VÁLINEWS 165. levél J.-nek, Le Meux-be / 2008. december

 

2008. december 1. hétfő

Túl az obligát nagyon szép-en, az első érdemi vélemény könyvemről.
Reggel, klub, hölgykoszorú.




- Dezső, ágyban olvastam, nagyon nehéz a könyve.
- Na ja, 1,16 kiló.
- És magát nagyon nehéz lehetett elviselni.
- Higyje el, nekem is.

 

 

Hogy kép is legyen, uszodába menet,
Zöld lámpára várva - F/08/213

Szeretem ezeket a korareggeleket.

Ez a nagyon elkapott kép pedig (Nemes) János barátomtól, most ért haza, nyomorultakat gyógyított két hónapig Nicaraguában. A következő Vojnich-kép. Igaz, ők meg Kamcsatkára utaznak most, vagy hova.


2008. december 2. kedd

És reggelre kisütött a napocska.
Télen a konyhába is bejön.
F/08/214

Fotó, fotó.
Fotózni jó.
Ebédre várva a
KISFILMES FÉNYKÉPEZÉS (1957)
kötet táblázatát tanulmányozom,
boldog békeidők.

A MOZGÁS NEME

Utcajelenet, beszélgető emberek,
nyugodtan játszó gyerekek,
járókelők nyugodt, lassú mozgásban,
lassan haladó kocsik,
felvonulás,
nyugodtan dolgozó munkás,
csónak, viorlás gyenge széllel

zársebesség: 1/25 sec.

Élénken játszó gyerekek, siető emberek,
kerékpáros városban, vízesés...
1/50 sec.

 

 

Kedves Dezső! [...] nagyon tetszett a műterme 'élőben', de azóta is bennem maradt egy kérdés. (Remélem, nem bántom meg vele, de én egy kis burokból, rendezett művészvilágból, családból jövök...) hogy lehet ilyen szimpatikus rendetlenségben élni, gondolkozni, alkotni! Nagyon tetszik! :-)
S.

 

Drága S! Gondoljon csak jobban bele! A rendetlenség maga az élet! Milyen emberi! Apró bosszúságokat ugyan okoz alkalmanként, de micsoda gazdagság! Szobánkba vetíti a nagyvilágot. A meglepetések. A váratlan konstellációk, csendéletek, színek, formák. Nem remélt találkozások nap nap után. Az örömök: jé, hiszen ez megvan, hogy szerettem...
Sajnálatosan én ennek teljes hiányát birtokolom. Ha ceruzám kalapácsom bármim húsz centivel arrébb, akkor már nem találom, sőt, nem is keresem, az figyelmetlenségi selejt. Ne tévessze össze a rendetlenséget a takarítatlansággal. A padlószemét nálam perzsaszőnyegfunkcióban.
d.

Két hete egy kedves barátom hozott vagy negyven világklasszis filmet. Ma este újra végigizgultam a Sakál napját. Nagyon jó film. De a mozi nem nekem való műfaj, rég tudom. Csukjam be az ablakomat és olvassak, Dosztojevszkijt és P. Howardot. Letöröltem mindet a gépről. És akkor már az ABBA-DVD is, utolsóként, majd reggel a kukába, négy példányban. Menjünk tovább. Szia, Agneta Fältskog. Gyönyörű vagy.

 

2008. december 3. szerda

A napokban levágtam belőle,
most 45 centis.
Az utolsó idén kezdett
és befejezetlen kép volt.
A/08/37,
estére megoldottnak gondoltam,
ma hajnalban fotó.

Most majd elő a régieket.

 

2008. december 4. csütörtök

És reggel négykor bámulom a plafont,
illetve bámulnám, ha nem lenne sötét,
és lenne rajtam szemüveg;
- a rettenet, ma nincs semmi dolgom.

Aztán majd, valahogy.

Arany napok. Semmi munka immár.
Az idő tesz-vesz csak. Itt a rév
.

Neki arany. Lehet.

Segítsetek, versek.


S. évekkkel ezelőtt elhagyta imaközösségünket. Most megvallotta Andrásnak, én irritáltam. Ami azért furcsa, mert én este nyolckor már elgyengülve, bóbiskolva, félálomban.
András biztatta: Gyere vissza. Teljesen ártalmatlan.

Gáztűzhelyet kellett vennünk. Áruház. Egy megfelelőnek tűnő típust Kata lefújt, mert a tetején lévő lábostartó rács grafikája (vonalvezetése) elfogadhatatlan volt számára, kilépett a derékszögből, habár közelebb a Bauhaushoz, mint a szecesszióhoz. (A legnagyobb titok egy élőlény fontossági sorrendje, pedig talán a legfontosabb.) Nekem ettől, ámbár közepes hangerővel, de égnek állt a hajam. A sütő kilowatt fogyasztása, tisztíthatóság, ár, programozhatóság.
Lehetséges levezetésként otthon körbe a fal mentén idén festett munkáimat, lendülettel találtam is hét gyengét. Fehér rajszöget kaptak, az elsőbe képbe már belenyúltam. Miből lesz az ihlet. És megvan a köv. napok feladata.

2008. december 5. péntek

Milyen igaza van jótanácsával, kedves P.! Gyönyörűt ír: sokféle lekvárok-, csakis élvezettel, akár kenyér nélkül, csak úgy kanállal, lassan lenyalogatva, cuppogva, a gyümölcs ízét felismerve, ízlelve... különösképpen szomorú-esős reggeleken, amikor olyan céltalan, és

Sajnos én ízlelgetés-ügyben tök tehetségtelen. Hogy alacsonyan repülök, terápiának újra a reggeli futás, erőltetetten több forduló a vízben, kevesebb reggeli, kevesebb vacsora, filmjeim törlése a gépből satöbbi.
d.

Kedves Deske!
le a kalappal... nem mindenki erős... és azt hiszem, mi vagyunk többen..., azaz:
gyengén
homokba dugva
paplan alatt sokáig
zokniban
üvegből-kanállal
csokival
vágyakozva
stb.
p.

Kedves P., és mindez eddigi csak szolid understatement. Mert festek is.
d.

 

2008. december 6. szombat

Máté egy valóban fontos infót küldött át nekem.
Két perc, hangszóró be:

tévé híradó részlet

Hiteles az információ,
ma reggel kérdeztem rá a klubban.
Egy magyar hadifogolytábor parancsnoka volt,
Szibéria, 1945-48. Fakitermelés.
Minusz 22 foknál már nem kellett kimenni az erdőre;
80 luxnál, téli derengésben
nem kellett festeni.

A gáztűzhelybeszerzés
első hozadéka ez a kép.
Túl azon, hogy belemerültem a
sütés ideje és sütésidő vége,
a légkeveréses üzemmód,
gratnírozás-forgónyárssal dolgaiba,
- amit célszerű és erkölcsös
Kata helyett megtanulom.
.
Ambivalens munka. Amíg nem értem,
bosszant, ugyanakkor izgat a logikája,
a megoldhatósága,
maga a feladat.
Nem felejtem, Szüts mondta 87?-ben,
először kellett a nyolcoldalas adóbevallást kitölteni, mindenki szörnyűlködött bonyolultságán.
Meg lehet tanulni, meg fogjuk tanulni.

Ez a kép ilyen volt, és ilyen lett. A/08/35.
Tudom, tudom, a korábbi jobb volt...


2008. december 7. vasárnap

Vasárnap reggel, uszodából jövet.
A megunhatatlan lábtörlők.

F/08/216   F/08/217  F/08/218  F/08/219

Vasárnap délelőtt pedig a Hármashatárhegy és a
Ferenc-kilátó környéke kettesben, Robival.
Ajándék napsütés. Beszélgettünk.

F/08/220  F/08/221

János (Nemes dr.) is velünk szok tartani, de dolga volt. Most jött Nicaraguából, szegényeket vándorgyógyított egy jeepel utazva eldugott falvakba, nyomornegyedekbe. Annyit tud spanyolul (is), hogy a helybéli asszisztencia segítségével ki tudja kérdezni a pácienseket. Patika a mellette lévő asztal. Ott egy nővérke, aki életmódtanácsokat is ad. Egy német katolikus szervezet szervezése, két hónap évente - kétévente. Persze ingyen.
            (klikk a képekre)

elmegyógyintézet egy otthon páciensek börtön
iskola rendelésre várva alkalmi rendelő vasárnap

 

2008. december 8. hétfő

Reggel ötkor bekészítettem egy négyrét hajtott géppapírt a jobb nadrágzsebembe, tetején két szó, baráti házaspár. Fél tízre fogorvoshoz, nem szoktam azonnal bejutni. Ezért a papír. És csakugyan. Amig zsibbadok, újra kint a fotelben. A Kálvin téren, panorámaröntgenre várva újra elő lehetett venni. Aztán még itthon is. Ime:

Teázunk, baráti házaspár egy imaközösségből. Az asszonyka:
- Most olvasom, elsősorban szülőknek íródott, hogy az öt szeretet-nyelv: elismerő szavak - testi érintés - időajándék, vagyis meghallgatni, végighallgatni - szívességek - ajándékozás. Hogy milyen fontos ismerni, kamaszgyerekem mire a legérzékenyebb.
Én például a mai napig szenvedem és nehezményezem, hogy mamám nem ült le esténként öt percre az ágyam mellé, ezer munkája közepette...
- Tehát számon kéred, hogy nem születtél királykisaszonynak. Evvel ezt is mondod. Korrigálnád Istent. Pedig Ő jobban tudja.

Nem értik, a szenvedés nem az élet selejtje.

2008. december 9. kedd

Kata mondja,
bentről nem hallja az
előszobacsengőt.
Nagylétra,
reduktor elosztó
csatlakozási pont
megkeresése,
a nyomvonalba eső
ajtótok átfúrása,
majd 10 méter gyengeáramú
kéteres kábel
végig a mennyezet alatt, forrasztópáka toldókábellel,
és odaérek Kata szobájához,
a tervezett ponthoz.
Tiplizném a csengőt,
és fölnevetek, ott van.
Egy éve megcsináltam már. Öregszem
.

Deske, küldöm, talán érdekel, a Bíboros atya imaszándéka 2009. január hónapra: imádkozzunk azokért, akik a hajléktalanok között a szeretetszolgálat és az evangelizáció munkáját végzik.
M.

Ma délelőtt az A/08/08-as tovább. Az ősidőkben, 2008 tavaszán ilyen volt, kicsit kopogós, kicsit túlüres. Végül a keretet is muszáj volt hozzáfesteni. Megtettem.

2008. december 11. csütörtök

A Forrás decemberi Tandori '70 -számában megjelent
- annó fölkértek -
az én kis köszöntésem is.
(G/08/15, jobb híján
az alkalmazott grafikákhoz soroltam.)

Most a szervezőtől kedves köszönőlevél,
s megemlíti, majdnem megvette
egy kis kollázsomat
a novemberi szegedi aukción.
Az ügyről nem tudtam,
aztán a net, http://axioart.com
- régi aukciók, megtaláltam:
Váli Dezső (1902-1990)
Zöld csendélet
.
Micsoda mázlim van,
hogy még éppen megértem
a rendszerváltást/változást.

Hogy milyen volt a drága Zelk hozzáállása az anyagi javakhoz, a pénzhez, tudjuk. Már csak az anekdotából is, amit felesége, Sinka Erzsébet írt meg. A fiatalon Pestre költőnek fölvergődött Z. munka-, szakértelem-, és lakás nélkül téblábol. Egy jobb módú rokona vásárol neki tálcányi cigarettát, szivart, és beszervezi egy kávéházba cigarettás-fiúnak. Nagy dolog volt ez akkor, és különösen neki. Hát pincér kollegájával üldögéltek a teraszon, egy hét esős idő, vendég ilyenkor nincs. Beszélgettek és szívták a szivarokat. Ami a hét végére elfogyott. S evvel az állás is.
És az új történet, ugyanebből a témakörből. Tegnap este Zelk-díj átadás a Vas-Szántó emlékmúzeumban, vagyis emléklakásban, a Duna-parton, idén Jónás Tamás fiatal költőt jutalmazták. Megjelentek költők, és öreg emberek, harmincan, meg az özvegy. Köszöntés, Kézdy megöregedve igazabban mondja a hatalmas verset, a Sirályt, mint annak idején, a rádióban (azt a változatot a közönségszolgálatuktól, Zelk-szavalatokkal együtt, 16 ezerért vettem meg).
És akkor egy kortárs emlékezése, mesél. Volt egyszer Kecskeméten is egy színész-újságíró focimeccs, amiben még ő is játszott, egyébként. Az ünnep rangját emelendő fölkérték a nagy öreget a kezdőrúgás elvégzésére. Aki közismerten nagy futballrajongó volt. Z. elfogadta a megbízást, és a meccs előtti napon elballagott a Semmelweis utcába, fölvenni az előleget a kezdőrúgásra.

Megjött postán az első népnemzeti marhaság, a karácsonysatöbbi lyókívánság. Ez legalább ötletes; és ráadásul gyönyörű, homok kerülhetett a szerkezetbe. A Petőfi Irodalmi Múzeum / Károlyi Palota csillárjai. Azt hittem, hókristályok. (Képzelni nem tudom, a hátteret hogyan produkálta.)

2008. december 12. péntek

Élünk és élünk és mozgunk. A kultúra közepében.
ÉlelmiszeriparigépészmérnökGáborbarátom kiturkászta,
mint mesélte reggel a zuhanyozóban, hogy Kazinczy
Szentgyörgyi Józsefhez írt levelei
már 1845-ben is megjelentek,
Bajza és Toldy(Schedel) Ferencz gondozásában.
És hogy őt ez érdekelné.
És már át is küldött PDF-ben egy 500 oldalas könyvet.
Fantasztikus.
Fantasztikus, hogy a könyv a neten.
Fantasztikus, hogy a Harvard College Library talajdona.
Fantasztikus, hogy egy magyar könyvet beszkenneltek.
Fantasztikus, hogy Gábor ezt a Ménesi úti
tanári szobájában üldögélve megtalálta, és le tudta menteni.
Fantasztikus, hogy a könyvet a GOOGLE digitalizálta,
és fantasztikus, bár ez lehet, hogy csak nekem, hogy a szkennelt szövegben a KAZINCZY szó mindenütt el van sárgítva, tehát a rendszer tudja olvasni a befotózott szöveget.

És csak zárójelben, hogy mindezt Gábor egy mozdulattal át tudta küldeni nekem is.

http://books.google.hu/books?hl=hu&id=ABsoAAAAYAAJ&dq=Kazinczy+Ferenc+levelei+szentgy%C3%B6rgyi+jozsefhez&printsec=frontcover&source=web&ots=UHnNjKJIV0&sig=w9TnRpxE9cYDDU9EWlpSj6Lve-c&sa=X&oi=book_result&resnum=6&ct=result#PPR4,M1

 

2008. december 13. szombat

A napló gépelésénél most Katának írt levelek vannak soron. Egy 1977-es beszámoló, először látogattam épp kétéves Zsófi lányunkat egyedül, még a gyerekotthonban.

Voltam a Gárdonyiban (állami gondozottak bébiotthona) Rögtön odaadták a kertbe sétálni. Föl volt öltöztetve. Kicsit meg volt szeppenve, de békésen ballagott (kézen fogva) lefelé. Vittem Mami labdáját, nagy nehezen elértem, hogy párszor maga elé ejtette (néztük, hogy pattan), meg egyszer belerúgott, hogy a macinak visszaadja. Aztán gyalogoltunk erre-arra, mindig egy kicsit, igyekeztem alkalmazkodni változó figyelméhez (ti. hogy Mami mondta, hogy ő még csak rövid ideig képes valamivel foglalkozni). Kezébe adtam egy tégladarabkát: hideg. Mutattam a jeget, tologattam egyik lábát rajta: csúszik. Ütögettem a kerítés rácsait, mind más hangot ad, néztük a távoli hegyeket, teherautózörej, napfény, meleg, kihúztam a jobb cipzárját (kesztyű nem volt), kicsit merev-szertartásosan végig abban tartotta a jobb kezét. A ballal meg egymást fogtuk, néha megdörzsölgettem. Nézte. A levetkőzés női lendülettel történt, de szerintem egyszerűen azért, mert rutin cselekedet. Aztán kértem építőkockát, abból villámgyorsan épített egy tornyot, földűlt, megjavította. Itt nem az én ölemben ült, hanem kisszéken, az asztalhoz tolva. Zsebkendőmbe 2x belefújta az orrát. Egyszer oldódott föl egy percre teljesen, amikor hátulról végigcsiklandoztam a két oldalát két kézzel. Vigyorgott és a lelkesedéstől teljesen leguggolt, összegörnyedt, úgy, hogy egyensúlyi helyzetének megoldását énrám bízta. (Nekem támaszkodott.) Egyébként semmivel sem volt oldottabb, mint

 

legyen: Eszter?
Juti? (Judit?)
nekem ezek jók. (Ha.)
Beszéltem a gyerekorvosnővel arról még egyszer, hogy megmondjuk-e neki, vagy ne, azt hiszem, most minden
           beszámoló a nagymarosi alkotóházból, 1977.2.2. - 3.14.   a teljes levél


Gyuri bácsi reggel
a klubban kezembe nyomott egy újságot, hogy egy zsidótemető-képem benne. A lapban olvasom:

Izraelben egy 54 éves arab lakos, Abu-Cháder életét egy 40 éves zsidó tartalékos katona, Zeév Traum átültetett szíve mentette meg. A zsidó katona egy palesztin orvtámadás áldozata volt, az orvosok nem tudták megmenteni. Abu-Cháder lánya könyörgött Zeév hozzátartozóinak, egyezzenek bele, hogy az elhunyt szívét átültessék apja mellkasába. Beleegyeztek. Az arab férfi túl van az életveszélyen.
    Budai Sófár 2008. december p.03.

 

Kedves Váli úr! Az újságban említett szívátültetési eset bizony elég régen történt. Rákerestem az interneten, 1989-ben volt. Azóta nem sok szívderítő esemény történt arrafelé. Üdvözlettel: F.

 

2008. december 14. vasárnap

Szobrot, mondjuk a Moszkva térre, a világtörténelem egyik legmarkánsabb zsenijének, aki föltalálta a deszkát.

Robi barátom unokája, Török Gazsi úr, hadvezérnek és költőnek született. Istenem, van ilyen. Vesztésre álló kosárlabdameccset - félidőben beállították - 20! ponttal ő fordított meg. Egy tavalyi opusza, 9 évesen:

Szép állat az őzike
Az a kérdés, nőzik-e
Hogyha nőzik, hadd nőzzön
Végül is az én őzöm

 

       ...ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK                                                                              az első nap: 2000. június 11.

 

 

2008. december 15. hétfő

Ma este
Nádor
Tibor (1967-)
kiállításmegnyitóján.
A Moholy-Nagy Egyetemen tanít, de fiatalítja magát, garbóban fogadta a tiszeteletére összegyűlt nagyérdeműt.

Szénrajzok, olajképek,
kicsik, nagyok, nagyon nagyok.
Az év legfontosabb kortárs kiállítása.

Aulich Art Galéria
2009. január 23-ig,
munkanapokon 7.30!-tól- 18.30-ig.

Bp. V. Aulich utca 5.
A Batthyány-örökmécsnél.

Hevenyészett, kézből fotózott reprók:

nador-201  nador-202  nador-203   nador-204  nador-205  nador-206  nador-207  nador-208  nador-209

 

2008. december 16. kedd

A doktornő azt mondta, most kicsit fájni fog, bocsánat. Bírd ki. Még két napig fájhat. Megszurkáltak megfurkáltak eltávolították. Délben már posztoperációs - nevezzük így - állkapocsnyilallásom ellenére tudtam értékelni a kompozíciót, ahogyan a vendéglőben a B. menüt elém tálalták.

Naplóm gépelése 1991-nél tart, Miki 9 éves. Kata alkotóházban, beszámolólevelem.

1991.11.            C. 02210-2212
Kedvesem.
Nincs itthon a főnök, persze cincognak a:
kutyák
pormacskák
egerek.

A kutyák a következőképpen. Zsófi ugyan retteg, hogy folytatódik a dolog, ha hazajössz, de többszöri Sárosi konzultáció után elkezdtünk újságpapírt teríteni a kutya rendes éjjeli szarási területére. Hogy első lépcsőben arra szoktatni. Sárosi szerint talán lesz második lépcső. Azóta legalábbis éjjel nem lépek bele.

Pormacskák. Furcsa, de lekvár vagyok gyerekeimet rendebbre szoktatni. Nem tudom, hány hét távolléted után állna be a helyes rend, legalábbis mostanában ez gyengébben megy nekem. Ha begurítunk egy labdát az előszobaszekrény alá, bízunk benne, hogy a kutya a fenekével ott is kitörölget egy kicsit.

Mi.
Hogy tudjad azért. Esti imáinkban munkád rendszeresen. Miki rendszeresen kedvenc zsoltáraimat olvassa föl nekünk, kétszer, hogy megértse. Mondom neki, tudod itt mi az a ''madarász''?! - Persze, a Varázsfuvolából, mondja.
Elmentünk arra a vasárnapi hangversenyre is. Útközben sorolja:
Szeretem az Éj királynője áriát,
a Papagénót,
a Szarasztrót,
a Papagénót a Papagénával;
nem nagyon szeretem a:
Három tündért,
a Paminát.  
Én (kicsit szégyenkezve, de a Rómeót olvastam, elég fény volt a teremben, zene közben is)...

 

...Mikinek szünnap. Ebéd, utána megint sürgetett, mikor nézzük meg azt a mongol cirkuszműsort, nagyon megragadt a fejében egy plakát a múltkori vidámparkozásunkkor.
 Mondom neki, elmehetsz, de nekem dolgoznom kell. - Jó. - Tudod? - Tudom: hatos, Oktogon, földalatti, Hősök tere. - Tényleg tudod, utána egyenesen haza, itt egy százas (telefonból tudtam, az előadás 1/4 6-kor ér véget, és 70 forint a legolcsóbb jegy.)
 Este tele pofával medvékről és bohócokról mesélt. Puhatoltam, hogy hatott rá az egyedül-út?! ''Sajnáltam, hogy nem látod te is, amúgy nem vagyok úgy, mint kiskoromban, amikor nem volt érdekes a síedzés, ha közben nem láttad, jól csinálom-e.''

 a teljes levél

És evvel a levéllel meg is találtam szeretteimnek az érdemi karácsonyi ajándékot, EGY KIS HAZAI címmel. Print. A többi érdektelen, forintvonzatú. Akkor utálom a kötelező ajándékozás-tortúrát, ha nem jut eszembe valami egyedi.
Idén mindenkitől 4 (négy) verssort kértem. Nem sajátot. Azt mondja fiam, mi van, nem teljes vers, csökken az adag tavaly óta?! - Tévedsz, így nehezebb.

2008. december 18. csütörtök

Új mondandó nincs. Még fáj a fogam. 44 lux, a műterem setét. Gábor átküldte Váczy János (1859-1918) adatait, aki egymaga 22 vastag kötetben összeállította Kazinczy addig föllelhető teljes levelezését. Évtizedeken átnyúló fantasztikus teljesítmény. Még írógép se volt. Minden kötethez tanulmány és igen gazdag jegyzetanyag. Azóta két pótkötet, a harmadikon évek óta ülnek, azon az egyetlen köteten, irodalomtörténészeink.
Új híján régi. 1992, levél lányomnak, 17 éves volt.

...Kata vágya volt az örökbefogadás, persze, nem az enyém. Én féltem. Féltem bonyodalmaktól, féltettem a munkámat, önző...

...ráhagytam. Úgy gondolom, egyformán szeretünk téged. Kata elve, hogy annyit préseljen ki belőled - amíg még tanítható vagy - amennyit csak lehet. Persze az anyák szerepe általában ez. Én inkább békén hagynálak, és amikor ismerősök számon kérik rajtam, mért nem kapom el a grabancodat, hogy kötelességteljesítőbb légy, hogy tanulj, akkor ...

...Ezt a programot mindenki meg tudja valósítani, kívánom neked, hogy így vagy úgy sikerüljön. A XX sz. század legjobb amatőr szobrásza Gyovai István 80 éves korában kezdett el mintázni. Ennyit buzdításul.   a teljes levél 

 

Meg egy levél Esterházynak, 1992 március.

Drága távoli fegyveres társam, vagy hogy is fejezzem ki, hogy egy fronton harcolunk...
Ezúttal is szépet írtál, de csacsiságot. A legolcsóbb közhely csapdába csúsztál bele, galambocskám, ami elképzelhető. Hogy Somogyi Győző barátom jó ember, de rossz festő, ez rendben van. Hogy te ezt nem tudod megítélni, ez is rendben van. De hogy Somogyi Győző magyarabb egy magyar halbiológusnál, egy magyar könyvkötőnél, egy...   a teljes levél


Kérdés. Nincs véletlen valakinek fölös 16 gigája? Megint megpróbálkoztam, úgy tűnik, a C3 Intézet nem ad ennyi helyet másfélgigás honlapomnak, persze tényleg luxus. lletve, hogy honnan nézzük. Hozzáférhetővé tettem volna a képeimet mindenki számára, nyomdai minőségben, online. És az egész cucc bekerült volna az OSzK állományába; vagyis tulajdonába. Örök időkre. Az ország gyarapodik. Ugyan még végleges választ nem kaptam. Addig is keretet csiszolok, javítok.  

Néhány képet befejeztem a napokban, ma fotóztam. Amit mutatok: Fekete-fehér műterem - A/08/08. A/08/23   A/08/24   A/08/35   A/08/51   A/08/53  

2008. december 19. péntek

Illetve az a huszonhármas nem jó.
Ma reggel sok fehér rá.
Aztán le is fényképeztem.
Csak közben elmentem
habszivacsot venni.
A Népszinház utcában
kis maradékokat is lehet kapni.
És rögtön méretre szabják.
Székre kellett.

 

 

2008. december 20. szombat

Naplógépelés folyt. A tizedik J. -levél. Ezt azóta jócskán elfelejtettem, hogyan kezdődött, hogy került nyilvánosságra a C. naplóm, s lett belőle igen hamarosan kötet is...

dátum: 92.05.30      J-10.levél                     C. 02301-2307

Szüts-Váli locsogásunkat, magnóról lejegyezve, György Peti barátunk locsogásnak minősítette, s az olvasott 40 oldal naplórészletem alapján nem nagy hajlandóságot mutatott segíteni kiadót találni. Erre Szüts dühös lett, nagyon hasznos módon, mert most már sajátjának érzi az ügyet. Azt mondja - és ebben mintha igaza lenne -, hogy: ne menjünk messzibbre, mit adnánk azért, ha egy Vajda Lajos-Bálint Endre egyórás beszélgetést egyszer meghallgathatnánk. A hülyéskedésekkel, gondolatismétlésekkel együtt, a vajaskenyér körüli mondatokat is beleértve. Így tudtom nélkül az ő iratfűzőjében őrzött leveleim és a beszélgetés-lejegyzéseket odaadta olvasásra egy becsült irodalmár barátunknak, lapszerkesztő is egyébként. [Margócsy István] Szálltak a hírek, hogy igen szívesen közölne belőlem a lapjában. Én őt alig ösmertem, de rövidre zárva a dolgot, fölhívtam magamhoz.
Belépőként mindenesetre rögtön adtam neki egy képet, erre szerencsére szemmel láthatóan föl volt készülve, vagy föl volt készítve, evvel nem telt így sok idő. S aztán a kezébe nyomtam a négy iratfűző dossziét, ugyan nézne bele, s föltettem elöljáróban két kérdést. Másfél óra után fölállt, hogy ő csütörtökön visszajönne, de hosszabb időre. Adtam neki lakáskulcsot. A végén megdicsért. A legenyhébb kifejezése, hogy nemzeti kincs, és a kéziratot most (miért most?) át kéne adni a Széchényi Könyvtárnak. Ettől mindenféle lelkesedéseket kaptam,

 

2008. december 22. hétfő                

Köszönöm a többirányú segítségüzeneteket. Mégiscsak sikerült, három hátraszaltóval. Levelem volt a C3 Intézetnek:

Kedves M.!
Elnézést, hogy levélben... de annyival egyszerűbb. Tán egy éve bevezettem, képeim a honlapomról lekérhetõek nyomdai minõségben. Szerettem  volna ezt online, akkor jelentkeztem először nálad. Még ma is manuálisan, mailben megy...
De nem ez a lényeg. Tudod, a honlapom az OSzK. tulajdona. Mégiscsak a nemzet trezorja. Jó lenne, ha ezek a képek náluk lennének,  maradandóbban, mint én. Ez okból jelentkezem nálad újra. Most 1,5 giga vagyok, még kb. 14 lenne kéne nekem a honlaphoz. Korrekciót, további töltést FTP-vel, itthonról tudnék.
Lehetséges lenne ezt így megoldani?
Szívélyesen:

 

A tegnapi ismét a megunhatatlan téli napsütéses Rózsadomb. A múltkorit most újrafotóztam, kicseréltem. F/08/221. Reggel az utca még sötét. F/08/222. Délelőtt telefon a tudakozónak, Kisasszony, Kambodzsában most hány óra? Délután négy, akkor lehet telefonálni. De nem veszi föl, hát SMS: A Virág-aukción gyönyörű Nagy István. Hogy vagytok? Délutáni válasz: Ma érkeztünk Angkorba. Megrenditő. Amugy minden rendben. Itt maradunk pár napig. Szia. [Szüts]

2008. december 22. hétfő 

Egy kis szívmeleg, végre. A vers első fele nagyon rossz, illetve szinte nem is vers. De hát Zelk, a miénk, nagyon szeretjükkkk.

KINEK MI JUT

István tegnapelőtt
Rómába utazott,
László tegnap Párizsból jött haza,
Ferenc Bostonban keltezett
képeslapját ma hozta meg a posta.
Kinek mi jut, nem irigykedem én:
ka-kat - mondják a tanulékony percek,
utánozva a kerekek szavát,
s én tenyeremmel, ahogyan szokás,
letörlöm a tél fagyni készülő
leheletét emlékem ablakáról:

a töltéstől egy karnyújtásnyira
ott áll most is a körhinta a réten,
megül a hó a lovacskák farán,
megül a teve két púpja között.

Erről az jut eszembe, költőtől hallottam, hogy általában a vers utolsó sora van meg először...

2008. december 25. csütörtök

Ha már egyszer lemondtam a szerzői jogdíjakról.
Három nap ment a gép, éjjel-nappal.
Föl a netre a képeim nyomdai méretben is,
így teljes a dolog.
Problémát láttak az érintettek
a honlap a szokványosnak százszorosára növelésében
- 15 giga -, pedig csak annyi,
hogy néhány évvel mások előtt járok.

A legkancsalabb karácsonyi üdvözlet
a Ferencvárosból jött
I want to wish you a happy..
. talán mert körlevél.
Válaszom: Tózse! Gyinkuje!
A legkedvesebb mail G-A-tól, persze Zelk,

 Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, /
nem tudják, már járni tanulok /
megadóan, Isten oldalán. [Mert így igaz]

Fájdalmas szembenézés, döntéshelyzet,
és nem is olyan egyszerű.
Életstratégia-kérdés, másra is vonatkozik.
Anyácskám már nincs itt, fiunk valószínűleg/talán
nálunk tölti a Szentestét.
Nagylányunk népes családjával Dunakeszin.
Haladjunk-e a korral, lépjünk,
vagy maradjon minden a régiben, békében, mintha.
Amikor a gyerekek, amikor a karácsonyfa padlótól az égig.
Bár gyakran keserves, hajlok a radikalizmusra.
Vásárlás előtt óvatosan tudakozódtam.
A kicsi fa a láda tetejére került.

2008. december 26. péntek

Családi vacsora
Kata testvéreinél.
Három generáció,
vagy tíz pici gyerek.


Zsófi lányom,
ölében
az éppen
igen álmos Botonddal.

Vigyázat!
Unokafotók!

boti-02.jpg
boti-03.jpg
boti-04.jpg
boti-05.jpg

 

kedves deske,  nem hiszem hogy kancsal lenne újévi jókívánásom, hiszen öszinte volt, ha megnézed a dear deske miatt nem lehet körlevél a cime, boldog karácsonyt-azért angol, mert a barátaim nagyrésze az  

de azért ez igy  bántó
talán lengyelül jobb? Najpiękniejsze życzenia Wesolych Swiat oraz Szczesliwego Nowego 2009 roku. T.


Köszi T., de az Isten szerelmére, mért angolul?! Számomra az angol volt bántó, tök személytelen. d.

 

2008. december 28-29.

Vasárnap. Csönd. Séta a Hármashatár-hegyen.
 
Őzkutya - F/08/229

 

a töltéstől egy karnyújtásnyira
ott áll most is a körhinta a réten,
megül a hó a lovacskák farán,
megül a teve két púpja között.

És akkor, kedves J., egy karácsonyinak is nevezhető küldemény/ajándék. A kettő közül az egyik. Ízlés szerint. Hertfordshire vagy a  Zobor-hegyi.
Nekem inkább a (...)

Deske, utolsó postod két képe tetszik. Mondandód is. Nekem ez ugrott be: „Inkább nézem az abonyi kettőt, mint Majlandban..." Üdv.: Gy.

Deske, a Zobor-hegyi. Majdnem felrobban. H.

 

Akkor a dílt megkötöttük: tiéd a zoborhegyi, enyém a szanmárkó. M.


Deske, köszönöm mindkettöt. Tudom, neked melyik..; nàlam mindkettö elég jo helyezésben. Attol függ, hogy épp mily àllapotban lelkem. (most kissé alacsonyan repdesek) Nem jut eszembe semmi épkézlàb, amit küldhetnék. (Egyébként nem is tudom, hogy kell küldeni). Érdekes, milyen lelkesen reagàlnak az emberek! Mindenki rögtôn mondja, hogy neki... Ez mulatsàgos. Azért minden szépet nektek a jövö évre -ha netàn nem jut eszembe valami érdekesebb addig. J. / Le Meux

A dolog előzménye, hozzám keveredett Mike könyvtárából egy ötkilós románépítészet. Azok a fergeteges angol-francia katedrálisok, gyönyörűek. Egyre fanyarabbul nézegettem, avval, hogy Csempeszkopács. Az eszköztelen, szegény, égbekiáltó kicsi kápolnák. És akkor váratlanul tegnap este karácsonyra ismerőstől ez a Zobor-hegy, képeslapon. Tarol.
Bevallatlanul, csendben még magánapologetikám [hitvédelem tan] is. Reményem forrása. Hiszen tudom nagyszámú szakmai hiányosságomat, és hogy ennek ellenére, mégiscsak..., itt furcsán kanyargósak a győzelmek. Az elképesztően vékonytehetségű festő-mázoló mester, Nagy Balogh János. A legnagyobbak között, 5 (öt) jó képével. Annyi már nekem is van.

2008. december 31. szerda

Az év műtárgya, búcsúzóul.
2008. február 7,
meghalt Pisti,
a Kakaó kölyke.
Megörökítette
volt tulajdonosa,
Hoppál Piroska.

Aki a rajzot nem akarta
nekem adni.
Végül egy tábla
csokoládéval.

 

 


Mára marad, ugye, az évvégi számadás, kedves J.! Hát neked adom a 27-et, nagyon szép szám. Tudod, terhem, hogy melodramatikus alkat vagyok, a biciklipumpáról is az elmúlás jut eszembe. És ez nem is gyógyítható, csak sok-sok alvással, vagy vákuumfóliázott Bacon-szalonnával.
Özséb püspök írja egyháztörténetében:: Immár derülten és tisztán ragyog felettünk a nappal, amelyet többé már semmiféle felhő nem homályosít el-

20008.dec = 158882 = 3310/hó = 107/nap
2008. = 44961 = 3747/hó = 123/nap

 

oldal teteje