előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 202. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. január

--- 2012. január 1., vasárnap

Rendkívüli fekvésidő, 22:30, de hát Kata szívesen veszi, ha a panírozásnál a lisztbe tojásba én forgatom, ő meg a prézli-táját felügyeli. Írom mindezt 02:43-kor, mindjárt vissza az ágyba. Majd 1/2 7 mise, uszoda zárva. Délelőtt unokákért Dunakeszire. Mármint a háromért; mert tulajdonképpen most öt van. Kell vinni szerszámládát, működik gyerekülésként.

07:44 Lám, fiúnk visszatért. Egy időre.
Legalábbis valószinűsíthető, hogy ő az.
Itt a közelben szilveszterezett, tudjuk.
Valami motozást hallottam öt óra tájt, amikor keltem.
Most, mise után reggeliztem volna, de a fűtött kisszoba,
ahol a kenyeret is tartjuk, megközelíthetetlen.
Ezt a táblát valaha én, épp ezért, hogy itt, a konyhában is csak lábujjhegyen.

Kenyeretlen reggeli íróasztalomnál.
Kéjvágyból egy banán is.

Te jó ég, haladunk az Igen, szerelem - A/82/21 irányába. 1982.

--- 2012. január 2., hétfő

05:30 Sok verseket kaptam mindenkiktől ünnepre és ünnep utánra. (Itt) köszönöm (meg).

TÓTH KRISZTINA: SZILVESZTER

Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,
 képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,

de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?

Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?

Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik létem - át
kéne aludni ezt az estét,

aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.
1997

Nem tudna valaki segíteni eladni ezt, ez oldal kinyitásakor látható szökrönyt? Van ott fölötte még egy fotó róla. Lényegében a lányomé-, őt szolgálná az ára is. Most épp öt gyereke van. (A szökröny) durván 600 ezret ér, 400 lenne jó érte. 52x100 centi és 85 magas. Baromi nehéz, mert keményfa. Eredeti, nincs rejtett hibája. Vagy ha van, az annyira, hogy én se tudok róla. Ja, annyi, szúette.
Dícsérjem az árút? Elképesztően gyönyörű. Ha tűrnék szépséget a szobámban-

Az első nagykőr közepe táján kezdtem Zsófilányom dolgain gondolkodni. Aztán eszembe jutott, hogy Zsófit (a hazát) e pillanatban avval szolgálom legjobban, ha a karmunkára, azon belül a bal tenyér szabadítására* ügyelek, de jobban.
*Szakszó, még versenyevezős időmből. A lapátmunka legkritikusabb fázisa, a vízből emelés.
És egyébként is, Pilinszky megmondta, az életet nem lehet és nem is kell megoldani. Azt végig kell élni.

--- 2012. január 3., kedd

Ma Diószegi Balázs (1914-1999) emlékkiállítása nyílik a Csörsz utcai MOM Kultúrházban, 15 órakor. A várható hatalmas tömegre való tekintettel a rendőrség szoros sorfallal lezárja a Nagykörútat a Villányi út felől, úgyhogy a helyszínt csak gyalogosan, a Németvölgyi úton át lehet megközelíteni. Természetesen a festőtársadalom mellett minden szakszervezet és párt képviselője is jelen lesz, egy kimentette magát. Nekem nehézséget okoz, hogy alvásidőm, alighanem délelőtt le fogom aludni a szükségeset, előre. Csak előtte még elmosogatok, sok lábos is, tegnap unokák. A kiállítást a festő lánya szervezte meg, a hagyaték egy részét ő őrzi, egyszer meglátogattam. Diószegit 2007. márciusban fedeztem föl magamnak, Kecskeméten, egyetlen képét látva, meglátva. Akkor onnét le is utaztam apró magánmúzeumába, Kiskunhalasra, mutattam is 12 képét,   írtam is róla. Most talán többet látok.
A kiállítás megtekinthető 2012. január 18-ig.

16:24 Megnéztük. Pici kiállítás, pici képekkel. Nem zajos, egy-egy csöndes látomás. Vagy húsz festmény, 30-40 centisek. Egy tiszteletre méltó kismester munkái. Rudnay tanítvány. Aztán a Kiskunságban rajztanár, tanfelügyelő. Munkácsy-díj. Kislányának angol újságot olvasott fel, hátha így is ráragad valami.

17:30 Mail a balszomszédnak, Moszkvába. Gondolom, nem tökély-inglis.

Dear Tatjana, Yours postbox is full by reclamprints. It is not good, people seems, there lives nobody hier.  If I became an postbox-key, I will make it sometimes empty. vd.
[Hogy postaládája tele, nem jó, látják, hogy üres a lakás. Küldjön egy kulcsot.]

19:21 Kedves Deske, inkább így: Dear Tatjana, your postbox is full with advertisements. It is not good; people can see that nobody stays in the flat. If I got a key I would empty the box from time to time.  T.

Nem találom örömömet ebben, hogy elmondom. Egy dátumot kerestem a neten, abból a fölösleges okból, hogy kiszámítsam, X. tanárom hány éves volt, amikor elcsábította Y. hallgatót. És ide keveredtem: építészfórum, Janáky István vezetőépítész előadása Debrecenben, a makoveczizmus ellen. Nagyon éles mondatok. És igazat adok neki. Már ketten gondoljuk ugyanazt. Megtoldva, hogy főművének tekintett alkotása, a Sevillai templomféle, egyszerűen giccs*. Illetve nem egyszerűen, mert Makovecz baromi tehetséges volt. És kártékony.

...idegen expresszionizmusból, a zaklatott steineri formavilágból, a wagneri dölyfös hitregék képeiből és más, innen-onnan, például az ügyben vétlen Frank Lloyd Wright-tól és Gauditól, az ártatlan jugendstilből, a mit sem sejtő Scharoun-tól, meg a jó ég tudja még hány felől összeszedett alakzatok zűrzavaros elegye. Valahogy Kós Károly híre is eljutott hozzájuk, nekik pedig volt merszük a nevét hamis zászlójukra tűzni. Formaviláguk inkább például a Nibelung énekekhez, a walkürök lovaglásához, Wotan jeleneteihez, és hát főképpen a mindenféle felturbózott hősregéket megjelenítő képregény-ipar, a fantasy termékeihez, ilyesmikhez passzolhatna háttérként. A fantasyk az ős- és hőstörténeteket, a mítoszokat és regéket is a szórakoztató magazinok szintjén használják fel.... ...ezt füllentik az árkádiai díszítőművészek tiszta forrásnak! -...

az előadás ide vonatkozó kivonatolt része
a teljes előadás, képekkel

*Hogy mi a giccs. Szerintem ez: egy mű az igazságok rendje, a giccs igazságok halmaza.

--- 2012. január 4., szerda

05:56 Ez keresztényeknek.
A szenvedés misztérium. Emberésszel felfoghatatlan, Isten miért engedte, hogy az az ártatlan ...stb. Most hallottam erről egy szellemes eszmefuttatást. "A Jóisten szereti a teológusokat, mert általuk sok mindent megtud önmagáról." A szenvedés a Gonosz eszköze minket Istentől eltávolítani. És Isten ezt az eszközt nem vette ki a kezéből, hogy az üdvözülésre vágyók saját fegyverével győzzék le. És legyőzik. Hiszen sajna tudjuk, éljük, a szenvedés mennyit tisztít rajtunk, mennyi értéket, gyümölcsöt termel.
Mellesleg pld. a művészet java--

08:47. Makovecz. Megint köszönet. Mert én csak ellenéreztem, viszont nem voltak megfelelő ellenérveim, azon kívül, hogy túlteng, hogy zavaros. Nevelő városomban, Makón, négy épülettel is belezavart a város viszonylagosan harmonikus képébe. A gondolatai viszont ijesztőek voltak, és azokat mély vehemenciával tudta előadni. Nyugodjék békében. B.

Mailváltások Moszkvából, elintézzük szomszédunk telepostaláda problémját. Forgatta az orosz-magyar szótárt:

Köszönöm szépen. Megrendelést Moszkvából. Mit hoz? Tatjana

1 chocolata sweet + 1 Vladimir G. d.
[1 süti + 1 férj]

Well, the most important thing to remember about Vladimir. T.
[A legfontosabb: a férjet nem elfelejteni.]

15:12** Életemben egyszer, 1970-ben jártam két napra Velencében. Néha álmodom vele. Egyszer talán még-- Bár nem valószínű. Megnéztem a Rothko-kiállítást, az Accademiát a 16. teremtől kezdődően (így volt a füzetemben), stb., a Biennáléra nem néztem be, nem véletlenül. S amit azóta látok képzőművészet néven, egyre jobban idegen. Tétován széttártam a kezemet. Ezt egyszer végre rendezni kell.
Tehát.
Minden van. Azért, mert VAN. Ne legyen spárgaleves, vodka, borsörpálinka, mert nekem nem kell? Törvény: mindenütt vannak tehetségek. Is. Engem egy (lassan már csak) nagyon szűk szelete érdekel a területnek, ez is rendben van. Más már a világ, mondja az öreg Lajos az öreg Toldinak. Virágozzék minden világ. Mindent a sikerért? Hazudnak? Kis olcsó ötletgyárosok? Igen. Nem mindenki. Immorálisak, vagy csak linkek? Nem mindenki.
Ennek jegyében húztam alá szavakat a Mozgó Világ 2011/12. P. Szűcs Juli Biennálé-kritikájából. (Nem egymásra vonatkozó részletek) Nekem ennyi elegendő is ebből a történetből.

...Immár nem vagyok képes eligazodni a labirintusokká szerveződött mesterséges dzsungelekben... Hagyjuk abba az egészet?... A biennále nem tud nem igazat mondani... rothadásnak és oszlásnak állított mulandóaan multimédiális emlékművet... installációja valamennyi gagyi, talmi kártékony matériát összeragasztott... énekelt dialógusokká alakított baleseti jegyzőkönyveket... "az antiművészet provokációja"... pergő filmben egy nyurga, szőke, kékszemű fiatalember besétál egy elhagyott, gyomos, néma stadion közepébe. Hallgatóság nélkül beszélni kezd... ez pedig már tényleg nem képzőművészet. Ez tiszta politika. A legjobb fajtából... vérző húst imitáló olasz csizma... szembenézés helyett paranoiás dölyf, kritika helyett kritikátlan öndícséret... hol volt itt hordónyi nemes nedü és [benne] pohárnyi ürülék?... olasz lobogó elé állított száz apró Garibaldi-fej... lehet háborogni a non-art térnyerés miatt. De...

** A délelőttöt átaludtam. Fejfáj. Esik. A Jóisten elfelejtett egy entert beütni dec. 21-én, mert azóta is egyre sötétebbek a napok.

Deske, végigolvastam a Makovecz-vitát; Janákyt és a kommenteket, és elszörnyedtem. Sok valódi entellektüel  ilyen gyűlölettel feszül egymásnak - holott az intellektusuk figyelemre méltó. Nem a közös pontokat keresik, hanem azt, miért nem lehet elfogadni a másikat, a másik véleményét. Ez belterjes szakmai gyűlölködés? Vagy annál több? Az alapvető érzelmi intelligencia - a tolerancia hiánya? A világnézeti különbség el nem viselése? Ne válaszoljon, ha nincs kedve, csak monologizálok magamnak. A.

Szia Deske, első osztályos unokám rajzolta ezt a korpuszt. Szerintem fantasztikus. Üdv, Máté

22:19 Testvéreim, árulja el már valaki, mi a fene történt itt. Hétfőn a szokásos 180-an olvastak, tegnap 389-en, ma 704-en. Ilyen, vagy hasonló még soha nem volt. Kb. 500 emberből legalább egyetlen jelezze, kérem, hiszen ő tudja, hogy miért, hogyan. Én meg kíváncs vagyok. Tényleg fura. Úgyneveztt nahát.
Számláló így nem tud elromlani.

--- 2012. január 5., csütörtök

Kedves A.! Megkaptam a Makovecz-nekrológ cikket. Nagyon szép cikk, baráti. Örülök, ebből kiderül Imre mély hite, végső soron az a fontos, hogy üdvözüljön. A cikk szerint galamblelkű és megbocsátó volt, ennek ellenében egyetlen idézet tőle "verőlegény gyerekével nem fogok kezet". És mindennek semmi köze az építészete általi szellemi és anyagi kártevésekről. A nemfunkcionáló épületei. A mögöttes szellemiség. És ami súlyos, templomai is - ideológiailag, vallásilag - problematikusak, zavarosak. ölel: d

Most levettem a honlapomra a teljes Janáky-szöveget, a sok (fontos, de itt gyenge minőségű) illusztrációval. Átnézi a magyar építészet igazabb oldalát. Nagyon kemény hang, illetve csak nagyon pontos. És azt hiszem, ez így helyes.

A mai Népszabadság jó mondata: Az ősember legkiadósabb ozsonnájáról elnevezett bevásárlóközpont-- (itt, velünk szemben)

Deske, írod: "A szenvedés misztérium. Emberésszel felfoghatatlan, Isten miért engedte, hogy az az ártatlan ...stb. Most hallottam erről egy szellemes eszmefuttatást. A szenvedés a Gonosz eszköze minket Istentől eltávolítani. És Isten ezt az eszközt nem vette ki a kezéből, hogy az üdvözülésre vágyók saját fegyverével győzzék le.... Mellesleg pld. a művészet java--"

Nekem erről Jób könyve jut eszembe, ahol a sátán gyakorlatilag Isten teremtését és konkrétan magát az embert becsmérli. Azt mondja, hogy az ember (Jób) valójában csak addig jó, amíg jó dolga van, a valódi szeretetre azonban nem képes. Isten azt válaszolja, hogy oké, nézzük meg. Azóta bennünk dől el, hogy a sátánnak vagy Istennek lesz-e igaza. Szia! S.

Kedves Váli úr! "Testvéreim, árulja el már valaki, mi a fene történt itt....ma 704-en olvastak...." Valószínűleg posztolta magát valaki facebookon, azért kattintottak ennyien. (link, egy bejegyzés) P.

21:52 Máté, ez meg az én unokám, Botond, Katának rajzolta valamikor névnapjára. Most vettem észre íróasztala fölött. Ahogy látom, Krisztus urunknak itt cicije van. De a lényeget érti. F/2012/001

--- 2012. január 6., péntek

Jöjjön úszni a Lukácsba. Jól kezdődik a napja. A kertjében ez. F/2012/002

11:18 Lukács után pedig lehet mindenfélét csinálni. Műterem reggel - A/12/01 100x100 cm. Szerencsére a kerete már a múlt héten megvolt.

Mindenféle rettentő okos dolgokat olvastam mostanában, felületesen és összevissza, észbe kapva este kiemeltem a könyvhalom alól az Illyés-válogatottat. És boldog voltam tíz percre, elalvás előtt, úgy negyed tizenegy tájban.

VIRÁGZIK A KÖKÉNY
Havas eső, fagy, förgeteg
április közepén.
Erre mondták az öregek:
"Virágzik a kökény!"

--tudósít Janink, maga is
öreg (mint én) s nevet...

17:25 Megérkezett a halasi múzeumigazgató szíves küldeménye. A Diószegi-kiállításon beszélgettünk. Egyébként, meséli, Thorma-kiállítást szervez éppen: Kecskemét, Nagybánya, München.

...Földi esendőségünk, tökéletlenségünk, magányunk tünékeny szépsége van odatámasztva magasba vágyásunk határvonalához. A szék negyedik lába nincs takarásban, mert ez a szék háromlábú. E szinte alig észrevehető, apró hiány következtében elveszti funkcionalitását, használhatatlanná válik, ugyanakkor több értelmezési lehetőséget kínál. A székre ráülni: lehetséges, de kockázatos. Jó egyensúly-érzék kell hozzá. A lebillenés és földre esés valószínű. Támlája kényelmetlen, gótikusan elnyújtott, de megtarthatja, kiegyenesítheti a fáradt, esetleg görbült vagy görbülésre hajlamos derekat. E görög falusi székekre emlékeztető, két keresztléccel összefogott támla erősen...
a teljes cikk

--- 2012. január 7., szombat

Reggel óta keresek ürügyet, mi adhatná aktualitását, hogy ezt a bájos Szép Ernő-tárcát ide föltegyem, Gábor turkászta a Vasárnapi Újságból, 1912. Okot nem találtam, marad ürügyetlen, ez az édes, alázatos szöveg, huszonvalahány sor az egész.

...Az első meg az utolsó lap között a Szerelmi Levelezőben a szerelem egész szimfóniája, a verklinek s húzómuzsikának rikító naiv, s mondhatatlanul megindító hangjain. Mintha nevetve, sírva, karonfogva, ölelkezve, csókolózva, polkában forogva, elválva, arcát kezeibe temetve, boldogan merengve, s haját tépve, egymás karjaiba ájulva, s messziről kendővel integetve, s egymástól futva, s eltorzult vonásokkal szédelegve, vonulna el egy álombéli primitív s fantasztikus díszletű távoli színpadon egy tarka szegénységbe öltözött végtelen népség, a Szerelmi Levelező népe. Milyen meghatóak és csudálatosak ők is, tanácstalan kis...
SZÉP ERNŐ: SZERELMI LEVELEZŐ

Marabu remek: "Dohányzásra kijelölt hely"

19:06 Bocs, bocs, most veszem észre, a Rőhrig-cikk linkjében egy korábbi irása szerepelt.

Szeretem ezt a várost. A téli fényeket. A túlpartot. F/2012/003

--- 2012. január 8., vasárnap

Ma csak annyi, kettőnk öröme, Gábor megtalálta, hogyan támadt ez a csoda a semmiből, ilyen minőségben:

Jókai feljegyzése: Heckenast Gusztáv nyomdatulajdonos indított meg [1854-ben] egy új vállalatot : az első illusztrált magyar heti lapot, Vasárnapi Újság cím alatt,  mely mind e mai időkig kedvenc olvasmánya a magyar közönségnek. A kiadó engem szólított fel ennek a szerkesztésére. Az én nevem azonban még folyvást a proskribáltak tábláján állt az osztrák kormány előtt. De nemcsak az enyém, hanem valamennyi magyar íróé. A felelős szerkesztő minősítést senkinek sem adták meg. Jó szerencsére volt egy írótársunk, a ki makacs betegség miatt az egész 48—49-iki korszakot gyógyintézetben töltötte és így nem lehetett a szabadságharcban kompromittálva: Pákh Albert, ezt neveztettük ki felelős szerkesztőnek; de a ki még ezután is hosszú időkig a graefenbergi gyógyintézetben maradt. Ennek a firmája alatt szerkesztettem én ezt a nagy hamar népszerűvé vált képes folyóiratot… Volt a V. Ú.-nak olyan évfolyama, melyben 12 000 volt az előfizetőinek száma… [Szabó László: Jókai élete és művei. 1904.]

Sisleyt Szütstől tanultam meg. Úgy történt, hogy mesélte, Magyar Bálinttal a Musée d'Orsayban, a melléjük rendelt két testőrt hátra hagyva, kettesben. Akkor odaszólt Bálintnak, most figyelj, ide nézz a szemem közé... most ne olyan miniszteresen figyelj, (akkor épp az volt), ez A tiszta metafizika, ez a Sisley.
Ennyi. Nekem más kedvenceim voltak abból a korból, körből. Ehhez a festőhöz le kell hajolni, mint egy csak suttogni képes hajlotthátú öregemberhez. Nagyon csöndes, nagyon jelentéktelen. Nem érdekes, nem akar az lenni. Csoda.
Azóta egy külön rekesz számára a szívemben. Ahogy első szerelmem, ahogy a Normafa, a hagymás rostélyos, a valahai 1932-es Voigtländer 9x12-es lemezes gépem.

--- 2012. január 9., hétfő

Kata fiókjából előkerült ez az aranyos
Konrad von Soest (1370-1422) repró,
rendbe tettem,
én csak szalonnasütő Józsefnek hívom.
De Kata rám szólt,
hogy kismamának abszolúte
nem lehet szalonnát adni.
Részletfotó.
F/2012/004

20:49 Most este befejezve, délelőtt kezdtem. Három helyre próbáltam egy kis kobalkék-világos foltot betenni,
nem engedte, nagyon nehezen tudtam eltüntetni. Pedig milyen szép lett volna.
90 centis. Egyszerű műterem - A/12/02
Bevallom, egy kézzel csináltam, közben a lányom mesélt el valami fontosat, mobilon.
A nap további eredményei, mégis átvették a Práter utcában a mikorsütőnket javítani.
Igaz, előtte az átvevőpult előtt térdelve a zsebkendőmmel pucoltam meg belsejét, zsebkendőmmel. Azt otthon elfelejtettem megcsinálni, megróttak érte, jogosan. A HP-szervíz telefonon megjavította a nagy printert. Lefogytam 5,5 kilót, játék.
Közben két órát üldögéltem csüggedten, monitor előtt piszmogva, tétován, mit is kezdjek az időmmel.
Na ja, vándorúton vagyunk.

--- 2012. január 10., kedd

08:47 Tizedike, tíz napja megszüntették a Budai Ferencesek a hajnali miséket, remélhetően nem kényelemszeretetből, vagy mert egyéb munkáikat előbbrevalónak tartják. Jártam oda 26 évig, nem, mert szerettem volna oda járni, vagy hogy is mondjam (akár az uszoda, vagy bármi munka), hanem fölismert feladat volt. És meg is szoktam. Ezt is meg fogom szokni. Az a barokk integető máriácskaszobor tőlem három méterre. Most akkor minden nap zsolozsma. Meg annyit tudtam helyette kitalálni, hogy - futás közben éppen félút - betérek egy percre. Mondanivalóm nemigen van, az megvolt az előző órán. Így hát, ahogy a rendőrök a walkie talkien, akció közben:
jelentéstétel,
eligazításért és
erősítésért.

17:03 Üzenet, máris kész a forgómikrómelegítő. Kocsival ki, a Práter utca végébe, a szervízbe. Itthon bedugom a gépet, szikrázik egyet és kis füst, kikapcs., azonnal kocsiba, vissza. Onnét fogorvosi váróba, ott két óra, addig Ady egy ciklusa. Kettőre vissza a mikóért, megmagyarázzák, hogy csak az ajtósarok festéke kopott le, azt utána is festették, annyi volt a baj. És a villanykörtéjét cserélték. Festékkopástól szikrát hány; érdekes új fizikai törvény.
Hanem ez az Ady nagyon furcsa. A vén komornik - és környéke. Ez a folytonos élet - halálközelség, hozzá az affektálás, cifrázás. Elhiszem, hogy zseni.

A VÉN KOMORNIK
Kopognak a szivemen,
Szép, piros, méltóságos ajtón
S jönnek a látogatók
Fürge sorokban.

S egy vén, kopott komornyik
Vén derékkal buzgón hajlong.
Gazdája elutazott
Régen-régen már.

"Jó ur volt és itt lakott,
Busan ment el, mennie kellett,
Házában csak én vagyok
S már én se várom."

Ma: Műterem, csönd - A/12/03, 90 centis.
A kép így döglött, fakurája nélkül. Reálisabb látvány,
ha itt, a kis képet fölnagyítva a négy nyilra kattintasz (= még nagyobbra).

--- 2012. január 11., szerda

Egy ismerős fiatalasszony váratlan halálakor Zsófilányom hazavitte magához annak két kis kölykét.
Hogy meddig?
Egyedül így találta a hirtelen-helyzetet megoldhatónak. Hónapja öt unokám van.
Neki ilyenformán ágya sem volt, most kapott egy emeletes gyerekágyat.
Délelőtt azt (is) szereltem nála.
A gyerekek nevében a temetésre koszorút csináltatott.
A mamáról egy síelős fotó a hagyatékban, Zsófi kitalálta, az kerüljön kinagyítva falra,
hiszen ők már így mondogatják, Anya angyal, aki most az égből vigyáz rájuk. (Sírnivalóan gyönyörű ötlet.)

És közben ilyen történetek: anyja váratlan kényszerű távollétében a kicsit a tízéves Piroska este saját ötletére bepelenkázta és ágyba tette.

--- 2012. január 12., csütörtök

04:56 Kaptam egy képet. Köszönet. CICATÁR, nem múlik. Béke, bennünk.
A FILMTÁR-ba is került egy jókedvű diasorozat, amikor a fotósokat fotózzák.

Csak picit tovább a tegnapi kép, most jó. (Hatszor) újrafotóztam, s lecseréltem a mutatottat.

Egy ilyen, negyven éve bejáratott közös háztartartásban szavak nélkül történnek a rendek. Az is, hogy mit kell csinálni a másnap hajnali útjára fölkészített bekötözött teli szemeteszsákkal, ha közben délután vendégek, és az is a rend része, hogy én a pénteki előszoba-fölsöprést gyakran elfelejtem. Az előlem eldugandó édességek rejtekhelyét megmutatja a biztonság kedvéért, hátha elfelejtené. Hanem most egy lukra leltem. Lábosok után a serpenyő kerülne sorra. A rezsón van, jobb hátul, ujjnyi olaj benne. No már most, ez újabb fölhaszálásra vár, vagy mosogathatom elfelé.
Fedő rajta, ez intő jel lenne?

Ha valami túlságosan ínyem vagy a vélt egyensúly ellenében, azt mormolom - fohászkodom; Istennek-, nem neki csinálom.

--- 2012. január 13., péntek

Este email érkezett, a két kis félárva befogadtatott, most öt unokám van, legalábbis egy időre. Imára, hatszemélyes kocsira, gyerekruhára és cipőre van szükségük. A lányok 3, 10, 12, a fiúk 5, 9 évesek, bár ez folyton változik. Már csak a nevüket kell majd valahogy megtanulnom.

A hidegvizes medence szivattyúja elromlott, ez most úgy oldják meg, hogy a mi vizünk másnaponta 22-23 fokos. Kurvahideg. Az életet modellálja: erősen kell benne tempózni.

--- 2012. január 14., szombat

Szegény Paál László meghalt, Vilhelm Karcsi meghalt, most Bernáthy is. Én csak baromi fáradt. A szurikátáké a jövő, és erre is spekulálnak. Mindíg tudják, mire kell figyelni. Mire érdemes.

Délelőtt soványka séta Robival és egy Robiszármazékkal, F/2012/006 a Hajógyári szigeten, igaz, láttuk a téli Dunát, kis hóesés. Utána én a Szépművészetiben, Hollán-kiállítás. Másfélszer néztem meg munkája közben felvett húszperces filmjét, roppant informatív. Most kevesen voltak, a tárlaton többször oda-vissza. Amikor boldogítóan elbűvölő farajzain túl, azok mellett szövegeivel mindenféle magasságokba kíván emelkedni, oda nem követtem. A vendégkönyvébe:

Most látom, vérig sérthettelek 2003-ban avval,
hogy javasoltam, japános kalligráfiáidat külön ne állítsad ki.
Ájulatosan ámulatosan gyönyörű. Másodszor.
ölel: deske

Onnét a földszintre, a Nemes Marcell-gyűjtemény. Agyamban valahol elraktározva, hogy Uitz Bélának voltak jó dolgai is. De hogy ennyire. Szoptató anya, azt hiszem, szénrajz. Gyönyörűség. Kapott is rá aranyérmet, Délamerikában. Greco mégiscsak jó, ez a Bűnbánó Magdolna. Hülye, vagy hülyéskedett avval a tökéletesen fölösleges diszüveggel, meg két apró távoli tanyaépülettel, a bal alsó sarokban. Szinnyei legjobb munkája is itt, a Hinta. Vázlat. Érdekes, hogy a végig puha kontúrtól két körformánál - napernyő - eltér. Talán ösztönös tisztelete a geometrikus formának. Fényes Adolf mákoskalácsos csendéletét mindig nagyon szerettem. Hűvösen pontos. Illetve dehogy hűvösen, otthonosan. Egyetlen Cezanne-csendéletünk jelentőségét ebből az alkalomból se értettem meg. Rippl ravatalos képe, ezt még sose láttam, fölényesen szép, pimaszul vörös. Itt van Munkácsy számomra legjobb képe, a Köpülő asszony vázlata. Pedig a végleges változat is jó. Czóbeltől egy korai, gyengébb. Az ún. klasszikus anyagon csak átfutottam.
Nagyon jó kiállítás. Ez is.
Te jó ég, felejtettem, Derkovits a Vasút előtt, vagy mellett? - háromszoros remekmű, zseni volt. Ja, és egy igazi Egry is.

Este két Képzőműv. Egyetem médiaszakos hallgató féléves feladata keretében fölmosta a műtermemet. Hogy ők több művésznek segítenek, s ezt dokumentálják is. Mit kérek. Közben én is dokumentáltam őket, F/2012/007, mikor végeztek, át is adtam a húsz felvételt, CD-n. Megtudtam, hogy művtört vizsga több tanáruknál is ennyi: képadatokat, dátumokat sorolni, képek nélkül. Jézusmária.
Mi mindíg előttünk fekvő reprókat elemeztünk, volt olyan, hogy a művészt se ismertem, nemhogy az általam választott képet. Ötösre.

--- 2012. január 15., vasárnap

05:42 Hajnali párbeszéd egy művésznövendékkel:

-- ...Kedves Deske, abban egyetértek, hogy a középszerű művészeket kell díjazni. A szakmát ők tartják fönn. De hogy középszerű mű-, és művész… azt ki dönti el?

-- Ez tulképp. a művek objektív megítélésének örök kérdése. Én ebben ott tartok, - tapasztalati képlet, és nem elmélet – hogy a hozzáértők számára nagy vonalakban eléggé egyezik egy-egy műről alkotott vélemény. Tehát van morális létjogosultsága a zsűrizésnek.

-- A művészre van-e szükség...
-- Ez két irányú. A művekre baromi nagy igény van - Altamíra - a kezdetektől fogva. Ehhez művészek kellenek, akiket etetni kell; ezt már  nehezebben ismeri el a társadalom, pedig hát anélkül… Másrészt születnek emberek, akik nem bírnak nem műveket létrehozni, mint ahogy enni és ölelni kell.

-- másfelől a művész úgy kezeli magát, mint aki nem része a társadalomnak, tehát alatta vagy felette áll…

-- Ez szerintem végülis magánügy, részletkérdés. Az alkotó személyes csacsisága, világnézete, etikája része, és általában a műben nem jelenik meg. Ha igen, gondolom, baj van.

-- innentől pedig nehéz a kommunikáció…
-- A fő kérdés, műve kommunikál-e. üdv: d.

Ja, hiszen nem is nagyon fáradt, hanem kissé beteg. Akkor rendben van. Az ember lassan beletörődik sorsába. Ez a kifli itt erősen elfogyóban. Egy napra két program sok már.

--- 2012. január 16., hétfő

Fényes Adolf mákoskalácsát kerestem. Meg is van, a följövő legjobb képeivel. Ó, ó öröm. Sajna netről magamnak levenni sehogy se sikerül.


16:24 Makovecz Imre, Karátson Gábor után Szüts barátom is közvetlen politizálásra adta a fejét. Beszédet mondott az operaházi tüntetésen, aztán most a HVG is megkérdezte mindezekről.

Ma postán jött egy Vigilia 2012/1. tiszteletpéldány, meglepetés, Jelenits atya a huszon-év előtti Keresztút - B/88/16 tusrajzomról írt cikkével. Igen, ez a piaristák tulajdona.:

A szenvedésről -- Európában -- aligha lehet úgy gondolkodni, beszélni, hogy fel ne idézzük Jézus szenvedéstörténetét. Ennek eseményeit máig érvényes erővel

A teljes cikk, faximile: vigilia-1.jpg

Egy apró tévedés a szöveg legutolsó bekezdésében. Az első változatoknál az újságpapír hátteret fejjel lefelé használtam, majd egy szívszorítóan izgulós, keservesen megszült döntés után fordítottam meg olvashatóra. Nagyon nehéz ELVI döntés volt, hogy ugyanis így aktualizáltan izrael-arab-, belpolitikai hírek, stb. címsorok kerültek így véletlenszerűen, de elolvashatóan a képekbe. Tehát nem cserélgettem a fejjel lefelét egy sorozaton belül.

17:06 Angyalokkal vagyunk körülvéve. Mindíg tudtam. Máris megkaptam a Fényes Adolf-sorozatot. Az egészet a Szépművészeti Múzeum Nemes Marcell-tárlata hozta föl. Ámulatom, áhítatom végleges, a babfejtős-képe tán ötödikes könyvünk színes mellékletei között volt. Nagyon jó ember. A pesti gettó felszabadulásakor egyenesen szokott éttermébe ment, annak bejáratánál esett össze. fenyes-adolf.pdf Az Öreg festő téli tájban csendes szomorúsága. Utolsó képeinek egyike.
Jut eszembe, Bächer Iván írt '92-ben róla egy aranyos cikket, eltettem. C.02309

...Reggel fél hatkor kelt, elkészült és fél héttől tíz óráig dolgozott. Ezután megreggelizett, finoman sonkát, szalámit, kalácsot, felöltözött, finoman vasalt inget, nyakkendőt, ragyogó cipőt, szép kalapot öltve fel, és elindult dolgára. Rengeteg dolga volt.
Délig a Váci és a Türr István utca sarkán, a mai Anna presszó helyén lévő Mangold Béla Kolos férfiüzlete előtt kellett állnia.
Itt tartotta az ő cercle-jét, itt élt társadalmi életet, itt fogadta hódolóit, itt szólított meg idegen hölgyeket, ha nem megfelelő öltözékben találtak elmenni előtte: "Bocsásson meg asszonyom, de nem rejthetem véka alá abbéli meggyőződésemet, hogy ehhez a türkiz szoknyához drapp blúzt fölvenni nem igazán ízléses cselekedet..."

A szombaton kinevetett Greco-képen nem odaillően van megfestve a díszüveg, meg van egy fölös messzi tanya. Ezt most is vállalom. De azonban Paulának igaza lehet abban, hogy az üveg a kenet-attribútumot jelzi, a tanya pedig (meg a cicije), hogy a hölgy messzi világból érkezett Megváltójához...

--- 2012. január 17., kedd

06:29 A tegnapi szöveg hét óra munkával állt össze, hálósipkában, bebagyulálva a gép mellett. Meg hét zsebkendőmet kimostam. Ma tényleg ágyban - terv - és kalmopyrin. Ha kibírom. Ez a Greco itt tényleg nagyon szép. Amúgy Bernáth Aurél is cikizi ezt a spanyolt valamelyik könyvében. Talán az Utak Pannóniából? Végkövetkeztetése: harmadrendű. Újabban éjszakára is zoknit húzok.

Deske, nem lehet, hogy Greco egyszerűen manierista túlzásokba esett? Ezért az eredeti attribútumok is elvesztették a képen a jelentésüket? (Pl. a fedetlen kebel - azért se cici - a hölgy mútjára utal valóban, viszont az arc szinte giccses hamvassága és ál-ájtatossága ennek nagyon ellentmond. Hiányzik róla a megélt múlt.) Van az a szobor, azt hiszem, fából: a saját hajába burkolózó Mária Magdolna, kb. 200 évvel korábbról - Donatello? Na! Az a bűnbánó Mária Magdolna! I.

Én persze másképp festettem volna meg :-) Maníros, de képnek szép, fordítsa fejjel lefelé, lám, úgy is. d.

Jó lenne látni a Maga változatát. Cím: "Műterem holdfényben, Mária Magdolna elment". I.

- - -
Deske, a nő cicije miért azt jelzi, hogy távoli világból érkezett Megváltójához? F.

Hogy prosti volt. szia, d.
- - -
Szia Deske, olvastam mondatodat Greco ügyben. - a hölgy messzi világból érkezett Megváltójához... - nem "földönkívüli" volt Mária Magdolna. Nagy belső utat tett meg, ezt jelzi Greco azzal a két házacskával.
A vallásos téma nem ürügy a képhez, átgondolta az evangéliumot, "köze" volt ehhez a hölgyhöz Greconak. Visszafele néz, de felfele. (nem úgy, mint Lót felesége, és nem úgy, mint Júdás. Élte, hogy bocsánatot nyert.)
Más szemszögből azt is jelzi a távoli házacskákkal, hogy távol került a "lakott területektől"..., sivatagi remetének festette meg Bűnbánó Magdolnát. Ez a festmény "Angyali üdvözlet" is lehetne... E.

14:21 Ahhoz képest, hogy egész nap ágyban, háromnegyed álomban-, a 12. levélre válaszolok... Amíg Kata ebédért, meg orrcseppért... Ugyanis kétpercenként keres, ill. jelez a gép, ha levél, a kedves mozdonyom - De most elnémítom, délutáni igazi alvás.

19:36 Még eszembe jutott valami boldoglenni-való Fényes Adolffal kapcsolatban, néhány éve a kecskeméti Bozsó-házban láttam egy korai képét, lefotóztam. Átemelem ide a MAGÁNMÚZEUM-ból. Tessék jól odafigyelni, mert atipikus, nagyon halk, nagyon pontos, nagy ajándék. 40 centi, tempera. Velejéig festészet, mint Sisley. Hol lehet most, eldugva.
Rengeteg kincsem van.

--- 2012. január 18., szerda

Margit-nap. XII. Piusz határozata, Árpád-házi Margit szentté nyilvánítása, 1943. november 19:

Istentől ránk ruházott apostoli szolgálatunkból folyóan ránk háruló legnagyobb feladatok közt sincs oly súlyos, de kedvesebb sem, mint az, hogy a vallásos tisztelet legmagasabb elismerését megadjuk azoknak a híveknek, akik földi életükben az erények minden fajtájában a tökéletesség fokára jutottak, és méltán állnak az életszentség hírében...
Mivel ő folyamatosan tiszteletnek örvend, erényeiről és csodáiról hitelt érdemlő történetírók egyöntetű tanúságtétele sem hiányzik, valóban méltónak találjuk arra, hogy bár nem szabályszerű és szokásos szentté avatással, hanem saját döntésünkkel szentnek nyilvánítjuk, és a szentek sorába iktatását elrendeljük...

Margit meghalt a Nyulak szigetén, 1270-ben. Aztán várt 673 évet. Egyházunk nem kapkod. A piaristák se válaszolnak nekem öt hónapja.

Kedves Labanc atya, most kaptam egy 2012/1 Vigília tiszteletpéldányt, Jelenits atya egyik keresztutamról írt cikkével, ami amúgy a Rend tulajdona, itt Pesten.
Erről jutott eszembe, hogy – úgy tűnik – nekem nem küldi vissza a koldus-keresztút változatot, de nem tudná Jelenits atyának megmutatni? Örülne neki. Meg én is.
Szívélyes üdvözlettel: vd.

14:57 Mail jött, kéretik beazonosítani, eredeti-é.
"Pirkadat - B/80/54" papírkollázs, 16,7x14.9 cm, 1980.
Árulja neten is 60 ezerért a Pintér Aukciósház.
Válaszom: igen, lásd honlap.

1980. Első közös évünk Szütscsel a Kecskeméti Alkotóházban.
Én akkor végig csak kollázsokat.
Vajh miért.
Anyácskám színek szerint csoportosítva adott nekem útravaló ajándékul
külföldi divatlapokból körömollóval kivágott papírdarabkákat.
Jókedvűen ő úgy nevezte: számára munkaterápia.
Régen volt.

Anyám. Szép volt a kapcsolatunk, végig. Nem hiányzik, de pillanatra elmerengek, ha néha eszembe jut.

--- 2012. január 19., csütörtök

Főleg állandóan alszom. Délelőtt is. Kalmopyrin. És hűlök ki, ágyban már zokniban is fáz. És ráadásul ebédnél Kata elmeséli a napi politikát.

19:12 Ez jutott eszembe, talán így érhetőbb,
miért tartom nagyon jónak ezt az amúgy nemkedvelt Grecot.
A foltok lüktetése, ritmusa, a foltok arányai.
A tónuskontrasztok.
Ha eljut az ember oda,
hogy egy képnél nem a hölgy arckifejezését kutatja.

Az ember betegen mit olvas. Illyés 1965-ös belgrádi útibeszámolója. És mit hall(ana) a rádióban. Brüsszeli ellenvéleményeket a magyar belpolitikáról. Politika. Érdekek. Titkos érdekek. Itt egy rettenetes mondat Illyésnél, és ennyi elég is nekem, mindenre: <<...a szultán a franciákhoz is megtalálta a [diplomáciai] utat... tán nem pusztán mendenmonda, hogy már Mohácsnál az a kétszáz ágyú, amely abban a rettenetes zsák-ban szétlőtte a magyar lovasrohamot, francia mérnökök kezét dícsérte...>> in: Szíves kalauz, 640p.
Csókolom.

21:55 És a ma esti csoda. Egy barárom telefonon jelezte, hogy (anyagilag) lehetővé teszi számomra az idei szokásos márciusi kecskeméti alkotóházat. Különben erre nem lenne módom, a dolgok jelenlegi állása szerint. 150 ezer körüli pénz, uszodával. Hála.

Fogmosás és ágyvisszabújás között újranyitottam a gépet, a fentiek kapcsán megintcsak a kedvelt öregúr, Illyés Gyula. E művét szinte kívülről tudom:

ESTI CSODA 

Sövény fölött holdtól ragyog

elhullámzó kasza.

Ámulok: nem én ballagok

vele haza.

--- 2012. január 20., péntek

07:35 Szerelmünk kezdete 44. évfordulója Katával. 1968, Földes tanár úr zenetörténeti előadására csaltam. Tűnődött, jöjjön-e. Akkor galádul arra tereltem a szót, de nincs tiszta fehér ingem, ez döntött. Éjszaka, a Fő utcai Szép Ilonka presszóban folytattuk, táncoltunk is. A Duna-parton végre megcsókolt. Ő erre másképp emlékszik, viszont tudja, rövid fekete kabát volt rajta. Januári hideg, nyakára adtam sálamat, hosszú séta a Gellérthegy oldalán. Aztán hazakísértem a Váci utcába. Otthon megrajzoltam esténk történeteit egy leporellóban, azt még hajnalban bedobtam postaládájába. Amit aztán a négy testvér alaposan áttanulmányozott. Harminc év után tudtam meg. Szerencsére.
Még szoktunk táncolni itthon, a műteremben. Inkább lassút, Armstrongra.

Nagyon rég olvastam egy Kipling? idézetet, valahogy így: nincs csodálatosabb, egy kígyó útja a fűben, sas útja a levegőben, egy férfi útja egy lánnyal.

Szent Ciprián kondoleál Róma papjainak, hogy értesült Fábián pápa vértanú-haláláról. A levél Kr. u. 250-ből. Vajon hol őrzik.

...teljes képet kaptam dicsőséges haláláról, nagyon boldog voltam, mert kíváló kormányzói működéséhez híven életét is tiszteletre méltó módon fejezte be. Ezzel kapcsolatban fogadjátok szívből fakadó jókívánságaimat...

10:39 Mail Pannonhalmára, öregotthonba került húgom netje nem akar létrejönni. Kapcsolata lenne a külvilággal, velünk is. Asztrik apát úr rég megígérte.

2012.1.20.        html-2012/soos-2.htm            C:11200  

Tisztelt Soós úr.
Mikor decemberben Asztrik atyánál érdeklődtem, jelezte, hogy Ancilla net-kapcsolat ügyét Önhöz tette át. Azóta Ön még nem látogatta meg húgomat. Begyorsítandó a dolgot, most megkérem Varga Mátyást - átmeneti megoldás  -, küldjön egy diákot hozzá, az emelje meg a notebookot, s kezdjen el vele bolyongani a folyosókon, hol talál wifit. Azt aktíválja, annyival is előbbre jutunk, ha tudunk egy lehetséges helyet. Csak feltételezem, hogy a barokk szárnyban ezt a vastag falak leárnyékolják (??).

szívélyes üdvözlettel: vd

Kedves Mátyás, szívességkérés, valahogy elakadtak a dolgok Pannonhalmán. Azt remélem, ez bármely akár elsőéves diákodnak tíz percébe kerülne. Tudod, Ancilla-Tücsök az öregotthon legutolsó szobájában lakik. …
És egy további magánötlet.  Húgom betegségében butul. Mondták, szellemének mozgása ezt fékezi. Ezért igyekszem ezen a neten-ügyön is. A gépét komplettre, wifi fogadásra, mindenre fölépítettük. Ha Erzsébetet netán néhány fiú (hogy ne egy terhelődjék) örökbe fogadná net-vonatkozásban, ha kell, újra megmutatná neki emailje kezelését, időnként ránézne a gépére…

szeretettel: d

12:12 Mail jött, ez fontos, Korniss kiállítás a Várfok Galériában jan. 27 - febr. 25. Régi dolgai is. Várfok utca 11., a Moszkva térről. A kép részletei: egeret a képre, klikk, akkor bal fölső sarok, nyilak.

13:15
Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy sem tudok megérteni: a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját a leánynál. Példabeszédek könyve 30.18. Tisztelettel: P.

14:13 Hívnak kiállítani Nagybányára. A technikai nehézségeken túl ugyanazért nem megyek, amiért tavalyelőtt a Szentföldre sem. Maradok a belső képnél.
Hiszen én már láttam Nagybányát. Nem akarnék társzekerek helyett tásasházakat és Opeleket látni.

ZELK: KAMASZKOROM VERSELŐ VIDÉKE

De jó, hogy nem kell verset írni,
elég ha szólítani, hívni
a múlhatatlan nevű falvakat
s már jönnek is, már versbe állnak:

SZATMÁRHEGY PÁLFALVA AMAC
HIRIP HOMORÓD OMBÓD

Aztán a másik költemény:

SZÍNÉRVÁRALJA HANDAL
SIKÁRLÓ ILOBA

S innen már kavicshajításnyira
a világ közepe,
ahol nem adja erdőnél alább
a szelíd gesztenye,
ahol zöldnél zöldebb a zöld,
ahol az alma bévül is piros,
ahol a Zazar úgy szalad,
csempészve visz a víz alatt
homokszemekbe csukott aranyat,
ahol a Ferenczy család
úgy vert tanyát,
fénycölöpökre épített
hódító iskolát,
ahol a toronyban a csókák
s a piacon a népek
tersánszkyul beszélnek,
ahol a ligetben az ágak
mint az ő hosszú karjai úgy szállnak,
megáldva minden kapualjban háló
kocsma-búvó szegényt,
hát szólítsuk, hát hívjuk az
egyszavú költeményt,
hogy elénk álljon isten földre küldött
kék homlokú, derengő arcú lánya:

NAGYBÁNYA

Ezen a két egyáltalán nem ide tartozó soron megakad a szem <<megáldva minden kapualjban háló / kocsma-búvó szegényt>> és egy mély sóhaj. Merthogy ő ezt igazán tudta, igazán ismerte.

azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy:
egy konyhazug, egy szalmazsák –
ha ennyi lenne a világ  /Sirály/

--- 2012. január 21., szombat

Hete láttam, megörültem neki, és le is írtam, egy váratlanjó Uitz-grafika a Szépművészeti Múzeumban.
Múltkoriban föltettem a gépben lévő ötezer képet képernyővédőnek,
váltogatják egymást, hát nem följött ez az Uitz?
Láttam anno az MNG-ben.
Akkor írtam is róla, meg hogy egy találkozásunk is, Nagymaroson.
Már vénember volt, épp hazatelepülőben a Szovjetunióból.
Fekete Volgával hozták.
2004. júli. 16, péntek, A napi dátumnál keresendő.

Két segítőkész válaszlevél már megérkezett Pannonhalmáról.
Egy harmadik, ötlettel, Pestről.
Ez jó.
Meg kaptam hirtelenjében 15 Klee-reprót...

És most reggel egy kukucskáló Kisjézust,
meg Jézussal csevegő, lazán könyöklő asszonyt,
ezeket érdemes megmutatni.
Hogy valakinek a testbeszéd, a mozdulatok
bájának megfogalmazása az erőssége.
Pierre Mignard 1612-1695

09:25 Még egy különös levél, különös ötlettel, most.

...és néhány hete azt álmodtam, hogy jövő évi nagy kiállításodhoz ki kéne adni az első, 1970-es európai körutad naplóját, leírását, A6-os zsebformátum, reprókkal... Álmomban az "Utas és holdvilághoz" hasonlított  - szinte mindenkinek eszébe jut olvasva azt a könyvet, hogy azon az útvonalon végigmenne... A. c00280-1.htm

Bele kéne nézni, érdemes-e ezen elgondolkodni. Másfél hónap, 110 múzeum és kiállítás. Nagyon magánhasználatra készült. Bár önmagában ez nem kizáró ok. Biztos ötvenszer át kéne fogalmazni. Na, azt nem. Akkor meg? A4-ben valami negyven oldal, képekkel.

12:10

Vállalom az átfogalmazást! Csak az állítmányokat kell betenni a mondatokba. L.

15:40 Nem bírom ezt a betegség-tétlenséget, fegyelmezetlen,
délben ébredve kelve kicsit fest. Dehogy kicsit. Aztán mikor már teljesen elakadtam,
öt további keretszínnel próbálkoztam, az olykor továbblendít.
És tényleg.
A full-ezüst próbakeret sugallta a megoldást.
Harmadik éve próbálom befejezni ezt a képet.
Kopogós műterem - A/10/24
Már nem kopog. De sőt. Kerete nélkül enyhén bágyadt is.
Idegen volt az a korábbi önbizalmas dölyfös.
Hatvan centis. Itt az előző változata.
Most vissza az ágyba.

Kata tüntetni indul, én a konyhába kis töpörtyűért. Ha még van.

--- 2012. január 22., vasárnap

Deske, Európa-körút naplójához: mondom, csak az állítmányokat kell betenni a mondatokba. Ép mondatokat kell belőlük csinálni, anélkül, hogy az eredeti szikársága, ugyanakkor elragadtatott lelkesedése ne romoljon. Valahogy így:

Bruck

Személyvonattal indultam éjfélkor, hogy nyerjek fél napot. Átszállásra várva megnéztem Bruck központját; egy kirakatban autó (!), meg Ferenc J. mellszobra.

Bécs

Az utcán kapkodom a fejem: sofőrös magánautók, dán-német bútorbolt; amikor taxiba ülnek, a taxis a hátsó ajtót nyitja ki. Irány a diákszövetkezetbe: beiratkozás. Lakás a Herald panzióban.

Irány a Gemaldegalerie! Meglep az épület arany -szürke - fekete elosztótere, a szürke textiltapéta, a feketemárvány lábazat. Sok a fiatal látogató, köztük egy leánycsoport apácák kíséretében. A galéria képeiről jó másolatokat lehet készíttetni.

Minden más egy kicsit, mint a reprodukciókon: Brueghel Tél-je fehérebb, Vermeer sápadtabb, Breughel általában sokkal világosabb,mint képzeltem; gyerekportréi antihumánusak, állattanulmányai megkapóak. Óriás Rubensek, mélytüzű Ostade-képek. És a portrék! Rembrandt-önarcképek, Clouet, Holbein arcképei! A cinikus Cranach, Altdorfer, Dürer Maximilián császárról készült portréja, egy szépséges ifjú velencei lány - és betetőzésül: van Eyck férfiportréi. Általában a portrék jobban tetszenek. Megragadó a kis szárnyas oltár (Memling), Dűrer tiszta szigorúsága. Az olasz részt végigfutva Giorgione három filozófusa és Mantegna szent Sebestyén-képe kap meg. Tizian - a reprók után - tompa, Velasquez millió infánsnője érdektelen.

Kint az utcán ideálisan minik a szoknyák, a vonaton velem szemben egy ősz úr magazint olvas - a címlapon aktfotó.

És a válaszom:

Kedves I., aranyos gesztus, köszönöm; nagyon jól csinálta, és azt hiszem, ez az egyetlen lehetséges út. És tűrhetetlen. Harminc éves interjúmban észreveszem, hogy egyetlen szavamat fölcserélték. (Interjúadásomnak feltétele is a szöveghűség.) Hogy is mondjam. Maga olvashatóra javította fogalmazatlan szövegemet, s az egész összeomlott; erejét? értelmét? vesztette. Számomra. Ez, gondolom, korlátoltság, de tény. De jó!, hogy most ez újra kiderült. Tehát nagyon fontos, amit csinált. Nagyon köszönöm. Amúgy L. véleménye, hogy ez kiadható –  kedves és elfogult.
Arcürege magányából szeretettel üdvözli: d.

Mai sz.lecke: Kor 1. levél, 7. 29. Egy egyszerű mondat: Az idő rövid.
Húsz évesen már tudtam.

12:22 Szükséges volt az ágyat áttolni a gyerekszobába. Megtettem.

Tegnap 400 ezer ember békemenete Budapesten, szolidaritás a kormány mellett. Az ellenzék állítása szerint ez a tömeg végül több tízererre nőtt.

KEDVES BARÁTAIM, MUSZÁJ.
EL KELL ADNI,
TEHÁT ELADOM,
VAGYIS ÁRULOM
EZT AZ ESZMÉLETLEN-SZÉP FESTETT SZUSZÉKOT.

EGY KLEE-KÉP, NEM?!

LÁNYOMNAK HOZTAM BARANYÁBÓL,

tíz éve. Fiam most föltette a Vaterára, két hétig, 120 ezerért, licitet átlépő azonnali vétel: 140 ezer. Tehát február 6-ig csak onnét.
http://www.vatera.hu/szuszek_festett_faragott_lada_1539272546.html

52x100 centis, és 82 magas. Jó nehéz, mert keményfa.

--- 2012. január 23., hétfő

Kedves Mester, megint egy kérés, lehet pofátlan, de hátha... nálam van az A/20.. képe, tiszta váliság. És aztán látom most ezt a ...Műtermet, A/20... és hát ez meg a nagy mély szomorú váliság.... ez hozzám közelebb lenne... lelkem fájdalmához.... nem lehetne elcserélni?)) köszönöm, barátsággal: Atanáz.

Drága Atanáz!
A maga atanázsága közel áll hozzám!
Egy művész, mint Maga, legyen ötletes, az löki-taszajtja tovább a világot.
Meg őt is.
Legyen pofátlan.
Ha ennek ára is van.
200 ezer.

--- 2012. január 24., kedd

04:43 Disznóság. Hogy tartsam a versenysúlyomat - mert végre tartom -, kb. déltől kb. éhezni kell. Ebéd: a fele, vacsora: jelképes. Különben hízni kezdek. Kata bosszúból csokisparányt vásárol, és kiteszi az asztalra.

Előbb-utóbb a magam lábára kell állnom.
Merthogy muszáj, a világ elműanyagosodása miatt.
Negyven év után először ipari méretben saját alapozás.
Elkezdek berendezkedni rá.
Szomszédtól kölcsönbe vissza a mérlegünk.
Estére már nekem is lett. Katától uborkásvödörkék.
Ez itten - összefűzve -meg az az ötdekás.
Végy öt deka bőrenyvet, keverj hozzá ugyanannyi zselatint,
akkor vízfürdőben--

Tegnap 42 perces telefonbeszélgetés, tartalmas. Közben föltettem egy 90 centis képet. Csak a tubuskupakok kicsavarása volt körülményes fél kézzel.

Tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnánk zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, a fejedelmek udvaraiból és a házasok köréből... viszont hangoztatom, hogy a szemlélődő, szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni. Az említett jámborságokon kívül van még sok más fajta is... A jámborság gyakorlatainak alkalmazkodiuk kell egészen részletesen az egyes ember testi egészségéhez, foglalkozásához és hivatalos kötességeihez.
Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

Udvari mákosgubaszállítómmal konflikus, ugyan jönne idén is, de alvásidőmben, merthogy a vonatmenetrend, stb. Akkor a házmesterhez?, vagy Kata? 1. Nincs. 2. alszik. Hanem van a házunkban két bolt is, régi ismerősök. Megoldottuk.

És világosodik már!! Január vége, stimmel.

Szia Deske, azzal valami jót, követendő dolgot akarsz tanítani - vagy ma már az is ritkaság, hogy csak 2 dolgot csinál az ember egyszerre? - hogy tartalmasan beszélgetsz telefonon és közben festesz egy képet? (Emlékszem, hogy régen szóltál egyikünknek, hogy ne kössön a imaközösségi beszélgetés közben...) L.

Kedves Maestro Deske! Ezt a '70-es utinaplót ki KELL adni; nem bírtam abbahagyni az olvasását, pedig manapság ez elég ritka eset nálam. Legfeljebb a helyesírási dolgokat kellene rendezgetni. Meg a képekhez valami magyarázat-féle; de lehet, hogy nem is kell. Helyesírásban, nevek leírásában állok rendelkezésére. De komolyan. Egyébként nem tömjénezek; nagyon izgalmas és gazdag(ító) olvasnivaló. (Hihi: következetesen abszis-t ír apszis helyett.) U.

Rendbe tevés nagyon jó, továbbiakra még megvárom vérestollú főszakember barátomat, u.n. elsőszámú olvasómat. Köszönöm! d.

10:17 Végre egy fotó Berszán Babits-szakértő és élelmiszergépészmérnöktanár barátomról. Kicsit föl is javítottam.
A visszacsatolt Máramarossziget, 1940.

Egy jóbarátom ismételten számonkérte, képeimen még mindig egy asztal, vagy egy szék. Belsőépítész - lakberendező érdeklődésű publikummal nem tudok mit kezdeni. Egyre leginkább csak a színek érdekelnek. Vagy netán mindig is így volt?

12:21 Hisztérikusan megbolondult a gép egyik pillanatról a másikra: A nyíl helyett szaggatot csík, a gyönyörű zölddombos háttér-kép helyett valami izé. Nem tudok veszíteni. Akkor új kép, ezúttal Kecskemétről, F/06/09. Majd egy év után.

--- 2012. január 25., szerda

Hazafelé fotó, már féltávot úsztam F/2012/012

Orvos barátom blogja gyakran keserű, borongós. Leginkább a világ sötétebb felére figyel. Nem örültem neki, terjeszti a rosszkedvet, fertőz. Segíteni a dolgunk, megszólalni felelősség. De most észbe vettem Illyés egy régebben olvasott bölcsességét erről. Hogy nincsen pesszimista költészet: mert aki a maga baját jajgatja el, az maga a remény, hiszen elmondja, kimondja, ez már a gyógyulás iránya. (És tán van esély, hogy így is olvassák...?!)

13:32 Amikor "nyelveken" imádkozom, pontosan ugyanaz. Festek, valamit nagyon elmondok "a színek nyelvén" , de fogalmam sincs, hogy mit. És van, aki megérti. (Sőt, fontos neki, hisz még meg is veszi.)
Na, itt lesz mit átgondolni.
84. dec. 9., amikor az első ilyen ima, leírtam. Kiderült, héber dicsőítőmondat.

Az ötvenes évek 180-as Mercije, az volt az igazi. Újabb- és újabb változatok, mind nem tetszettek. Aztán megszoktam őket. Ez most az első, ami rögvest szép. Szélvédőjén rokkantkocsi jel.

--- 2012. január 26., csütörtök

Deske írod: "Amikor nyelveken imádkozom, pontosan ugyanaz. Festek, valamit nagyon elmondok "a színek nyelvén" , de fogalmam sincs, hogy mit. És van, aki megérti... amikor az első ilyen ima, leírtam. Kiderült, héber dicsőítőmondat."

Szerintem a művészetre a pünkösdi csoda a jó hasonlat, nem a te nyelveken beszélésed. Péter beszél, és a legkülönbözőbb nyelvű emberek mind a saját nyelvükön hallják. Ha te imádkozol nyelveken, akkor azt csak egy héberül beszélő ember érti meg Istenen kívül. Szia! H.

Szia, igaz. Egyébként egyáltalán nem valószínű, hogy ez azóta is héber. Mindenestre érti az, aki a nyelvek értésének adományát megkapta. Valamint a kutyák, bocs. Nekik nyelveken szoktam beszélni. Valami régi tanulmányaimból tudom, hogy szabad, nem blaszfémia. d.

Deske, egészen biztos, hogy továbbra is héberül beszélsz nyelveken. Ez a nyelv semmi mással össze nem téveszthető. Jeruzsálemben a siratófal melletti teremben is így imádkoztak, egyből te jutottál eszembe. H.

Tegnap befejeztem, A/12/04 olajkép, és 90 centis. Aztán ma délelőtt nyolc kiló alapozóanyagok összekever, összefőz, ebédig 12 nagy tábla lealapozva. Jól belefáradtam. Ami alapozó tegnap készült, rossz, kiöntöttem. Este Korniss fotókiállítása a Várfok Galériában. Mindenki ott volt. A korai és mostani erdélyi felvételek, együtt. Érdekes. És jó.

			>

És nem vagyok egyedül. Van még egy ember, aki tudja. Szüts hívott, és megbeszéltük. Hosszan, mint az egymásra talált összeeskűvők. Hogy a fenti, január 17-én mutatott kis Fényes Adolf-kép, mint a legeslegjobb Bonnard. Hogy csoda. Remekmű. Ezt egyedül kéne egy terembe, egyetlenként, állandó bemutatásra. A Nemzeti Galária tulajdona. Soha nem láttuk. Ha Márianéni lennék, mondanám, őrület.

Megyek a konyhába fakanálért. Kata négykézláb, feje eltűnik a gázrezsó mögött, a padlócsempét sikálja. Szó alig esett. Aztán csönd. Majd egyetlen fajfenntartási ordítás. Később megebédeltünk.

--- 2012. január 27., péntek

03:23 Terjed a Városban, a művészeti egyetemek mind fizetősek lesznek. Most első kézből kaptam a cáfolatot. Ötletes rémhír. Illetve hogy van ez? Hiszen már a fiam után is fizettünk az Iparművészetin. Akkor marad a vegyes rendszer?.

13:04 Rákérdeztem. Tegnap a Felsőoktatási Közlönyben már meg is jelent, hogy az össz műv. felsőiskola ingyenes a fejkvóta erejéig, továbbra is, sőt a létszámot még meg is emelték. Ezt senki nem érti, de mindenki nagyon örül. És fiam csak azért fizetetett, mert kvótán felüli volt felvételi pontszáma alapján, s így ez a lehetőség volt neki (és talán még egy jelentkezőnek) fölkínálva.

A mai Marabu-rajz. Én a helyzetet nem pontosan így értékelem, de remek.

Volt egy rejtélyes ronda hiba a honlapomon, nem vertem nagydobra, úgyis volt, aki ezt telibe kapta. Firefoxxal igen-, Internet Explorer keresővel a NEWS-ban a filmek nem jöttek föl, és a képek sem ugrottak tisztességesen nagy méretre. Most Andris megtalálta a bajt. Kijavította, másfél évre visszamenőleg. Hála.

Életemben eddig egyetlen próbálkozás sötétre színezett alapozásra dolgozni. És alíghanem az utolsó. Ami pár kilót kikevertem, dobtam is a szemétbe. Hát, különös, evvel megint minden más egy kicsit. 90 x 90 centi.
Csendes este a műteremben - A/12/05 Így jár, aki a keretet előbb csinálja meg, mint a belevalót.

--- 2012. január 28., szombat

Keretépítés egész nap. Fotó: unokanyomok a szoba közepén - F/2012/013

--- 2012. január 29., vasárnap

Nőnek az unokák. F/2012/015, 016, 020, 021.

Mi van még. Kaptam egy hibátlan, jól kezelhető öröknaptárt. Ez a WEBTÁR / 02. ÁLTALÁNOS KERESŐK-ben. Meg egy aranyos fotót, az a VICCTÁR-ba került. Beköltöztem Miki üresen álló szobájába a keretezőműhellyel. De ott fogok alapozni is. Fűrészporallergiám, meg az erős vegyszerszagok. És nem kell mindig elpakolni. Erre az alkalomra ott kicsit be is fűtöttem.

Egyszer kaptam egy gyónási penitenciát, ma is elröhögöm magam, ha eszembe jut: -Nem vagy egy mintaférj. Legyél három napig olyan jó Katához, mintha az utolsó együtt-napotok lenne. De ezt ne egymás után, hogy közben kipihend magad.

--- 2012. január 30., hétfő

10:31 Mostohaszülők az állatvilágban - egy etológiai cikkből:
...Tigrist felnevelő tacskó, gazellagidát istápoló oroszán, általában az így felnövő állat nem tud vadászni, küzdeni, párt szerezni... Az így nőtt kölykök nem tudnak különbséget tenni barát és ellenség között... Az anyatejjel a kölykök gyakran a másik állatfaj bizonyos tulajdonságait is magukba szívják... Felnőve a kölykök, nem biztos, hogy a mama nem fogja zsákmányállatnak tekinteni őket, vagy fordítva... Különös örökbefogadások: egy teknősbéka egy vizilóbébit adoptált... Madarak a vízfelszínre feljövő aranyhalakat etették teljes erőbedobással saját utódaik helyett, mert a halak tátogó szája ellenállhatatlan kulcsingerként hat a madárszülőkre... A bevésődés jelensége, hogy bizonyos faj újszülöttei az elsőként látottakat fogadják el anyjuknak (Konrád Lorenz és a kislibák) ...különös esetei: egy hattyú egy vizibiciklit követett mindenhová, egy peches sündisznókölyök egy seprűt tartott mamájának. Emberpélda, egy utóbbi: 2004. Szibéria, egy kitett bébit a család kutyája nevelte föl, hétévesen megtalálták, négykézláb járt, ugatott, s megszaglászta az ételt, mielőtt belekóstolt volna... A kutatók szerint létezik valami nehezen meghatározható morális ösztön is az állatoknál, ami olykor ráveszi őket arra, hogy a természet törvényei ellenében - hogy a gyengének pusztulnia kell - gondoskodnak az ilyenekről... Berlin: vándorsólyom egy víztorony tetején kétségbesetten csipogó vörösvércse fiókát megszánt és örökbe fogadott. Még vadászni is sikerült megtanítania... egy homoszexuális hím pingvinpár felnevelte egy idegen pingvinfaj fiókáját...
-- in: Márta Kriszta: Állati mostohák, Népszabadság 2011.5.30.

12:46 Nekem van egy koherens világképem. Valamelyik fiókba tettem, tán az AUTÓ - GARANCIA - HALÁL- dossziék dobozában van.

12:58 Deske, elő azzal a világképpel a fiókból! Nem, mintha amúgy nem lógna ki a NEWS-ból a Maga koherens világképének a lólába. É.

- - - - - - -

Te, Iván, ez őrület, amit átküldtél. Nekem Faber-Castell logarlécem volt... Ez a film igaz? d.

Deske, nekem Gamma-25-ös. Sajnos ez már megvalósult. Azt írja, a közeljövő ilyen. Én ugyan jobban szeretek úgy élni, mint most, és a gázlángon felejtett kávéfőző gumi illata (szaga) sem veszi el a kedvemet! iván

17:42 És akkor vissza a múlt évezredben kialakult problémaköreimhez. Délelőtt az új keretek pácolása, aztán ez a kép továbbfestve: A/12/04. Most csöndesebb, a két téma súlya kiegyensúlyozottabb, tehát unalmasabb. Ez jó. Egyáltalán, az egész színtelenebb és sápadtabb. Érdekes, itt, a neten nem jobb az új. És nagyon hiányzik neki a kerete, az fejezi be. Vagy ismételt önáltatás forog fenn?
Továbbra is kilencven centis.

19:22 Meggyőződésemmé vált, hogy a kép kis híján tökéletes, tehát rossz. És nem tudom megoldani. Katával mindjárt föl a Normafához, egy kis séta, talán még hó is van a fekete fák alatt a fekete éjszakában. Majd talán utána tovább.

21:17 Túl nehéz feladat ez a kép nekem. Megmunkálás előre, meg hátrafelé tolatva, többszörösen. A fekete fák viszont szépek voltak. Szél. Lent a csillogó város.

--- 2012. január 31., kedd

Pássz. Ezt az A/12/04-et egész délelőtt gyötörtem (ő engem). Délben fotóját ötödször cseréltem le, előzőleg is mindig reményben, hogy kész a kép. Győztem, vagy győzött, nem tudom jobbra csinálni.

A nap igazi problémája, mi legyen evvel a nyakékkel. Bármi, de muszáj, Katának így nem tetsz. Túl dús. Tanácskoz. Ötlet. Szerény javallatom szerint: a középső hosszúk maradjanak, de közéjük egy-egy zömök. És háromnegyed hátuljától kezdve csupasz. Este jön kézműves barátnője, addigra kész kell legyen a koncepció.

2012. jan. olvasó 321913 = 6528/hó = 211/nap,
az 5 rendkívüli nap nélkül: 189/nap lenne.