VÁLINEWS; 205. levél J.-nek, Le Meux-be / 2012. április


--- 2012. április 1., vasárnap, már Budán

Föl-fölbukkant itt valami, homályosan, hónapok óta, mostanra kérdéssé érett. Monitoromon egész nap - pihenőprogram - tíz másodperces váltásban beszámozott fotóim. Aztán ősszel, hogy változatosabb legyen, hozzácsaptam a NEWS-levelek ötezer illusztrációját, köztük is rengeteg fotóm, de alkalami, balkézről való-, nem öröklétnek szánt. Döbbenetes, ahogy elfelejtett, eltűnt életem előjön. És mostanra ráébredtem, hogy itt valami nagyon nem stimmel a rangsorolásommal. Hogy hiszen köztük jócskán van - netán csak számomra! - nagyon fontos és egyébként nagyon jó fotó is.
Hát hogy is van ez. Mitől érték egy fotó?
Hogy a fotó netán kurva műfaj, ami sokféle módon, akár kerülő úton válhat értékké?! Megkapó látvány / érdekes kompozíció / asszociációk / elkapott pillanat / fontos dokumentum / sok minden. És azon belül is: mi van, ha a fotó csak az angoloknak, csak a pilótáknak, csak egy családnak, vagy csak nekem kell, nekem fontos, nekem érték. Akkor már érték!
És lépjünk tovább. Ha Mariska néninek az a kiscicás festmény katartikus. Hiszen minden mű mindenkinek mást mond.
Mi alapján teszünk ki valamit kiállításra. Arra a statisztikai feltételezésre, hogy ez a munka sok embernek fog tetszeni...? Az értékek relatív volta.
Nem látok tisztán, lehet, hogy el is tévedtem.

 

21:05
Kedves Deske, a "Föl-fölbukkant itt valami, homályosan, hónapok óta, mostanra kérdéssé érett" mondatoddal elindított vita-téma szerintem arra a jó régi problémára vonatkozik, amelyet az "értékek relativizmusa" fogalommal jelölünk. Jómagam ebben a kérdésben konzervatív álláspontot képviselek, vagyis az érték, bárhonnan és bárhogyan nézzük, érték, azaz nem relativizálható. Konkrét példádra (néni és a kiscicás festmény) azt mondom, hogy a nénit szeretjük, és bár nem szeretjük a kiscicás festményt önmagában, de szeretjük a nénit a kiscicás festményével együtt.
Minden a szeretet által, a szeretet "fényében" válhat értékké, mert a szeretet "abszolút érték", és minden, ami értéket kap, az "abszolúthoz" viszonyulva részesül az értékből. (z kicsit bonyolultra sikeredett) Üdv: L

 

21:07 Deske. egyszer elolvastam egy Nemes Nagy Ágnes-verset. Döbbenetes volt. Később újraolvastam - nem értettem korábbi magamat: mi fogott meg annyira? Aztán egy idő múlva: nagyon nagy vers. Befogadói minőségünk sem egyenletes, pillanatnyi testi-lelki állapotunktól is függ(het). Hát még akkor a befogadók különbözőségei! Mariska néni katartikus élménye a pamutgombolyagos cicákkal? Hát, nem is tudom... (Mondta J. Menzel.) Nem hiszem, hogy megváltoztatja a cica-kép Mariska néni életét. A befogadói képességek talán relatívabbak, mint az értékek, gondolom. R.


Ami az igazi érték lenne, Jelenits atya megnyitóbeszéde kiállításomon. [Piliscsaba, Katolikus Egyetem, Koldus keresztút változatom, meg egy kép, 2012.2.22.] A videófelvételre egy hónapja vadászok, már célkeresztben. Most melléktermékként megjött az utána készült háromperces páros interjú.

--- 2012. április 3., kedd

Kedves Deske, a művészetben az értékek az egyetemesség felöl közelíthetőek meg. Az egyéni értékek máshol gyökereznek. Azok jelentése általában csak a személyhez kötődik, az egyetemesnek ehhez nem sok köze van... K.


Deske, szerintem minden lehet kegyelem, a tartalmától - ily módon az értékétől - teljesen függetlenül is. Beney György atya mesélte, hogy valaki a mise után megkereste őt, hogy a prédikációja alatt rájött, életét nem folytathatja úgy, ahogy eddig, és meg akar gyónni. György megkérdezte, hogy a prédikáció mely része hatott rá így. Az - szólt a válasz -, amikor elővette nagy fehér zsebkendőjét, és hosszan fújta az orrát; ekkor jött rá, hogy meg kell térnie. 
Nem az értékek relatívok, hanem az ember bonyolult - hogy mi hogyan hat rá: titok. Szia! H.

 

Deske, ilyen alapon valóban  nincs különbség a pacalpörkölt, a szeretett személy rámpillantása és egy Szindbád-film között. Márpedig, ha mindezeket valaki kedveli, ő maga is bizonyára tesz különbséget. Nem lehetséges, hogy Isten köpenyének szegélye mindenkinek megmutatkozik valahogy,  olyankor, amikor a lélek erőteljesen jelenik meg az anyagban? B.



3x köszönöm. d.

 


Most kicsit zsúfolt az élet. De azért tegnap egyszer megnéztem a tavaszt. F/2012/080

 

--- 2012. április 4., szerda

Hazaérve kicsit sűrű volt, mint mindíg. A lista, mára szinte minden OK., a kiállítások kivételével..

intézni:
dossziék - A5 borítékok venni
honlap főoldal csúszkál, jav.
új képek keretezni
graf. paszp + keretezés
Gábor honlap h12-6 hibás
Szegedre kép csomagol
WC. tartály jav.
Kecskeméti szövegek print
szökröny ügye
2x10 cm. léc szerezni
próbakeret csinálni
próbakeret elvinni
tagdíjak
szül. anyakönyvi kiv.
Kecsk. elintézendők lista átnézni
fotóállvány jav.?

havi zárás:
NEWS képek adatbázisba /2-3 óra/
NEWS print 3 pld.
adatbázis táblázatok ment

levél:
OFM. N.
a tartományfőnök
Drago
Furmann örökösök
járdafotók ügye
Kékkút adóügy
OSZK. Levéltár

kiállítások:
Tapies
Szépműv.: fotó
Várhelyi IF Kávézó
KOGART: Kocsis
LUMU: Megyik
Ernst: Derkósok

 

Fiammal olykor levelezünk.

Apó, nincs véletlenül ilyen hatágú csavarhoz csavarhúzód?

(A Zsófi egyik laptopját próbálom megreparálni). M.


Van.
Imbuszkulcskészlet.
d.

 

Ez nem imbusz, a hat sarkot összekötő vonalak nem egyenesek mint az imbusznál,
hanem ívesek és a közzéppont felé hajlanak, imbusz nem fogná ezt meg. M.

Ha csak nem reszeled ki az enyémet--- d.

 


Újsághír: meghalt Kopp Mária.
Nem tudtam, ki volt. Most már igen. Dávid Kata köszöntötte két éve, díjátadáskor:

...Azt mondják kétfajta tudós van: az egyik tehetséges. Ő az, aki új igazságokat fedez fel. A másik a zseniális. Őt a végső kérdések érdeklik. Kopp Mária és Skrabski Árpád [a férje] az utóbbi tudósfajtából valók. Felteszik az alapkérdéseket... Mi az életed értelme? Irányítják-e életedet magasabbrendű célok?... Tudsz-e megbocsátani másoknak? És magadnak? Van-e béke benned?...
a laudáció szövege

 


Ma Sevillai Szent Izidor ünnepe. (560-630)
1598. szenttéavatása, nem kapkodták el.
1999. II. János Pál az informatika és az internet védőszentjévé nyilvánítja, gondolom, az akkori ismereteket, tudást összefoglaló irásművei alapján.

 

1986 nyarán Kata kórházban, én itthon a két kisgyerekkel. Papírt fűztem az irógépbe, időnként oda-odaléptem leírni Katának, közben mi is történt velünk. Kívülállóknak nyilván meglehetősen üres, persze nekem nem. Meglehetős keresztmetszet. Ma ezt a pár oldalt írtam át gépbe. Ilyesmit többet is megőriztem a C. naplóban, neten.
A négyéves Mikica...

...most a folyosón ordítoz: "Nekem mumszom lett reggel és mostanra már el is múlt! A mumsz olyan, amikor bedagad az ember  nyaka és lázas!!! De nem ezen a reggelen kezdődött, hanem egy másikon!!!"

Aztán. Becsenget a szomszéd néni, Miki tárgyal vele:

"Apu telefonál, nem hoznál nekem valamit? Puszilom az unokáidat!"



--- 2012. április 5., Nagycsütörtök

Átépítik a Lukácsot, jó ideig felváltva csak egyetlen medence, másnaponként 22 ill. 26 fokos. A hideg medencét az évtizedek során többször próbáltam, szégyenkezve kullogtam ki belőle. Kurvahideg. De most muszáj. Csendben féltem tőle. De rendben van az első hossz után. Annyira, hogy tegnap hirtelen még 14 hosszt rá is tettem, hogy meglegyen az ezer méter. Te jó ég, és egy (kedves) olvasóm úgy vélte, minek mérek időt Kecskeméten, bizonyára témahiányból írok erről ennyit. Témahiányból semmit nem írok. Úszni fontos. Egy női személy bizonyára azt sem értené, a keddi temetésre miért vittem magammal olvasnivalót és laposfogós bicskát. Más a közérzetem.
De sőt, arra is rákérdezett, hogy bizonyára nagyon szeretem ezt az egész úszás-dolgot. Dehogy szeretem. Bruttó 80 perc. Csinálom.


Elérzékenyülve nézegettem, ez a kis ember egész jól érezte magát a temetésen. Nekem ott már sok dolgom nem volt, már nem kell imádkozni a meghaltért. Halála után két nappal elvégeztem érte a teljes búcsút, annak VI. Pál 1968. 6. 15. kiadott rendelkezése szerinti egyik változatát. Ami által - tisztulási idő elkerülve - Ádám már az égben van. Vagy hisszük, vagy nem. Olyan nagy ajándék, hogy még némely pap is kételkedik benne. Fél óra jámbor Szentírás-olvasás, gyónás valamikor akkortájt; áldozás, ima a pápa szándékára, pld. egy Miatyánk és Üdvözlégy. Bocsánatos bűnhöz való ragaszkodástól is mentesnek kell lenni.

 

Találós kérdés, ki ez. És melyik Akadémiai Intézet kutatója ő 1968-ban? Hát igen. Saját szül. anyakönyvi kivonatomat kerestem (most mondták, nélkülözhetetlen a halotti anyakönyvi kivonat kiadásához, az meg a temetéshez). Így találtam ezt az MTA igazolványt a fiókban. Életben annó azért élőbb volt, nem ilyen színésznős; öregedő arcait jobban szeretem.


Egy képzőművész mit dicsekszik az izlésével? Nem szakmai alapkövetelmény? Ezzel együtt ... B.

 

Találós kérdés, ki ez. Deske, a megfejtés: a fiad - női parókával. H.

Kata megjegyzése, hogy mutattam a fotót: Keki színű blúz volt rajtam, és fehér szűkszoknya.




--- 2012. április 6., Nagypéntek

Dehogy szeretem az úszást" - mondom. Ez is hülyeség. Szeretek levegőt venni?! Hibásan választott koordinátarendszer.

Tegnap tántorgós-fáradtan a Szépműv. Múzeum fotókiállítása, és a pinceszinten a Tápies- stb. sokszorosított grafikái. Ezeket meg kell nézni. Onnét a KOGART Galéria, Andrássy út, mert negyven éve nem tudom, mit csinált ez alatt Kocsis Imre azon a négy tényleg jó képen túl, amit ismerek tőle. Felőlem nézve: semmit. Film is róla, mókás, hogy már ez a srác is Nagy Öreg, súlyos interjú-mondatokkal és jelentős lepkegyűjteménnyel. Este: Várhelyi Tímea kiállítása, az IF Kávézó mélysötét galériáján az a néhány kép. Fotózni majdnem lehetetlen volt. Ez most nem topformája, kuriózum: végre látni tőle gyengébb munkát is. (Ráday u. 19., 10-től 24h?-ig, vagy még tovább?; ápr. 13-án zár.
Ma megcsináltatom a születési anyakönyvi kivonatomat. Nyócker(ület).
06:07, ez is régen volt, esik az eső, sőt, zuhog. Hogy fogok én akkor futni. Pontosabban, kocogni.


-- Deske, miért 1 nap alatt zavarta le a kulturális turizmust? egyszerre megenni a reggelit vacsorát ebédet? A.
-- Mert nekem ez munka. És igyekeztem, sok van még hátra... d.

 

A mai reggel egy még-vizes járda fotója. Ezer méter hidegvíz, OK. Innét aztán bonyolódott a délelőtt. Nem tréfa, hát akkor elintézni a születési anyakönyvi kivonatot. Persze tréfa, de megcsináltam. Uszodából a parkon át - egy elképesztő, rózsacsokrokat termő fa - egyenest (félkörbe) hatossal Nyolcker. Tanácsba, onnét átküldtek a Kálvária térre. A gyermek neve? Váli Dezső. Kapacitáltam az előadót, adná ki rögtön a halotti bizonyítványomat is, nem kellene kétszer ide kijönni. - De hát a dátum?! - Majd valamelyikünk utólag beírja. A papír nálam a HALÁL-dossziéba, akkor kell majd legközelebb. Onnét Mikihez tízre, időt kellett húzni, hát gyalog befelé végig a Práter utcán. Erre a hetven év alatt még nem jártam, egzotikus, napsütésben vonzó. Egyszer Katát ki kéne ide hozni, új építkezések, városrekonstrukció. Meglepő, ez is úgy volt szerkesztve, hogy a Citadellából ágyúval végig lehessen lőni, mint a többi sugárutat. Útközben egy cigányembertől egy csokor frézia, Mikinek. Amivel csak az a baj, hogy olyan csúnya szó, ezek a mássalhangzók rondák együtt. A Körtérre érve a metróépítést takaró palánkon olyan színezés, hogy szegény Poliakoff tíz ujját (megnyalhatná). Épp tegnap láttam tőle két gyenge munkát a Szépművészeti pincéjében. Itt színes foltok harmónikus halmaza. A Körtér sarkára érve az iskolafalon Váli utca tábla. Határozottan követelem alóla a József Attila szobrot eltávolítani. Fiam fínoman mosolygott a bizonyítvány-ügyön. Pedig végigjárhatta volna a XXII kerület anyakönyvi hivatalait, mire megtalálja, melyikben születtem. Ezt a világon már egyedül csak én tudom. (Jut eszembe, meg is mondhattam volna.) A C. Naplóm e-book változatán dolgoztunk együtt, délig. Alakul. A könyvet egy olyan technológiára tervezzük, ami teljeskörűen még nem létezik. Közben telefonon megszervezve, hogy Szabó T. Annácska hogyan juttatja el hozzám férje Amerikából meghozatott uszodai-metronomját, kipróbálandó. Olyanforma, mint egy kisebb zsebóra, két gomb rajta. Úszósapka alá tenni, századmásodpercre beállíthatóan pittyegi a kívánt ritmust. Például a kellemetlen-lassút. Indulásként 1:81 mp-re állítottam be.
Fél kettőre haza, rögtön ágy. Megválaszolatlan hat mail. Este szertartás. A drága ferencesek egész vezérkara jelen.

 

 

--- 2012. április 7., Nagyszombat

Reggel pár perc Szentsír-látogatás. F/2012/084


Erről eszembe jut Melocco szobra,
amit hosszas levelezések után lemásoltattunk
- ketten intéztük Szütscsel -, kapott belőle a Kiscelli Múzeum és egyet a pápának ajándékoztattunk.
Miklós akkoriban jóba volt Magyar Bálinttal. Még azt is megkérte tőle, adna nekem Kossuth-díjat...
A Melocco szobra mellé később - nagyon adódott - egy paparazzó-fotómat tettem fiamról. F/2009/110


Az uszodai kütyü kíváló, bár nem öreg emberek között, ahol szlalomozni kell, és nem 20 méteres medencében, bólyasor nélkül. És a dolgot még bonyolítja, hogy nálam öthosszonként mellúszás. Hamarosan átprogramoztam ezt a metronómot 1:20 másodpercre, gyorsnál akár jó, melltempónál kettesével, majd hármasával próbálva. Aztán próbáltam 0:54-el. Tul.képp két műszer kellene, egy a bal fülemre, az más hangfrekvencián.

 

 

--- 2012. április 8., Húsvétvasárnap

Vidultam, hogy igazi húsvéti ajándék, ma nem kell úszni, mikor levetkőzve kiderült, úszószemüvegem otthon maradt. Anélkül nem megy. Fütyörészve a villamoshoz. Aztán mikor hazaérve nem volt a helyén, már nem voltam olyan vidám. Ez a svéd fajta nem olyan drága, de annó meglehetősen sok munkával csináltam belőle három dioptriásat. Duplum persze van, de akkor is. Ha nagy szerencsém, holnap reggel a Talált Tárgyak Nénitől visszakapom.

Hogy a szül. anyakönyvi kivonatomat kerestem Kata fiókjaiban, mindenféle csodák bukkantak elő. Kata gyerekeink első csipogásaitól kezdve jegyzetelt. Mostanára megértem én is ezekre az örömökre. Már a hetedik oldalt írom ki belőle. Ez Zsófi (1975. 2.-)

1979. jún.
Anya, a vonatnak ugye szénát adnak?
Strandon meztelenül egymással szemben terpeszben leül Zsófi és Borcsi. Megnézzük egymás fenekét - jelentik. Zsófi jól behajol, belebandzsít Borcsi popójába: "Juj, látom a manduládat!"
Nagyon aranyos vagy, szeretlek. Ezt gondosságból mondom.


1979. okt.
A kutyafámat! (korholja magát)
Esti imánál meg szoktuk köszönni, hogy minek örültünk aznap. Forgatja  a szemét, majd jelenti: Nem derül ki semmi.


A szomszéd Szilvit tuszkolja kifelé az ajtón. Én rászólok.
- Nem szeretem - mondja.
- Miért?
- Mert nem olyan mint én. Aki nem hasonlít rám, azt nem szeretem.
- És mért nem olyan mint te?
- Kendőt hord.

November 7. lesz az óvodában! És mit ünnepeltek november 7.-én? Jönnek a szemlőhegyi óvodások!- mondja lelkesen.
Nov. 1-én bejön reggel az ágyamba és közli, hogy azt mondta az óvónéni, hogy fehér blúzban, kék szoknyában és piros harisnyában kell menni. Mondom, majd biztos november hetedikén. De! - mondja ő. - Zsófika, te hazudsz? - Erre nem válaszolok - mondja öntudatosan felemelt orral, és hátat fordít nekem a saját ágyamban.

Deske sírköveket fotózott, mutatja Zsófinak. Zsófi rápillant: Tudom, rájuk van írva, hogy támadás. Fel - teszi hozzá a gyengébbek kedvéért.

Apu hozott egy kódor kutyát (Deske mondja, tényleg, hívjuk Kódornak) - Inkább Hétkódornak - mondja Zs. mert mindig alszik. (hétalvó) A neve legyen Kódor, a beceneve Hétkódor - mondja Zsófi -, vagy Romániai Balázs.

--- 2012. április 10., kedd

Anyja jegyzetei, tovább:

1980. jan. látta a János Vitézt: Ami fém volt és nem piros volt, az volt a kardjuk. De Anya, sok János Vitéz volt, mind az volt. És az Iluska olyan szép volt, de mostojáha eldöntötte, azt mondta, gyere kis virágszálam, és mikor kijött, eldöntötte, csalt, mert nem is volt kis virágszálja. És tiszta fehér ruhába volt, csak piros szandálja volt, de mikor megasszony volt, piros csatos cipője volt. És a zsiványok házát megtüzezte...
 

1980. dec. Este keresztet szoktunk egymás homlokára rajzolni. Des a fotóban ül, Zsófi bekiabál neki, hogy jó éjt, és keresztet rajzol a fotó ajtajára.
Öntudatosan: Azt tudom, hogy a Zsófi lányoknak Angliában úgy köszönnek, hogy pá.

 

1981. ápr. Bori kérdi tőle este, villanyoltás után: Miért kell szeretni az Istent? - Hát ő teremtette a gyerekeket is, és szétválasztotta a pusztaságot.


És egy vicc az CICATÁR-nak.

 


Kicsit sok a feladat, Kecskemétről hozott képeim a falhoz támasztva,
tíz napja - még meg se néztem - érintetlenül.
Előkészítve dioptriás-üveghez az új svéd úszószemüveg.
Jó, hogy nem kellett töprengeni, mivel csináljam, - az előző fotó -, fúrógépbe fogott marófej.
Ezek a legolcsóbb szemüvegek, szerencsére. És a legjobbak.



Este lakásszentelés nálunk, diakonus barátunk. Vizet kért szenteléshez a tartóba; de túltöltöttem. - Nem baj, majd a virágokra, mondta. Kata: Az jó lesz, úgyis nagyon tetvesek.
A barátunk nevetett: Lehetne egy teológiai doktorátus témája, szenteltvíz hatása a növényi tetvekre...



Még egy tavasz-kép, F/2012/086

 

--- 2012. április 11., szerda

Kedves Dezső, merre induljak el, nem tudna segíteni? Én nem ismerem jól a Bibliát. S.


Kedves S., ha jól értem a kérdést.
Az Újszövetségből
ha Jézus története: Márk evangéliuma,
ha a keresztény teológia: Pál  I. Korinthusi levél,
Ószövetség:
ha imádkozni: 103, 104, 150 zsoltárok,
ha a történelem: Mózes I. könyve.
d.

 

 

Szia Deske! Gondolom, talàn feledésbe merült a probléma, de nem lehetne ezt a macskafotódat direktbe a cicatáradba irànyitani? Valami eszméletlen rossz érzésem van tőle, igazán bocs. Tudom, abnormális foooooobia.:-((((( P.

Viseljétek el egymást... Szent Pál ezt kifejezetten a cica-ember viszonylatra értette... d.



A KABINOS ODAADTA ÉS MEGLETT. Az úszószemüvegem. De azért megcsináltatom, és 16:50-re megcsinálják nekem (három dioptria) a pót-pótszemüveget is. Beragasztandó.

 

Vasárnapi Újság 1898. 30.
Szt. Lukácsfürdő.
Étterem, kávéház és amerikai bár.
Helyiségeiben egész nap KATONAZENE.
Étkezés teríték szerint. Pontos kiszolgálás. Mérsékelt árak.
Tisztelettel Fodor L. József.


Azt mondták nekem, hogy nem jó ott az a kék - A/28/11-, és hogy annak tessék szürkének lenni. Az ő felelősségük. Megpróbáltam, sőt, nagy méretben. A/12/13. Szerintem nagyon jó ott az a kék.

 


"A sütőmadár Uruguay legjobb építésze". Különleges tulajdonságuk, hogy városi környezetben, egy ablakpárkányon sárból fészket, odút építenek, nyilván a költéshez. Egy amatőrfotós végigfényképezte munkájukat. Valami csoda.

 

--- 2012. április 12., csütörtök

Szép napot! Dezső bácsi kérem ne vegye tolakodásnak, de régóta olvasom és most / összeszedve bátorságomat /, szeretnék kérni Öntől egy műterem kis ceruzavázlatot szignóval. Amit garantálok - és amit utódaimnak is meghagyok - : a tulajdonunkban marad, tehát nem lesz eladva. S.


Kedves S., lehet érte jönni. d.

- - - -

Deske, írtóra tetszik a vörös festőállvány, nagyonnagyot szól. E.

Deske, hát szerintem, jobb a szürke, de a többit is egy kicsit hozzá kellett volna igazítani... a kéken minden más egy kicsit szerényebb... itt meg ők a primadonnák... Z.

 

Kedves Dezső, az a kék, szerintem, nagyon rendben volt! Abban volt erő, egyéniség. Ebben a szürkében csak a narancssárga tetszik. (Mi a pontos neve ennek a színnek?) Esetleg ha az állvány fejénél a kiskép a falon visszakékülne, hasonlóan mint eredetileg volt. Vagy ha most is kék (monitorom szerint inkább vszürkés) akkor élénkebbre kékülne. Vagy ha kapna egy erős smirglit és jönnének a kevés színek, mert mintha most túl sok lenne. Üdv, I.

 

Kedves I., köszönöm, figyelemre méltó. Igen, a kép még folytatandó, most kicsit fenékriszálós. Hogy mi a szín neve. A polgári elnevezéseket töredékesen ismerem. Mi lehet az a bézs. Nálam egy ilyen 5-6 színből van kikeverve. A jelen esetben
kadmium narancs

kadmium vörös világos
alizarin krapplakk
égetett szienna
okkersárga világos
elefántcsont fekete

titánfehér
d.

 

Dezső, olvastam a nyúszt... vajon hány festő készíti képeit online? K.

 

2
d.

 


Ojjé, ez győzelem.
Délre elfelejtettem, ma hideg-, vagy melegvizes volt-e a Lukács-uszoda. A végén még megszeretem.


Kiiratkozom. Ez már egy más világ. A dunai luxushajóknak derékszögű a horgonya. Hát nem szomorú? Most láttam.

 

--- 2012. április 13., péntek

Jövök uszoda, lift előtere tele szekrényoldalakkal. Ezt kidobják? Igen. Köztük egy hatalmas, 160 x110 centis tábla, hátamra kaptam. Itthon a meglepetés, felülete egy-darabból-furnér /fr-ném. műsz. bútorok borítására használt nemesfa lemez./ Ekkora fa nincs, hogy ezt hasíthatták volna, tehát forgatva késsel hántolták.
1. A rajza szép.
2. Annó mesterem, boldogult Sugár Gyuszi tanította: az olajfesték alapozás nélkül is köt.
3. Farkas István annál a zavaros, de jó balatoni képénél kihagyással belekomponálta a falemez színét, fakturáját.
4. György Peti tanácsa először tök hülyeségnek hatott; fess a Műcsarnokba nagy képeket. (2013. ősz.) Nem szoktam én valahova valamit csinálni. Kivéve a hála-zsidótemető képemet Gyurinak.
Tehát ezt nem alapozom. Hogy biztosan kössön a festék, szálirányban megcsiszoltam. Ebből kép lesz, jó, vagy rossz, részletkérdés. A hátán vignetta, megelőlegezték a címét: HÁROMAJTÓS.


Ez Kata adatbázisa.
Titokban kicsit irígylem. Ő még ember.

 

 

--- 2012. április 14., szombat

05:03 Hát ez ma muri lesz. Ünnep, nyitott kapu, hogy 100 éves a bérházunk. << 10.00 -13.00 kitüntető lehetőség, Váli Dezső festőművész "munkahelye" a híres műterem látogatható.>> A feszületemet, a kölcsön uszodai metronómot, Fiskars ollót magas polcra, laptopot az ingeim közé. Kitettem vagy hat képet, és kértem segítséget. Hogy ha ajtót nyitni mennék, addig bent el ne emeljék a pirospöttyös bádogbögrémet, vagy a Zelk-összest. Képet lophatnak.
A feszületet nem helyes eldugni. Lyukat fúrni az asztallapba, és alulról egy facsavarral. Meg is van. Evvel még Mikica játszott lendkerekes autót.

 

Öltözőben mondom Gábornak, ma nyitott nap, jönnek a műterembe. Azt mondja, öreg embernek mindenről valami eszébe jut... és belekezd valami történetbe. Hetvenhat évével fogalma sincs, mi az a dialógus. Én ezen olykor dühöngök, néha szólok is. Ugyanis én is ilyen vagyok. Én is a magam dolgát szeretném elmesélni.
Ki tanította nekem?, ha bűnt látsz a másikban, keresd meg magadban a párját, biztosan megtalálod. Tényleg így van, mindig evvel kúrálom magam.

 

 

16.30 Megvolt a műteremjárás. Előtte az igennagyon földíszített udvaron ünnepség, gyerekkórus, beszédek, interjú velem. (Kiderült, a neten is meg voltunk hirdetve.) Tisztáztuk, hogy elődöm Diener-Dénes Rudolf volt, és állítólag a legendás múzeumigazgató, Petrovics Elek (1873-1945). De szerencsére Bán Béla nem, ő a szomszéd műteremben. "Rákosi elvtárs meglátogatja a sztálinvárosi dolgozókat."
Utána nálam 50-60 fő, kb. hatosával engedték be őket. Mondtam, szabadon, tessék körülnézni, nem zavarok, és minden kérdésre válaszolok. Ha vonatfütty, akkor emailem jön. Jött. (Kecskeméten fölvett madárcsicsergésem végtelenítve szólt.)

Volt, aki megkérdezte, ezeket maga festette?
Volt, aki megkérdezte, azokkal a zoknikkal fest? (amik a tubusok fölötti polcon.)
Volt, aki csak az asztalon nyitva hagyott Nagy Balogh-albumot forgatta (bölcsen).
Volt egy csillagszemű a férjével, annak dedikáltam is egy könyvet. Úgy hívták, hogy Csóka.
Volt, aki megkérdezte, fényképezhetek? - Igen.
Volt, aki nem kérdezte meg.
Volt, aki elmesélte, hogy ő Barcsayval kezet fogott.
Volt, akinek egyetlen kérdése, hogy melankólikus vagyok-e, merthogy a képeim színei-
Volt sohalátott rokon.
Volt, aki megkérdezte, tényleg asztalhoz csavaroztam-e a feszületet. - Emelje meg.
Volt, aki megkérdezte, ismerem-e Gadányit? Mert elküldené egy róla írt könyvét. - Köszönöm, ne.
Volt, aki a keretekről kérdezősködött, hosszan.
Volt egy kiassszony, aki halálos zavarban, dadogva átadott egy tábla csokoládét.
És volt, aki csak jövet-menet köszönt.

Mint a marcipánmúzeum Szentendrén.

Megvolt.
Utána legnagyobb megdöbbenésemre a Szervezőbizottság ÁTNYÚJTOTT egy eperrel díszített, 100 éves a Ház - feliratú csokoládátortát, dobozban, hogy ezt szolgálataimért. Aminek aztán túlnyomó többségét leküldtem nekik az udvarra, az esti partira.
Kerek befejezésül pedig én nyújtottam át ajtónyitogató segítség-Bellácskának egy ámbár nem saját-, de nevére dedikált művet. Ha belepiszkáltak dolgaimba, ő szólt rá a Kedves Látogatóra.

 

--- 2012. április 15., vasárnap

A tegnapi nyilvánosház lecsengése:

Kedves Deske! Nem tudtam megállni, hogy ne írjak, pedig megfogadtam magamban, biztos sokan zaklatják mindenfélével, nem szeretném elvonni a munkától. Tegnapi bejegyzésében a "Volt, ..." kezdetű résztől teljesen elolvadtam! Kész költemény! Akár kiállításmegnyitónak is beillenék... H.


Köszönöm a levelet. Nagyon szeretem, ha zaklatnak. Harminc éve egy interjú:
- És mi zavarja a munkájában?
- Sajnos, semmi.
d.

--- 2012. április 16., hétfő

És hogy alakul képeim jövője. 1./ Az arra érdemes munkáim a közkultúrában elsősorban neten fognak elterjedni, használódni. Képeim egy része, ahol a faktúra-, vagy a nagyon csendes színkülönbség a lényeg, el fog süllyedni. Mások meg följönnek. Vagyis a valódi értékrendet a technika fölül fogja írni. (Mint eddig is. Braque-ot repróról ismerjük.)
2./ És az eredeti művek. Ugyebár három hátraszaltót is csinálok az időállóság érdekében. Rajtam kívül a világon már mindenki boltból vásárolja a kész alapozót. De hát abban műanyag van. Az olajtechnika vagy 700 éves.
3./ Hosszútávon: a világvég idejére van információnk: egy akol lesz, és egy pásztor. Nem tűnik közelinek.
4./ Azon túlra szintén van adat: Isten nem pusztít.
5./ És az a 944 képem a túlvilágon, amit eddig én pusztítottam el? Újra látható. Ajvé. Azok mellé majd egy bocsánatkérő lábjegyzet. Vagy kijavítom őket. Sassetta besegít.

 

Megnéztem a Derkovits-ösztöndíjasok kiállítását az Ernst Múzeumban. Géppapír jegyzetlapok, sok képernyő persze, és ötlet, ötlet, ötlet, igaz, van közte gondosan kidolgozott is. Tartalmizmus. Festményként értékelhető munkája egy embernek. Ezek a fiatalok valami egészen mást akarnak. Ők tudják. Öregember ebbe ne szóljon bele. A nonfiguratív festészet is pld. egy tanulságos, hasznos zsákutca volt, jelentős eredményekkel. A tehetség mindent átlép.



Kedves Deske, az előző szövegváltozatban Sisley szerepelt, mért lett most ebből Nagy Balogh? Z.


Sisleyt kevésbé fontos nekem reklámozni,  mint az alig ismert magyar zseni festőt. Amúgy - utólag vettem észre, tényhűség - tényleg ez a könyv volt ott. d.

 

 

--- 2012. április 17., kedd

Ma dolgoztam rajta: A/12/11, 12/12, 12/08, 12/18-, ez utóbbit mutatom, 70 centis:

 

19:47 Levél tértivevénnyel, New Yorkba:

2012.4.17.            html-2012/f-2.htm            C.11344

Magyar Kulturális Központ, New York
Kedves Igazgatóasszony!


Február 8-án, mailt írtam erről Magának, nem jött válasz,
így a biztonság kedvéért most postán:


Román és magyar zsidó temetőfotóimból
- két könyv is lett belőle -, szívesen kiállítanék maguknál egy sorozatot.
Postán, egy borítékban elküldhető az egész.
kb. 30 cm-esek, két üveg között lehetne falra tenni.

Vagy egy másik lehetőség, ez is akár postával,
tehát szintén gyakorlatilag ingyen meg lehet csinálni (printek, érték nélkül):
Harmincas évekbeli koldusfotókból készített
keresztút-grafikasorozatom (műfaja montázs)
Ez is szerepelt már kiállításokon.
14 stáció, 45x32 cm-esek.

Minták a honlapomon:

http://deske.hu/iras/html-2012/fotokiallitas.htm

http://deske.hu/graf/jpg/b0308-egyutt.htm


Szívélyes üdvözlettel:

 

 

 

--- 2012. április 18., szerda

Battyogok a medence felé Isten szabad ege alatt, egy szál úszószemüvegben, plusz kilenc fok, és minden rendben van. Be a vízbe, ami 22 fokos, és az első percben velőtrázóan fázom. Hát hogy van ez.


Az étkezés pénzbe kerül, mert hát ez a világ rendje. De hogy még időbe is! Lehetne türelmem ezt a kenyeret megpirítani. De nincs. Turkálni a jég közé tett friss tengeri herkentyűk választékán a piacon. Egy másik világ.

 

 

"Köszönöm a levelet. Nagyon szeretem, ha zaklatnak. Harminc éve egy interjú: - És mi zavarja a munkájában? - Sajnos, semmi. d."
Deske, nem egészen ez a kép magáról. Magától sokan félnek, mert jaj, meg ne zavarják a beosztását, délután pedig két teljes óra tabu! Félnek attól is, hogy olyasmit mondanak, "ami magát nem érdekli", merthogy maga csak a lényeget (deskésen fogalmazva), meg bármi lehet "csacsiság", meg véleményeket ír a blogjában név nélkül bár, de felismerhető emberekről.
Én már kezdek rájönni, hogy Maga "szelídebb", de a fentiek bizony-bizony.... A.

 

Tudja, imádom, ha rettegnek tőlem! d.

 

 


Deske, új tervezésű cellák szerzeteseknek, The New York Times. S.

http://www.nytimes.com/2012/04/18/arts/design/renzo-pianos-demure-additions-to-le-corbusiers-chapel.html?_r=1&hp=

 

Kösz, tök jó, csak mért nincs lesmirglizve az ablak, és mért az asztal srégen? Az a matrac kissé vastagnak tűnik. Az én habszivacsom hat centis.

 

Délelőtt fogorvosi váró. Újságok. << Heti 150 perc közepes intenzitású mozgás 30 %-al csökkenti a szív-, és érrendszeri megbetegedés esélyét.>> Onnét a Nemzeti Múzeum fotókiállítása. Örömömre ismét egy régi fotó, most a szerzőt is megtudtam; Manek Attila, 1987. Színben, foltritmusban, stb. érdektelen fotó egy poéntól sajnos jóvá válhat.

 


Aztán hazafelé a Múzeum lépcsőjén.
Képregény egy kisasszony korai önállósodási kísérletéről.
" Én akarom! - F/2012/090" ...-099


Nagyon szeretne ez az A/12/17 áhítatos lenni
- 80 centis -, nekem akkor kép a kép. Viszont ahhoz talán csak egy színes folt lenne a jó. Így most a kettő párbeszédel, és - pedig nagyon igyekszem -, mindig visszacsúszik a dekoratívba. Ami mifelénk szitokszó, semmit nem akarnék én dekorálni. Ez a székfelület volt már harminc színű. Sápadtabb, halványokker, minden. Csak még fekete nem volt. És tudom, tapasztalat, kancsal módon gyakran másutt a megoldás, ha következetesen egyetlen színfelülettel van baj. Így a munka most csak olyan... jó, ami a legkeservesebb. Tudom, ne nyafogjak.

 


--- 2012. április 20., péntek

Reggel a Dunaparton in vivo, a robbanó tavasz, este meg épp ott ütöm föl, hogy Szeretem a gyümölcsfát, melyen / előbb van virág, mint levél.* Ez az. Nekem versben közelíbb, ahogy a tél is, Brueghel értelmezésével. Életidegen? Lehet.
*Illyés: Várakozások

 

Amikor a Volga szállót tervezte, már nem dolgoztam Finta keze alatt, de azért mégis különös érzület volt tegnap a Váci út sarkán munkáját ilyen kupacban látni. Többekkel ellentétben számomra nem volt csúnya ház. Panelből épült, nyilván ez feltétel volt. Homlokzatkiosztása bizony jóarányú, emberbarát volt, bár a felületet kettévágó üres tűzfallal nem értettem egyet. Most mögötte már a diadalmas New Age.

 

--- 2012. április 21., szombat

Tegnap egy fotó a Margithídról.

 

--- 2012. április 22., vasárnap

Megint betelt egy lap, két oldal, két év.
Olcsójátékgyerekeknek. Írom a honlap napi látogató-létszámot.



--- 2012. április 23., hétfő

Ritka történet egy nagyon kedves szerszámomról, ami életemben kétszer is szívszorító ijedtséget okozott. Másodjára ma hajnalban. Húsz éve talán, igen szükségem lett volna vakufénymérőre - festményeim fotózása -, de hát négy-ötezer forint, nem tudom megvenni. Kellene, mert négy vakumat képtelen vagyok egyenletesre beállítani, még egy 60x60-as képnél is. Ilyent nem szoktam, mély lélegzetvétel után megkérem Szütsöt, nem segítene-é. Két hét múlva telefon, hogy meghozták, itt hányódik napok óta az asztalomon, vidd már a francba. Természetesen rohanok, természetesen boldog vagyok, és akkor csak az öröm zavarával a fölösleges mondatok között, tényleg véletlenül kiderül, a szerszám nem öt, hanem negyvenezer forintba került.

A történet második fele, hogy most is van bajom a vakuimmal. Fotótartozék-ládám rég megszűnt, közben megváltozott a világ, ez egyetlen eszköz maradt. Nyomom a főgombot, nem működ. Persze, mikor használtam utoljára, elemet kell vennem, majd uszodából hazafelé. A Török utcai órásmester beméri nekem, s ha tényleg ez a baj, a szerszámboltban rögtön kapok is, hosszú élettartamút. De hiszen mit mérek és illetve mibe kötöm én ezt bele. Az egész vertikum már egy újabb generáció, nincs hova. Jézusmária, ezt ki kell dobni. Merthogy kinek kell ez ma már. Ha bizományi, csak letétbe veszik át, időnként majd érdeklődjek, satöbbi. Ki kell dobni, rémületes és szörnyű. Kapkod az ész, menedéket keres. Nincs irgalom. Indulás uszodába, a földszinten jobbkéz felé lesz a kuka. Aztán a negyedik emeleten eszembe jutott barátom, a fotográfiák és fotóeszközök múzeumának gazdája.

10:49. Ó.ó! Korosodva az ember kincse kapcsolati tőkéje. Adatbázis. Telefon egy profi ösmerősnek. Lehet azt a masinát zsinór nélkül is használni. Megnyomod, megjelenik az F-betű...
11:39. Spec. VARTA-elem a Saturnból, 1300, itt van szemben. De hogy tartom a fénymérőt és közben sütöm el a gépet, tőle négy méterre. Fénymérőre zsinór, rá ellensúlynak a bicskám; kép elé lógatva, szegényke fejjel lefelé. Fotógép vakuja, ami csak aktíválja a másik kettőt, az már egyszerű, arra pedig szemellenző. Egyedül is megy a dolog. Két falraszerelt vakut kellene belőni. Próbamérések. Működ.

 

Öltöző, már utána, öregurak, békésen beszélgetünk. Nyakkendős idősebb úr. Hogy bírkózó is volt, majdnem kijutott a római olimpiára, az edzések után alig bírt hazatántorogni. Porcai elkoptak, pár éve a térde kezdett fájni. Hogy ugyan vannak erre sokezer forintos cápauszony kapszulák, meg egyebek, de azokhoz a recept mellé egy takarékkönyv is kellene. De (diadalmas félmosoly) van neki egy reumatológus barátja: Figyelj rám, ne hallgass senkire, hanem...
És beavatott a csodareceptbe.
<<Néhány havonta csinálom. Óbudai piac - a hentesek nekem már félreteszik -, veszek disznófület, amennyi a kuktafazekamba belefér. Kilója ötszáz körül. Az szín porc, beépül a szervezetbe, nagyon hamar érzem a hatását. Ha maradt rajta, a szőrt leperzselni. Akkor kuktába, rá két nagy korsó víz - az elején leégettem -, és lassú tűzön három órát főzöm. Persze bele zöldség is, meg paprika, szóval ízesíteni. Ha megvan, a hidegben kocsonya állagúra dermed. Hűtőbe, napi egy-két tortaszeletet belőle. Engem gyógyít.>>

 

Délutáni álom. Vásároltam egy ezüstszürke rövidszőrű baltafejű kiskutyát, megállapodtunk. Elhozták. Vakargattam a füle tövét. Rossz volt fölébredni.

 

--- 2012. április 24., kedd

Szia, Deske! Csak kérdezem, nem tudod, mégis mi van Szüts-csel? Több, mint egy hónapja nem ír semmit a blogján: nem a betegsége, vagy valami ilyesmi? Ha indiszkrét a kérdés, nyugodtan mondjad! Csak kissé aggasztónak tűnik ilyen hosszú hallgatàs... H.

Nem érintkezünk, de egyszer mondta, hogy szép csendesen abbahagyja. Úgy tudom, átmegy a FACEBOOK-ra. Fiam mondta is, a blog kimenőben a divatból, korszerűtlen. Maradok. szia! d.

 

04:52 Fénymérő működik, de még mennyire. Még sötét, mérem az 550 Kelvin-fokra beállított kék-fóliás halogénreflektor festmény-világításomat a főfalon. 200 lux körüli. Aztán a mezei képcsinálás-világítást, a vegyes-, hideg-melegfényű égősor fényét. Az is ennyi, rendben van. Másodpercet megtanultam számolni, ezek 200 sec. után érik el fényerejüket.


Szent Fidél kapucinus, vértanú ünnepe (†1622. ápr. 24, a kálvinisták megölték). "Szegényeknek egész seregét látta el mindenfelől összegyűjtött alamizsnával. Segítségnyújtásban szinte legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, mikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett." Börtönöket is látogatott. Utolsó szentbeszédéből (ki írhatta le?):

Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erős vagy, milyen mélyre nyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos alapokra épülsz! (Vö. Mt7, 25). Kezdettől fogva az egész világ ellentmondott neked, de te hatalmas erővel győzelmet arattál mindenek felett... Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat... Mi késztette volna a vértanúkat arra, hogy a legszörnyűbb büntetéseket is elviseljék? Mi készteti manapság is Krisztus igazi követőit arra, hogy elvessék a bujaságot, hátat fordítsanak a gyönyöröknek, hogy elfogadják a mostoha körülményket, és eltűrjenek minden nyomorúságot?



Tegnap elkezdtem ezt a másfél méteres szekrényhátfalat.
Jó lenne minél több farajzolatot benne hagyni, à la Farkas István. Ma főleg keretezés. E nélkül nem tudni a színek helyiértékét.

17:24 Keret kész és kisebb igazítások. Talán nem is nyúlok már hozzá. Na. Műterem örvényben - A/12/39

 

--- 2012. április 25., szerda

Egy vasárnapi ebédvizit előzetese, mailben:

- még hányat kell aludni, és megyünk magához. d.
- ha mától számolom... kedd, szerda, csüt, péntek, szombat... na, ez pont 5...
  de szép reggel jön utána... jut eszembe, Kata mindent ehet? és kinek mi a kedvenc? Miki? H.
- a kedvenc? egy biztos. nekem Edit Piaf. ha megjön, Katától is mekkérdezem. d.
- oké... hogy szeretné a kedvencét? paprikásan, panírral, netán töltve? H.
- netán töltve? kora reggel ne malackodjunk. d.
- ????????????? kora reggel... nálam majdnem negyed 11...
   töltött csirkecomb edith piaf módra... még malac sincs benne... malackodni meg mindig jó... H.
- kora reggel. süket fülek. ez nálam csak az irodalom. nem jól hangzó kezdet?! d.
- a menűben új képek korrigálása is szerepel... H.
- az a savanyúság? d.
- igen... az otthonról hozott hideg párizsis zsemléhez... H.
- zsebben melegül. d.
- nagyon kevés dolog van, amit langyosan kedvelek... se hús, se hal... H.
- langyosan kedvelek. őszintén szólva erre nem számítottam, de kezdek belenyugodni,
  hogy a magunkkal hozott ebédet is maga fogja elfogyasztani.
  lehet, hogy ez a vendéglátás egy korszerűbb formája. végül is… d.


Ma 03:30-tól pokrócok alatt, hálósipkában, félálomban rájöttem, hogy ha netán mégis nekem kéne, milyen lépésekben azt a 13 termes műcsarnoki kiállítást megtervezni. Először még helytelen témahalmazokra bontani; járdafotók, keresztút-sorozatok, videók, utcai plakátjaim... Ezeket egy-egy cetlire, aztán az alaprajzon tologatni.
Ahogy annak idején egy tanulmányt, vagy előadást.*

*A mondat helyesen: Ahogy annak idején egy tanulmányt, vagy egy előadást előkészítettem. Csakhogy nekem ez így elviselhetetlen.



A járdafotózást befejeztem. De hát reggelente lehajtott fejjel ezen az aszfaltszőnyegen futok, ezt látom. F/2012/101-102

 

 

 

--- 2012. április 26., csütörtök

Reggel Kata sminkhez való tükrös-fiókos dobozának restaurálása, népi, öreg, és hiányos. A betoldott farostlemez mássága a fekete pác alatt eltűnt.


Aztán kissé csüggedten és kissé szégyenkezve
könyveket sorolok vissza Kata könyvtárába. Félbehagyva hetek óta az ágyam mellett, még Kecskemét óta. Nem tudok, (nem akarok) időt szánni rájuk.
Illyés: Hunok Párizsban
Illyés: Szellem és erőszak
Tersánszky: Kakukk Marci I.
Móricz Virág: Tíz év I.
Seneca: Erkölcsi levelek I-II.
Holmi 2012. 2.: Petri drámatöredék



Délelőtt Erzsébet asszonnyal, Zelk özvegyével meglátogattuk a kettős sírt Farkasréten.
Irén is ott nyugszik. És majd ő is. Fotó: F/2012/105
Virágot vittünk, de szerettem volna igaz zsidó módjára egy kavicsot is odatenni, azonban a környéken csak murva volt. Úgyhogy Zoli bácsi szíves elnézését kérve egyet elvettem a sirály alól, majd mintha magamé, visszatettem. Akkor Erzsébet bemutatott a férjének.

 

Délután végre elővettem - hónapja falhoz támasztva -, s rögtön keretbe a Kecskemétről hozott hatvancentis képeket. Kiteregettem, körbe a fal mentén. Milyen matematikai összefüggése lehet, hogy az idén lent olyan szokatlanul jól éreztem magam, és a képek ilyen pocsék gyengék. Első nekifutásra kidobtam tizet. Egy-egy hibás gondolat makacs variánsai. Ezekkel kínlódni se érdemes. Három kép jó. A többivel majd próbálkozni.
Evvel a helyzet így alakult:
festmény össz. készült: 2001
festmény, élő: 1047
kidobtam: 954 
kidobnék még hétszázat
ha lehetne.

 

Kaptam egy széria grafittit, vagyis ez pld. inkább falfestmény:
F/2012/104

 

--- 2012. április 27., péntek

Rossz képeim a szomszédház beli nyugdíjas házaspárnak.
Cserépkályhájuk ajtónyílás átlóját lemértem.



A Lukács uszodát igencsak verik széjjel.
Már a homlokzatot is.
Ebben a tervidőszakban kész is lesz.
F/2012/106

 

Gáborral az öltözőben. Munakvédelemből a villámot tanítja, de a gömbvillámot nem, mert az kiesik a tudomány köréből: mivel nem reprodukálható.
Mondom, elég, ha paramétereket lehet valami mellé rendelni, koordinátákat, hiszen a vulkán sem reprodukálható.
Nem hagyta annyiban, most mail:

Szia! A vulkánt nem kell reprodukálni: rendelkezésre áll több példányban, vizsgálható tetszés szerint. Mindegyik ugyanabból a földből tör ki. A gömbvillám egyelőre nem hajlandó rendelkezésre állni, mindig elillan: G

Fölvetődött, hogy a gömbillám kiszámíthatatlan, pld. hogy milyen akadályt tud venni. Falat, árkot. Erről eszembe jutott Vilma néni. Egyszerű aszony volt, kövér és öreg. Ronda, kövér és öreg kutyájával volt a vári futtató - ki tudja, miért - mindenki által tisztelt és kedvelt nagyasszonya a hetvenes évek közepén. Érkezve, mindannyian először hozzá járultunk, és illett fajtalan kutyája füle tövét is kissé megvakargatni. Egyébként legjobb barátnője mellette a padon egy sovány öregasszony, mindig avval trécselt, nemzetközi rangú kémikus volt.
Vilma néni sorkatona fiát a zűrös években a jugoszláv határon lelőtték. A mama talán kompenzálásképpen kapta a lehetőséget, egy ideig a koreai háborúban szolgált, ápolónőként. Mesélte, Li tábornokkal fölkaptunk egy-egy gyereket és futottunk. A napalm bomba az árokba begurult, és onnét nem tudott kijönni.

 

--- 2012. április 28., szombat

Kommentek jöttek a Zelk-sír fotóhoz.

Deske, láttam a fotót, az özvegyet. Ez az, amit nem szeretnék megélni. Vagyis túlélni, akit szerettem. Iszonyúan dràmai (nekem) ez a mozdulata. E.

Deske, elárulom müveletlenségem. Nem tudtam hogy Zelk Zoltán magunkfajta volt. Mert úgy nöttem fel, hogy ilyesmiröl - a történtek után - ne beszéljünk. Engem is a többiek csúfoltak oda ahová való vagyok. Pedig a legfontosabb volt, hogy soha senki se haragudjon rám. Hogy kavicsot tettél sirjára, könnyekre fakasztott. Csak hogy tudd. L. /Stockholm/

 

Megérkezett a legnagyobb és a legkisebb-, az új unoka. F/2012/108


F/2012/109-111 Délelőtt vittem őket játszótérre. Kata közben palacsintát. A kicsi egyedül dolgozott a homok közepén. A nagyot öt perc múlva leszólította egy idegen kicsi, hogy segíts nekem bodobács bogarat szedni. Így telt egy óra, mikor a kicsi hazakívánkozott. Vittem magammal párnát, újságot, Petrit, GPS-t, de aztán leginkább fotóztam. Ennyi maradt:

 

FESTMÉNY, legalábbis nálam biztosan: formák síkfelületen, ürügyként színek tetszetős elhelyezésére.
Valaha erről sokat beszélgettünk Kecskeméten. Szütsnek kifakadt egy vezető művészettörténészünk: Na ne már! Hogy a festészet két jó szín egymás mellé helyezése lenne...?! Mire Szüts: A festészet lényege két jó szín egymás mellé helyezése.



Kedves Váli Dezső. Még mindig tátott szájjal nézem (néha azér' becsukom). A színek, a színek, a színek -- meg  az örvény, meg a szék, és a többi is.....Igazi faerezet, vagy mi az?
Egy brutál mondata: "megmértem a cserépkályhájuk ajtaját" (vagy ilyesmi) mondom erre én: térdre...** A.

 

Igazi faerezet. **Igen. Bűnbánatra mindnyájunknak szüksége van. d.

Tényleg, kevesebben tudják, hogy az Aczél György féle három T-nek - TÁMOGATOTT, TŰRT, TILTOTT - van egy jelentősebb változata. Grófi Teleki Pál, Magyarország főcserkésze használta: TÖBB TELIK TŐLEM.




Mikor már alig bírom erővel,
Zelk odaszól. Ez segít.

                        ...s a tűzfalakon
a fáradtság végtelen vonulását,
szerszámládás, szatyros árnyakat -

        /Aki bejárta a világot/

 

 

--- 2012. április 29., vasárnap

A mai prédikáció. Sokan így művelik: wellness kereszténység.
És egy másik kifejezés, ez a pápa súlyos szótalálmánya: a relatívizmus diktatúrája. Ez nekünk nem új, évek óta imádkozunk kitalálóiért, haszonélvezőiért, művelőiért, valamint gonosz hatása ellen.

 

Nem tudtam helyére tenni, ez tőlem annyira idegen, hogy Zelk ellóversenyezte a pénzeit, nem tudott bánni vele, tarhált. (Erről jó verse is: Tarhások.) Kölcsönt néha meg is adott. (Komoly elégtétel lehetett a sorstól a szintén tarhás József Attilának, hogy még tőle is kért kölcsön valaki.) És most egy kulcsszó valahonnan: "ez az időközben megöregedett aranyos gyerek". Igen, így értem, hogy ismerői dugdostak mért pénzt a zakózsebébe, hívták ebédre, támogatták.
Most olvasom, valaki leírta utolsó interjúját vele. Zelk akkor már régóta kórházban. Fölkészült egy bölcs öregre, aki gyönyörű gondolatokat... Kórterembe lépve, az ágy üres, de a paplan úgy rendezve, hogy gyors bepillantásra azt lehet hinni, ő ott fekszik alatta. Két óra múlva jött meg Zelk, lihegve, izzadva. A kórháziak úgy tettek, mintha nem vennék észre.
Tökéletes.

 

Harmadjára sikerült az ÁPR. 23. receptet pontosítani, ezt elteszem.
...
bírkózó volt, majdnem kijutott a római olimpiára... porcai elkoptak, pár éve a térde kezdett fájni...egy reumatológus barátja... csodarecept.
<<Két hetente. A kicsi kukta-fazekamhoz mérem a mennyiséget; hentesnél veszek négy disznófület. Kilója ötszáz körül. Az szín porc, beépül a szervezetbe. A szőrt gázláng fölött leperzselem, ha maradt rajta, utána lekapargatom. Akkor kuktába, rá egy-két korsó víz - kipróbálni, az elején leégettem. Ízesítem; fokhagyma, sárgarépa, zöldség, meg paprika. Lassú tűzön három órát főzöm. Ha megvan, a hidegben kocsonya állagúra dermed. Hűtőbe, napi egy tortaszeletet belőle. Engem gyógyít.>>

másnap 05:35. Szia, Deske, elmeséltem T-nek, és mára meg is csinálta. Térd-porc-korong stb.-vel műtötték már 2 éve. Nem tudott futni, síelni, stb... SZÓVAL: nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy tényleg működik-e, és mennyi idő után???? Mindenestre köszi a továbbítást! Elég meghökkentő recept! :-) J.

--- 2012. április 30., hétfő

Álomszép ernyedt hőgutás tavaszi reggel, muszáj kirándulni, mindjárt megyünk. Csak előtte Katának hagymát vágni, és így éppencsak jutott idő (ihlet) a 2.sz munkaasztalomnak gyorsan nyelet csinálni. A túlsó végén ugyanis kerekek, és akkor mint egy talicska. Nincs annyi helyem, hogy valahol eldekkoljon mindörökre.

11:55. Megvolt. Svábhegy, Jánoshegyi Kilátó. Nem tudja valaki, milyen bogár ez? A hőscincérnél bonyolultabbnak tűnik. Ja, meg nem is fekete.

13:52 Ez egy nünüke. Gy.

Köszi! De ronda neve van. d.

2012.04. honlap olvasói: 336186 = 4481 / hó = 149 / nap


oldal teteje   előző levél    köv. levél   össz levél     LEVELEK LE MEUX-BE  1990.5.17. ►     weben 2000.6.11. ►  ‒

  facebook.com/deske.hu     honlap főoldal           üzenet: vali@deske.hu