előző levél  összes levél



VÁLINEWS; 221. levél J.-nek, Le Meux-be / 2013. augusztus

--- 2013. augusztus 1., csütörtök, Bp. ---

Iszonyú csomaggal haza. És ha otthon nem lesz a közelben parkolóhely. Megkérdezve telefonon, cipekedni segíteni ki érne rá, ki van Pesten:
1 múzeumigazgató,
1 kézsebész,
1 építészmérnök,
1 görögkatolikus pap, speciel a gyóntatóm,
---- barátaim.
A kapcsolati tőke.

Búcsú a Nagy víztől. Kata belement, én lefényképeztem. A vizet. F/2013/213

--- 2013. augusztus 2., péntek, Bp. ---

Az 1848-49-es szabadságharc mártírjai közül egy, Ludwig Hauk:

A legenda szerint egy kártyacsata közben jött érte a porkoláb, rábeszélvén "egy kis szívességre": mivel elszólítják halaszthatatlan családi ügyek, ezért arra kéri, ha nincs ellenére, hadd hajtsa végre egy nappal korábban az ítéletet. S mivel Hauk udvarias ember volt -
Népszabadság, 2012. okt..6, 8p.

--- 2013. augusztus 3. szombat, gyorsvonat Balatonboglár felé ---

16:12 Hagyatékrendezés felsőfokon, mappában lévő négy fotósorozat kiállításkészre, keretbe. Illetve a keretek már megvannak, most napok óta sok kicsi aprómunka, keretből ki, szignó, opuszszám, adatbázis, stb. De mért sietek annyira vele, most épp a vonaton, Boglár felé, első osztályon, a notebook végett-; mikor semmi kiállítás a láthatáron? Szokás kérdése. Nincs jövőképem. Ma legyen rend.

Most hogy elővettem, eszembe jut, harminc éves történet. Öncélú és amatőr temetőfotózásom '83-ban könyvcsinálásba fordult. Akkortájt fedett meg György Peti, mit keresek én ezen a területen gojként, és mindenféle műv.tört., vagy judaisztika tudás teljeskörű hiányával. Péterre mindig odafigyeltem, hát elmentem Sárkány Misihez, a tán legnagyobb kaliberű élő néprajzoshoz - Kata szobatársa az MTA-ban -, véleményért. Nem fejtette ki, én pedig nem kérdeztem rá. Elhittem és elfogadtam. Egy mondatot mondott, hidd el, ez ugyanolyan értékű megörökítés, mintha én csinálnám, az én szakmámban. Fura, rá harminc évre, ma uszodából hazafelé tudtam megfogalmazni, hogyan értem ezt a mondatot. Hogy én a temető lelkét fotóztam meg. E kultúrkincs esszenciáját, egyébként a kívülállók számára is.

--- 2013. augusztus 4., vasárnap ---

Akkora lyuk volt az úttesten, hogy beleeshet egy autó. Ó, ó. Tizenhárom évig az összes kiállításom nem szerepelt az adatbázisban, csak a listája. De ma reggel, fél öttől-, valami ötven tétel. Például 1981, Műcsarnok.

Nem előre, csak magam elé nézek utcán, életben. Uszodába menet pl.:
F/2013/214 Járdát már csak komoly szükségből fotózok. Egy kidőlt fémoszlop helye.
F/2013/221 Indián istenszobor-, bálvány lehetne, négyméteresben. Emlékeztet 60 év előtti mineralógiai vonzódásomra.

--- 2013. augusztus 5., hétfő ---

Akaraterővel nem lehet kiküszöbölni a megfulladást. Pedig próbáltam. Már csak két csempecsillag volt hátra a túlfalig, víz alatt. Egyébként milyen nehéz kánikulában futni. Na jó, kocogni. Pláne izomlázzal. Egy hónap kimaradt. Miért kell erőltetni. Miért. Csak hogy holnap is bírjam a távot.
Művészetre pedig szükség van. Figyelem, ez a csendélet egy lépcsőn, fölötte már az ágy; használaton kívüli boltbejárat. Egy hajléktalan élettere.
Némi HUF-al megváltva, hogy fotózhassam. Húsz lépés után (kocogásból) fordultam reggel vissza, merthogy (mindent) azonnal kell megcsinálni, a holnap bizonytalan. Az igazi nehéz munka egyébként eldöntése volt, hogy mégiscsak helyes megtartani mindkét fotót (a háromból). F/2013/223 és 222.

Annó megkérdeztem Sugár Gyuszi szeretett festő-mentoromat, miért vett 1500-as Ladát (és nem 1200-asat). Az akkor nagy luxusnak számított, és az én ösztönös ellenszenvem, stb. Azt válaszolta, tudod, az ember vesz valamit, aztán megkeresi a funkcióját. Most napok óta nyakig munkában, egy ötletre, mindent félretéve - mindennél fontosabb a játék, sok nő ezt nem érti bennünk -, belekezdtem egy radír pecsétté alakításába. Semmi szükség rá. Negyedszerre sikerült, jócskán amatőr-minőség. És örültem neki. Aztán ma evvel szignáltam a 70 centis járdafotóimat. Lehet, nem túl szabájos.

Egy nemkívánatos halálnem, a főiskolán mesélte András. Üzemi konyha, hatalmas papin-fazekak. Munka után egyedül maradva az egyik szakácsnő begyújtott az egyiknek, és megfürdött benne. A tető rácsapódott. Reggel szétfőtt csontok.

--- 2013. augusztus 6., kedd ---

Kata hétre Balatonon, remek konzerveket (is) hagyott rám. Valami hal, eszem is, szorgalmasan. Mert nagyon alkalmas dobozok. Felhasználás előtt laposfogóval szokom kiperemelni őket. Most rossz volt a sorrend.
Vércseppjeim nem derékszögűek. Ez helytelen.

--- 2013. augusztus 7. szerda ---

Szerda, ing és gatyacsere. Beállt a rend, amit a nyáron elhanyagoltam. Zoknit majd szombaton. De az most csak a futócipőhöz, reggel.

Ciprián püspök és vértanú leveléből:

Rómába küldtem biztos hírekért. Most már tudjuk, mi a valóság. Valerianus császár leiratot küldött a szenátushoz, hogy azonnal végezzék ki a püspököket, papokat és diakónusokat; a szenátorokat meg a királyi főtisztviselőket és a római lovagokat pedig fosszák meg méltóságuktól és javaiktól. Ha vagyonukat elveszítve is megmaradnak kereszténynek, le kell fejezni őket, feleségüket pedig fosszák meg vagyonuktól, és száműzzék. A császári pénzváltóktól – akár régebben tettek hitvallást, akár most tesznek – a náluk lévő pénzt az állam részére el kell kobozni, őket pedig megkötözve és jogfosztottan a császári birtokra kell hurcolni.
Szent reménységben várjuk minden nap ezt a rendeletet. Az Úr jóságából és irgalmából számítunk az örök élet koszorújára.
Közlöm még, hogy Szixtuszt augusztus 6-án kivégezték.

Szixtusz pápa 258. augusztus 6-án a Kallixtusz temetőben misézett, Valerinus császár parancsára letartóztatták, és négy diakónussal együtt ott helyben azonnal megölték. Ugyanabban a temetőben temették el.

Tegnap, április óta először, felvállalva a megfulladást, sikerült víz alatt végig, 28,51 m.
Más. Ma az utolsó 15 hossz már könnyebb volt. Kászálódva a vízből, rám gratulál egy sárgaórás [bérlet, 15 alkalom, receptre] néni: - maga úszóbajnok volt, satöbbi. Majd egy szuszra, hogy tavaly két helyen tört el a csuklója kutyaséta közben, és a fia fizikus zseni. Amerikából húsz számítógépet küldtek neki, mert azt csak ő tudta kezelni. A Központi Fizikai Kutatóban dolgozott, 24 oldalas tanulmánya az első helyen a legnagyobb tudományos folyóiratban. 1990-ben tűnt el hegymászás közben, négy társával. Az egyikük barlangász is volt. És hogy ő Gyula vezér leszármazottja, most reggel kelet felé fordulva erőt küld a fiának... - De hát ő az égben van... - Nem, hát éppen ez az, ő nem halt meg, ők a Marson vannak, és ő erőt küld neki. A Marson állítólag vannak barlangok is.

Fiúnk Burgundiában forgat, vagy talán már vasárnaptól itthon. Kata este a Balatonról kérlel, a fiú nem jelentkezett, tudakolnám meg mailben, hol van, aggódik.
- Nem zavarom evvel. Majd jelentkezik, amikor ő úgy gondolja.
[El kell engednünk. Az aggódást hagyjuk a pogányokra. Ha meghalt, jó helyen van. Ha él, de nem látjuk, mindegy, hol.]

Négy nap után  – ügyintézték – írásos szigorú feltételek mellett kölcsönkaptam a CEU-tól a Stations of thet Cross - B/90/06, 1990, mind a 14 darabját, lefotózásra. Váratlanul este-reggel-délelőtt magam is meg tudtam csinálni, szkenneren. Fatális linkségem, egy stációról volt csak repró. Eddig.

Bonyolult vissza-átadólevelet én is tudok írni.

2013.8.7.  html-2013/ceu-4.htm    C.12327

T. Kató Levente

CEU Bp. Nádor u. 13.

Ezennel visszaadom a kölcsönkért "Stations... B/90/06" grafikasorozatomat, elkészült a digitalizálása.
1. Mellékelek az Egyetem számára archiválásra egy nyomdai minőségű
    másolatot CD-n minderről, szabad fölhasználásra.
    Egyébként, mint minden munkám, honlapomról mindez nyomdai minőségben letölthető.
2. Mint  most az ajándékomat fogadó levelükben is látták, az ajándékozás feltétele
    a művek érdeklődők számára szabad megtekintés lehetősége volt.
    Nemigen fognak evvel emberek élni, de kérem intézkedésüket,
    a mindenkori portások tudjanak erről, s ilyen értelemben járjanak el.

Szívélyes üdvözlettel:

Kata, hogy elutazott, nagy szerencsémre figyelembe vette... E hétre egyetlen nagyadag főzelék a frigóban, ne kelljen naponta a részletproblémákkal kínlódnom. Ideális. Búcsúzáskor valami okból kifolyólag többször hangosan elmondatta velem, hogy nagy piros fazék.

Ebben az igazi, nagyszabású kánikulában is a szokásos fél liter forró teákat iszom, de valahogy nem jó. Pedig valami rémlik, hogy erre receptnek a japánok is, valaha valahol mintha olvastam.

Elég sok sejt van egy emberben. Önbizalmunk egyetlen hiteles alapja, hogy mindegyiket Isten találta ki. Szüksége volt rá. Rád.

--- 2013. augusztus 7., szerda ---

04:30 Teszem be a képeket berszangabor.hu új fejezetébe; Vasárnapi Újság, 1877-78.

1877/43. A luxori obeliszk fölállítása Parisban.
 
„Kleopátra tűjét" az angolok szerencsésen a tengerre bocsátották s azóta megkezdte utazását új hazája felé…
A luxori obeliszket 1836. október 25-kén állították föl Parisban. Roppant sokaság gyűlt össze a Concorde-téren, a boltokat bezárták, s az obeliszk felállításának napját mintegy önkénytelenül s közös megegyezéssel ünneppé tette a francia főváros lakossága. Mindenki szemtanúja kívánt lenni e nem mindennapi eseménynek. A király (Lajos Fülöp) élénk figyelemmel kísérte a nagy tér északi oldalán az admiralitás egyik ablakából a nevezetes kőemlék lassú fölemelkedését. A becsületrend keresztjével ajándékozta meg a mérnököt, ki e nevezetes mechanikai műveletet oly sikeresen végrehajtotta…

A fölállítás céljából támasz-kőfalakat emeltek a talapzatnak mind a négy oldalán, s azokon hatalmas gerendákat állítottak föl, melyek vaskapcsokkal és karikákkal voltak ellátva. Ezekből szilárdan sodrott kötelek nyúltak ki, melyeket az obeliszk felső végéhez erősíttettek. A túlsó oldalon szintén kötelek nyúltak ki, melyek a talapzattal szemben fölállított erős csigákhoz voltak kötve. Amint a háromszáz ember, kik az obeliszk fölhúzására voltak fogadva, húzni kezdte a köteleket, a kőemlék megmozdult s függélyes irányban emelkedni kezdett. Addig emelték azután a roppant kődarabot kötelek, csigák és tartó rudak segélyével, míg végre az obeliszk függélyesen és szilárdul állt talapzatán, s egyenesen és szilárdul áll ma is.

1878/29. Választási jelenet Görögországban.

1878/51. Botozás villannyal. Egy amerikai lap közli a következőket, s képzelni sem lehet, hogy máshol, mint Amerikában juthatnának az emberek ilyen gondolatra. Ohio börtönében arra a szellemes ötletre jutottak, hogy jó volna a rabokat villanyos folyam által ütlegelni. A nagyon gonosz és rakoncátlan rabokat bekötött szemmel, mintegy három hüvelyk magas vízzel ellátott kádba teszik. A villanyos üteg egyik sarkát a vízbe vezetik, a másikat szivaccsal kötözik be, mely utóbbit a test különféle részeivel hozzák érintkezésbe. A villanyos folyam erősebb vagy gyengébb volta szerint fokozhatjuk az ütlegek erősségét a leggyengébb csiklandozástól kezdve a leghevesebb dorongolásig. Mivel a megütlegelendő nem láthatja, és nem tudhatja, hogy melyik pillanatban hogyan és hol ütögetik, a félelem, meglepés és képzelem még súlyosbítják a test érzékenységét. És mindemellett még igen jótékonyan hat a villanyos folyam a kiszemelt bűnös egészségére, nevezetesen akkor, ha reumatikus bajban szenved.

Figyelem, a Vasárnapi Újság mind a hatvanvalahány évfolyama a neten, az OSZK jóvoltából. /lásd: WEBTÁR/

--- 2013. augusztus 8., csütörtök ---

Már hete Pesten, sorozatok keretelése, CEU Egyetem, egyebek; dolgozom naponta fél öttől, mint állat; CSAK MÁRA jutottam hozzá, hogy a Törekiben csinált új képeimet megnézzem, és ideiglenes keretbe. Igaz, délelőtt még a biciklimet próbáltam egy könnyebbre lecserélni, ez 12,2 kg. Mert új liftajtónk, már beférne egy városi gép is, nemcsak mountenbike. Hát ez nem sikerült. Nem baj, ezt is nagyon szeretem.
Háromoldalas elintézni-listám mára lement fél oldalasra.

Epizód. Ugyebár másoltatom a 2010-es londoni fotókiállítás zsidótemetőit (is), nem is nagyon drágán, időálló technikával időálló merített papírra. Majd valamelyik múzeum kapja, jobb, ha együtt marad. (Az eredeti időállótlant már eltéptem.) Telefon a cégtől, épp csinálják, két tőlem kapott fájllal valami baj van. -Semmi baj, vegyék le a honlapomról, minden ott nyomdai minőségben. Könnyű beazonosítani, megkeresni; ugyebár opuszszám. És úgy lőn.
Áldott ötletlopás volt ez a számozás Donáth Péter (akkortájt) festőtől, 1971-ben.

Deske, Blake: Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent! F.

--- 2013. augusztus 9., péntek ---

01:30 - 03:10 Újonnan printelt fotók átszámozása, utána egy nagyadag zöldbabfőzelékfagylalt a frigóból.
És vissza a (nem)puha ágyba
reggel az ember ilyenkor persze fáradt
aztán a huszonkettedik hossznál úgy éreztem, nem bírom tovább
aztán a huszonnegyedik hossznál úgy éreztem, nem bírom tovább
aztán a huszonhatodik hossznál úgy éreztem, nem bírom tovább
aztán

08:52 Csurom önsajnálatban. SMS egy délelőttre várt kedves vendégnek, aki valaha mindig egy dobostortával, de most tudja az új rendet:

fölhatalmazom egy süteményre

Egyébként azért páros hosszok, mert arra van a papucsom.



Mai Népszab. Térey János költőről. <<A közösségi oldalak, a lájkokban mérhető világ hozta el a manapság dúló mennyiségi fetisizmust. [Hányan olvasnak. Hány példány.] Ami gyilkos dolog..>>

Keresek valamit az adatbázisban, hát ott egy (számomra) megdöbbentő adatsor. Azt hittem, annó mindent kidobtam. Nem tréfa, 178 tétel, 1974-2002 között. Csak a zsidótemetőkre emlékeztem, azok negái a Néprajzi Múzeumban.

16:05 Nézem a kinti hőmérőt, 38 fok árnyékban. Ez már a mára ígért lehűlés kezdete lehet, mert órája még 39 volt.

20:38 Két napig gondolkodtam rajta, nagyon messziről indulva. Most este végre kitaláltam; meg is csináltam. Katának betűz a nap, nyáron sok a fényből. Szeretett volna egy közvetlen ablakot takaró függönyt is. (Napfénytelenítő fólia van, függ. fügöny is; nem elég.) Hanem ez billenőablak. Most két-két szemescsavar bele, közé drót feszítve, alul, fölül. Azokon csúszócsipeszek. Meglehetősen anyagigénytelen. Billenhet az ablak. A textil függ. szélébe 1x1 cm-es feléc tekerve, rajzszögek tartják, avval huzigálható.
Nem tudom, fog-e tetszeni. Majd valami rendes textil, ez leendő festőrongy. A párkányon (előrehozott) szülnapi köszöntő szöveg.
Holnapután érkezik.

Kedves Magyar Fotográfiai Múzeum, átadom kilenc darabból álló (bonthatatlan) járdafotó-sorozatomat, 52x70 cm-esek, 3x3-as elhelyezési tervvel, 1/2-es példány, ajándék.
Szívélyes üdvözlettel: vd
[Az egész B.P. múzeumigazgató ötletére, segítségével jött létre. Próbanyomatok, 3 sorozat, keretek, 250 ezer HUF.]

--- 2013. augusztus 10., szombat ---

tegnap, 23:09.
Kedves Dezső, a Magyar Fotográfiai Múzeum belső nyilvántartása alapján a Te negatívjaidból 165 darabot tartunk nyilván rollfilmen és 23 darabot Leica méretű hordozón. Csak a pontosság kedvéért, ha már "megdöbbentő adatsorról" beszélünk. :) Ölel, p.

Kedves P.,
1. Köszi!

2. Kéne egy profi aszfaltra-futócipő. Most van, torziós - de kicsit kicsi. És most van is pénzem. Nem tudod, hol? És, ha becserkésztem, esetleg - bocs  - a vásárlásban segíteni, nem értek hozzá, nehogy átverjenek. d.

Túlszép fehér lett a bejárati ajtónk. Valami személyeset rá. Emlékszem, Bálint Endrének is volt. Neki cirkalmasabb.

Ilyet még nem olvatam. Szent Ágoston kételkedik Péter apostol levelében leírtak igazságában:

"Krisztus ugyanis értünk szenvedett, példát adva nekünk, hogy nyomdokait kövessük" (Pét. 2,21.) Úgy látszik, Péter apostol azon a véleményen van, hogy Krisztus csak azokért szenvedett, akik az ő nyomdokait követik, és Krisztus szenvedése csak azoknak használ, akik az ő nyomdokaiba lépnek. [...] Testvérek, az Úr kertjében nemcsak a vértanúk rózsája nyílik, hanem ott van a szűzek lilioma és a házastársak borostyánkoszorúja, és ott van az özvegyek violája is. Ezért, szeretteim, senkifia kétségbe ne essék élethivatása miatt, hiszen mindenkiért szenvedett Krisztus.

Kaptam ajándékba egy lábos mákosgubát. Nem is volt baj ma az úszással. És ha három alk. beosztom, a testkultusz-program sem sérül. Sőt, ha két részre.



11:24 Reggel a klubban azt mondták: NIKE. Tízkor Google: NIKE CIPŐBOLT BUDAPEST = MOM Központ, Westend. Indulás. De aztán előbb mégis ide szembe, a Mammutba, sportbolt ott is van. Egy valamire koncentráltam, nem szabad azt mondani, hogy járdára való futócipőt keresek, mert akkor rámsózhatnak valamit, amijük éppen van. Úgy kell kérdezni, milyen típusok. A kisasszony első kérdése: betonra vagy salakra. A második: van-e valami lábproblémája. Igen, lúdtalp? Mert akkor olyan kell. Profi és szívélyes. Háromfélét próbáltam fel, ugráltam bennük, komoly különbségek, mind jók, mind rondák és drágák. Amit elhoztam, egyszerűen iszonyú jó. 48e HUF. A "BLUE - NEON YELLOW"-ságán kínai tussal segítettem, az kompatibilis, a csuka is kínai. Legrosszabb esetben majd a fekete zoknijaim... Remélem, ez a festés különösen a műanyag részeken hamarosan jó ronda kopottas lesz.

--- 2013. augusztus 11. vasárnap ---

Deske, sajnálom, hogy nem reagálhattam időben, de jó cipőt vettél. Azt azonban ne feledd, hogy egy ilyen futócipő max. 800 kilométert bír, utána megkeményedik a talpa és rossz lesz a térdnek, szóval számold a kilométereket (nagyjából persze). P.

Köszi, 1,2 km/nap; márc., júli. alkotóház, csak úszom; akkor kb. 2015. okt. 16-án kell cipőt vennem. d.

09:54 Mise után uszoda,

A miseénekeket nem szeretem. Illetve, egyáltalán, ott, a zenét, az éneket. Ma: Üdvözlégy Mária / tengerek csillaga. Azért ez nagyszerű. Igazi absztrakt vagy szürreál jelzőként a világ két legvégtelenebbre nyíló látványa.

Délelőtt Schiele kiállítás a Szépművészetiben. Azt hittem a szokásos lesz, 5 kisméretű, közepes tőle, és 60 ilyenolyan a környékéről.
Nagy kiállítás. Sch. éppoly zseni, mint Leonardo volt. Ez itt kiderül. 1890-1919, Jézusmária, élt 29 évet.
A vetítés 20 - 30 perc lehet, érdemes végignézni, informatív, ezeket a fotókat - képeket másutt nem látni.
És a rajzai, hogy vezeti a ceruzát. Hányféle vonaltípusa van. Hogy lendületes, néhol meg nagyon lassú, aprólékos. Néha a vonal a fontos, máskor a forma. Pedig nem jókor született; és nem is mentes kora szerencsétlen manierizmusától, épp úgy, mint Ady.
Lenyűgöző.

Ajtómázolásnál most ez felület mégis kimaradt, megmaradt. A délutánom elment újrafotózásával és adatbázisban keresgéléssel. Kata fázott az előszobában, bejárati ajtónkra 85 körül hőszigetelésnek szögeltem föl ezt a 71-76-közötti táblát. Az opuszjegyzékben minden benne. Nem tudtam beazonosítani. Abból is próbáltam datálni, mikortájt rajzoltam én képre közvetlen tubussal.
Hogy maradjon belőle valami, ha már..., e fotóját beleteszem a dizájnok közé, jobb hiján a bútortervként. Játék.

--- 2013. augusztus 12., hétfő ---

Szia, Des! Reggel kilépek lakásunk ajtaján, lábamnál lihegő, hű ebem,
magamba szívom a nyár illatát, föltekintek nagy magos menny–égbe................
és csókoltatom a harmadikon lakó motoros havert.
F.

A nálam profibbak ezt biztos ismerik. Ma az erőnléttel nem volt különösebb baj,
közepes terhelés, bírtam.
Hanem az összes (22) gyorsúszás-hossz alatt mindössze
két alkalommal tudtam három - négy szép tempót csinálni.
Pedig szinte végig arra figyeltem.
Ez a fáradtság egy másik szférája, nyilván.
Érdekes.

Ahogy elfutok reggel az egyik szemközti ház előtt hajnalban, megszólal egy kakas. Évek óta, gyakran. Próbáltam belőni a helyet, talán egy pontra irányított mozgásérzékelő hozza működésbe. Hanem tegnap a házmester épp kint söprögetett. -Nem, kérem, élő japán kiskakas, erkélyen tartják, ketten voltak, nagyon helyesek, az egyik sajnos már megdöglött.

Google:

- Miért kukorékol nappal is, vagy akár délután a japán kakas? Valami baja van, vagy ez természetes?
Válaszok:
1. Biztos az időeltolódás miatt.
2. Minden kakas kukorékol egész nap, közhely, hogy csak reggel.
3. A kukorékolás "hagyományos kakasoknál" is a szaporodásra hívás, így találják meg a párjukat, szòval nyugi, ez egyáltalán nem probléma.

Miki fiamnak NIKE futócipőre nem tellett, de külön is lehetett kapni párezerért egy chipet, amit aztán tornacipőjére erősített. Ami edzőként funkcionál; okostelefonján keresztül folyamatosan jelzi sebességét, a megtett távot, az össz adatot. Neten keresztül lehetősége versenyezni, mondjuk, egy brazil gyerekkel, aki holnap fut. Ha beáll valami tempóra, a gép fölkínál egy zenét pontosan abban a ritmusban, segítségként.

Délután tovább: A/12/39, A/13/45, 54




Mi ez az állandó testsúlykontroll-hülyeség, egyebek.
Nem hülyeség.
Öregedve folytonos önfegyelem-gyakorlat, a megtartáshoz.

a rendítethetetlen nyugdíjas ólomkatona
– és körbe a nagyszámú nyugdíjas katonanő –

Volt egyszer huszonöt ólomkatona, egytestvér valamennyi, mert ugyanabból az ócska ólomkanálból öntötték mindegyiket. Puskájuk a kézben, szemük egyenesen elõretekint, piros-kék egyenruhájuk pompázó szép. Amikor kinyitották a dobozt, amelyben feküdtek, meghallották az elsõ szót ebbõl a világból: "Ólomkatonák!" Ezt egy kisfiú kiáltotta, és boldogan tapsolt. Születésnapjára kapta az ólomkatonákat. Sorba állította õket az asztalon. Egyik katona szakasztott mása volt a társának, csak a huszonötödik különbözött valamennyire a többitõl: fél lába volt, mert õt öntötték utolsónak, s két lábra már nem futotta az ólomból. De fél lábán is éppen olyan szilárdan állott, mint társai a két lábukon. Mégis éppen ez az egy volt az, akinek a sorsa különösre fordult.

Illyés napló, 1948. szept. 2.

A Puszták népé-ből kifeledtem, tán ezért kísért esztendők óta újra és újra ez a kép. Valamelyik cselédházban meghalt egy gyerek, anyámmal elmegyünk halottnézni. A szoba közös, két család lakja, pontosan elosztva a helyet. A szoba egyik felében a fölravatalozott szegényes koporsó, körül a gyászoló család; a szoba másik felében egy asztal körül a másik család ingujjban krumplilevest kanalaz a párolgó tálból.

--- 2013. augusztus 12., hétfő ---

Miki 31. szülnap. (Anyagi) értéket – elvből – ilyenkor nem.
Reggel az uszodában kabátban kalapban negyed órát ácsorogtam az ajtóban. Három kínaszakértő beszélgetett. Egyikük fia 23 éve kint vezet egy vállalatot, a másikuknak Hong Kongban volt cége. A harmadik egy értelmes bőbeszédű volt.
Kína fejlődése látszat. A GDP-adat önmagában dezinformáló. Visszafelé fejlődnek, majdan pénzben is megjelenő környezettönkretevésük okán. Most naponta három új szénbányát nyitnak.
A mai Népszabadságot majdnem végig! elolvastam. Sportvisszaemlékezése egy Zelk-versrészletet is közöl.

Kedves Dezső bácsi, kizsűriztek. Nem szerepelek az idei Őszi Tárlaton. Akkor is azt folytatom.. A.

Az első 7 évben mindig minden munkámat kizsűrizték ott, Vásárhelyen. Vállat vontam, nekem küldeni a dolgom, nekik zsűrizni. d.

Már a napokban elkezdtem, elővettem a nyári képeket.
Félő, ezt a mait kissé túlbonyolítottam.
A/13/39

Kedves Deske, augusztus 16-án lesz anyukám 90. születésnapja. Szept. közepéig Rómában van. Van egy fotó, amit pár éve én készítettem kettőtökről Kecskeméten… Üdv, Máté [Dávid Kata fia]

(...És édesapám 113-ikja, szintén 16-án.) Édesanyádat – bizonyára beszélsz vele –, az egész Lukács including Váli testületileg csókoltatja. Ő a mi doyenünk, mint ezt nem is titkolja előttünk. Ízléstelenül gyorsan úszik, többször rá is szóltam; mégis, ebben a korban– (az én sávomban úszik)
Nagyszabású munkásságával foglalkozzanak a hivatalosak. A pápával közös fotóját szeretem.
A hajdani ÁVH-s vallatótiszt, később is közgyűlölt művészettörténész főigazgató dr. Aradi Nórával mamád volt az egyetlen, aki szívélyesen elbeszélgetett, mégpedig a rendszerváltozás után, amikor Aradival már senki nem állt szóba. Kata valódi hívő, ugyanis.

Édes Istenem, a hetvenes években sorozatszerkesztőként könyvet akart rólam íratni Szabó Júliával... 75-ben és 85-ben nyitotta egy-egy kiállításomat... d.

--- 2013. augusztus 14., szerda ---

Reggel a klubban magyarázzák. Nekem. Ma úgy helyes, ha a portfolió (már ezt se tudom, micsoda) három részre oszlik. Harmada műtárgy, aztán értékpapír, utolsó harmada meg ingatlan. Ja, hogy műtárgy. Aha.

Mindenki valakitől. Én a lépésről-lépésre kizárásos alapú következtetést Jan-Henri Fabre (nem Henri Fabre, az aviatikus volt) rovarzoológustól tanultam. Hogyan működik az ösztön. Ha levágta az épp épített bábhüvely végét, a másik végén még vígan építi az állat tovább, tehát –, stb. Pislogott az előszobavillany. A létra tetején állva megszorítom az izzóval találkozó érintkezőlemezeket, tovább pislog. Ajvé. A kábelcsatlakozások. S csak hosszú fél óra után, hogy akkor viszont nem ezek. És tényleg az izzó hibásodott.
Ezen túl, ma délelőtt
mosogatás
pótrugók az új keretekbe
fotósorozatátnevezés
lötyög a szemüvegtartó bélése
ajtóbillegéselhárító macskakőből
falióra elemcsere
új fotó a nagy képről, az ágyat is félre kell húzni hozzá
de a falvédőhullámpapír meg leborulékony, szögelendő
és ha elhúzom az ágyat, felébrednek az alatta-pormacskák
derítőernyő fotózáshoz lepedőből komplettre
lopni egy nagykanálnyi baracklekvárt, valahogy
az átírt adatbázis-programot (kincs) azonnal a noeteookra is, biztonságiból
és nem találom a svájci laposfogómat (mert helyétől 20 centivel arrébb volt)

Ha mindezeken túl, akkor sikerült belealvás nélkül ezt a persze esős délelőttöt
Kata hatodikgenerációs elsötétítőfüggönyét már tegnap este föltipliztem.
Még kavicsokat kell hozzá gyűjteni. Súlynak.

Tegnap még ez tovább A/12/83,
alakul.

--- 2013. augusztus 15., csütörtök ---

A nagyméretű hullámpapír-dobozokat – óriásképernyő, mosógép – fölhozom a kuka mellől. Ma a nap jó részében az egyikből olyan doboz, ami elbírja 13 keretezett zsidótemető-fotómat, nem tréfa, 25,3 kiló. És olyan, hogy a benne lévő egy könnyebb kamionkarambolt is sértetlenül átvészel. Dróttal varrtam az oldalait.
A fotók a 2010-es londoni kiállításom anyaga, amire Zsófi lányomat is sikerült kivennem, három kölyköcskéje integetett utána.
A fotókat időálló anyagra újraprinteltettem. A régit eltéptem.
Ezt, meg a 2. szériaszámú járdafotó-sorozatot is Bélai Gyurka / Artchívum Intézet kapja (a másik már a Fotómúzeumé). Ebben szikrányi önzetlenség sincs. Az ilyen sorozatoknak célszerű együtt maradniuk. Hosszútávban gondolkodom. Jó helyen lesz.
Délután jött érte, el is vitte. Négy turnusban lehordtuk. Az anyagköltségeket elfogadtam; 250e HUF. Játszunk: egy forintot lealkudott.
Szabályosak vagyunk:

ajándékozólevél 1.

ajándékozólevél 2.

Az ilyen anyagokat egyébként is célszerű jólkezelhető csomagban átadni. Belegondolva egy setét múzeumi raktárfolyosó hosszú-hosszú polcsorára, ahonnan kiállításanyagot kell négykézláb előbányászni. Láttam már ilyet. Ha nehézkes kezelni, ott is marad, mindörökké. Szerintem.

--- 2013. augusztus 16., péntek ---

Kata igen vágyódik Rómába, most telne is rá, s adódik, hogy pl. most, 70 szülnapja környékén utazzon is. Persze örülne, ha vele mennék. De én oly markánsan nem akarom Rómát látni, hogy csak elrontanám örömét. Nem vagyok oly fegyelmezett, hogy ezt az utazás néhány napja alatt legalább a metakommunikáció szintjén ne éreztessem vele.
Római kor – őskereszténység – reneszánsz – barokk. Inkább a Török utca, ami a Margit körút folytatása.
Korrekció 08:23.
Tévedés itt az őskeresztény - avval speciel nem lenne baj. Deazonban amit konkrétan szeretnék nem látni: Szent Péter bazilika, Sixtus kápona, trattoria, osztrigapiac, capuccino; és akkor még finom voltam.
Kézfejemen öregségi májfolt.

-

Ma délelőtt. Ez volt az alternatíva, a dubló, hogy evvel talán még lehetne. Kétpárevezős gurulóüléses versenyhajó, ahol én vagyok a stroke (a vezérevezős), a kettes, vagyis hozzám kell alkalmazkodni, plusz nem nekem kell hátranézni, kormányozni. Megvolt. Aranyos edző-Enikővel, meg volt elégedve a mozgásommal, nemcsak hivatalból. Szabályos szép pacnik (lapátnyomok) a vízen. Lehetett csak a stílusra figyelni, gyönyörű, bonyolult mozdulatsor. Emlékeztek az izmaim, szépen ment. Egy öbölmenés, négy kilométer, és partra, hogy elég; nem bírom. (Emailben még a szentendrei spiccig terveztem.) Nagyon elfáradtam. Akkor ez már nem. 2013. augusztus 16, búcsú. Szép volt. Pici fájdalom szívtájékon.
Hazafelé még egy utolsó pillantás a Hajógyári Öböl-szigetspiccre, ahol fordultunk naponta ki a Nagydunára a délutáni edzéseken.

18:58 Este. Fölidézve rájövök, hogy
1. a szeretett Öbölből, holott most oda-vissza, végig-, én semmit sem láttam. A vízfogás – áthúzás – szabadítás – lábmunka annyira lekötött, hogy tényleg nem láttam semmit. A lapát keltette örvényeket. Azt is alig.
2. Viszont nagyon élveztem a mozdulatok szépségét.
3. De bujkált bennem a – kell ez még nekem? – unalma is.
4. A fáradással megérlelődött az elbúcsúzás döntése. Alíg bírtam kimászni a csónakból.

--- 2013. augusztus 17., szombat ---

12:06 Átutazóban egy régi képem egyik tulajtól a másikig.
Most érkezett, délelőtt.
Kicsit beleigazítottam.
1987-2000, 60x60 cm.
Régi zsidó temető - Siret - A/87/06

Tudom, tudom, a régi jobb volt.
De csak a neten.

Délután. Varrógép kibányászva öt könyv, egy játékkosár, egy hamutartó és mikromelegitő alól; beüzemelve. A családból én tudom kezelni. Egy állólámpa melléállítva. A hajtószíj helyett régóta háromszoros spárga. 6. generációs fényvédőfüggöny Katának, anyaga az IKEA-ból. Alul is függönysín, a mögé betűrve. Este valahonnét a környéken kb. fél kiló kavicsot fogunk guberálni. (Súlypróba megvolt Kata díszkavicsaival.) A függönyök aljába öt-öt zsebet varrtam számukra, avval együtt lesz ez ferdesíkú tökély.
Az előző változatot már leszereltem, az megbukott.

--- 2013. augusztus 18., vasárnap ---

S. meséli, néhány napra lemegy pihenni Velencére, utcazenéléssel a költségeket lenullázza. Neten megnézi, mik a város szabályai, pl. valószínű, elektromos hangosítást nem engednek. Ellentétben New Yorkkal, ahol erre a célra a falban konnektorok.

A zsidótemető képhez lefekvéskor (épp a ruha és a pizsama között) hozzányúltam, egy éles naranccsal; veszélyes út. Most nagyon kell vigyázni. Igaz, száraz képen minden letörölhető.

Deske, most semmit se tudok csinálni, ilyenkor lebénulok. Kösz a hívást, majd ha kicsit összeszedem magam, akkor megyek, köszönöm. L.

Ne várja ki az összeszedést. A rendbetett vendégváró tiszta szobákat se szeretem. d.

Ahogy számolom, kb. 6000 próbálkozásból nyolcszor sikerült a medencét a víz alatt végig. Ez milyen aránynak számít?
Ebben az esetben?
A Lukácsban egy újabb kína-szakértő. Hogy óriási környezetvédő beruházások. És kikerülik a korai kapitalizmus hibáit. Sanghajban olyan óriás-cementgyár épül, ami mellesleg a város egész szennyvízét is földolgozza, először kivonja belőle a nitrogént(?)– Ő mostanában ugyan nem járt arra, de –




Érdekes lett volna komolyabban belenyúlni ebbe a képbe,
belenézve adódott is valamellyes út egyfelé,
de azt már valahogy nem akartam.
Csak kissé keményebbre, kontrasztosabbra.
És a hangsúlyokat – súlypontokat átcsoportosítva.

A régi tulajnak már mindegy,
az új pedig még nem látta, ő csak jobbat kap.
Sőt. Nagyon jót.
A/87/06; 1987 – 2000 – 2013.
Illyés is átírta haláláig a verseit.
Füst is, állítólag ő legtöbbet el is rontotta.

Végül – érdekes, szinte a legfontosabb –
a keret belső peremének a színe.
Negyedszerre sikerült.
Utána Katával rövid vasárnapi séta a Svábhegyen.
Inkább csak üldögéltünk, mindketten nagyon fáradtan, ezúttal.

--- 2013. augusztus 19., hétfő ---

Egyiptomban most a tüntetések kapcsán gondolom lelkes muzulmán fiatalok mellesleg megrongáltak 24 (vagy 14?) keresztény templomot. Nyilván megtanították nekik, hogy ettől majd nagyobb kenyér jut.



Vasárnap reggel. Uszodából jövet Kata gyengéden nekitámaszt a konyhaajtónak, hogy föl ne dűljek, amíg ő a sétához elkészül. Vasárnap reggelente én csodálatosan, fölülmúlhatatlanul és tökéletesen fáradt vagyok, mindig.
Egyetlen oka van.
Akkor van erre időm.

Telefon reggel, szia Dezső, itt Sanyi, most bent járok a városban, otthon vagy? Akkor behozom neked, és majd föladom, jó? – Jó, várlak, mondom, és fogalmam sincs, ki beszél és miről van szó.

Két újabb kép érkezett mailen, a vaterán árulják "talán Váli", nagyon tisztességes munkák.
Adatbázisba: hamis-22 és hamis-23

Színpompás virágcsendélet
Olaj, vászon, 60x50 cm, egyszerű aranyozott keret.
Jó állapotban, vászon ép, néhány picike festék hiány.
Jelzett: VÁLI
Talán Váli Dezső fiatalkori munkája lehet, de ez csak feltételezés!
1 forintos aukció, az utolsó licit viszi!

Barátnőm előre megálmodott egy trafikosgyilkosságot. Akkor hogy állunk evvel az IDŐ-vel? És az az amerikai asszony, aki előre megálmodta - látta az Andok tetején a hóban barátnői holttestét, és ezért nem ment el a közös repülőkirándulásra. Itt mi van. Istennek az ő élete kellett, szólt neki?

--- 2013. augusztus 20., kedd ---

Most háromnegyed éve kerülök minden édességet.
Ma a Lukács-büfében egy dobostortaszelet, háromszázért.
De nem történt semmi.
Kissé ragacsosak lettek az ujjaim.
Letöröltem.

Küldeményt kaptam. Vagyis linket. Műelemzés a neten Lator László Szürke műterem verséről, ami viszont egy képemet  elemzi.

50 nap alatt fogyott el, életemben először igazi angol-ceyloni AHMAD feketetea, fél kiló, nagyszálú. Délelőttönként, kétszer fél-fél liter.
És még van egy másik dobozzal.

Döntés született, nem is tegnap, hogy járdát fotózni csak súlyosan kényszerítő okkal, már.
Sgraffitis járda - F/2013/230, evvel a látvánnyal már többször próbálkoztam; most, mintha.
Mai svábhegyi sétánk egyetlen terméke. Házbejáratunktól hét méterre.

Alkarom vékony és sajnálatosan kevéssé szőrös.
Mosogatás közben arról álmodoztam, hogy én azért mégiscsak eléggé férfias vagyok.
Mondjuk, döntéseimben.

12:50 A járdafotó kapcsán. Nem tudja valaki, hogy kell írni?

szgrafiti
sgrafiti
grafitti
grafiti
stb.

14:44 Street graffiti -röviden sgraffiti, ebből nem mindenkinek jut eszébe a 's' rövidítés jelentése. W.

15:02 Graffiti. Nem értem miért kellett felmenni a Svábhegyre a kapu előtti fotóért? A.

19:49 Az értelmező szótár graffiti-nek írja a falfirkát. A sgraffito foglalt a művészvilágban, és a vakolatkaparás által kialakított műalkotást jelöli. Elgondolkoztam rajta: ahogyan a s.nob. (sine nobile) mint sznob bekerült szókincsünkbe, ugyanez előfordulhatna a sgraffiti-vel is. B.

Hazajövetelem óta jó néhány, nyári művésztelepen
kezdett képet befejeztem.
Tegnap volt velük a nagyobb munka, ma a nehezebb.
Tizenöt fotózása, ma a címadásuk (és föl a netre),
A/13/37-el kezdődően.

Eltűnő műterem - A/13/57

Tegnap este – Kata és vendégei a tűzijátékot nézték a gangon – megengedtem magamnak, hogy szomorú legyek. Egy kis önsajnálat. Egész jó volt. Persze.

Örökmozgó, 73 éves.  Meséli: képzeld, eltiltottak a futástól, végleg. A gerincem miatt. Úszni lehetne, szeretek is, de hát utálom az uszodát.
- Nem kell mindent véleményezni. Csinálni kell. Csináld. (másnap bedobtam postaládájába egy svéd úszószemüveget).

--- 2013. augusztus 22., csütörtök ---


Szokják kérdezni, miért ez az állandó 60x60-as képméret, hát azt nem a gondolathoz kell igazítani?!
Nekem olyan nincs munka előtt. Igaz, közbe se nagyon. Keresem a rondából a lehetséges menekülőutat (technikai kérdések sora).
A négyzet forma mindehhez kellemesen semleges.




Délután bombabiztos szállító - és tárolóketrec az együttartandó 16 fotómnak.
Valamint egy önfeláldozó vendég. Visszaadta (a Fotómúzeum számára) harmonika-kihuzatú, 1930-as, Skopar objektíves Klapp-kamera, Rada-rollkazettás, 9x12-es, hőn szeretett-, majd a világ változása következtében életemből kicentrifugálódott Voigtlanderemet. Relíkviát nem őrzök. Csak PC-n. És a szívemben.
Ő használta! Próbáltam volna egy festményt rátukmálni. De ő.

Legszebb képem ez volt a géppel: F/78/09, nejem s 78-ban Zsebibaba-lányom a Harangvölgyben. A Fotómúzeum őrzi negáját és egyik kópiáját.

--- 2013. augusztus 24., szombat ---

01:12 - 03:08 Tegnap sűrű nap. Hiába a fotósorozat tároló, ha porosodik. Átalakítva (este hatig) zárt ládává. Negyven kiló lehet. Viszont gurul.
2. Gyűjtőm kérése: B/01/01-, tehát egy 2001-es vázlatlapom kiszínezése. Megtörtént, megfizeti.
3. Nem tudta fizetni, gázóráját leszerelték; hát B/61/03 grafikám visszavásárlása, s ha már - átkeretezése.

De ami nagyon fontos. Profi barátomnak mutatom: egyik legjobb fotóm. Aha, mondja, s szeme továbbfut a következőre. Évek óta bújkál bennem, hogy a gyeplő el van eresztve. Eddig idén 230 beszámozott fotó. Mennyi ebből a kultúrába beoltandó / kiállítható / közérdekű / maradandó. Mit lehet tenni. Mert muszáj. Most, hogy észbe kaptam, azonnal.
a/ Kiválogatni a megtartandó nagyon keveset a 3469 képből. Jó kis (nagyon nagy) munka lesz. Ahogy képeimnél is.
b/ Kitörölni (minden digitalizált), ha úgy döntenék, se lehetne. A Széchényi Könyvtár kolozsvári és kárpátaljai szerveréhez nincs hozzáférésem. Vagy a kb. 4 megás fotókat egyenként átalakítani 5 pixelesre (1x1 mm.), és lecserélni. Csináltam már ilyet.
c./ Kitalálandó, hogyan megoldható az adatbázisban, hogy lesz, amit csak én láthatok. Vagy netán mindet meghagyni, de csak kisméretű, nézőkép formátumban? És letiltani a használatukat? Zavaros.
d./ Bemutatták valahol a legendás André Kertész kiállításon eddig sosem mutatott fotóit. Gyengék voltak. Na, ezt ne. Mindig is etikátlannak tartottam, hogy ő több? tízezer negatívot hagyott a Kedves Utókorra. Hallom, a Capa-hagyaték is irdatlan, fölöslegesen.
e./ Igen ám, de a földön én vagyok az egyetlen, aki ezeket a fotókat sohasem láthatja. Ugyanis nem tudom, mi nincs rajtuk, amit én belelátok/tudok. Barátom segíteni fog. Ért hozzá és megígérte, hogy kegyetlen lesz. De tulkép. tíz ember kellene. Csakhogy egy tíztagú zsűri tíz felé húz, impotens. Inkább vállalni a felelőséget és a tévedést.
f./ És a naplóm 12 ezer oldala?

08:58. Szerencse, nem kell vízdíjat fizetniük, forrás van. Mentségem, hogy úszás után, de iszonyú hosszút zuhanyoztam. És a vízsugár alatt idáig jutottam: attól hogy mind jpg képfájl, ami fotó, a tartalmak igencsak különböző létszférában helyezkednek el. Más kifejezéssel éve, katyvasz. Szóba se jöhet, hogy egyetlen minőség szerinti lineáris sorba rendezzük az anyagot a minusztól a csúcsminőségig. Milyen fontosak, mert informatívak Felix Klee gyenge műteremfotói apjáról, stb. Még mindig nem tudom, elviekben sem, hogyan kell majd rendrakást elkezdeni, válogatni. Pl. vannak fotók, - rá kellett jönnöm -, amik kizárólag nekem letagadhatatlanul fontosak. Döntés: ez maradjon, sőt legyen elérhető. Aztán. Hogy legalább két új témacsoport kell:
MŰTEREM
vagy talán SZAKMAI DOKU
IDEGEN SZERZŐ
Aztán majd lépünk tovább.

09:59 Mindig föl kell nevetnem, amikor ebben hasra esek. Hogy nem létezik tiszta rendszer. Nagyon jó, legyen : 23. MÁS SZERZŐ csoport. Lett. De tökéletesen dezinformáló lenne ide rakni Sz. Z. fotóját: Váli Miki, [az óvodában és] Weöres, és Károlyi Amy - F/86/05

21:32 Fog menni a dolog. Az utolsó évek fotóit 2009-ig néztem át, szám szerint 1284. Ebből első kőrben megtartottam 494-et. Egyelőre igen kíméletesen szelektálva a családi-, és unokafotók meg a kiállításaimról készült képek. Ami ugyebár dokumentum. Aztán majd meglátjuk. Tényleg rengeteg volt az egyalkalmi, jelentéktelen.

--- 2013. augusztus 25., vasárnap ---

Kicsit jobban belegondolva, idén nem 230 fotót csináltam, hanem nagy jóindulattal 54-et + a járdafotók kiállítási anyaga. De nagyobb része dokumentum. Fog ez menni. Könnyül a hajó.
Ezt a nyomorult képet pedig eddig kétszer! töröltem a szerverről, és mégis itt van. Képzelni nem tudom, hogy csinálja. Hagyjam meg?!
Csodálatos házmesterünk van (gondnok). Az ötvenlakásos házunk általa megszerette egymást. Most a liftajtón meghirdetve: (az éves piknikrendezés után) most szombatra ócskapiac, csereberét talált ki az udvarra a házbelieknek. Leviszek három képet á/ezer, hogy használtak.

09:43 Deske, én nagyon sajnálnám, ha honlapodon csak a művészi szempontból értékes fotóidat láthatnám. Nem lehetne megoldani, hogy továbbra is látható legyen az összes, esetleg más-más helyen? R.

Fontos, amit mondasz, magam is gondolkodom rajta, a rossebb egye megy, hogy lenne jó. d.

11:32 Svábhegyi séta után. Sajnos, megint a stílustalan öszvérmegoldás tűnik optimálisnak. A szemetet tényleg le, az erre-arra tekergőző érdekességeket ne, azokat csak képernyőre alkalmas méretben meghagyni. Tehát kiállításra nagyítani, könyvborítót csinálni belőlük nem lehetne.
Véleményeknek örülnék.
Megoszlana a felelősség.
Első lépésként akkor a nem nagyon pocsékokat vissza kéne pakolni. Alighanem ez lesz. Két barátomat is hívtam jótanácsért, persze vas. dél, nem veszik föl. Mért olyan sürgős nekem minden.

17:59 Deske, hátha segít. Akinek akkora tárhelye van, mint Neked, hagyd a csodába a fotók kipusztítását.
Az OSZK is megőriz minden köteles példányt. Akár tetszik nekik a mű, akár nem.
Ha van még szubjektív értékelés, az a fotósoké.
Mondandóját tekintve egy technikailag kifogás alá eső kép lehet, hogy többet ér, mint egy szépséges.
Rágódjon rajta az utókor. 
Kidobnál képet, mert csak Neked fontos? Aki olvas Téged, éppen arra kíváncsi, hogy mi fontos Neked. Üdv: Ő 

Tökéletesen pontos. Már csinálom vissza. Keveset dobok ki. Köszönöm. d.

Majd egy új adat a kép mellé: kiállítható - nem állítható ki

--- 2013. augusztus 26., hétfő ---

Limai Szt. Róza (1586-1617) írásaiból:

Megváltó Urunk felemelte szavát: "Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára, kereszt nélkül nincsen út, amelyen a mennybe feljuthatnának." [Ha ezt az eberek megértenék] egészen biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra.

Mi, csekélyek, ma ezt inkább így mondanánk: hogy egyáltalán, önsímogatás – önsajnálat nélkül –, jó lélekkel felvállaljuk (és felajánljuk) szenvedéseinket...



Valahai szerelmem telefonál, hogy most neki egy társaságban erőteljesen állították, hogy nekem kiállításom van. De hát az nem lehet, mert akkor ő csak tudna róla. Most van, vagy nincs?
- Nincs. Ja, bocs, tényleg van, Bogláron, csak nem hírdettem meg. Ki a fene utazik le ezért a Balatonra.

A központozást – némileg modorosan - én a (mondatvégi-) pontra igyekszem szűkíteni. A spanyoloknak van igazuk, azok (fejjel lefelé) már a mondat elejére kiteszik a felkiáltójelet. Így kéne nekünk is, előre jelezni, hogy most pl. kérdezni fogunk, nem?!

19:21 Mára megadatott a tiszta szem. Pedig esős idő. Úgy néztem át az össz fotót, egyszerűen, melyiknek örülök. Ez szerinti szelekció, végre elhagyva az öszes zavaros külvilági szempontokat. El is vitte a napomat. Saját megtartott fotó 1992. Akkor ez rendben, OK.
Este aztán egy nagykaliberű, elmaradt hétvégi mosogatás. Mi minden lett tiszta, ojjé, még a tűzhely is. Bár annak csak a teteje.

--- 2013. augusztus 27., kedd ---

Te jó ég. Mi mindent fogunk át egy mondatban, amikor azt imádkozzuk, hogy "miképpen kezdetben, most és mindörökké". Hatalmas az ember.

13:39. Délelőtt 570 fotóm nyomdai méretű változatát visszavonhatatlanul leméreteztem, azaz gyakorlatilag töröltem. Holnap 02:05h a Széchényi Könyvtár szerveréről is, hét végén az erdélyi és a kárpátaljai OSZK-szerverekről is, automatikusan. (Nézőképük maradt.) A gép egy-egy villanásra sorra mutatta, ahogy 3000 pixelből 5 pixel. Öröm ennyi gyengét látni, léte utolsó másodpercében.

Deske, hiszen ez összetéveszthetetlen! Azonnal, ahogy ránéztem; jé, hiszen ez a Harangvölgy! H.

Cica és bagoly meglepő fokon játszótársak, film, 3 perc.

2010. ápr. ismerkedtek meg, egy hónaposan. A baglyot családnál tartják. Barátságuk nem alkalmi, több éves, frissülő honlapjuk van: http://fumandgebra.com




--- 2013. augusztus 28., szerda ---

A fotók kapcsán most létrejött összeszedettség farvízén ma külön folderbe a Louis Armstrong és a rock-zenéket (lassú és gyors); Katával olykor tánc a műteremben. A többi 2000 könnyűzenét ABBA-tól Little Richardig töröltem. 2005. nov. kezdtem gyűjteni fiatalkori emlékzenéimet. Volt valami örvénylően zavaros nosztalgiáimban, menjünk előre. Bartók marad. Még kissé fá-fá-fáj... / Szörényi Levente.
A holt atyát kiterítették, majd elbúcsúztatták szerzetestársai. Aztán levitték a kolostor kriptájába és eltemették. Utána fölmentek cellájába, rendet csinálni. Fiókjai üresek voltak.

--- 2013. augusztus 29., csütörtök ---

04:35 Rendépítés évadja jön? Félálomban észbevettem, hányszáz kidobott festményem fotója kering fölösen a szervereken.
Sajnos ez 05:45-re kész, össz hat darab volt.

09:53 Muszáj elmesélnem. Zuhany alatt, hogy, na jó, a C3 Intézet szerveren hat fölös képem volt, de halálom után csak az OSZK szervere marad, s bár ezt soha senki nem fogja észrevenni, de azon ottmaradt a több száz kidobott festmény nyomdai fájlja, több gigabyte. Így hát reggeli után nekiláttam. Volna. Mert a dátumok szerint fél éve azt is megcsináltam.

13:40 Röstelkedett is, szegény; Kata baromira elsózta a mai lecsót. Fölmerültek halvány-régi paradicsomleves-emlékek bensőmben, onnét extrapolláltam; ez az. És a magam adagját erőteljesen megkristálycukroztam. Működött.




--- 2013. augusztus 30., péntek ---

Nem kelt el barátom zsidótemető képe,
ami most nálam, hát átfestettem.
Megint.
De most már drágább lesz.
Több festék van rajta.
"Régi zsidó temető - Siret - A/87/06"
60x60, 1987 - 2000 - 2013.

A följövő képen megjelenő oldalnyíllal
követhetőek az előzményei.

Kedves Deske! Nyaralások miatt már néhány hete nem olvastam a naplóját, most belenéztem, és látom, nem írt erről a nagy vitákat kavart Alföldi-rendezésű István a királyról. No nem mintha kellett volna írnia róla :-), csak engem személy szerint erről is nagyon érdekelne a véleménye. Látta? Én sajnos még nem láttam, de amit hallani róla, az eléggé felkavar sok katolikust... Vajon ilyenkor csak a kispolgár kultúrkeresztény háborodik fel, aki szeretné, hogy az egyházának tekintélye legyen (mint rég), hogy ne láttathassa senki így, művészet címén? Vagy pedig ilyenkor egy keresztény úgymond meg kell védje az egyházát, és ki kell kérnie magának? Vagy az is lehet, hogy ez az Alföldi-féle megközelítás a mai korszellem tükre, és nekünk ezeket a támadásokat egyszerűen el kell hordoznunk, mintegy vezeklésül az egyház eddigi bűnei miatt, amelyeken a világ joggal botránkozott meg? Egyáltalán, azt sem tudom, művészet-e ez, aminek látszólag az a célja, hogy sárba tiporjon mindent, ami itt valakinek szent? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy ez az ő látásmódja rólunk, ilyen torzító támadások mindig lesznek, aminek jó része politika, nekünk ezzel nem is kell foglalkozni, "csak" szentnek lenni, és ennyi? Tényleg nagyon érdekel a véleménye, de természetesen megértem, ha nem akar foglalkozni a témával. P.

Kedves Barátom!
1. Nem éreztem úgy, hogy Szent Istvánról, vagy korunkról Szörényi - Alföldi információira volna szükségem. Nem láttam, és nem is fogom látni a darabot.
2. Tv-t egyáltalán nem nézek, hallomásból annyi, hogy nagy a kavar, és minden vélemény felkiáltójeles.
3. Ha döntnök lennék, én nem hívő szemmel nézném, hanem csak így: igaz-e és etikus-e, amit mond, és ahogyan mondja.
4. Az egyházat, egyházunkat kétezer éve támadják. Jót tesz nekünk.
szívélyesen: d.

Tegnap meghozták a szegedi tárlatról a képemet,
udvariasak, házhoz szállítják, jó nehéz, 90 centis.
És nagyon gyenge.

Délután át- meg átfestettem,
aztán áthúztam, hogy reménytelen.
Viszont evvel a bekarcolással egész jól néz ki.
A/12/13 volt.

Lehet, hogy így el kéne tenni?
Netán Megtagadott műterem - A/12/13?!

Más. Így is lehet föltűnősködni. Előbukkant ez a májusi New York-i MET-múzeumi fotóm. Jobb hátul a földszinten van a mai US-iparművészet szekció, ha jól emlékszem. És folyosójuk falára minden műtárgyuk apró fotóját kitették, tapétának. Ez az részleg nyilvánvalóan henceg, a látvány semmire sem jó, csak egy boldog-elégedett hűhára. Így is lehet. Játék, kultúra.

--- 2013. augusztus 31., szombat ---

Szia Deske! A tegnapihoz: azt a tiszteletet, amit az összes többi vallással szemben (jogosan!) elvárnak, a katolikus hitnek is meg kellene adniuk. Ezzel a saját legfőbb alapelvüket, a diszkrimináció tilalmát sértik meg. S.

Hibás forduló után lábujjheggyel belerúgtam a csempelépcső sarkába. Égetően fájt, hosszan. És valami csendes jóérzés fogott el. Két forduló után tudatosult, lám a bizonyíték, hátúszásnál milyen erős a lábtempóm.
A zuhany alatt döntöttem, megtartom az átkarcolt képet.

A héten kidolgoztam a mai udvari zsibvásáron-szereplés koreográfiáját.
Ha kiteszem a képet, esetleg azonnal elviszik ezen a 999 HUF áron, és nincs közösségi élmény. Kirakástól számítva az árusítás kezdetét késleltetni kell, a képek ott, közben én föl a lakásba, dolgozni. Addig csak nézelődjenek. Majd boltnyitásra le.
Ha többen akarnák ugyanazt, licit lehetne. De az komolyabb értékig fölmehet, jobbmódúak előnyben, oda a játék. Sorsolás kell. Papírcetlik és sapka.
Ha az írom ki: ALIG HASZNÁLT, ennek sugallt jelentése: vedd meg. A HASZNÁLT szó egyértelmű pejoratív utalás, az való ide.
A képekre akasztó-karikát, az a civileknek nemigen van.
És persze jó munkákat kell levinni. Nem a legjobbak közül, de jót. Lakcímet tudom, neveket ne felejtsem elkérni.

11:03 akció indul, A/12/61 és A/13/17.
12:30 sorsolás.
12:55 az egyik képet verseny nélkül kedvelt gondnokunknak szavazták meg, a másikra heten rajtoltak. A nyertest mosollyal megtapsolták. Cédulákat kitettem: ELADVA. És mondtam, itthagyni őket zárásig. Addig csak reklámkodjanak a későbbjövőknek.
Kata mint vevő; három bőröv, biciklitáska, tolltartók, egy fehér blúz. Unokák.

Mosogatás közben karomra esett a nagy fehér tésztaszűrő. Azt gondoltam, basszon anyád. Amiből rájöttem, nagyon fáradt vagyok.

A honlap menütételeit beszámoztam, mert kicsit nagyon sok; remélem, így valamivel áttekinthetőbb.
Holnap már szeptember, nekik iskola, valahogy szezonkezdés még nekünk is.

2013. augusztus honlap látogató (398564) 3220/hó = 104/nap.