előző levél  összes levél

VÁLINEWS; 204. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. március

--- 2012. március 1., csütörtök, Kecskemét

Egy levél a hajnali szentmisék ügyében

Kedves Atya,
                                köszönöm a szívességet, hamarosan beírom a kapott szöveget. Ha már..., levelemet nemcsak neked, a Közösségnek  is szánom. Gondolom, közös döntés volt, megszüntettétek a hajnali (és az esti) szentmiséket.

84 májusa óta jártam a hatos misére, másnaponta. Néhány éve Achilles atya későbbre tette, nekem ő arra hivatkozott, hogy éjjel fél egyig dolgozik (dolgoztok), annyi a munka. Már ezen elcsodálkoztam. A mostani, teljes megszüntetésre a hivatkozás, hogy kevés a hívő és kevés a pap.
1./ Kevés a hívő. Barsi Balázs atya azt prédikálja, teljesen mindegy, egy szentmisén hányan vannak. Mert ott a teljesség van jelen.
2./ Hogy ti vagytok kevesen, ezt nem értem, hiszen később koncelebráltok.
3./ Néhányan biztosan voltunk, akik nem álmatlanság miatt jártunk hajnalban, hanem mert később erre már nincs lehetőségünk. Ez a néhány sánta öregasszony és öregember virrasztott, vagyis tette a dolgát az alvó-, netán közönyös Város nevében és helyett is; együttlétünket így éltem meg. Feleségemtől tudom, másoknak az esti félnyolcas elmaradása okoz gondot.
4./ Ezeket végiggondolva, csak reménykedem benne, hogy a döntéstek mögött nem egyszerű kényelemszeretetet áll, amin a fokozott hitélet, és böjt hirdetése idején csodálkoznék. 
Bízom benne, hogy ez átmenti állapot.
Szeretettel:

Váli Dezső

Szia Deske! Múltkor összeszámoltam: hétköznap 13 különböző miseidőpont közül választhatok, és akkor csak az általam könnyen elérhető templomokkal számoltam. Nem hiszem, hogy ez a szám a te esetedben nagyon más lenne, és neked még autód is van. Ezek után nekem elég visszás, hogy a kényelemszeretetről és a mise fontosságáról oktatod ki a ferenceseket. Aki ma Budapesten el akar jutni misére, az el tud. Aki nem akar, az ne mást hibáztasson. P.  

Kösz a  levelet, alkalom a továbbgondolásra.
Te - gondolom - lakás és a távoli munkahelyed között találtad a tizenhármat.
Én itt a közelben nem tudok egyről sem. Úgy tudom, a városmajori templom is később kezd.
És fél kilenckor itthon kezdeni akarom a napot.
430 forintos benzinár és reggeli csúcsforgalom. Amúgy itt nemcsak autós öregurakról van szó.
Igen, minden áron nem akarok hajnali misére eljutni, ez igaz.
És továbbra sem értem igazán, a ferencesek miért hagyták abba... d.

Már Kecskeméten. 3/4 7-re az uszoda előtt. Vadonat helyen vadonat épület. Megmutatták mi, hol, merre. A régi ismerősök. A tavalyi bérletem itt is működik, és mindössze 5600 forint, pompás. Ötvenméteres medence, 26 fokos, bóják, sávomban egyedül, pompás. Arrébb egy sporttárs szintén kézlapáttal, ez sajnálatos. 1000 méter, itt más beosztással, kb. 26 perc volt. Épp a reggelihez kolompolásra értem a Házba. Szafaládés rántotta, fölcipekedés, az ötös szoba, mint mindíg; körülnéz, aztán szobaépítés. Valami ritka fura itt belül, de nagyon; leginkább a boldogsághoz hasonlít. F/2012/060
Elképesztően jó könyveket hoztam. A verseket túl ötven év után újra Seneca Erköcsi levelek I-II, Tíz év - könyv Móricz naplószövegiből, megint a Káosz, Illyéstől valami tanulmányok, meg a Hunok Párizsban. Pár éve ez nem ment. Kakuk Marci. És - Gábor szólt - egy februári Holmi, a hagyatékban találtak egy Petri drámatöredéket, megvettem. Érdekes lenne itt nem festeni, csak aludgatni, olvasgatni. Még majd kekszet kell venni, meg teát.

Deske, a neten úgy van, az Irgalmasrendi kápolnában, ami az uszodáddal majdnem szemben, Frankel Leó 54., csütörtökön 6:30-kor mindig van mise. És az Újlaki templom is, az minden nap. L.

Jajj, nagyon köszönöm! Átgondolom. Viszont ebből jövök rá, hogy sajna egyáltalán nem mindegy nekem 26 év után elhagyni ezt a közösséget és (csúnya) templomot,.. d.

A vasárnapi szentbeszéd megütött, kicsit meg is ijesztett, itt valami dolgom van. Elkértem - volna -, de arról éppen nem készült hangfelvétel. Arról beszélt, hogy Szent Negyvennapban egy kis édességről lemondani komolytalan. És, hogy milyenek vagyunk mi, tízmillióan, hatmillió abortusszal. Ez a beszéd előtte való szombat esti, ugyanarról. Most fejeztem be a beírását:

...Olyan gyakorlatokat kell tennünk, amelyek valahogy határhelyzetbe hoznak bennünket, amin csak Isten tud keresztülvezetni bennünket. Ha nem ilyen gyakorlatokat tűzünk ki magunknak, akkor komolytalanná válik böjti készenlétünk. A másik dolog, amivel szintén számolnunk kell, az az, hogy a nagyböjtnek a gyakorlatai, ahol tényleg úgy Isten kezébe szolgáltatjuk ki magunkat, ezek, bizony, közelebb hozzák a kísértéseket! Ezek veszélyes helyzetbe hoznak bennünket! És az ilyen dolgokra gondolok: az első, hogy aki tényleg komolyan elkezd böjtölni, az megtapasztalja  a testi gyengeséget; az megtapasztalja esetleg azt, hogy ingerlékennyé válik; megtapasztalja azt, hogy esetleg az imádságban szétszórttá válik; és megtapasztal egyfajta unottságot, egyfajta undort az imától és mindenféle lelki gyakorlattól...

...Amikor úgy kezd tűnni az egész, hogy teljesíthetetlen! Kilátástalan! Igen! Ez komoly hittapasztalathoz vezethet, ha ebben az állapotban kitartunk! Ha kedvetlenül is tovább fogunk imádkozni! Ha kedvetlenül tovább fogjuk folytatni a böjtünket! - És sorolhatnám még ezeket a dolgokat!...
a teljes szöveg

A böjtről. Nehéz az őszinteségig eljutnom. Úgy tudom magamról, egész évben feszítetten és feszített önkontrollban élek (nyilván lyukakkal). Jelez a műszer, ha valamit három perccel tovább, mint kéne. Ha többet mondok egy mondattal. Így most még az is megfordult - féltréfa -, böjtnek: naponta lazítani; beülni valahova egy "kávéra"; szelet dobostortára, az lenne csak a kemény feladat… Karórám este fél tízkor csipog, hogy a munkát abbahagyni. Nyaralni nincs fegyelmem, nem tudok. Egyszer penitenciának kértem két hétre (többre nem mertem) esténként fél óra szépirodalom olvasást.
Fölfigyeltem erre a szentbeszédre.

Szeretem az egyszerű szerkezeteket, lejtő, csiga, ék. Mindig polgári ruhában síeltem. Tegnap már mindenem becsomagolva - akkor hóesés után 12 fok meleg -, megfájdult a fejem. A gyógyszer is a zsákban. És akkor. Amit eddig soha, mintegy próbaképp, egy tabletta mezei KALMOPYRIN. És működött. Szeretem az egyszerű szerkezeteket.

--- 2012. március 2., péntek

Töröltem egy rendszerfájlt. A József és testvéreiben vannak édesen leírt jelentek, amikor a nem szembenézés, a kancsalítás, mert mellébeszélés. Ahogy én most pár napja. Véletlen -félreértések sorozata - töröltem egy kritikus fájlt, amitől nem kapta (naponta) a friss anyagot az OSZK. És éppen most, hogy a fekete főoldalamon megreklámoztam létét. Bár ott minden egy nap késéssel, viszont az örök időkre, az bombabiztos. Az OSZK-szerverről soha senki nem fog törölni semmit. Szóval ez a letörlés. Riadó, riasztás. Telefon, mail, SMS, ajvé. Mázsás kő a szívemen. Nem ametiszt, még csak nem is süttöi márvány vagy üledékmészkő. Bazaltra vagy gránitkonglomerátumra gyanakszom, ha van ilyen. Aztán ma reggelre minden jó, ó, ó, hála; amúgy 25 perc volt az ezer.

Az új kecskeméti uszoda. Sok medencéje van, ez a 26 fokos, ötvenméteres med. Pompás. Sárga karórát is adnak. A végén visszaveszik. F/2012/062 És vettem 19 doboz hibiszkuszos csipkebogyóteát. Abból 12 eperízű. Bár azt az Olympos citromlé tök eltünteti. Na, akkor most elkezdek itt dolgozni. Az első hat képet szerencsére nem kell megfesti, azt már Pesten megcsináltam.

Szemeteszsák ügy. Katától táviratilag, mennyi a konyha szemetesláda peremének kerülete.
Egy törülközővel kerítse körbe. 106 centi.
Évről évre Kecskemétről gondoskodom a szemeteszsákunkról, nagy tételben.
A tavalyi tétellel szörnyen elkalandoztam, zöld és lyukadékony volt.
Most egy tekercs próbavásárlás. Ez 126, fekete, de erős.
Elkezdtem az A/12/07-et. Baromi nagy ez a 90 centi.

--- 2012. március 3., szombat, Kecskemét

A mai hosszú nap. Igen, baromi nagy ez a 90x90 centi. Könnyítendő a helyzetet, megnagyobbítottam - de ez már este -, most jó kétméteres a munkaasztal. Minden elfér és mindenhez jól hozzáférek. F/2012/065.
De sorrendben.
Reggel vonattal Pestre, Andreát meglátogatni, erősen vágyakoztam hozzá. Tegnap ért haza ausztriai síelésből. Reggel hívtam, igen, vár, fél 11. Csak az ideiglenes tömés esett ki, ez volt a baj.
Röpke időre haza, Kata, meg hogy lehozok egy nagy keretet, ha már. De mivel kössem ki - kint kell hagyni a vonatperonon -, hogy ne boruljon föl. Cipőpertlim, kabátöv vagy a fotógép nyakzsinórja. Melyiket legkisebb baj, ha ellopják.
Ahogy kifelé, először a gyárak, aztán egyre kisebb kócerájok, végül apró házacskák. Mind hátsó udvarral a vasút felé. Az elhanyagoltságok fokozatai. Ez a lehangoló látvány az épp olvasott Kakuk Marcival, ráfintorog a képcsinálásra, innét nézve, csak igen-igen periférikus játék. Mint az Érik a gyümölcs, kamasz voltam, mikor megütött.
Ha jut erre idő - fogorvosi székben, vonaton -, mindig nagyon fáradt vagyok. El-elbóbiskoltam. Kocsi a parkolóban a pályaudvar előtt, itthon ebédem félretéve a konyhában, rajta cédula: DEZSŐ MŰVÉSZ, alvás, fél ötkor kezd fest, ne maradjon ki nap. Indításnak egy apró vázlat, párcentis, vagy tíz éve nincs rajzom-, tréfából beszámoztam, B/12/01 -, aztán új olajkép, A/12/08, sötétedésig egy órám volt rá. Beletettem a lehozott keretbe, úgy mutatósabb.
Tök pirosat pisilek. Ez a fájdalomcsill-gyulladásgátlótól van?
A legfontosabbat a végére. Ezerre vegyesben 24:06. Elképesztően jó idő (nálam). Versenyző csajjal - álomszép stílus - egy sávban. Viszont - a parton felejtettem - kézlapát nélkül.

--- 2012. március 4., vasárnap, Kecskemét

Elképesztő, 22:57, ezerre, ma profi férfivel egy sávban. Hiába, egy férfi, az az igazi. Ha nem is csúcs, de jobb, mint..., stb. Lásd: HAJÓNAPLÓ

Vasárnap délelőtt. Aki el akar csípni engem, amint mindjárt a vasárnapi dobostorta felé haladok-, vagy valaki mást: Városháza webkamera, percenként frissít. Tízre aztán a Cifra Palota, mint minden évben. Cifra Palota zárva. Úgy látszik, megint nem tudtak megegyezni az adventista teremőr nénivel, hogy vasárnapon vegye föl a munkát. Át a Fotómúzeumba. Az első az, hogy ez a jegyszedő nem ismert, és nem invitált beljebb, mosolyogva, széles mozdulatokkal. Ez fokozódott avval, hogy Maurer Dóra 1984-es művésztelepének fotói lennének. Ajvé. És a betetőzés, hogy a néni - joggal - nem fogadta kissé beszakadt ötszázasomat. Bevallottam neki, hogy szomorúságom fokozódott, és kifordultam az ajtón. Hanem a református Ráday Múzeum. Az örökkévalóság szelete. Szeretem ezt a református tiszta békéjüket, időfölöttiségüket, akár kegytárgy, óratörténet, Ravasz püspök emlékszoba, vagy az ásványtár, mindegy. Mind ugyanaz. Úgy látszik, idővel a nyugalmat egyre inkább becsülöm. Lehet, hogy nem helyes. Mégis, egy művésztől. Mire jó egy múzeum.

Kedves ideelnemjutó Barátaim, Le Meux-ig és tovább; akkor tehát vasárnapi séta; nézelődés:

--- 2012. március 5., hétfő, Kecskemét

ZSOLOZSMA. Bocsásd meg nekünk, Urunk, hogy nem ismertük fel Krisztus jelenlétét a szegényekben, a szenvedőkben, és azokban, akik terhünkre vannak /Nagyböjt II. hete, hétfő/

Deske,
1. Valaki a terhemre van, és én mégis barátkozzak vele, és akkor lecsapolja az energiáimat?
2. Vagy: szakítok vele, megmaradnak az energiáim, de ő szenved?
Képzelje el, hogy valaki az alvásidejében, szeretné megosztani Magával súlyos problémáját, és ha Maga ezt nem teszi meg. Nekem ez most napi problémám. Talán nem véletlen, hogy a nagyböjtben talált meg... Maga tudja a megoldást, Deske? H.

Kedves H.! Alaptörvényem, hogy nem szabad és nem lehet megúszni; alkalmanként kell mérlegelni. d

Határidőnapló és pénzügyek. Úgy tűnik, ez a medence gyorsabb vizű, ma 23:09, rendben. Más: hajnalban átküldtem egy táblázatomat - számadatokkal - fiamnak, hogy hirtelen halálom, stb. esetén- Magam is használom, ill.: használom. Kifizettem-e már idén a MAOE-t. Piros rubrikák benne, amivel dolog a közeljövőben:

ÉN TARTOZOM:..
NEKEM TARTOZNAK, FIZETNEK: nyugdíj, stb...
OTP. HAVONTA FIZETEM: lakbér, autó kötelező, víz-csat., villany, gáz, lakbér, újság, mobil, telefon-net-tv-modem, egyházadó
KP. ÁLLANDÓT FIZETEK, ÉVES: nyaraló adó - víz - villany, Képzőműv Szöv, MAOE, autó súlyadó, kommunális adó
KP. ÁLLANDÓT FIZETEK, HAVI: házt.pénz, menza
HATÁRIDŐK, mikor jár le: személyi, jogsi, forgalmi, útlevél

Ebédnél idén is ellenfény, ha napsütés.
És öreg barátok. F/2012/067

Van új kép is, sőt ez már a második változat.
A/12/09, 90x90 centi.
Te jó ég.
Lehet, hogy az idén dekoratíf leszek?
Pedig az nekem nagyon nem áll jól. Akár lásd: délelőtti táblázat.
Tök röhej. Gesztust pici smirglivel megigazgatni.

Igaz Hartung is csinálta a nagy marha lendületeivel. Láttam. Itt, a Műcsarnokban.
Vagy lehet, hogy Vojnich keménységét szeretném utánozni? Na, az nem fog menni.

Hogy miről beszélek.
Már inkább erről a délutáni dologról A/12/10

Harmadszor cserélem le ez új kép fotóját,
mindig a képernyőn veszem észre a hibáit,
(már amit észreveszek belőle),
keretből ki, állványra, vissza.
Végül kéztörölgetés.
De máma már nem hasad tovább.

--- 2012. március 6., kedd, Kecskemét

Kipróbálandó, működne-e a rendszer, negyed hétre az uszoda, hogy onnét fél nyolcra a Barátok templomába. Nem megy. Ilyenkor fél-, és teljesprofikkal tele, háton nem lehet, (páros kézzel ez nálam) túl széles. Így végig gyorsban, 22:01, nem is rossz. A mise: ének és prédikáció, kényszeresen nem szeretek késni; szakácsnőket megvárakoztatni. Összesen hárman vagyunk a házban. Marad a hétórás uszoda.

HASONLATOT KERESEK / 1
Találtam egy találó képet alkotói módszerem illusztrálásra. Mert a dolog lényege - eddig mindig erről ennyit -, hogy készülő képemet ha öt percre látom előre. Tehát. Láttak már szaladgáló kiskutyát. Rohan és lobognak a fülei. Minden látható ok nélkül hirtelen megáll, netán fenékre ül és megvakarja a füle tövét. Majd folytatja a rohanást egy egészen más irányba, hogy boldogan-e vagy izgatottan, talán ő se tudná megmondani. És ez így, és így, amíg
Valami ilyesmi.

Deske, nem valami hülye barátja találta ezt ki Magáról? F.

Nem. Tényleg próbálok régóta egy képszerű hasonlatot találni, hogy kb. vaktában keresgélek, percről percre új utak, nincs semmi vízió. d.

--- 2012. március 7., szerda, Kecskemét

Szent Perpétua és Felicitász vértanú ünnepe. 203. március 7-én szenvedtek vértanúságot. "Ma is megvan a halálukról szóló elbeszélés, melyet részben maguk a hitvallók írtak, részben pedig egy kortárs írnok."
Zsolozsmáskönyv. II.kötet, Nagyböjt

...Előbb Perpétuát öklelte fel szarvaival [az amfiteátrumban] a megvadított tehén, és a földre taszította. De Perpétua felállt, majd amikor meglátta Felicitászt összetiportan, odament hozzá, és a kezét nyújtva neki, felsegítette őt. Együtt álltak ott ketten. Miután így a nép kegyetlenségét kielégítették, visszahívták őket az életbenmaradottak kapujához. Itt egy hozzá ragaszkodó, Rusztikusz nevű hittanuló támogatta Perpétuát. Ekkkor, mintha kábulatból ébredne (annyira lelki elragadtatásban volt), kezdett körültekinteni, és mindnyájuk csodálkozására ezt kérdezte: "Mikor visznek már oda minket az elé a nem is tudom, miféle tehén elé?" Midőn pedig azt hallotta, hogy az már megtörtént, addíg el sem hitte, míg testén és ruháin az öklelések nyomait meg nem látta. Ekkor odahívta testvérét és Rusztikusz hittanulót, és így szólt hozzájuk: "Állhatatosak legyetek a hitben, mindnyájan szeressétek egymást, és szenvedéseinken meg ne botránkozzatok."

Hasonlóképpen buzdította Szártusz a másik kapunál Pudenz katonát: "Végre mégis, ahogy kívántam, és előre megmondtam, eddig még egy vadállat sem ért hozzám. Most pedig teljes szívből higgyél. Íme újra kimegyek oda, és a leopárd egyetlen harapására végem lesz." S mindjárt a látványosság végén a leopárd elé vetették, és annak egyetlen harapása annyira vérbe borította, hogy visszatértében a nép ilyen kiáltással tett tanúságot e második keresztségről: "Üdvös fürdő, üdvös fürdő." Valóban üdvözült is ő, aki ily módon saját vérében fürdött.
Ekkor Pudenz katonához fordult. "Isten veled, emlékezzél a hitre és énrám is, és mindez meg ne tántorítson, sőt inkább erősítsen meg." És rögtön elkérte gyűrűjét, és sebe vérébe mártva visszaadta neki örökség gyanánt, mint vértanúságának bizonyságát és emlékét. Aztán már félholtan odahurcolták a többeikhez, hogy azokkal együtt a szokott helyen megkapja a kegyelemdöfést.
Midőn pedig a nép azt követelte, hogy az aréna közepére állítsák őket, hogy így a gyilkosság egész lefolyását végignézhessék, azok maguktól felálltak, és a nézők kívánta helyre mentek, ott előbb megcsókolták egymást, hogy vértanúságukat a béke ünnepélyes kinyilvánításával fejezzék be.
Mindnyájan mozdulatlanul és csendben fogadták a kardot: különösen Száturusz, aki elsőnek lépett oda, és elsőként adta ki lelkét, támogatta még Perpétuát is. Perpétua pedig, hogy valami fájdalomban részesüljön, az oldalbordái közé kapott döfést. Erre felujjongott, és a kezdő gladiátor eltévedt jobbját maga igazította nyakára...

Mezei hétköznap, de egyedül egy sávban. Ez a hátúszásnál jó, nem kell forogni. 22:51. Pesten ez 26-28 perc.
A tegnapi kép - A/12/11 - magam se tudom, hogy álljak hozzá.
Hogy gyorsan elfelejtendő-e, vagy netán.
Ez ugyan önmagában jó jel, mert akkor remélhetően nem vagyok rutinterületen. Nem tudom (életben) elég tartalmas-e ez a faktura, hogy elvigye ezt a viszonylag üres tartalmat. Azért üres, mert érdektelen arányok. Trampli. Olyan bizonytalan vagyok. Vagy talán nem is.

Na, kezdem a mait. Milyen szép lenne egy selymesfényű fehér, néhány pici aligformával.
De előbb még egy címadás: "Műterem - hommage à Somogyi Dóra - A/12/09" [ , szül: 2011. 07. 18.]
A/12/09

A reggel körülírt remények. A/12/07. Selymesfényű fehér.
Becsületes helyzet.
És elakadtam. Sötétedik is.
Mindene van neki, még talán szárnya is. Kilencven centis.
Csak nem tud repülni. Vagy tud, de nem akar.
Lehet, hogy még fog.

Jut eszembe, a nagy interjújában Pilinszky dünnyög valami hasonlót. Ő speciel Beethovenről. Mindjárt megkeresem; NAPLÓIM, ÍRÁSOK -- C. NAPLÓ -- ELJUTHATUNK A DERŰIG. Megvan leírva , és hanggal is (a HANGTÁR-ban).

...én igen későn fedeztem föl Schubertet, el voltam ragadtatva tőle, és pont Beethovennel szemben, aki végig titáni maradt számomra, tehát hol döngeti a falakat, hol iszonyú finomsággal próbál kiszállni az ablakon, de nem megy. És Schubert az első hangra kiröpül.

Eljuthatunk a derűig. Evvel a háromszavas, egyszerű mondattal valami iszonyú fontosat határoz meg. Egy teljes életprogram rajza.

Edzés közben, vagy akár után, nem volt ennek módja, szóba se jött. Hanem nyári vasárnap, ha túra, a Római part mentén, majd tovább, Lupa-sziget, föl, egészen Szentendréig. Az öreg szkiffel jött, mi ketten dublóban; kétpárevezős versenyhajónkkal. Bp X-945. Árral szemben, fölfelé ez munka. De alkonyatkor, hazafelé. Olyankor a víz is majd' mindig elcsendesedik. És sodor, rásegít a csónak futására. Akkor - néha - jól körülnézve föl és le, nincs-e valami teherhajó, vagy kerekesgőzös a láthatáron, lefeküdtünk egy kicsit a hajóban (nálunk így hívták). A két lapát az egyensúly kedvéért egy kézzel fejünk fölött összefogva, tarkónk a keresztlécen, és ringatóztunk egy kicsit. Csak az eget láttuk, a felhőket. Nyugalom. Időtlen percek. Két gimnazista kamaszfiú, meg az öreg. Civilben vállalati sofőr, itt segédedző, a Nándi; volt talán negyven is.
Így vagyok én most evvel a Tersánszky Kakuk Marcival, mesél előre-hátra, édesen elringatózom erdélyi szavain, mondatain. Ahogy Zelk, Nagybányáról:

ahol a Ferenczy család
úgy vert tanyát,
fénycölöpökre épített
hódító iskolát,
ahol a toronyban a csókák
s a piacon a népek
tersánszkyul beszélnek,

[Kamaszkorom verselő vidéke]

--- 2012. március 8., csütörtök, Kecskemét

Uszoda vetkőzés-öltözésügy az új körülmények között optimalizálva, gyorsabban talán, kevesebb mozdulattal nem lehetne. Vetkőzőkabin, mert a szekrénysor koedukált. Oda úgy kell odacipekedni. Ma 22:52, másodperccel gyengébb a tegnapinál. Aztán az áruházba, mára ígérték. 45 felmosórongy, 3800; szeretem a tisztaságot. Nem szeretem az ecsetet. Ahelyett, ugyanis. Egy évre elég lesz.

Elkezdtem az A/12/12-őt. Még van néhány 90 centis lemezem. Már a fölrajzolásnál láttam, nagyon rossz az alapképlet. Meglátjuk, mit lehet ebből. Közben Barsi Balázs prédikációja, a 38-as. Arról, hogy szeretve vagyunk. Reggel óta, festés közben, eddig ötször. Átállítom ismétlő-programra. Tanulom.

kedves deske, eljuthatunk a derűig... igen... már régóta ezt a háromszavas mondatot mondogatom... fiatalon nem tudtam volna mit kezdeni vele, hiszen akkor még ide nekem a Gellérthegyet-fázisban lehúzott volna... most meg felfele...
a képei... az, amire tramplit írt, annak így a képernyőről a faktúrája nagyon szép... csak mind a két tárgy azonos helyiértékű... tolakodik az állvány, hogy feldöntse a széket... az állványt eltüntetném. H.

Mednyánszky. Ebéd előtti óra - csak hétköznap nyitva! -,
hogy ez is meglegyen, a Cifra Palotába.
Lám, Mednyánszky bácsi is rajzolt zsidótemetőt.
Meg egy háborús trén látványa.
Elképesztő firka, fergeteges ritmusa a szekerek-lovak sokaságának.
Nagyszabású apróka rajz.

Egy ajándék. És egy egészen más rajz, hatalmas kartonlapok között, rendkívül gondosan csomagolva, délelőtt postán érkezett, levélmelléklettel. <<Tisztelt Váli úr, kedves Dezső! Szeretném megköszönni valahogy a közkinccsé tett műveit és a blogot. Kérem fogadja el ezt a rajzot. Ha nem tetszik, vagy ön nem gyűjtő / gyűjtögető típus, nyugodtan adja tovább, ajándékozza el. Tegyen belátása szerint. Üdözlettel: H.>> Ha nem tévedek, össz. tán két levelet váltottunk eddig, H. úr olvasta, hogy érdeklődtem Diószegi Balázs iránt, ő pedig őrzi néhány művét.
Diószegit néhány éve egy reprón láttam meg: Fekete tehén. Megvettem a képeslapot, s rögtön be a MAGÁNÚZEUM-ba. Egyik főműve. És most épp ennek az 1945-ös vázlatát kaptam ajándékba!, iskolai rajzlapon tusrajz, nem is kicsi, 30x42 centi.
Ámulatos. Kossuth-díj a honlapomra.

Elolvastam az újabb fejezetet a Kakuk Marciból, az Amerikai örökséget, jó, békés este volt, fotelben. Idejében zártam aztán a gépet is, fekvés. Csak most újra nyitottam, eszembe jutott, Illyés is igen földícséri ezt a Tersánszkyt, régről kedves versem. És sokkal fontosabb írás, semmint csak egy író jubíleuma:

percenként fölmutatva, hogy mikortól

gyilkos a gyilkos,

tolvaj a tolvaj,

torz már a szép,

szép az imént torz

a hős: pribék,

s ki az, aki elől megy –

mert nincs szabadjegy

jól haladni a korral;

mert van, amikor – hány a példa! –

a néma szólal,

az iszkol, aki űz,

makulátlan a céda,

mocskos a szűz.

    Óda a törvényhozóhoz (A jubiláló Tersánszkynak)

A verset most az okafogyott VERSTÁR-ba is. Ami nálam az új évezred első évében alakult. Szerencsésen átlépett rajtunk az idő. Ezt is a netről szedtem le. Hat másodperc alatt.

--- 2012. március 9., péntek, Kecskemét

Ma műtik fiamat. Fölfúrják az orrát. Isten segítse mindkettőjüket.

A tegnapi Diószegi-rajz. Nemzeti Galéria-beli barátomat nem sikerült elérni.
A munkamegosztás így alakul:
1. Én örülök neki.
2. Szabó T. Annácska - Dragomán Gyuri házaspár falán fog tartózkodni. Ők is.


Egy holland esztétaprof. véleménye. Lacika este egy rekviemre menne Pestre, de mikor kezdődik. Google: /református / kálvin / tér / mozart /. Hétkor. A ref. parókia honlapja. S ott egy cikk egy proftól, egyház és művészet:

... A kép áthidalja a távolságot Isten és az emberek között, de egyúttal kellő távolságban is tartja az embert
...Mark Rothko (1903–1970) absztrakt expresszionista művészete rendkívül intellektuális művészet, melyet nem a nagyközönségnek szán, és egyáltalán nem keresztyén. Ennek ellenére ő maga is úgy fogalmaz, hogy amikor fest, az számára vallásos élmény; amikor pedig megtekinti valaki a műveit, ugyanezt élheti át. Andy Warhol (1928–1987) Utolsó vacsora című képe azzal foglalkozik, hogy Krisztus felfogható-e gyógyítóként, vagyis megpróbálta a keresztyénség tapasztalatát a kortárs amerikai popkultúra nyelvére átültetni.
...Amikor keresztyének abban gondolkodnak, hogy a művészetnek úgy kellene ábrázolnia, ahogy azt pár száz évvel ezelőtt tette, akkor azt a kérdést is fel kell tenniük maguknak, hogy ők maguk vajon annak a kornak a részesei-e. Nyilván nem.

...Ha Henri Matisse-nak (1869–1954) feltetted volna azt a kérdést, hogy keresztyén-e, nem is válaszolt volna, ugyanakkor van Franciaországban egy kápolna, amit ő ...

...Az alkotó, a befogadó és a mű dialógusa a művészet nagy folyamata, és ebből a háromból a művész a legkisebb szelet. Az, hogy egy kép spirituális-e vagy sem, az mindig a néző és a kép között dől el.

...A festmények megtekintése voltaképp vágyakozás a kép megértésére – ez érzésekkel teli, ugyanakkor mentális folyamat. A néző voltaképp megfeledkezik önmagáról, és egy másik valósággal szembesül
http://parokia.hu/hir/mutat/3263/

Uszoda. Ma kissé náthás, fáradt is, Lassúbb tempó, bár erősebb nekiszánással; 23:39, sajnálatos. Koromhoz jobban illő.

Minden egyébbel leálltam, baj, sürgős és azonnal javítandó. Honlap / ÉLETRAJZ fejezetben 37 tétel van. Ez becsületes, igaz, és tűrhetetlen. Noha tulképp. elég lenne az egyetlen tényleg informatív, az ÉVEK TÖRTÉNETE.
Redukálandó, most két új gyűjtőoldal:
RÉGI CSALÁDI OKMÁNYOK, NAPLÓK (14 tétel) valamint
MEGJELENT ÉLETRAJZOK, SZÓCIKKEK (12 tétel).
Kész is van.
A FONTOS FILMEK, KÖNYVEK, VIRÁGOK, stb. csak maradjon így, az móka, az emberi-
A napi úszásadatok itt: ÉLETRAJZ-CIVIL. Nnna. Kezd lenni rend.
Kissé lecsillapodtam.

Deske, hát én nem hiszem, hogy az számít, mi van az életrajzban. Az csak a hülye humán-erőforrás helyekre jó. A maga esetében új képein egyetlen szék mindennél többet elmond. Valaki a festőállvány fekete patáit tolakodónak tartotta, én meg ezt a képet nagyon erotikusnak látom--- R.

Népszabadság: A leghosszabb forgalmi dugó rekordját 99,5 kilométerrel a kínaiak állítoták föl 2010-ben.

HASONLATOT KERESEK / 2
Továbbra sem találok megfelelő hasonlatot, hogyan ez festés-munka nálam. A múltkori a tétova kölykökkutya volt. Vagy: a távfutó erdőkön át megtalálja az ellenőrző pontot. Ott új feladatot kap, amivel y. irányba kell továbbindulnia. Talán van ilyesféle katonai tájékozódó verseny. De ez se jó. Mert egy x. pontba eljutva a képpel, a pillantnyi állapota mutat új lehetőségeket, amiből választani kell.
Nem tudom megfogalmazni.
Az elgurított billiárdgolyó csinál valamit, s aztán megáll. Egy új helyzet. S ezt figyelembe véve kap új feladatot a köv. lökéssel.
Picassot filmezték, üvegfalon rajzolt, hülyéskedett. Kakas, a köv. pillanatban abból hátakt lett, stb.
A papímontázs technika lehet ilyen. Amikor Vajda Lajos újságból kivág egy koponyát, aztán továbbapoz, ott egy revolveres férfikar, egy fenyőfa, viadukt...
Érthető egyáltalán?
Nincs valami ötlet?

- - - -
16:07 most ebredtem mutetbol, eddig minden oke szia

16:11 én is most ébredtem, szia! d.
- - - -

HASONLATOT KERESEK / 3

Drága deske, erre a festési micsodájára a legjobb analógia maga az élet. Hiszen egész létünk ilyen, valami megállít, vagy továbblök, ahogy a GPS mondja, újratervezés... L.

És Renoir parafaelmélete?! A parafadugó a patakba kerül. Itt-ott akadályokba ütközik, megáll, vagy továbbsiet. Előbb-utóbb a tengerben fog kikötni. É.

Sajna. A GPS tudja a célt, a dugó is egy helyre tart. Nem stimmel.
Itt nincs cél, csak szándék és a vágy; hogy de jó lenne valahova eljutni.
Mint az éhező vágyik akármire.
Mint a sétálónak nincs úticélja.
Mint egy iránytalan diskurálás, ami mégis gazdagodít [ © G-y]
Csellengés az ócskapiacon, hátha találok valamit.
d.

--- 2012. március 10., szombat, Kecskemét

HASONLATOT KERESEK / 4
És még mindig nem jó. Mert az ócskapiacon, vagy a turkálóban találok valamit, vagy valamiket, és avval megvan. Itt pedig formálok valamit, időnként hátralépek és rámeredek, hogy most merre. Mi jót-jobbat lehetne ebből kihozni.
Erre kéne egy hasonlat.
Egyébként az elhagyott nonfig. festésnél volt halmozottan ez a szörnyű szabadság. Lehetőség kőrkörösen, 360 fokban, bármikor, bármerre.


Mindez nem zárja ki, hogy ma 22:21 vegyesben ezerre, idei record, igaz, két Kalmopyrinnel. Tavaly volt jobb, de az 25-ös medencében. Az dupla bukóforduló.
Kicsit náthás.

A tegnapi kép, A/12/13, ez speciel életben jobb. Itt kicsit mákos. A mai képhez néhány vázlatka. B/12/02

Deske, szerinted más a festés, mint az élet? Alkalomról alkalomra kell mérlegelni, és el kell találni valahova, ahol még nem voltunk.  Z.

Azt hiszem, minőségében más, mert itt öt percekre sűrítve a konfliktushelyzet. d.

Szia! Mintha az életben nem öt percekre lenne süritve a konfliktushelyzet! Nehogy màr...! J. /Le Meux/

Keresem továbbra is.
Grafikus-sémaként ez így.
Hogy minden-, az élet is ilyen lenne?
Mondják itt nekem. Már ne hülyéskedjünk.
Legalábbis az én életem: egyáltalán nem ijen.
Ott vannak czélok, vezérfonalak (leitmotiv), főirányok, meg minden.
Váli Dezső
kisnyugdíjas dísztárgykészítő.

--- 2012. március 11., vasárnap, Kecskemét

Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld el ellenségedet, hanem segíts neki felállítani!
Mózes II. 23,5.

HASONLATOT KERESEK / 6
Kapom a leveleket, kösz; bocsánat, csak a lényeget:
- Fontos új motívum, hogy - Pilinszky - indítás után a mű öntörvényűvé válik, leginkább már ő építi tovább magát. A mű akkor kezdődik, amikor önmagát kezdi el írni. Ha egyszer elindul ez a sarjadás egy művön belül... A terveinkbe mindig belebukunk...
- Tivoli játék hasonlat. Érdekes, mert ebben a véletlen és a bukás lehetősége is szerepel. Kilőtt golyó, elpattanások, a terelőkarok által is, végül a számláló, ha x érték alatt marad, a kép felfűrészelendő.
Sarjadás. Nagyon pontos. Tivoli: szeretnék EMELKEDETTEBB hasonlatot találni, de bizony eddig ez jó.
Sémarajzom még nincs űberelve. Vagy igen?

Belátva és bölcsen, tán két éve eldöntöttem, nem fogok úszásnál időmérni, akkor ösztönösen is hajtok, a délelőtti munka látja kárát. Ma szinte minden idők legjobbja, vegyesben. Profik átengedtek egy üres sávot. Szóval így alakul:

kb.26
kb.25
20:06
22:57
23:09
22:01 kényszerből végig gyors, nem volt hely
22:51
22:52
23:39
22:21
22:13

Tízre múzeumba. Beveszek egy koffein tablettát. Hazudok. Két kávétablettát.

HASONLATOT KERESEK / 7
Ez az ábra jobb, mint az enyém, kvázi TÖKÉJ!!! Kedves L., azt hiszem, fölényesen győzött. Egyébként Pilinszky is szereti a labirintus-hasonlatot.
Na! Tényleg, van gyerekkorom játéka, üvegtetjű korong, billegtetni kell, hogy a golyó (labda) végül a lyukba találjon. Az se sikerült mindig.
Arról nincs valakinek fotója?

Kedves Deske, nono! A labirintus nem jó hasonlat. Mert az mindig ugyanoda lyukad ki.. A maga rajza jobb, mert ott bármilyen irányban folytatódhat az út, és ettől függően egészen különböző helyeken lyukadhat ki... Bárhol.

Nincs jó hasonlat, mert a hasonlat mindig leegyszerűsített válasz. Az alkotás meg őrülten bonyolult, mindig befolyásolja az aktuális környezet, lelkiállapot, véletlenek, egyebek. Már azt sem lehet megválaszolni, hogy ha az ember a város egyik pontjáról hazaindul, miért pont azt az utat választja, és nem egy alternatívát. Néha rajtunk kívül álló tényezők is beleszólnak. Megfigyelték (statisztika is igazolja), hogy az olyan vonatokon, amelyikek kisiklanak, ütköznek, mindig 30-40 %-al kevesebb az utas, mint a megfelelő járatokon előtte, utána. Az emberek megérzik, hogy aznap az a vonat nem oké, és nem szállnak fel... Evolúciós előny az embernél (nem tréfa), bizonyos prekognició! És akkor még hol van a segítők szelíd támogatása odaátról, az aznapi veszekedés, vagy épp simogatás, bosszúságok, fények, illatok...

Vagy a puszta véletlen. Az, hogy merre bicsaklik a kéz véletlenül. N.

.

Kedves N., amit leírt, gazdag és pontos. Szerintem mégiscsak lehetne hasonlatot találni, kizárólag a sémámra, tehát az elmozdulástípusokra... d.

Deske, a művészet nem egy rejtvény, aminek van egy kódja, és ha az ember a kódot tudja, akkor tudja a megfejtést. A művészetnek nincs megfejtése, olyannyira, hogy még maga a művész sem tudja igazán, hogy mit mond, és mégis, amit mond, az sokak számára lesz fontos. S.

DESKE, SAKK....NYITÁS 500 FÉLE... JÁTÉK... PERCENKÉNT 1000 VARIÁCIÓ... VÉGJÁTÉK... 1000 VARIÁCIÓ... A VÉGÉN DERÜL KI, HOL A KIJÁRAT. T.

Ez csupa nagybetűvel van, nem merek ellenkezni... az nem stimmel nekem, hogy ott kötött szabályrendszer, és a végeredmény 1, X, vagy 2., mindössze.
Sajnálatos módon EDDIG MÉGISCSAK az én séma-ábrám az igazi. Bár Kata szerint a szaladgáló kiskutyás a legjobb.

d.

Vasárnap délelőttöm. Bozsó Ház, Művház, Naív Művészetek Múzeuma, Játékmúzeum zárva, végigjártam.
Egy percre bekéredzkedtem a Református Múzeumba, egy múltkori fotóm ott bemozdult.
Semmi információtartalma, azt se tudom kik, ill. az egyik nyilván Ravasz püspök-, de az atmoszférája.
Hogy ilyen emberek vesznek körül, vannak, voltak, és lesznek is. Annyira megfogott, hogy be a fotóim közé. F/2012/069

Kedves  Deske, a fotón Ravasz László a mellette álló Bibó Istvánnal beszélget, 1967; Ravasz Bibó apósa volt. U.

Aztán az állatkert. Az is időtlen idő, másvilági tér, elvarázsoló. Vasárnapi afrikai gondolatirányok. F/2012/070

Még egy állatkerti kép, egy ketrec előtti érdekes megmagyarázó tábla.
Közben hazafelé a befalazott ajtó, itt, egy mellékutcában. Hat éve ugyanez: F/06/18

--- 2012. március 12., hétfő, Kecskemét

Imádság, böjt és irgalmasság. Ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna meg benne. Aranyszájú Szent Péter.

Nem akarnék dicsekedni, de 20:51 ezerre, gyorsban. Siettem, mert utána ajándék várt a plébánián, négykötetes Zsolozsma, Katának. És nyolckor reggeli.
12:13 Nem szabad és nem szabad. Délelőtt majd meghaltam a fáradtságtól. Egy percre fotelbe, azonnal elaludtam. Tántorgok. Bár közben a kép egész jó lett. Nem szabad. Hősnek kell lenni, abbahagyni az időmérést.

--- 2012. március 13., kedd, Kecskemét

Szóval ma fegyelmezett turistatempó, 24:08, etalonnak szánva (hogy maradjon még erő lemezt is csiszolni). Közben amúgy végig ennek megfogalmazását formálgattam. Hogy két év múlva ne értetlenkedjek az időtáblázatot vizsgálva.

HASONLATOT KERESEK / 8... ÉS HASONLAT TALÁLTATIK

Szia Deske! Szerintem nem lehet megfelelő hasonlatot találni a festésre, mert bármely hasonlat csak a dolog technikai részét tudja megragadni, azzal viszont a dolog lényegét (egyszerre teljesen technikai és teljesen lelki valóság) hibázná el.  H.  

Kösz, de én leszűkítem, nem egyetemesen foglalkozom vele.
Festeni sokféleképpen lehet.
Én kizárólag erre a munkamódszerre-, leképezve erre a fölülnézeti sémaábrára keresek szinonimát.
Erre a labirintus, az életvitel, a GPS, és a sakk is téves válasz. d.

Deske, lehet, hogy megoldottam? Amit rajzolsz, az egy gráf. S.

Ahogy nézem a wikipediában, és amennyire értem, igen, az ábra lehet gráfjellegű. De én az életből szeretnék egy analógiát az ilyen a típusú dinamikára. d.

Deske, az összes stratégiai társasjáték ilyen. H.

Szerintem azért más a helyzet, mert itt nemcsak hogy nincsenek ellenfelek, de azt se tudom, hova, melyik kontinensre akarok eljutni. Ha egy elágazásnál más utat választok, egészen más, és netán nagyon jó eredmény születik.
Van regényíró, aki mondja, belekezd, aztán teremtett figurái kezdenek önállósodni, sorsot alakítani... d.

Kedves Deske, amit az ábrán mutatsz, az egy választás-szekvencia. Pl. a biológiai modellezésben ezt úgy hívjuk, hogy story. Példa: mag kicsírázik, vagy nem. Ha kicsírázott, akkor növekszik-e, stb…. Ez a növény story-ja. Emberi életben úgy hívjuk (Szondi Lipót után), hogy sors. A sors is választások egymásutánja. Tanulmányok, házasság, munkahely, szenvedélyek, világnézet, stb… Az alkotás-ábrád: választások egymásutánja, szekvenciája. Üdv, N.

Köszi, tehát olyan mint AZ ÉLET, kezdek beletörődni. De markánsabb hasonlatot szeretnék. d.

Deske, ismerek egy játékot, a rabló-pandúrt. A rabló menekül, a pandúr igyekszik elkapni egy előre rajzolt hálón, melyen csomópontok vannak és útrövidítő ívek is.  Ahol a pandúr elkapja a rablót, ott a kész mű. A háló egy gráf. Az ideák szöknek (rabló) és támadnak is (pandúr). A kettő harcából születik a kifejlet, a mű. Ég áldjon! S.

Deske, Pilinszky: az írás, úgy hiszem, nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció. F.

Deske, hasonlítasz-e (módszertanilag) ahhoz a kínai festőhöz, aki egy pillanat alatt megfestett egy képet, és kérdezték, hogy erre a bravúrra miként volt képes. kinyitotta a műtermét, és a földön sok száz (elrontott) próba-kép hevert? N.

Hát, nem. Lépésről lépésre a veszélyes mocsárban- d.

Akkor ez a markáns hasonlat! "lépésről lépésre a veszélyes mocsárban" N.

Na jó, köszi mindenkinek, legyen.
Akkor inkább így; őserdőben bolyongani.
Vagy mint a zsidók, negyven évig a pusztában, az Ígéret Földje reményében.
Netán maradunk a szaladgáló kiskutyánál--

VÉGE VÉGE, gondolom;
bár a magándiskurzusok még folynak.

Angoltanulásiból az évek során többször is elolvastam a zseniális kémregényt - The Spy Who Came in from the Cold-ot -, Le Carrétól. Elém került újabb könyvét lehoztam magammal, teljeskörű bizalmam, noha ezt a műfajt kihagyom, egyébként. Ébresztő a halottnak, ezúttal magyarul. A történet sajátos zamatát adta, hogy mivel nem tudok neveket megjegyzeni, a főhősön túl sosem tudtam, az ott ki, miért van ott, és kém-e, vagy az ellenkezője.
Akkor most a kedvelt Seneca. Olyan, mint a Kakuk Marci. Ezt is félbehagyom majd, ennek is egyetlen gondolata van, azt mondja el két kötetben.

--- 2012. március 14., szerda, Kecskemét

Volt egy mókás malőröm (ha jól használom a szót), a napokban. A négykötetes magyarnyelvű zsolozsmát 1991-ben adták ki Budapesten, érdekes módon Rómában a ferencesek kötötték puhafedelűbe. Ugyebár ez minden klerikusnak kell, régen elfogyott, gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Pár éve kunyoráltam egyet a mi ferenceseinktől, egy kissé nyúzott példányt kaptam, szájrákban elhalt paptanárét. Szerencsére már ő is sok helyen belealáhúzogatott. Nagyon megbecsülöm, sőt, használom, naponta. Pld. az olvasmányos-részek, felbecsülhetetlen lelki-szellemi kincs, egyházunk kétezer éve fennmaradt szövegei. Elképesztő, már az első századok is, vértanú esetleirások, prédikációk, levélrészletek, befogadhatatlan rengeteg értékek.

Hogy többször idéztem, beszéltem róla, Kata is kedvet kapott rá. De honnét legyen. Most itt a vasárnapi mise után találomra megkérdeztem a plébános atyát, nem tudna-e véletlen egyet. Dehogynem, legalább lesz, aki használja az elődömét. Tökéletes. Randevú, másnap reggel keressem a sekrestyében, átadja. Átvettem. És mennyivel tartozom? Ó, hát, nem akarok én ezért..., tudja mit?, adjon egy képet érte. Na már most én konfliktushelyzetben lassan gondolkodom. Ennek sok előnye is van (például veszekedésnél). Elakadt a szavam. Hol a kép még, mikor lesz eldöntve, hogy megmarad-e, hol a fotózás, a keretezés... ez nálam nem így megy... Zavart és ügyetlen, de hatásos válaszom: Tudja Atya, mennyi nálam egy kép?, hatszázezer. Elvörösödött. Ja, nem, nem,. nem akkor legfeljebb egy kicsi képet... Ezen már röhögtem (magamban), s mondom, az nálam igen ritka, a legutóbbiból vettem egy autót (igaz). Kölcsönös pardonok között hagytuk függőben a dolgot.

Akár küldenék én neki postán egyet, bekeretezve, miért ne. De ő egyetlen munkámat se látta, úgy általában kér egy képet... hát ez nemigen jó történet. Netán azt se tudná, micsináljon vele.
Adós nem szoktam maradni.
Kata azonnal megoldotta (egymásközti mobilunk ingyenes). Küldj neki egy Koldus keresztutat.
Hát ez jó. Kétezerért egy sorozat printmásolat, és az atyának ugyan mindegy lesz, ennek eredetije a Nemzeti Galériáé. Nem szignálom, csak aláírom, ennyi a kölömbség. És értéket kap.

De sőt! Most jut eszembe, pendrive, és itt Kecskeméten minden egyszerűbb. Még parkolni is lehet a Malom? nevű szupermarket alagsorában. Rögtön kezdem is a gépen az átméretezést, áttöltést. A többi majd ebéd után.
És akkor kezdjük a mai képet.

14:20 Egy nyomdát kerestem a neten, kocsiba, onnét átirányítottak egy igaziba; meglett a print, és délre a mai kép is.
17:14 telefon a plébániára, kocsiba, be a városba, parkolóóra, az atya örült a Keresztútnak, elfogadta. Még megjegyezte, maga nem nagyon szokta a dolgokat halogatni.

A mai kép A/12/17

--- 2012. március 15., csütörtök, Kecskemét

Reggel négytől interjú írás, mailben kapott kérdések a Piliscsabai Egyetem esztétikai hallgatóitól, kritikai portáljukra teszik.

- A kortárs bölcselők között kit tart fontosnak?
- Gyerekkoromban fölöttünk a hatodikon élt egy öreg prostituált, a Marika. Ágyneműmosásból élt. Mindent tudott a világról, amit tudni kell, és mindent jókedvűen, szeretettel mérlegelt, fogadott...

Aztán uszoda, már tényleg nem mérek időt.
Aztán egy nagyon zavart, szétesőnek induló kép, A/12/18, közben állandóan vissza a géphez, szavakat cserélni a szövegemben.
Délután baráti üzenet, a Képcsarnok áprilisban árverezi az A/99/27-et.
Szomorú hír, nekem ez annyi, nyilván meghalt öreg salgótarjáni múzeumigazgató barátom.
Kedveltük egymást.

Este: az interjút el is küldtem. A célközönség teljesen más, nincs okom várni a megmutatással.
Tehát a Pázmány egyetem diákjai kérdeznek:

Milyen a jó műterem?

Meleg. 

Életének sokszor a legapróbb mozzanatát is olvashatjuk a honlapján. Mi a szerepe ennek a sajátos önéletírásnak?  És hogy viszonyul egymáshoz ez a kettő: egy/a – Váli Dezső művész élete – és az életművészet? 

Tizenhat éves koromban kezdtem onanizálni, ijedtemben autóstoppal le Győrbe, bencés barátomhoz, tanácsért és gyónni. De mert különösen izgalmi állapotban feledékeny vagyok, jegyzeteltem, amit mondott. Apámat nem ismertem, meghalt orosz hadifogságban. Kerestem az okos férfiakat kérdéseimmel. Hozzászoktam problémáimat írásban rendezni. A naplóírás ebből gyütt. Álljon itt egy 1977-es szöveg; C.00657:
       okos vagyok
       tehetséges vagyok...
a teljes szöveg

--- 2012. március 16., péntek, Kecskemét

Nem vagyok rá érzékeny, de csak tartós szellőztetéssel elviselhető a most vett terpentin szaga.
Ilyen még nem volt.
Fölhívtam reggel a Pannoncolor tulajdonosát, festék-vegyészmérnök, mi ez.
Hogy nézném meg a címkét.
Udvarra, kukából a kidobott üveg, 2011. novemberi.
Ez nem infó.
Hanem a jobb alsó sarokban filctollal: "BIO".
Akkor megvan, ez egy olcsóbb termékünk, párhuzamosan gyártjuk, van aki ezt szereti.
Tehát nincs végleges vész, a címkét figyelni ezentúl--

Tegnap baráti értesítés, a képcsarnoki aukción szerepel egy '99-es munkám.
És a mailben még egy URL, hogy Krajcsovics Éva is, egy Festőállvány c. 40x40-es képével.
Ami annyira megtetszett, hogy gondoltam, legyen ez meg nekem is.
Tanulni egymástól nem szégyen.
És legalább ma nem kell kompozíción gondolkodnom.
Eredetileg színhűségre törekedtem,
de az aztán türelmetlenségből kifolyólag sehogyse ment.
Most itt tartok vele.
Az övé egyelőre sokkal jobb. Éva műterme - A/12/19

kedves deske, milyen a katolikus fogmosás?
meg azt se értem, hogy miért kerül elő minden interjúban az onanizálásának a kezdete? tavaly v. tavalyelőtt a klubrádióban hallottam először, bár ott az édesanyjával való jó kapcsolat okán. aztán a népszabiban stb. ilyen fontos volt magának, vagy úgy gondolja, hogy ez érdekes a publikumnak? nem vagyok prüd, és szivesen beszélgetek erről is bárkivel, de valahogy 1 interjuban nem jutna eszembe rendszeresen a maszturbációmról beszélni F.

K. fogmosás – hasonlat, hogy nincs kétféle életem.
Onanizálás – hívő embernek bűn. Tiltott. Sok fiatal gondja, kínlódása. Hogy én ezt így-; hogy igyekeztem kezelni. Katolikusoknak buzdításul még azt is hozzátenném, hogy ez tett akkor heti gyónóvá, ill. szerencsésen egy életre mindig-áldozóvá. d.

16:06 a kép megy a maga hajlamai szerint tovább, mutatom. Ajvé. Kelepce. Hogyan tovább.

És ha már a hit dolgai, egy nagyerejű gondolatsor Barsi atyától a Szent Keresztről. 18 perc. Akik igyekeznek a nagyböjtöt komolyabban.

--- 2012. március 17., szombat, Kecskemét

05:12 Korábban ébredtem, a Creatíve Commons logóját megcsináltam átlátszóra.
Próba, hogy működik-e.
Egyenlőre nem, fehér maradt a háttér.
(Ez a © alternatívája, szellemi termékek szabad felh. nemzetközi jele.
Hogy három feltétellel mindent vihetsz ingyen:
ne változtasd / ne áruld / írd ki a szerzőt.)
Akkor majd d.e. csinálok neki szürke hátteret.

09:27 Még egy kicsit ezt a képet, aztán most kezdem a mait.

09:44

Deske, ha letakarnád a festőállványt és a szék háttámláját, és vízszintesen középen festenél egy sávot -, megvolna az első kereszt-ábrázolásod. E.

Kösz! De  a zsidó temetőt is azért hagytam abba, (tudat alatt) mert túl direkt jel volt. Nem ezen a szinten kommunikálok. d.

Csak óvatosan megkérdezem: nincs ebben a hozzáállásodban (tudat alatt) félelem? (a félelem alatt olyasmit értek, mint pl. megfelelni akarás a műkritikusoknak; világnézeti konfliktus-kerülés) E. 

Bevallom, nincs. d.

Hosszú ez a délelőtt.
Még két megkezdett kép belefért.
Ez a második: A/12/21.
Igaz, ezek már mind hatvan centisek.
Elfogytak a nagytáblák.

Ritka, de tényleg megesik, hogy baj lesz abból, hogy mindent azonnal megcsinálok. Ezt a szörnyű terpentint is aznap festőszerré kevertem, bele a drága jó kis lenolajam. Most avval együtt ajándékozom a földszinti Lacikának az egészet, ő egész nyáron szabad térben fest. Sok éve. Lakása nincs, feleségei már nincsenek, 78, egyik alkotóházból jár a másikba. Annyi tájképet és portrét mindig megcsinál, hogy el tudjon jutni a következő helyre. Mindene öreg Fordjában. Ami most egy ideje a javítóban. Ha lesz pénze kiváltani.
Júniusban az Adriára megy, ott tavaly lefestett egy borospincét, ott ez okból vár rá negyven liter vörösbor.

--- 2012. március 18., vasárnap, Kecskemét

Egy barátom átküldött egy videót Yma Sumac-kal (1922 - 2008). Gyerekkoromban nem volt közöm a zenéhez, de ezt a legendás nevet tudtam. Perui indián, felfedezték, és öt oktávot áténekel. Talán olykor a Kossuth rádió is. Na, most meg is láttam. Interjú közben megigazítja rengeteg aranynyakláncait. Mikrofon előtt repülnek mindenfelé lila leplei. Igazi világhír, ugyanakkor nemcsak ifjú-, de öreg korában is rettenetes-szépen öltözve; agyon- (túl)dekorált külső. Gondolnám, pedig hát akkor minek. Valamit aprót - kissé későn - megint megérteni szeretnék a világból.
Kisebbségi érzés?, bocsánat. Ösztönösen sajnálom.
Petri írja valahol, a szürke szoknyádat szeretem--

07:19 Deske, éppen ellenkezőleg képzelem a dolgokat--ne haragudjon, szépen kérem, ezt muszáj elmondani-
Igaz, Yma Sumac adaptálódott a hollywoodi elvárásokhoz és imázsát később ehhez igazította, de úgy érzem, nem ez a lényeg
Én azt érzem -- e zord, fenséges andoki tájban élők a színeket, az eltúlzott színeket nem ok nélkül viselik--és az okok között nem látok pszichéset.(kisebbségi érzés). Én hajlok a miszticizmusra--és valami engesztelésfélét látok benne. U.

07:41 Deske, bocs, de csak három oktávot. L.

A riporter is mondja: hármat. Ő kijavítja, ötöt. Lehet hogy hazudott. d.

Reggel szellőztetek, a szúnyoghálóra rátelepedik egy zömök lepke. Csukom az ablakot, elmegy. Nyitom, újra itt van. (Szegény hülye fényképezőgépem nem tud ráállni.) Aztán rájöttem. Melegedik. F/2012/072

A Dunára megyünk, 1959, koratavaszi edzésre öltözünk be. Az egyik öreg (20-22) valami övet tesz magára. Mi az. Vesemelegítő. Aztán most tíz éve láttam ilyet árulni, a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál sátrai közt mindig van szőrmés. Nincs szükségem rá, nem vettem meg, de évről évre visszatér, valahogy olyan izé. Olyannyira, hogy Kata turkált is nekem egyet tavaly, de hát az barna volt, csendben kidobtam. Tegnap ünnepi séta, újra látom. És eszembe jut, mint mondott kajánul kolleganője Simone de Beauvoirnak, mikor az fölemlegette, életében nem volt még estélyi ruhája. Hogy hát vegyen egyet, és a dolog el van intézve.
Megvettem.
Mondom az árusnak, én nem alkuszom, mennyiért adja. Szegény egyedül alkudta le magának háromezerről kétezerkettőre. Bár közben mosolygott.

Tegnap délután pihenésképp kóvályogtam, eljutottam a Múzeumba is. Kossuth búcsúja hazájától. Nagyon tetszik. Előtte térdelő vitéz, kiegyenesített kaszák, honleányok, sujtásos mellények, szomorúság. Szívet melengető. Én ugyan úgy tudom, női ruhában, hóna alatt az államkasszával lépte át.
De így is szép.
Onnét aztán át a Gyémánt László kiállításra, hogy mégiscsak megnézem.
Ott is jól szórakoztam.
Az előtte-téren pedig, elkülönítve, sátrakban, az ünnepi használtcikk-árusok. Nippek és rohamsisakok, mellékesen ládákban gerinccel fölfelé könyvek, tépettek, koszosak, fejjel lefelé, összevissza. Az egyetemes, nem múló vadászösztön. Kultúraösztön, életösztön. Ha könyvet kapok ajándékba, és egyáltalán beleolvasok, általában egy hétig marad nálam. Kösz, de számontartott olvasnivalóm van - az én tempómban - úgy harmincöt évre. És mégis. Ez más. Az ember szívdobogva turkál. Város az, amiben legalább két antikvárium van.

Hivatalosan már egyáltalán nem mérem az úszásidőmet, csak úgy barátilag. Ma 23:00. Hejtelen. Túl gyorsra sikerült. Katát 10:10-kor leveszem a a pesti gyorsról. Liter terpentinnel. Talán hoz egy kis csokit is. Szokott.

Aki öregnek és nyúzottnak érzi magát, evvel vígasztalódjék. Derekasan (helyt)állnak. F/2012/073

Lacika, kipróbálandó a tőlem kapott terpetint, délután festett vele egy erőtől duzzadó színésznőt, dekoltálva, fényképről. Aztán a színésznőképet a folyosóra, a palettát a teraszra. És szellőztet. Ő se bírja a szagát.

--- 2012. március 19., hétfő, Kecskemét

Deske, írod: "Ma 23:00. HeJtelen." (=ly). A.

Bocs, csak megint hüJéskedtem. d

A mai kép: A/12/22, és A/12/23, ezt mutatom. Vilt Tibor valahogy így fogalmazott: egy munkám a következő szerszáma. Ennek szellemében.
Gábor átküldött egy URL-t, az 1880/16 Vasárnapi Újságban talált valamit. Beleböngésztem. Norvég életveszélyes fahidak, Verne Gyula regény/ XV. folytatás. Amerikában telefontársaság alakult. Otthon megnyomsz egy csengőt, egy távoli kezelő beszól a készülékbe, mit óhajt. Itthon is terveznek hasonlót. Rudolf főherceg diszkrét eljegyzési szertartása. Egy dán kereskedő delejezési mutatványai embereken, állatokon.
epa.oszk.hu/00000/00030/01363/pdf/01363.pdf

Dögfáradt. Délután séta az állatparkban megint, itt mellettünk. Kedvezményesen. Az örökkön légiveszélyt sejtő szurikáták.

--- 2012. március 20., kedd, Kecskemét

Megbuktam emberségből, dicsőség az Úrnak. (Terézke: minden hasraesésemmel egy testhosszal közelebb kerülök az Úrhoz.) Föl fogok tápászkodni. Idejöttemkor Lacika mesélte, már a telefonját is letiltották. Nem szokásom-, adtam neki egy tizest. Aztán most kölcsön kért egy másodikat, hogy megvan rá a fedezet, és csak három napra. Három napra?, kelletlenül, adtam. Ennek egy hete. És nem tudom lenyelni. Tavaly minden vagyonkánkat szétosztottam rászorulóim között, minden tartalékunkat. Nyugdíjam négyezer, ha kifizettem a lakbért, és gyűjtők nemigen keringenek. De karórám húszezer forintos. Igaz viszont, hogy-, na hagyjuk. Evvel bolyongtam tegnap az állatkertben, rossz lelkiismeretű rosszkedvemben. Egy barátnőm telefonon: olvasd a Karamazov testvéreket. A pénzt nem fogod visszakapni. És mondd azt, hogy örülök, hogy adhattam.
Pontos.
Camus: A bukás. Pedig megtanultam, annó.

Ma 23:43, de végül hogy is van ez a mérés dolog. Ma reggel rájöttem. Mérem az időt, és nem időre úszom.
Hogyan kezdjem a mai képet. Talán így.

09:34 Igen, így. A/12/24.
Netán Tápies vonzáskörébe kerültem.
Az aligok egyike,
aki a nonfiguratívok között hiteles maradt számomra
az évtizedek folyamán.
Idén halt meg.
Ma nyílik kiállítása a Szépművészetiben.
Nem minden mozdulatát értem,
de minden mozdulata hiteles.
Hartung is ott lesz, de az olcsóbb jelenség.

Itt viszont a széknek rossz az aránya, nem elég súlyos.
És a bal fölső forma túl szimmetrikus vele.

11:19 Javított kiadás.
Legyen a címe is ez?
Műterem - javított kiadás - A/12/25

A kölcsönpénz ügy, Deske. Ha vigasztalja (vigasztalja? Aligha): valószínűleg egyre többen bukdácsolunk ilyen módon, enyhe undorral magunktól és a helyzettől. A szörnyű az, hogy aki kap, az még nagyobbat bukott már előzőleg - belső tartásban (ha kialakult neki egyáltalán). R.

11:20 Szia Deske! K. atya azt mondta, hogy aki egyszer kölcsönkért, és nem adta meg, annak nem szabad adni még egyszer, mert ezzel csak az élethazugságában erősítjük meg, gyakorlatilag cinkossá válunk a bűnében. Szerintem igaza van. T.

Öregem, az atyának igaza lehet, talán igaza is van, elvben. Csak itt keresztbefekszik egy súlyos dolog. Sok évek alatt tisztult keserves alapigazsággá bennem, hogy lelkiismereti ügyekben a törvényeket ismerni, és mechanikusan követni nem elég. Itt hierarchia van. Elkerülhetetlen az alkalmankénti, csak az adott a helyzetre koncentráló mérlegelés, minden esetben. Ezt nem lehet megspórolni. Mindenféle rutindöntés bűnös lehet. A szeretet-, az irgalmasság parancsa mindent fölülírhat. Meg kell vizsgálni. d.

Deske, annyiszor olvastam a blogján a jótanácsát, ha valaki panaszkodott: köszönje meg Istennek. Adósságnemrendezés témában ez nem alkalmazható?
De becsülöm, hogy Maga felvállalja, hogy rágódik rajta, miután adott. Emberi. O.

* * * *

Szia Deske! Ott is verőfény?

...Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ...
G.

Gondolom, képvélemény. Gábor a világot a cigarettasodró gépek, ill. a nyugatosok felől szokta koordinátába fogni.

* * * *

19:51 Deske drága, na most megint volt-van negyedórám pihenni, porszívózás letudva, kaja kész, második adag mosás, stb. Hosszasan néztem a mai képet. Nekem ez a kép sok, így, a feketék özönével, pedig a feketét szeretem. Végül letakartam a festőállványt - és maradt a többi. Na, úgy izgalmas lett. Vagy lehet, hogy az állványt kellene áttetszővé tenni, a közepe felé valami isteni okkerrel... vagy a rószaszínnek valami szürkés árnyalatával... L.

Ugyebár március idusának hajnalán a piliscsabai egyetemisták-féle interjút írtam, s küldtem is el nekik, evvel a fejléccel: <<Kedves kérdezők, az írásjeleket, nyelvtani szabályokat nem mindig regulárisan használom. Ha a melléütéseken túl a szövegbe belenyúlnának, kérem velem egyeztetni. Köszönöm.>>
Hát belenyúltak, elküldték. Válaszoltam:

Kedves Szerkesztők!
Megértem, hogy a két megválaszolatlan kérdést kihúzták.  
Amikkel nem értek egyet:
-- A két saját idézetet én versnek tekintem, kérném az eredeti tükröt szerepeltetni.
-- Az első saját versben a szerelem szó után pont van. Akkor is, ha ez nem szabályos.
-- "Az ember az egyetlen gép, amibe rosszat betáplálva is az output lehet jó." A mondatból  tévesen húzták ki a lehet szót. Anélkül azt jelenti, hogy rosszat betáplálva mindig jó a végeredmény.
-- A gyütt szó szerepel a magyar szókincsben, kérném meghagyni.
-- A szöveg legvége tévesen lett átírva. Most én is javítok rajta, hogy egyértelmű legyen. A C. szám ugyanis erre az interjúra vonatkozik, az utána-szöveg nem idézet...

Persze nálam az egész már fönt van: http://deske.hu/iras/html-2012/ppke-interju.htm

--- 2012. március 21., szerda, Kecskemét

Megcsináltam, amit tegnap este
az a porszívózó múzsajellegű hölgy
fekete képemet pocskondiázva továbblépni javasolt.
Kissé terpeszben lépegetve, mert hogy tántorogva a fáradtságtól,
(leülni nem szabad, mert elalszik),
a mai második kép. A/12/27.
Már az uszoda is nehezen ment.
Mailek nagy számban és telefonok.
Sorsok alakulnak.
Meghalt Ádám, Kata öccse.
Fénykorában völgyzáró gátakat épített Afrikában.


Az ebédig még belefért egy kísérlet, A/12/28.
Lassan eljutok az főiskoláskori A/64/01
alapigazságáig.

1855. okt. 7. T. Szerkesztő ur! Hogy Marmarosmegyében kebelezett Sziget városában a tudományokhoz vagy jó tanuságokhoz mennyire van  az embereknek kedve, mutatja az ide zárt  ujságnévsor, mellyet B. J. postamester ur szivességéből közlök: Pesti Napló 12, Magyar Sajtó 8, Budapesti Hírlap 11, Vasárnapi Újság 46, Politikai Újdonságok 45, Hölgyfutár 3, Családi Lapok 8, Katholikus néplap 3, összesen 136 magyar lap, ezen kívül különféle német lap 51, az ujságok összes száma 187. Ezek közt legkedveltebb a Vasárnapi Újság. Szeretett irónk nekünk: Jókai, Bérczi, Pákh Albert, Vas Gereben. Újságul: a kholera csendesült; e megyében sok rablás, gyilkolás történt mostanában; termés középszerű, gyümölcs sok; a Tisza oly kicsi, hogy a sót nem lehet szállítani. Kisded-óvodánk föltámadt, éltesse az Isten.
Máramaros-Sziget, 1855. sept. 22. Több Vasárnapi Újság olvasói nevében. Horkai Antal.

Délutáni séta a Vadasparkban. Utolsó fél óra, a sétányok már üresek, ilyenkor az etetés. Most nem a szurikáták, most a kenguruk. Békésen sorolnak a etetővályú fölé, olykor a földön lévő maradékot csipegetik. A hozzám legközelebbinek fel-feltűnik markáns férfiassága. Hja, tavasz, gondolom. Aztán ez a meredező férfiasság váratlanul lekonyul és majszolgatni kezd a szénából. Pont, mint az anyja, hihetetlen piciben. Sajnos őt nem sikerült lefotózni.

Van itt egy másik célratörő állat is, lehet rémülni. 1 perces, lassított felvétel.

--- 2012. március 22., csütörtök, Kecskemét 

Deske, idézlek: <<"Kedves Szerkesztők! Megértem, hogy a két megválaszolatlan kérdést kihúzták. Amikkel nem értek egyet: -- A két saját idézetet ...stb.>>
Nekem is hasonló érzéseim szoktak lenni, amikor a hozzád írt leveleimben a jó mondataimat átjavítod rosszá. (Nemcsak értelemzavaróvá, hanem értelmetlenné.) S.

Senki nem tökéletes. Például belőlem hiányoznak a hibák . :-) d.

- - - - -

Deske, köszönöm a levelét, most rohanás Miskolc. Mit hozzak onnan magának -- AJÁNDÉK MOST MUSZÁJ, NEKEM fontos. Munka. Éjjel itt megint. Kérem, ne térjen ki. P.

Valami gyönyörűt.
Visszavonom, mert evvel az őrületbe kergetem.
Marcipános szeletet,
vagy semleges színű cipőkrémet, olyan hagyományos kerek dobozban d.

- - - - -

A durva életbe! Meg Tudtam Csinálni! Ilyen eddig nem. Reggel ötkor szeretek pisilni, a vécéből hallani, akkor a leggyönyörűbb itt alattuk a ligetben a madárhang. Most fotógéppel, videó, mert az hangot is vesz. Két és fél perc, megvan, de 56 mega, mert ez film. Ajvé, formátumcserélő csak a pesti gépemen. És akkor! Google: MP4 formátum csere, mert ebből csak a hang kéne. Fölkínál egy ingyenes programot. Letöltöm. Kicsomagolás. Indítom a madárhangot. Error. Másik programot keresek, letöltöm, beállítom. És megvan. És működik. És ez 3 mega. Profi. És itt egy második felvétel is, ez már fél óra. Emlék lesz. A HANGTÁR-ba is beteszem, persze.
Dicsekszenek itt nekem Le Meux-ből mindenféle madárcsicsergésekkel. De ehhez mit szólnak a franciák...

És közben a mai kép, mailes beleszólói utasításra, na jó, javaslatra
elhagyva a kép körüli nagyonfekete keret.
Ez így most kissé álmodozósra sikerült. A/12/29.
De továbbgondolkodáshoz jó lesz.
Már ha itt helyénvaló ezt a szót használni.

Senki nem örült annak, hogy a kengurufütyi valójában kengurubébi, vagy legalábbis nem mondta.
A hálátlan publikum. Ezeknek nem érdemes.
Ádám halála okán ma búcsú, ugyhogy uszoda (23:16), és reggeli (lekvár) között a Barátok temploma.
Van ott egy mellékoltár-kép.
Nem remekmű,
de az évtizedek folyamán csendesen megszoktam,
megszerettem.
Igen, megszerettem.
F/2012/074

Levelezgetünk.

-- Deske, gyönyörű a mai kép háttérszíne, és ha zavarja, hogy álmodozós - szerintem nem -, akkor az állvány közepét keményítse. A.

-- 16:07 Tényleg. Megpróbálom.
   16:11 Megpróbáltam. A kép lecsücsül a fenekére. d.
-- És az hogy van, hogy pisil, meg hangfelvesz? Együtemben? A.

-- 5-kor, amikor ált. ébredek. Mért, maga visszatartja? d.
-- a buszon igen... A.
-- úrilány.  d.

17:15 Na, megvan a kis rohadék. Tegnap óta nőtt is, szerintem. Kikiváncsiskodik, saját ritmusában ki-kihajol, és majszolgat.

Meg kell szerezni, hallom, kiadták Móricz (valamelyik?) naplóját. A Tíz év is főként ebből áll:

1934. okt. 14. Ebben a kötetben [A nagy fejedelem] a békét kell megírni, ahogy elromlik. Azt kellene megírni, ahogy gondolom, hogy az ember képtelen a békére. Még sokkal képtelenebb, mint a háborúra... Széthull az ország millió és millió kis ember harcára. Jön az a jó tömött háború, és egy kézbe kerül minden hatalom, és minden erő, s az egész nép szívesen adja magát rendelkezés alá. Megszűnik az egyéniségek harca, a férfiak örülnek, hogy a házi bajokból kimenekednek, az asszonyi házi zsarnokságok megtörnek s egy nagy hadizsarnokság áll felettük, s ez úgy látszik eleinte, mint egy nagy megváltás...

--- 2012. március 23., péntek, Kecskemét

Hídfőállás kiépítése a tegnapok alatt elért helyzetek megerősítésére.
Vagyis próbálom ismételni magam, hátha. A/12/30

Deske, picit halványabbra lehetne az állvány közepét...
a teteje és a lába jó kontrasztos,
szerintem nem kell a közepére is hangsúly feketével...
szürkére csak... T.

15:18 megpróbáltam, tudom, tudom, képváltozatból, házmesterből mindig csak rosszabb jöhet. d.

--- 2012. március 24., szombat, Kecskemét

Ezerre ma 23:11, túl jó idő, nem helyes. Büntetésből rászántam magam, megvarrtam festőkötényem pántját, már lityegett. Pár éve itt vettem magamnak örök életre két gombolyag olyan fekete cérnát, amit én se bírok elszakítani. Kata rögtön mondta, az nem jó, mert akkor a textil szakad. De hát szeretem a szélsőségeket. Avval.
Hány éves is lehet ez a kötény, és hányadik. Tényleg, múltkortájt valaki, hogy visszajön lefotózni. Ki is lehetett. Kezemet önkéntelenül beletörlöm két munkamozdulat között, hát dús domborzatú.

A mai kép, A/12/31. Hű, valami nagyon nem stimmel ezen. De mi. Kettőt tudok, egyelőre. Baromi rossz a szürke folt aránya, és 2., a középső színes folt puha határú, ami itt idegen. Csak lehet, hogy épp ezektől jó a kép ennyire is..., amennyire. Valahogy túl didaktikus az egész, földönjáró, lendkerekes. Olyan cipőt a cipőboltból. Lesz rá egy év Pesten, kitalálni.
Ebédnél Lacika megadta a tízezer tartozását. Ha egy kicsit is nagyvonalú lettem volna, vagy legalább közepes vonalú--

17:45 Aztán délután ilyenre alakult a kép.

Délután Gábor küldött egy Lorca verset, most olvassa. Szegény én, számomra se füle se farka. De szíve van. De gyönyörű.

 Ciszternában a cigánylány.
 Sima vízen ring az árva.
 Zöld a haja, zöld a húsa,
 hűlt ezüst a szeme-párja.
 Fönn lebeg, mert a hold vette
 fényes-jeges agyarára.
 Édes lett az éj is végül,
[a vers]

De, Mester, maga - többek között - Arany Jánoson nőtt fel; hát nem érzékeli, hogy a lány egy szerelmi gyilkosság áldozata, a gyilkos meg menekül? A többi stimmel - a vers hátborzongatóan gyönyörű. Még mindig. És hajtsunk fejet Nagy László előtt ezúttal is. B.

Persze, hogy tényleg nem értettem, és köszönöm. Most már csak annyi, hogy minek megölni, pláne, ha szereti. d.

Most egy barátom átküldte, nem tudtam róla. Kölüs Lajos tavaly verset írt a Belvedere-beli Láthatatlan Váli-kiállításhoz. A VERSTÁR-ba tettem, ABC-rend, Kosztolányi alá került.

--- 2012. március 25., vasárnap, Kecskemét

Ez is hazugság volt, habár nem rosszszándákkal, vagy mondjuk inkább, önáltatás. Összecsúsznak. Be kell látnom. Nincs ilyen, hogy időmérés, de nem időre úszás. Az ember ilyenkor ösztönösen, stb. 22:29, de ez egyébként sem gilt, mert áttereltek minket a 25 méteres medencébe. Kétszer annyi bukóforduló, az gyorsít be ennyire, nyilván. Mit írjak be a Hajónaplóba, hogy ne hazudjak.

09:31
Deske, ama zöld leány, a Lorca versből. Igaz barátaim londoni lakásán a falon, és Diego Rivera képe. N.

09:54 egy levél Melbourne-ből:

Kedves Deske, egy hir amit megosztanak veled. Szeretettel Horkay Istvan:

Vision in Motion-Homage to Hungary
Curated by:Esther Gyorki

“It’s not enough to have talent, you also have to be Hungarian”— Robert Capa
Exhibition in Glen Eira City Council Gallery. Opens 10am Thursday 8 March and continues until 5pm Sunday 25 March. Opening Wednesday 7 March 6pm.
Exhibition to be launched by Professor Gabor Kovacs AM.
Hungary is renowned for having produced many internationally recognised artists in numerous fields including photography, design, painting and sculpture. Vision in Motion, featuring the works of Hungarian artists Istvan Horkay and Istvan Orosz, as well as Australian artists of Hungarian descent, Michael Meszaros and Andrew Mezei, reinforces this notion and explores the identity and inspiration of these artists as well as examining the influence of heritage within an artist’s realm.

--- 2012. március 26., hétfő, Kecskemét

Ez tök jó. Végre - ötödik nekifutás - megtaláltam az igazi profi madárcsapatot a közreműködésre. Ez ugyan csak 19 perc. Végtelen délelőttökön végteleníteni fogom.
Annyira jó, hogy mutatom, a korábbiakat töröltem. Jó hangosra kell tenni. Szerencsére itt is benne a szegedi gyors.

Közben a szombati kép így alakult. A 31-es.
Az a rózsaszín rajta olyan volt,
mintha a feleségemet akarnám megcsalni.
Pedig a monitoron még le is vettem belőle.
Na de, életben.
Most a lila foltra gyanakszom.
Hogy túl van ízesítve a tea.
De hát valami szíve kell legyen a képnek.

Az elektronika kecskeméti csodája. Uszoda, kérem a szokásos 901-es szekrényt, a pénztároskisasszony beüti a számot, majd egy dobozhoz érinti a beléptető -elektr. karórát, és átnyújtja a pult fölött. És akkor öt-nyolc másodpercet várni kell, míg a jel a kapuhoz érkezik, és átenged. Ezt hogy csinálják. Ha Hustonból jönne a jel, akkor is--

-- Deske, vajh mi célja van az úszásmérésnek magánál? Valamiféle igazolás, hogy jó, még mindig? Mert amúgy, gondolom én, az egész ad élményt, felfrissülést, vagy mit tudom én mit, kb. ugyanannyi idő alatt. Nem tudtam rájönni.
A.

-- az a zamata valahogy. d.

11:46 A mai kép: A/12/32 Menekülnék a színességtől.

ILYEN béke van Kecskeméten.

Deske, azt is tudja, kik zenélnek Magának? Én feketerigókat és cinkéket hallok. (A szegedi gyorsot nem számítva.) Cinke / nyitnikék, az szokott jókedvében ilyen szépen énekelni. (Nálam hajnalban és alkonyatkor jön enni az erkélyi lopótök-vendéglőbe, olyankor inkább követelőzve csirreg. Fekete rigó: ő viszi a prímet a felvételen; kifejezetten örömzenét csinál rajta. Én nem hallok másokat; de amit hallok, az szép és örömkeltő. (Hol vannak ehhez a franciák!) I.

Gyerekkori szobám, ahol életem első harminc éve; kölön bejárattal a fürdőszobán keresztül. Onnét lépett be hajlott háttal, öregesen, de széles mosollyal, hófehér reverendájában. Tárt karokkal átölelt, úgyhogy nekitántorodtam a fekete sublótnak. (Ami Alika alezredes barátunktól került hozzánk, mikor őt 1951-ben családjával Jászkísérre kitelepítették.) Beszélgetni kezdünk, rákérdezett, mi lesz szerdán, este fél nyolckor. Zavartam tűnődtem, mert mi is lenne. Imatalálkozó, bár az korábban kezdődik, vagy esti mise, de arra meg nem járok. Aztán megkérdezte, megkínálom-e körtével. Hát az sajnos nincs. Mosolyogva a szobasarokra mutatott, ahol kupacban állt, hatalmas sötétzöld példányok. Csak ő hozhatta. Evvel aztán tényleg megkínáltam az öreg XVI. Benedek pápát. Erre ébredtem ma 05:23-kor, vekkerre.

Ez érdekes. Petri mondja:

Amikor egyetemi hallgatóknak elemeztem a Lear királyt, nagyon sokszor elolvastam, és rájöttem, hogy teljesen bizonytalan vagyok abban, miről szól ez a darab. [Az elemzéssel-] azt akartam demonstrálni, hogy a művészet egyik, ha ugyan nem alapvető feladata az emberi kommunikáció bonyolultságának, majdnem lehetetlenségének bemutatása. Számomra ez a mű erénye...
in: Beszélgetések Petri Györggyel, Pesti Szalon kiadó, 1994.

--- 2012. március 27., kedd, Kecskemét

Tényleg, elfelejtettem hálát adni, hogy mostanában nem félnégy-négykor ébredek. Kivéve ma. Akkor ma ezért kell. A madarak még teljes csöndben, és ez megható. Négykor félkönyéken a Móricz Virág Tíz év -kötete, apjáról. Móricz Zsigmond naplójában - 1935.január - itt épp Kossuthtal foglalkozik, hosszabb tanulmány. Fura, és eredeti meglátások. Benne az emigrációs amerikai körút, ottani beszédei, hoppá: <<Eljő az idő, midőn az Egyesült Államoknak élethalál harcot kell vívnia az orosz által elnyomott Európával.>>

Mail Le Meux-ből

Szia! Hogy magyarok, vagy franciàk, szerencsére a rigok, cinkék, vörösbegyek, és egyéb akàrmik ezt nem tudjàk! :-))) De koncertezni gyönyörüen! Minthogy elüztük a macskàkat a kertböl, több boldog madàr-hàzaspàr fészkel itt, ugyhogy hajnaltol alkonyatig. Igen, szivboldogito. Söt, néha egy vonat is elhuz, az is igazi!:-))) Ja, és ma végre beindultak a sündisznok is, itt keringenek esténként. De hogy ezek mekkora zajt csapnak! Màr beszélgetni se lehet nyugodtan.
És söt, a legutobbi kép-termésed is jonak tünik ( igy internet szinten - tudjuk, nem az igazi)...:-))) J

J.

05:16 Találtam valamit. Elképesztő. Le tudná valaki venni a netről? Beállítottam a monitor elé állványon a fotógépet, most éppen filmezem ezt a nyolcperces felvételt.

http://gumicsizma.hu/view_video?view=YTozOntzOjU6ImNhdGVnIjtzOjI6IjQxIjtzOjg6Im1lZGlhX2lkIjtzOjU6IjM3MDIyIjtzOjQ6Im9wZW4iO3M6MToiNCI7fQ==

--- 2012. március 28., szerda, Kecskemét

T. Vezetőség!
A fedett 25 méteres medence oldalánál méter magas teleüveg korlát és ajtó. Gyengénlátóknak életveszélyes. Matrica lenne jó rá. Visszajelzésüket kérném, szívélyes üdvözlettel: vd.

A gépemben 163 prédikációja, a Mária rádióról töltöttem le. Barsi Balázs OFM. (ferences) itt a kísértésekről beszél.

...A televizió nagyon nagy találmány. Mi [a kolostorban] kidobtuk a tévét, mert minek. Nálatok legyen. A világi keresztény nagyobbra vállalkozik, mint a szerzetes. Nem vág el magától a dolgokat, hanem kezeli... Nézzétek, milyen szép a világ..., megnézni egy gyönyörű klasszikus drámát, amiből tanulunk... de vigyázz, mert a sötétség hatalma is rá tud telepedni...

Hát ez az. Milyen világosan fogalmaz. Megvan. Hogy levág, kontra kezeli. Emlegetik műtermeimmel-, velem kapcsolatban a szerzetességet. Valamellyest igaz is, csakugyan. Tényleg, sok mindent levágok magamról, mintsem vállalnám kezelését. Ösztönös is; életfélelem, vagy gyávaság. Félelem a soktól, a tág horizonttól. (A vertikum könnyebb.) Ebből az erőm, a fölismert gyöngeségből. A lesmirglizett ablakaim, szűkös könyvtáram, erősen lehatárolt tárgyaim, vágyaim, érdeklődésem. Hogy nem nézek tévét, mozit, stb...
Van, aki nálam sokkal többfelé-, és marad ép.

Köszönet. Persze megkaptam ezt a csudafilmecskét, Ausztráliából, a Wekerle-telepről, és még. Ebből az alkalomból én is megtanultam egy új DOWNLOAD programot. Hódolat ennek a mezitlábas zenecsinálásnak.
19 mega. Nekem - modemmel - 185 másodperc után indult el.

Ezt a házaspárt kétség kívül megzavartam jelenlétemmel csendes diskurusukban. F/2012/079
Esti búcsúzóul még három kép. Az itteni új kápolna mellé keresztút is kerül, a feszületet most állították föl hozzá. És - ha jól értettem - egy itteni cigányember festett mellé a faodúba egy aranyos Máriácskát. A tizennégy stáció majd épül.
Meg egy itteni járdadarab, a vasútállomás peronjáról F/2012/077.
Vacsora után két óra a telek sarkán lévő bakterházban. Jöttek a vonatok, közben elmesélte az életét. Négy diplomás gyereke. Három házat épített föl. Hétmillió devizatartozása, nyugdíj előtt.

--- 2012. március 29., csütörtök, Kecskemét

Némely keresztények körében jámbor babona, hogy felbukkanó problémáikra találomra felütik a Bibliát, hogy ott megkapják a választ. Helytelen, már csak azért is, mert Istent nem illik ilyesmire (se) kényszeríteni. Hogy a dolog mégis gyakran sikeres, annak ez lehet az oka: a Szentírás kb. három gondolat, csak részletesen kifejtve. Szeretve vagy-szeress, legyél jó, bízzál.

-- Kedves Deske, ha a Maga blogját nem olvas(hat)nám, talán feladtam volna  már ezt az egészet. Hogy vertikálisan legyen képes működni az ember, ahhoz talán a horizontális tájékozódásban kell totálisan csalódni, nem, mintha ez nem történt volna meg az én esetemben. Hogy Magánál mennyire, azt nem tudom. Feltehetően teljesen hidegen hagyja ez a „horizontalitás”. A Maga  dimenziói teljesen mások  - mintha tökéletesen függetleníteni tudná magát mindettől, (és most nem a TV-re, és egyéb agymosó eszközökre gondolok). De azért ebben a horizontális létben van benne a gyarló emberi, jóllehet, talán nem az emberi jobb része (pl. mákos rétes).  
A Maga nagy kiváltsága (nyilván felülről kapja): hogy úgy él, mintha csak vertikalitás lenne. (Szemben Esterházyval, aki keserűen érzékeli, mi történik ebben a minden vertikalitását – erkölcsét  - elpusztított, infantilizálódott világban, amelyet otthonunknak vagyunk kénytelenek tekinteni.)
Hülyén hangzik, de nekem mind a két magatartás szívem szerint való – lehet, hogy ez skizofrénia, ha jól értelmezem egyáltalán az álláspontomat. S.

-- Köszönöm a levelét. Amit hozzá: A mozi (22 éves koromban fölismert probl.) sem azért rossz, mert ált. szükségszerűen rossz (pénzfüggő, tehát hazudik), hanem nekem rossz, mert rosszul hat rám.
Amúgy nekem semmi bajom a körülöttem világgal, bűnnek is tartanám, ha így élném meg; hanem csak egyszerűen nincs kapacitásom földolgozni, amit kínálnak, nekem elég, ami amúgy is van. Ez a világ jó. Ma a kicsi nyugdíj és nagy lakbér – 1320-ban a pestistől féltem. A tartós keserűség – ha csakugyan  - gondolom, Esterházynál munkaeszköz, vagy éretlenség, vagy hitetlenség. d.

-- Deske, szerintem rossz filmeket nézett. Bergmann is rossz? Annyira, mint könyvben Dosztojevszkij(!).
Esterházy a műveiben nem keserű, éretlen vagy netán hitetlen - sőt (persze, szerintem; nekem ő is etalon). Hanem, ha E. P. lenéz az édes hazai földre, mert kénytelen, vagy úgy érzi, hogy most már szólnia kell... Mellesleg, nagyon ritkán szól.
Az épp a baj, hogy MAGUK(!), akik hitelesek, akik még erőt tudnának adni... A képzőművész, persze mindig más - bocs - "állatfajta", soha nem néz le a saját világából, és ez (úgy gondolom,) nyilvánvalóan egyfajta törvény. S.

-- Köszönöm! Egy jó film is tud rám rosszul hatni, sajna én ilyen.
Bergman? Ezen gondolkozni kellene, de hát minek nekem ezt megítélni. Milyen koordináták? Nekem nincs szükségem rá. Esterházy: örülök, ha így, biztosan igaza van. Hogy én nem nézek körül. Szerintem igen, csak repülőgép ablakából. Tudja, onnét minden szép derékszögű. Csalás? Öncsalás? Trockij azt mondta jégcsákánnyal koponyájában, szenvedni így is, úgy is kell. d.

-- Most én köszönöm: jó volt a ma reggeli beszélgetés. Egyet áruljon el: van-e valamilyen kódja az átmonogrammozásoknak? Most S. voltam a blogban: van ennek valami jelentése, azon kívül, hogy ne legyen beazonosítható senki? S.

-- Nincs. d.

- - - -

Vasárnapi Újság, hirdetés rovat, 1896. 40. Korunk fő nyavalyája az idegesség és vértelenség, melyből számtalan más kór származik. Ez ellen pedig legbiztosabban hat a VASAS CHINABOR. Ezen bor a saját magam által termelt...

Alkotóházvég kezdete. Ma azt a feladatot tűztem magam elé, lehet bármit, a kép lehet szép, érdekes, sőt, akár intellektuális is, minden; egy kivételével, a kép ne legyen jó. Az aláírás senkit ne tévesszen meg, azt techn. okokból mindig az elején teszem rá, nem úgy, mint Picasso. A/12/35

Érik újabb hasonlat a munkamenetre:

FESTENI: AFRIKAI VADÁSZKIRÁNDULÁS
1./ reményes
2./ nem kötelező
3./ ismert, ismeretlen ösvények
4./ felbukkanó vadak, olykor nagyvadak
5./ netán lepuffantva
6./ netán ők esznek meg engemet
7./ este haza, fogmosás, ágyba, amennyiben

Lehet, hogy erre költők és költőnők, kőfaragók is fölkapják a fejüket? Ott, Budaörsön is?

Tizenkét éve olvasom Gleick Káosz könyvét. Ami tulképp. baromi rosszul van megírva; nekem helyenként magas, alig-alig érthető. Nem tud valaki egy jobbat (magyarul)?

Kedves Deske, van. Megrendeltem. Jövő héten  postázom. U.

--- 2012. március 30., péntek, Kecskemét

Egy kis hisztis picsa, fölnevelem - mondta, ugyanavval a hangsúllyal, mintha azt, hogy matekból erős; az elmarasztalás leghalványabb jele nélkül. Valamit megint megtanultam.

Kedves Deske, úszás és időmérés: nem akarsz inkább vizi metronomozni? Kell hozzá egy ilyen pityegő bigyó: http://www.swimoutlet.com/product_p/3971.htm, be  kell  tenni  a  sapka alá, állítható rajta a pityegés ritmusa, a truváj  meg  az,  hogy ahogy mondjuk két hosszonként 0.5 tized másodperccel gyorsítod a ritmust és közben próbálod megtartani (sőt, csökkenteni) a hosszonkénti csapásszámot. Szép excel táblákat lehetne csinálni ebből is. Jó munkát még erre a két napra. A.

Kösz, baromi jó kis kütyü, Kecskeméten tudnám is használni, itt lehet hajtani. Én mindig úgy képzeltem, alattam a medence fenekén sínen egy kis piros kocsi, sebességét az edző a partról. Vagy engem érzékelve pontosan alattam halad, és a tetején jó nagy számokkal kiírja azt az adatot, hogy így, most kalkulálva, mennyi idő lesz az ezer méter. d.

Stílus vagy modorosság, úgy érzem kereknek leírt mondatomat, ha nincs benne fölös szó. Noha épphogy nem kerek, hiányzik állítmány, ez-az. Hogy ezt figyelemmel-fegyelemmel kell, abból veszem észre, hogy levelezőim némelyike is így ír, és gyakran többértelmű, kódolhatatlan.

Tegnap este két órám avval telt, hogy - szokásos túlbiztosítás - az adatbázis-címjegyzékem 1700 tételéből vagy kilencvennél a mobil [telefonszám van] rubrikába x jelet tettem. Ez eddig elmulasztva. Hogy ha elveszne a telefonom, ne kelljen nulláról indulni. De hát ez múlt évezredi módszer, ma rászántam magam, a városba, Nokia bolt, adatátvitel-kábel. Majd még egy programot le kell tölteni hozzá. Így délelőtt később kezdtem a munkát, akkor gyorsan három változat is, abban a tudatban, hogy közülük az egyik biztosan a legjobb lesz. Olajjal készült akvarellek. És vége. Holnap csomagolás. A lemezeim épp el is fogytak. A/12/36, 37, és 38.

--- 2012. március 31., szombat, Kecskemét - Budapest

ott - úton - 14:10 itthon.

2012. 03. olvasó: 331705 = 4690/hó = 151 / nap