; EGYEDÜL
1982.12. // C.01177 [HA AZT MONDOM: UTÁLOK ÉLNI]
1982.12. // C.01177 TALÁLT VERS
1983.01. // C.01181 [BÚSULTAM ITT, MEG MINDEN]
1983.01. // C.18601 [ÉN LÁTTAM A POKLOT]
1983.01. // C.01182 [VAN-E ABSZURDABB]
1983.02. // C.01190 MI VOLT ITT? (KÉKKÚT)
1983.03. // C.01195 [NEM KIS CSATA EZ]
1983.03. // C.01196 BUKARESTI KIÁLLÍTÁSUNKRA TERVEZETT MEGNYITÓBESZÉDEM
1983.03. // C.01199 LÁSSUNK TISZTÁN
1983.03. // C.01200 DÉLUTÁN ÉS ESTE
1983.05. // C.01229 FÖLÜLRŐL NÉZVE
1983.07. // C.01234 [MOTORIZÁLT HADOSZTÁLYOMMAL]
1983.08. // C.01243 [NOTESZ LÓG A NYAKAMBAN]
1983.08. // C.01244 [HOGYAN KELL?]
1983.10. // C.15547 LEVÉL SZ. M.-NAK SZŐDLIGETRE
1983.10. // C.15548 TÁVIRAT SZÜTSNEK
1984.02. // C.15706 MIKICA FEST
1985.01. // C.01541 [A NAGY FELADATOK ELKERÜLNEK]
1985.08. // C.0597 UTOLSÓ ELŐTTI KÖNYVEK
1986.08. // C.15707 FERENCESEK
1986.12. // C.15959 [ERNST MÚZEUM 1987]
1988.05. // C.12218-219 [ISTEN KÖPENYE SZEGÉLYE]
1989.11. // C.02030-2031 [MÁTÉNAK, KANADÁBA-1.]
1989.11. // C.02032-2035 [MÁTÉNAK KANADÁBA-2.]
1990.04. // C.19059 HITTANLECKE, FELNŐTTEKNEK IS
1990.06. // C.02059 [MINDEN IDEGEN]
1990.06. // C.02060 / C.04029 VILÁGKÉPLET/2.
1991.07. // C.02138/B MENNYI A BŰNÖM?
1992.05. // C.02287 PÁRIZS, UTOLSÓ ÉJSZAKA
1998.07. // C.05733 PILISMARÓTI FELJEGYZÉSEK (részlet)
1998.09. // C.05757 A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM VOLT AZ IGAZI
2000.06. // C.06372 NÉVJEGY
2000. 11. // C.08426 VÉGRENDELET
2000.12. // C.15702 ADÓHIVATAL
2002.10. // C.15553 A DUNA-TV
2002.12. // C.15546 [FRISS HÓ]
2006.04. // C.15989 [IDŐVERS]
2007.05. // C.09281 HAIKU ORAVECZ IMRE TISZTELETÉRE
2007.12. // C.09413 ENNYI A KÜLÖNBSÉG
2008.09. // C.09733 A GODOT GALÉRIA HÍRLEVELÉBE, FOTÓKIÁLLÍTÁSOMHOZ
2008.11. // C.09814 2008. NOVEMBER 28.
2009.01. // C.15992 [ÚJ HUSI]
2009.06. // C.10042 MEGÖREGEDTEM
2009.08. // C.16139 [VÉNEMBER]
2010.09. // C.15990 [CSALÁD] (2016?)
2011.04. // C.10894 MIT IS AKARHATNÉK MÉG
2011.11. // C.17714 RUBINMISE
2012.11. // C.18460 LUKÁCS-USZODA
2013.02. // C.11795 ÉLEM ÉS VALLOM
2013.10. // C.12412 [MA REGGEL HAZAFELÉ]
2013.11. // C.12443 HALOTTAK NAPJA
2014.01. // C.18462 ÁLOM 2014.01.23.
2014.05. // C.12838 2014. MÁJUS 15.
2014.08. // C.18465 NAPPALI ÉJJELIŐR
2014.12. // C.14859 UTAK
2015.02. // C.21093 ÁLOM 2015.02.08.
2015.03. // C.15113 [MEGHALNI]
2015.04. // C.15487 VILÁGKÉPLET
2015.05. // C.15216 MA ÁLMODTAM
2015.06. // C.15498 MAGÁNMITOLÓGIA
2015.08. // C.15363 GAZDAG VAGYOK
2015.08. // C.15373 2015. AUGUSZTUS 29.
2015.10. // C.15497 EGY ILLAT
2015.11. // C.15488 ÉLETRAJZ EGY KIÁLLÍTÁSHOZ
2015.12. // C.15568 - 569 A MAI REGGEL
2016.01. // C.15629 2016. JANUÁR, MEGINT ÁLMODTAM
2016.02. // C.15701 TAKARÍTOK
2016.02. // C.15708 A TANGÓHARMONIKÁS
2016.04. // C.15823 ARRA TÖREKEDTEM
2016.04. // C.15831 TEGNAP, HAZAFELÉ
2016.05. // C.15900 ÖTVEN ÉVE
2016.05. // C.15901 SZERETNÉM
2016.07. // C.15987 FAJFENNTARTÁS
2016.07. // C.15988 ABLAK
2016.07. // C.15993 MAILVÁLTÁS
2016.07. // C.15994 A RÖNTGENFOTÓ
2016.08. // C.16105 [SZEX]
2016.09. // C.16109 [A BETEGEK]
2016.12. // C.16195 LÁTOMÁS
2016.12. // C.16247 2016. DECEMBER 24.
2016.12. // C.16248 MEGÖREGEDTÜNK
2017.02. // C.16339 ARS POETICA
2017.04. // C.16510 [KÉT ÉVE]
2017.05. // C.16511 [VALAMIKOR ÍRTAM]
2017.05. // C.16587 ÉJFÉLI MŰTEREM - A/2017/02
2017.05. // C.16588 EGY, GONDOLOM, ÉHEN HALT
2017.05. // C.16591 [A LITVÁN TENGERPARTON]
2017.05. // C.16594 [EGY ILLAT]
2017.05. // C.16595 [A LILA FOLT]
2017.05. // C.16596 [KATA KISKERTJÉT]
2017.05. // C.16597 [BIZONYÁRA IDŐJÁRÁSVÁLTOZÁS]
2017.05. // C. 16598 SZÜRKE
2017.06. // C.16600 [VERSGONDOLKODÁS]
2017.06. // C.16601 [HÁTRALÉPEK A KISASZTALKÁHOZ]
2017.06. // C.16570 [TOTAL IMMERSION]
2017.06. // C.16571 A LUKÁCS
2017.06. // C. 16573 USZODÁBÓL HAZAFELÉ
2017.06. // C.16580 EGY GALAMB, ITT, SZEMKÖZT
2017.06. // C.16581 UTOLSÓ ELŐTTI PILLANATIG
2017.06. // C.16582 49. HÁZASSÁGI ÉVF.
2017.06. // C.16584 EGY VILLAMOSKALAUZ
2017.06. // C.16585 KÉTEZER
2017.06. // C.16586 TEA
2017.07. // C.16647 VÁRATLAN ÓRA
2017.07. // C.16648 A LOVAGTEREM
2017.07. // C.16654 [EZ A LÉGY]
2017.07. // C.16705 [ARRA GONDOLTAM]
2017.08. // C.16694 HÉTFŐ REGGEL
2017.08. // C.16695 BOTORKÁLÓ
2017.09. // C.16765 KÉTFÉLE
2017.09. // C.16773 KATA
2017.10. // C.18599 KÖZÖS KÉPÜNK
2017.10.// C.16850 [AZ EMELETI]
2017.10. // C.16851 MEZTELEN
2017.10. // C.16852 [EGY LÁNY]
2017.11. // C.16935 ISMERŐS SZÍVMŰTÉTJE KILENCKOR
2017.11. // C.16946 [MILYEN VOLT]
2017.12. // C.17095 TÖKÉLETESEN ÉRTELMETLEN
2018.01. // C.17072 MESÉLI
2018.01. // C.17078 KILENCLEHAJLÁSOS
2018.01. // C.17080 JANUÁR HUSZADIKA
2018.01. // C.17085 ELFÁRADTAM
2018.02. // C. 17131 [NEGYED HÉT]
2018.02. // C.17132 [HIMBAKÉS]
2018.02. // C.17154 PENITENCIA
2018.03. // C.17198 WHITE NOISE
2018.03. // C.17205 HAJNALI MAILEK, CSOMAY ZSÓFI
2018.03. // C.17207 ERŐSEBB NÁLAM
2018.04. // C.17269 DÁNIEL HÁROM
2018.04. // C.17270 ISCHLER
2018.04. // C.17273 AZ ÚJ KERESZTÚT
2018.04. // C.17278 ABLAK
2018.05. // C.17346 SÓSIVATAG
2018.06. // C.17410 KAVICS
2018.06. // C.17415 REGGEL HÉTKOR
2018.06. // C.17422 VONATTAL AKARATTYÁRA
2018.07. // C.17455 REJTŐZŐ BOGÁR
2018.07. // C.17460 ISTENKERESÉS
2018.07. // C.17461 ESETLEG MÁR ITT
2018.08. // C.17513 IMÉNT ÁLMODTAM
2018.09. // C.17608 6F
2018.09. // C.17657 ESTE VAN
2018.11. // C.17671 ISMÉT
2018.11. // C.17673 A MÁSODIK PLATÁNFA
2018.11. // C.17675 AZ EZREDES ÚR
2018.11. // C.17677 ÁLMAIM
2018.12. // C.17747 TRECENTO 1964
2018.12. // C.17751 BIZONYOSSÁG
2018.12. // C.17752 BÚCSÚ
2019.01. // C.17800 FÜVÖN ÁT
2019.01. // C.17814 EGYETLEN
2019.01. // C.17818 A SZENVEDÉSRŐL
2019.02. // C.17875 ÉRDEKES
2019.02. // C.17877 [HULLAFÁRADT]
2019.02. // C.17879 TEGNAP A SVÁBHEGYEN
2019.03. // C.17940 PROBLEMA
2019.04. // C.18088 JÁRDASZIGETEN
2019.04. // C.18089 HIÁBA
2019.04. // C.18130 VÍVÓDTAM
2019.04. // C.18349/A KÉT ÉVÜNK
2019.05. // C.18135 LABIRINTUS
2019.06. // C.18185 CSIRKENYAK
2019.06. // C.18186 HANYAGSÁGOM
2019.06. // C.18331 KRÉTA SZIGETÉN
2019.06. // C.18332 TALÁLT VERS, GONZÁGA SZENT LAJOS LEVELE ANYJÁNAK
2019.06. // C.18333 CICA
2019.06. // C.18334 CICA/2
2019.06. // C.18335 A HAJLÉKTALAN
2019.06. // C.18336 KISBALTA
2019.06. // C.18337 CICA/3
2019.06. // C.18338 FURCSA, FURCSA
2019.06. // C.18339 HIVATALOS NÖVÉNYEK
2019.06. // C.18340 CICA/4
2019.06. // C.18341 CICA/5
2019.06. // C.18342 CICA/6
2019.06. // C.18343 KARINTHY
2019.06. // C.18344 [TÉVEDÉS NE ESSÉK]
2019.06. // C.18345 A REND
2019.06. // C.18347 DOLGAIM RENDJE
2019.06. // C.18348 MINDEN RENDBEN
2019.06. // C.18367 ÁRNYÉKOM
2019.06. // C.18368 KERTEMET ÖNTÖZÖM
2019.07. // C.18418 ÁLOM 2019.07.24.
2019.07. // C.18420 ÁLOM 2019.07.
2019.08. // C.18466 ÁLOM 2019.08.12.
2019.08. // C.18469 KATA
2019.08. // C.18470 SZEGÉNY MAGYAROK
2019.08. // C.18473 TÁRSALGÁS
2019.09. // C.18521 NÉGYESHATOS
2019.09. // C.18522 KÉKKOCKÁS
2019.09. // C.18523 HOLLÁN
2019.09. // C.18531 ÁLOM 2019.09.28
2019.09. // C.18532 AVIGNONI HARCOSFEJ
2019.10. // C.18571 TEHÁT ALIZ
2019.10. // C.18574 Ő
2019.10. // C.18576 2019.10.08.
2019.10. // C.18600 KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK
2019.11. // C.18693 ÁLOM 2019.11.07.
2019.11. // C.18757 ÁLOMFEJTÉS
2019.12. // C.18762 ÁLOM 2019.12.03.
2019.12. // C.18799 "2019.12.08".
2019.12. // C.18816 ÁLOM 2019.12.28.
2019.12. // C.18818 MÁKOS
2020.01. // C.18855 RAFTING
2020.01. // C.18862 JANUÁRI VIRÁGZÁS
2020.02. // C.18897 REGGELI SZÉL
2020.02. // C.18941 NYUGODTAN, MOSOLYTALANUL
2020.02. // C.19000 GODOT KIÁLLÍTÁS
2020.02. // C.19001 KERÜLŐÚT
2020.02. // C.19002 ŐRANGYALOM
2020.03. // C.19003 TÖBBESSZÁM
2020.03. // C.19004 MEGTÉRT
2020.03. // C.19005 ANDREA
2020.03. // C.19006 ÁLOM 2020.03.08.
2020.03. // C.19007 NYAKLÁNC
2020.03. // C.19008 HALÁLRA SZÁNVA
2020.03. // C.19009 GRAFIKA KÉSZÜL KECSKEMÉTEN
2020.03. // C.19012 JÓ VOLNA
2020.03. // C.19013 ÖLTÖZŐBEN
2020.03. // C.19014 JÁRVÁNY
2020.04. // C.19057 NAGYPÉNTEK
2020.04. // C.19068 A CÉDULA
2020.04. // C.19070 KATARINA TE SZÉP LÁNY
2020.05. // C.19121 ÁLOM 2020.05.04.
2020.05. // C.19146 CÉDULA A PADLÓN
2020.05. // C.19147 EXCEL
2020.05. // C. 19151 ENGEM NÉZ
2020.05. // C. 19154 KATA MEG ÉN
2020.05. // C. 19157 MIÉRT
2020.06. // C. 19213 H. GY.-NEK
2020.06. // C. 19214 JÚNIUS HUSZONKETTŐ
2020.06. // C. 19218 VÉGÜL
2020.06. // C. 19309 EGYEDÜL
2020.07. // C. 19259 LÁTLELET
2020.08. // C. 19311 ZELKNÉ SINKA ERZSÉBET
2020.08. // C. 19312 MEGSZÓLÍTOTT
2020.08. // C. 19313 EVILÁGI MŰTEREM
2020.08. // C. 19314 REGGEL VAN
2020.08. // C. 19316 FOGMOSÁS ELŐTT
2020.08. // C. 19317 REMÉNY
2020.08. // C. 19326 MEGTÖRTÉNT
2020.08. // C. 19327 GILGAMES
2020.08. // C. 19328 ÁLOM 2020.08.25.
2020.08. // C. 19329 IRATOT BIRTOKOLOK
2020.09. // C. 19364 SZOMBAT DÉLELŐTT
2020.09. // C. 19369 ÁLOM 2020.09.08
2020.09. // C. 19371 ÁLOM 2020.09.13.
2020.09. // C. 19376 ÁLOM 2020.09.20.
2020.09. // C. 19377 ÁLOM 2020.09.21.
2020.09. // C. 19378 LEVÉL VÁRT AZ ASZTALON
2020.09. // C. 19379 HÁTRADŐLVE
2020.09. // C. 19380 TÖRÖK UTCA
2020.09. // C. 19382 SZERELMES VERS
2020.09. // C. 19413 ANGYAL
2020.10. // C. 19421 NEW YORK 2015
2020.10. // C. 19453 FELTÁMADÁS

____________________________________________________________

V. NAPLÓ 2020. 11– /oszk. MEGJELENÉS UTÁN/

VERSEK ÉS

2020.10. // C. 19454 A TÖRÜLKÖZŐ
2020.11. // C. 19483 A 145-ÖS
2020.11. // C. 19502 ANGYALOK NYELVÉN
2020.11. // C. 19483 KERESZTHALÁL
2020.11. // C. 19508 CSERE
2020.11. // C. 19563 NULLANÉGY-TIZENHÁROM
2021.01. // C. 19630 CSALÁDI
2021.01. // C. 19631 SZÜKSÉGE VAN RÁM
2021.01. // C. 19632 ÖRÖK TITOK
2021.01. // C. 19633 FÖLÖSLEGES
2021.01. // C. 19634 HÁRÍTÁS
2021.01. // C. 19635 ÖZVEGYSORS
2021.01. // C. 19648 LÖVŐHÁZ UTCA
2021.01. // C. 19649 PARTOT ÉRNI
2021.01. // C. 19654 RÉMÜLET
2021.02. // C. 19652 FACEBOOK
2021.02. // C. 19694 A RIPORTKÉRDÉS
2021.02. // C. 19696 VALLOMÁS A DENEVÉRPADRÓL
2021.02. // C. 19697 [ÉLETEMBEN ELŐSZÖR]
2021.02. // C. 19699 A KIVÁLASZTOTT
2021.02. // C. 19707 IDŐSZÁMÍTÁS
2021.02. // C. 19712 EGY MONDAT
2021.02. // C. 19713 NÉGY KIFLI
2021.02. // C. 19714 ÖREG EMBEREK
2021.02. // C. 19727 ELTESZEM
2021.04. // C. 19817 VEKKER
2021.04. // C. 20003 BOLTOCSKA
2021.05. // C. 20010 REGGELI IMA
2021.05. // C. 20015 ANDREA ÉS SZABOLCS
2021.06. // C. 20049 MEGINT
2021.06. // C. 20053 MENTŐBEN
2021.06. // C. 20055 04:55
2021.07. // C. 20098 EMBER
2021.07. // C. 20099 SZÁMOLOM IDŐMET
2021.07. // C. 20101 PÁL ÜZENI
2021.07. // C. 20111 HÁLAADÁS
2021.07. // C. 20112 KOLLOKVIUM
2021.08. // C. 20161 00:24
2021.08. // C. 20166 FÁZOM
2021.09. // C. 20227 INDULUNK
2021.10. // C. 20259 EGY TEKINTET
2021.10. // C. 20260 TÉTOVA
2021.10. // C. 20262 ALIKA
2021.10. // C. 20263 TIZEDGRAMM
2021.10. // C. 20268 LABIRINTUS VOLT
2021.10. // C. 20277 REND VANN
2021.10. // C. 20279 ÖNÉLETRAJZ
2021.11. // C. 20323 VASÁRNAP DÉLBEN
2021.11. // C. 20356 KÖVEK
2021.12. // C. 20359 A BÉKÉS RÉMÁLOM
2021.12. // C. 20485 3:01
2021.12. // C. 20487 ELŐSZÖR
2022.01 // C. 20516 KETTŐKOR
2022.01. // C. 20534 IDEGEN
2022.01. // C. 20537 HIÁBA TUDOM
2022.02. // C. 20573 ZELK
2022.02. // C. 20594 VEKKER
2022.02. // C. 20595 HATNEGYVEN
2022.02. // C. 20596 SVÁBHEGYET VÁLASZTOTTA
2022.02. // C. 20597 KATALÓGUS
2022.03. // C. 20597 KECSKEMÉT 2009. JÚLIUS 9.
2022.03. // C. 20637 NINCSEN
2022.03. // C. 20644 RÍTUS
2022.03. // C. 20649 RÁNTOTT LEVES
2022.03. // C. 20650 KERESEM
2022.04. // C. 20766 UTCÁN BALLAGÓ
2022.04. // C. 20765 HISZEN MEGMONDTA
2022.04. // C. 20767 MEZETLENEK VOLTUNK
2022.04. // C. 20768 KŐMOZSÁR
2022.05. // C. 20960 ELSZÁMOLÁS
2022.05. // C. 20961 A MÁKOS GUBA
2022.06. // C. 20994 BUKÓFORDULÓ
2022.06. // C. 20995 A SZOMSZÉDBÓL
2022.06. // C. 21004 SEMMI HÁZ
2010.05. // C. 21010 EZT NE
2022.06. // C. 21011 PRETTY WOMAN
2022.06. // C. 21041 TEGNAP ESTE
2022.07. // C. 21042 HOSSZÚ ÚT
2022.07. // C. 21050 ASSY
2022.07. // C. 21051 BESZÉLGETÜNK SKÓCIÁVAL
2022.07. // C. 21052 VASÁRNAP
2022.07. // C. 21053 MINDEN RENDBEN
2022.07. // C. 21054 HÁTÚSZÁS
2022.08. // C. 21091 ÍRNI
2022.08. // C. 21092 ELVEZET ENGEM
2022.08. // C. 21094 ÍROK
2022.09. // C. 21170 ELTELT A
2022.11. // C. 21281 MINDENÉRT
2022.11. // C. 21283 UKRÁN HÁBORÚ
2022.11. // C. 21294 TÚLVILÁGI
2022.11. // C. 21296 ÍGY
2022.12. // C. 21370 NYOLCVAN
2023.01. // C. 21382 KÉTFELŐL
2023.01. // C. 21383 NEM ÉRDEMES
2023.01. // C. 21384 VÉGÜL
2023.01. // C. 21385 SPENÓT
2023.02. // C. 21421 LUKÁCS SÉTÁNY
2023.02. // C. 21431 KÉSZÜLŐDÖM
2023.03. // C. 21467 MA REGGEL
2023.03. // C. 21468 [ESTE]
2023.03. // C. 21471 RETTEGEK
2023.03. // C. 21473 ERDŐ MELLETT
2023.04. // C. 21513 TEGNAPELŐTT
2023.04. // C. 21514 HÚSVÉT
2023.05. // C. 21581 KÉSZÜLŐDÜNK
2023.07. // C. 21651 TOVÁBBLÉPNI
2023.07. // C. 21654 SIETŐSEN
2023.08. // C. 21700 MÁNIÁS DEPRESSZIÓS
2023.09. // C. 21745 TÓTH ÁRPÁD SÉTÁNY 2022. JANUÁR 1.
2023.09. // C. 21749 A SZEGÉNYSÉGRŐL
2023.09. // C. 21756 CSENDÉLET
2023.11. // C. 21839 SZERETED?
2023.11. // C. 21840 VÉGEFELÉ
2023.11. // C. 21841 2023. NOVEMBER 14.
2024.01. // C. 21947 A CICA
2024.01. // C. 21960 HOGY IS VOLT
2024.03. // C. 22033 [KORA REGGEL]
2024.04. // C. 22090 05:40
2024.04. // C. 22091 ÉJFÉL UTÁN
2024.05. // C. 22130 ÉVTIZEDEK
2024.07. // C. 22240 AZ ÖTÖDIK TITOK
2024.07. // C. 22241 SZERELMI ÉLETÜNK
2024.08. // C. 22242 ÖTÓRA
2024.08. // C. 22244 TALÁLT VERS
2024.08. // C. 22245 EGYHÁZAM
2024.08. // C. 22246 [FÁRADT]
2024.08. // C. 22252 A PERC
2024.09. // C. 22295 TÖRÖK UTCA
2024.10. // C. 22339 [ÉDES ISTENEM]