66

                keménytáblás, 84 p. [50 vers] 23,8 x 15 cm.
                9 egészoldalas illusztráció, saját grafikák
                2015. Új Mandátum Könyvkiadó

és általuk, egyszerre -- a bizonyosság meghökkenésével --
mindent együtt és egyszerre nem értek.

1969. 03. C.00201

[itt vagyok, nos, nem így]

itt vagyok, nos, nem így akartam én
(alkat vagy akarat kérdése vajon?)
régen is kicsiny volt körülöttem - köröm, de páran megfértek
benne még
a város, a ház - ő - nagyon fontos volt nekem
valami rugó eltörhetett azóta
igaz, utam - célom felnőtt közben, s ma munkámmal egy vagyok
aktív percemben rendjén van ez

1969. 04. C.00202

[munkám eddigi célja]

munkám eddigi célja volt a megjelenítés által
bizonyosságot tenni magam számára
nyugtalan életünkben szinte felismerhetetlenül megbúvó,
örökre vágyott,
időtlen,
mozdulatlan harmónia mellett.

egy nélkülem tárggyá dermedt szék,
egy nyugodt hegy s egy álló fa,
okos bicska az asztalomon,
s egy meg nem csendült kis pohár
-- de ami él is:
a lassú szél,
s egy csendes nyári délután --

1969. 04. C.00203

[meglassultam mostanában]

meglassultam mostanában, mert látom milyen keveset érek.
de lehetőségem megvan magamat összeszedni.
ez az egyetlen lehetséges út.
mindent nekem kell megcsinálni
magamat nekem kell megcsinálnom
magamat meg kell csinálnom
semmi sincsen készen

1969. 04. C.00203

[Kata]

kezdem megérteni dolgomat.
nagyon óvatosan kell e tenyeremre szállt madárkát tartanom,
szél se fújja, el se törjön
mozoghasson kedvére
(s megtanítom röpülni)

1969. 09. Mártély C.02153

[11. levél Katának, Mártélyról]

Édös kis fehér cselédöm!

Reggel nem vagyok álmos és este nem
vagyok álmos és süt az őszi nap
meg minden.
Ösmerheted azt a szezon után elhagyott
balatoni partot, még zöld gyep, de
a sok kerítés pázsit és út
között már senki nem jár.
Néha motorberregés, a szél a fák között,
messziről kong egy ladik, ahogy rakodják.
A strand is üres, a hintáért nem verseng
már senki, a bóján halászmadár ül.
Kicsi a látóhatár, mintha szobában ülnél,
olyan sűrű a lomb. Nem messzire látni
csak. Néhány fa már a vízben áll.
Gyep meg homok, kupacba hordott
kerti székek, üres szemetesládák, lakatolt
bódék. Beljebb a fák között (a parton ülök)
egy-két gémlábú nyaraló (tavasszal
sok itt a víz) a többit már takarja
a lomb.
A Holt-Tiszának ez az ága
száz méter széles lehet talán,
de csodássá varázsolja, hogy szemközt
a partot nem látni már: házmagas
lombfüggöny végig, mintha embernemjárta
vadon lenne. Egyszer behúzódtam árnyékuk
alá ladikkal, néhol a víz fölé jóval benyúlnak.
Olyan kanyart vett a víz, hogy igen hamar
eltűnik, mindkét oldalt.
Én nem teszek mást csak üldögélek
nyugágyban, olvasgatok, bámulgatok.
Minap egy halászmadárt figyeltem
ladikból. Parton állongott egy száraz
gallyon. Föléeveztem jócskán, aztán
hagytam, hogy a szél közelébe - alásodorjon.
Aztán nagy ívben vissza. Végül már
egész közel, és nem röpült el,
igaz, hogy csak a ceruzám mozgott
közelében. Egyebet meg még nem is
rajzoltam. Nem is kell. Elég nézni.
Akár a szobából. A vízre néz.
Van fürdőszobám is, meg előszobám
gardróbbal, erkély, mifene.
Megérdemlem a Magyar Népköztársaságtól
ezt a kényelmet. Pokoli jól esik
ez a teljes öneleresztés. Néha elkarikázok
a gáton
.....
Madárkám, én már olyan jól kipihentem magam,
hogy ha kedved van, szerda vagy csütörtök reggel
gyere le... meg tudjuk azt tenni, hogy nem
alkalmazkodunk pár napig egymáshoz, jó?
Csak villanyoltásban...

1972. 02. C.00396/A

[álmodtam]

ma éjjel diplomaták között voltam
lámpák, autók, könnyed meghajlás
suhogó tiszti köpenyek, ahogy bevezettek
folyosók
valami sötéten kellett áthaladni
ami közben megindult alattunk
hadihajó volt, ágyúval, háborúba készült
szürke egyenruhák közt egyedül én voltam civil
valamit vártunk
aztán rohamautón falukon át
hideg félelem
a többiek énekeltek félelmükben
majd megint a fényes ház
csillárok, nők, büfé, könnyed meghajlás
pedig féltünk
a bejárathoz legközelebbi székre ültem a nagyteremben
csönd, mindenki előre figyelt, várt

és akkor leültél mellém

1975. 06. C.00494

[távirat S. Nagy Katának],

mert búsul itthon egy hónap Spanyol után

Magyarország ennyi:

Utak Pannóniában
Híd télen
ritkás tölgyerdő
Jónás imája
eszmélő századforduló
tihanyi öböl
esti fáradtság
meg néhány jó barát
Deske

1977. 12. C.00657

[okos vagyok]

okos vagyok
tehetséges vagyok
szorgalmas vagyok
tisztességes vagyok
van hitem
lényegében gazdag vagyok
egészséges vagyok
és nevetséges vagyok

1979. 06. C.00832

[Egy fáradt magyar származású öregúr]

Egy fáradt magyar származású öregúr otthagyta a világot,
Európát, elbújt a brazil őserdő szélén,
és indiókat gyógyított, amíg meg nem halt.
Kedvtelésből egyebek között lefordította a Micimackót latinra.
Ez a történet fontos.
Nemcsak, mert ezután többszázezer amerikai kisfiú örömmel
végezte napi latinleckéjét.
Hanem példa, mindörökre.
A reggeli zacskóstej-vásárlás és a liftgombmegnyomás
közben is; hogy ugyanis:
van más is.

A világon a fölösleges dolgok a legfontosabbak.
úgy bizony.

1980. 12. C.00962

[hova lett belőlem]

hova lett belőlem a gyöngédség
hova lett a kedvesség
hova lett a mosoly
a figyelem
mit csináltam.
mért nincs bennem szeretet.

pár nap múlva:

kár nyafogni
mindennek megvan a megfelelő oka
úgy hívják: alkat
és úgy hívják: sors
amit úgy is hívnak: konstelláció.

és:
tény-kérdés, hogy munkáim érdekelnek,
az emberek nem.

1980. 12. C.00964

[szarvasbogár]

leginkább talán egy hím szarvasbogárhoz vagyok hasonlítható.

lírai alkat, belülről puha.

hátam fekete, mozgásom merev.

billegve és határozottan törtetek céljaim felé.

csápjaimmal simogatok, ha úgy kerül a dolog.

sok tisztelőm van.

izületeimet rendben tartom.

1982. 02. C.01057

[Kékkút: itt most milyen jó]

hogy itt most milyen jó

milyen jó

hogy ez a ház fél éve nemhogy télen, -- még esőben sem működött

hogy veres csíkosak a felhők hajnalban, amikor ráteszek a tűzre

hogy lehet kokszot kapni

és másfél mázsa elfér a hátsó ülésen

és egyáltalán nem fázom, nem úgy mint Pesten

hogy fölkelek és nem fázom

kimegyek és bemegyek és nem fázom

és a lábam a kölcsönkapott sínadrágban pedig

különösen nem fázik

és ilyen se volt még hogy egyszerre öt szépet álmodtam

és egész napom fűrészelés üvegvágás

kalapálás kihamuzás

fölszögelés megragasztás

kicsavarás becsavarás

átfestés és átrakodás

és persze eszem ágában sincs

délután aludni, hiszen

ezt csinálni jó

és nincs az a rohadt festés

és egész napos vakaródzás, hogy most

mit találjak ki megint

betöltöm az egész házat

és betölt ez a ház

(kész állapotában alighanem sokkal kevésbé fog érdekelni)

és már a padlásfűtést is beállítottam

és véstem hozzá egy kéménylyukat is

és egyedül vagyok

és egész nap pár szót beszélek; az időjárásról

mint Déry Füreden

és a ház elé járok pisilni

és tegnapelőtt 29 fok volt a szobában

mert nem tudom a hőfokot szabályozni

fölszereltem az új biztonsági zárat is

a villanyunk is meglesz egy hónapon belül

már tényleg szerelik

és bár ruhát nem váltottam,

de már többször mosakodtam

és Tapolcán azt mondták, hogy a telekátírás

már el van intézve

csak még nem kaptuk meg

és szeretem ezt a norvég hálózsákot

amibe most visszabújtam, mert még éjjel van

csak ráraktam a tűzre

1982. 05. C.00108/16

(Petri Gyurkának egy szürke szoknya adatott)

[a kockás szoknyádról]

a kockás szoknyádról különösen sok gondolkoznivalóm van

bár azt se tudom, egyetlen, avagy többen vannak-e

és akkor nyilván cserélgeted.

-- mégis, gondolom, biztosan több lehet.

mindenkinek több van.

vegyük a problémakör egyetlen darabkáját:

a hosszát (hosszait) nagyon kedvelem. éppen jó (k).

valahogy befejeznek téged

egy darab zöld(?), kockás valóság

szelíd.

igen, így pontos.

este lerakod a székre, megsimítod.

egy festékfolt - ráhajolva kapirgálod

utána - begörbített, zárt ujjak - végigmustrálod körmeidet.

a látottakon elgondolkodol.

a szoknyát kiviszed a szennyesbe.

az új környezetben átfut rajta a szemed

mérlegeled: szereted-e még

vagy inkább otthonra jó csak már.

mikor már nem halogatható: kimosod.

majd a szekrényben széttolva két blúzt, helyet szorítasz neki

megint végigsimítod

minden nap történik valami

1982. 04. C.01087/19

[verset írni]

én csak akkor tudok verset írni

amikor nagyon szomorú vagyok

de nem vagyok mindig szomorú

nagyon

most verset írok neked

hetedszer gépelem, már alig győzöm türelemmel

közben meg fázik a talpam a tornacipőben

valamint elfelejtettem reggelizni

fél tizenegy

mikor telefonálsz

* * *

rendezni azt, amit nem lehet

suttogva elmondani, pedig nem szabad

sáros ruhát naponta lekefélni

és óvni a fiúdat, tőlem is

1982. 05. C.01087/21

[lenézek a műteremből]

lenézek a műteremből. az osztottpályás úttest
helyett végtelen zöld mező, lankák. távolból valaki
közeledik felém, magában.
égen földön senki más.
másnap kinézek megint. még mindig jön. lassan
öregszem, már sokat állok az ablaknál. közeledik.
várom.

1982. 05. C.01087/22

[egy márna és egy fecske]

egy márna és egy fecske az élet dolgairól beszélgetnek.
végül is elkerülhetetlen szóbahozni, milyen a víz,
és jó-e levegőn

1982. 08. C.01159/A

[szomorúságom: engedetlenség]

szomorúságom: engedetlenség.

(magánéletem és munkám dolgai)

mégis, ha működni kezd - derengő eszmélés - hazaérkeztem.

e hiány igazán enyém

birtokom, vagyonom.

1982. 09. C.01164

[megint sötét éjszakám]

megint sötét éjszakám.

nem értem a teremtést.

nem értek egyet.

és egyébként is;

ki tud kánikulában verset írni?!

1982. 10. C.01168 - 01171

[Kékkút; egyedül]

Azt a percet hiába követelem,

pedig volt, tudom, idén is, talán tavasszal

csak az ócska emlékezetem, mindig bajra figyelő figyelmem.

most Kékkút, borús reggel, egy forró tea után, fotelben

a kedves olajkályha mellettem zörömböl

padlón békés halott bogarak

milyen nyugodt voltam például vérző fejjel

széttört autóm küszöbén üldögélve.

minden rendjén történt.

aztán néhány perc, - ránéztem és kezét érintettem.

mindent elfelejtek

semmi nem pótol semmiért

várom a reggeli harangszót

néhány feszült óra Pilinszkyvel

a keleti bölcs sorstalanítani akarja magát

és a legfontosabb:

eljuthatunk a derűig

nos?

ez a vécépapír-gombolyag zsebkendőnek is szolgál,

ne feledjük, Kékkúton vagyunk.

az utcai ablakokra pauszfényű függönyöket szögeltem

enteriőrré vált ez a szoba is, akár a műtermem.

tegnap 11-kor keltem az ágyból (kissé félszegen)

tegnapelőtt ki se léptem a házból, csak pisilni

és a lavór vizét kilöttyinteni a fűre.

(ez a fotel nagyon jó, vagy majdnem az,

nem zsibbad el benne a lábam olyan hamar)

naphosszat a Józseffel összezárva

nem is annyira élvezem, mint inkább tanulom már.

mit kell itt még számba venni?

a kátránypapírral borított házikót a kertben.

különös módon maga a biztonság, a befejezettség,

a rend képe és jele. (télen is használható)

az átrium a kertre nyíló ablakkal,

aminek az olvasóasztal támaszkodik - tökéletes szerkezet.

reggelre a fekete lapra még-zöld, nedves levelek tapadnak.

(első délután ott déryztem, anorákban, pokrócba csavarva)

mégsem vállalom.

iszonyú ez a szegénység

ahogy gazdag perceimet elfelejtem;

és emléküket - ha marad - papírkosárba dobom

talán itt! tudnék dolgomon fordítani

persze csak igen lassan,

ahogy a nehéz követ billentik

fehér kukacok, pondrók nyüzsögnek alatta -

néhány nyugodt percnél többet én aligha -

meg kell végre tanulni

megtanulni a perceket

vagy beteljesedik nyolc és fél éves korom jóslata:

egy egész élet kell majd, hogy megértsem életem.

s addig: a rosszkedvű, izgatott, szorgalmas reménytelenség.

de egy naplópapírtól függjön belső rendem?!

vagy tanuljam meg kívülről - mint angol szavakat -

a békés perceket?!

na persze, ne foglalkozzam magammal annyit,

az életre figyeljek, másokra.

azonkívül hogy nem tudom, nem is hiszek benne,

hiszen csak munkamegosztás kérdése

és végül is mindegy.

ha más hangja nem ér el hozzám (ilyen vagyok)

mért ne szeressem magamat én?!

(kezdek fáradni. a sarkítás szándéka

félrevitte tollamat, pontosítsunk)

először rend: belül

és: ha magamat tanulom, ha másokat,

ugyanoda érek. ők vagyok én is.

(ezért vagyok dühös, hogy Miklós
ellopta mondatomat:

az életem a csendéletem -

nemcsak szójáték; fontos találmányom volt)

most vizet hoztam a szomszéd kútjáról

bal kezemben kis májkrémgombóc

odaadtam a ferdeszájú fekete kutyának,

akitől egy kicsit félek.

Bernáth Aurél alighanem pontosan ide jutott.

csak neki jó a memóriája.

az életet igazoló pillanat-emlékeket castrumoknak nevezte,

s őrizte, 40 év múlva is.

még sosem volt aranyerem.

most már tudom, mi az, három nap alatt

nagyra nőtt gumó.

mit kell tenni ilyenkor?

semmi esetre sem legyinteni.

fölrepülhet az ember sorsából?

ezt hívnák reménynek -

a melankólia nemcsak eszköz (mód) hanem sors is?!

de van más is, mint eszköz

mint körülmény

mint út?!

minden az út. Isten melletted ballag.

nem a jövő.

a most.

változtasd meg életed.

ezt a percet.

például, ha most fölkelnék

és kennék magamnak egy lekváros kenyeret -

nem. most így írva, ülve értekezni jobb.

az olajkályha melegít.

melyről bíztatóan eszembe jut:

csinálok én még jó képeket -

(sokat mosolygok patetikus alkatomon)

de hátha nem is a jót kéne számba venni

gyűjtögetni

hanem megmarkolni és helyre tenni

a keserű tartományt -

ha azt mondanám: ez is rendben van, persze.

de ezekkel csak küszködni tudok

csak föltorlasztani őket,

esetleg elfelejteni.

király mozdulattal félretolni: nem.

vagy ez a rutin-kínlódás is: rendben van?!

mindig minden rendben van?!

ez a megoldás?

Isten üvegtetejű rekeszes dobozában

békésen mászkálunk?

ha nem: megtagadom az egészet.

lám, lám.

az aranyértől az óceánig. (bocsánat)

az ablak felőli karom fázni kezd

és elsőt harangoznak misére

ma Kékkúton búcsú lesz. örülnek a gyerekek.

magam is meglepődöm, milyen megnyugtató:

ha nem nyúlok hozzá, nem mozdul itt semmi.

se bútor, se tésztaszűrő - mondhatni: dermedtek.

és ez a nép közé szállásom,

ez a prolivircsaft is: táskarádió.

persze ebből tánczenét -

közben taftszoknyás lányokra gondolok

mondjuk egy házibulin.

aztán taftszoknya nélkül -

azt mondaná: kedves.

sötét terület. vagy csak egyszerű.

igen, a Brácsaverseny másfelé terel.

meg is szereztem, két példányban is.

pedig először csak a dátum alapján választottam: 1945.

bár naív döntés volt: nem minden perc halál előtti?!

jó, hogy ezt most írom, jó lenne megmutatni valakinek.

hiteles nyomat.

a kartácsszög polcon-elhelyezésének-problémáját

is körülbelül ilyen átgondolásokkal terhelem,

szokásosan.

át kéne ezt szerkeszteni. ha drámaira csattant volna.

hogy az az üvegdoboz hasonlat a végére kerüljön, például.

de mégsem. nem hiszek a csattanókban.

ahogy a külső-belső forradalmakban sem.

(vagy talán csak: nem merek hinni -)

menjünk reggelizni.

1982. 12. C.01177

[ha azt mondom: utálok élni]

ha azt mondom: utálok élni

ez engedetlenség

nyafogás

gyengeség

azt mondod rá:

szökj haza hadifogságból, szakadt bakancsban

gyógyulj meg méhoperáció után

készíts naponta meleg ebédet

mosogass el egy évben 365-ször

és aztán halj meg tisztességesen

1983. 01. 2-4. C.01181

[Búsultam itt, meg minden]

Búsultam itt, meg minden.
de pontosítsunk.
mi a fenét kívánnék még.
akkor is tehetséges vagyok, ha most nem.
szeretem azt a gyereket.
voltam egyszer Isztambulban
és gondolkodom is néha.

Kékkút jó
a műtermem egész jó
Thomas Mann mindig jó
Pilinszky veszélyes, de kell
Bartók itt ül a fotelben

és mi a rossz, na mi a rossz?
az alkatom
meg minden, ezek a dolgok itten.
majd az idő, az idő; megoldódik.

mi kell még.
cukros palacsinta, ahogy Füst Milán mondaná?
olykor pihenni kell pár napot.
esténként futni
utcán járni néha, ok nélkül is.

1983. 02. C. 01190

[mi volt itt? /Kékkút/]

csipkebogyó-lelőhely mély hóban Tapolca felé
egércsapda elhelyezés és éjfél után hangos koppanás
olajkályha fokozatállító-állítás, bekarcolva
fényképezés ablakban éjjel: fákra ráfagyott vízcseppek
séta a mindszentkállai elágazásig, hómezők
Révfülöpre egyszer végre végig gyalog, másfél óra
a zöld Balaton és vadkacsák
Kékszakállút hallgatva, hóban bandukolva
gázpalack csere: több mint egy évig bírta,- megbecsülöm.
tulajdonosi minőségben az Elektromos Műveknél
tavalyi fotóm újra - havas szőlődomb
Goethe gyerekkorát meséli - milyen tisztán néz és lát
Pilinszky dermesztőén okos fölszólalása a költőkonferencián
és ébredés naponta negyed tízkor
nem kell hálózsák, elég ha pokróc-
József tréfái a Mózes könyvében is megvannak,
        könnyezve megnevettem
dióval gurigázó egér éjjel
időnként hószakadás zaja a tetőről,
de jó, hogy itt nem félek a zajoktól
első nap lekváros tészta, jó sok
házikészítésű kamáslim és a mély hó
vasúttól Mercedes-stoppal
egy butuska Moldova-rádiójáték a hong-kongi zsebrádión
hótól furcsa félhomály a padlás-műteremben,
jó lesz továbbra is ez az öreg hátizsák, 56 nyarán vettük a Tátrában
kályha mellett mosakodni, lavórban,- szertartás, ha
        nem siet az ember
másik ágyon múltkori tusrajzaim kiterítve
Gömbi ferde pofáját rácshoz szorítva várja szalámi adagját
egyszer jutott eszembe egy (új lila) képem, nem voltak
        búsulós óráim, ez a 4 nap kisimított, elég volt
már mennék a fotókamrába
bélelt gumicsizmám kiváló
fogat mosni csak kétszer nem felejtettem el
valami angolt hozhattam volna,
ha már van Direkt Kékkúti Szótár
ma éjjel - reggel pont egy litert pisiltem a dunsztosüveg szerint
négy napnyi fűtőolajat hagyok magam után
kéne egy jó méretű úti jegyzetfüzetet rendszeresíteni
kölcsönlapáttal kellett utat vágnom a hóban a házig
az utcabéli öreg mesélte,
mikor Pesten háromhetes iskolára fogták
        (nehézgép kezelő volt)
        a "mechanizmus" után 5-6000-ről a felére ment le
        a fizetése
sorban állás reggel a boltban, én gázpalackot cserélek.
        sokkal köszönőviszonyban már, becsülik, ahogy
        magunk rendbetettük a házat
        lassan befogadnak
kenyérért - mert van idő - gyalog, Kővágóra, hátizsákkal
aztán utolsó lelkiismeretes mosogatás,
mindent helyre,
         kék szivacs jobb felöl, balról a sárga, ami az edényekhez szolgál,
        villanyóra lekapcsol, gázpalack, szerszámok,
WC melegülőke bemenekít - nagy érték
és még egy utolsó lassú pillantás körbe

1983. 03. C.01195

[nem kis csata ez]

nem kis csata ez

próbálom az életet választani

nem a legyintőt-, az indítót

billegek bizonytalan valóságok között

az elmúlt évben sok mindent veszítettem el

(remélem nyertem is velük)

most a szobámat keresem, magamat, a dolgomat

bútorok közt botorkálva még Pilinszky a legvalóbb valóság

(rajta is át kell lépnem)

Istent nem tudom lefordítani a hétköznapokra

én, ha kiürítem magam, csak üres leszek

vagy tisztulnék is, csakugyan?

álldogálok a szoba közepén

tehetségnek indultam

a képek balkézről születnek

nincs mit mondani

várni kell

1983. 03. C.01196

[bukaresti kiállításunkra tervezett
megnyitóbeszédem]

(nem került rá sor)

hölgyeim és uraim!

az embernek talán négy-öt feladata van az életben.

ahhoz, hogy ezeket jól tudja csinálni,

elsősorban rendet kell teremtenie önmagában, belül.

úgy gondolom, a többi már könnyebben megy.

ehhez segítség a művészet is.

örülök, hogy itt kiállíthattam.

1983. 05. Kékkút C.01229

[fölülről nézve]

nézzük hát
életem egyetlen keserű területe, maradóan
tüske a húsban

de.

ez az én adagom egyszerűen.

ez a világ így van kitalálva, sajnos.
e nélkül nem mozog
megszokni lehet - félnapokra
ebben éppen ez a vicc

és ráadásul: ha nem vigyázol:
még csak nem is jobbít,
hanem megront, és acsarkodóvá tesz.

ehhez kell segítséget kérni, és
nem ahhoz, hogy elmúljon
(vagy fogfájást kérsz helyette?)

örömet kellene okozni

1983. 07. C.01234

[motorizált hadosztályom]

motorizált hadosztályommal nekiindultam,
hogy egy tollpihét letegyek az ajtaja elé.

1983. 08. C.01243

[notesz lóg nyakamban]

notesz lóg nyakamban -
naplóm negyedévenként legépelve -
képeimről pontos eseménynapló
1959-től, minden kép lediázva -
fotóim hatszámjegyű rendszerben katalogizálva -
tárgyaim rendben, gondosan rostálva -
minden bútorom -
ha nem is én építettem - hozzám igazítva -
mint ahogy az egész műterem is -
szögeim 48 egyforma dobozban, jól áttekinthetően
és játéknak: barkácsolás, fotózás, angolozás, mikor mi
és még sok egyéb
mind
mind
mind
csak a nyugtalanság tükre
és pótcselekvés

bár alighanem elkerülhetetlen volt
és azt sem tudom pontosan
mit kellett volna helyette:
olvasni
rajzolni
vagy a Harangvölgyben üldögélve
Isten csöndjére fülelni

1983. 08. Kékkút C.01244

[hogyan kell?]

hogyan kell?

ha azt mondom:

nem értem ezt a kurva világot

ez igaz, de nem formált

hát:

teljesen rendetlen a világ

csak egy Pilinszky-versben van rend

(pedig ő is csak egy megálló)

hát ez egy gyötrő nap zárótétele, de még

nincs megfogalmazva:

hogy délután sérülten, merev gerinccel

feküdtem az udvaron, jószerével mozdulatlan

és néztem a fecskéket meg a kék eget

és minden továbbra is gyötrően rendetlen

volt és maradt

és hiába próbálkoztam a kulcsszót mormolni

hogy szeretet

nem történt semmi

az ég kék maradt

(balszemmel: kékebb)

és: egy kis nyugalmat ez a alatt a nagy kék ég alatt!

és: rendetlen az ég is!

aztán elolvastam 110 oldal Dosztojevszkijt az éjjel

és még mindig nem történt semmi

aztán reggel lett

és a bébi sárga napozóban a hasamon mászkált

mikor végre eszembe jutott:

a roppant tömegű torony

ki gondolat ennél szomorúbbat?

hát ez az

ő is, persze

ólmeleg, na jól van, végre

1984. 06. C.01451

[fohász utcán]

de gyönyörű melle van, dicsőség neked, Krisztus!

1985. 01. 1. C.01541

[a nagy feladatok elkerülnek]

a nagy feladatok elkerülnek. vagy azt hiszem.

csend. kiürült a polc.

üldögélek.

Isten, sátradban

egy tábori ágyat, egy órára!

hányszor fogok még mosogatni

és hány tányért fogok még leejteni

barátaim búcsúzkodnak

úgy tűnik, az élők és a holtak is

csakugyan kezdek egyedül lenni; Veled?!

vagy megint félreértek valamit?

1985.02.

vagy megint affektálok

2004.07.

adalék: előző hónapban festettem meg életem tán legjobb képsorozatát,

a négy zöld zsidótemetőt

1990. 06. C.02059

[minden idegen]

minden idegen.
jó lenne festeni.

mindenem megvan.

valami kis szobába kéne költözni?
a depresszió munkaeszközöm?

1991. 07. C.02138/B

[mennyi a bűnöm?]

    mennyi a bűnöm abban, hogy kevés az életkedvem?
        vagy: "sorsom, mert alkatom"?!
        vagyis hálát adni érte?!
    mért látom már a forró nyárban már a decembert?
    mért nem várok jó hírt? öregszem?
    mért utálok nyaralni? bár ezt tudom.
    amikor nem vagyok mániás, mért vagyok depressziós?
    mért közelítek a fogkefevásárláshoz a halál felől?
    mért idegen még a szobám is?
    mért érzem eső előtt egy nappal, hogy vége a világnak?

   1991.07.
   Füst Milán erre azt üzeni: "lehet, hogy az életnek
   nincsen értelme, de a mészáros számlát ki kell fizetni."

1998. 07. C.05733

[Pilismaróti feljegyzések] (részlet)

07. 15.

Hónapok óta próbálom értelmezni.

Kínlódom,

reménytelenkedő és kedvetlen,

gennyedző seb.

Megbeszélni? Kivel?

Az unalmat? Félelmet az öregségtől?

Nevetséges?

Vagy mindez csak az élet?

Tehát ajándék?

Mi van?... Minden van.

Család, rend. Jómód. Egészség.

A munkám, a hitem.

Ólmelegnek napi gyorsúszás (bukófordulóval),

és esti Zelk-beszélgetések.

(Csak halálverseket tudok olvasni.)

Petri azt mondja: ?

A versen kívül nincsen életem. A vers vagyok, tehát ritkán vagyok.

Ezt is tudom, harminc éve.

Ennyi lenne?

07. 16, másnap. Vagyis:

Vettem egy gyönyörű töltőceruzát és nem tudok örülni neki.

De működik.

07.22. Egy héttel később.

Itt, a tömegszálláson, zavartalanul,

az utóbbi évek legörömtelibb sorozatát csinálom.

Sikerült továbblépni, a képek kiszínesedtek.

1,6875 olajkép naponta, eddig 27.

Rengeteg keretet kell majd csinálni.

Térdsebem is szépen gyógyul.

Az elégedettség nem a boldogság szinonímája?

Te kis hülye.

2000. 11. C.08426

[végrendelet]

Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal

és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem,

hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit.

Képeim szétszórva. Neten és CD-n minden munkám megnézhető.

Minden jó helyen van ott, ahol van.

Budapest, 2000. november 3.

LAST WILL

I, Dezső Váli, of sound mind,
full capacity and free will decree
that upon my death nothing shall be done.
My paintings are scattered about.
All my work can be seen on the net and on CD-ROM.
Everything is at its best place, wherever it is.

2007. 12. 8. C.09413

[ennyi a különbség]

Szeretettel rám mosolyognak,
szeretettel hátba veregetnek,
és azt mondják: exhibicionista vagy.
Én bólintok, és visszamosolygok,
szeretem, ha foglalkoznak velem.
Hogy is van ez.
Amikor Petőfi.
Amikor Lator László elverseli,
hogy nyúl be egy ujjal a szeméremajkak közé.
Nem láttam mezítelenebbet,
mint Vojnich, Kazovszkij, vagy Vermeer munkái.
Jobb képeimből kiolvasható
egyik életrajzom.
Persze a válinewsra; a naplómra értik.
Holott nem csinálok mást,
mint - Sanyika nézi - ahogy apuka
hazatér a munkából.
Ahogy leteszi a kalapját, táskáját.
Ahogy megcsókolja feleségét.
Ahogyan elmeséli, mi volt a villamoson.
A kisfiú mindent megtanul.
Mellesleg kiválóan szórakozom.
Ötvenöt évig nem tudtam, milyen gazdag az élet. em.
Hogy nem Petőfi és Lator-színvonal?!
Na ja.
Ennyi a különbség.

2009. 06. 20. C.10042

[megöregedtem]

Áprilisban megöregedtem.
Bár ez nem biztos.
Nem ismerem, nem voltam még öreg.
Vagy lehet, már az voltam, csak nem vettem észre.
Vagy mindig az voltam.
Hanem most, hogy minden sokéves munkáim befejezése.
Hogy minden meg van csinálva.
Észrevettem, szívesebben ülők, mint állok.
Annál is jobb feküdni, feküdnék már délelőtt,
ha nem is vagyok álmos.
Igaz, ez ritkán fordul elő.

Mit mondana erre szent Romauld apát,
rendalapító,
aki meghalt 1027. június 19-én.
(Pont a mi irányítószámunk.)

Szóval fáradtan ébredek.
Bár lehet, ez senkit nem érdekel.

Ma van a 41. házassági évfordulónk.
Koccintani vettem két pacsnit a Retek utcai péknél.
De csak egy volt.
Elfeleztük.
Én kaptam a nagyobbat.

Szombat; délelőtt piacra megyünk.
Amit utálok.
És a biciklipumpám is elromlott.

Mi jön még.
Majd.
M. néni infúzión.

Mért? Babits nem nyafogott?!
Néha?!

2011. 04. C. 10894

[Mit is akarhatnék]

Mit is akarhatnék még.
Voltam tengeralattjáróban,
repülőgép-anyahajón,
az USA-Korea tárgyalótermében, Panmindzsonban,
a Word Trade Center tetején, kétszer is,
bálnavadász hajón,
Picasso műtermében,
Klee fiánál,
a II. ker. polgármesternél,
építettem egy 30 éve működő fregolit,
megépítettem egy életet.

2013. 02. 21. C.11795

[élem és vallom]

I.
Reggel vallásos vagyok.
Imaidőm évtizedek óta 05:40 - 06:40.
Utána hívő.
Hívő módra biciklizem és hívő módon mosok fogat.
Másképpen ezáltal?
Igen.
Másképp is festek? Műterembelső-témát?

Igen.

II.
Mire való a művészet; egy kép, egy szobor?
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Megismétlem.
Minden jó mű villámfény idejére megmutatja Isten köpenye szegélyét.
Egy lengeöltözékű nőszemély ábrázolása is?

Igen.

A Vigilia kérte 2013. májusi számába.

2013. 10. 28. C.12412

[Ma reggel hazafelé]

Ma reggel hazafelé
láttam egy kétcopfos öregasszonyt
bolond lehetett
két varjú károgott a Széna téren
megkívántam és vettem egy sajtos rudat
százhetven forintért
jaj mire való ez a világ
Uram irgalmazz

2013. 11. 1. C.12443

[halottak napja]

az én halottaim mind élnek csakugyan
húsz kilométeres körzetben körülöttem
bankkártyával és telefonnal
igazán halott hároméves kislányom
akinek játékkutyát varrtam
még farkát öltögettem
elöl ő már simogatta
igazán halott óvodás kislányom
hazafelé csak annyit mondott úgy vártalak
halott kislányom rárakott iskolatáskával
az volt a véleménye
nagy szalság az egész
az er betűt még nem tudta
halott lányom fekete körömcipőben
halott a már munkába induló
élő egereket kellett földhöz csapnia a sasok számára
most hetente beszélünk telefonon
ilyenkor is négy gyereke lóg rajta
halott a kisfiú aki kétévesen ecseteimet
nézegetem régi fényképeimen
évente ötször forgat Nyugaton
halott az az építészlány menyasszonyi fehérben
az én asszonyom is lehetett volna
itt lakik a várkerületben
negyedik éve özvegy már
halott apám Paul Klee mert elfelejtettem
igaz Giorgio Morandi nagyon is él
halott az evezés augusztus tizenhatodika óta
utoljára kétpárevezősben
a Hajógyári öbölben egyetlen forduló
a többihez már fáradt voltam
halott Assy kutyám pedig az bernáthegyi volt
elajándékoztam azt is

ki él itt egyáltalán

de halottaim által vagyok gazdag
és ők is gazdagabbak általam

és ez így van jól.

2014. 05. C.12838

[2014. május 15.]

művésztelepet intézni
fogrepedést intézni
gyógyteát intézni
szentgyónást intézni
aranyeret intézni

képszállítást intézni
prosztatát intézni
hasmenést intézni
dobostortát intézni
gyógyszert váltani
interjút átgondolni
opponens az egyetemen
penitenciát elvégezni
bajban lévők ügyei

működöm

úgy szeretnék lakóbizottsági tag lenni,
de hát ez lehetetlen,
nem vagyok még résztulajdonos
sem

a középszer képek
sőt, a nagyon jók is

szerencsére Weöres Sándor zseni volt

2014. 12. 07. C.14859

[utak]

Az ember él, hogy meg tudjon halni.
A kiránduló haza akar menni. Nem azonnal.
Az úszó el akar jutni a medence végébe. Többször.
A mérnök ki akarja találni a kávédarálót, és ehhez utat és eszközt keres.
A festő nem tudja, mit keres.
Nem a szépet keresi. Annak meglennének a bevált eszközei.
Önmagát keresi.
Eszközül egy dombvidék, egy okkersárga világos.
A történet látszatra egyirányú.
Pedig nem tudja, mit keres, és az utat sem tudja.
És ha a végére ért, sem érti, mi történt. És most hol van ő, egyáltalán.
Legfeljebb érzi, a szíve mélyén.
Erre a gondolkodás nincsen berendezkedve.
Hogy az a sötét folt mért olyan kell legyen.
Itt valami megfoghatatlan történik, emberen túli.
Ez az ijesztő/megrázó az egészben.

2015. 08. 9. C.15363

[gazdag vagyok]

Stratégia, minden [legyen] egy helyen - írtam tegnap.
Nálam ez egy a pionírköszöntéssel:
Buty gátov! Vszigdá gátóv!
(Reggel elkértem Moszkvából,
legyen meg cirill betűkkel is.)
Gazdag világ.
Gazdag életem.
Gazdag életem volt.
Iszonyú gazdag vagyok.

Hazafelé egy mákos rétes.
(Kár, hogy két szóba írják.)

(*БУДЬ ГОТОВ! ВСЕГДА ГОТОВ!

Légy kész, mindig kész!)

2015. 11. C.15373

[2015. augusztus 29.]

Félbeteg; fölébredtem, műterem, hol vagyok; és belesajdult. Üldögélés az ágy szélén. Aztán mozdulni kellett, telefon szólt, hogy egy képemet árulják valahol. Mátyás Tibi edzőm [rég meghalt] éppen a három szkiff közül választott egy könnyű versenyhajót számomra, mutatta, hogy melyik lapátot vigyem hozzá. Már a stégre is levitték. Ahogy néztem, csendes-nyugodt volt a víz, egészen a távoli láthatárig. Egyeztettem, hova, meddig mehetek, hosszú, magányos esti útra készültem. És már csak tíz méterre a vízreszállástól-, és nincs tovább. Minden ízét le tudnám írni a történetnek, a megérkezést, a reménykedő-izgatott várakozást, a nyikorgó nedves falépcsőt, a csupasz villanykörtét a csónakok fölött a félhomályos hodályban.
Hetvenhárom vagyok.

2015. 10. C.15497

[egy illat]

A mennyország nem vonz, köszönettel tudomásul veszem. Tán egyetlen, ami itt a földön modellálja számomra, egy illat. Életemben vagy hatszor találkoztam vele, túlvilági gyönyör. Nem tudom az eredetét; virág, növény, szappan, testszag, vagy ezek keveréke. Én Szűz Mária-jelenlétnek hívom. Először főiskolásként. Húsz éve a villamoson megkérdeztem egy lányt, milyen parfűmöt használ, azt Kata meg is szerezte. Nem működött. Tegnap gyorsúszás; levegővétel közben éreztem egy pillanatra.

Van mennyország.

2015. 04. C.15487

[világképlet]

Reggelizés közben Katának rajzolom
a valamikor a nyolcvanas években megtalált
világképletemet.

1. Itt van Isten.

2. Ez egy mozdulatom-tettem iránya és mérete.

3. És ebből érték annyi rész, ami Isten felé irányul.

Egyszerű, nem?!

____________________________________________

[tartalomjegyzék]

1966. 12. [százötös lap] 5

1968. 06. [éjjel-hajnal még] 7

1968. 07. [valaha is vágytam] 8

1968. 08. [rég vártam halálodat] 9

1969. 03. [itt vagyok, nos, nem így] 10

1969. 04. [munkám eddigi célja] 11

1969. 04. [meglassultam mostanában] 12

1969. 04. [kata] 15

1969. 09. [11. levél Katának, Mártélyról] 16

1972. 02. [álmodtam] 18

1975. 06. [távirat S. Nagy Katának] 19

1977. 12. [okos vagyok] 20

1979. 06. [egy fáradt magyar származású öregúr] 23

1980. 12. [hova lett belőlem] 24

1980. 12. [szarvasbogár] 25

1982. 02. [Kékkút: itt most milyen jó] 26

1982. 04. [a kockás szoknyádról] 28

1982. 04. [verset írni] 31

1982. 05. [lenézek a műteremből] 32

1982. 05. [egy márna és egy fecske] 35

1982. 08. [szomorúságom: engedetlenség] 36

1982. 09. [megint sötét éjszakám] 39

1982. 10. [Kékkút; egyedül] 40

1982. 12. [ha azt mondom: utálok élni] 47

1983. 01. [búsultam itt, meg minden] 48

1983. 02. [mi volt itt? Kékkút.] 49

1983. 03. [nem kis csata ez] 51

1983. 03. [bukaresti megnyitóbeszédem] 52

1983. 05. [fölülről nézve] 55

1983. 07. [motorizált hadosztályom] 56

1983. 08. [notesz lóg nyakamban] 57

1983. 08. [hogyan kell?] 58

1984. 06. [fohász utcán] 59

1985. 01. [a nagy feladatok elkerülnek] 60

1990. 06. [minden idegen] 61

1991. 07. [mennyi a bűnöm?] 62

1998. 07. [pilismaróti feljegyzések] 65

2000. 11. [végrendelet] 66

2007. 12. [ennyi a különbség] 67

2009. 06. [megöregedtem] 68

2011. 04. [mit is akarhatnék] 69

2013. 02. [élem és vallom] 70

2013. 10. [ma reggel hazafelé] 71

2013. 11. [halottak napja] 72

2014. 05. [2014. május 15.] 75

2014. 12. [utak] 76

2015. 08. [gazdag vagyok] 77

2015. 11. [2015. augusztus 29.] 78

2015. 10. [egy illat] 79

2015. 04. [világképlet] 80

1991. 07. [mennyi a bűnöm?] 62

1998. 07. [pilismaróti feljegyzések] 65

2000. 11. [végrendelet] 66

2007. 12. [ennyi a különbség] 67

2009. 06. [megöregedtem] 68

2011. 04. [mit is akarhatnék] 69

2013. 02. [élem és vallom] 70

2013. 10. [ma reggel hazafelé] 71

2013. 11. [halottak napja] 72

2014. 05. [2014. május 15.] 75

2014. 12. [utak] 76

2015. 08. [gazdag vagyok] 77

2015. 11. [2015. augusztus 29.] 78

2015. 10. [egy illat] 79

2015. 04. [világképlet] 80

____________________________________________
ELSŐ FÜL

2015.11. C.15488

Életrajz

1942. Bp. szül.
1949. megtalálom a világ legszebb kavicsát
1953. föltalálom a rend-csinálás ellenében a rend-tartást
1953. illegális bencés kiscserkész
1959. első kép
1960. Seneca
1960. elajándékozom a könyvtáramat
1965. fiúból férfi
1965. pauszpapírral elfedett ablakaim
1967. belsőépítész diploma
1969. szabadfoglalkozású festő
1970. első kiállítás
1972. szolgálati műteremlakás
1973. bernáthegyi kutya
1977. első gyerek
1978. letiltom képeim külföldre kerülését
1982. második gyerek
1984. nyolc kiló fotónega szemétbe
1985. Fioretti imaközösség
1985. vekker 05:23h., hajnali imaóra
1986. Munkácsy-díj
1987. képeim szétajándékozása
1990. Lukács uszoda 07:05h.
2000. deske.hu + Levelek Le Meux-be
2004. honlapom az OSZK. tulajdona
2004. nyugdíj (2015. - 66.730 HUF)
2008. 40. házassági évfordulónk
2009. naplóm az OSZK. Kézirattárban [ma 15.488 gépoldal]
2010. megtalálom a világ legszebb kavicsát
2011. kidobom azt a kavicsot
2014. kidobom ezredik gyenge festményem

______________________________________________________

HÁTSÓ FÜL

2015. 09.

[PUBLIKÁCIÓK]

1992 C. NAPLÓ 1958-1992
Új Mandátum Könyvkiadó

1993 TANÚ EZ A KŐHALOM
          Zsidó temetők Közép-Európában
          (fotóalbum Sáros Lászlóval)
          Új Mandátum Könyvkiadó

1997 VÁLI monográfia
Új Mandátum Könyvkiadó

2000 VÁLI-OEUVRE [deske.hu] honlap
OSZK tulajdona

2007 ZSIDÓ TEMETŐK
Artchivum Intézet

2008 F. NAPLÓ fotóalbum
Magyar Fotográfiai Múzeum

2008 DESKE.HU
Levelek Le Meux-be
Új Mandátum Könyvkiadó

2008 DESKE.HU
hangoskönyv, kötetmelléklet
Új Mandátum Könyvkiadó

2009 B. NAPLÓ grafikák
Új Mandátum Könyvkiadó

2010 LÁTHATATLAN VÁLI
Képek közgyűjteményekből
Artchivum -- Belvedere Szalon Kft.
________________________________

BORÍTÓ HÁTUL

ha azt mondom: utálok élni

ez engedetlenség