Váli Dezső: Váli monográfia

Új Mandátum Könyvkiadó 1997

felelős kiadó Németh István

felelős szerkesztő Nádori Attila

ISBN 963 7476 74 1

ÉLETRAJZ

1942. október 2-án születtem, Budapesten, utóbb kiderült: zöldszínfélvaknak.

1954: ásványgyűjteményem gyarapodik, megvásárlom a Geológia I. egyetemi tankönyvet.

1959 óta festek. Első mestereim: Magyarász Imre, Máté Gyula, Sugár Gyula, halálukig barátaim

1960: beiratkozom a Dési Huber esti rajzkörbe.

1962-67: Iparművészeti Főiskola, belsőépítész szak. Tanítottak: Szrogh György, Jánossy György, Jurcsik Károly építészek, Szalay László statikus. A festőtanárok Jakuba János és

Gulyás Dénes voltak.

1967: diplomamunkám alapján Finta József meghív műtermébe, a Lakótervbe, a Hotel Duna Intercontinental kiviteli terveit rajzoljuk vég nélkül.

1968-69: hatórás munkaidő-lehetőség miatt át a Közért Karbantartó Vállalathoz, tervezőnek.

Így déltől már tudtam festeni.

1969, fölvettek a Fiatal Művészek Stúdióba. Ez jó, mert még kisebbségi érzésem volt a Képzőművészeti Főiskolát végzettek mellett. 1970-ben 11 alkalom volt kiállításra, pályázatra, 1971-ben 15, 72-ben 18.

1969. október óta szabadfoglalkozású festő vagyok.

Azóta évi egy hónap alkotóházban.

Első években pénzforrások: reklámgrafikai segédmunka, egy lakberendezési cikksorozat a Nők Lapjának, a Tanító folyóirat illusztrálása, szakillusztrációk a Tankönyvkiadónak, 1974-77 között 12 000 parasztszobafotó a Népművelési Intézetnek S. Nagy Kata lakáskultúra-kutatásához.

1969: első közös kiállítás Rákosligeten.

1970: első önálló kiállítás a Károlyi Mihály utcai Eötvös-klubban. A szomszéd teremben: Németh Géza és Péter Vladimír. Rendezte S. Nagy Kata, megnyitotta Bálint Endre.

1970: első nyugat-európai út, 110 kiállítás és múzeum.

1972: műteremlakás (30 éves koromra, a Margit körúton).

1974: második európai út, 160 kiállítás és múzeum. Látogatás Félix Klee-nél.

Fölvesznek a Képzőművész Szövetségbe.

1975: NDK, Halle, művésztelep, másfél hónap.

1975-79: Zebegény, Szőnyi István nyári szabadiskolán tanítok. Ott ismerkedem meg Szüts Miklóssal, a következő nyáron közösen tanítunk egy osztályt.

1977: 3 éves Derkovits-ösztöndíj,

azóta megélek a képeimből.

1979-90: napi 34 perc jóga. Fejenállás közben lányom nyuszija zavartalanul rágta a szakállamat.

1980: Gruber Béla-múzeum szervezése majdnem sikerül.

1981: önálló kiállítás a Műcsarnokban.

Norvégia, ösztöndíjjal; síelés és két hét tengeri út föl, Északra.

1984 óta: 5.24-kor vekker; hajnali zsolozsma a ferencesekkel.

Koreában három hét, S. Nagy Katával.

1985 óta vezetem a „Fioretti” katolikus imaközösséget.

1986: Munkácsy-díj.

1987: Ernst Múzeumi közös kiállításunk. Szüts ötletéből indult. Résztvevők: Bakos Ildikó, Böröcz András, El Kazovszkij, ef. Zámbó István, Szüts Miklós, Váli, Vojnich Erzsébet.

1986 nyara, Mátraalmás, egy hónap a grafikai művésztelepen, a Salgótarjáni múzeum vendégeként. Életemben először: 100 lap hidegtűrajz, és rézkarc.

Még egyszer, 89-ben sikerült eljutnom oda, akkor már műtermet rajzoltam (karcoltam) szintén gyakran utólag színezve.

1990 és 96: New York fontosabb múzeumai.

1990 óta reggel 30 perc úszás a Lukácsban.

1991-92: a Képzőművészeti Főiskolán kurzust vezetek, induló kapcsolatok a festőnövendékekkel, a „NÉMO” rajzkörükkel.

1992: 10 cikkem a Mozgó Világban: Uccello, Tornyai és Czimra, Morandi, Modok Mária és Braque, Utrillo, Klee, Vaszkó Erzsébet, Bonnard, Tóth Menyhért, végül: Váli.

1992: 7 festőt meghívok (Kovács László, Kovács Péter, Molnár Péter, Schmal Károly, Szüts Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Vojnich Erzsébet); 40 kép a kecskeméti Cifra Palotának egy állandó kortárskiállítás céljára, közös ajándékként.

1992: C. Napló 1958-1992 kötetem megjelenik az Új Mandátum kiadónál.

1993: Tanú ez a kőhalom (fotóalbum Közép-Európa régi zsidó temetőiről Sáros Lászlóval közösen) megjelenik az Új Mandátum kiadónál.

1994. január 6.: Szüts révén komputerhez jutok.

1994-95: az Iparművészeti Főiskola építész szakán rajzot tanítok. Otthagyom, nincs rá időm.

1994. december: Kecskemét helyett Győrben nyílik meg állandó kiállításunk a Városi Művészeti Múzeumban, a Magyar Ispota barokk épületében

Köszönöm megvagyok, dolgozom. Absztrahálni jár belém a lélek...

Egy levél ide, az életrajz végére,

anyám kapta 1946-ban, most került elő.

Kistemplomtanya 1946. X. 17-én.

Mélyen tisztelt Nagyságosasszony!

Tudom jól, hogy egy szomorú kötelesség teljesítését mulasztottam el,

akkor amikor Nagyságosasszonyt azonnal megérkezésemkor

nem értesítettem szegény férje Dezső haláláról. -

Amikor Debrecenben múlt hó 7-én megérkeztünk

és ottan az adatainkat fölvették kérdezték,

hogy tudomásom van-e arról, hogy valamely bajtársam meghalt.-

Ekkor én Dezső halálára vonatkozó adatokat bemondtam,

amelyet ott nyomban írásba is foglaltak. -

Megkérdeztem még külön, hogy Nagyságosassszonyt értesíteni fogják-e erről,

az illető, aki az adatokat felvette, azt válaszolta hivatalosan fog ez megtörténni. -

Hegyi Lajos bajtársamnak, akivel különben is együtt jöttem

elmondtam részletesen, hogy mint történt Dezső halála. -

Sőt egyik bajtársam Kovács Imre szentesi lakós is említette,

aki velem együtt volt Szapahován,

hogy lehet fölmegy Nagyságos asszonyékhoz, hogy részvétét kifejezze.

Személyesen akartam fölkeresni Nagyságos asszonyt,

de annyira gyenge voltam még akkor,

hogy erre egyedül nem mertem vállalkozni. -

Szegény Dezsővel mindig egy táborban voltam. -

Őt közelebbről Szapahován ismertem meg -

egy és ugyanazon időben kerültünk be a szanatóriumba, 1946 április 15.- vagy 16-án

pontosan nem tudom. Dezsőnek akkor hasmenése volt,

amit egy nap teljes koplalással,

illetve csak tisztán száraz kenyérrel való evéssel sikerült is neki elállítania. -

Mindketten rühesek lévén gyógyszerhiány miatt

(amit csak 12 hét múlva tudott a szanatórium beszerezni)

teljesen legyengülve kerültünk oda.

Dezsőnek ezenkívül skorbutja is volt a lábán. -

Sokat szenvedtünk. - Amint említettem is a rühkenőcs többszöri használata után

az elmúlt, utána szerény véleményem szerint fölfázásból kifolyólag

kapott egy erős hasmenést - amely három hétig tartott körülbelül. -

Mindig vele és mellette voltam. -

Nagyon megszerettem Dezsőt igaz komoly úriember volt. -

Sokat beszélgettünk az otthoni dolgokról, mindig remélt,

hogy egyszer majd csak haza megyünk. -

Kétszer kapott tudomásom szerint postát egyet kedves öccsétől Miklóstól,

a másikat a Nagyságos asszonytól,

ugyanazon napon mindkét alkalommal ugyanakkor én is. -

Annyira boldog volt, hogy örömében sírt is,

én olvastam fel a Nagyságos asszony lapját. -

Tehát tudomására jutott, hogy a kerékpár, rádió gyürü meg vannak

és hogy Nagyságos asszony a Váli utcában tanít. -

Amint említettem is a betegsége három hétig tartott (a bélhurut)

Ápolgattam szegényt - julius 13.- vagy 14.-én hajnali órákban halt meg -

nem sokáig szenvedett.-

Nagyságos asszonynak írt tudomásom szerint áprilisban utoljára,

ezt nem állitom positiv. -

Amikor meghalt az egész vagyonkája, holmija egy kis vászon zacskóban volt,

dohány kanál szappan kettő lap; kettő érem és egy kereszt.

Kettő érem már a halál bekövetkezése után

nem volt a nyakán csak a kereszt. -

Ezt vettem magamhoz, de sajnos a sok és hosszú utazás alkalmával

a nyakamról elveszett, mert egy gyenge zsinegre volt csak felfűzve. -

Nagyon bántott az eset, annyival is inkább mert az egyébb említett holmiját

a főszanitész magához vette, a kettő lapot,

amit hazulról kapott, azzal, hogy azokat a parancsnoksághoz kell leadni. -

Ha még ennél is részletesebben akar tudni a Nagyságos asszony szegény

Dezsőről kapcsolatosan, úgy majd alkalomadtán,

ha vissza megyek Szentendrére szivesen adok felvilágosítást ott személyesen.

Fogadja mély fájdalmában Nagyságosasasszony őszinte részvétemet,

kezeit csókolja

Csikós Nándor