2024.02.. html-2024/mami-zsofi.htm C.21977 - 978
Mami, Váli Dezsőné följegyzései 1977 - 1983
ZSÓFI MEGŐRZÖTT MONDÁSAI:
Amikor először volt nálam megőrzésre, még három éves se volt. Rögvest elmagyaráztam neki, hogy sajnos én nem bírom őt mindig a karomba venni, meg úgy felkapni, mint otthon szokták, mert rossz a szívem. Persze nem álltam meg, s később mégiscsak felkaptam a karomba. Mire ő: Látod, tudsz te bírni!
[Ehhez én, vd.: kb. 4 éves, forgatom maga körül. - Nem bírom már Zsófi, szédülök! - Nem dűlsz szét!]
1978 / 3 éves
... a tiéd? Kitől tiéd?
... tudom, neked van egy Tüszök lányod is.
... a mindenit a büdös életbe!
... igen, még van csuklásom.
Fönt voltam, hogy őrizzem. Ő: szia anu, menj csak dolgozni. Kata: Hát még egy kicsit később. Zs.: Jó, akkor maradhatsz. /de fél óra múlva: Hol van anu? hol van Deke?/
Egy képeskönyvből ezt olvastam neki:
"Harmat hull a tücsök fejére,
aludni hívja párnája széle."
Zs. rámutat a tücsök képére, mondd, te ennél voltál? Mikor végre tisztázódott
benne, hogy a "Tüszök" lányom az egy élő valóságos ember, részletesen kikérdezi
össz testrészét, megvan-e, s ruházatát, hogy neki is van szipője?...
1979
Hajcsavarókkal lát: Nahát! Gömbölyű lesz a hajad!
Centiméterrel játszik, majd hozzám fordul: Fogd meg a másik elejét, hogy fölgurítsam.
Magyarázom neki, hogy aki megöregszik, az kisebb
lesz. Ő: Bokáig fogsz kisebb lenni?
Éden nyaralónkban látja, hogy lakattal zárjuk be a padlást: Jé, ti lakatoztok?
1981
...ez olyan sza... most miért nézel rám így, nem
mondtam, hogy szar!
Ülj le, Mami a s /közben rám néz/ a popidra.
A szőnyeg közepére kitett lapra célba dobunk zsetonokkal. A célba találás
nemigen sikerül, de egyszer csak felkiált a szőnyegen lévő zsetonokra mutatva:
Nézd, nézd, egy síkban vannak!
1982
Kékkúton hallom:
Apu mi az a liter? Hiszen tudod, ma is egy liter tejet hoztál. Igen, de én tej nélkül nem értem.
Mondd, igazán én vagyok a te egyetlen unokád? - Hiszen tudod, Deskének te vagy egyetlen kislánya, Tücsinek meg nincs gyereke. Jé, hát én azt hittem, hogy neki kisapácái vannak!
1983
Telefonon beszélek vele, másnap újra: Én: Mi újság Zsófikám? -- Semmi, ugyanaz,
mint tegnap.
Szereted te ezt a gyereket? - mutat Mikicára. - De mennyire, csak hát még nem tudom, hogy fogom hívni, mert az Aranycsillagom Te vagy. Ő, teljes szigorral és némi nehezteléssel: Kell, hogy ő is az Aranycsillagod legyen!